200 éve született Arany János, akit nemes egyszerűséggel: Imádok. A 2017-es emlékévhez csatlakozva, BeAranyoznám a címadással mai posztomat.

Sajnos a téma, már kevésbé könnyed.

Mottó 1.: 

Mottó 2.:

A gyűlölet anatómiája

Sokan szeretnének ebben az országban polgárháborút. Nem lenne számukra annál szebb látvány, mint amikor a magyar nép fiai és lányai egymás belét ontják ki. Ennél jobban csak azok örülnének, külföldön és belföldön egyaránt, akik látnák az ország összeroppanását, mert a magyarok úgyis nagyon kezdenek újra magukra találni...legalábbis hangban.

Olvasom az indexen, hogy a politika "forró őszre" készül. A regnáló hatalom emberei szerint a zavargások sem elképzelhetetlenek, és emellett a polgárháborús pszichózist erősítő forgatókönyvek is előkerülhetnek az ellenzék fiókjainak mélyéről. Már most bekerült a politikai közbeszéd össze platformja közé, a tv-stúdióktól a kommentszekciókig, hogy kinek lehetne esetleg az érdeke a véres tüntetések kirobbantása, az elszabaduló indulatok felszítása és az ellenfelek hergelése. Mindenki  jól megtervezett provokációkra számít, és mindenki természetesen a másik részéről. Az ellenzék és szavazói szerint,- utóbbiak a kommentfolyamokban hangot adva ennek- a kormányzat célja az országgyűlési választások elszabotálása és elhalasztása lehet, egy ál-puccs, egy provokáció, a rendkívüli állapot bevezetése erdogani-narratíva szerint, a kormányzat támogatói viszont a külföldről szervezett, az ország destabilizálását célzó erőszakos utcai akciók bekövetkezésével számol inkább, hogy a romokban heverő ellenzék így nyerjen terepet. A saját szavazótáborokon belüli elkötelezett táliboknak mindeneszetre olyan lehet ez a kommunikációs előkészítés, mint kamikaze pilótáknak az utolsó szaké. Végre szabadjára engedhetik a gyűlöletüket.

Azok, aki nem akartak/akarnak beállni egyik lövészárokba sem, és nem kívánnak részt venni ebben az őrületben, a családjuk körébe, a lakásuk csendes magányába vonultak vissza, és teljes politikai, közéleti apátiába süllyedve kiléptek a rendszerből: naív elképzelés azt hinni, hogy ezzel nem szolgálják a politika érdekeit. Nem vitás, hogy sok tízezren vannak ilyenek a 600.000 menekült között is, akik ideiglenesen/talán örökre elmentek ebből az országból. inkább lelépnek, mint dróton rángassák őket a gyűlölet spiráljában, egyre lejjebb. Ők -az ittmaradt apatikusak és a menekülők egy része- Magyarország belgái. Nem kértek a lövészárokháborúból, és se flamandok, se vallonok nem akartak lenni, csak élni. Az viszont kevés ide. Azt nem hagyják. Azt nem fogják hagyni.

Ha eltűröd, hogy ne hagyják.

♣

Gondoltad-e volna, hogy 27 évvel az ún. rendszerváltás után, még ha csak némi figyelemfelkeltő, provokáló éllel  is, újra előkerül a szamizdat fogalma? Olvastál-e már valaha kommenteket a médiapiacnak abban a maradék 5%-ban, amit még nem darált be a kormányzat propagandagépezete? Hozzászólásokat tehát pl. a 444, a hvg, a Magyar Nemzet cikkei, vagy éppen itt, az index blog.hu szolgáltatásának politikai posztjai alatt? Szembesültél-e már az internet népének véleményével, vitájával? Láttál-e már ugyanebben a médiapiaci szeletben, a Hír Tv-n. ATV-n, RTL-en politikai vitaműsorokat és beszélgetéseket politikusokkal, újságírókkal, elemzőkkel? Olvastál-e kommenteket az egyes politikusok facebook oldalainak bejegyzései, posztjai alatt?

Nem kell ahhoz, több ezer hozzászólást linkelnem -tudnék- , hogy a szomorú kép gyorsan kirajzolódjék bárki számára. Ha pusztán az ellenzéki, kormányzatkritikus, NER-ellenes, fideszellenes, antiorbánista, orbánfóbiás, önmagukat demokratikus ellenzék (hívd őket, ahogy akarod) támogatójaként vagy képviselőjeként meghatározó hozzászólók véleményét gyúrom össze, akkor az alábbi egyszerűsített, de lényeget tartalmazó összegzés áll elő:

Ebből az agresszív és hangos szövegzajból könnyen arra a következtetésre juthat bárki, hogy a miniszterelnököt, a fideszt, a kormányzatot, a párt meghatározó arcait, a kormányzat mindennapi lépéseit övező gyűlölethullám -legyen az valójában vélt/valós, igazolható vagy eltúlzott, helytálló vagy hamis indokból fakadó- Magyarország 1990 óta tartó történetének legpusztítóbb, leggyilkosabb, legkegyetlenebb, semmihez sem hasonlítható és állandó robbanással fenyegető gyűlölethulláma.

Ilyen magasra talán még a Feri sem jutott, pedig ő mindent elkövetett azért, hogy dobogóra léphessen, amikor Magyarország rendszerváltozás utáni legsötétebb óráiban a TV-székház ostrománál tanúsított tehetetlenkedésével, majd az azt követő zavargások idején túlmozgásos ellenreakcióként, kiküldte az azonosító nélküli verőlegényeket  az utcára, és szétlövette, szétverette a tiltakozók, rendbontók, a csőcselék és a fidesz tüntetőinek összekeveredő csoportjait, revansként az előző nap elszenvedett és jól koreografált, rendőrőket ért brutális támadásért, azóta is számtalan összeesküvéselméletnek táptalajt biztosítva az események valódi mozgatórugóit, a tényleges okokat, és a bábjátékot a háttérből irányító elkövetők személyét illetően. Ne fáradj, hiába linkeled be a politikusok népszerűségi indexéről szóló táblázatokat, ahol a Feri hátul kullog, mert én nem a népszerűségről, hanem a gyűlöletről beszélek. Valószínűleg a lekváros-mákos-tarhonyás-spagetti is népszerűtlen lenne, de azért még nem gyűlölnék.

De mi van akkor, ha ennek a gyűlöletnek, ha ennek a gyűlölethullámnak valójában egyáltalán nincs széles, nagy tömegeket megmozdítani képes társadalmi bázisa? A kormányzat elleni legutóbbi tüntetések és demonstrációk  inkább tűnnek egy hangulatos bulinak, vagy éppen szomorú, lehangoló, még a résztvevőket is elkeserítő kudarcos megmozdulásnak, mint a közbeszédben fellelhető harag kirobbanó megnyilvánulásának. Mi van akkor, ha ez a gyűlölet pusztán a felépített alternatív valóság várából letekintve nézve látszik igaznak és igazolhatónak?

De, oké.

Tételezzük fel, hogy az ellenzéknek, az ellenzéki politikusoknak és a civileknek, a NER-ellenes médiaszereplőknek és antiorbánista kommentelőknek igaza van, és tökéletesen látják a fennálló helyzetet. Ha ez így van, ahogy mondják, akkor ez az ország a csőd, a megsemmisülés szélén áll, arra halad, vagy már mélyen benne van.

Egy ilyen elméleti esetben a fennálló reszim eltávolításához nyilvánvalóan minden eszköz megengedett, hacsak valaki nem szeret rabigában élni. Kényszerhelyzet. Amennyiben a demokratikus módszerek csődöt mondanának, akkor jöhetnek az antidemokratikusak, pontosabban éppen a demokrácia védelme érdekében bevetett nem hagyományos módszerek: és ennek a meglátásnak a rezsim ellenfelei, olykor politikusi, közírói szinten hangot is adnak.  A civilek, a "névtelen senkik " számára fenntartott kommentfolyamban állandóan erről beszélnek a politikai posztoknál: az Orbán-rezsimet el kell takarítani az útból, és ha ezt csak vérrel, fegyverrel, erőszakkal lehet elérni, akkor azzal. Az egymást körbenyaldosó facebook csoportokban, ahol azonos világlátású és azonos politikai beállítottságú felhasználók hergelik egymást a gyűlölt ellenségek ellen, fény, vagy alternatív látásmód táplálta független vélemény nem jut be soha. Higgadtságnak, önkontrollnak, hátralépésnek, józan mérlegelésnek szinte nyoma sincs.

Egy polarizált, lövészárokháborúra kényszerített, és egyre jobban széttöredező társadalomban végül az sem tud elmenekülni a gyűlölet elől, aki szeretné távol tartani magát tőle: utoléri a munkahelyén, bekúszik a bőre alá, családok tagjait fordítja egymással szembe, barátságokat roppant meg. Pontosan ez a politikusok, a pártpolitika célja. Minden politikus és minden pártpolitika célja. 10 millió ember 27 évnyi tapasztalata igazolja ezt.

Egy fideszesnek a 444 egyenlő a 666-al, egy És olvasónak a Magyar idők a szervilis seggnyalás pöcegödre, az origonál úgy beszélnek az index-444-24.hu háromszögről, mint valamiféle illuminátus összeesküvés szereplőiről, az origonál pedig értelemszerűen nem újságírók, hanem propagandisták ontják a fideszes szemetet. 

Nem véletlenül írtak amerikai társadalomkutatók lehangoló tanulmányokat pl. a facebook demokráciát felszámoló hatásairól, vagy látnak napvilágot olykor leleplező cikkek az irányított médiáról, ahol minden szereplő politikai  utasításokat hajt végre, megrendelésre dolgozik, fix anyagokkal, kész panelekkel. A polarizált társadalom csoportjai nem igénylik sem a másik/többi oldal véleményét, sem  a független, pártpolitikától elszakadó igazságot. Vezér kell és iránymutatás. Egyik barátom nemrég egy szanatóriumban összeakadt, és egy hónapig összezárva élt három, idős, Demokratikus Koalíció szimpatizánssal, pontosabban DK-hívővel. Azt mondta, nem találkozott még emberekkel, akik náluk jobban utálták, gyűlölték volna...az MSZP-t. Nem, nem a fideszt. Az MSZP-t. Szinte vallásos gyűlölettel gyűlölték az emeszpéseket.

Az elkötelezett szavazók automatikusan helyezkednek el a frontvonalak mentén, a polgárok csoportjainak, szegmenseinek többi részét pedig állandó nyomás alatt tartva bedarálják, vagy  teljes apátiára kényszerítve partvonalra szorítják. Ez utóbbi is nagyon hasznos és célravezető, mert a nem szavazat is szavazattá válik a választásokon, egyrészt a propaganda, másrészt az elkötelezett szavazók többségének súlya által. Az nyeri a választást, aki nagyobb, egységesebb, elkötelezetebb tábort tudhat magáénak: ezt azzal is támogathatod, ha a bizonytalanokat távol tartod az urnától. 

Amikor az információk, vélemények csak egy adott, megszűrt, jól irányított "zsák a foltját" környezetből jutnak el valakihez, a szubjektív vélemények lassan az Egyetlen Létező és Megfellebbezhetetlen Igazság mindent felülmúló erejével kezdenek el hatni az alany gonolatvilágára. Ez táplálja a világ összes fanatikusának, merénylőjének, terroristájának tetteit, de ugyanez a torz meggyőződés vezérli a politikai kampányok gyilkos mechanizmusát is, Magyarországtól Franciaországig. Az Anyád kampányok mozgatórugója a hithű, kétkedés és erkölcsi aggályok nélküli odaadás, valamint a helyes, az egyetlen járható út iránti maradéktalan elkötelezettség. Mindent szabad, mert miénk az egyetlen igaz hit, az egyetlen út, az egyetlen megoldás. Mi vagyunk a Jók, és mi Tudjuk, Merjük, Tesszük.

Azt hiszed, hogy ez egyfajta megtévesztés a részemről, és a valóságban ez távol áll a mai Magyarország közhangulatától, pl. a digitális térben? Hol éltél eddig? Egy pincében, a széfben? Tudod melyik a leggyakrabban linkelt fotó a NER-ellenes, balliberális kommentfolyamokban, amikor a fidesz remélt/vágyott elszámoltatása szóba kerül? Ez, itt lent, ezt éppen a 444 egyik cikke alól szedtem ki. "Repül a sapi.": az antiorbánista internetes szleng visszatérő, összekacsintó utalása kommentelés közben.

Jószándékú tanács: ha nem tudod, hogy kiknek a kivégzése látható a képen, ne olvass politikai tartalmú blogbejegyzéseket, mert nem neked való, túl korai vagy túl távoli ez a műfaj neked. 

Hideg ősz

Magyarországon 2002 óta polgárháború van. Azóta hallgatom, hogy "A Haza nem lehet ellenzékben."  Ez egy olyan szlogen, amit azóta minden ellenzéki erő magáénak érez. Mindig meg kell védeni az országot a másiktól. Mindez azonban nem akadályozza meg az egymásnak feszülő egyes ellenfeleket abban, hogy pl. 27 éve szabotálják az ügynök-akták nyilvánosságra hozatalát, amit én tökéletesen megértek: rémes lenne, ha kiborulna a bili. A hatalom megszerzése, és a megszerzett hatalom megtartása minden ideológiai, eszmei, erkölcsi, morális, etikai elvárást vagy alapvetést felül ír egy politikus számára, és ha egy alku kölcsönös előnyöket biztosít a status quo fenntartására, akkor az íratlan szerződések megkötése régi ellenfelek között sem lehet akadály. Feloldhatatlan konfliktussal csak akkor kell számolni, ha az egyik szereplő túlhatalma és ereje a bejáratott rendszer kereteit feszíti szét: ez már casus belli. Mint most.

És ha a hatalom megtartásának, megszerzésének érdekében a magyar népet kell beáldozni, némi vérfürdő árán, az is belefér? A sakkban, gyalogáldozatnak hívják, politikában nemzeti érdeknek, közjónak, magasabb erkölcsi szempontnak.. Jobbról-balról úgyanúgy.

Ja, az "oldalak", az fontos kérdés.

Ne keserítsen el senkit az a tény, hogy ebben az országban a szabad, demokratikus választások útján, a baloldal általis képviselt gondolatvilágnak 2010 óta nem osztottak lapot, és ennek az országnak van felelős kormányzata, akit a többség két ízben felhatalmazott e kies hon vezetésével. Demokratikus körülmények között csak akkor van bármiféle mód egy adott kormányzat leváltására, ha az ellenzék által képviselt eszmeiség támogatására és elfogadására tényleges társadalmi vagy politikai erő mozgosítható, amely akaratot a polgárok az országgyűlési választásokon érvényesíthetik.

Ez akkor is így van, ha ez valakinek nem tetszik. Ebben az országban baj van, több szempontból is, és aki ezt nem látja, az nyilvánvalóan teljesen hülye. Én ebben a blogban is többször elmondtam ezt, így a kormányzattal, vagy az intézkedéseivel szembeni ellenérzést nem csak megértem, hanem egyes vonatkozásaiban, ténylegesen osztom is. Aki azonban az összes felháborító, irritáló, szégyenteljes, és valóban, egy esetleges kormányváltás esetén kivizsgálásra illetve felelősségrevonásra érett ocsmányságból, egy polgárháború kirobbantására is indokot talál magának, az Magyarország ellensége. Bárki, akit a kormányzat, akár az ellenzék támogatóinak soraiból rá lehet venni az a politikai ellenfelekkel szembeni fizikai, erőszakos akciókra, az bűncselekményt követ el, és minden létező módon szembefordult az egész magyar néppel. 

Én nem utasítom el az erőszakot, mondtam már, nem kell újrafogalmaznom. Sem elvi, sem konkrét értelemben. Bárhol, bármikor, a civil élet hétköznapi konfliktusaiban vagy véres kezű diktatúrák elllen lázadva, amikor erre jó, igazolható, felmentést adó ok van, és az adott szituáció semmiféle más alternatívát nem tesz lehetővé: erőszakot kell alkalmazni. Ha kell kíméletlenül. Voltam én már ilyenben. Ütöttem azonnal.

Csak ez nem az a szituáció.

Ez egy jogállam, ez egy demokrácia, amelynek vannak jogszabályai, törvényei, hatóságai illetve az EU tagság okán és a nemzetközi szerződései miatt külső kontroll jogorvoslati lehetőségei is. Feljelentéseket kell tenni, dokumentálni, rögzíteni mindent, tényszerűen összeállítani azt a vélt/valós bűnlajstromot, amit a kormányzat nyakába varrnál, fotó, videó, oknyomozás, asztalcsapkodás, tüntetés, sípolás...jogszerűen.

És el kell menni szavazni. Az "X"-ben van az erő. A nép dönt.

Aki annyira gyűlöli a regnáló rezsimet - és néha adnak okot a gyűlöletre, ez kétségtelen- hogy anarchiába, vérbe, pusztulásba, szenvedésbe taszítaná az országot, benne a védtelen, kiszolgáltatott emberekkel, csak hogy végre a kötél végén himbálózva lássa az ellenségeit (bármely oldalról), annak fogalma sincsen arról mit beszél, mire készül. Mert ilyen esetben csak arra kell vigyázni, hogy te mindig a kötél jó oldalán legyél.  Amíg te rakod a kötelet az ő nyakukba, az klassz lehet. De ,ha ők rakják a te nyakadba a kötelet, az már biztosan kellemetlen.

Mert a politikai gyűlöletet tápláló vélt/valós okok között könnyű elveszni. Maga a tény az, ami fontos: a saját igazságba vetett szent meggyőződés nyújtja az önfelmentést, önigazolást a küzdő feleknek, bármit mondanak, bármit kommentelnek.

Vagy bármit tesznek. Ilyen embereket pedig könnyű egymásnak ugrasztani. A világon a legkönnyebb.

Te ne tartozzál közéjük. Ne legyél ostoba. Őrizd magadban a kétkedés jogát és lehetőségét. Ne hagyd, hogy az igazi ellenségeid összeugrasszanak egy polgárháborúban, egy tüntetésen a szomszédaiddal, a barátaiddal, a családtagjaiddal, a másik, ismeretlenül-ismerős magyarral, a saját véreddel és sorstársaddal, akikkel ezer éve itt élsz.

Őket csak a Hatalom megtartása vagy megszerzése érdekli. És ezért bármire képesek. Itt az alkalom, hogy bebizonyítsd: te vagy az okosabb, te vagy a bölcsebb, és minden keserűséged, frusztráltságod ellenére több józan felelősségérzet szorult beléd, mint a hatalomtól egyre távolabb kerülő vagy abba túlságosan is belefeledkezett politikusokba, akikre rábíztad ezt a Hazát, és akik polgárháborút, zavargásokat vízionálnak vagy remélnek a teleszart gatyájukban álldogálva.

Okozz nekik csalódást, és Legyen Hideg az ősz.