Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Majd, ha fagy

Jégkatasztrófa Nagykovácsiban. 2014. December 1.- 2. / Első rész

2015. december 03. - zord íjász

Zúzmarásan

Nagy tréfamester az Öreg. Igen, Ő. A Teremtő. Így hívom, az Öreg, jóban vagyunk, már megbékéltünk egymás rigolyáival. Időnként leteremti a teremtményeit. Az Öreg.

Nekem inkább Öreglány. A Természet-Anya. A Föld-Ősanya. Milliárd éves Vén Csont. Mindig elemében van. Mind a négy elemében van. Föld, Víz, Tűz, Levegő: mindez az Övé, és Önmaga mindez. Önmagát pusztítva rombol, és önmagát megújítva épít.

Hívhatod Istennek. Sorsnak. Földi/meteorológiai jelenségek együttesének. Mindegy, hogy minek nevezed.

Ha tombolni kezd, baj van. Ez biztos.

Amikor a kevély, dölyfös, pökhendi, és a civilizációs-technikai téveszméi által befolyásolt faj, az Ember, túlságosan elkanászodik, és önmagát a Föld urának tekintve, végtelen kapzsisággal és kegyetlenséggel, vakon süketen és némán reagálva minden figyelmeztő jelre, pusztítja el az egyetlen életteret, melyben élni képes, az Öreglány apró globális, és lokális traumákkal kedveskedve löki őt vissza a csüggesztő valóság szomorú talajára. Ilyenkor rövid, tömör üzenetben hozza tudomására az elfelejtett igazságot: Nulla vagy. Semmi vagy. Az egyetlen, és utolsó tévedésem vagy. Egy evoluciós harakiri. Mit tettél az ajándékommal? Bekaphatod a fészbukodat, nesze itt van neked egy földrengés. Puszikállak.

A háborúkat/terrort/ipari katasztrófákat és hasonszörű társaikat -kivételesen- nem ideszámítva, egy dolog biztos: az Öreglány dühével és szarkasztikus humorával szemben, mindenki csak önmagára, tudására, fizikai és szellemi erejére, és a vele sorsközösségben élő embertársaira, illetve domesztikált állattársainak speciális csoportjaira számíthat. Nincs jobb közösségépítő, közösségfejlesztő, csoporterősítő, az összetartozás és az egymásra utaltság érzését mélyítő terápia, mint egy remekbe szabott természeti katasztrófa.

Az Öreglány ötlettára kimeríthetetlen: aktív tűzhányók, cunamik, özönvízszerű esőzések, földrésznyi ivóvízhiány, földcsuszamlások, lavinák, pusztító aszály és biblikus éhínségek, hóviharok, tornádók, hurrikánok…igazi poéngyár. Mindez megfejelve a földet-vizet-levegőt érő környezetszennyezés, és a túlnépesedés pestise által okozott jóvátehetetlen természeti károkkal: ideális táptalaj az “együttműködési tréningnek.

Egy évvel ezelőtt, 2014. Decemberének első napjaiban, Nagykovácsi lakóközössége is abban az örömtelen, de mindenképpen kijózanító helyzetben találta magát, hogy átélhette a zord hangulatban ébredő Természet-Anya téli ölelésének súlyát. Nagy buli volt. Történelmi.

 

Lőrincz Mátyás méltán népszerű, és megrendítő szépségű drónvideója. ( L. M. engedélyével. Köszönöm.  forrás: youtube )

Ónosan

2014. November 29.-én, és 30.-án (szombat, vasárnap), a naptári tél beköszöntének hajnalán, ilyen beszédes képgaléria elkészítésére nyílt módja az OMSZ munkatársainak, és mindazoknak, akik ezerszámra töltötték fel a kölönböző fotómegosztó oldalkra a  “a helyenként  jelentős tömegű zúzmarateherrel” borított erdőkről készített képeiket.

Vasárnap délután elkezdett esni az eső. Egyetlen nap alatt annyi csapadék esett, mint átlagos körülmények között, Januárban. A baj csak az, hogy ez a csapadék ónos eső volt, és két napig esett.

"A fagypont alatti hőmérsékleten hulló folyékony halmazállapotú csapadék legtöbbször egy átmeneti jelenség. A hőmérséklet csökkenésével a csapadékforma átválthat havazásba, a hőmérséklet fagypont fölé történő emelkedésével pedig azonnal meg is szűnhet a jegesedés. Idén december elsején azonban szinte folyamatosan esett, és a hőmérséklet egyes magasabban fekvő helyeken végig kevéssel fagypont alatt maradt….”

Így indul az a rendkívül részletes, gazdag képanyaggal és meteorológiai térképekkel illusztrált tanulmány, amely bemutatja ennek a jégkatasztrófának a hátterét. 

A 18-as ábra a nagy kedvencem, ez áll legközelebb a poszt támájához. (az OMSZ engedélyével. Köszönöm)

18. ábra
Az ónos eső miatti jegesedéssel leginkább érintett térségek Pest-megyében a meteorológiai információk alapján rekonstruálva. 
A helyi viszonyoktól, domborzattól erősen függő jegesedés pontos helyét kizárólag 
az állomásokon mért hőmérséklet és csapadék alapján nem lehetséges objektívan behatárolni. 
A kékes színárnyalatok hozzávetőlegesen jelölik a legfőbb jegesedésnek kitett térségeket, 
de egyes körzetekben jelentős eltéréseket mutathat a valósághoz képest.

Nos, elképzelhető, hogy a jegesedés pontos helyét nem lehet a megadott módon pontosan behatárolni, és lehet, hogy a a kékes színárnyalatok csak hozzávetőlegesen jelölik a legfőbb jegesedésnek kitett térségeket, de nem akad(t ) olyan ember Nagykovácsiban sem, aki ne igazolta volna vissza bármikor ennek a térképnek a hibátlanságát. Mert mi tudtuk, és tudjuk, hogy a Nagy Kék Folt alatt, Nagy Jeges Kékség közepén, annyira Nagyon és annyira Kéken, hogy még Luc Besson is csujjogatna örömében, ott lapul Nagykovácsi, befagyva, mint az orosz-amerikai iszony, a hidegháború legsötétebb óráiban. Láttuk, hallottuk, és átéltük, ahogy az Öreglány összezárta jégcsap ujjait a falu körül.

Hidegen

Kezdetben kilenc, később már tizenegy megyére  adtak ki első fokú figyelmeztetést a várható, tartós és nagy mennyiségű ónos eső miatt. Az erdőkre telepedő súlyos jégteher miatt a Pilis, az egész Budai hegység -különösen a Normafától a Hármashatár hegyig tartó terület- a Visegrádi hegység, a Börzsöny a Mátra, a Gerecse, a Vértes és a Bükk is katasztrófa sújtotta területté változott. Települések, városrészek, ember, állat, növény: mindenkinek jutott a pofonkosárból.

A rohamosan romló helyzet kezelésére operatív törzsek alakultak kormányzati, területi és helyi szinten, de a hideg gyorsabb volt. A katasztrófavédelem/rendőrök/mentők hétfőn, egy nap alatt, ezer bejelentést kaptak, a tízszeresét az átlagnak. (Bakondi György, Kossuth Rádió) ágleszakadások, fakidőlések, balesetek, klaszikus jégkárok, vezetékleszakadások, oszlopkidőlések, járhatatlan utak.

Senki sem unatkozott a környékünkön, az index szerint :”…A műveletekben 35 tűzoltóautó, 161 tűzoltó, 45 rendőr, valamint a nagykovácsi, a rózsadombi, a zuglói, a hidegkúti és a Wolf önkéntes tűzoltó egyesület 18 taggal, továbbá 4 önkéntes mentőszervezet 31 tagja, a Pilis Parkerdő Zrt. 20 és az Elmű Nyrt. 20 dolgozója vett részt…”

December 1. M1 Híradó, 19. 30

A tengerszint feletti 300-400 méteres magasságban szigorúan megtiltották az erdők látogatását. A turistautak járhatatlanokká és életveszélyessé váltak, a kilátók, menedékházak pedig megközelíthetetlenné. Az elzárt hegyvidéki épületekben, településeken maradt emberek ellátása az erdészekre/katasztrófavédelmisekre maradt. Dobogókőn, Pilisszentlászlón, Pilisszentlélek és Pilisszentkereszt településeken is kritikussá vált a helyzet. A jegesedés már az első 24 órában, helyenkét 2,5-5 tonna vízteherrel borította be a fákat amelyek a teljesen átázott, ám még nem átfagyott, laza földből, minden előzetes jel nélkül kifordulva zuhantak útra, házra, kerítésre, autóra. A jégburokba fojtott faágak által leszaggatott villany- és kommunikációs felsővezetékek/légvezetékek úgy hevertek mindenütt a földön, mint a döglött siklók. A villanypóznák kidőltek, de még az acélszerkezetű tartóoszlopokat is gyurmaként hajlította össze a jég.  A MAVIR-nak 38 ilyen acélszerkezetű tartóoszlopát rongálta meg a jég. Pest megyében az első napon 160.000 háztartásban nem volt áram. Ha áram van minden van, szólt a reklámszlogen és a népi bölcselet, ám e mély igazság akkor nyer leginkább értelmet és valódi érzelmi töltetet, ha nincs áram, mert akkor semmi sincs. A szivattyúk nem kaptak áramot az átemelőállomásokon: nem volt víz. Összesen 110 adótorony-bázisállomás esett ki: összeomlott a mobilkommunikáció. A gázkazánok leálltak.Vezetékes telefon? Tv? Internet?…Leginkább a semmi és a néha valami között ingázott minden. A gyerekek valószínűleg új szót tanultak: aggjegátoj.

Fekete humor: December 1.-én, miközben a lakosság egy része ,a lassan jégveremmé váló otthonában gyakorolta a túlélési technikákat, vagy éppen az ideiglenesen kialakított iskolai/óvodai melegedőhelyeken húzta meg magát, Vlagyimir Putyin bejelentette, hogy nem fog megépülni a Déli Áramlat gázvezetékrendszer. A szép és bizonytalan jövő: ukrán válság, gázválság, válság válság, gázcsapok, jégcsapok, szétcsapok. Jó hírek, jó időben. 

Budapesten a BKK is megadta magát. Leállt a Libegő, a Fogaskerekű. A hegyvidéki buszok egyáltalán nem, vagy csak rövidített útvonalon közlekedtek. A gödöllői HÉV úthosszából szintén visszavágtak. Forgalomelterelések, járatkimaradások, útlezárások, fennakadások a buszközlekedésben: alap. A vasútnak is voltak mókás pillanatai: pl. a Budapest-Újszász vonalon leállt a vonatközlekedés, és az utasok közel tíz órát vesztegeltek. Mentesítő buszjáratok nem érkezetek.: a rendkívüli helyzetben lévő MÁV-nak nem tudott segíteni a rendkívüli helyzetben lévő Volánbusz, és a rendkívüli helyzetben lévő BKK sem. 2014 Decemberének rendkívüli első két napjában, még a rendkívüli helyzet is rendkívüli helyzetben volt. Mindeközben, a rendkívüli helyzetben lévő ELMŰ szakemberei, a rendkívüli helyzetben lévő társszervekkel/ tűzoltókkal/önkéntesekkel összefogva, valami egészen rendkívüli akaraterővel végül összefoltozták, amit összelehetett, ami valóban rendkívüli teljesítmény volt, Áldassék a Nevük. A több száz cikk, video, híradó közül, kár lenne kihagynod a lánglovag  jéglovag pomázi tűzoltóknak ezt a szókimondó beszámolóját a pilisi jégkorszakról, íme néhány részlet:

“ Most megtapasztalták a tűzoltók a rádiórendszerük alkalmatlanságát is

…A tűzoltók kérték, hogy a területet azonnal le kellene zárni, mert életveszélyes! Hát, igen. Nehéz ezt elképzelni egy fűtött irodából, miket beszél az a bolond tűzoltó? Hisz esik az eső, de nem annyira, hűvös van, de nem annyira, mit gondol, egy országos főutat csak úgy le lehet zárni? Nézessük meg, hogy igazat szólt-e, és kiküldünk egy állami egységet, mert éberség Virág elvtárs, az a legfontosabb, az éberség…

…Mindenki beöltözik, kámzsába, sisakba és az egyre erősödő szélben, ónos esőben járjuk az utcákat, mint egykor a Delta főcímében a sarkkutató expedíció. 

…Mi is a jég fogságában vagyunk. Az egyik szállodába települő Operatív Törzs nem tud kapcsolatot teremteni senkivel. A rádiók csak sisteregnek, a mobiltelefonok süketek. Naná, hát nem kapnak az adótornyok energiát. Nagy nehezen összeáll a kommunikáció. Most látta a vezérkar is, hogy itt bizony baj van! Ha én mondom, hogy szar az egész rádiós rendszerünk, azt senki nem hiszi el. Most megtapasztaltuk. A vakoknak kifinomulnak az érzékszervei, de mi nem láttunk és nem hallottunk semmit…”

Hab a jégen: melegfronti hatás érvényesült. A légköri változásokra érzékeny polgároknál levertség, migrénes panaszok, fejfájás, alvási zavar, szédülés léphetett fel. Ha már lúd, ugye. 

Hűvösen

A jégkatasztrófa, alig 48 óra leforgása alatt, 50-100 év alatt helyrehozható és begyógyítható pusztítást hagyott maga után az erdőkben. Baj volt, valóban:

"A tavaly decemberi jégkár megtizedelte a hazai erdőket, a katasztrófa azonban példaértékű társadalmi szolidaritást eredményezett. Az Áder János köztársasági elnök kezdeményezésére meghirdetett „S.O.S. – Bajban az erdő!” kampány sikerének köszönhetően az Országos Erdészeti Egyesület most 45 millió forintot tud szétosztani az érintett erdőgazdálkodóknak. Az egyesület terepi rendezvényen mutatta be a köztársasági elnöknek és a nagyobb adományozók képviselőinek a helyreállítási munkálatok eredményeit és az őszi csemeteültetés kezdetét. 

Tavaly december elején elsősorban a Börzsöny, a Pilis, a Visegrádi- és Budai-hegység, a Gödöllői-dombság, a Gerecse, a Vértes, a Mátra és a Bükk erdőterületein okozott hatalmas pusztítást az ágakra fagyott, sok helyen 8-10 centiméter vastagságú, többtonnás jégréteg. Az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb természeti csapása miatt szükségállapot alakult ki az erdőkben: a járhatatlanná vált közutak, az életveszélyes erdészeti és turistautak, a kidőlt, kettétört törzsű fák által leszakított villamosvezetékek és kidöntött villanyoszlopok képe egy évvel ezelőtt bejárta a médiát…. A károsodott, letarolt erdők látványa az erdész szakma egészét megrázta, a jégkár elsősorban az állami erdőgazdaságok területei közül mintegy 50 ezer hektárt érintett…. Az erdőgazdaságok az elmúlt közel egy év során összesen 194.031 köbméter károsodott faanyagot termeltek ki, ami normál körülmények között a főváros környéki erdők egy éves kitermelési adatainak felel meg. 2015 végéig mintegy 334 hektár erdőt ültetnek teljesen újra az erdészek, amit a későbbiekben várhatóan még 60 hektár felújítása követ. A károsodott erdőterületek erdősítéséhez előreláthatóan 2.278.000 db csemetére és 5.950 kg makkra lesz szükség. A jégkár óta csak a Pilisi Parkerdő területén összesen 500 km turistautat tisztítottak meg és tettek újra járhatóvá. ..

forrás: Index  (az Index engedélyével-Köszönöm)

A Pilisi Parkerdő Zrt., amely a Pilisben egymillió facsemete ültetésével kezdte meg az újratelepítést, így foglalta össze a lényeget (részletek):

“Mi okozta a kárt? A jégkár a december első napjaiban esett ónos eső következtében alakult ki. A 400 m feletti területeken több tonna jég rakódott az egyes fákra, ami miatt sok helyen kidőltek a fák, letörtek az ágak.

Volt-e már ilyen? A jégkár sajnos ismerős fogalom a hegyvidéki erdőterületeken. Általában tél eleji vagy végi időszakban, november végén és februárban jelentkezik. Legutóbb 2011-ben, illetve 2004-ben volt gazdaságilag is jelentősebb jégkár, azonban azok csak kisebb térségeket érintettek. Ilyen típusú, az ideihez mérhető károk 100-200 évben egyszer fordulnak elő.

Milyen súlyos a kár? A Parkerdő által kezelt 60 ezer hektár erdőből közel 20 ezer hektár erdőterület érintett, ebből legalább 7-8 ezer hektár súlyosan. 

Várható-e az erdők további károsodása? A kidőlt, holt faállományról az élő, lombos állományra nem terjed károsító hatás, várható viszont a sérült fák további pusztulása, mert a rovaroknak és gombáknak nem tudnak megfelelően ellenállni. Várható továbbá, hogy sok, csak részben érintett fa a későbbiekben törik, dől ki, illetve, hogy a lombkorona-sérült fák a későbbiekben kevésbé bírják például az aszályt. A jégkárral sújtott területeken a mortalitás (fák kiszáradása, elpusztulása)  magasabb lesz egy ideig….

Milyen típusú károk keletkeztek? A kárnak háromféle alaptípusa jelentkezett: koronatörés (részleges vagy teljes), törzstörés, valamint dőlés (gyökerestől vagy részlegesen). Jellemzően a 30-50 éves lombos fák törtek derékba, mert ezeknél a koronaátmérő és a törzsátmérő egymáshoz viszonyított aránya és a törzs teherbíró képessége együttesen kedvezőtlen. Az ennél idősebb lombos fák és fenyők esetében inkább a korona károsodott….”

Így nézett ki a Jégkatasztrófa nagytotálban. Közelről sem volt vidám.

Ugyan nincs közvetlen köze a jégkatasztrófához (de van) ,ám a Földi élethez és a szeretteid életéhez van, ha tehát tenni akarsz valami apróságot, akkor ezt  írd alá. Családi név, keresztnév, e-mail cím, irányítószám, aztán kattintasz a Felemelem a hangom gombra. Kész. (utána beírod a felkínált számot, hogy nem vagy-e robot)

A Nagy Reccs

“Az biztos, hogy együttműködés fejlesztési tréningnek kicsit erősre sikeredett.” (Beck György, tréner, Nagykovácsi exlakos, itt)

Nem vitás, hogy immár a falu történetének Nagy Pillanatai közé tartozik, amikor 2014. December első napján, a leckéztetően fagyos hangulatú Föld Ősanya, megsuhogtatta, majd szétterítette vadonatúj Jégköpönyegét a Lengyelország-Szerbia tengelyen. A Jégköpeny egy apró, rakoncátlan redője éppen kies hazánknak e szép tájára takart rá, mire válaszul, egész Nagykovácsi, látványosan, milliónyi hulló faág és százezernyi széthasadó fatörzs harsogó robajától kísérve, megadó dörrenéssel összeroskadt. Ez a több szempontból is maradandó élmény, nem csak a faluval kapcsolatos ismeretek tárházát bővítette, hanem a nagybetűs Élet egyéb vonatkozásait is új megvilágításba helyezte. 

A jéghegyen is túl

Nagykovácsi a budapesti agglomeráció egyik települése. A Templom tér és Adyliget közötti távolság: 5,8 kilométer. Nagyjából 11 perc autóval, 14 perc busszal, 1 óra 20 perc gyalog. Közel van. 

Nem. Ez nincs így. Ezt a közkeletű hazugságot a tintáskönyökű hivatalnokok és a száraz ajkú bürokraták akarják elhitetni, akik a papírok, pecsétek, dossziék, iktatószámok, mércék, térképek bilincseit és szemkötőjét használva, egy mátrix valósággal tartják fogságban, az igazság szabad levegőjére szomjas néptömegeket.

Nagykovácsi a Világ Végén van. Az Óperenciás Aszfaltúton, az Üveghegyen, és a Jéghegyen is túl. Ott ahol a jégmadár se jár. 2014. december 1.-én kiderült az Igazság, és ez az igazság, többé nem elleplezhető.

Jégkarantén

Nagy nap volt ez a magyar média számára.

Korrekt és tartalmas hírszolgáltatás: ez a feladat. Millió hír hever az utcán. Az év lakóházának díjátadójáról, divatbemutatóról, filmpremierről, egy lokális katasztrófáról, egy verekedésig fajuló önkormányzati testületi-ülésről, egy nagy hírértékű közlekedési balesetről, jelentős tömegeket megmozgató politikai rendezvényről, zavargásokba forduló tüntetésről, 20-as pandaikrek születéséről, stadionszentelésről, vagy pl. a migránskrízis óránként/percenként változó fejleményeiről pontosan/informatívan/színesen/érdekesen/objektíven tudósítani a médiában:  önmagában is komoly munka. Eleve Jó Szerkesztők, Jó Riporterek, Jó Újságírók és Jó Sok Minden kell hozzá. 

Amennyiben azonban az érdeklődésre számot tartó esemény távol esik a legnagyobb hír- és műsorszolgáltatók központjától, tehát, Magyarországon jellemzően Budapesttől, akkor még komolyabb munka. Történik vidéken, napjainkban. Tornyiszentmiklóson vagy Tiszaszentmártonon, Bivalybörözdecsullangon vagy Iszapszentkukacon. Messze. Távol. A látóhatáron is túl. Madár se. 

“…és amikor eljön a világvége, mi ott leszünk és közvetítjük, mondta Ted Turner a CNN alapítója, 1980-ban. Ez ma a  világ összes hírügynökségének, műsorszolgáltatójának, hírportáljának, médiavállalkozásának hitvallása. Nem ilyen frappáns tömörségben ugyan, de ezt a gondolatot én, a Móra Ferenc könyvkiadónál, 1977-ben megjelent, A postának mennie kell című ifjúsági könyvben olvastam először, és mondhatom, a világ semmit sem változott az első füstjelek leadása óta, ebben a tekintetben. Kissé talán modernebbek a hírtovábbító eszközök, bár azt azért megjegyzem, hogy az üzenttovábbítás egy speciális szegmensében, a példátlan szervezettégű és hatékonyságú mongól lovasposta (aminek mi magyarok különösen sokat köszönhetünk) vagy az amerikai pony-express, röhögve felvenné ma is a versenyt egynémely európai levélkézbesítő vállalattal. A lényeg tehát nem változott: gyorsan, informatívan hírt/üzenetet adni mindenről, ami fontos. Ott kell lenni, és akkor kell ott lenni, amikor történik. Ezerszer olvashattál hasonlókat a hírportálokon, a cikkek alatt: Ott van a környéken? Tud valami érdekeset a témában? Látott valamit? Hallott valamit? Küldje el nekünk!

Magyarországon nem a CNN a viszonyítási pont. Nem minden hazai médiaszereplőnek van minden bokorban egy ugrásra kész stábja. Ha csak átveszed a híranyagot egy helyi médiaszolgáltatótól/regionális tv-től: nincs gond. Engedélyt kérsz, kirakod a képernyőre hogy kinek a felvétele, és leadod. Ez azonban nem mindig elég, és hiába kis ország a mienk, a távolságot itt is km-ben és órákban mérik. Ha Nagy Magyar Vidéken helyzet van, akkor először ottani, a helyszínt jól ismerő helyi /környéki médiastábokat kell szervezni (legalábbis megpróbálkozni vele) egyeztetni velük időben, pénzben, munkabeosztásban, mert az idő pénz, és az a menő, aki először csap le az információra. Nézettség /kattintás a honlapon: nincs idő tötymörögni. Elsőként. Minden átvett hírnél, te legyél az elsődleges hírforrás, te legyél a hivatkozási alap.

Ám ha semmi nem jön össze, vagy pl. eleve elégedetlen vagy a fellelhető hír-és képanyag tartalmi minőségével, akkor Budapestről kell stábot leküldeni, és elhangzik az utasítás: le kell menni, srácok. Utaztatás, felszerelés, étkezés, benzinköltség, két tucat túró rudi. Ha elhúzódó, akár napokig, hetekig elhúzódó eseményről van szó, akkor szállásfoglalás a közelben. Senki sem képes 72-168 órán keresztül talpon és topon lenni: váltószemélyzet kell. Már az odaúton lehetnek nehezítő körülmények: időjárási viszontagságok, váratlan forgalomelterelés, rossz kommunikációs lefedettség, a helyszín gyatra megközelíthetősége, konfliktusokkal terhelt emberi/fizikai körülmények: és közben megy az idő, csúszik minden, a délutáni/esti híradóra nem áll össze az anyag. A hibátlan technikai háttér biztosítása, az állandó helyszíni bejelentkezéssel járó napi gondok, esetleg különféle engedélyek beszerzése a hatóságoktól a forgatási területekre, a zökkenőmentes műholdas kapcsolat, a kütyük meg a szervizelés: izzasztó logisztikai program, és sok pénz. Nagyon Távkapcsolat. Még viszonylag közeli helyszínek is kerülhetnek hirtelen elérhetetlen távolságba: A Kossuth rádió tudósítói hiába próbáltak bejutni a Pilisszentkereszt-Pilisszentlászló-Dobogókő háromszögbe: megállították őket, teljes útzár volt. A TV2 első stábját is megállították Dobogókő hegyi emelkedőjén. Ez utóbbi helyszínnek még a gyalogos megközelítését sem engedélyezték a stábnak, az életveszélyes körülmények miatt.

Ám mi van akkorha a magyar hírszolgáltatóknak, a Budapest határát jelző táblától, alig egy bakugrásnyi távolságot kell megtenniük egy ígéretes téma feldolgozásáért? 

Királyság. Flash. Zsír. Aranykor. Nem bűn, és álszent, aki letagadja. Kereskedelmi tévéktől kezdve a közszolgálati csatornákon át, a néhány fővel működő környéki televiziós/rádiós vállalkozásokig és online médiaszereplőkig, ugyanazt jelenti minden szerkesztőnek: a nagy nézettség/olvasottság/látogatottság lehetőségét, költséghatékonyan.

Behajítasz egy riportert, egy operatőrt, egy termosz teát, meg két sonkás szendvicset az autóba, aztán -elvileg- mondjuk fél óra utazás, és a stáb megérkezhet a falusi Apokalipszisbe, egy agglomerációs Antarktiszba, ahol joggal érezheted úgy, hogy, bizonyos vonatkozásokban százhúsz évet visszarepültél az időben: totális közlekedési káosz, rendőrautók, tűzoltóautók, sziránázás, útlezárás, kilométeres kocsisorok, gyalogosan útnak induló sokaság, teljes infrastruktúra összeomlás, harmadik világbeli állapotok, megrázó erejű képsorok a jég pusztításáról, hihetetlen látványvilágú felvételek, életveszélyes munkakörülmények között dolgozó katasztrófavédők, megható és vicces történetek, kalandos élménybeszámolók, sorbanállás a boltok előtt, önfeláldozóan dolgozó hivatásosok és önkéntesek, az utca emberének hangja, melegedők, önfeledten játszó gyerekek és aggódó felnőttek, tea, zsíros kenyér és fázós nyuszi, interjúk a polgármesterrel, valamint a segítőkkel és a terepen dolgozó szakemberekkel, óránként frissíthető híranyag, vagy komplett beszámoló, egy önálló összefoglalóban: és mindez a szomszédban, Nagykovácsiban. Vagy éppen a XII. kerületben. 

És nem, még az sem csüggesztő, ha a jeges valóság szembejön, és kiderül, hogy már Nagykovácsitól öt kilométerre teljes útzár van, a Tisza kastélyig eljutni is és másfél-két órányi tortúrát jelent. A rendőri felvezetés, a különengedély, a katasztrófavédelem/önkéntes tűzoltók autójában való utazás, a kényszerű gyaloglás is kitűnő híranyag, mert ez még közelebb hozza a nézőkhöz a Nagykovácsiban zajló drámai - és ezúttal minden túlzás nélkül, valóban drámai-  állapotokat és küzdelmet.

Szerte a jégkárral sújtott országrészeken, így Nagykovácsiban is, a Rendőrök, a Katasztrófavédelem és az Önkéntes Tűzoltók mindenestre taxiszolgálatot nyitottak a Tv stábok számára, és  mentőszolgálatot a bajban lévő polgárok részére. ( két infarktusos beteg és egy dialízises gyerek) De ők kisérték, hozták-vitték az önkéntes segítőket is, vagy vezették fel pl. az áruszállítókat. Kevés kivételtől eltekintve mindenkit a szolgálatok szállítottak/kísértek (minimum a faluhatárig) hiszen az életveszélyes főutat, kifelé-befelé is lezárták, Budapest és Nagykovácsi között. Csak azok jutottak ki a faluból, -pl. közvetlen családtagjaim is- akik még hétfő/kedd hajnalban, 6 óra előtt elindultak a főváros felé: ők ott és akkor szembesültek az éjszaka kezdődött jégvihar pusztításának nyomaival, mert addigra az egész utat leszakadt ágak tengere borította, így mindenki kiélhette a szlalomozó hajlamait. Visszajutni már neccesebb feladat volt, addigra hatóságok vették át a forgalom  irányítását. Két napig így is maradt. Akinek jó szeme és tudása volt hozzá, az ismert közszereplőkön túl, felfedezhette a nagykovácsi politikai közélet egykori és mai aktív szereplőit is a televiziós tudosításokban: a tv stábok, -úgy vélem, akaratukon kívül, hiszen nem valószínű, hogy ilyen mély helyi ismerettel rendelkeztek - egész jó kis vágóképet adtak néhány fényben álló, és a szürkezónában mozgó közéleti személyről. Ez -számomra mindenképpen-  pikáns ízekkel fűszerezte az amúgy is informatív és gazdag képi világú bejátszásokat.

Az Öreglány tehát hideg ezüsttálcán kínálta a jobbnál-jobb híranyagot a médiamunkásoknak, és ennek köszönhetően Nagykovácsi két/három napon keresztül, folyamatosan a címoldalon volt. Stábunk a Világ Végén járt, Budapest mellett. Maradjanak velünk, jövünk a részletekkel.

New-Yorkot megbénítja egy hóvihar, Budapestet az özönvíz, az országot az extrém havazás… Egy kis falunak is joga van a boldogsághoz: nekünk is jár a 15 perc hírnév. A tartós, 48 órig tartó ónos eső jégpáncélján csúsztunk a kamerák elé. A youtube-on van ezer jégkatasztrófa video. Én ide olyanokat válogattam, amelyek nincsenek ott.

RTL Klub, TV2, M1.

RTL Klub, Fókusz ( az RTL Klub/Fókusz engedélyével. Köszönöm)

TV2 Tények este (a TV2 engedélyével. Köszönöm)

M1, Az Este (25.45-től)

M1. Híradó 2014. December 3.

Az online hírportálokon és a televiziókban tehát hasított Nagykovácsi, mint a jégcsákány Sharon Stone kezében. Állítólag máshol már kevésbé. Innen folytatom, és dobom bele a tanulságokkal teli második rész jégszilánkjait a hűtött pohárba.

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr168107154

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.