Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

A Nádas-kert 1.

Nagykovácsi lakóövezetei 5.- Az Ófalu peremövezte. A Nádas-kert, avagy az építészeti bürokrácia diszkrét bája, a különbségek listája és a vizek árja

2019. március 18. - zord íjász

Az Ófalu, és annak két, egymástól fizikailag elkülönülő peremövezete alkotja a falu központi/régi településrészét.  Az Ófaluról és a Károli-kertről már volt szó. Ez a kétrészes blogposzt a Nádas-kert utcáit, sajátosságait mutatja be, a már említett, házilag kikevert street-view rendszerben. Az első részben átfogó képet adok az övezetről, a második az utcáit mutatja be, sok fotóval: éppen ez utóbbi miatt szedtem inkább szét a posztot. A település lakóövezeteit bemutató szerkesztési alapelvek, valamint az adott terület infrastruktúrájának jellemzői állandóak:

  • az elemzés: szubjektív
  • a hivatalos változat övezeti-felosztása nem azonos az én megközelítésemmel
  • az ingatlanvadászok lehetséges szempontjait is megpróbálom figyelembe venni
  • az egész falu, így ez a terület is 100 %-ig összközművesített
  • Amennyiben van egyáltalán, úgy a környezetükben található kereskedelmi/gazdasági/szolgáltató/védett stb. településrészeket csak akkor említem meg hosszabban, amennyiben azok érdemleges pozitív/negatív hatással bírnak a vizsgált lakóövezetre.
  • És nem, ezúttal sem fogok ingyenreklámot csinálni az adott területen fellelhető gazdasági vállalkozásoknak, ha vannak ilyenek, hiába indignálódna bárki emiatt.

1. A Nádas-kert

img_5156.jpg

Utcarészlet a Nádas-kertből.

nadas-kert.jpg

A Nádas-kert térképe.

A lakóövezetben három olyan terület van, ami komolyabb hatással bír a környezetére: az Egérmező/Apraja-Nagyja játszótér (1.) a Temető (2.) és a Focipálya (3.). A trió mellett a kép teljességéhez hozzátartozik még említés szintjén a NATÜ, az Önkormányzat Idősgondozó Intézménye, a Családsegítő és Gyermekjóléti szolgálat, és az egyik ide száműzött, zárható, szelektív hulladékudvar, amelyek igazolják a régi mondást, miszerint sok jó intézmény, kis helyen is elfér. Véletlen műve, hogy amikor kialakítottam a saját felosztási határaimat, ennek a lakóövezetnek is 11 utca jutott, akárcsak a Károli-kertnek. Mind a 11 említésre kerül.

A két peremövezet különös párhuzamaként megemlíthető: mindkettőnél van játszótér, és amennyiben a távoli jövőben megvalósul a Károli-kert mellé tervezett új köztemető kialakítása, akkor mindkettőnél, a Nádas-kertben és a Károli-kertben is lesz egy-egy temető.

2. A Teljes Kép és a Részletek, avagy a bürokrácia diszkrét bája

nadas-kert_hatarolo_ovezetek.jpg

A Nádas-kertet körülölelő övezetek, illetve a hivatalos felosztás elemei: a linken megtalálható az eredeti térkép.

Azoknak, akik szeretik az építészeti-bürokratikus horrort, a Nádas-kert szabályozása szolgálhat erre jó példaként. Ritkán találkozni ilyen szemzargató, zsúfolt káosszal egy térképen. Nagykovácsiban a helyi építésügyi szakemberek szeretnek elmerülni a részletekben. Olykor a felesleges és gyakorlatilag mindenki által elutasított részletekben, ahogy ez már kiderült a kerítések szabályozásánál is. Most sem tagadták meg önmagukat: a minél pontosabb lehatárolási szándék okán ezt a területet tulajdonképpen szitává lőtték.

A felmérés során három kertvárosi és két falusi lakóövezetet is sikerült elkülöníteni egymástól a Nádas-kertben. Papíron.

Kétségtelen, hogy az alkalmazott módszer alapján helytálló a végeredmény, és sose legyen Nagykovácsinak nagyobb gondja, mint az, hogy akár minden egyes ház külön övezeti megjelölést kap valami önkormányzati dokumentumban, ami amúgy is elsősorban az építészek számára szolgál útmutatóként, amikor egy tervezői megbízást teljesítenek. 

Engem, műkedvelő laikusként, azért mindig megrémít egy kicsit, amikor ilyesmit látok, mert arra gondolok, hogy a valóság és annak papírra vetett leképezése között talán ellentét feszül. Előfordulhat néha, hogy a szabályozásban esetleg túltolják a biciklit, miközben a tényleges és a lényeges szempontokról és állapotokról megfeledkeznek. Ilyenkor előállhat az a helyzet, hogy valójában a szabályozás már nem segíti a település épített arculatának, épített örökségének, településképi jellegzetességeinek megőrzését, valamint az újabb épületek stílusának/színvonalának mederben tartását, hanem inkább lehetőséget teremt a hasznos kötöttségek feloldására, feloldódására, megkerülésére, áthágására, vagy a szabálygyűjtemény egyszerűen csak bürokratikus önigazolás szintjére süllyed, minden valódi cél nélkül, vagy jó esetben csak célt tévesztve. A részletek elterelik a figyelmet a nagy egészről. Olyasmi ez, mint amikor Woody Allen állati menőn és lazán pörgetve a szemüvegét a tükör előtt, a sármos, szívdöglesztő tekintetet begyakorolva elindult a csajához a randevúra, becsukta maga mögött a lakás ajtaját, aztán visszajött a folyosóról, mert elfelejtette felvenni a nadrágját. Vagy valaki azzal kezdi egy roncs autó felújítását, hogy lemossa annak törött ablakát. Illusztrálnám ezt egy konkrét aprósággal, amit eredetileg nem ide szántam, de ahogy a népi mondás tartja "ott/itt is jó helyt van."hesz_azonos_lke.jpg

A Helyi Építési Szabályzat részlete. Az Lke-3-as övezet a testvérövezet, vagyis a Károli-kert kétharmadát lefedi. Az Lke-4 pedig a Nádas-kert egyik kertvárosi övezete. Két kertvárosi lakóövezet, két különböző szám alatt.

Azért illesztettem be illusztrációnak ezt a képet, mert talán rávilágít arra, amiről fentebb beszéltem. Ha lehámozzuk a nemes célokról a sallangot, akkor néha erősen túllihegett végeredményt kapunk kézhez, és én azt hiszem a szakemberek ezúttal egy kissé túldimenzionálták a valóságot: különböző számokkal jelöltek tök egyformán szabályozott területeket. Ha megnézed a képet, látni fogod, hogy minden szám, minden adat, minden határérték és minden besorolás hajszálpontosan ugyanaz mind a két kertvárosi övezetben, csak az övezeti jelük lett más. De minek? Miért? Nehogy azt gondold, hogy ennek a megkülönböztetésnek valami titkos, rejtett jelentősége van, vagy például az szolgál magyarázatként, hogy távol vannak egymástól. Az Lf-5 jelű övezetek például (ötös számú, falusias lakóövezet) beborítják fél Nagykovácsit, konkrétan a teljes Nagyszénásalját és a Zsíroshegyalját...nagyon helyesen. Minek kéne szétbontani kis szeletkékre, és aztán különbözőképpen jelölni azt, ami teljesen egyforma, egy kalap alá vehető és azonos szabályozású?

lf-5_nagyszenasalja_zsiroshegyalja.jpg

A Lf-5: a teljes hegyvidék + a resztli ilyen számozást kapott, és ez így jó: egyforma szabályozású területek. Hogy nézne ki, ha pl. 235 különböző jelet kapott volna Lf-5-től Lf-240-ig?

Továbbmegyek: a Károli-kertben is van Lke-6-os jelű lakóövezet, ahogy a Nádas-kertben is. Ezzel az erővel a Károli-kertben lévőt átnevezhették volna mondjuk Lke-2431-re...ennek éppen úgy nem lett volna semmi értelme, hiszen hajszálpontosan megegyezik minden előírása/kritériuma a Nádas-kertben lévővel. De mondok egy egyszerűbb példát. A HÉSZ-módosításánál jött elő az alábbi mondat: Nagykovácsiban a szilárd burkolattal rendelkező utcák többnyire legalább az egyik oldalon rendelkeznek kiépített járdával " Véres cafatokra csapkodtam a térdemet a röhögéstől, amikor ebbe belefutottam, aki ugyanis ezt leírta, az még soha a retkes életben nem járt Nagykovácsiban. Az Országház épülete pedig fából készült, lilára festett, és minden tornyán egy hat méter magas, forgó, műanyag Mickey-egér figura látható...a járdákról tett megállapítás nagyjából ennyire tárgyszerű.

A HÉSZ-re -amit hosszas viták és egyeztetések után, most újítanak meg- és annak lényegében minden egyes módosítására csont nélkül rábólintottak a képviselők is anno, de lehet, hogy csak azért, mert már a számok és betűk tömkelegét látva is elaléltak a gyönyörtől...vagy a pániktól. Hosszú évekre visszamenőleg állandósult kritika/vád a képviselőkkel szemben, hogy a főépítész  azt tol keresztül rajtuk/a testületen, amit csak akar, mert a döntéshozók között ritkán akad olyan, aki érdemben mer/tud/képes hozzászólni építészeti témákhoz. A tapasztalat azt mutatja, hogy ennek a kritikának van némi igazság magva, még akkor is, ha Györgyi Zoltán nem rosszindulatból vagy valamiféle hátsó szándéktól vezérelve terjeszti be a hasonlóan aprólékos, véres részletekbe hajló javaslatait (vagy közvetíti a külsős tervezőkét), hanem az előírásokat/a magasabb jogszabályokat követve,  valamint emellett nyilván szakmai/elvi/emberi maximalizmusból...de ez utóbbinak azért már lehetnek olykor vadhajtásai. Szerintem itt is erről van szó, és bár a Nádas-kert felosztásánál azért lényegesen jobb a helyzet, mint az fenti illusztrációnál, de azért a teljes képre koncentrálva már rezeg a léc...hiszen gyakorlatilag a jelen állapot szolgai lekövetésén túl semmiféle előrelépés nincs a szabályozásban, pedig ebben az övezetben ez indokolt és szükséges lenne. Megmagyarázom. 

3. A Nádas-kert a számok nyelvén

A Nádas-kertben a kertvárosi lakóterületek az Lke-4, Lke-5, Lke-6, a falusias lakóterületek pedig az Lf-2, Lf-3 számon futnak.

A kertvárosi övezetek között a

  • legkisebb kialakítható telekméretben,
  • az építménymagasság meghatározásában
  • és a beépítés módjában mutatkozik komolyan vehető eltérés.

Ezek lényeges különbségek, így indokolt, hogy mindhárom önálló jelölést kapjon, e vonatkozásban tehát nincs hiba. Az Lke-6-on ez 900 négyzetmétert és 6 méteres épületmagasságot jelent, szabadonálló beépítés mellett, és valóban itt állnak a leghatalmasabb házak a Nádas-kertben. A másik két kertvárosi övezetben csak 550 m² és 4,5 m ez a két szám, ráadásul az egyik övezetben csoportos/ikres beépítés megengedett, míg a másikban oldalhatáros, szabadonálló. (HÉSZ, 14., 15., és 18. oldal) lke-6.jpglke-5_m.jpglke-4_m.jpgEzeket leszámítva a három kertvárosi övezet minden más tételben gyakorlatilag hajszálpontosan azonos szabályozással bír, mindössze a legkisebb kialakítható oldalkert és előkert méretében van eltérés az Lke-4-nél. A Valóság és a szóhasználat tekintetében, Nagykovácsiban a "kert" szó használata egy építési telken belül az esetek egy részében egyáltalán nem zöldfelületet jelöl, hanem csak fizikai távolságokat és tereket a kerítések és a házfal között, amelyek beépítése, beépülése mindenféle sufnikkal vagy lomtárként/roncstelepként/leburkolt autóbeállóként/aszfaltozott folyosóként/elhanyagolt macskaszaratóként való hasznosítása szintén a valóság felülemelkedését jelenti a papíralapú vágyálmokon. Az tehát, hogy 3, 4 vagy 5 méternyi viacolor csík jelenti az "oldalkertet", a lényegét tekintve mindegy, így a megkülönböztetésük e tekintetben csak bürokratikus szőrszálhasogatás...bár a számok nyelvén megcáfolhatatlan tény.  A kertvárosi övezetek felosztásának indokai között tehát vannak indokolható, valós és ténybeli különbségek, és vannak teljesen semlegesek is.
lf-2_m.pnglf-3_m.jpg

A kétféle falusias terület megkülönböztetésénél ehhez képest már sokkal szerényebb eltérésekkel lehetett önálló számot elnyerni: az egyik övezetben csak oldalhatárosan, a másikban pedig oldalhatárosan vagy szabadonálló beépítéssel lehet építkezni, illetve itt is a legkisebb kialakítható előkert és az oldalkert mérete szerint választották szét őket.

4. A múlt súlyos árnyéka

De ami sokkal fontosabb és kézzelfoghatóbb, hogy az adott övezetek házai előtt állva nem igazán lehet érzékelni, hogy ez a pengeélesen kiszaszerolt szabályozás különösebben sikeres lenne a harmonikus településkép és/vagy utcakép kialakításában. A szabályozás inkább csak leköveti, tudomásul veszi, elkönyveli a kézhez kapott végeredményt. Mint amikor a legénység a mentőcsónakban ülve búcsút int a süllyedő hajónak, tehetelenül. Így néz ki, ez van, ezt kell szeretni, így épültek a házak, így alakult ki az övezet, mi lemérjük az összes értéket colstockkal, és rögzítjük, hogy mi történt... a múltban.

De mi van akkor, ha a múltban ezt rosszul csinálták? Miért kell pl. teszem azt majd 2022-ben, egy eladott/elbontott, monumentális kádár-kocka helyére épülő, új építésű háznál is lehetővé tenni azt, hogy 6 méter legyen az építménymagasság, ha ez semmiképpen sem szolgálja az adott épített- és természetes környezet, vagy a falu egészének érdekeit? És mi van akkor, ha pl. a szabadonálló/ikres/csoportos/bármilyen beépítés, ahogyan az adott lakóövezet lassan kialakult 1975-től vagy 1983-tól , az adott környezetben ma már inkább káros, visszahúzó hatású, előnytelen megoldás? Azért kell ilyen szabályozást alkotni, mert ezt jutott a falunak? De ha ez így van, akkor miért engednek lapostetős házakat építeni Nagykovácsiban? Régen nem volt egy se. Ami az egyik oldalról állítólag friss, modern, hűdenagyonfenszitrendiszexi-áptudét (nem az) és sikeresen meghaladta az elavult szemléletet az építészeti stílusok terén, az a másik oldalon merev és mozdulatlan, nem újító szándékú, hanem nehézkes, avítt és penészes. Ez nem Magyarpolány. Ott van értelme, célja, eredete és távlata annak, hogy miért ragaszkodtak a hagyományokhoz...és ahol érdemes, hasznos, szép és jó, ott Nagykovácsiban is követni kell ezt, át kell venni a példát. De miért kell görcsösen ragaszkodni a szocialista építészeti örökségnek a település arculatában, övezeti kialakításában szerepet játszó adottságaihoz...a Nádas-kertben? Építészeti rendszerváltás nem létezik?  Az épített valóságban tilos a múltat végképp eltörölni?

Beállt övezetként is emlegetik: hát akkor nem szabad hagyni, hogy beálljon, mint a négynapos székrekedés, és akkor majd nem áll be. De mellesleg, más szempontból így sincs beállva (3. pont), legfeljebb csak a szavak szintjén. Egyszerűsítem: abba kellett volna beleállni, de kőkeményen, hogy az övezet legnagyobb részére, -amely településképileg/arculatilag nem védett/nem értékes/nem megőrzendő- egy teljesen új, jövőbe tekintő, egységes szabályozást hoznak. Rögzítik a mostani állapotot, de minden építkező tudomásul veszi, hogy a jövőben ezt így, ilyen módon nem folytathatják, ahogy ez a falura hagyományozódott. Pont. Akkor nem kellett volna kerítésenként váltogatni az övezeti határokat, és 20-30-50 alatt egy teljesen átalakuló Nádas-kert bontakozik ki Nagykovácsiban, egységes arculattal és településképpel. Ej, ráérünk arra még. 

A tapasztalat 20 évre visszamenőleg is azt mutatja, hogy minél több a szabály, annál nehezebb azokat betartatni. Papíron könnyebb rendet vágni a káoszban, mint a valóságban, mert a valóságban a kontrollhoz pénz, ember, idő, energia, világos keretek és tiszta szándék kell. Na, ebből a hatból öt biztosan hiányzik jelenleg, amióta 2013. január 1.-vel az okos rezsim felszámolta a helyi építéshatóságot, és már nincs szükség a helyi Tervtanács munkájára sem, mert boldog-boldogtalan olyan szemetet építhet 300 négyzetméterig, amilyet akar, amennyiben sikerül a tervben a településképi minimumot hoznia...vagy belemagyaráznia. Miközben a HÉSZ pl. olyan "lényeges" apróságokra figyelt, hogy a faluban tilos a kék színű héjalás (tetőcserép) alkalmazása, az önkormányzat orra előtt derült ki, hogy az egy telekre építhető lakások számával trükközni lehet, és kőkeményen trükköznek is. Amikor kipattant a botrány, és a helyi civilek/civil egyesületek/civil szervezetek már a politikai oldaláról is erősen karcolgatták a témát és a felelősségi szinteket (a faluban elindult a kampány az önkormányzati választásokra), a testület úgy kezdett el rohangászni a megoldást keresve, mint a mérgezett egér. A részletekre való fókuszálásban elsikkadt a big pikcsör a HÉSZ-ben. De talán most jobb lesz...némely vonatkozásában.

A kétféle vegyes terület (Vt-3: Sportpálya, Vt-7: az aljában áll az Apraja-Nagyja játszótér) és a temető (Kte) önálló megjelölése persze teljesen rendben van, azzal semmi gond, de ez már csak a hab a tortán.

5. Stíl

Ezen túllépve, az alábbiaknak már inkább a Településképi Arculati Kézikönyv ajánlásaihoz van köze, és nem a HÉSZ kötelező érvényű szabályozáshoz. A Károli-kert és a Nádas-kert épített környezetének hangulatáról, összképéről, stílusáról külön fejezetet írtam, és ahhoz hozzátenni nincs mit.  Az egészséges sétákon és a megszerzett helyismereten túl ez is a haszna annak, ha valaki testközelből is látja az adott területet, és nem csak térkép neki e táj: még ha tévedek is, legalább láttam, amiről beszélek. 

A sátortetős, bedobozolt múlt   az általános építészeti jellemzők tekintetében változatlan: " az épített környezet alig falusias, de ugyanakkor a modern kertvárosias életérzésre sem igazán hajaz. Másképpen: egyszerre mindkettő és egyik sem. Szerintem hiába próbálták ezeket az övezeteket építészeti struktúra szempontjából felosztani: a kertvárosias területeknek is vannak kifejezetten falusias hangulatú utcaszakaszai, és a falusias övezetekbe sorolt lakóövezetben is akadnak kertvárosiasak. Az építészeti/utcaképi/településképi káosz kibogozhatatlan. ...bár alapvetően mindkét lakóövezetet a Kádár-kockák uralják, de ezen túlmenően egész peremövezet a stílusok egyvelege, leszámítva a modern bauhaus-lapostetős trendet, ami képtelen volt itt gyökeret ereszteni, mert ilyen házakból nem találni itt egy darabot sem. A Károli-kert és a Nádas-kert építészete között ez a kádárcity feelingbe oltott stíluskeveredés az egyetlen összekötő kapocs..."

Ez az összekötő kapocs azonban nem jelenti azt, hogy a stíluskeveredés arányaiban ne lenne különbség a két peremövezeti lakóterület között. Ebben egyértelműen a Nádas-kert felé billen a kádári-mérleg: itt összetéveszthetetlenül feltűnőbb az 1960-1990 közötti kádárcity stílusdominancia, és nagyon csekély kivételtől eltekintve, nem igazán jutott a házakra a klasszikus, archaikus-falusias, pláne a modern kertvárosi életérzés építészetéből. A Nádas-kert: valódi időutazás a Kádár-korba, építészetileg kevesebb "zavaró" tényezővel. Inkább kisvárosi hangulatú, mint falusias, de ahhoz -szerencsére- nem eléggé kisvárosias, hogy igazán komolyan lehessen venni. 

Györgyi Zoltán mindenesetre egyetlen házat sem tekintett említésre méltónak innen, a Nádas-kertből, a pozitív építészeti példákat bemutató előadásán: ha nagyon akarom, akkor mondjuk egyet, -ezért írtam korábban, hogy mindkét területről egyet-egyet beválasztott- de őszintén szólva már az is kívül esik ezen a területen, csak a Nádas-kert egyik határoló utcájához van közel. De talán lehetek ennyire nagylelkű.

Én ettől függetlenül, azért tartom magam a korábbi véleményemhez, és megismétlem: "...A letűnt világ építészeti öröksége nem bírt gyökeret verni Györgyi Zoltán listáján: pedig szerintem ebben a műfajban is lehet jót alkotni." Igen, a Nádas-kert is tartogat pozitív építészeti meglepetéseket. Ebben nem különbözik egyik lakóövezettől sem. Másban igen, de én csak a "testvérövezetével" hasonlítom össze.

6. A Károli-kert és a Nádas-kert közötti különbségek

A Nádas-kert kádárcity vagy talán pontosabb lenne a kádárvillage jellege erőteljesebb tehát, de nem ez az egyetlen általánosan/átfogóan értelmezhető különbség a két peremövezeti terület között.

A második eltérés a földrajzi környezetben mutatkozik meg. A Károli-kert egy hegyoldalon fekszik: meredek zuhanással indít az Erdőalja utcánál, és fokozatosan laposodik el a Kétfarkú Kutyák 9 milliójával megtámogatott Ebadta játszótér felé. A Nádas-kert viszont egy, a temető felett belapult, de gyakorlatilag teljesen sík lemez, minimális lejtéssel a falu déli határa felé. Még egy kinyújtott tésztának is mozgalmasabb a felszíne. 

A harmadik különbség az övezeti beágyazottságban érhető tetten. A Károli-kert a falu végén található: az egyik oldalával egy védett természetvédelmi övezetnek támaszkodik, egy másikkal pedig az elhagyott kavicsbányának. A Nádas-kertnek nincs ilyen szerencséje. Ezt körbeveszik a tetszhalott fejlesztési- és aktív gazdasági övezetek, valamint az élő lakóövezetek. (ez utóbbiak: az Ófalu, a Nagyszénás-kert, a Kálvária-kert)

A negyedik különbség nagyon markáns: a Nádas-kertet három nagy forgalmú út is határolja közvetlenül, (Bánya, Ady Endre, Pók) amiből kettő hivatalosan is gyűjtőút, de ha a Kossuth Lajos utca környezeti és zajterhelését is ide számítom, akkor négy. A Károli-kertben áramló autófolyam viszont leginkább csak a Rákóczi utcától függ, csak az határozza meg. Ugyanitt a falu végén kapaszkodó Telki út már összehasonlíthatatlanul kevesebb járművet hoz/visz a Károli-kertbe, és hiába a falu főutcájának számító Kossuth Lajos utcáról ágazik le, mert mire a főutca odaér hozzá, már jelentősen csillapodik rajta a forgalom. A Károli-kert tehát közlekedésszervezési szempontból egyszerűbb és statikusabb: a Rákóczi Ferenc utca szép sorjában adagolja le a forgalmat a becsatlakozó utcákra. Ezzel szemben a Nádas-kert körül állandóan zúg a méhkas, hol itt-hol ott, vagy csúcsidőben mindenütt, mert átmenőforgalom is halad át a határoló útjain.

A peremövezet két tömbje közötti ötödik eltérés a Nádas-kert belső utcaszerkezetében jelentkezik. A Károli-kert "kertvárosias, merev, kimért, kimódolt, mértani, mesterkélt és mesterséges, rajzasztalon megszerkesztett" utcahálózatához képest, a Nádas-kert egy spontánabb, lazább szerkezetet mutat. Ez sokkal jobban követi egy növekvő lélekszámú település logikailag természetes bővülési folyamatait... de ahogy majd látható a második részben, ez egyáltalán nem jelent az egyes utcák esetében logikusan kialakított utcákat is. Amikor a lakosok száma kezdte kinőni az Ófalu kereteit, a település elkezdett dagadni a szélrózsa minden irányában, míg el nem érte a természetvédelmi övezetek határát, illetve később a zártkerti részeket. A falu ezen az új településrészen hosszú utcákkal, és az ezeket összekötő kis keresztutcákkal araszolt egyre kijjebb. A Nádas-kert tehát földrajzi szempontból a legnyilvánvalóbb irányban kezdte el meghódítani a hegyek felé terpeszkedő szűz, lapos földeket. De a Kálvária-kert dombjára már nem jutott fel, a Pók utcánál megtorpant. Itt ez az utca jelentette sokáig a belterületi övezet felső határát.

4. Nagykovácsi, a Nádas-kert és a víz

Ennek a hódításnak, araszolásnak a betetőzése az volt, amikor a boldog-boldogtalan 1970-es években felparcellázták a hegyoldalakat, és ezzel beköszöntött, a hétvégi házak korszaka Nagykovácsiban is. Mire kövér 30 év elteltével leáldozott ennek a korszaknak, és az egykori zártkertekkel együtt a részben kárpótlási földként felparcellázott, üres Nagyszénás-kertet és a Kálvária-kertet is belterületbe vonták, a Nádas-kert már falutörténelem volt: egy beállt lakóövezet, egy építészeti időkapszula. Ott nyugodott, beékelve az ősi múlt maradékának házai (Ófalu) és az új építési esztétika gombamódra szaporodó, modern palotái közé. (Nagyszénás-kert, Kálvária-kert)

Nyugodott: mikor, mennyire.

A Nádas-kert földtani, vízrajzi értelemben egy vízgyűjtő terület, nota bene!, egy egykori, szelídebb fajta ingovány. Egészen konkrétan egy alkalmi vágóhídféleség volt itt a rég eltűnt idők hajnalán, amelyhez a vizet innen nyerték, a hegyekből lefutó felszíni és felszín alatti vízerek, vízfolyások gyűjtőpontjában. Erre még az utcák bemutatásánál visszatérek.

Nagykovácsi és a víz. Örök téma ez itt. A település földrajza maga a válasz arra, hogy miért, de adok a háttér megértéséhez némi elengedhetetlen adalékot az egyik fiókban várakozó posztból.  

"...A Kárpát-medence éghajlati tulajdonságai közé tartozik, hogy időjárása általában szeszélyesen alakul. A csapadék időbeli alakulása nagyon egyenlőtlen, igen gyakoriak a száraz, aszályos periódusok, bár nem ritkák a nagyon csapadékos évek, periódusok sem..."

Nagykovácsi a vízhozam kapcsán szélsőséges kettősséggel küzd, mert ahogy pl. az Ófalu/Ördögárok/Kolozsvár utca bemutatása kapcsán már volt róla szó (8. pont) a szárazság, az apadó vízszint, a vízutánpótlás hiánya legalább akkora probléma, mint az áradásokkal járó kockázat...sőt, az előbbi, hosszú távra visszatekintve inkább számít gondnak a Békás-tó esetében, mint az utóbbi. De attól, hogy a modern Wesselényi Miklós felbukkanására még várnunk kell, azt mindenki tudja: a felszíni és a felszín alatti vízfolyások, belvizek még átlagos vízhozamú évszakok/időjárási körülmények között is problémát okozhatnak az elégtelen szigetelésű pincékben, lábazatokban,  illetve a közművekben, infrastruktúrában. Szélsőségesen csapadékos időjárásban ennek egészen drámai következményei is lehetnek akár, és most nem a híradókban helyet kapó pusztító árvizekre vagy a fél hegyeket megmozgató földcsuszamlásokra gondolok, hanem hétköznapibb, de az adott közösségben semmivel sem kisebb hatású megpróbáltatásokra.

Intenzív esők, heves zivatarok, olvadások és jégkatasztrófák, rövid idő alatt is nagy pusztításokra voltak képesek Nagykovácsi vízelvezetési rendszereiben és műtárgyaiban. Az elmúlt 20 év során, szinte mindig akadt példa egy-egy tavaszi/őszi/téli havária miatti kesergésre az önkormányzaton: az eső, a jég, a hó vitte a pénzt, számolatlanul. Ez az oka annak, hogy a Nagykovácsi Önkormányzatnál évről-évre visszatérő rutintevékenységnek számít, hogy a központi vis maior alapokat vagy az egyéb pályázati forrásokat pumpolja anyagi támogatásért a károk felmérése után.

Az eső kell, az eső jó, az esővizet gyűjteni érdemes, az eső nélkülözhetetlen, különösen az egyre nagyobb területen elsivatagosodó és veszélyeztetett Magyarországon...és ugyanakkor leginkább természetesen az esők okoznak azonnali, látványos károkat a falu lakóinak és önkormányzatának. A vízelvezető csatornák problémái vagy hiánya, a kiépítetlen záportározók és szikkasztók egyformán gondot jelentenek. Hiába gazdag a falu, többnyire az Önkormányzat is csak fut az események után: nincs annyi pénz, amennyit ne lehetne ebbe a zsákba beletölteni, és nem lehet előre kalkulálni a költségvetésben sem annak a következményeivel, amikor Esőisten zokogni kezd. Ilyenkor utólag különítik el/szerzik meg azt az összeget, ami a konkrét károk helyreállítására kell, egyébként legfeljebb a legérzékenyebb, legfontosabb vízügyi problémák orvoslásával foglalkozhatnak a békeidőkben, (gyűjtőutak, főutak, védendő településrészek melletti vízelvezető csatornák kiépítése elsősorban) másra nincs, alig van keret.

A lezúduló csapadék átereszeket és árkokat döntött be, folyómederré változtatta utcákat. Az Ördögárok lubickolóit nem zavarja, de a patak partfalának/támfalának omlásai nem veszélytelenek egy lakott övezet közepén. Az utakban, a járdákban, hidakban, a beton és természetes felszíni vízelvezető csatornákban okozott csapadékkárok, vagy éppen a földfelszín alól kimosott föld, és az ennek nyomán eltörő csatornavezetékek helyreállításának költségei is folyamatosan terhelik az önkormányzat költségvetését.img_0661.jpg

Mindennapos eset nagy esők idején. Elmosott altalaj és leszakadt vízvető a hegyen, a Nagyszénásalja egyik utcájában. 

Tucatjával lehetne sorolni azokat az utcákat a falu egész faluból, amelyek szerepeltek a helyi hírekben az elöntések, belvizek, kisebb árvizek által okozott káresemények miatt. (Forrás, Vértes, Rózsa, Kökörcsin, Balta, Lombos, Kaszáló, Tinódi, Erdősétány...) Volt olyan tavasz, amikor gyakorlatilag az egész Zsíroshegyalját, Nagyszénásalját elmosta az eső, míg a laposabb részeken a belvizek arattak. Előfordult, hogy a felszíni vízelvezető csatornák kotrásánál, kialakításánál egyszerre 12 utcára írtak ki közbeszerzést. Tucatjával mérve sem lett olcsóbb.

Tetézi a bajokat, hogy az ingatlanok előtti folyókák, árkok tisztántartásáról elvileg a lakóknak kéne gondoskodnia, ez azonban ritkán teljesül maradéktalanul, így az eltömődött, betemetett, és néhol az autóbejárókkal rosszul beépített árkok nem tudják ellátni a funkciójukat sem, pedig ezt a hanyagságot/hiányosságot/kötelezettség elmulasztást a helyi rendeletek már 2011-ben is 30.000 Ft- bírsággal sújtották. Arról nem szólnak a szabályok, hogy egy beteg ember vagy egy 80 éves, özvegy néni miképpen tudná kitisztítani az árkot a háza előtt, amikor ez néha még egy erős férfiembernek is kemény munka, de a szabályok többségét papírcsontú bürokraták alkotják. Ettől persze még a probléma adott: amikor az eltömődött árokban a víz nem talál utat, akkor keres magának másikat, te meg csónakázhatsz a kertedben vagy a nappalidban, ha minden összejön.

Volt róla már szó: a vadonatúj református templom is telibe kapta a vizet anno, hiszen a Nagyszénás-kert is vízgyűjtő terület. Az a szép, hosszú, felszíni vízelvezető árok a templom mögött, aminek a kiépítéséről 2011 áprilisában döntött az önkormányzat, nem a dizájn miatt készült.

Igaz, egy adott lakóövezeten, vagy akár egy adott utcán belül is lehetnek ebben eltérések: a víz nagy és szeszélyes úr. A vízerek kanyarognak, eltűnnek, elágaznak, és a talajszerkezet is segíthet olykor, bár ez utóbbi ritkább, mert tudjuk milyen agyagos szikla-macskafosra kell számítanunk a legtöbb helyen Nagykovácsiban.  Ám ha a szerencse mellénk szegődik, akkor nem sújt mindent és mindenkit azonos mértékben a gond: az egyik ház talán vastagon vízben áll, míg a mellette lévő majdnem száraz marad.  A jó vízszigetelés persze mindig elengedhetetlen. Amikor a talaj vízszintje megemelkedik, semmi másban nem bízhatsz, csak abban, hogy a szigetelés kitart.

2008 nyarán voltak olyan területei az országnak, ahol egy nap alatt lezúdult az éves csapadékmennyiség. De 2010-ben is így volt ez, amikor egy vízügyi szakember azt mondta nekünk, hogy itt, Nagykovácsiban, a 100 évvel ezelőtt kiszáradt felszín alatti vízerek is újra megteltek. Annyi eső esett azon a nyáron, amely 150 éve soha, amióta elkezdték mérni ezt a meteorológusok. Így talán az is érthető, hogy az önkormányzat azon melegében vizesében 100 millió Ft-os régiós pályázati támogatásért folyamodott, amiből 80 milliót meg is kapott. Klimatikus poén: a következő év, 2011 pedig az egyik legszárazabb volt.

Nagykovácsi, e lángoktól hegyektől ölelt kis ország, a középső területén egy összefüggő vízgyűjtő katlan. A hegyvidéken is vannak a földrajzi sajátosságok okán kialakult vízgyűjtő területek, de ezek inkább helyi, szűkebb tartományokat érintenek. A katlan az Ófalu ősi falumagja, az Ófalu hátsó bugyra a Békás(egykoron Bánya-tó) felé, a Nagyszénás-kert, a Kálvária-kert alsó fertálya, és a Nádas kert tömbjéből áll: a hegyek, ugyan eltérő mértékben a katlan egyes övezeteiben, de ide tolják le magukból a vizet. Több olyan ház mellett is elsétáltam már, ahol szinte biztosan automata merülő szivattyú működik állandóan az elektromos hálózatra dugva, és a ház alatti helységek zsompjából időnként kipakolja a megemelkedett vizet az utcai vízelvezető árkokba.

De persze ez a történet sem fekete-fehér. Ahogy szobanövények többsége sem bírja a túlöntözést, úgy a szabadtéri zöldállománynak is csak az adott -egyáltalán nem kisebbségben lévő- része bírja az állandó vízterhelést.  Alapvetően viszont minden fának, bokornak, cserjének, gyepfelületnek nélkülözhetetlen szüksége van -a földi életnek szüksége van- az egészséges mennyiségű vízre, és a katlan, benne a Nádas-kerttel mindig számíthat némi adományra a feleslegből. Amit a hegy zöldje nem szív fel, az lecsorog a mélyben vagy a felszíni vízelvezetés csatornáiban a katlanba, és a földfelszín alatt raktározott víz hosszabb ideig kitart a lapályon/a lapos földeken, mint a hegyoldalakon. A hosszú, száraz nyarak, az elhúzódó meleg, az enyhén csapadékos vagy csapadékmentes időszakok folyamán a növények gyökerei jobb eséllyel nyerhetik ki a talajból az életadó nedvességet a hűvösebb, párásabb, víztartóbb völgyben, mint a gyorsan felmelegedő területeken. Nem mindig egyértelmű és törvényszerű állapot ez a híres nagykovácsi mikroklíma viszonyai között, de talán nem tévedek nagyot, ha nagy átlagban igazolhatónak tartom.

A Nádas-kertben mindenesetre a Pók utca az első frontvonal, ahol javarészben a Zsíroshegyaljáról/Kálvária-dombról lezúduló, a föld felett és a föld alatt érkező víz először találkozik a házakkal. 2010-ben történt az, -és ezt láthatta bárki, aki arra jött- hogy a Pók utcán, azoknál a házaknál, ahol a talaj vízszintjének megemelkedése miatt beázás/vízbetörés történt, mint Laookón kígyói tekeregtek egymás után az utcára kitett locsolótömlők, amelyekből szakadatlanul ömlött a pincékből/garázsokból/zsompokból szivattyúzott folyékony áldás...néha úgy tűnt, némely háznál szinte reggeltől-estig, aztán másnap újrakezdődött az egész. Maradandó élményként maradt meg bennem. Nyilván kijózanító és tanulságos trauma volt ez mindenütt, tehát nem csak a vízgyűjtő területként működő lapályos övezetekben vagy övezetrészeken, hanem szerte a faluban, ahol megszenvedték ezt az időszakot. Még a hegyvidéken is gondot okozhat a víz az épületeknél, amikor a házak gátként állják a hegyről ömlő/föld alatt érkező csapadékot...élő és drága tapasztalatunk van róla.  

5. A vizes lepedő

Van a tarsolyban más példa is, és ki nem hagynám, hogy itt egy apró kitérőt is tegyek, mert egy falu életében szinte minden-mindennel összefügg. A Nádas-kert képzeletbeli határától húsz lépésnyire, az Antónia utcában található az Önkormányzat önkormányzati funkcióra teljesen alkalmatlan, méltatlan és használhatatlan épülete, ami már születése óta egy lepattogzó lábazatú, dohos, egészségtelen, felvizesedő, két tagból (egy régebbi falusi hosszú házból és egy újabb Kádár-kockából) összeépített viskó: ahogy írtam, az Ófalut sem kíméli a víz, mert a víz, határtalan. Elég végigmenni a főutcán ennek bizonyításához. Ha jól emlékszem a Bencsik-éra alatt háromszor javították/festették/vakolták a hivatal utcai épületén a lábazatot és a homlokzatot az állandó vizesedés miatt, bár ahogy elnézem, most tavasszal is esedékes lesz a buli, szóval lehetőségként marad a teljes épülettömb alapjaitól történő felújítása és radikálas átalakítása/növelése (ez kb. olyan lenne, mint kutyaólat fürdőszobával bővíteni: nagyon látványos, csak horribilis költségű és értelmetlen ) vagy pedig ledózerolni végre az egészet picsába, kicserélt külső nyílászárók ide vagy oda

Az önkormányzat épülete Nagykovácsi szégyene: minden gondja és nehézsége ellenére összességében az egész falu fejlődik, szépül, épül, gyarapodik az utóbbi 20 évben, de a hivatal dolgozói még mindig egy vizesedő, dohszagú putriban dolgoznak: se az embereknek, se az irodabútoroknak, se a digitális eszközöknek, se kartoték adatoknak nincs elegendő hely. Ügyfélbarát fizikai környezet, ergonómia, egészséges munkahelyi körülmények terén állandó kihívásokkal küzd/küzdött a hivatal.  (Sok évvel ezelőtt egy helyi polgár szerelt be klímaberendezést a dolgozóknak, ingyen, felajánlásként az egyik helyiségbe. Mindent tudsz. Azóta persze mindenütt klimatizált lett a hivatal, de a félig vályogtégla, félig blokktéglából épült házban egy időben meg lehetett dögleni nyáron, nyitott ablakoknál is.) Az önkormányzat épülete az egyetlen közös sorstársi-kollegiális kapcsolódási pontja a 12 éven át kíméletlen túlélőként harcoló Bencsik Mónikának és politikai ellenfelének, a negatív boxert felhúzó, Kiszelné Mohos Katalinnak: mindkettőjüket megköpköpdték, amikor előhozakodtak valami javaslattal, hogy végre méltányos választ találjanak erre a kérdésre. Bencsik az állami forrásra számítva, a felújítandó Tisza kastélyba telepítette volna a hivatalt, Kiszelné már piaci alapú megoldást keresett, mire a mélyen tisztelt lakosság, -Bencsik ötletének esetében jómagam is, de más okból- azonnal rájuk húzta a vizes lepedőt. Lehet azon vitatkozni, hogy valós okkal vagy ok nélkül támadták-e őket, racionális indokkal vagy politikailag motiváltan, pláne zsigerből zúdult-e rájuk a harag, de egyikük sem úszta meg szárazon.  Na, de ennyit mára a pláza-stopos/balhémágnes CBA projektről,  -mert ez kínálta a piaci alapú megoldást- és a nagy vitákat kavart önkormányzati, bérelt épület tervéről az Új Faluközpontban, ahová KMK beköltöztette volna a hivatalt.

img_5336.jpg

Minden maradt a régiben. Az önkormányzat átköltöztetése az Ófaluból az Új faluközpontba, a Nagyszénás-kertbe. Vízből-vízbe, avagy cseberből-vederbe, de ezúttal remélhetőleg a XXI. századi vízszigetelési technológiáknak köszönhetően, már vízmentesen...történt volna. Vágyálmok, látványterveken: az Óvodát, a Bölcsődét és a Református templomot leszámítva, a feltüntetett épületek csak digitálisan léteznek.

Házat vennél a Nagykovácsiban... bárhol? Feltétlenül kérdezz rá a pince/a falak vízszigetelésére: sok későbbi gondtól megkímélheted magad. Ez a javaslatom.

A Pók utca pedig, a szerkesztés logikája szerint, tökéletes nyitánya lesz az utcák, közterületek bemutatásának, hogy a második részben részleteiben is feltáruljon a Nádas-kert összes szépsége és csúfsága, öröme és gondja.

Hamarosan.

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr5814612564

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.