Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Nagykovácsi, gyerekszemmel

Falfestmények a Nagykovácsi Önkormányzat parkolójában

2019. március 25. - zord íjász

A Bencsik-éra 12 évének utolsó hónapjaiban járt a falu, amikor az építészeti aranykor egy sajátos darabbal bővült. A közterületek és közintézmények megújításában ezúttal egy egyszerűbb megoldással élt a falu vezetése: a lepukkant, sivár, szánalmas, de legalább a méltatlanságában az önkormányzati épülethez jól passzoló parkoló csinosításával fényezte a falu arculatának emberi oldalát. De szépen fogalmaztam, azistókjátneki.

Festményekkel borították el a parkolót határoló beton/téglafalat.

zord indafoto

Erről az egészen csodálatos, színes, pazar festménysorról még soha nem született egyetlen nyilvános, számomra teljes értékű megemlékezés sem (semmilyen sem), így abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én mutathatom be a virtuális kiállítási csarnokomban ezeket az alkotásokat a nagyérdeműnek, pár gondolattal kiegészítve a látottakat.

A falak kifestésére az erre legalkalmasabb személyeket, a Nagykovácsi Általános Iskola diákjait kérték fel, jellemzően az alsó tagozatos osztályokból. (Nem először: miért nincs ennek az iskolának valami tisztességes neve? Nincs a magyar történelemben, irodalomban, művészetben...egyetlen ember sem, akinek felvehetné a nevét?) 

A gyerekek hozták a kreatív énjüket, az önkormányzat pedig állta az eszközök, ecsetek, festékek költségét, cserébe csak annyit kért, hogy az alkotások lehetőleg Nagykovácsi életéből merítsenek. Mindenki lefestette mit jelent neki most vagy a jövőt tekintve a falu, milyennel látja és hogyan szeretné látni, és milyen benyomást hagy benne és mi az, ami leginkább meghatározó számára Nagykovácsiban...de mivel ez így valószínűleg túl komolyan és rémisztően hangzott volna egy kisgyereknek, és a happening a vakáció kezdetére esett, így természetesen Nagykovácsi és/vagy  a szünidő került a középpontba. Én azt hiszem, valójában senki sem számított arra, hogy ez a  vidám akció ennyire jól fog sikerülni, és ezek a rajzok immár 5. éve képezik a részét -az egyetlen pozitív részét- magának az önkormányzat épületének illetve közvetlen épített környezetének.

Az osztályok közös alkotása nyilván erősen összekeveredett az egyéni elképzelésekkel és a megvalósítás minőségét biztosító kivitelezői, művészi tehetséggel, de a falakra végül az került, (ha jól rémlik, volt valami iskolán belüli előszűrés, válogatás az ötletekből) ami a legjobbnak, leglátványosabbnak találtatott. A projekt minden egyéb vonatkozásban rendkívül liberális szellemben tört utat magának (nem annyira egyértelmű ez errefelé) ami az elkészült művekben is jól tetten érhető. Egyetlen művészpalántának sem vertek tehát nádpálcával a kezére a vastekinetű pedellusok, ha mégis megszaladt egy kicsit a fantáziájuk, és a falfestmény csak erős távcsővel nézve tűnt Nagykovácsihoz közelinek.

Külön haszon volt, hogy a falfestő akciót össze lehetett boronálni az akkoriban megrendezett, civil kezdeményezésre indult és az önkormányzat támogatásával létrejött Mesefalu-Mesekönyv fesztivállal, így az Úr 2014. évének Július hava, igazán pezsgő hangulatúra sikerült a gyerekek számában kimagasló Nagykovácsiban. Nem ez az egyetlen vonatkozás, amelyben a falu kiszakadt a magyar valóságból...másban azonban követi.

Mert követi abban, hogy a városokat elcsúfító, primitív és ócska tagelésnek természetesen semmi köze nincs a kreatív ösztönök kiteljesítéséhez: szerencsére áthidalhatatlan szakadék tátong az üldözött, üldözendő, büntetendő és minden létező eszközzel visszaszorítandó rongálás, és az egyébként több szempontból is nagyon pengeélen táncoló, de valóban művészi értékű utcai művészet között. Nagykovácsi egy szempontból már biztosan utolérte a szlömösödő, rohadó nagyvárosok szellemi lepusztultságát, és ebben itt sincs semmi felemelő.

img_3713.jpg

Az Ófalu. A Keskeny-köz sokféle kihívással küzdött és küzd jelenleg is, de ezt azért nem érdemli.

img_7786.jpg

Kis nagykovácsi valóság, a másik oldalról, szintén az Ófaluból. A víz az úr, de ez egy adottság, viszont a festékspray, az hárítható ...lenne.

Nagykovácsiban természetesen van még több köztéri, képzőművészeti vonatkozású alkotás is, amelyek civil+önkormányzat összefogással valósultak meg, de ezek teljesen más jellegűek, és nem ennek a blogposztnak a körébe tartoznak. Ha most elkezdtél hörögni, hogy miért számítana néhány gyerekrajz képzőművészeti alkotásnak, nem árt tudnod, hogy a képzőművészet/művészetpedagógia tárgykörben könyvtárnyi kötetre rúg a gyerekrajzok pszichológiájával, művészi tartalmával, képzett művészekre gyakorolt hatásukkal foglalkozó művek száma, így a dolog lényegét érintve, ezek a rajzok, ahogy minden gyerekrajz, a maguk kategóriájában és módjában kifejezetten művészi értékkel bírnak. Nem az alkalmazott művészeti készség/technikai képesség és tudás értékéről van tehát szó (bár néha az is okozhat meglepetéseket), és nyilvánvalóan nem fogják megkérni a 4.A osztályközösségét a helyi katolikus templom mennyezetének kifestésére.

Rossz gyerekrajzok nincsenek, (a magányos firkálás, maszatolás, pacsmagolás stb. is fejleszti a kreatív ösztönöket és gondolkodási készséget) de vannak kifejezetten jó gyerekrajzok, és ezeket az apukák/anyukák nem mindig csak azért értékelik, amikor bekeretezve felrakják őket a lakás falára, mert a saját gyermekük festette, hanem azért is, mert megérintik őket...még ha ezt talán nem is mindig fogalmazzák meg magukban tudatosan.

Lássuk, mit alkottak a gyerekek a mi kis falunkban 2014. Júliusában. Elárulom: csupa mesésen jót.

2014. Böngésző, Önkormányzati hírek. A böngésző fotósának képei. Részlet az újság belső oldaláról. Már ez is történelem. Nem a falfestmények színének fakulása miatt, hanem az újság szerkezetét tekintve. 2015-től a Böngésző (hirdetési újság) és az Önkormányzati hírek teljesen külön vált, és az utóbbi Tájoló néven jelent meg. Azóta is együtt dobják be őket a postaládába, de az önkormányzat sokkal gazdagabb, teljesebb, színesebb, változatosabb tartalommal tölti meg a saját oldalait, mint azelőtt. A kommunikáció pozitív értelemben változott.

1.

Már a festménysor vége is kitűnő: a rém ronda villanyoszlop sem maradt ki a szórásból, és bár a művészeknek rendkívül kis terület jutott a tehetségük kibontakoztatására, sikerült valamiféle erdei/mezei kaland ábrázolásával áthidalniuk a problémát, amelyben a rókák iránt érzett vonzalom határozottan felfedezhető. Ez egy olyan vonzalom, amelyet jómagam is 100%-ig osztok, így ez a műalkotás különösen közel áll a szívemhez. 

2.

A 2. A csapata szintén az erdők és az állatok barátja: ezekben Nagykovácsi is bővelkedik. A szárnyaló madarakban egyértelműen azonosítható "a szeretem a sulit, aranyos a tanító néni, de húzzunk már végre innen, mint a vadlibák" klasszikus és időtlen motívuma. 

3.

A kihulló tejfogakkal küzdő Nap mindent visz, de a kép a nyári/gyermeki életigenlés letagadhatatlan bizonyítéka. Ide a rozsdás bökőt, hogy a kép executive directora egy kislány volt, a fiúk legfeljebb arról dönthettek, hogy a bal vagy a jobb kezükben fogják az ecsetet, miközben végrehajtják az utasításokat...amennyiben egyáltalán szerepet kaptak. Külön megemlítem az elválasztó oszlopok motívumait: a jobb oldali csíkozásban egy korai Mondrian és a helyi sváb/német hagyományok keveredése köszön vissza, de a bal oldali egy kőkemény Indul a banzáj, Béláim! feeling manifesztuma, a napszemcsis, kaján vigyorú Napocskával.

4.

A realista festő, aki nem hagyta magát megtéveszteni a nyár tünékeny illúzióitól. Nagykovácsi, a maga megtestesült valójában. A zsákfalu. (4. pont) A Kossuth Lajos utca madártávlatból, a végén a templommal, az iskolával (nagyobb épület a jobb oldalon) vele szemben a sok ablakos Öregiskola tömbje, illetve a szépen sorakozó falusi házak. Éles szeműek még egy hajó/csónakféleséget is felfedezhetnek bal oldalon a sarokban, piros zászlóval, ami talán a Békás-tóra utal. A kép egyenesen Bencsik Mónika polgármester és Györgyi Zoltán főépítész ajánlásával készülhetett. Mesésen tökéletes, szinte gyanúsan az.

5.

A falusi idill, amiről tudjuk, hogy már elmúlt (10. pont): macska a forró bádog cseréptetőn, odalent a kutya, virágok az ablakokban, ragyogó tisztaságú égbolt. A csend pillanata. Azt külön díjazom, hogy a felhők párás, forró, áttetsző világoskékkel lettek ábrázolva, mint amikor a zivatarfelhők kezdenek összeállni. Ahogy az a macska kinéz a képből: hibátlan.  A kunkorodó farok némi feszültségről árulkodik, talán a kutya kergette meg. Nagy tudással és jó megfigyelésekkel teli mű. És az a másik cicarajz a jobb oldali, elválasztó pilléren. Talán elfogyott a festék. Vagy valami rejtett, iskolás utalás, amit csak az alsó tagozatban értenek.

6.

Kósa Géza előadásának megszervezőit, Peregovits László lepkészt és a NATE keze nyomát érzem a műalkotáson. A közeli virágok, a távoli gyümölcsfa és a még távolabbi fasor ábrázolása is ígéretes a perspektíva szempontjából, de  a bal szélső lepke szinte lerepül a falról. A művész nem félt az üres terektől az ábrázolásban: a levegős tágasság érzetét adta a képnek. Nagyon szép megoldás.

7.

Nagykovácsi emblematikus épülete:  az 1746-ban felszentelt római katolikus Nagyboldogasszony-plébániatemplom Az épület az autentikus ábrázolás igényével készült, rendkívül gazdag természeti környezettel dúsítva az élményt. Kissé hiányolom Johann Kugler szobrát a kapuzat felett, erre legközelebb oda kell figyelni. Nem tudom, mi az a fán kúszó állat, de megvettem. Ezen a képen jobban látszódik. A Nap megjelenítésében egyik kedvenc festőművészem, a zseniális Van Gogh mester vibráló, zaklatott és rendkívül plasztikus ecsetkezelését vélem felfedezni. 

8.Ilyet sem minden nap látni egy gyerekrajzon. Nagykovácsi, nagyító alatt. Középen szintén a fő utca, háttérben a templommal, és előtte az iskola épületével, házakkal...torzítva, meggörbítve, nagyítva. (!) Jan van Eyck Arnolfini házaspár című világhírű festménye, az egyetemes művészettörténet milliószor felboncolt/ízekre elemzett és letaglózóan tökéletes műalkotása a közelébe sincs ennek. Na jó, mondjuk a közelében van, de nem nagyon. Ha ehhez hozzávesszük a techno-partyról szalajtott Napot, a laza vonalakkal feldobott Szél ábrázolását és a szuggesztív tekintetű Holdat, akkor megértjük a "gyermeki tehetség" kifejezés jelentését. De lehet, hogy a szülők tehetségesek. Ők is.

9.

A Felszállott a páva tehetségkutató verseny háttere is lehetne ez a madárközpontú festmény. Nagykovácsi madarai szárnyra kaptak az örömtől. A fenyőrigók is.

10.

A művész, aki egyszerű örömökre vágyik: ez egy játszótér. Hajócsúszda, hinta, mérleghinta, vár...az ábrázolás az Apraja-Nagyja játszótérre utalhat, még abból az időből, amikor fák híján, egy izzó sivatagként működött a terület. Úgy tűnik ez az időszak mély nyomot hagyott a gyerekekben. A visszafogott színvilágot csak a pillérek vidám rózsaszínje élénkíti valamelyest. Tulajdonképpen az önkormányzatnak címzett kritikaként is értelmezhető. Talán a jövő egyik polgármesterének művét látjuk itt, aki nem megy el szótlanul a közérdek/közélet anomáliái mellett.

11.

Vedd észre: a jobb oldali pillér úgy lett belekomponálva a nagy képbe, hogy az csak szemből nézve tökéletes. A művészt (művészeket) nem érdekelte, hogy a pillér oldalára is festéket pazaroljon. A látogató álljon meg a képpel szemben, és ne helyezkedjen össze-vissza. Nagyon filozofikus festmény. Szerintem a zen-buddhizmus ihlette kép: a belső csend, a harmónia, a természetben feloldódni vágyó ember ábrázolása. Sehol egy madár, sehol egy lepke, sehol egy dinoszaurusz, sehol egy fideszes. Kizárólag a szakavatott szem veszi észre a fa mögött bújkáló kiskutyát, akinek csak az orra látszódik ki, de ez az apróság az üzenet felerősítésére szolgál. Imádom.

12.

Ezen muszáj volt egy pillanatig komolyan elméláznom. Ez nem egy gyerek gondolatvilága. De ha igen, akkor az a gyerek egy kis felnőtt. Az U alakú iskola, a katolikus templom, a református templom (! a művész halad a korral) az Öregiskola is felismerhető az erdőkkel ölelt házakkal: Nagykovácsi, Noé bárkáján. A falu valóban egy műanyag menekülttábor: az viszont biztos, hogy nincs olyan alsó tagozatos kisiskolás, aki ezt leszűri a világ zajából. A település lakossága kicserélődött az elmúlt 20-25 év alatt. Nagykovácsi: menő letelepedési célpont. Az a hely, ahová a magyar valóság elől menekülnek a kisímúlt arcú tehetősek/újgazdagok/szerencsések/örökösök, jó időben jó helyen lévők, hogy aztán az a bizonyos 30 %-nyi söpredék (betelepülők és régi lakosok vegyesen, 11.-es pont) arcán a gőg, a pökhendiség, a kivagyiság, az agresszív tahóság elegyével szorítsa le az útról az "aljanépet", vagy mísz pofával köpködje az önkormányzatot minden szar miatt nyafogva. (12-es pont)

De mindezen túl, tényleg olyan, mint egy sziget. Egy hajó az özönvíz tengerén. Egy menedék. Nem tökéletes, néhol ereszti be a vizet, recseg, ropog, dülöngél, de úszik. Itt minden egy kicsit más, és a felénél valamivel több esetben ez a minden egy kicsit jobb is. Szebb is. Élhetőbb és vonzóbb is. Fura ilyesmit látni...egy gyerektől. Akarva-akaratlanul, de ebbe nagyon beletalált, beleérzett.

13.

A lojális. A politikus. Az óvatos duhaj. Őt nem fogják könnyen bepalizni a tanító nénik meg a Bencsik néni, ezekkel a vakációs trükkökkel. Ő résen van. A Nagykovácsi Általános Iskola képe. Meglepően pontos, hű az épített és a természeti környezet vonatkozásában.

14.Na, ez valami magasabb korosztály lesz. Vagy egy felnőtt kisgyereknek álcázta magát. Woodstock, Sziget, Volt fesztivál, Ozora, peace and love, csajok, buli, málnaszörp, karkötő-hegyek, nyakláncok, fejpántok, nyljksggmmndnk, buli reggeltől estig, áció vakáció, És így tovább kicsi Malackám, és így tovább.

15.

A lányok, a káros UV sugárzástól maximálisan erős extra védelemmel óvva önmagukat, a nyarat élvezik a Balatonban vagy Tahiti partjainál. Nem hétköznapi élményfürdő. Az alkotó nagyon pikírt hangulatban volt, hogy az abszurd humor kedvelője és/vagy elutasítja a konvencionális megközelítéseket. De a meghökkentéssel azonnal megfogott.

16.

Hohohó, a lokálpatrióta természetvédő. Mindent tudsz. Ahogy már írtam: a Kék arany. Szép is, és talán lesz majd egyszer még szebb. Sokan szeretnék, ez kiderült a takarításnál...és már 20 évvel ezelőtt is.

17.

Ezoterikus, pszichedelikus, szimbolikus, alternatív, asszociatív, ökologikus, meseszerű.

18.

Akárcsak az előző: felnőtt-gyerek, illetve gyerek-felnőtt szekció. A szemünkben tükröződő valóság. A fal visszanéz a szemlélőre, de mindenkinek a tavas, fás, füves, zöld, madaras, állatos Nagykovácsit kell látnia...a másik szemén keresztül. Ravasz.

19.

Vastagon környezetbarát. Nagyon helyes. Van ok aggódni fákért, mezőkért, vizekért, levegőért...rovarokért.

Nem is kell jobb üzenet a záráshoz. Gratulálok minden gyereknek: csodálatos festmény lett mindegyik, fiúk, lányok.

Csak így tovább. 

Az összes fotó itt egyenként, vagy diavetítésként itt megtekinthető.

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr5114714657

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.