Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Magyarpolány: amire az épített tradíció tanít

Fehérre festett építészeti tanulság és kirándulás egy mesés tájban

2018. október 05. - zord íjász

Az örök, visszatérő mottó: ..Az ország építészeti arculata egyre zűrzavarosabb, településeink egyre csúfabbak. A pénz pallérozatlan uralma, a külföldről beoldalgó építészeti import sokszor alacsony minősége, az új építési anyagok silánysága, az építészek jó részének csalfasága, az építészet egyetemes szellemi jelentőségének csökkenése miatt gyorsan halad Magyarország építészeti képének torzulása…”  ( Janáky István, építész)

Mottó 2.: "Sajnos sok építész és építtető is önmegvalósítást hajt végre.” (Györgyi Zoltán, Nagykovácsi főépítésze)

Mottó 3. : “ A fák majd eltakarják a rossz házakat, a jók meg jók” (szintén Györgyi Zoltán, a "ház formájú házakat" kedvelő főépítész, egyik - de nem az egyetlen - őszinteségi rohamában)

Eredetileg, -az időjárást szemlélve- egy emlékeimből hirtelen előhívott, országjárásra, illetve őszi kirándulásra csábító könnyed posztot akartam feldobni, amikor rájöttem, hogy ez is Nagykovácsiról szól. Illetve Nagykovácsiról is szól, mert az eredeti célomat nem váloztatta meg, hogy befűzhetem a posztot a helyi építészeti, építésügyi krónikák közé.

Ebben a blogban eddig kevés olyan illusztrációként felhozott kikacsintás akad, ami annyira Nagykovácsiról szólna, mint ez.

1.A soknevű Polány, a bakonybéli bencés apátság birtokaként került először írásban is megemlítésre, 1162-ben. A népesség összetételében magyarok, szlávok, németek, horvátok keveredtek a falu viharos évszázadai alatt, amelyet a főurak marka, a törökök gyilkos fosztogatása, a keresztény vallásháborúk kíméletlensége, a II. világháború, vagy a szocializmus falurontó ideológiája is meggyötört: elnéptelenedés, üldözöttség, kitelepítés, vagy éppen a hagyományos,  falusi mezőgazdász életvitelt felszámoló ipar nyomulása a jellemző...szóval, minden történelmet ismerő magyar számára, egy klasszikus, vidám kerettörténet.  

..A reformátussá lett lakosság ellensúlyozására és az elüldözöttek helyére telepítette be a zirci apátság Sziléziából és Felső-Ausztriából a németeket 1752-ben. Az anyakönyvek tanúsága szerint felvidéki szlovákok és délről horvátok is érkeztek közéjük, akik az idők folyamán elnémetesedtek...1948-ban 150 családot, akik német anyanyelvűeknek vallották magukat, kitelepítettek Németországba, az egykori NDK területére. Több családot pedig Kislődre, Városlődre, Herendre, Márkóra, Bándra, Fenyőfőre és Romándra telepítettek. Ők később visszajöttek.
Egy 1980-as felmérés szerint a leggyakoribb nevek a következők voltak: Polt (30 család), Weisz (21 család), György (17 család), Majer (13 család), Korbély (12 család), Meinczinger és Pfeifer (10-10 család). A község gazdasági jellegét még 1941-ben is a mezőgazdasági termelés szabta meg: 833 keresőjéből mindössze 48 foglalkozott iparral. A község helyzete a II. világháború után alapvetően megváltozott. Magyarpolány fokozatosan az iparosodó Ajka vonzásába került. A korábban kizárólag mezőgazdasági jellegű településben az ipari foglalkoztatottság vált elsődlegessé...

De nem a kézenfekvő, soros történelmi párhuzam (svábok kitelepítése) adja a poszt indokát, mert ilyen történetből e kies honban, tizenkettő, az pont egy tucat. 

A falu méltán híres, műemléki védettségű utcáján, a Petőfi utcában álló nyeregtetős parasztházak látványa, illetve a településkép és a településszerkezetet óvó gondoskodás az, ami inspirált. 

Magyarpolányban nemcsak a házak műemlék jellegűek, hanem a településszerkezet is. Itt a Bakonyi falvakra jellemző többutcás típus alakult ki, mégpedig Ny-K-i irányban az egyik, É-D-i irányban – mintegy keretet alkotva – a másik főutca. Valószínű, hogy az É-D irányú utca lehetett a régebbi, és később adódott az igény a másik utca kialakítására. A máig szinte összefüggően megmaradt utca, a Petőfi utca, melyet az Országos Műemléki Felügyelőség 1968-ban 46 házzal népi műemlékké nyilvánított. A védett utcát a bakonyi építkezésre jellemző tornácos, mellvédes, oszlopos, 2-4 osztatú kőházak alkotják, amelyek az 1800-as évek végén az 1900-as évek elején épültek.  Általában két házzal ritkábban hárommal készültek a régi családi viszonyoknak megfelelően. Nagy részük füstös ház volt, majd a szabad kéményes füstelvezetés vált általánossá. Az emlékezetben azonban ezek is füstöskonyhás házakként élnek.  Egy ilyen házban alakították ki 1990-től a Tájházat, amely ma helyi múzeumként és alkotóházként működik. Magyarpolányt majd száz védett épületével a Nemzeti Örökség részeként tartják számon. Műemlékeinek megőrzéséért és ápolásáért a közösséget Europa Nostra -díjjal jutalmazták 1993-ban.

Mi köze mindennek Nagykovácsihoz?

1. Röviden csak annyi, hogy az elmúlt 20 évben történt belterületbe vonások/átminősítések, és a falu ennek nyomán gyarapodó népessége olyan folyamatokat indukált, amelyek alapjaiban változtatták és változtatják napi szinten a természetes és épített környezetet: a bekövetkező átalakulások, olykor kedvezőtlen tendenciák és politikai következményekkel is járó feszültségek egyik forrása a helyi ingatlanfejlesztési, ingatlangazdálkodási tervekben, valamint az építészeti és az építési ügyeket szabályozó előírásokban keresendő. Ez mindenkire kihat itt valamilyen módon, akkor is ha soha életében nem foglalkozott a kérdéssel, és nem ismeri az ezzel kapcsolaos közéleti vitákat. Ez a rövid poszt egy építészeti példával próbálja elgondolkodtatni azokat, akiket a téma érdekel, vagy döntési helyzetben vannak. Talán adalékot, segítséget nyújthat a szemléletváltozáshoz, ha már a Helyi Építési Szabályzat átalakításán, frissítésén munkálkodó szakemberek konzultációra és ötletadásra kérték a civileket. Én vagyok az egyik civil, abból a bejelentett ∼8000-ből, aki itt él.

2. Hosszabban, azt mondhatom, hogy rendelkezésére áll ennek a blognak az a közel 100 posztja, ami ezzel a témával foglakozik, de szemelvényszerűen

  • az, aki, egy kicsit is ismeri az Új faluközpontba tervezett, és hosszú kálváriát maga mögött tudó Nagy Üzlet igaz történetét, és nem ül fel a politikai és egyéni érdekeket ötvöző maszatolásnak
  • szemmel követi Nagykovácsi építészeti arculatának változásait
  • átélte, megtapasztalta a falu építészeti aranykorát generáló kihívásokat
  • van valamiféle rálátása az épített környezetet érintő vitákra az önkormányzat/főépítész és a helyi civil egyesületek között 
  • akárcsak hallomásból értesült arról, hogy a faluban egy, -korábban is létező, de azokat túlszárnyaló- újfajta ingatlanhasznosítási mód dívik a lakásszám növelésére, vagyis az egy helyrajzi szám alá bezsúfolt társasházszerű tömbházak/soklakásos családi házak/mini lakóparkok felhúzása kezd kibontakozni
  • látja, miként számolta fel fokozatosan a kormányzat az épített környezetet védő utolsó végvárakat is, pl. a helyi építéshatóságok felszámolásával (2013. Január 1.) vagy éppen a pusztán bejelentési kötelezettséggel járó, 300 m² alatti (majd feletti) alapterületű lakóépületek felhúzását segítő ámokfutásszerű jogszabályokkal, s ezzel a Tervtanácsok munkáját kiüresítve
  • mond neki valamit a helyi építészeti anomáliákról, hogy "krematórium, akvárium, géppuskaállás,"
  • értesült arról, hogy az önkormányzat milyen rendeletekkel próbál gátat vetni a kedvezőtlen magán-ingatlanfejlesztési trendeknek,
  • és hogyan vergődik ugyanez az önkormányzat a vágyai, a tervei, az ingatlanfejlesztései, a lehetőségei és a hatáskörök korlátjainak béklyójában, miközben a költségvetési bevételek növelése mellett az épített és természeti környezetet is védenie kéne
  • és még képes sírva nevetni az önkormányzatnak a Tájolóban közölt pánikszerű ellenreakcióján, miután   szélesebb nyilvánosságot is kapott (index címlap, blogketrec) a hulladékgarázdálkodás ügye. 

nos, az a helyi polgár nagyjából megérti, hogy milyen jelentőséggel bír egy jó példa. Magyarpolány éppen ilyen: tanulságos.

1752-ben, amikor a meghívásra érkező jó németek átszekereztek ide, és letelepedtek e honban, nagyjából egy fél sornyi Helyi Építési Szabályzat sem állt rendelkezésükre útmutatóként: nem igazán volt akkoriban még divatban az ilyesmi. A svábok nem azért építettek ilyen házakat, mert valami helyi hajjakend telefirkált papírokat dugott az orruk alá, hanem -gondolom- azért mert ezt a stílust és ennek épített környezetnek az ismereteit hozták otthonról. Tapasztalatom szerint- és jártam már néhány klasszikus sváb utat befutott településen- hajszálra ugyanilyen vagy nagyon hasonló elrendezésű, hosszú udvarházas, oromfallal a telekhatárra feszülő házakkal teli, tömör- vagy léckerítéses, fésűs szerkezetű településeket hoztak létre mindenütt Magyarországon, ahol új életet kezdtek: Nagykovácsiban is. A házsorokat elválasztó utca szélességében, a kerítések magasságában, vagy a házak hosszában/tagolásában nyilván volt különbség, de a lényegben nem: ez az építési mód az, amit ismertek, ez jelentette a hátrahagyott otthon emlékét, és ez szolgálta legjobban a mindennapi tevékenységet, munkát, hétköznapokat. Ez védte a legjobban az embert, jószágot. Közel voltak egymáshoz, mégis szeparáltan. Ahogy olvasható is, ezek a ma látható parasztházak persze nem 1752-ből valók, de semmi kétséged ne legyen afelől, hogy a lényeget illetően változatlanok. Amit az évtizedek elvettek belőle vagy ráraktak az épített örökségre, az természetes módon vált a részükké, s nem azért, mert előírta a helyi építéshatóság paragrafusgyűjteménye, tehát az archaikus /műemléki megjelenésüket nem érinti: nyilván nem véletlenül kapott díjat a település.

2.

Törvénytisztelő, szabálykövető, precíz, dolgos, tiszta, takaros, kitartó, vezérelvű, tekintély- és hagyománytisztelő, humortalan, sörkedvelő...: ezek lennének a németek, a népeket kategorizáló sztereotípiaszótárban. Hazudik, aki azt állítja, hogy ezekben a sok évszázad alatt leszűrt, de nyilván némi előítélettel illetve sok utóítélettel teli felsorolásokban, egyszerűsítésekben nincs igazság. Magyar-és Németpolány, ahogy 1899-ig hívták, mindenesetre átörökítette a kőkemény, nyakas, zárkózott, de takaros és rendezett sváb néplélek minden rezdülését a mába, miközben - a forrásanyag szerint-  összevegyítette a sváb tradíciókat és a bakonyi népi építészetet, és ennek igazolásához elég megállni a Petőfi utca bármely pontján.

Ám az eléd táruló látvány, elsőre: megtévesztő. A kemény építészeti tradíció nagyon erősen uniformizáló hatású lehet, de valójában alig találni két teljesen egyforma házat a műemlékileg védett főutcán. Még a nyakas sváboknak/utódaiknak, vagy azoknak, akik a helyükre és a szomszédságukba költöztek is szükségük volt valami kitörési pontra, amiben megmutathatták kik ők, és egyéni ízekkel ruházhatták fel az otthonukat. Egy holland puritán vagy egy amish talán inkább belelpusztult volna, minthogy ilyen egyénieskedő, különcködő, individualista, hagyományt negligáló és közösségbomlasztó kilengésekben, rebellióban részt vegyen. A jó svábok/bakonyi magyar parasztemberek viszont kirúgtak a hámból: a saját mértékrendszerük és közösségük tűréshatára szerint. Miközben Polányban is a szigorúan megkötött építészeti formanyelvet követték, mereven ragaszkodva az épített örökségükhöz, a településképet/utcaképet pedig ezáltal -nagyon dicséretes módon- harmonikus egésszé formálták és konzerválták, azért nagyon finoman ott hagyták a saját énjük nyomát is...ahogy a mai lakók is teszik, a frissen felújított portákon. A házak oromzatán/homlokzatán alkalmazott apró változtatásokban/tagolásokban, az eltérő díszítési módokban, az alkalmazható színekben, a nyílászárókon, a kerítések és kapuzatok formájában, az itt-ott felbukkanó padlás-és szoborfülkék kialakításában, a tornácok oszlopaiban, és főleg a belső udvar felé néző épületfrontokon az építők/tulajdonosok kaptak/kapnak annyi teret, játékosságot és mozgásszabadságot, hogy gyakorlatilag minden ház különböző...miközben építészeti alapjaikat tekintve és az összbenyomásban valóban megkülönböztethetetlenek.

Nagykovácsi nem járhatja és nem is fogja Magyarpolány útját járni. Hiba is lenne. Más történet, más fejlődési és építészeti irányok, nagyobb népesség, más kihívások: ide más megoldások is kellenek. De talán észre kéne venni, hogy az épített környezet Nagy Egészének karbantartása jóval fontosabb lenne nálunk is, minthogy a kerítések lábazata nem haladja-e meg például az 50 centimétert. A Helyi Építési Szabályzat tömve van ilyen piszlicsáré, bürokrata szőrszálhasogatásokkal, miközben a település egyes utcáiban tort ül a kivagyi építészeti pökhendiség, és még arra is vastagon köpnek, hogy legalább előírt számú és méretű lombos fát elültessék a kertekben, ha már kiköltöztek a zöldbe. Új kedvencem: kockaház, mindenütt műfűvel. Gyakorlatilag az egész kert műfűből áll. Ilyet még nem láttál. 

Magyarpolány műemléki főutcája: unalmas? Én nem hiszem. Vagy ha ez unalmas, akkor éppen ilyen unalmasak a bauhaus iskola olykor silány utánzataiként gombamódra szaporodó kockaházak is Nagykovácsi kertvárosi és egykoron kizárólag nyeregtetős házakkal épülő falusias övezeteiben is. Mondom: a silányak, a műviek unalmasak.

A példánál maradva: vajon a két irányzat közül melyik éli majd túl a további évszázadokat? Melyik engedelmeskedik inkább a trendifensziszexi divathullámoknak? Melyik butítja le önmagát gyorsan felrántható és gyorsan eladható házként? Melyik funkcionál tájsebként, utcasebként beékelődve az épített környezetbe, és melyik képvisel örök építészeti értékeket? Melyiknek lesz előbb szüksége arra, hogy a fák eltakarják? Mert Magyarpolányban azért ültetnek fákat a házak köré, mert az klassz dolog. Nagykovácsiban viszont már bővül a funkciójuk egyes házaknál,... ha mázlink van, és jól takarnak.

Még a modern kornak, az oly sok mindent elcsúfító szocializmus évtizedeinek sem sikerült/nem akaródzott komolyabban kárt tennie ebben a harmóniában, Magyarpolányban. És éppen emiatt, azt az egy-két beékelődő Kádár-kockát/kevésbé sikerült foghíjpótlást, vagy néhány, az itteni környezetbe nehezen illeszkedő vagy nyersebb anyaghasználatú kertkaput, nota bene! a magyar valóság beszakadt tetejű, összeroskadt látleletét is elviseli az utcakép: kiszűri a zajt a pozitív élményből. Az összhatás annyira hibátlan, hogy a szépséghibák is feloldódnak benne.

Nagykovácsi lakóövezeteinek épített környezete viszont, mintha egyre inkább alulmaradna az építészeti traumák, szépséghibák, melléfogások kiszűrésében és feloldásában. Nálunk kezd felülkerekedni a zaj.

Valójában Nagykovácsiban lassan az építészeti zaj jelenti az uniformizáló erőt, csak ebben az erőben nem található semmi pozitívum.

Számos, fentebb is említett, korábbi posztokban is érintett oka van annak, hogy ez így alakul, de ezt már az újraformálódó, frissülő Helyi Építési Szabályzat kapcsán helyezem majd ismét terítékre.

Legközelebb. 

Kirándulj el Magyarpolányra, ha a környéken ütsz tábort valahol. Nincs túl közel Nagykovácsihoz, érdemes egy hétvégét/hosszú hétvégét rászánni a környező falvak látnivalóira is, ha pedig autóstúrákat teszel, a bakancsra sem lesz gondod. Találni wellness hotelt és jó falusi szálláshelyeket is a közeli településeken, hogy elvackolódj. A táj mesés, bármerre indulsz. Könnyű, jól bejárható túraútvonalakkal vár a fennsík, rengetegen sétálnak, lovagolnak, bicikliznek mindenfelé. Magyarpolány pedig önmagáért beszél.

Bizonyítani próbálom a fotógalériával, remélem sikerül.

A tájon át, Magyarpolány felé

3.4.5.6.7.8.9.

A távolban a Kálvária dombon álló kápolna.

Kis magyar valóság, avagy az idő

10.11.

12.

A Petőfi utca házai (több nézőpontból is)

13.14.15.16.17.18.19.20.21.

A ház szépségén túl, kéretik észrevenni az egy darab almát a fán.

22.23.24.25.26.27.28.29.30. 31.32.33.34.35.36.37.38.39.40.41.42.43.

A Tájház és Alkotóház

44.45.46.47.

A kápolna és a kilátás

48.

173 lépcsőfok visz fel a faluból a kápolnához, a festett faszobros fülkék mellett.

49.50.

51.52.

A Petőfi utca látképe.

53.54.

55.

Még a búcsú a falutól, az sem hétköznapi.

A teljes fotógaléria több fotóval ide kattintva egyenként, vagy itt, diavetítésként pörgetve megtekinthető.

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr2514278637

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.