Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

A Tervtanács - 2. Ízlések Háborúja, az akváriumtól a géppuskaállásig

Nagykovácsi Építészeti Ízlésőrsége, avagy tánc a pengeélen, meztelen talppal

2017. február 17. - zord íjász

Mottó 1.: ..Az ország építészeti arculata egyre zűrzavarosabb, településeink egyre csúfabbak. A pénz pallérozatlan uralma, a külföldről beoldalgó építészeti import sokszor alacsony minősége, az új építési anyagok silánysága, az építészek jó részének csalfasága, az építészet egyetemes szellemi jelentőségének csökkenése miatt gyorsan halad Magyarország építészeti képének torzulása…”  ( Janáky István, szakmabelitől)

Mottó 2.:  "Több órán keresztül tarthatjuk az ülést. Ezt azért mondom, mert a tervtanács munkája mindig nagy vitát vált ki. A szakmai és a civil emberek véleménye nagyban eltér egymástól. Ennek vannak szakmai és politikai kérdései is. "(Bencsik Mónika, polgármester) 

Tovább

A Tervtanács - 1. Ízlések Háborúja

Nagykovácsi Építészeti Ízlésőrsége, avagy tánc a pengeélen, meztelen talppal

Mottó:

(dikurzus óra közben, az esztétikáról)

Hallgató : "...Mondtam a szakkörös gyerekeknek, hogy szép színekkel kell festeni.

Tanár: Ne mondjon már ilyen marhaságokat!  Ezt mondta nekik?! Szép szín? Nincs olyan, hogy "szép szín" ! A szarnak is szép színe van!  Mondja nekik azt, hogy "Gyerekek, fessetek szarszínnel." (1992, saját gyűjtés)

zord indafoto

Megszületett Magyarországon egy jogszabálygyűjtemény: "ez a Településkép védelméről szóló 2016. LXXIV. törvény , ami a települések esztétikus lakókörnyezetének kialakítása és védelme érdekében a Településképi Arculati Kézikönyv bevezetésével hiánypótló módon teremt lehetőséget a jellegzetes települési karakterjegyek meghatározására és társadalmasítására. A kézikönyv nem kizárólag szakembereknek készül. Elsősorban a települési döntéshozók és a lakosság tájékoztatását segítő, szemléletformáló kiadvány. A jogszabályok útvesztője helyett röviden, lényegre törően és mindenki számára érthető módon mutatja be egy közösség környezetalakítással kapcsolatos elvárásait. 

A települések számára a kézikönyv meghatározza a településkép jellemzőit, az ennek szempontjából egymástól jól elkülönülő településrészeket arculati jellemzőikkel és értékeikkel, a településkép minőségi formálására vonatkozó javaslatokat, valamint a településképhez illeszkedő építészeti elemeket, beépítési vázlatokat, és egyúttal irányt mutat az építtetőknek.

Tekintettel arra, hogy az arculati kézikönyv egy ez idáig nem létező, újonnan bevezetett szabályozási műfaj, a Miniszterelnökségen elkészült egy Településképi Arculati Kézikönyv-minta, melyet a települések felhasználhatnak saját arculati kézikönyvük elkészítéséhez,

Az előkészítő és megalapozó munka tapasztalatai alapján készült jelen Útmutató ami mindenekelőtt a polgármestereknek, a főépítészeknek, és a kézikönyvek kidolgozóinak munkáját hivatott segíteni.

Az Útmutató az arculati kézikönyvek megvalósításának folyamatát lépésenként mutatja be, megkönnyítve azok munkáját, akik a kézikönyv magas színvonalú elkészítésének munkálataiban részt vesznek..."(kormányzat)

Az arculati kézikönyvről külön posztot fogok írni, de odáig a Tervtanácson keresztül visz az út. A Tervtanács: Nagykovácsi építészeti és építéstörténeti Rómája. Minden út ide visz.

Élni és Élni hagyni

  1.  De gustibus non est disputandum! Az ízlésről nem lehet vitatkozni.
  2.  De gustibus aut bene, aut nihil! Az ízlésekről vagy jót vagy semmit.

Persze. Értem én. Mindenki érti. A legszigorúbban vett, megkérdőjelezhetetlen magánügyed, hogy neked mi nyeri el a tetszésedet. Neked így jó, neked ez tetszik, a többieknek coki. A te ízlésed, a te ruhád, a te cipőd, a te ékszered, a te órád, a te autód, a te biciklid, a te lakásod, a te bútoraid, a te festményeid, a te fotóid, a te hobbyd, a te csajod, a te pasid, a te transzvesztitád, a te könyved, a te youtube zenelistád, a te blogod, a te filmgyűjteményed, a te kedvenc városod, a te világod, amilyen hülye vagy, én úgy szeretlek. Így neveltek, így tanultad, ezt szívtad magadba, erre van pénzed, ezt tudod, ezt ismered: a te életed, és csak a tiéd, minden szellemi és fizikai vagyontárgyával és személyes vonatkozásával együtt, amihez soha, sehogy, senkinek, semmi köze.

Bármilyen is az az élet, neked így tetszik, és pont, és ha ezren modják valamiről, hogy szép, te akkor is szabadon kijelentheted róla, hogy ronda. Nem oszt nem szoroz, mert az ízlés országútján te nyugodtan haladhatsz bármikor a forgalommal szemben.

De vajon hol húzódnak a szabadságod határai? Hol kezdődik és meddig terjed? Az életet szabályozó határvonalak -elvileg- világosak és egyértelműek: erre szolgálnak a törvények, a jogszabályok, az előírások, a rendeletek... és a moderálási elvek is.  Az ízlésed csak rád tartozik...de meddig? Mi a helyzet az ízlés kiterjesztésének határaival? Meddig feszítheted a húrt? Az ízlést sok tényező formálja, szociokulturális beágyazottsága pedig elvitathatatlan: ez önmagában is konfliktusok forrása lehet. amikor két különböző világlátás kerül egy közösségen belül össze. Meddig hivatkozhatsz a szokásjogra, a tradíciókra, a vallásodra, a hited parancsaira, a szociális körülményeidre, a családi helyzetedre, az anyagi kényszereidre, a családi háttered kapaszkodóira, a neveltetésedre, a szabadságjogaidra, abban ahogy élni akarsz ebben a világban vagy az adott közösségben...és meddig hivatkozhatsz az egyéni ízlésed szabadságára?  Mikor jön el az a pillanat, amikor az ízlésed, vagy éppen bármiféle ízlés hiánya már nem csak a magánügyed? Mikor következik be az a pillanat amikor az ízlésed/ízléstelenséged tettei és következményei kitüremkednek a személyes határaidon túlra?

Tovább

Építészeti Aranykor

Az épített környezet fejlődése a boldog, háborús békeidők árnyékában, 2002 és 2014 között

1. Az ajtókulcs zörgetése

Persze, jól mondod.

Az adófizetők kínnal, vérrel, gyötrelemmel megkeresett adóforintjaiból élő apparátusoknak éppen az a dolga, hogy a magyar népet szolgálják, legyenek akár az országgyűlésben, önkormányzati testületekben, hivatalokban vagy hatóságokban. Minden létező rendű és rangú, közbizalommal és közpénzzel felruházott személynek az a kötelessége, hogy az esküjéhez hűen szolgálja a megbízóit: e kies hon polgárait. Magyarországot. Az a közszolgálati nulla kilométer kő, hogy ezt a feladatot a legjobb tudásuk szerint, becsülettel és tisztességgel ellássák: erre tehát szót vesztegetni is felesleges...lenne. Normál üzemmódban, a polgároknak látniuk kell, hogy a befizetett adóforintjaik jól hasznosulnak: minden területen fejlődik az infrastruktúra, tehát javulnak az általános közszolgáltatások, javul az oktatás, az egészségügy, a közbiztonság, a hivatali ügyintézés, ...javul az életminőség, gyarapodik az ország. Nem jár külön elismerés azért, mert elvégzik, mert jól végzik el a munkájukat: ez a minimum, amit elvársz azoktól, akik a pénzedet kezelik, és akiket a választók akarata hatalomba emelt.

Ám, ha ez ennyire evidens -és az egész világon, a demokratikus berendezkedésű, civilizált országok mindegyikében az, elvileg- akkor hogyan lehetséges, hogy bármilyen híroldalt megnyitva, a nap 24 órájában ömlik a világ négy sarkából, mindenhonnan, a tömény, sűrű, ragacsos, bűzlő szarfolyam?

Közpénz jellegüket elvesztett közvagyonok, írányított és túlárazott közbeszerzések, haveroknak szóló meghívásos pályázatok, leplezetlen korrupció, jobboldalhoz közeli és baloldalhoz közeli cégek ólálkodása a közpénzlenyúlás minden frontján, felesleges gigaberuházások, szétrohadó közművek, silány infrastruktúra és összeomló közszolgáltatások, hatalmi arrogancia és visszaélés, a transzparens társadalom teljes leépítése, nyuszi barátainak, rokonainak és üzletfeleinek gátlástalan tolvajlása, milliárdos táskahordozók és strómanok, a szervezett bűnözés és a politikai hatalom összefonódása...tovább is van, de minek mondjam még. Az eredmény ismert: protestszavazások, zavargások, tüntetések, a politikai elit elutasítása, brexit...a politikai korrektséggel mindenkinek tele van a töke. Borítékolható volt. Nem lehet már politikailag korrekten szót ejteni Magyarország/Európa/USA/a Világ állapotáról. Eddig se lehetett, és eddig se kellett volna.

De  ha ez így van -és így van- akkor talán mégsem annyira felesleges felidézni a közszolgálat pozitív pillanatait és eseményeit. Hasznos, szép, és jó dolgokat. Olyan eseményeket, amelyek például e falusi metropoliszban, Nagykovácsiban történtek meg. Az ördög természetesen itt is a részletekben rejlik, és a részletek fontosak a teljes kép árnyalataihoz, de a részletek még várhatnak.

Tovább

Lubic

Állati történetek 2.

Az emberi közösségek és az állatvilág békés együttéléséről vagy éppen összebékíthetetlen összeütközéséről szóló beszámolók mindennaposak a világ híroldalain. A globális felmelegedés katasztrófális hatásai...a minden szabályozás és gátlás nélkül terjeszkedő és terpeszkedő emberi települések...a természetből egyre nagyobb területeket kihasító ipari, mezőgazdasági övezetek...vagy egyszerűen csak az adott égövben közeledő tél készteti, kényszeríti új túlélési stratégiákra az állatvilágot. 

Medvék sétálnak Erdély falvaiban, párducok merészkednek be India városaiba, fókák kunyerálnak ételt az izlandi halboltból a rakparton, elefántokat kergetnek a termés közeléből Afrikában, sasok fészkelnek az USA felhőkarcolóin,  őzek sétálnak Nagykovácsiban, rókák kotorásznak a szeméttartályok mellett, a madáretetők környékén olyan erdei madarak is felbukkannak, amelyek addig inkább elkerülték az emberek otthonait...A sor végtelenségig folytatható.

Folytatom is.

Tovább

A Csuszol proszpekt

Egy Falusi Járdakálvária, valamint Megalázó vereségem krónikája

Csuszol proszpekt. Közterületi műtárgy, s mint olyan: járda. Cinikusan: proszpekt, avagy sugárút. Nagyon keleti, nagyon balkáni, és nagyon magyar történet…volt. Mert természetesen nevet adtam neki, ahogy annyi minden másnak is a helyi építéstörténeti krónikámban: nem fogom mindig azt leírni, hogy A Bejárat Felől Nézve A Temető Bal Oldala Melletti, Hosszú Ideig Nagykovácsi Egyik Legszégyenletesebb Járdaszakasza, A Bánya Utcán. Pedig pontosan az. Mai posztom főszerepője ez az alig ∼150 méteres járdacsík, amely joggal volt céltáblája a polgárok dühének, és amelynek története egyben a helyi politikatörténethez kapcsolódó ízes fejezet is.

Tovább

Vasárnap délután Nagykovácsi szigetén

Állati történetek 1.

Könnyen lehet, hogy ezzel az Állatok Világnapjára írt blogbejegyzéssel gyilkosok puskacsöve elé állítok és halálra ítélek egy védtelen állatot. Néha nehéz ez a Kibeszélő szakma, ami itt, a blog főcímben is szerepel. De érzem, hogy ki kell írnom magamból, mert pozitív történet, és mindig kell az ellensúly, -talán csak az én lelki nyugalmamnak- ebben az ellensúlyok nélküli országban, világban.

Tovább

Hájvéj 2.

A hadak útjai 2.- A Virágos sétány fotókrónikája

Előzmény: A Virágos sétány régmúltja.

A Virágos sétány II. szakasza 2016. szeptemberében készült el. Augusztus 24.-re már a teljes 500 méteres szakaszon megépültek a szegélyek és a vízbevezetők(surrantók) és Szeptember 25.-én vonultak le a terepről, amikor összeszedték maguk után a sittet, törmeléket, szemetet.

Közben azért akadt egy kis feszkó, mert a bobcates-teherautós gyerekek elkezdték elhordani a Virágos parkba önkormányzati támogatásként juttatott termőföldet, (közel volt, nem őrizte senki, akkor meg miért ne, ugye) hogy azzal terítsék le, pótolják vissza a szegély melletti földet, ezért már kora reggel elő kellett vennem egyéniségem sok évig csiszolt sötét oldalát, és egy kis hatósági eljárás elindításával megfenyegetnem őket, valamint a helyzet tisztázását elősegítő alpolgármesteri telefonkapcsolatot is abszolváltam, egyenesen a Cosa Nostra birodalmából, mire sűrű bocsánatkérések közepette és arcukon a szégyen pírjával összeszedték, visszaszállították és leöntötték a két teherautónyi cuccot az eredeti helyére. Utolsó nap azért sikerült otthagyniuk a parkban egy bobcat-kanálnyi aszfalttörmeléket: hiába, a nagykovácsi hagyományokat őrizni kell.

Ezt az apró intermezzot leszámítva rendkívül korrekten és becsületesen dolgoztak, és Nagykovácsi egy újabb, jó minőségű úttal gazdagodott a munkájuk nyomán.

A képek többet mondanak.

Tovább

Hájvéj

A hadak útjai 1.- A Virágos sétány fotókrónikája

Ez a poszt a Nagykovácsi útjait, utcáit, útfelújításait bemutató sorozat első fejezete.

Az alapok

A Virágos sétány Nagykovácsi főközlekedési és gyűjtőútjainak egyike. De a teljes hosszát tekintve, csak 2016-tól, pontosabban alig öt napja lehet róla elmondani, hogy valóban megfelel ennek a feladatnak az ellátására, és autózásra rendeltetésszerűen alkalmas. 

Tovább

Tarlós vagy, Pisti!

Én a rinocéroszokkal vagyok

Tarlós István, Budapest Főpolgármestere szerint, Horváth Csaba szocialista politikus 

„intelligencia­ kvóciense nagyjából egyenértékű egy rinocéroszéval”.

Azt is megtudhattuk a híradásokból , hogy Horváth Csabának esélye sincs érdemi eredményt elérnie az általa kezdeményezett vitanapról, és talán jobb lenne, ha mélyen magába szállna, azok után, hogy a baloldali-liberális városvezetés százmilliárdos adósságot, és több tízmilliárdos büntetéseket hagyott maga után, arról nem beszélve, hogy Simicska kottájából játszanak, vagy mi az ördög.  

„Bármit fog most reagálni, üveges szemekkel hallgatjuk. Csúsztat, összevissza hazudozik és önkényesen értelmez. Nincs is semmi szükség, drága barátom, semmiféle vitanapra. A tények magukért beszélnek. Nem hoztam volna ezt szóba, ha maga nem kezd megint peckeskedni. Erre mindig ráfizet, de örökké újra előjön vele. Egy árva szót nem szóltunk volna ezekről. Én soha nem tettem hat év alatt erről az NFÜ-s levélről, holott kezdettől a kezemben van. Na, de most már elég legyen!”

Horváth Csaba szerint viszont, “2010 óta a bunkóság főpolgármesteri kategória lett."

Aha, ez nagyszerű.

Hozzátennék én ehhez a műsorhoz pár gondolatot.

Tovább

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu