Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Víg End - 6.: Sufnia krónikái

A Nagykovácsi Északi-üdülőterület, avagy a Nagy-Szénás és a Zsíros-hegy zártkertjeinek kialakulása, története, és eltűnő világa.

2017. április 07. - zord íjász

...lezárás.

71.Hosszútetős, szép faház, eladósorban, megkopottan, kifakultan. A sok gyümölcsfából visszakövetkeztethető, milyen kedvelt hely lehetett fénykorában. A környékén olyan sebességgel dózerolják le a telkeket, mintha vihar pusztítana. 

72.Eladó, ahogy annyi társa. Az ingatlanügynökségen kívül, már senkit nem érdekel a telek. A romlás öleli a házat, kertet. Múlt és jelen egyetlen képen.

73.A teraszkorláton látható sárga, erősített mattüveg, szintén a korszak emblematikus építési anyagának számított: nagy tömegben főleg a lakótelepek erkélyein, lépcsőházi üvegezésében volt megtalálható, és onnan került át a létező összes épületre, így a hétvégi házacskákra is. Nagykovácsiban is felbukkan, több helyen.

74.Vidám piros lábazattal és zöldre festett tetővel, zöld homlokzati nyílászárókkal. Nett házikó, szépen gondozott kerttel.

75.

Ez kifejezetten ritkaság a hétvégi házakon: apró dísz, apró poén, apró kikacsintás. Az Északi-üdülőterület házai, ha az eddig bemutatott 74 fotóból nem derült volna ki, külsejükben inkább praktikusak és tipikusak, semmint különösebben egyéniek. Nem tudom megmagyarázni miféle kanyargós úton, de erről a semmi kis díszről eszembe jutott valami. Civilizált, európai emberek vagyunk/lennénk elvileg, görög-római és zsidó-keresztény gyökerekkel: a kultúra minden ékköve ott ragyog a történelmünk nyakláncán, a zeneművészettől, az irodalom kincsein át, az építőművészeten keresztül a képzőművészetig. Az ilyen hatás zsigerileg hat, és beépül akkor is, ha nem tudatosan keresed vagy raktározod el magadban. Kisé profán hasonlattal élve, ahogy a múlt század ötvenes évekien járta a mondás: azért mert a nőket traktorokra ültették, attól függetlenül ők még szerették a selyemharisnyát. Az emberiség egy alja söpredék részét leszámítva, a többség a szépre, jóra, otthonosra, helyes útra és az igaz ember járta ösvényre vágyik. Még egy hétvégi telek viskóján is visszaköszönhet ez. Legyen bármilyen szerény a pihenő telkünkön felépített kis menedékünk, ott sem tagadhatjuk meg az európai vérünket, némi humorral vegyítve, mert abban is hasítunk: a fali dísz nem pusztán a -feltehetően budiként szolgáló- kis építmény koedukált jellegére hívja fel a figyelmet,(a genderisták hápogva tiltakozzanak Brüsszelben!) hanem a stílus megőrzésének örök igazságára is. Világok múlhatnak el és omolhatnak szét körülöttünk, de amíg tudunk, kapaszkodunk. Van egy egészen döbbentes és csodálatos bejegyzése Márai Sándornak (Napló 1943-44 ) ,amire én a Budapest krónikája című könyvemben bukkantam rá. Nem idézem természetesen az egészet, pláne nem szó szerint, mert nem is szabad. (olvasd el). Tartalmilag: az író a bombázások és ágyúzások között ostromvárossá lett főváros életéről villant fel képeket: pótkávé, műtea, a vendéglők még kinyitnak, a színházak és a mozik még játszanak, a lapok beszámolnak a bulvárhírekről, könyvek jelennek meg...miközben mindenütt drótakadályok, harckocsicsapdák emelkednek, és számolatlanul arat a halál. Ebben a közegben indul el az író, ebédelni a Gellért szállóba. Azzal az érzékenységgel, ahogy életművében minden sorát papírra vetette, leírja, hogy néhány nappal azelőtt egy bomba több embert megölt a szállodában, akik az ebédlőasztal mellett haltak meg, de a romokat eltakarították, az áldozatokról senki sem beszél és "a díszes felső étteremben kifogástalan vászonabrosszal terítenek, kítűnően nevelt pincérek hangtalanul szolgálnak fel ezüst tálakon, ízletesen főzött, nem is drága ételeket..." Remélem, érted: a város élni akar, és egy úr a pokolban is úr, és egy polgár a pokolban is polgár. Ha a hétvégi telkén, pl. a nyomorult 70-es, 80-as évekbben, akkor ott. Két kerámiafejecske a háromfilléres melléképület falán: ennyi is elég akár, ha éppen csak ennyit enged a kor vagy ennyire van lehetőség, de mi otthon vagyunk ezen a telken, és ez a mi házunk, a mi várunk, és legyen benne/rajta valami, amitől igazán a mienk.

76.Erről a házról mondta két bicikliző, 10 év körüli kislány, éppen amikor újra lefotóztam: "Odanézz, milyen cuki házikó!" Szebb dicséret nem is kell. Piros, sárga, vidám és cuki.

77.Sárga mattüveggel, ahogy illik.

78.Hibátlan hétvégi ház, hibátlan életérzés.

79.Ősi elfeledettség, szinte láthatatlanul bezárva a beerdősült telek mélyére.

80.A megtestesült Északi-üdülőterület.

81.

Mályvarózsaszín, vidám és vad idill. Az egyetlen ilyen színű ház az Északi-üdülőterületen. Az utolsó mohikánok egyike, ami még talpon van.

82.

A telek, amelyről hirtelen több évnyi áthatolhatatlan és átláthatatlan gazt tüntettek el, hogy végre kibukkanjon a rajta rejtőzködő ház: ez a biztos jele annak, hogy az összes klasszikus hétvégi-építőanyagból felhúzott régi épület számára eljött a vég. Itt építkezés kezdődik.

A kapuk krónikája

Az északi-üdülőterület krónikájának, a jellegzetes háztípusok bemutatásán túl, van egy speciális szelete: a kapuk által bemutatott történet. A Tüzép telepeken gyakori, többnyire nagyon egyszerű kivitelezésű, a betétekben egyenes rudakból összehegesztett kapuk dominálnak: ez érthető. Ez volt a legolcsóbb, akár készen vette valaki, akár a helyi mesterembereket bízott meg. Természetesen valamennyi  kétszárnyú.

Sok telken nem áll ház, vagy éppen a kapu többet elmond a hétvégi nyaralókorszak elmúlásáról, mint maga az épület, ami a telken található. Az alábbi felsorolásban akad néhány kapu, amely már korábban bemutatott házhoz tartozik, viszont kihagyhatatlanul beszédes önmagában is, akad pár, ahol a kapu inkább érdekesebb, mint a ház, és akad, ahol láthatóan önmagukban állnak az felparcellázások kezdete óta, anélkül, hogy ház épült volna valaha a telken. 

81.Alsó állású napsugaras kapu. A már említett vasgyár-tüzép-lakatos forradalom szép és nemes darabja.

82.Középállású napsugaras kapu, díszes, íves lezárással.

83.A házat már ledózerolták a telken, de a három tagú, napsugaras kapu eltéveszthetetlenül visszaköszön.

84.Kerítés már nincs a kapuszárnyak oldalán. A kapu önmagában áll, a levágott és újra növekvő gazt, a szemetet, valamint az elmúlás romos házát őrzi.

85.Ez az öreg faléces kapu bezárta az erdőt.

86.Szép, hurokmintás kapu. Legkevesebb 18 éve állja az idő rohamait. 1999 környékén fotóztam le először, valamiért már akkor is megragadott.

87.A vadrózsák, tatáriszalagok, repkények benőtték a régi világot. Csipkerózsika telkének kapuja.

88.Három teljesen egyforma kialakítású, egyenes tagolású, középbetéses kapu következik, de ez itt az egyetlen, ami büszke, egyenes tartású. E vonatkozásban ritka példány, viszonylag jó állapotban, használhatóan, és gondozott kertet vigyázva.

89.Az idő festővászonnak használja már. A gaz magasságánál pontosabb mérce és jelzés nincsen. 

90.Szintén méltó művészi párja az előzőnek: a természet a keret.

91.Gyönyörű fenyő, magas fű, zár nélküli, rozsdás kapu: üdülőterületi szendvics hozzávalói.

92.Fonott mintás-vasrácsos kapu: nagyon ritka az Északi-üdülőterületen.

93.Az egész: akár egy festmény. Az ősz és a kora tavasz: ezek az évszakok illenek igazán a rozsdás kapukhoz.

94.Fabetétes, alsó állású napsugaras, állatbarát kapu. Legalább könnyen bejutnak a sünök és a rókák.

95.Vad kertet maga mögé rekesztő, rozsdamarta kapu, klasszikus biciklilánccal. A kilincs már túlzás lenne.

96.Szinte áthatolhatatlannak tűnő , beerdősült kertet zár el a külvilágtól.

97.A természet az úr, a kapu már csak a civilizáció díszlete.

98.Újító, háromszögmintás betéttel. Konkrétan egy erdőre nyílik a telken.

99.Ez tökéletes. Immár szerves része a körülötte felemelkedett természetnek. Méltó pontja az Északi-üdülőterületről szóló krónika befejezésének.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr3512407219

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zord íjász · https://zordidok.blog.hu 2017.09.18. 06:29:09

Dékány Angella: "lyen, ha valaki nemcsak néz, de lát is. Jó volt látni! Köszi!"

Én köszönöm.