Pedig olyan szépen elterveztem.
Pazar, elegánsan csípős kis poszt lett volna. Megfogalmaztam, csiszoltam, formáltam, bebugyoláltam. Tömör, egyszerű üzenet, nyakon öntve gúnnyal és kéjes kárörömmel. Tiszta találat, pontosan a célpont közepébe. Megvártam volna, míg sor kerül a szavazásra, és amikor a fideszes gyerekek térdüket csapkodva a röhögéstől, egyik legádázabb elenfelükkel karöltve átküldik a parlamenten a Lex Csicskát ( ©Kósa Lajos ) akkor élesítem a posztot.
Már készen volt, már készen álltam, feszült az ideg, a szándék hideg, az íj és a nyílvessző rezzenéstelen.
Erre ennyire alantas módon megalázol, Laci.
Ezt soha nem néztem volna ki belőled. Ezt a józan helyzetfelismerést. Soha.
Értelmesen, okosan, idejében és kellő erélyességgel, nyersen és kíméletlen stílusban nyilatkozva sikerül elkerülnöd, hogy saját magadból és pártodból, egyszer és mindenkorra politikai hullát csinálj. Leosztod a sajátjaidat, mint a frissen kevert kártyát. Félretetted a pártoskodást, a konkurrencia és a levadászni kívánt egykori oligarchával szembeni ellenszenvedet, és nem bedőlve a fidesz ravasz hatalmi játékának, akik szerintem szó nélkül átengedték volna a javaslatotokat, semmire sem kötelezve ezzel önmagukat, ellenben maradéktalanul kinyírva a célpontot és a teljes ellenzéket, kihátrálsz a buliból.
Nem szégyelled magadat, Lacika? Azok után, hogy az egész ország előtt bohócot csináltál magadból, és lenulláztad a 18-as választási esélyeteket a győzelemre, ilyen jól lépsz egyet balra? Nincs benned együttérzés az öreg, falusi bloggerekkel szemben? Ha ez az egész csak előre megtervezett politikai színjáték volt, hogy felépítsétek a megtépázott renométokat, akkor is jár az elismerés. Remek döfés volt. Touché.
Megalázol? Semmivé teszed a munkámat?
Nem esik nekem nehezemre, hogy elismerjem, ha ügyesen játszotok a trónok harcában. Mi Liberálisok, már csak ilyenek vagyunk. Ettől még nem leszek a szavazótok, mert tudom kik vagytok, de ami jár, az jár.
Bravo, Lacika. Laci. László. Botka úr, kérem tisztelettel. Bravo.