Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

A sátortetős, bedobozolt múlt

Nagykovácsi lakóövezetei 3.- Az Ófalu peremén: a Károli-kert és a Nádas-kert, avagy egy letűnt korszak épített örökségének szigetei

2018. december 20. - zord íjász

A Nagykovácsi települési övezeteit/lakóövezeteit bemutató sorozatnak eddig két fejezete készült el. Az első egy szükségszerű, a CBA-krónikához (egyben a blog legelső posztjához is) kapcsolódó, és a logikai sorrendet felrúgó, megelőlegezett poszt volt. Az a Nagyszénás-kertet mutatta be, hogy az olvasó képbe kerüljön a nagy vihart kavart CBA beruházás földrajzi/lakókörnyezeti helyzetét illetően. A Nagyszénás-kerthez még visszatérek, a kertvárosi lakóövezetek ismertetésénél. A második, maga a sorozat tulajdonképpeni vezérposztja: az tartalmazta az általános bevezetőt, és a terítékre került övezet, az Ófalu, tehát a település ősi falumagját bemutató írás-és képanyagot.

Most az Ófalu közvetlen környezetébe, az Ófalu peremvidékén kialakult lakóövezeti településrészekre fogom a magam szubjektív módján elkalauzolni az érdeklődőket.

Ami a vezérposztban igaz volt, az igaz lesz most is:

  • a terület 100 %-ig összközműves.
  • Amennyiben van egyáltalán, úgy a környezetükben található kereskedelmi/gazdasági/szolgáltató/védett stb. településrészeket csak akkor említem meg, amennyiben azok hatással bírnak az adott peremövezeti lakóövezetre.

♣ 

1. Az Ófalu peremövezetei

1.

telepulesreszek_masolat.jpgA Településképi Arculati Kézikönyv (TAK) részlete (14. oldal) A falu övezeteinek kissé talán karcos színvilágú hivatalos felosztása és magyarázata.  Ahogy korábban is mondtam, a TAK a település legjobb, valóban szinte minden fellengzősségtől megszabadított, a maga kategóriájában irodalmi igényességgel megfogalmazott, informatív, és jó illusztrációs anyaggal összerakott építészeti keretdokumentuma.

2.

beallt_lakoteruletek_masolat.jpgNáluk: Beállt lakóterületek. Nálam: Peremövezeti lakóterületek. forrás: TAK, 16 oldal, részlet.

A sárgával jelölt területek  a Helyi Építési Szabályzat (HÉSZ) alapján háromféle övezeti felosztást, és ennek megfelelően teljesen különböző építészeti előírásokat is magukénak tudhatnak: van közöttük vegyes terület (Vt), van falusias lakóterület (Lf) és van kertvárosi lakóterület (Lke) is. Én azonban nem a HÉSZ sokféle, szerintem néhol teljesen feleslegesen szétaprózott területi beosztását, hanem A Településképi Arculati Kézikönyv (TAK) egyszerűsített képletét tekintem összehasonlítási alapnak. A kiadvány összeállítói ezeket a területeket egységesen Beállt lakóterületeknek nevezték el. Nem a névválasztásban mutatkozik meg egyetlen különbség az én munkám és az övék között. A hivatalos anyag máshol húzta meg az Ófalu határát, mint én. A hivatalos építészeti keretdokumentum ennél fogva a beállt lakóterületeknél tárgyal olyan településrészeket, amelyeket én már bemutattam az előző (Ófalu) részben. A TAK ráadásul a Sebestyéndombot is a beállt övezetek közé sorolja, amely -több okból is- végképp kisett nálam a képből. Az alábbi térképen látható a különbség.

3.

ofalu_peremovezet_mindennel.jpgA hivatalos felosztás vázlatos térképe: ezek a "beállt" területek. Színnel töltöttem fel fel azokat, amelyeket én az Ófaluhoz csatoltam, és már kitárgyaltam. A szigorú építészek tehát a Lombos-Puskin-Rozmaring utcák által fémjelzett faluvégi tömböt (1), a Nagyszénás-Sport utca "vadászgépet"(2) valamint az Ófalu-rózsadombi géppuskaformát (5) is különválasztották az Ófalutól. Én nem voltam ennyire kérgesszívű, de én más szempontok alapján dolgoztam. Az ilyen felosztások mindig kissé önkényesek, és egyik megoldásban sincs meg az abszolút igazság.

4.

ofalu_peremovezet_minden_piros_kiemeles.jpgImmár pirossal kiemelve a maradék: ezeknél az én felosztásom lényegében egybevág az önkormányzati megközelítéssel. Ez a két pirossal határolt tömb a blogposzt tárgya. Értelemszerűen, a határvonalként szolgáló utcák soha nem jelentenek szigorú elkölülönítést, legfeljebb laza átmenetet képeznek egyik övezetből a másikba: nem a berlini fal klónjai választják szét a települési övezeteket. A térkép jobb alsó sarokban félbevágott Sebestyéndomb (6) viszont már jóval egyértelműbb okkal került nálam teljesen külön lapra.

2. A Sebestyéndomb 

A 3. kép aláírásában szereplő példákon túl, ennek a különbségtételnek és másfajta rendezési elvnek a legeklatánsabb illusztrációja talán a Sebestyéndomb esete. Ha csak arról lenne szó, hogy a Sebestyéndomb egy beállt/beépített lakóterület, akkor ez egy elfogadható indok lenne: valóban mindegyik telken áll egy családi ház, és még a házak építészeti stílusa is nagyjából/többségében azonosnak tekintető...csak szerintem ez még így is kevés.

A Sebestyéndomb felparcellázását én egy vegytiszta, ám érhető okokkal magyarázható, Kádár-kori  ingatlanmutyinak tekintem. Nem azzal van a gondom, hogy szoci-mutyi, hanem azzal, hogy a sebestyéndombi településrész létrejöttének a falu logikusan táguló települési szerkezetéhez és természetes növekedési irányához csak nagyon szerény köze van. Éppen az utóbbi okból külön is fogom tárgyalni: nálam nem került az Ófalu peremövezeteinek kalapja alá. Természetesen a Sebestyéndomb is a falu szerves része, csak inkább önálló egységként, és egy másik övezeti ernyő alatt kezelendő. Azt, hogy ezt az eleve kevés utcából és kevés telekből álló,  szép fekvésű domboldalt/lankát felparcellázták az 1980-as évek derekán (amikor rákérdeztem a dátumra, ezt a választ kaptam anno a falu örökös főépítészétől) kastélypark csücskében, azt nagyon jól értem, és -függetlenül attól, hogy mennyire és milyen esetekeben értek ezzel egyet- a pragmatikus és/vagy a tiszta haszonelvűséget tekintő ingatlanfejlesztési szempontból meg is értem.

Kellemes, vonzó környék: közel a faluhoz, de azért mégsem a nyüzsiben, és egy picivel közelebb Budapest határához. Ne felejtsd: 1980-ról beszélek, a Nagyszénásalja/Zsíroshegyalja/Kálvária domb még bőven a zártkerti életét éli, a Sebestyéndomb viszont előretör, mint egy csatár, hozza az új idők dalát: építési belterület. Ide már családi házakat lehet felhúzni. Mondom, én megértem a Hillside lakópark, a Kecskehát/Léda liget, vagy a CBA-Príma helyszínéül választott új településközponti ingatlanfejlesztését is a rendszerváltás utáni/mai korokból. Nagy Üzlet, Lóvé. Miért, ugyan ki csodálkozna azon, hogy az Amerikai Nemzetközi Iskola helyszínéül Nagykovácsinak azt a szép domboldalát választották az oktatási intézmény befektetői? Senki nem csodálkozik rajta. Viszont a Sebestyéndomb lakói valószínűleg nem voltak tőle feldobva, amikor kiderült, hogy az iskola melléjük telepedik. Hja kérem, a pragmatikus szempontok az amerikaiaknál pont ugyanannyira fontosak, mint a magyaroknál.

Az Amerikai Nemzetközi Iskola. Valahol mögötte, eltakarva a Sebestyéndomb házai. 

De attól még, hogy az adott parcellázás érthető, a Sebestyéndomb lakóövezete igen magányosan és elszeparáltan épült ki a falu határában. Ez gondot okozott később

  • a gyalogos megközelíthetőség nehézsége miatt.
  • és a Településkapuban, a vele szemben kialakításra szánt gazdasági/kereskedelmi/szolgáltató (GKSZ) övezet mai napig feszültségforrásként fortyogó létezése miatt is ...holott hosszú évek óta jóváhagyott szabályozási terv van rá.

A Nagykovácsit sújtó járdamizériák/járdahiányosságok egyik fontos eleme volt, amikor a Bencsik-éra építészeti aranykorának utolsó ágában -végeláthatatlan lakossági háborgás és panaszkodás után- végre megépült a falut a Sebestyéndombbal összekötő fedett csatorna, aminek a teteje ravasz módon, járdaként funkcionál. Talán nem figyeltél az előbb a kiemelésre, de igen beszédes, hogy szinte minden testületi ülésen és vitán így került szóba: a falut a Sebestyéndombbal összekötő járda. A tényleges falu/faluszerkezet és a zárvány Sebestyéndomb évtizedekig, szomorú elszakítottságban várta, hogy végre-valahára összefonódjon. Építéstörténeti ünnepnap volt, amikor ez megtörtént, és átadták a csatornefedés-járdát. Talán nem véletlen az sem, hogy ennek a lakóövezetnek saját, parányi játszótere van: a kisgyerekes családoknak kész tortúra lett volna minden nap bejutni a faluba egy kis közösségi anyukapartira. Ha a faluban minden egyes, ilyen nagyságrendre felosztott lakóterületnek saját játszótere lenne, akkor Nagykovácsiban a jelenlegi 4 helyett most ∼31 játszótér várná a gyerkőcöket: ezzel valószínűleg világelsők lennék a játszóterek számának a közigazgatási területre/lakosságra vetített arányában. Tény: a járda megépülése után annak, aki nem autóval, hanem gyalog/babakocsival/kutyával sétálva, vagy békaügetésben akar bejönni a faluba a Sebestyéndombról (vagy odamenni), annak többé nem az úttesten kellett kockáztatnia az életét, nem kellett buszra szállnia, illetve nem a sárban kényszerült evickélni, végig a Wattay-Teleki-Tisza kastély kerítése mellett. 

A falu felől nézve: vízelvezető árok/csatornafedés, ami járda. Ez köti össze a falut a Sebestyéndombbal, jobboldalt a kastélypark kerítése. Sokan használják biciklis közlekedésre is. A rendszerváltozás előtt/környékén még megtörtént (valós esemény) hogy a Sebestyéndombon építkező polgárok a faluból kölcsönözött betonkeverőt szép komótosan gyalogolva végigtolták az úttesten: egyrészt azért, mert nem volt semmiféle járda, másrészt mert az akkori gépjárműforgalom a töredéke volt a mostaninak. Ilyesmit ma már csak a szuicid hajlamú kalandvágyók tennének meg.

3. Az Ófalu peremövezetének utcái

Mivel az Ófalu peremövezeteként meghatározott két tömb ( a pirossal határolt 3-as és 4-es számú terület) nincs egymással kapcsolatban, így külön-külön fogom bemutatni őket, és egyúttal a keresztségben a

  • Károli-kert (4.) (én a református változatot fogom használni. Nem vallási okból, hanem mert így tanultam)
  • illetve a Nádas-kert (3.) nevet adományozom nekik.

 

a_karoli-kert.jpgA Károli-kertnadas-kert.jpg

A Nádas-kert. (1. Apraja-Nagyja játszótér 2. Temető 3. Focipálya)

Hivatalosan tehát nincs nevük, csak szám és betűjelzésük. Nekem azonban ez nem elég, sőt, nekem ez lehangoló lenne, így e perctől kezdve mindig így említem meg őket a blogban.

Mindkettőről bőven van mit mondani, így terjedelmi és szerkesztési okokból is egyesével kerülnek a terítékre. Most csak az általános jellemzőkről lesz szó.

3. Beállt?

"Beállt területek." Mivel részben az ingatlanvásárlók szemszögéből vizsgálom a lakóövezeteket, rugóznék én egy kicsit ezen az elnevezésen. A hivatalos névadás kissé riasztó és félrevezető jellegű lehet egyeseknek, de a felét sem kell komolyan venni, és őszintén szólva már az indoklása is kissé ködösnek tűnik: attól még, hogy "a rendelkezésre álló építési telkek szinte mindegyike beépült," még nem lesz valami beállt lakóterület. Vagy ha igen, akkor ezzel az erővel Nagykovácsi egyik egykori zártkerti települési övezete, az én szűkebb otthonom, a Nagyszénásalja is lehetne beállt lakóterület, mert kifejezetten be van állva, mint szétlazult gyerek a villamoson, hajnali háromkor. ( a másik nagy, egykori zártkerti övezet, a Zsíroshegyalja már jóval kevésbé, ott valóban nagyon sok üres/sufnis telek akad még) Ráadásul százával lehetne sorolni azokat a településeket, -jellemzően elszegényedő, kihaló falvakat, kistelepülésket, vagy éppen a főváros lerohadó, szlömösödő, lepusztult városrészeit, vagy az illegális lakásfoglalók által megszállt lakótömbjeit- amelyek látszólag ugyan beálltak, e szerint a meghatározás szerint, a valóságban azonban a házak üresek, néptelenek, elhagyatottak, fosztogatók prédái, és a szeméthegyeken, valamint a rendőrségen kívül csak a balhé meg a káosz van ott. Még Nagykovácsiban is akadt egy ilyen emblematikus épület (! lesz róla poszt), ami aztán több új épületnek/teleknek adott teret a lebontás után, ráadásul a beálltnál is beálltabb övezetben, az Ófalu településmagjában. 

Hozzáteszem: az, hogy egy telken ház áll, nem jelent beállt változatlanságot. Nekem az a gyanúm, hogy pl. csak az Ófalu Rózsadombján a következő 5-10 évben minimum 20 házra vár lebontás/új tulajdonos/radikális felújítási kényszer...ehhez elegendő bejárni az utcákat és rácsodálkozni egy-egy házra. Ha ehhez hozzácsapom az Ófalu többi részét és az Ófalu peremövezeteit is, beleszámolva az "Eladó" táblákat is, még nagyobb számot kapunk.  Aki tehát az az Ófaluba vagy az Ófalu peremövezetébe költözne, találni fog eladó ingatlanokat.

Beállt lakóterület? Hallottam ezt a kifejezést egy balatoni önkormányzaton anno, de teljesen más értelemben. De nem csak ott. Olyan illegálisan/félillegálisan/vagy nem túl szerencsés módon terjeszkedő és kiépült lakóövezeteket/vadtelepeket/nyaralóövezetből állandó lakhellyé átlényegülő települési részeket jellemeztek így, amelyeknek a létét az önkormányzat kelletlen fejcsóválással tudomásul veszi, és inkább utólag próbál elfogadható keretet teremteni nekik. Magyarán szólva, utólag legalizálja őket: átminősíti és  szabályozza a területet, infrastruktúrát épít, építési/fennmaradási engedélyeket ad ki a felépült házakra.

A szocializmusban a Tanács tette ugyanezt, és talán helyesebb is a tanácsrendszert előre rakni a sorban, mert ezek közül sok klasszikus, inkább arra a korra jellemző zártkerti/nyaralóövezeti történet volt egykoron: apró szelep a rendszer szorításában, persze csak a tűréshatáron belül. Ez nem múlt el ma sem: ez a kétrészes index cikk a zártkertek világáról hű tükörképe annak, miként állandósulhatnak ideiglenes állapotok ott, ahol soha nem is tervezték az adott területek belterületbe vonását, vagy tervezték éppen, de az elmaradt valamiért. Akkor a cikk most beállt területről írna, pusztán azért, mert "szinte minden parcella beépült"? De mégis mivel/milyen házakkal épült be? Milyen ház számít a beépülés szempontjából fontosnak/tartósnak/véglegesnek/említésre méltónak? A bódévárosok/OSB-lemezházak/gyorsan összedobált tégla-és faházak/ Rio de Janeiro a magyar városok/a szegregátumok faveláiban düledező viskók annak számítanak? Ismét a falu más övezeteire kikacsintva, kapásból tudnék mondani egy tucat házat Nagykovácsiban, ahol a tulajdonos egy olyan (profin felépített) házban él, amelyet nyaralónak épített pl. a Víg End korszakban az egykori Északi-üdülőterületen. (a fentebb is említett Nagyszénásalja, Zsíroshegyalja, Kálvária dombon) Igaz: üres építési telek valóban kevés van a Ófalu peremövezetében (az egész Ófaluban is ritkaság az ilyen), de ebből még nem következik, hogy ezen a területen minden épület talpon is marad, teszem azt a következő választási ciklus győztesének beiktatásáig.

Zárójel, ha már a zártkerti hőskort többször előhoztam: Nagykovácsi zártkertjeinek esetében szó sem lehetett arról, hogy a történet egy félbemaradt, kudarcos lezárást kap, mint a linkelt index cikkben. Az 1971-es parcellázások után még 30 évig működött a zártkerti rendszer, de az teljesen egyértelmű volt minden józanul gondolkodónak, akár civilként, akár önkormányzati emberként figyelte a folyamatot, hogy ennek a vége nagyszabású belterületi átminősítés lesz...és így is történt 2001/2002-ben, a Pájer-éra végén.

Fenti okoknál fogva, a Beállt lakóterület elnevezés az Ófalu peremén létrejött településnyúlványokra és terjeszkedésekre, szerintem nem különösebben találó, mert ezek a területek (illetve építményeik)

  • folyamatosan változnak, megújulnak, az épített környezet/településkép szempontjából mozgásban vannak
  • időtállóság, fennmaradási esély és fizikai állapot szempontjából a parcellákon álló házak nagyon vegyes és színes képet mutatnak 
  • nem valamiféle félillegálisan létrejött települési területek, sufnivárosok, bódételepek, lakókörzetek
  • nem is nyaralóövezetek, hanem olyanok, amelyek az évek során a Tanács/önkormányzat ellenőrzése és hivatalos településfejlesztési parcellázásai nyomán nőttek az Ófalu ősi településmagja köré, kifejezetten tartós életvitelre berendezkedő, hosszú távra letelepedő polgároknak...és ezekben, a kihaló településekkel szemben, természetszerű a fluktuáció, a betelepülés/az ingatlan adás-vétel, a tulajdonos csere, az ingatlanpiaci mozgás.

Ennyit erről. Ismétlem: az ingatlanvadászok, ahogy az Ófaluban, úgy bátran kutakodhatnak ezen a "beállt" peremövezeti területen is, mert nem eszik olyan forrón ezt a kását. Ezen túlmenően a hivatalos és az én verzióm közötti különbség viszonylag egyszerű okkal magyarázható: az önkormányzati verzió inkább a szárazabb, a település növekedéséhez, terjeszkedésének üteméhez, benépesülésének folyamatához igazította a határokat és a településrészek felosztását, én viszont más szempontokat is választottam.

  1. Részben az adott településrészt uraló építészeti, hangulati összhatás miatt,
  2. másrészt, hogy az adott utca/utcák mennyire illeszkednek szervesen az Ófalu utcaszerkezetéhez 
  3. harmadrészt a forgalomra, az életvitelre gyakorolt hatása alapján toltam egybe vagy választottam le a településrészeket. Ez a három rendező elv persze átfedésben működik egymással, és hol az egyik, hol a másik dominánsabb.

4. Az Ófalu Peremövezetének építészete

Ha az Ófalu premövezetének építészetét egy szóval kéne jellemezni, akkor azt mondom: nagy. Nagy épületek, nagy homlokzatok, nagy oldalfalak, nagy háztetők. Nagykovácsi keskeny utcái hősiesen cipelik ezeket a jól ismert, szigorú hadrendben egymás felé fordított, apró előkertes, tagolatlan, magas, sátortetős, négyzetes alapokra helyezett és négyzetablakokkal megszórt falazatú otthonokat. Ők az épített környezet domináns ragadozói: a felépült házaknak legalább a 60%-a biztosan ilyen. Ha több ilyen nagyméretű ház kerül egymás mellé, olykor levegőtlen, zsúfolt összhatást gerjesztenek a befogadó térben...holott az adott utcák nem keskenyebbek a falu egyéb utcáihoz képest. Nagykovácsi (a fő közlekedési -és gyűjtőutakat leszámítva) alapvetően/többnyire egy szűk utcákkal barázdált falu, így elvileg bárhol könnyen előállhatna az a helyzet, hogy a beépítettség sűrű, súlyos lepelként borul rá a környezetre. Ez azonban nincs így mindenütt, az Ófalu peremövezetében azonban több helyen is kitapintható...és azért hallok ezt-azt, az időnként ebből fakadó szomszédkonfliktusokról. Persze, ismétlem: nem mindegyik utca ilyen. De ha az ember bejárja ezt a területet, (és én megtettem ezt néhány tucatszor az elmúlt 20 évben) valahogy mégis olyan érzéssel hagyja maga mögött, mintha valamiféle falusi felhőkarcolókkal telerakott banlieue-től venne búcsút. Én legalább is így éreztem mindig. De miért?

5. Az eltűnt idő nyomában

Az Ófalu peremövezete: más világ. Kiszakadt a faluból térben és időben egyaránt. Építészeti arculata kevert. Ez még nem lenne nagy újdonság, de a peremövezetben ez építéstörténetileg is sajátosan ízeket kapott. Összeségében, -egy-egy rövid utcasort vagy kisebb házcsoportot leszámítva-  az épített környezet alig falusias, de ugyanakkor a modern kertvárosias életérzésre sem igazán hajaz. Másképpen: egyszerre mindkettő és egyik sem. Szerintem hiába próbálták ezeket az övezeteket építészeti struktúra szempontjából felosztani: a kertvárosias területeknek is vannak kifejezetten falusias hangulatú utcaszakaszai, és a falusias övezetekbe sorolt lakóövezetben is akadnak kertvárosiasak. Az építészeti/utcaképi/településképi káosz kibogozhatatlan. A peremövezetben úgy keverednek a stílusok, mint a Lajos Mari féle gazdag somlói galuskában a hozzávalók: majdnem mindenből van benne minden, és a tálalásnál majd kerül rá tejszínhab meg csokiöntet, de a tésztarétegek adják a lényegét. 

A peremövezetben a rendszerváltás előtti idők esztétikája az alapélmény: a Kádár-korszak házai és építészeti stílusának örökösei alkotják azt a bizonyos 60%-ot.

A peremövezetet meghatározó építészeti arculat olyan, mintha megrekedt volna valahol az időfolyosón, és belefagyott volna abba a hosszú pillanatba, amely valahonnan az 1960-as évekből indult és az 1990-es évek közepéig/végéig nyújtózott. Falusi házként olykor túlméretezettek, de városi házként sem állnák meg a helyüket, mert ahhoz viszont a stílusuk túl falusias vagy esetleg kisvárosias, ha engedékeny akarok lenni. Akarok. Persze vannak a peremövezetben jóval később épült, mai épületek is, amelyek már egy új kor esztétikájával bírnak, de az övezet házainak túlnyomó többsége a Kádár-éra hatásának és utóhatásának gyermeke. A gyökereik a szocialista múltba kapaszkodnak. Az itt fellelhető házak egy olyan építészeti kultúra hű lenyomatai, amely kultúra masszívan helyet csinált magának az ősi sváb falu, és a 2002 után elkezdődött nagy betelepedési hullám épített környezetének falai között. Építéstörténeti súlya egyértelmű és erős Nagykovácsiban is. A Károli-kert és a Nádas-kert, mint két sziget, átmentette ennek az építészeti kultúrának a példányait, itt található belőlük a legtöbb.

Az épített környezet hatása annyira igazodásra késztette a tervezőket, hogy a peremövezetben még a későbbiekben felépült otthonok között sem bukkan fel lapostetős ház (!): ez a divat itt nem tudott gyökeret verni. Azt is hozzáteszem, és nem először: a 2000-es évek elejéig az építéshatóság gyakorlatilag keresztbe feküdt minden olyan építészi törekvésnek, amelyben lapostetős házra nyújtottak be tervet Nagykovácsiban. 

Ezek a peremövezeti házak a dizájn-cicomákat félresöprő, kizárólag a lakhatás szempontjait szem előtt tartó építkezési mód eredményei. Csak semmi sallang, elvtársak. A földszintes Kádár-kockákkal sincsen önmagukban semmi baj, -hiszen erről a domináns háztípusról van szó a kezdetektől- ezek létjogosultságot szereztek, és öröm-üröm, de immár átlagosnak, az elfogadott magyar faluképhez tartozónak számítanak. A peremövezetben inkább emeletes, a tetőterekben is beépített, felnagyított Kádár-kockák, néha egészen hatalmas, malomszerű, többgenerációs családi dobozházak állnak, amelyek a már megénekelt 1970-es és 80-as évek, korai 90-es évek  ellentmondásokkal teli korszakából nőttek ki. Óriási, földszint-emelet-beépített tetőtér osztású, sátortetős tésasszonyok. Igaz: az Ófaluban is akad kisebb/nagyobb Kádár-kockákból. Akár a Kossuth Lajos utca egyes szakaszain is találkozhatunk velük, de a Kolozsvár utcában, vagy például a Puskin, Hársfa, Petőfi utcában is, hogy csak néhányat említsek. Csakhogy az Ófaluban, ezeknek a tágabb környezetében megtalálhatóak az alacsonyabb, hosszú, nyeregtetős, oszlopos-tornácos, sváb hagyományok szerint épült, illetve a klasszikus formavilágú, vagy elegánsan újraértelmezett falusias megjelenésű házak sokasága is, így ez utóbbiak többnyire elnyelik, feloldják és csillapítják a Kádár-kockák kisvárosias vagy csak szerényebb esztétikával bíró építészeti hatását, még ha nem is sebek nélküli a végeredmény.

A peremövezetben azonban már fordított a helyzet. Itt már olyan épületek viszik a prímet, amelyek részben a gyorsan-nagyot-egyszerűen mentalitásnak, -vagy kifejezetten az előre megtervezett és kiválasztható típusházaknak- másrészt az építési/építészeti/tervezési minőség hullámzó színvonalának mementói: a méret a lényeg, mint a Godzillában. Elférjen apuka, anyuka, gyerekek, nagymama, nagypapa, vejek-menyek-unokák: nagy befogadóképességű, sok szobás házak, pincékkel, padlásokkal, lépcsőtekervényekkel, labirintus-folyosókkal, ajtóhegyekkel. Működjön, lehessen benne élni, és nem baj, ha nem nyeri el az év lakóháza címet, pont. Társasház, ami családon belül marad.

A haszon? A haszon az, hogy cserébe jól kihasználhatóak, gyorsan átalakíthatóak belül, és jól variálhatóak, a változó igényekhez igazítva. Ráadásul, -a beépítési százalékok szigorítása előtt-  oly módon voltak újabb épületrészekkel megtoldhatóak, hogy amennyiben jó kezű építész készítette a tervet, a toldás észrevétlenül válhatottt a régi épület szerves részévé, nem zilálta szét az eredeti látványt. Vicces módon, ezeknek a letűnt korban épült házaknak behozhatatlan előnyük, hogy itt maradtak, mint valami túlélő dinoszauruszok: olyasmit tudnak, aminek az eléréséhez a mai építkezőknek a bokájukig le kell nyúlniuk a zsebükben, ha utánozni akarják őket. Horribilis pénzekből építheted csak fel azt, amit egy ilyen Kádár-ház megvételéből és felújításából, kedvezőbb anyagi feltételekkel elérhetsz...hacsak nem nyúltál nagyon mellé, és nem egy olyan házat vettél meg, ami még a csontodat is lerágja a rejtett hibáival.

Ezeknek a peremövezeti dinoszaurusz házaknak a bendője elnyel és befogad mindent. Tele vagy gyerkőcökkel, idős nagyszülőkkel, macskákkal és bútorokkal, de herótod van a gondolattól is, hogy építkezzél? Gipszkarton-válaszfal legoland: tied a világ...és a peremövezet. Más világot tükröznek, mert más világ volt. Van neked régi Lakáskultúra magazinod? Néha el sem hiszem el, amit abban látok.  Vajon megtörtént mindez? Valóban létezett az a kor, amelyben eddigi életem felét leéltem? 13 évig laktam lakótelepi panelban Székesfehérváron: a panelépítkezés szellemi lenyomata is ott van minden ilyen családi ház tégláiban is. A II. világháború után fel kellett építeni egy országot, nem értek rá a népek a magánházas építkezéseknél az építészek hóbortjaira is odafigyelni. Pénzük se volt rá. Pergolás, látszóbetonos, üvegezett, íves, homlokzati terasz árnyékoló design-elem, aha, persze, hát a faszékem nem kéne, építész úr? Országszerte több százezer ilyen Kádár-kockaházat találsz, mint a peremövezetnek ezek a jellegzetes, nagyméretű, gyerekrajz vonalvezetésű épületei, eltéveszthetetlen építészeti jegyekkel, szinte megszólalásig azonos külcsínben.

Az ingatlanszakmában az a kifejezés, hogy "az 1970-es években épült", önálló kategóriával bír. Ebben a mezőnyben is belefuthatsz elfogadható minőségűbe, de ez ritka madár. Nem csak hallomásból vagy tanulmányaimból tudom, henem mert újítottunk fel ilyen "70-es" házat, és abban nem volt kímélet: egy ilyen ház XXI. századi szintre emelése felzabálja az idődet, az energiáidat, a lelkedet, fizikai erődet, a pénztárcát. Főleg a pénztárcát. Ám minden sétámon egyre több ilyen felújított házat találok Nagykovácsiban is: szerintem az egész faluban itt, az Ófalu peremövezetében költötték el a legtöbb pénzt új nyilászárókra, új homlokzati hőszigetelésre, új lábazatra, új burkolatokra, új vízszigetelésre, új cserépfedésre, új ereszcsatornákra, új redőnyszekrényekre, új passzív/aktív energetikai korszerűsítésekre az elmúlt 10-15 évben. Friss vakolat, friss élet. A háztulajdonodoknak egy egész korszakot kellett kihajítani a sittes konténerekbe. Egy korszakot, amelynek építészeti mínőségét az országos építőanyaghiány vagy éppen a silány anyagok, a csúf ablakok, a gyatra bádogozás, a huzat meg az egekig érő fűtésszámlák jellemezték, és amelybe a változás csak nagyon lassan tudott gyökeret verni...ma viszont már kényszer, ha nem akarsz egy pénznyelőben lakni. Ha van rá pénzed, hogy ne egy pénznyelőben lakj...és ez nehéz ügy.

A házak megújítható részei megújultak, de a házak kubatúrája maradt az, ami volt. Ilyen megjelenésű, ilyen fajta, ilyen stílusú, és főleg az adott telek méretéhez képest ilyen óriási méretű házak, különösen a helyi Tervtanács megalakulása (2003), majd a beépíthetőségi százalékokra, eresz/homlokzatmagasságokra stb. alkotott szigorodó építési szabályok megalkotása után szinte már sehol sem épültek a faluban. Nem azt mondtam, hogy nem épülnek ma is egészen döbbentes méretű házak Nagykovácsiban -ez főleg a dupla telkeken jellemző- hanem, hogy csekély számú kivételtől eltekintve, kizárólag az Ófaluban és az Ófalu peremövezeteiben találkozni ezzel a stílussal, így  csak itt maradt meg a régebbi, lazább építési szabályozás emléke is. Az épített környezet rendszerváltozás utáni korszakára tekintve, a felépült házak többségében elmondható: lassan kikopott és végleg kiveszett a falu arculatából az a bizonyos, 1960 tájékán indult kövér 30/35 év. Épülnek önmaguk építészeti/esztétikai értékét túlharsogó látványvilágú házak most is, de ezek már a mai kor nyelvét beszélő, az építészeti magazinok szerkesztőségeit elbűvölő fenszitrendiszexi-hűdenagyonáptudét attrakciók. Némelyik az átadás után egy évvel már rohad lefelé, vagy kirakják rá az "eladó" táblát...más történet. A sokak által lesajnált kisebb-nagyobb-gigantikus Kádár kockák meglepően jól bírják a gyűrődést: Magyarországon talpon maradt a szocializmus. Kádár János is, csak most más a neve.

Azon viszont nem lehet nagyon csodálkozni, hogy a falu főépítészének pozitív építészeti példákat bemutató válogatásába innen, az Ófalu peremövezetéből, tehát az általam tárgyalt két területről, tömbönként mindössze egyetlen egy ház került be (összesen kettő), de azok is a 2000-es évek közepén épültek, modern építészeti köntösben, az egyik egy neves magyar tervező munkájaként, klasszikus kertvárosi dizájnnal. A letűnt világ építészeti öröksége nem bírt gyökeret verni Györgyi Zoltán listáján: pedig szerintem ebben a műfajban is lehet jót alkotni. (külön posztban megmutatom majd)

De akár felkerült bármiféle követendő listára, akár nem, mégis elképzelhető, hogy a peremövezet Kádár-kort idéző, építészeti kihívásoktól mentes, de legalább a maguk szintjén/a kor elvárásai szerint praktikus elgondolásból épült/felújított házai vonzóbbak lesznek valakinek az ingatlankeresés során...mert a peremövezetnek is akadnak versenyképes utcái, márpedig a lakókörnyezet alapjaiban befolyásolhatja a végső döntést. Hiszen nincsen két egyforma ingatlanvadász.

Elmerülhetünk az utcaképekben.

Legközelebb.

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr8414503738

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.