Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Tea, délután

Rendes politikus ilyet nem csinál. Finkelstein nem örülne neki, ha tudná. Werber se.

2017. november 02. - zord íjász

Nagykovácsiban, -a civil szféra szabadon választható információs kapui mellett- elvileg minden hivatalos kommunikációs csatorna rendelkezésre áll ahhoz, hogy a polgárok széles körű tájékozottságra tegyenek szert a falu életét érintő ügyekben.

  • A nyilvános képviselő-testületi ülések, illetve az ezekről készült jegyzőkönyvek, videoanyagok.
  • A folyamatosan frissített Honlap.
  • A naprakész Facebook oldal.
  • A havonta megjelenő Tájoló.
  • A havonta készülő Polgármester válaszol televíziós interjú.
  • A képviselők és a hivatal dolgozóinak telefonos  és/vagy e-mail címei, elérhetőségei.
  • A személyes megkeresés a Polgármesteri Hivatal ügyfélfogadási idejében.
  • A Polgármester, az Alpolgármesterek, a Jegyző Fogadóórái.
  • Az évenkénti közmeghallgatás.
  • A polgármester saját honlapja, blogja.
  • Közérdekű adatigénylések, és ha minden kötél szakad, a klasszikus postai levelezés.

Ezeken a demokráciában elengedhetetlenül szükséges kommunikációs csatornákon túl, - amelyek nem mindegyike található meg minden magyar településen- elég ritkán fordul elő e kies honban, hogy egy politikus önszántából újabb terepet nyisson a közvélemény számára.

A politikusok tevékenysége állandó kritika tárgya: ezt sokan közölük országszerte igen nehezen tudják kezelni. A  27 évnyi tapasztalat szerint a kritikára, a kényes témákat érintő kérdésekre adott reakció többnyire agresszív ellentámadásban, arrogáns lekezelésben, pökhendi kioktatásban, merev elzárkózásban, futásban, kóros mikrofonkerülésben, süket hallgatásban és a kérdező negligálásában nyilvánul meg: ez gyakran így történik az önkormányzatok szintjén is, ma pedig már a Parlamentben is fősodornak számít. Ez utóbbiban érdemi válaszokat kicsikarni nem csak a folyosón vadászó  újságírok, hanem az ellenzéki  képviselők számára is gyakorlatilag lehetetlen: elmúltnyolcév, sorosozás, simicskázás, személyeskedés, terelés, csúsztatás, nettó hatalomtechnikai hazudozás a reakció. Talán nem véletlen, hogy néhány ellenzéki képviselő belefáradt ebbe a reménytelen taposómalomba, és lelépett a kupola alól. Azért azt muszáj megemlíteni, hogy a kormányzatot ostorozó ellenzék hitelessége, felkészültsége, valamint interpellációinak, kérdéseinek és támadásainak intellektuális töltete sem mindig kiemelkedő, -eufemisztikus Kossuth-díj- és sokszor szintén egyszerű személyeskedés, így megállapítható, hogy az országgyűlési politika minősége: konstans. Mindemellett hab a torta habján, hogy pl. az állami költekezéssel kapcsolatos hiteles (?) adatokhoz és információkhoz hozzáférni leginkább pereskedés útján, vagy állandósult közérdekű adatigényléssel lehet: lassan már arról is a Kúriának kell döntenie, hogy nyilvános adatnak számít-e a miniszterelnök neve. Ennek a mindenki által ismert közéleti háttérnek a tudatában elég meglepő fordulat, ha valahol ennek a folyamatnak vagy hozzáállásnak az ellenkezőjével találkozni össze.

Nagykovácsiban, a Kiszelné Mohos Katalin által megrendezett Teadélután éppen ilyen fordulatnak számít.

A Polgármester Asszony kezdeményezése egy hivatalos formaságok nélküli közösségi esemény, amelyen az érdeklődők egy fix témakör átbeszélése kapcsán juthatnak részletes információkhoz, illetve ezt követően számolatlanul zúdíthatják a jelen lévő köztisztviselőkre, közalkalmazottakra és a meghívott vendégelőadókra a kérdéseiket, észrevételeiket...elvileg csak az adott vonatkozásban, de ezt azért nem veszik olyan szigorúan. Olykor van némi laza közmeghallgatás jellege a programnak, és bár kétlem, hogy ez lett volna a kifejezett cél, azért eddig sikerült mederben tartani a diskurzust. A sokféle teát Kiszelné hozza, így aki ki akarja vedelni a polgármestert a vagyonából, vagy csak melegedne és potyázna egy kicsit, valószínűleg azt is szívesen látják. A pogácsákat kapja, de a teljes teázókészletet, vízforralót, kanalakat, poharakat és egyéb eszközöket ő hozza a buliba. Az Öregiskola kistermének befogadóképessége erősen korlátozott, -és az eddig megrendezésre került két szeánsz alapján, ez egy lakosságot vonzó esemény- így a pontos megjelenés ajánlott.

Asztali klasszikusok. Forrás: zord indafoto

1.

Az első Teadélután fő témája a Békás-tó rekultivációja, illetve a helyi zöldhulladék-kezelés/komposztálás volt. Ez minden résztvevőből előhozta a pozitív érzéseket, a tenni akarást, a közösségi élményt, a reményteli lelkesedést és aktív környezetvédőt, ami nem sokkal később a tó környékének szakavatott kezek és írányítás által kontrollált, -bár némileg orkán jellegű- kitakarítását eredményezte, sok zajjal, nagy sürgés-forgással, teával és hagymás zsíroskenyérrel körítve.  Két vendég került meghallgatásra: Kiszelné bevezetője után Szűcs József László kapott szót, aki a Békás-tó új rekultivációs/rekonstrukciós tervét készítette a régi elképzelés alapjaira, valamint Klauser Balázs, a Zöld Moszkvics Kft. tulajdonosa, aki a zöldhulladék elszállításával, feldolgozásával, az engedélyezés buktatóival és fordulataival kapcsolatban tartott tanulságokkal szolgáló beszámolót. A Békás-tó kapcsán tájékoztatást adott még Szemesy Barbara alpolgármester is, aki a képviselő-testületen belül a tóvidék felélesztésének a legfőbb védnöke és motorja. Természetesen -bár nem tartozott szorosan témához- a helyi környezetvédelem, zöldterületek illetve a beépítések kérdéskörén becsúszva, azért az első Teadálutánon is előkerültek a tájidegenként köpködött lapos tetős házak, a tömbházak, vagy pl. a Rozmaring utcai építkezéssel összefonódó észrevételek és viták. Györgyi Zoltán főépítész, ez utóbbi ügyek kapcsán, ismét kapott néhány balost.

Külön szekciót kapott a beszélgetésben a levegő minősége, a kémények, a a kandallók, a kályhák, a szilárd tüzelésű fűtőberendezések, a helyes tüzifahasználat és az ezzel összefüggő légszennyezés ügye, de a műsornak nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A fatüzelés visszaszorítása és visszaszorulása ugyanis nem igazán várható a következő egymillió évben, különösen azután, hogy a természet ősanya helyére tette Nagykovácsit, befagyasztva a seggét mindazoknak, akik a gázon/elektromos fűtésen  kívül nem rendelkeztek semmiféle alternatív fűtési móddal a házaikban. E vonatkozásban nagy egyetértés mutatkozott, külön megfejelve azzal az aprósággal, hogy amíg a faluban nagyjából általánosnak számít, hogy minden háztartásban két, olykor három autó van, vagy valaki egész évben, teszem azt, két dízel autót használ, nap-nap után Nagykovácsiban, addig a tiszta környezetre és tiszta levegőre való hivatkozás meglehetősen hamisan csengő érvelésnek tűnik a kandallók füstje ellen. A probléma persze létezik, ahogyan a vizes fával és a gumicsizmával való fűtés is, de a levegő minőségének évszakoktól független javításában a megoldás többnyire a polgárok gondolkodásmódjában, a tájékoztatásban, a légszennyezettség ellensúlyozásában, a házak jobb hőszigetelésében, vagy az intenzív fásításban, erdősítésben keresendő.

Szóba került még a környezetkárosító és felesleges csomagolások, a nejlonzacskók, a helyi szemétszállítás is, valamint az önkormányzat lehetőségeinek szűk adminisztratív eszközparkja, amit a káros folyamatok visszaszorításáért tehet. Elhangzott néhány remek történet, amelyet később majd külön is feldobok, a megfelelő poszt sorozatba. Az első alkalom konkrét eredménye azonban egyértelműen a pozitív nyitás, és járulékos haszonként a tóvidék takarításának népszerűsítése is volt, amelynek sikerét Kiszelné is meleg szavakkal köszönte meg később a résztvevőknek.

Zöld erő. Balról jobbra: Klauser Balázs, Szemesy Barbara, Szűcs József László, Kiszelné Mohos Katalin /forrás: zord indafoto

2.

A második, a falu túlnépesedésével foglalkozó -kis túlzással- teltház mellett zajló Teadélután már kissé árnyaltabb hangulatot öltött.  Az est meghívott vendége, a 30 éve Nagykovácsiban élő lokálpatrióta, Horváthné Sterk Katalin okleveles építészmérnök volt, a Pest Megyei Kormányhivatal Építésügyi osztályának munkatársa.  Bemutatta a Járási Építési Hatóság működését, felépítését és mindennapjait, majd tájékoztatta az egybegyűlteket arról, hogy milyen hatással volt az ország -és így Nagykovácsi épített környezetére is- az átalakított építésügyi rendszer, amit már elég sokszor sikerült ekéznem e blog hasábjain. Azért sikerült néha erősen meglepődnöm. Az információgazdag, számokkal és történetekkel megspékelt előadásból jól kibontakozott, hogy ami az egyik oldalon felfutó építési kedvet, ingatlanpiaci fellendelülést, konkrét nemzetgazdasági hasznot és vállalkozásokat segítő beavatkozást jelentett, az máshol, más területeken esetleg az építésügyi adminisztráció túlterheltségét, hatásköreinek és hatékonyságának visszaszorulását eredményezte, néha egészen tragikomikus helyzetbe hozva a magyar települések építészeti jellegét is őrző testületeket. Miután mindenki megkereste az állát a padlón, a beszélgetés Nagykovácsira és a konkrét ügyekre terelődött, egy sor átkötéssel, kérdéssel az előadáshoz kapcsolódva, de már egyértelműen a helyi döntéshozókat hozva előtérbe. 

A téma szenzitív, és sok támadásra, vélt/valós sérelem felhánytorgatására, vitára, félreértésre okot adó jellege nagyobb számban csalogatta be a kisterembe az önkormányzat személyes/emberi/politikai ellenzékét, ellenfeleit is. Közülük néhányan úgy értelmezték a kötetlen beszélgetést, hogy miközben a polgármester a feltett kérdésre válaszolt, ők hangos, párhuzamos diskurzust folytattak a körülöttük ülőkkel, aminek talán az lehetett az oka, hogy azt hitték, most is a zárt/nyílt facebook csoportjaikban kommentelnek, a számítógép előtt ülve. Hiába, a megszokás és az akolmeleg kártékony hatással lehet a valóságérzékelésre, bár a kocsmákban ezt a viselkedést keresetlenebb szavakkal illetik. A polgármester anyakönyvezett testőre -nagyon helyesen- csendesen rájuk is szólt, hogy ha ennyire nem érdekli őket annak az embernek a válasza, aki a párbeszédre lehetőséget teremtett, akkor menjenek ki addig az udvarra, és talán majd akkor jöjjenek vissza, ha már kibeszélgették magukat. Nem pont ezeket a szavakat használta, de a tekintete még ennél is többet mondott. Hatott. Az est legszórakoztatóbb pillanata azonban mégis az volt, amikor az egyik résztvevő a záráskor, felemlegette ezt a modortalan, neveletlen viselkedést, mintegy a nép tanítómesterének hangján szólva az érintettekhez...miközben ő ugyanezt csinálta, s éppen úgy a polgármester válasza közben, csak ez már elsikkadt az emlékeiben. Talán nem ártana legközelebb néhány egyszerűbb szabály bevezetését megfontolni, ami a beszélgetés elején világossá teszi a hallgatóság egy adott szegmensének számára a kereteket. Ezzel még nem fog csorbulni a kötetlenség.

Ezt leszámítva, az önkormányzat, ezen belül is közvetlenül a polgármester, valamint Fegyveres-Fiskál Gábor független alpolgármester, Györgyi Zoltán főépítész és Gerely Gábor képviselő, (utóbbi az itteni kommentjeivel húzta ki a gyufát, ha jól értettem,  a többiek pedig állandó céltáblának számítanak) gyakorlatilag magukra robbantották a kritika lőporoshordóját. Ezekben a kritikákban tagadhatatlanul sok jogos észrevétel és tolerálható álláspont is megfogalmazódott, noha az is kiderült a korrekt válaszokból, hogy a vitás esetek egy részében a teljes tájékozatlanság, véletlen félremagyarázás, vagy a tudatos egymás melletti elbeszélés is szerepet játszott. A Vértes, a Rozmaring és a Szeles utcai ingatlanberuházások/lakás-és lakóparkszerű építkezések, a kecskeháti Léda-liget problémája, a nagy klasszikusnak számító CBA-Príma, illetve az elmúlt 20 év belterületbe vonásai nem hagytak sok menekülő utat. Hálás,  de ugyanakkor nagyon veszélyes terep volt ez, három órán keresztül, így a témaválasztásért külön elismerésem.

Feszült figyelem. Balról jobbra: Horváthné Sterk Katalin, Szemesy Barbara, Kiszelné Mohos Katalin, Fegyveres- Fiskál Gábor / forrás: zord indafoto 

A Teadélután: hasznos. Merész és szokatlan vállalás. Egy alapvetően fideszes önkormányzat, és egy fidesz-jelöltként nyertes polgármester esetében különösen nem jellemző ez a fajta kommunikáció. Kompenzációként is sikeres, ami egyértelműen győztes és magabiztos pozícióba tolhatja az ötletgazdát, emelve az önkormányzat imázsát. Közéleti,  politikai bátorságra és jó szándékra vall, ami tökéletesen ellentéte a mainstreamnek. 

Dicséretes kezdeményezés. Bravo.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr6013116234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.