Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

A Negatív-boxer

Nagykovácsi politikatörténet 6.- A 2014-es választási kampány. Hogyan fúrta be magát a pártpolitika Nagykovácsiba, és miképpen számolta fel a status quo-t, avagy a politikai fősodor gépezete és a nagyon demokraták európai nyelvezete

2017. szeptember 01. - zord íjász

Mottó:  Kétféle ember él ebben a világban. Az egyik, aki bármire hajlandó a céljai elérésének érdekében, és az összes többi. (David Englander/Ed Harris milliomos és köztörvényes bűnöző szavai, a Man on a Ledge c. krimiben)

♠ 

A Nagykovácsi Önkormányzat közösségi, hivatalos újságjának, a Tájolónak az első oldalán van a polgármester fix rovata, ahol az olvasók havi rendszerességgel találkozhatnak a falu vezetőjének aktuális gondolataival. Az egy hónappal ezelőtt, augusztusban  megjelent írásból idézek.

Manapság a „politika” szót nem feltétlenül azonosítjuk a jó hangulattal és az összetartozás érzésével. Még egy olyan kicsi és meghitt hangulatú települé- sen is hangoskodás, ellenségeskedés, személyeskedés övezi, mint Nagykovácsi. Mindenki tudja rólam, hogy nem vagyok politikus, a helyi önkormányzatba, a nagykovácsi közügyek intézésébe a legutolsó önkormányzati választások eredményeként szálltam be, vállalva természetesen a politikával járó felelősséget és negatívumokat. Ennek ellenére sokszor elcsodálkozom és megdöbbenek, milyen indulatok ébrednek emberekben egymás iránt, hogy mennyire nem figyelünk a másikra, mennyire nem tudunk vagy akarunk vitatkozni, hogy sokszor milyen mértékben nem látjuk a fától az erdőt, vagyis azt, hogy a „közügyekben” olyan döntéseket kell hozni, ami a közösség egészének érdekében áll, nem pedig olyat, amit egy-egy jól kikiabált egyéni érdek követel. Talán naiv vagyok, de engem tényleg megdöbbent, hogy a csodálatos hangulatú, békés és gyönyörű Nagykovácsiban nem mindig tudunk barátsággal, józanul, normálisan és hatékonyan vitatkozni, és ahelyett, hogy leülnénk megbeszélni a problémákat, előfordul, hogy kígyót-békát mondunk egymásra..."

Azért ez durva. Most szólj hozzá. Milyen világban élünk. Kígyót meg békát. Még itt is ez megy. A gyönyörű Nagykovácsiban. Hová jutottunk, emberek.

Hogy hová, azt Kiszelné Mohos Katalinnál, senki sem tudja jobban.

pszichopatak_koztunk_elnek_masolat.jpg

forrás: kiszelkati blog

A bejegyzés, ahogy látható, szeptember 29.-én került fel Kiszelné Mohos Katalin fideszes polgármesterjelölt honlapjára, a 2014-es választási kampány véghajrájában, amelyek történetében és szubjektív feldolgozásában ez poszt a 6. fejezet.

Erről, a Kiszelné Mohos Katalin által megjelentetett posztról lesz szó.

1. A kérdés

Meddig vagy hajlandó elmenni  a céljaidért? Hol húzódnak a személyes határaid? Meddig vagy hajlandó elmenni a párkapcsolataidban, a munkádban, a karrierépítésedbben? Meddig mész el a magánéleti céljaidért vagy a közéleti szerepvállalásaidban, a vállalkozásod sikerében, a gyermekeid biztos jövőjének érdekében? Melyik vagy te magad, a mottóban megnevezett kétféle ember közül? És vajon tényleg csak kétféle ember létezik? Vagy van közbenső lehetőség?  Minden feláldozható a cél érdekében? Minden és mindenki? Létezik-e a tetteidre önfelmentésre alkalmas indok, amivel mindent megmagyarázol és utólag igazolsz? Léteznek-e, létezhetnek-e morális, erkölcsi, etikai korlátok, ha az ember pl. a családja boldogulását segíti, vagy olyan szükséghelyzet, kényszerhelyzet áll elő, ami felülírja a betanult mintákat, a nevelést, társadalmi elvárásokat, a kijelölt útvonalakat, a szabályokat, a törvényeket? 

Hol vannak a határok? Mert mindennek van határa. Vagy nincs? 

A politikai kampányokban a jelöltek hivatkozási alapja szinte mindig azonos: a közösség és a közjó  szolgálata. Hogy miképpen lehet a legjobban szolgálni a közösséget és a közjót, arra minden politikus tudja a biztos receptet, ami így szól: a másiké nem jó.

Minél durvább, minél kiélezettebb, minél feszültséggel és haraggal telibb a közélet, a politikai riválisok annál szélsőségesebb eszközökkel, egyre keményebb retorikai és fizikai módszerekkel harcolnak a saját álláspontjukért. A kölcsönös támadások nem gyengítik, hanem megerősítik őket az Egyetlen Igaz és Helyes Út iránti elkötelezettségükben, amelynek képviseletére talán egyenesen a Gondviselés jelölte ki őket, hogy megmentsék a Népet az ellenfelek hibás, téves, rossz kormányzati elképzeléseitől és a gonosz külső/belső erők által befolyásolt ármányaitól.

Minden komolyan vehető jelölt azért vág bele egy politikai kampányba, hogy győzzön, de a politikai kampányok, nagyon csekély számú kivételtől eltekintve, a legrosszabbat hozzák ki a vetélytársakból. A politika, különösen a pártpolitika még az egyébként jószándékú, jó alapokról induló, jó embereket is megvadíthatja, kiforgathatja önmagukból, olyan irányba lökve őket, amelyen elindulva könnyű eltévedni. A kampány során olyasmit is megtehetnek, amire civilként soha nem vetemednének. Elvileg egy párt jelöltjeként a felelősségük is hatványozottabb, mert egy politikai közösség tagjaként minden tettük, és minden kiejtett szavuk az adott politikai közösség egészére hullik vissza. Ez csak abban az esetben lényegtelen, ha például maga a párt is a durva, kíméletlen, bunkó, arrogáns, lekezelő, kioktató és pökhendi hozzáállást vár el a tagjaitól, erősítve az egységes imázst. Többnyire ez uttóbiról szólt az elmúlt 27 év, bár kétségtelenül észrevehető különbségekkel az egyes pártok között.

A civilizált világban, a politikai küzdelem során többféle eszköz bevetésre kerül, a cukiságkampányoktól a távcsöves puskáig, és nagyon sokan hisznek A. J. F. negatív erőket és érzelmeket mozgosító módszerében, amit én leegyszerűsítve és összefoglalva Negatív-boxernek hívok. Az üdvözítő  végeredményt ilyenkor, többek között a kiszemelt alany személyét -és nem feltétlenül a politikáját- célba véve érik el. A céltéblára feltűzött politikus/oligarcha/támogató/civil emberi voltának kiforgatása és beszennyezése egész évben végezhető"politikai feladat". Amerikában ezt példátlanul nagyüzemi módszerekkel űzik, egész stábok dolgoznak akár egy 30 évvel ezelőtti rossz mondat, egy paparazzi fotó, egy lejáratásra alkalmas hangfelvétel, vagy egy kínos baki felkutatásával, de saját szememmel láttam Párizsban, hogy a jó franciák sem mennek a szomszédba egy kis gyűlöletért. Mi sem vagyunk kevesebbek. A Soros plakátoktól Vona Gábor nemi identitásának megkérdőjelezéséig minden belefér, de természetesen a rossz színben feltűnő, vagy rossz színben feltüntethető politikai megnyilatkozások sulykolása és állandó felszínen tartása is idetartozik, az őszödi beszédtől Kövér László köteles beszédéig...végtelen a példatár. A magánéleti vájkálás és vegzálás rutin üzemmódnak tekinthető. A családtagok gyalázása, befeketítése, bevonzása a politikai küzdőtérre,  vagy a magánéletének kiteregetése könnyen kiborítja az ellenfelet, meggondolatlan és elhamarkodott cselekedetekre, nyilatkozatokra késztetve őt, ez pedig biztosíthatja a lőszert a további támadásokhoz. Azért ez a módszer sem 100%-os: olykor irgalmatlan pofára esés is kijöhet belőle. A cél valóban szentesíti az eszközt. Vagy mégsem?

2. A válasz

  • Ha a pártpolitika, és a pártpolitika módszerei betörnek egy kicsi, zárt közösségbe, pl. egy faluba, akkor az emberi kapcsolatok ott is új dimenzióba kerülnek.
  • Bencsik Mónika, Nagykovácsi polgármestere, ahogy már többször, nagyon részletesen kifejtettem az előző fejezetekben, kőkemény, szinte leküzdhetetlenül nehéz ellenfél volt: 12 évnyi sikeres, gazdag eredményekkel teli év állt mögötte...és rengeteg felhalmozódott konfliktus. A pártpolitika útjában állt. Legyőzéséhez bejáratott pártpolitikai módszerek is kellettek. Például a negatív kampány. A személyre szóló lejáratás. Mert, -gondolom így szólt a fáma,- egy ilyen konfliktusokat gerjesztő polgármestertől mindenképpen meg kell szabadulni, és a Szent Cél, a Magasabb Erkölcsi Szempontok, a Közjó, a Fényes Jövő, az Egyetlen Helyes Út, az Egyetlen Igaz Út, a Nyugodt Közélet, a Település Békés Hétköznapjainak, és a Fidesznek az érdekében, márpedig ennyi tisztán ragyogó cél elérésénél nem kell aggódni a kiválasztott fegyverek rombolóereje miatt.
  • Egy facebook bejegyzés tanúsága szerint, -ha igaz- Kiszelné Mohos Katalin kizárólag azért fogadta el a Fidesz jelöltséget, hogy biztosan győzzön illetve jó esélye legyen a győzelemre  a 2014-es választáson.
  • Bele kellett állni a küzdelembe, ilyen áron is, a pártpolitikai páncélt felöltve és a pártpolitikát becsatornázva a faluba. Ebben a kontextusban -ha szándékosan kizárjuk a revansvágyat az elszenvedett vélt/valós sérelmekért- akár azt is hihetnénk, hogy KMK egyfajta önfeláldozást hajtott végre a fidesz támogatás bevállalásával. Ne higgyük.

pszichopata_fb_komment_masolat.jpg

komment a poszt alatt. forrás: kiszelkati blog

Már többször elolvastam tanulmányát. Ön bármit hajlandó megtenni más ember megalázására. Eszközeiben nem válogat. Összeraktam a kép másik oldalát, de gyáva kimondani a településünk polgármesterének a nevét.

Azok között, akik látták, olvasták ezt a 2014. szeptember 29.-én kelt bejegyzést, szintén kétféle ember van.

  1. Az egyik, aki tudja, hogy a bejegyzés Bencsik Mónika lejáratását tűzte ki célul, és ezt ki is mondja.
  2. A másik, aki tudja, hogy a bejegyzés Bencsik Mónika lejáratását tűzte ki célul, de ezt nem mondja ki.

Sokan elmentették a posztot, szinte azonnal, képernyőfotóként is, ahogy leírták pl. ezt a facebookon, kommentben, "hátha váratlanul eltűnne a kiszelkati.blogról." Beszéltem olyanokkal, akik Kiszelné Mohos Katalinra szavaztak, de azt mondták, ők szégyellték magukat emiatt...talán helyette is. Beszéltem olyannal, aki ezt látva döntött úgy, hogy másra szavaz KMK helyett. A bejegyzés hűen tükrözte, és természetesen, -noha ez őket nyilván a legkevésbé sem zavarta- porig alázta a fideszt is: az ő jelöltjük követte el, fidesz logó alatt. Ehhez hozzátenni nem volt mit. A jelölt idomult a párthoz a kampány során. A megfelelő hangütéshez párosult a mélyütés.

Néha -mindig- egészen felemelő dolog civilnek, függetlennek, szabadnak lenni...amíg ezt megtehetem e szomorú hazában. Nekem nem kell megjátszanom magam, nekem nem kell úgy csinálnom, mintha nem tudnám miről van szó. Másoknak sem, akik hasonló cipőben járnak. A már előző fejezetekben is említett Linum Alapítvány nyílt levelében is előkerült a blogposztra való hivatkozás:

Azonban még van más is.
Javaslatára beleolvastam a blogjába. Érdeklődéssel figyeltem fel szeptember 29-i keltezéssel írt „tudományos” írására: „A Pszichopaták köztünk élnek”. A szakember látszatát keltve ír le bizonyos megállapításokat, és közben mérgezett nyílvesszőket lövöldöz. Véleménye szerint ezzel az írásával a béke megteremtését szolgálja?

Ez pedig egy facebook komment-pengeváltás részlete, amelyet a Bencsik Mónikát nagyon rosszul támogató és aztán viharos gyorsasággal eltűnő Politikamentes Nagykovácsiért egyik felhasználója közölt, amikor megkérdezték tőlük, miért nem vállalják a nevüket.

"A pszichopaták köztünk élnek"... Ezt is biztosan mi mondtuk....Miért nem vállaljuk? Mert félünk. Kimondjuk egyenesen. Félünk Önöktől!

Abban, hogy Bencsik Mónikát támogatók mindegyike olyan ijedős vagy félős lett volna, mint a válaszadó, nem vagyok egészen biztos, mert ismerek közülük néhányat, és a félelem lenne az utolsó jellemvonás, amit társítanék hozzájuk, de maga a reakció jól jellemzi a helyzetet: a félelemre hivatkozás egy új elem volt a Nagykovácsi közélet nyílt kommunikációjában. Ez már a pártpolitika felbukkanásának közvetlen hatása volt, hiszen bárki láthatta/olvashatta a napi hírekben, mire számíthat az, akire a regnáló hatalom rászáll. Ebbe a sorba nagyon jól illeszkedett Kiszelnének a pszichopatákról írt blogposztja. 

A profi politikusok általában az előnyükre fordítják, ha egy politikai támadásban a személyükkel, a külsejükkel, a magánéletükkel, a családjukkal foglalkoznak az ellenfeleik, mert ez azt jelenti, hogy a politikájukba, az intézkedéseikbe, pl. a kormányzati munkájukba már nem tudnak belekötni, tehát azt jól csinálják. Orbán Viktor is megjátszotta ezt néhányszor, elegánsan és profin kibújva a kényes kérdések tényleges megválaszolása elől. Magyarán: visszaforgatják a személyeskedő támadásokat a támadóra, és megerősítik általa a saját pozícióikat.

Legyen egyszer okuk a nyálfröcsögő hörgésre a gender-mozgalom tagjainak is: van ugyanis a politikailag motivált személyeskedésnek egy olyan terepe, ahol ez másképpen működik, vagy teljesen új értelmet kap. Akkor ha a személyeskedést felvállaló riválisok egyike/mindegyike: nő. Ha, mint jelen esetben Nagykovácsiban, 2014-ben, a legádázabb és győzelemre legesélyesebb politikai harc két nő között zajlik, a magánélettel példálozó és kampányban elhangzó/leírt mondatok elkerülhetetlenül többletjelentéssel ruházódnak fel.

Valahányszor részt vettem egy képviselő-testületi ülésen az elmúlt években, legsűrűbben 2010 és 2014, tehát politikailag a legszenzitívebb időszakban, és Kiszelné Mohos Katalin is a teremben tartózkodott, mindig az volt a személyes, szubjektív -tehát talán téves- benyomásom, hogy ez a két ember, Bencsik Mónika polgármester és KMK, egy fél kiskanálnyi vízben meg tudná egymást fojtani. Szinte felrobbant a feszültségtől a levegő közöttük, különösen KMK munkaügye után.

Bizonyos szempontból teljesen egyformák voltak: úgy éreztem, mindent utálnak a másikban, ami nekik nem adatott meg, és mindent ellenszenvesnek találnak egymásban, amiben hasonlítanak. Nőként, nők között, egy ilyen emberi-politikai konfliktus, teljesen más színezetet kap és túlterjeszkedik a politikai pofozkodás szokásos határain. Család, gyerek, férj, önmegvalósítás, népszerűség, magánéleti és közéleti siker egyben...minden más, minden több. Nem véletlenül sulykolták a fideszesek rendszeresen a fidesz jelölt imázsépítésében a "rendezett családi életű" kitételt. Jó lélektani hátteret biztosított ez, az ilyen szösszenetekhez is, mint amitvel KMK megörvendeztette az olvasóit.

Mert Kiszelné Mohos Katalin, a fidesz polgármester-jelöltje, a kampányhajrában, miután már korábban túlestek a hangos, utcai szóváltáson is Bencsikkel, egyszeriben úgy érezte, hogy muszáj közzé tennie ezt a könnyű posztot a pszichopatákról. A pszichopata, mint írja, "lehet családtag, szomszéd, a főnököd, de akár egy település vezetője is." (a kiemelés tőlem)

De frappáns. De Elegáns. De Felvilágosult. De Európai. De Nemes. De Emberi.  

De Tiszteletre méltó.

Megkönnyeztem, olyan gyönyörű, pozitív és előremutató.

Nincs az a mosolygós, megbecsült és szeretett óvónő, aki szebben és világosabban leírhatta volna.

A különböző weboldalakról összeollózott idézetek aztán részletes tájékoztatást nyújtottak/nyújtanak az olvasónak a pszichopatákat jellemző viselkedésről és mozgatórugókról, hogy lehessen mazsolázni a felsorolásból. Na persze, ahogy a jelölt kommentjében olvasható, a szöveg pusztán "általános érvényű megállapításokat tartalmazott egy személyiségzavarról, és a tulajdonságok bármiféle egyezése valós személyek tulajdonságaival pusztán a véletlen művének volt köszönhető." 

Akkor nyilván az is a véletlennek köszönhető, hogy már egy évvel korábban a polgármester-jelölt asszony egyik távoli híve éppen a Támogassuk Bencsik Mónikát! oldalra véste fel ezt a kommentet.  

tamogassuk_bencsik_monikat_komment_betegesen_gonosz_termeszete.jpg

forrás:  fb-oldal

 A vonatkozó komment az oldalon:

Nem csak az előterjesztésben szereplő tények miatt, hanem betegesen gonosz természete miatt már korábban el kellett volna távolítani, nem méltó erre a tisztségre.

A "betegesen gonosz természete" miatt.

Aha.

Hogy az ember mit gondol magában/mit oszt meg a magánlevelezésében/milyen beszélgetéseket folytat a barátaival, munkatársaival,  vagy a családján belül, és mit hoz mindebből nyilvánosságra, az két különböző dolog. Általában azért nem árt, ha az elfogultsági szint valamiféle kontroll alatt marad: esetleg meg lehet kérdezni közeli ismerősöket, barátokat, rokonokat, családtagokat,bizalmasokat, tanácsadókat, hogy szerintük érdemes-e egy bizonyos pontnál mélyebbre is leereszkedni a helyi politika barlangjába, ahová már nem jut el a fény. Egy év mindenesetre nagy idő ahhoz, hogy az ember elegendő haragot, gyűlöletet halmozzon fel magában egy  "betegesen gonosz természetű" emberrel szemben, hogy aztán a feszültséggel teli légkörben -mit tesz a véletlen- éppen egy ilyen, emberi természetet negatívan érintő betegségről szóló posztot toljon fel a blogjára.

3. A következmény

Annak az embernek, aki ilyesmire képes, számolnia kell a következményekkel: egy részüknek örülhet, más részüknek kevésbé. A Negatív-boxer alkalmazása bizonyítottan eredményes: a fidesznél is elsöprő sikert eredményezett az elmúlt két országgyűlési választáson. Mellékhatásként negatív hatásokkal is jár/járhat arra, aki az ujjaira húzza. Harceszközök találkozása a politikai kampányok boncasztalán: a Negatív-boxer bumeráng hatással párosul. Nem áll elő mindegyik következmény feltétlenül, de akár az is bekövetkezhet.

1. Győzelem

Kiszelné Mohos Katalin, a fidesz jelöltje lett Nagykovácsi polgármestere.

2. A bizalom megrendülése

Leülnek a jó honpolgárok Kiszelné Mohos Katalinnal, a győztes polgármesterrel szemben és azt gondolják: vigyázni kell. Vigyázni kell mit mondok el neki személyesen, vagy e-mailben, mert ez az ember bármire képes a hatalomért. Láttam, hallottam és olvastam, mire képes. Ma a barátom, holnap talán az ellenségem, ha a pártpolitika úgy kívánja. Kihasználha engem a céljaihoz. Megalázhat, felhasználhat ellenem pletykát, szóbeszédet, rágalmakat, meghurcolhat engem. Fideszes. Ezek bármire képesek. Láttam, itt Nagykovácsiban is.

3. Az önkép lerombolása

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy felszámolja a saját nimbuszát, a saját emberi hitelét, és azt a megbecsülést, töretlen szeretetet, ami mindig, jogosan körülvette őt, megkérdőjelezhetetlen szakmai pályafutása és sikerei nyomán, civilként, óvónőként, intézményvezetőként. Talán unta. Bele kellett dobni egy kockakövet a tükörbe, hogy széttörjön. Össze lehet ragasztani, de már soha többé nem lesz ugyanaz.

4. Az örök kíséret

Ezt soha nem felejtik el, és soha nem bocsátják meg neki. Amíg létezik digitális emlékezet, amíg létezik internet, ezt előszedik, felemlegetik, ráolvassák, szembesítik vele. Százan elmentették, ezren lementették, kétezren kinyomtatták, de talán csak ketten. Akkor az a kettő veszi elő, abban a pillanatban, amikor kell, ahol kell, ha szóba kerül a politika, és szóba kerül az erkölcs, az etika, a morál, a becsület. Ettől nem lehet menekülni, ez elől nem lehet elbújni. Ha újra indul a választásokon, 2019-ben is szóba kerül, és akkor az is látni fogja, aki még nem látta 2014-ben. Gyurcsánynak talán elfelejtik az őszödi beszédet? A mottó igazsága örök.

5. A járulékos veszteség

Ezek után minden hihető is lehet akár, amit Kiszelné Mohos Katalinról mondanak, suttognak, terjesztenek. A bizonytalanság, a kétkedés, a kétely vészcsengője halkan szólni fog a háttérben. Talán tényleg hazudott CBA ügyben a támogatóinak, és megígérte nekik, hogy megakadályozza. Talán tényleg hazudott az önkormányzati helység bérleti szerződésével kapcsolatban. Talán tényleg...bármi. Mostantól -akkortól, 2014 szeptember 29. után- a hallgatóság elosztja kettővel az önkormányzat első emberétől kapott információkat. Mostantól a jó honpolgár nem bólint rá azonnal mindenre. Mostantól tartózkodóbb, óvatosabb, körültekintőbb. Soha nem lehet tudni. Nem zörög a haraszt. Egy ilyen embernél jobb, ha odafigyelünk, mondja magában.

6. A  lelkiismeretfurdalástól hajtott görcsös jóvátétel

A "lelkiismeret" és a "politikus" szónak egy mondatban való szerepeltetése az esetek elsöprő többségében egyszerűen értelmezhetetlen, ezúttal azonban az a jó hír, hogy Kiszelné Mohos Katalin esetében bizonyíthatóan nyomai vannak némi megbánásnak, mert az elmúlt három évben szerintem semmi mást nem csinál, mint saját megtépázott emberi hitelének újbóli összerakásán dolgozik, számtalan, a falu egészét érintő pozitív változást felkarolva, és jó intézkedéseket hozva. Az első benyomás kialakítása már elúszott ugyan, de  innen szép felállni, így ez tulajdonképpen egy hasznos következmény. 

7. Az indulatok elszabadítása

Amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten. Egy ilyen emberrel szemben, aki ilyesmire képes, nem kell többé visszafognia magát senkinek, szól az önfelmentő magyarázat. Ha ő megteszi másokkal, majd mások is megteszik vele. Fideszes jelölt, nem mellesleg ezzel az aljas húzással beállt a sorba, zsák a foltját megtalálta. Ez az egy posztja önmagában amortizálta a kampányának összes többi, pozitív kicsengésű és pozitív hangvételű elemét, mert mindenkiben a legerősebb hatás hagy nyomot. Ellenfeleiben mindenképpen, és ez bizonyítható. Nem kérhet, és nem kaphat kíméletet. Ő behozta, becsatornázta ide a fideszt, az ellenfelek becsatornázzák a faluba baloldalt, a liberálisokat, az ellenzéket, az orbánfóbiásokat, az anti-orbánistákat, a NER-elleneseket, hívhatod őket ahogy akarod, és becsatornázzák a rezsim ellenségeinek a retorikáját is. Fideszes módszerekre balos módszereket, fideszes retorikára balos retorikát. Ezt akartad, megkapod, mondják. És meg is kapja.

Meg is kapjuk. Mindannyian.

fidess_1.jpgforrás: itt

"...legalja idióta fideSSes..." Schutzstaffel. Klasszikus panel, ezrével találkozni vele a kommentekben, szerte a neten.  De erről legközelebb.

A záró kérdés egyszerű: megérte?

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr9512796118

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.