Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

A kutyák tekintete

Állati történetek 6.: Nagykovácsi kutyái

2018. szeptember 04. - zord íjász

Ha a klímaváltozás nem szól közbe vagy a kétharmados törvényhozás nem tiltja be, állítólag nem marad el az ősz e kies honban: ez azért fontos, mert legalább képes leszek újra rendesen levegőt venni, és nem csak a forróságot beszívni, ahogy az elmúlt hat hétben. Ideje visszatérni, így leporolom a fiókban várakozó posztokat: nyitányként, egy könnyed témával.

Ahogy már többször említettem, kövér 20 éve, gyakorlatilag állandóan, napi rendszerességgel járom a falu utcáit: gyalog vagy biciklivel, kutya-és önsétáltatás keretében, egészségmegőrzésként, izommunkaként, kikapcsolódásként, e szellemi játék okán pedig, eltartott kisujjú fennköltséggel mondhatom, hogy bloggerkötelességként is. Én ennek a falunak minden utcáját/terét több tucatnyiszor, egyes közterületeit több százszor vagy éppen több ezerszer bejártam az évek során.

És közben fotózok. Mindig, mindent, ami megragad, vagy ami a faluról készített archívumba kell. 

Ez a válogatás az ember legjobb barátjáról szól, jelen esetben azokról, akik nyomon követik a lépteidet a kerítés túloldaláról, vagy akiket te lesel meg a kerítés felett átpillantva, elhaladtodban. Állati történeteim keretében már összeakadhatott az olvasó az elidőző szelíd őzzel, a kerti testőrrel, a lubickolókkal,  a tél madaraival és ezen belül a különc fenyőrigőkkal, és a nagykovácsi kutyamészárlás kapcsán -kevésbé vídám témában tehát- egyéb élőlényekről, például embernek álcázott Humanoid Jellegű Sejtszerveződésekről is ismereteket gyűjthetett.

Jöjjenek azok az állatok, akiket fenntartás nélkül imádok: a kutyák. A válogatásban szereplő falusi négylábúak közül soknak ismerem a nevét is, de ez maradjon titok ott, ahol ennek titoknak kell maradnia.

1. Jerry. Hiányzik. Igazi tündér volt: fiatalon játékos, öregen mélyen filozófikus, a tekintete csodás, kinézetre dögönyöznivalóan vicces keverék. Számtalanszor vittünk neki házikoszt maradékot, és próbáltuk vigasztalni szóval, ha hosszabb időre egyedül maradt. 2016 telén halt meg, békésen, nagyon idősen, a bokrok alatt elfeküdve. Nem ott van eltemetve persze, de ültettünk az emlékére egy díszgalagonyát a Virágos parkban, az az övé.2. Az egyensúlyozó művész. Csak tán nem kiröhögtök-é éngömet?Itt a művész elegáns mancstartással szemléli az utcán zajló eseményeket, közben vigyáz arra, hogy végig fotogén maradjon.
3. Sétálgatunk, sétálgatunk, kispofám? I'm watching you.4. Csendes, merengő, napfürdöző és szundikáló mindennapok a falusi udvaron. Visszaköszön a játék tere, ahol születésről, elmúlásról, az életről tanul, aki benne él.5. Haverok. Szunya a bágyadt napsütésben. Mindent tudsz.6. Odakint a boldogság kék madarát röptetik a sétáló kutyák, de én itt, a lakásban, a magány varjainak keserű károgását hallgatom csak. Ó míly keserves is az én életem, Uram, tekints le rám vigasztalóan. Meg kell zabálni.7. Amit itt látsz, az egy fizikai képtelenség. A tudomány itt csődöt mond. Ennek a nagytestű, mesésen rajzfilmszerű kutyának nem férhetett ki a medve méretű feje a kerítéslécek között. De kifért. Magyarázat nincs, ez egy hiba a Mátrixban. Földbe gyökerezett lábbal néztem percekig, és ő engem viszont, vidám lihegéssel szemlélve a zavaromat. Tudott valamit a csibész.8. Albert Camus/Luchino Visconti: A közöny. Ilyen lenéző megvetéssel még nem találkoztam: a levegőt is sűrűbbnek találta, mint engem. Nem szidott, nem is nézett énrám. Imádtam. Minden német juhász a filozófia doktora, erről élő tapasztalatom van.9. A gyönyör négylábú megtestesülése. Ezzel a hatalmas, lenyűgöző megjelenésű, oroszlán tömegű kutyával a Nagyszénásra felkapaszkodva futottunk össze...visszahőköltem tőle, amikor váratlanul megjelent a sziklaperemen. Mintha ide született volna, a vadonba. 10. Az egyik kedvenc utcai útonállóm, ez a szökdöső, kapu alatt kibújó, állandóan az utca közepén hepciáskodó tacskó volt, akiről sajnos a saját ostobaságom miatt elvesztettem az összes fotót: ő Zokni, Kiszelné Mohos Katalin polgármester egykori kutyája. Minden kutyasétáltatásnál hangos ugatással és tisztes távolban végrehajtott körözéssel jelezte, hogy az egész utca az övé, és itt nem lehet csak úgy sétálgatni. Még szívbetegen is óvta a renoméját, ki nem hagyott volna egy kis balhét...aztán szomorúan letottyant az utca közepén, és csüggedten nézett utánunk, hogy most miért megyünk tovább, amikor már olyan jól mulattunk.

a foto forrása a Polgármester Asszony blogja: kiszelkati.hu

11. Ez pedig a másik kedvenc utcai útonállóm. Ő is mindig kiszökik, csavarog, de csak a ház közelében maradva. Rendszeresen odajön hozzám begyűjteni a simiadagját, el se mozdul, néha elkísér rövid távon az utcában. Apró, de nagyon mokány kis jószág, vicces orral. 12. Falusi huligán. Szökdöső fajta, a csajához járt fel a Virágos sétányra, fix időpontban és fix útvonalon közlekedve. Ne tévesszen meg a kinézte, ez csak a műsor része: tudod, a nők miatt van egész, hogy elriassza a többi pasit. Nagyon félénk volt, sosem sikerült megsimogatnom, pedig ő is szerette volna, de úgy látszik volt némi tapasztalata az ember nevezetű szörnyeteggel, így inkább az utolsó pillanatban mindig meggondolta magát.13. Nem tudom mi a neve, de én elneveztem Bismarck-nak. Az öreg kancellár se tudott szerintem ilyen  fennsőbbrendűséggel tekinteni a pornépre, ahogy ez tette velem. Azóta előre köszönök neki, mert tudom hol a helyem a hierarchiában.14. Nagyon bírtuk: szerette a házából, kényelmesen őrizni a birtokot, ennek ellenére tiszta izom volt. Szinte sosem ugatta meg a kutyánkat, sőt, még ugatni se nagyon hallottam. Figyelt, fülelt, jött a kerítés mellett, párom néha megsimogatta, visszasétált, befeküdt a párnáira, figyelt tovább. 15. Ezt a fotót még kölyökkorában csináltam erről a kuvaszról, 7 évvel ezelőtt. Ma már, a téli bundájában olyan, mintha egy gigantikus lavina hömpölyögne le komótosan a hegyről, amikor felbukkan a meredek utcák tetején. Szinte valószínűtlen látvány. Néha az az érzésem, hogy ő sétáltatja a gazdáját.16. Idegen a kapu előtt. És még csúnya is. Rá se nézek. 17. Óriási haverunk volt hosszú évekig. Azonnal rohant a kerítéshez, ha megjelentünk, de láttuk, hogy másokkal is barátságos, odacsapódott mindenkihez egy rövid sétára, ha nyitva volt a kapu. Szinte biztos, hogy bántalmazta valaki, egyik napról a másikra elkomorult, azóta a kerítést se közelíti meg, csak ugatva jelez és gyanakodva figyel.18. Az unalmas szolgálatban jól esik egy kis dédelgetés.19. Ez a vérben forgó szemű fenevad úgy tud ugatni, hogy az összes Bosszúálló telefosná a feszes gatyáját tőle. Egészen addig ugat, míg  elhagyod a telek kerítésének képzeletbeli meghosszabítását. Abban a másodpercben elhallgat. Többnyire. Ha nem kutyával vagy.20. Amikor a látszat nem csal. Házőrző. Az egyik legkeményebb gyerek a faluban, az tuti.21. Jönnek már ezek? Mit lehet ennyit totojázni egy cukrászdában? Izé...ja, hogy cukrászdában?22. A barna és a kék szememet is rajtad tartom, öreg.23. Hűsölés. De ha nem leszek csinos a fotón, akkor ölés.24. Apám, de dögunalom ez a meló. Legalább megpróbálna valaki betörni, hogy széttéphessem. Nagykovácsi, piha! Érdemes egyáltalán ideköltözni? Bezzeg a pusztán, meg a hegyekben. Ott zajlik az élet. Ha még tél lenne. De csak május van. Jön a nyár. Tele van a tököm.25. Gyere le, te fekete, nyávogó ördögfattya! -Arra várhatsz te fekete, ugató ördögfattya!

26. Az ember legjobb barátja, nem is kérdés.

27. Ez is egy Simogatásbegyűjtő Állomás főnöke. Odajön, elterül, simi, aztán szomorúan néz utánad, amikor továbbmész, és eljátsza az éhező, kivert kutyát. Nagy szélhámos. Ott lakik három méterre.

Na, most mi van? Már elmentek? Hát jó, akkor csá! Majd legközelebb!

Az összes fotó -és még több- ide kattintva megtekinthető egyenként, vagy itt, diavetítésként pörgetve.

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr9514221169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

élhetetlen 2018.09.05. 19:57:21

Itt nem lehet képet beszúrni, csak pár sztori. Falun, a szemben levő szomszéd kutyája. A világ legharciasabb keveréke, míg belül volt a kerítésen. Szétugatott mindenkit. Ha nyitva volt a kapu, és lendületből kitévedt, kuss, vissza az egész, bemenekült.
Okos házőrző. Balatonon, a közérthez vivő utcán. Ha elmegyek a ház előtt, semmi, csak néz. Néha megállok, mert fáj már a derekem, na, ne ott, mert, ha megállok a ház előtt, akkor ugat, akkor nem egy átlagos járókelő vagyok, miért állok ott?
És a világ legszebb kutyája, róla van képem, mert utólag kértem a gazdájától. Bronzműves. Nem könnyű a szervezés, mikorra érünk oda át a városon, abban maradtunk, hogy telefonálunk, ha odaértünk, és akkor ő 15 percen belül otthon van. Ennél nincs jobb megoldás. Állunk a kapu előtt, Igor (egy orosz agár), ül méltóság teljesen a feljárati lépcső felső fokán, kecses lábai egy fokkal lejjebb, hogy kényelmes legyen, és meg sem rezzen attól, hogy ott nyüzsgünk a kapunál, és közben gyönyörű. (csak ül, és ránk se bagzik, talán nem pontosan Stanislaw Lem után). Csak akkor mozdult meg, mikor a gazdi hazaért, akkor viszont a gazdi mondta, hogy beviszi, nem mintha bántana bennünket, csak ne legyen tele a fekete kabátom tappancsnyomokkal. Elképesztő volt a szépsége, és a higgadtsága így együtt.

zord íjász · https://zordidok.blog.hu 2018.09.05. 20:19:23

@élhetetlen: Szerény meglátásom és tapasztalatom szerint, az agár egy egyre népszerűbb kutya e kies honban...biztos van valami oka. Nagykovácsiban is, közel-távoli szomszédaimnál is akad.

A kutyák pontosan tudják meddig tart a birtokhatár, és nem keresik feleslegesen a feszkót. :-)

zord íjász · https://zordidok.blog.hu 2018.09.10. 14:52:37

Monoki Péterné/facebook
"Nagyon tetszett! Anyukám falujában, mikor vezették a kutyákat oltásra sorba-sorba, nagy derültséggel állapítottuk meg, hogy a gazdik és a kutyusok hasonlítanak egymásra. Ez is talán megérne egy posztot, bár ez egy nehezebb vállalkozás lenne :-)"

Az, hogy a kutyák és a gazdáik hasonlítanak egymásra: cáfolhatatlan tény, élő tapasztalat, de már a brit tudosók is igazolták. :-) Ha másképp nem, hát jellemben biztosan hasonlítanak.