Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Az örök kollaboráns

Tiszta szívvel betörtök, ha kell, embert is öltök? Könnyű szívvel ítélkeztek? Most és mindörökké? Ámen?

2017. május 22. - zord íjász

Volt ez az izé.

Van ez az izé.

Nem hagyom szó nélkül egyiket sem. A kettő összefügg, nincs nehéz dolgom.

-Nem értem miért vagy ennyire feldúlva, fiam. Kérdeztél, és én válaszoltam.

-És most legyek boldog  a válaszoddal, apa?

-Nem kell vele boldognak lenned, ha nem akarsz. Egyszerűen csak fogadd el.

-Igen? Tényleg, apa? El kéne fogadnom, hogy az apám egy olyan újságnál dolgozik, ahol ő maga és a szerzőtársai sem írják alá a cikkeiket, és ahol a minisztériumokból diktálják a cikkek témáját? El kéne fogadnom, hogy az apámnak gyakorlatilag tollba mondják a szöveget? El kéne fogadnom, hogy az apám a kormányzat propagandistája, önálló vélemény és gondolat nélküli szócsöve? El kéne fogadnom, hogy a minisztériumok asztalán legyártott fix mondatpaneleket böfögsz vissza a kollégáiddal együtt? El kéne fogadnom, hogy minden nap olyan szalagcímeket látok, amelyben nyílt hazugságokkal, félrevezető csúsztatásokkal, alantas sejtetésekkel, az emberi lelkület legaljára alapozott célzásokkal meghurcoltok, bemocskoltok valakit, aki a kormányzat célkeresztjébe került? El kéne fogadnom, hogy az írott és íratlan újságírói, szakmai etika minimumát sem batartva, gyalázatosan primitív kampányszövegeket toltok? El kéne fogadnom, hogy az apám megalázza magát?

-Az igazságot kell elfogadni, fiam. Az igazság olykor keserű pirula, és le kell nyelni. Talán nem egy nagy öröm, de jobb az igazság birtokában és tudatában, mint hazugságban élni.

-Hiszen te is hazugságban élsz, apa.

-Nem, fiam, én nem hazugságban, hanem a valóságban élek, A realitásban. Itt Magyarországon, 2017-ben. Maholnap hivatalosan is felnőtt leszel, érettségizel, szavazhatsz, dönthetsz a saját magad és mások sorsáról, az országról, a jövőről. Aki becsapja magát, az rossz döntéseket hoz. Aki hazudik önmagának, az kusza ösvényeken tévelyeg a sötértségben. Elviselem a csalódottságodat, a dühödet, elviselem, hogy így beszélsz velem, ha kell, de azt ne várd el tőlem, hogy meg is értsem. Azt akarom, hogy te is a valóságban élj, és ha ennek a megvető pillantásod az ára, azt is vállalom. Lehet, hogy a szerkesztőségben minden nap hazudok, de neked nem fogok hazudni soha, mert téged szeretlek, és nekem csak a családunk jövője a fontos, kizárólag az számít, semmi más. 

-Szóval azért járatsz le embereket nap mint nap, azért gázolsz a mocsokban, azért tűröd el, hogy ez a sok korrupt, haszonleső, kormányzatban fosztogató ócska senki megalázzon és szolgaként kezeljen téged, mert szeretsz minket.

-Úgy van, pontosan azért. Miért csodálkozol ezen?

-Nem csodálkozom. Hányok tőle.

-Valóban? Először is: a célpontjaink többsége politikus...

-Nem igaz. Mindenkibe belegyalogoltok, a családtagokba is.

-Olyan is van. De a többségük politikus. Vállalták, tűrniük kell. Másodszor: ne vitasd el a jogomat, vagy ne vitasd el a jogát senkinek, hogy talán hisz abban, amit csinál, és őszintén azt gondolja, hogy az országot védi. Legyen bármilyen furcsa ez számodra, ez is egy opció. Vannak és voltak, akik hazaszereteből, vagy éppen segíteni akarásból állnak be a sorba minden korszakban, mert azt remélik, a tudásukkal, a munkájukkal, a harcukkal, a szolgálatukkal javíthatnak a helyzeten, akkor is, ha a szívük mélyén nem hisznek a rendszerben, ami kenyeret ad nekik. De a harmadik kérdés fontosabb, mert az a lényeg: mit gondolsz, miről szól ez? A munkám, az életem, miről szól mindez?

- A szervilizmusról, a kollaborációról, az önbecsapásról, az elvtelenségről, a jellemtelenségről.

-Nem, fiam. A túlélésről szól. Arról szól ma, arról szólt tegnap, és arról szólt már 27 évvel ezelőtt is, amikor még gondolat sem voltál. A túlélésről. És arról fog szólni holnap is. Neked is arról fog szólni, amikor önálló életet kezdesz.

-Ennyire egyszerű lenne, apa?

-Igen, ez ennyire egyszerű, fiam. Ebben a világban, ebben az országban, ebben az erkölcsi, szellemi, anyagi, gazdasági és politikai klímában nincs más választási lehetőséged, sőt, valójában választási lehetőséged sincs. Túl kell élned. És én túl fogom élni, ahogy a családunk is.

-És mi lesz azokkal, és azoknak a családjával, rokonaival, gyerekeikkel, akiket tönkreteszel, és akiket tönkretesztek apa? Mi lesz azokkal, akiket meghurcoltok, akiket besároztok? Azokkal mi lesz?

-Ők dögöljenek meg.

-Ezt nem mondhatod te sem komolyan.

-Dehogynem, teljesen komolyan mondom. Talán létezik valamiféle törvény, ami kimondja, hogy én nem élhetek jobb életet? Van valami jogszabály, ami rögzíti, hogy nekem egész életemben nyomorultul, szegényen, stresszesen, nap nap után aggódva kell leélnem az életemet, állandóan azon rettegve, hogy mit hoz a holnap, mit fogok holnap enni, hol fogok lakni, ha elveszítem a munkámat? Én nem érdemlek meg egy kertes házat, én nem érdemlek meg egy biztonságos autót, én nem érdemlem meg a kényelmesen élhető élet mindennapi eszközeit, én nem mehetek el hosszú, külföldi nyaralásra? A húgodnak nem jár a jobb élet? Édesanyád gályázzon, robotoljon napi 12 órában, mint a szomszédunk? Mit gondolsz, miből fizettem ki az iphone-odat, amivel hasítasz a tompa agyú, sekélyes, felszínes osztálytársnő-kurváid előtt, amikor felhozod őket? Mit gondolsz, honnan van mindez itt, körülöttünk, amiben élünk, a ruhák, amit hordasz, a bankszámlád, amin gyűlik a pénzed? Vagy nem tetszik az iphone-od?

-Tetszik, de ez mellékes. És egyébként sincs mindenkinek iphone-ja, aki...

-Ők annyit is érnek.

-A cinikusok birodalmát, azt szolgálod, apa.

-Az erősek birodalmát szolgálom. Az emberek mindig az erőre, az erélyre, a magabiztosságra, a tekintélyre szavaznak, ahhoz húznak, ahhoz dörgölőznek. Ez genetika. Családfenntartó ösztön. Párosodási és géntovábbító ösztön a párkapcsolatokban, a trónok harcában pedig a győzelem záloga. A fizikai megjelenés, a viselkedés, a dominancia,  a nőstényért folytatott párharc vagy a hataloméhség ugyanarról a tőről fakad. Ott van a polcodon az összes Desmond Morris, nem olvastad egyiket se, talán csak dísznek tartogatod őket?

-Nem válaszoltál a kérdésre, apa.

-Mert valójában nem kérdeztél semmit, fiam. Azt hiszed, majd azok a szegény kis ellenzéki politikusok, civil szervezetekben lapátoló  komáid fogják kifizetni a villanyszámlánkat, akikért annyira aggódsz? Ők fogják kifizetni a nagyapád rákgyógyszerét, amire nincs tb- támogatás, és ami miatt minden hónapban 50.000 Ft mínusszal indítunk? És mi lesz akkor, ha engem holnap baleset ér, vagy édesanyád súlyos beteg lesz, és nem hozza a trafik a pénzt? Akkor majd talán a szocialisták meg a momentumosok gyűjtést rendeznek nekünk? A norvég alap meg az ökotárs átutalja a kieső összeget a számlánkra? Azt hiszed őket érdekli a te életed, a mi életünk, a mi jövőnk? Ők fogják kifizetni a húgod zongoraleckéit, azt hiszed? Ebben a világban csak farkasok és bárányok, erősek és gyengék, győztesek és vesztesek, urak és szolgák vannak, fiam. Minden rendszernek megvannak a maguk kiszolgálói, kollaboránsai, együttműködői, hívei, szolgái és alkalmazottai. Az ok ezerféle lehet, de ez minden rendszerben így működik. Így működött Horthy alatt,  a nyilasok idején, a véres Rákosi korszakban, a felpuhuló Kádár reszimben, miközben a szovjet tankok bíztosították a rendszer túlélését. Minden diktatúra, minden rendszer kitermeli a maga közszolgálati, hivatali apparátusát és karhatalmi erejét. Venezuelában senkinek nincs semmije, egekben az infláció, a gazdaság romokban, nincs gyógyszer, nincs élelmiszer, nincs társadalom, nincs közbiztonság, mégis akad több ezer rendőr és katona, akik szitává lövik, eltapossák, gumibotozzák és könnygázzal lövik a népet...a népet, amelyből ők is származnak, és védik a rendszert, amely ugyanúgy nem ad nekik biztos jövőt.

-Úgy beszélsz, mintha te magad is alakítója volnál ennek a rendszernek, pedig csak a szolgája vagy. Kézhez kapod mit kell mondanod, és hogyan kell mondanod, miközben meghajtod a fejedet és a derakadat. Olyan vagy, mint Vatel: nem a teremtője vagy a Napkirály tiszteletére rendezett rendezvénynek, hanem a rabszolgája.

- Nem a rabszolgája vagyok, legalábbis nem egészen. Én vagyok az egyensúly a rendszerben. Szükség van olyanokra, mint én. Szükség van kollaboránsokra, együttműködőkre, szolgákra, vagy rabszolgákra, ha így neked jobban tetszik, akik az adott és mindenkori hatalmat fenntartják. Minden reszimnek megvolt a maga gazdasági és szellemi holdudvara, akik pontosan tudják: csak addig maradnak nyitva a pénzcsapok, amíg ők maguk, a szavazatukkal, az erejükkel működtetik a rendszert, amelynek azonban nem ők az irányítói. Lenézhetsz engem ezért, de én a győztesek oldalán vagyok, jó lóra tettem.

-Mert ti vagytok a győztesek.

-Ahogyan te is. Te is az erősek közé tartozol, általam.

-Az eszközök nem számítanak.

-Soha nem számítottak. 20 éven át hallgattam, ahogy a liberális-baloldali média és politikai hatalom, akikért most annyira aggódsz, hogyan szorított ki, rekesztett partvonalra, bélyegzett meg másokat, pusztán csak azért, mert másképpen mertek gondolkozni és beszélni az országról, a mindennapi élet gondjairól, mint ahogyan azt ők megkövetelték. Jobban gyűlöltek bennünket, mint mi őket. Ugyanúgy tartozott hozzájuk egy tolvajlásra berendezkedett gazdasági holdudvar, a médiatúlsúlyuk pedig az egész közéleti gondolkodást uralta. A Viktorék 1998-tól, de főleg 2002-től a semmiből, véren és izzadságon át, totális ellenszélben építették fel a saját médiabirodalmukat és politikai háttérbázisukat.

-Téged. Titeket. Ezt a szennypropaganda-gépezetet, amibe a közpénzek milliárdjait tolják, és amely lefedi és behálózza az egész országot. Ezt az agymosó Habony-droid hadsereget. Az apámat.

-Igen, pontosan. A fidesz minden módszert eltanult tőlük, de ezt is jobban csinálták az elődeiknél. Tökélyre fejlesztették a kérlelhetetlenséget, kíméletlenséget, céltudatosságot és elszántságot. Gátlástalanok. Megosztóak, polarizálják a társadalmat, árkokat húznak a politikai és a szellemi erőterekben. Ismerik Napóleon hatalmi rendező elvét, miszerint "A hatalom: mindenekelőtt, látszat. " És az ő hatalmuk jelenlétét, attributúmait nem kérdőjelezheti meg senki, még az ellenfeleik sem. Félnek tőlük, és éppen ezért gyűlölik is őket.

-Te is félsz tőlük, apa?

-Persze, hogy félek tűlük, fiam. Nem kérdezzél ilyen butaságokat. Egyetlen rossz mondatért, vagy az engedetlenség, az ellentmondás legisebb jelére, a lojalitásom megingásának apró rezdülésére azonnal eltaposnak, kirúgnak, kipenderítenek és kihajítanak a rendszerből. Utánam nyúlnak, levadásznak és nekem elhiheted, hogy tudom miről beszélek. Az apád egy újságíró-szerkesztő, nem egy Simicska, és nézd meg hogyan járt, amiért szembehelyezkedett a gazdájával. Tucatnyian ugranának a helyemre, a saját kollégáim közül is. Mindenki fél, és mindenki a másikat lesi.

-Mégis szolgálod őket.

-Övék az ország, övék a hatalom, és övék a dicsőség.

-Azt hittem az Istené.

-Az Övé, én a politikai hatalomról beszélek. Becstelen emberek kezében, a hatalom megszerzésének és megtartásának szolgálatában, olykor Isten is csak egy politikai termék, ezt bebizonyították a történelem elmúlt évezredei. Amíg szükség van rá, használják. Amikor már nem kell, vagy útban van, akkor eldobják: az egész világon létező tendencia. Az Utolsó Ítéletkor ebből még lesznek problémái egyeseknek, de ők mindig azt remélik, hogy ez még odébb van. Mi talán még nem tartunk itt,  de Magyarországon új és hamis Istenek vannak már szolgálatban, ez viszont biztos. A hét fűbűn itt ütötte fel a főhadiszállását, de mi még ehhez is tudtunk újakat illeszteni.

-Istenek? Több is?

-Amennyi kell. A Hazugság, a Tolvajlás, a Korrupció, A Kapzsiság, A Cinizmus...mindegyiknek van Helyi Istene. Mindegyikük lekezelő, arrogáns és elérhetetlen. Nem új jelenség, mindig így volt. Öltönyt hordanak, nyakkendőt, és ha nagyon ugatsz, rád küldik a karhatalmat, a jogszolgáltatás erőit, vagy a verbális  verőlegényeket. 

-Például téged, apa.

-Például engem.

-És mindezt azért csinálod és azért vállalod, tűröd, mert szeretsz bennünket.

-Csak titeket ezen az egész, rohadt világon. Ölnék érted, a húgodért, édesanyádért, a családunkért, a szeretteimért. Ehhez képest propagandista szennycikkeket írogatni: semmiség.

-De a munkaadóidat, akiket szolgálsz, nem is szereted, ha jól értem.

-Kinevetlek, drága  fiam. Szeretni, Ezeket? A politikai ügyvezetőként odahelyezett laptulajdonosokat? Némelyikük egy összetett mondatot nem tudna leírni, újságszerkesztéshez közük sem volt soha. Gondolkozz egy kicsit. Orbán Viktort az apja a földön rugdalta, fiatal felnőtt korában. Egy ember, akit az apja a földön rugdalt, mit hoz magával ebbe a világba? Miféle gondolkodásmódot, miféle érzelmi alapokat, miféle alapértékeket, miféle attitűdöt? Ha egy gyerek rossz fát tesz a tűzre, és a szülei hosszú órákat beszélgetnek vele erről, megvilágítva a tettének következményeit, az egyfajta kulturális szint. Ha egy másik családban ezért lekevernek neki egy nyaklevest, az is egy kulturális szint. És ha valakit a szájalásáért vagy az engedetlenségéért a földön rugdal az apja, az is egy kulturális szint. És ez az utóbbi kulturális szint, most, 2017-ben visszaköszön a kormányzati cselekvés és kommunikáció minden szintjén. Te azt hiszed valamiféle elvhűség vagy ideológiai elkötelezettség tartja a fidesz körül a kitartott gazdasági vállalkozásokat? Te azt hiszed a fideszesek mindannyian csőlátóan ostobák? Te azt hiszed azok az emberek, tehát nyuszi barátai, rokonai, üzletfelei, komái és haverjai, nem a valóságban élnek? Azt hiszed nem látják, hogy kik ezek? Szeretetről szó sincs. De túlélésről és némely esetben a másik, vagy ha úgy tetszik, az összes többi politikai oldal megvetéséről, és teljes alkalmatlanságáról, arról igen, arról szó van. Győztesek akarnak lenni, és Orbán Viktor a győztes, tehát mellé állnak. Iszonyú keménységet örökölt. Ő az erő, ő a fidesz, ő a párt, ő a hatalom. A Vkitor óriási karizmájú ember, hiába vigyorogsz. Amíg a Viktor él, csörög a kassza minden fideszes gazdasági vállalkozásnak, kitartottnak, csókosnak. Ha viszont holnap elviszi egy infarktus, a fidesz kártyavárként dől össze, és ez a szánalmas csürhe azonnal egymás torkának ugrik. A fidesz piaci viszonyok között életképtelen gazdasági háttere és  médiabirodalma széthullik. Előbb vagy utóbb úgyis összeomlik. De mi akkor is a túléljük, mert nekünk már most is van tartalékunk.

-Összeomlik?

-Persze, hogy összeomlik. Minden túlszabályozott, központosított, szélsőségesen komplex rendszer összeomlik. Több bennük a hibaforrás. Egy roller működésében kevesebb a kockázat, mint egy elektronikával túlzsúfolt luxuslimuzinban. Legkésőbb akkor, amikor elfogy az a szellemi-fizikai energia, ami hajtja, vagy túlterjeszkedik a saját korlátain, politikai hatalom is megroggyan. A római, a mongol, a szovjet birodalom is összeomlott, akkor gondolod, hogy a fidesz kiskirályság örök életű lesz? A félelem tartós konzerváló erő, de a félelem sem tarthat örökké, európai környezetben bizonyosan nem, mert ahhoz itt nagyon mélyről feltörő történelmi gyökerek táplálják a lázadás, engedetlenség, forradalom parazsát.

-Mint például a momentumosok akciója a kollégáidnál, az Origóban?

-Az talán jele ennek, de őket most megtapossuk. Vicces módon még balosok médiáját és polkorrekt nyafogását is felhasználjuk ehhez. Mire végzünk velük, mi leszünk a szerény, korrekt, becsületesen dolgozó újságíró kisemberek, akikhez durván betörtek az idegen háttérhatalmakat szolgáló, Soros-bérenc, külföldi ügynökként működő, erőszakosan és fenyegetően fellépő balliberális, hazaáruló, nemzetáruló, migránsdédelgető  terrorkommandó tagjai, hogy megfélemlítsék és elnémítsák az igazság hangjának híveit...Most miért nézel megint így?

-Azt hittem, te más vagy. Hogy jobb vagy.

-Miért lennék én más? A morál a vesztesek kenyere. De majd te bebizonyíthatod nekem, hogy lehet másképpen is élni. Élhetsz tiszta lelkiismerettel, szabadon, vesztesként, mellőzöttként. Én is csináltam ezt ifjú koromban, albérletben, szegényen, amikor minden forintért megharcoltam a flekkdíjamban. Csak azóta megnősültem, megszülettél te, és a húgod is. Az élet túl rövid a magasabb erkölcsi szempontokhoz, fiam. Élni kell, és az élethez pénz kell. Én ezt az utat választottam, és én csak egy nyomorult firkász-szerkesztő főmunkatárs vagyok, semmi máshoz nem értek, egy vidéki propaganda szennylapban dolgozok, viszont felfelé török a narancs folyóban, és dőlnek a jutalmazások a lojalitásomért. Majd te jobban csinálod. És én segíteni foglak ebben. A jövő a tied, és én jobb jövőt akarok neked, itt, vagy 10000 km-innen. Jó iskolába jársz, jó számítógéped van, nyelveket beszélsz, magántanárod is van...abból a pénzből, amihez a szegény meghurcoltak vére tapad. Utasítsd vissza, és én büszke leszek rád. Aztán lehülyézlek, és pontosan olyan szánakozva foglak nézni, ahogyan most te nézel engem. Csak más okból.

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr2412531131

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.