Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Nagykovácsi pillanatok

Körutazás Nagykovácsiban: amikor minden kép egy történet

2019. május 20. - zord íjász

Mottó: "...Annak, Aki Itt Él, ez a falu az Otthona...Annak, aki Csak Itt Lakik, ez a falu a Szállása...Azok, akik Csak Itt Laknak, nagyjából annyi kapcsolatot ápolnak a faluval, mint egy kényszerköltöző egyetemista a lepukkant kollégiumi épülettel, s benne a szobájával. Attól, hogy itt tuja van az ablak alatt, ott meg hányás, ez még ugyanaz az átmeneti, ideiglenes, jelentőség nélküli kapcsolat..." (Fagypont)

Vajon érdemes-e Nagykovácsiba költözni?

Jó itt lakni és/vagy élni? Ez a kettő -itt lakni és itt élni- nem ugyanazt az életérzést írja le. Ha megkerestük és megtaláltuk az összes kérdésre a választ, és mindent mérlegre raktunk, akkor vajon már összerakható lesz az a kép, amit Nagykovácsinak hívunk? Mivel írható le egy település? Olykor az is elegendő információ lehet, hogy Csernobil mellett van, vagy magas a bűnözési ráta. De vajon ha egy településről részletesen megkaptunk minden fellelhető földrajzi, történelmi, kulturális, geológiai, szociológiai adatot, és ha már ízekre boncoltuk infrastrukturális, politikai szempontból is, és nem maradt előlünk rejtve sem a mesterséges és sem a természetes környezetének egyetlen aspektusa sem, akkor az a település már meghatározható és szilárd formát, használható képzetet ölt bennünk?

Nyilvánvalóan valamilyen formában igen, és remélhetőleg az a kép viszonylag pontos is lesz, ennélfogva -teszem azt- nagy valószínűséggel kipipálhatjuk azokat a településeket, amelyek esetében talán elhanyagolhatjuk a személyes tapasztalatot is, hogy megismerjük a szavak mögötti valóságot. Az elkerülendő települések listájának extrém példáin túl azonban, a személyes tapasztalat olykor akár negatív, akár pozitív értelemben is felülírhatja az elvi tudásunkat. Ha megérintett bennünket az a bizonyos hívogató minimum, akkor az ilyen felfedező utak természetes velejárói az életünknek. Aztán jöhet a meglepetés.

Minden kiránduló, utazó, világcsavargó ismeri, vagy felismerheti ezt az érzést: akár különösebb konkrét cél nélkül elindulva, akár egy  megtervezett országjárása közben betéved egy város részben/teljesen ismeretlen kerületébe/negyedébe, vagy egy településre, ami éppen útba esik, legyen bár kisváros vagy egy apró falu,...és azonnal megérinti, megragadja valami. Az ösztöneikre hallgató ingatlanvadászoknak, a hirtelen ötlettől sugallva telket/házat/nyaralót vásárlóknak a lottó ötöse vagy éppen csapdája is lehet ez a fajta gyors döntés. Egy település a kézzelfogható, száraz, statisztikai adatokon és ismereteken túl, jelentéktelennek tűnő mozzanatokból, tűnékeny pillanatokból is áll, amelyek gyakran állnak össze szerves egésszé, anélkül, hogy tudatosítanánk magunkban ezt a folyamatot. Minden megélt, átélt, elkapott pillanat hozzátesz, vagy éppen elvesz valamit abból a képből, amit egy adott településről tudunk, vagy megtudtunk az ott töltött idő alatt, és átgyúrhatja az a képzetet, amit a településről/város-vagy falurészről kialakítunk magunknak. Apróságok, hangulatok, elgondolkodtató nüanszok, mozaikdarabkák ezek, amelyekből végül összeállhat a teljes igazság.

Ilyen válogatás következik. Sok közülük egy-egy várakozó blogposzt képgalériájának darabja, de egy önálló zsákba összerakva talán új testet öltenek.

Lássuk ezt a testet.

1.Az egyik kedvenc fám a Nagyszénáson, avagy a Nagy-Szénáson, ha így jobban tetszik. Úgy áll a hegytetőn, büszkén, aprón és sérülékenyen, mint egy magányos harcos, dacolva széllel és viharral. Egy kicsit olyan, mint Nagykovácsi maga, amely szintén sajátos és nagy kitettségű földrajzi környezetben, bezárva a hegyek közé, zsákfaluként, fizikai helyzetének minden nyűgét és nyilait, illetve örömét és hasznát magára véve próbál élni és túlélni...gyakorlatilag folyamatosan viharban, érkezzen az bárhonnan  vagy bármilyen formában. A szépségért, a vonzerőért, az életért is megszenvedi a belső és külső próbatételeket. 

2.Ez Nagykovácsi jelenlegi, meghatározó településrészeinek kapuja a különc Sebestyéndomb aljában...valójában mire ideérsz, már rég itthon vagy. A levendulákkal ölelt pozitív üzenet azonban biztató: itt talán egy másik világ kezdődik, egy sziget, egy bárka, és ezt az érzést még a gyerekek is tökéletesen le tudják rajzolni, lásd 12. kép.

3.

Már többször volt róla szó, részletesen is: Nagykovácsi történelmi meghatározottsága, és rendszerváltás után azonnal visszavett identitása, politikatörténete alapján is egy keresztény, konzervatív, jobboldali falu. Ennek az egészen különleges, masszív, vaskos fagerendákból összerakott kerítésnek a testébe épített fülke is hűen tükrözi ezt. Annak idején szándékosan kihagytam a legszebb kerítéseket bemutató válogatásból, mert inkább egy másik témakör illusztrációjának szántam, de már bánom, mert ettől még belerakhattam volna. A valóság réme azonban a hitet sem hagyja érintetlenül: a tulajdonos úgy gondolta, hogy még egy cserépnyi utcakert, és egy egyszerű, kifakult szentkép is megérdemel némi védelmet. Talán igaza is van.  

4.Átló. Szimmetria, harmónia, filozófia. A gitár új szerepkörben: a látvány szinte zene. Ez és alábbi három kép a falu kreatív szeletéből villant fel néhány kockát. Ez bizony számít: itt a külcsín, a dekoráció, a díszítettség, a dizájn a falu arcainak illetve építészeti arculatának másféle, de szintén fontos darabja.

5.Hogy jól funkcionál-e, azt nem tudom, de mint önálló művészeti alkotás, magasan a ház homlokzatán, egészen kiváló.

6.Még annál is hatalmasabb, mint hinnéd. Nem hétköznapi kerti dísz...amennyiben felhasználásra került az építkezés  után.

7.8.A legegyedibb homlokzatdíszítés Nagykovácsiban. Hasonló sincs, én legalább is nem bukkantam rá, pedig nincs olyan utca, amelyet én ne jártam volna be már többször. Meglehetősen profi volt a kőműves. Ha egy településen van igény és szándék ilyesmire, az mindig jó jel.

9.A nagykovácsi éjszaka , a tél, a fák, az autónyomok és a LED lámpák közös alkotása: kortárs képzőművészet. Nagykovácsi a közvilágításban is halad a korral.

10.Nem olyan kellemetlen érzés, ha virágszőnyeg várja otthon a megfáradt vándort. A fáknál/cserjéknél/bokroknál jobb, szebb, hasznosabb dekoráció nincs. Jóval többet is elbírna a falu, mint ahány összességében az utcákat ékesíti jelenleg.  

11.A tökéletes nagykovácsi életérzés és hangulat. Ez a tulajdonos bevállalta a kockázatot: Magyarországon vannak olyan országrészek, megyék, városok, falvak, ahol ez a pad-virágcserép kombináció, így kirakva az utcára, nem érne meg öt percet sem, mielőtt ellopnák az egészet. Ezzel nagyjából le is írtuk a falu pozitív oldalát: minden benne van ebben a képben. Mondom: a falu egy Noé bárkája. Néha. Többnyire. Most még.

12.Persze, igazad van: ez csak egy üzlet vevőcsalogatója. De a falu összképének a része ez is. Szép, falusias, illik ide, díszíti az utcát is, balzsamozza a járókelők lelkét. Hibátlan apróság, amitől talán jobb lesz az élet itt, lelki, mentális értelemben.

13.14.13. és 14. kép: je suis en terrasse.

15.Megpihennél? Ez sem számít e kies honban annyira hétköznapinak: ezt a padot nem az önkormányzat helyezte ki az utcára, hanem magánemberek. Bizalom, jóindulat, közösség, partnerség, spontán beszélgetés...ez veszélyes!

16.17.16. és 17. kép: Nagy kedvencem: a kanapé és a fotelok kiköltöztek a szabadba. Rendszeresen igénybe vett pihenő, filozofáló, olvasgatásra csábító placc, miközben kényelmesen üldögélve lehet megfigyelni, hogy "merre mennek és kik mennek az úton."

18.Písz end szunya, máj frend. Egy fűben elégedetten heverésző, a Nap melegét begyűjtő kutya szendergésének látványa valószínűleg nem sok embernél számít gondolatébresztőnek...de nekem, érthető okokból, ez is több. Nagykovácsi most még nem az a hely, -és reméljük ez így is marad- ahol a házőrzőknek állandó stresszben telnek a napjai: a falu bűnfertőzöttségének szintje igen alacsony ( olvasd a 17. és a 18. pontot), én azonban azt hiszem, azért válogattam be ide, mert azt a nyugalmat sugallja, amire a falu lakói vágynak, amikor hazatérnek. Vagy csak bízom benne, hogy a többség arra vágyik.  

19.Nagykovácsi (és Remeteszőlős) lovasélete a helyi sport- illetve szabadidős tevékenységek elengedhetetlen része. A falu már rég elveszítette mindazt, amitől joggal érdemelhetné ki magának ezt a meghatározást: semmiféle önfenntartó képessége nincsen, mindössze néhány háznál bóklásznak tyúkok, kacsák, libák, kecskék. A bürokrácia és a lopakodó ingatlanmaffiától való félelem szinte dermesztően megbénítja olykor a helyi gazdálkodók lehetőségeit, akár az állattartás, akár a komolyabb mezőgazdasági tevékenységek vonatkozásában. Ráadásul a külterületi földeken a zavaros tulajdonviszonyok is állandó konfliktusokat generálnak a földjeiket/gyümölcsöseiket gondozó birtokgazdák és a telkeiket elhanyagoló tulajdonosi körök között. Túl sok béklyó, túl sok vita, és túl sok egymásnak feszülő érdek terheli a falu gazdálkodóinak életét. Például az egykoron szebb napokat látott, de mára eredeti célját elvesztett, és ilyen formában biológiailag teljesen szétzüllött, elvadult körtésben még azt sem teszik lehetővé, hogy egy gyümölcstároló épülhessen, de még egy kis galambdúcot is perrel, bírsággal fenyegetőzve lebontattak ugyanitt. Marad a kínszenvedés meg a rohadás. A helyi önkormányzat csak tehetetlenül vonogatja a vállát, és az érveik körforgása változatlan: Natura 2000, természetvédelmi területek, DINPI hatásköre. A helyi Lovastanya és az egyéni lótartók még kitartanak.

20.21.22.Az előző gondolatok folytatásaként: persze vannak Nagykovácsiban olyan mezőgazdászok, akik a körte mellett pl. meggy/cseresznyetermesztést folytatnak a falu határában, nagyobb tételben, (kis)ipari mennyiségben is, de a háztáji gyümölcstermesztés már régen nem épít a feleslegre/piacozásra, mint a sváb időkben...legalább is jellemzően, többségében nem arra épít. A hobbikertészkedés keretein mögé szorulva a gyümölcsfák száma is megcsappant a telkeken, és utcára ültetett gyümölcsfákkal már végképp kevés utcában találkozhatunk. A lehullott/félrerakott gyümölcsök vidám halmai ugyanakkor hálás fotótémát is jelentenek, és a rovarok/bogarak/madarak és egyéb állatok számára nyújtott táplálékforrás létfontosságú hasznáról talán nem kell hosszabban beszélnem...ennyi maradt ebből a világból falu házai között.

23.Állandó vita és háborgás tárgya a lakosság és az önkormányzat között, hogy -leginkább az erdőszéli/erdővel határos utcákban történik meg- az ingatlantulajdonosok a kerti nyesedéket, ágakat, levágott füvet, megrohadt gyümölcsöt, és mindenféle egyébként komposztálható zöldhulladékot kitalicskáznak a közterületre, azt feltételezve, hogy a biológiai felesleg ártalmatlanul beépül majd a természet körforgásába. Ebben egyrészt kétségtelenül van igazság is, másrészt viszont ez az eljárás -ami, egyébként tilos- olyan folyamatokat indít/indíthat el, amely az adott zöldterület kárára válik, illetve súlyos esetben akár a pusztulását is okozhatja a fertőzések, gombabetegségek, kártevő bogarak felszaporodása miatt, és megemlítve itt a nyári időszakban fokozódó tűzveszélyességet, öngyulladás lehetőségét is. Többször megtörtént, hogy a falu vállalkozói, komoly gépekkel /teherautókkal felvonulva, önkéntes alapon, ingyen kitakarították, elszállították a felhalmozódott zöldhulladékot egy-egy ilyen területről...mire már másnap újabb adagok kerültek a kitisztított területre. Járulékos kár, hogy a rohadó gyümölcsök kilométerekről odavonzzák az amúgy is kiváncsi/éhes őzeket, vaddisznókat stb. a falu határához, ami végzetes lehet...elsősorban az állatok életére nézve, ha nem sikerül állatbarát módszerekkel elriasztani/ távol tartani őket. Természetesen az emberek és az állatok közötti konfliktusforrás veszélyei az emberre nézve sem elhanyagolhatóak. 

24.Voltak idők, amikor efféle tettek elképzelhetetlenek voltak. Generációk -jellemzően háborúkat, világgazdasági válságokat, diktatúrákat megélt emberek- nőttek fel úgy, hogy mindent el kell tenni, mindent félre kell rakni, az élelmiszer esetében pedig mindent hasznosítani kell, komposztként, állattakarmányként,...zsemlemorzsaként. Felszeletelés előtt sem azért rajzolták késsel a keresztet a kenyérre, mert az jól nézett ki egy videofelvételen. "Fejenként kb. 68 kilogramm, azaz összesen mintegy 1,8 millió tonna élelmiszerhulladék keletkezik évente Magyarországon, és az Fm szerint 15 milliárd forintot is megtakaríthatna évente az ország a feleslegesen kidobott élelmiszereken" (forrás) Ha semmi sem fog változni, akkor globális szinten, évente 2,1 milliárd tonna élelmiszer fog a kukába vándorolni egy évtizeden belül. Ezt a képet a 150 millió Ft-ba kerülő, rendkívül hasznos és dicséretes Rákóczi utcai felújítás idején lőttem. Ahogy álltam a csillogó aszfaltút mellett, ez a melósok által otthagyott, kiszáradt kenyér durva kontrasztot alkotott az elkönyvelhető sikerrel. Valami baj van itt, felborult az egyensúly a világban.

5.Egy kifakult, megfoltosodott tájkép a házfalon, a terasz felett: szinte a ház része. Néha a tárgyak észrevétlenül épülnek bele a megszokott környezetünkbe. Nagykovácsi is cipel magával ilyesmiket: mozdíthatatlan, kimozdíthatatlan, megcsontosodott és megkövesedett gondolatokat, túltolt bürokráciát, elavult szemléletmódot, erőtlen, elkényelmesedett "langyos pocsolya" mentalitást pl. a helyi környezetvédelem terén, vagy éppen szervilis megfelelési kényszereket, amelyekről -a megfakult fotóval ellentétben- még csak azt sem lehet elmondani, hogy valami egykori szépséget őriznének.

26.27.Elpusztult, kiszolgált malteros-betonos bakancs még azelőttről, hogy a Tisza-kastélyt elkezdték volna teljesen felújítani...addig csak toldás-foltozás, veszélyelhárítási munkák történtek az épületegyüttesen. A cipőt a még ma sem renovált torony oldalának tetejére hajította ki anno a tulajdonosa. Stimmel: azóta sem történt változás az ügyben, így a cipő afféle Nostradamus-jóslatként is értelmezhető, a jelenre utalva. A kastély csillog-villog, és tényleg szemet gyönyörködtető, de a torony beleragadt a múltba, mint malter a bakancsba.

28.29.28.-29. kép. Nagykovácsi évről-évre tele van szemét ügyekkel, de talán semmi sem annyira fájdalmas, mint amikor a falu egyébként kezelhető, kivédhető problémák terhét kénytelen cipelni a vállán...kifejezetten a helyi politikai akarat hiánya és tunya döntésképtelenség miatt. Igaz, hogy nem lehet minden nagykovácsi lakos mellé egy rendőrt/közterület-felügyelőt állítani, de amíg olykor egy hónapig is elnézegethetjük az utcán hagyott szemetet, addig nem igazán fog javulni a helyzet. A probléma azonban nem újkeletű: már a Bencsik-érában is megszenvedte az önkormányzat/a falu a szelektív-hulladékgyűjtő udvarban kialakult katasztrofális állapotokat, (ami végül az egész udvar felszámolásához vezetett), éppen úgy, ahogy a köztéri szemetesek körül állandósult szemétkupacokat is, ...mint látható ez utóbbi még ma is élő, szép hagyomány.

30.Nem átlagos szolgáltatás: egy települést le lehet írni az ott megtelepedő vállalkozásokkal is. A vállalkozások mozaikja jó képet ad a célközönségről, illetve arról a mentalitásról/társadalmi közegről és státuszról, amelyben az adott vállalkozás megtelepedni képes. Kínálat, kereslet, fizetőképes vevőkör...minden Nagykovácsiban található vállalkozás élő tesztlapja ennek. Aki talpon marad, aki túlél, az jó lóra tett ebben a zsákfaluban...márpedig egy zsákfaluban ez többszörös kihívást jelent. Évek kellenek ahhoz, hogy egy-egy jó ötlet gazdaságilag is masszívan beágyazódjon a falu szövetébe: nem véletlenül keltett indulatokat a CBA-Príma megtelepedésének ügye az érintett/hasonló profilú kisvállalkozások körében is. Nagykovácsiban egy kis élelmiszerüzletnek nincs kilenc élete. Vagy csak ritkán.

 31.Nagykovácsi egy alapvetően állatbarát hely. A falu madarainak is jó sora van errefelé télen, mert a madarak etetése nem afféle ritka hóbort itt. Sokan űzik, és szeretettel. Etető pedig bármiből lehet: lám nem kell, hogy minden a kukában végezze. Ez a bögrével összeapplikált teáskanna valójában egy gondolkodásmódnak is a kinyilatkoztatása. Ha egy faluban akadnak olyanok, akik rászánják az időt/energiát ilyesmire, és akiknél nem azonnal a leselejtezés lesz az elsődleges szempont, az jó jel.

32.33.34.32.-33.-34. kép. Ahogy Ian Malcolm/Jeff Goldblum mondta a Jurassic Parkban: "Az élet utat tör." A háztető cserepein, egy postaláda mögött, vagy Nagykovácsi emblematikus sváb kőkerítésein...az élet megtelepszik. Kőkerítés vagy kőfal moha nélkül eleve botrány lenne. A romantikus szépség Nagykovácsi természeti környezetének a sajátja. Ez igaz a falun belül és a falun kívül egyaránt. Ha másképp nem, hát ilyen szerény formában: a természet előbb-utóbb visszahódítja, meghódítja, ami az övé. És ez így jó, így szép. Ahol lehet, ott hagyni kell.

35.36.35.-36. kép: A Virágos-park 2012-ben és 2018-ban. Magyarország legkisebb közösségi kertje megfutotta a maga Index2 címlapját anno. Hét évvel ezelőtt, néhány magánember kezdeményezése nyomán, egy közterületfoglaló, gerillakertészeti akció keretein belül indult hódító útjára ez a kis projekt, ami mára egy civil egyesület tevékenységévé nőtte ki magát. A park állandóan változik, bővül, épül, szépül, és ugyanakkor harcos, elkeserítő mindennapjait éli, mert soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy 2019-ben vagyunk, Magyarországon, pedig néha jó lenne elfelejteni. Nagykovácsiban kézzelfoghatóan létező, valós, hangjukat hallató civil közösségek/egyesületek/alapítványok működtek és működnek még mindig, néhányan közöttük igen erős önkormányzati beágyazottsággal vagy éppen az önkormányzat bögyében, de mindenesetre a látóhatáron belül mozogva. Ismerve az ország jelenét, ez nem annyira egyértelmű és természetes állapot. A civilek gyanús figurák...de itt még van ebből a veszélyeztetett állatfajból.

37.Szintén a Virágos-park, de ezúttal egy más nézőpontból hozom példaként, avagy fordítanék az idézeten, és Dicsérni jöttem Caesart, nem temetni. A Nagykovácsi Önkormányzat évről-évre rendkívül komoly, a lehetőségeihez mérten és képest is (!) kifejezetten bőkezű támogatásokkal, adományokkal, hozzájárulásokkal, vissza nem térítendő pénzügyi fedezettel segíti a helyi civil egyesületeket és civil kezdeményezéseket, illetve nagylelkűen lemond még olyan jegybevételekről is, amelyek egy-egy nagyobb rendezvényének a finanszírozásában kisegítenék vagy tehermentesítenék, csak azért, hogy minél szélesebb körben csábítson ide vendégeket, és növelje a falu pozitív imázsát, jóhírét. Az önkormányzatnál ez a támogatási rendszer hosszú évtizedes múltra tekint vissza, és tagadhatatlanul Bencsik Mónika volt az, aki megalapozta ennek a politikának a hitelét, létjogosultságát, ezzel együtt az adakozás az egyéni, közösségi és politikai szinten is jelentkező hasznát bezsebelve, a kölcsönös örömmel felhabosítva. Kiszelné Mohos Katalin azonban ezt a nehezen felülmúlható hozzáállást is überelte, és minden ellenszéllel szemben is, a képviselők többségét maga mellé állítva, tovább vitte ezt a hagyományt. Ennek köszönhetően ma Nagykovácsi az egyik éllovasa ennek az önkormányzati-civil támogatási rendszernek. A szép szavakon túl, ez forintmilliókat jelent minden évben. (konkrét összegben idén 6 millió ft szétosztását a pályázók között, a saját rendezvényeinek rendezési költségein/hozzájárulásán kívül) A Virágos-park pavilonja is egy ilyen, 500.000 Ft-os támogatás részeként valósult meg.    

38.39.38.-39. kép. Egykoron a faluból, ilyen, mindenki által jól ismert illetve ehhez hasonló kutakból hordták fel a vizet a hegyre, a zártkerti övezetbe is, vagy az Ófalu magasabb pontjaira. Még ma is van belőlük több működő példány a faluban: akad néhány dolog, amely őrzi  a falu régmúltját. A falu jelene azonban már a betelepülés, és a lakosságszám növekedésével járó kihívások körül forog. Vitáinak  többségét ezek a kihívások generálják. Nagykovácsi változik: rohamosan, olykor durván és szélsőségesen, és némely aspektusában egészen drámaian. Ugyanakkor éppen a betelepülők által gazdagodik is, lehetőségei és távlatai sok tekintetben szinte mesések a 20 évvel ezelőttihez képest. Nagykovácsi az egyensúlyt, a saját egyensúlyát keresi. Egyesek szerint vesztésre áll ebben a küzdelemben, mások szerint az önkormányzat jól kezeli és ura a helyzetnek. A választások majd alkalmat adnak a vita eldöntésére.

40.41.42.40.-41.-42. Vajon hány Nagykovácsi nagyságú település fordít energiát/pénzt arra, hogy festett, díszített kútfedése legyen? Elég ezt a táblát megnézni: íme a példa a civil alapítvány, a magánszemélyek és az önkormányzat együttműködésére. Ha egy faluban ilyesmit látsz, az azért nagyon más, mint az átlagos magyar vidéki valóság kis körei.

43.Új Világban élünk, ma már előbb ütnek, aztán nem is kérdeznek. E vonatkozásban ez a tanító jellegű intelem, illeszkedik a képbe. Nekem Nagykovácsi politikatörténete ugrott be róla. Ennek a falunak 1994 óta mindig kőkemény, makacs, hajlíthatatlan emberek voltak a vezetői. 2014-ben sem szakadt ez meg, de Kiszelné Mohos Katalin esetében nem a személy, hanem az őt támogató párt (értsd: Ő, a Győzedelmes), ami az erő nyelvén kommunikál, és kérlelhetetlenségének bizonyítékaként elég fellapozni az elmúlt 9 év történéseit. Annyi bizonyos, hogy még a legeltökéltebb és önmaga igazában feltétlenül hívő embernek sem árthat, ha néha odafigyel a mások hangjára, szavaira, véleményére. Nagykovácsiban e téma kapcsán leginkább Bencsik Mónika tudna igazán érdemi információval és jótanáccsal szolgálni, mert ha így tesz anno, talán még most is ő lenne a polgármester. Vésse ezt az eszébe az is, aki most még nyeregben érzi magát. Akármilyen kipárnázott, bársonyos, fényes bőrrel bevont nyeregben is üljön.  

 44.Az önerős útépítés: népszerű és kényszerű sport ez Nagykovácsiban. 20 évvel ezelőtt gyakorlatilag minden így épült/így mozdult előre a zártkerti övezetben, de amióta a falu 100%-ig összközműves, az efféle lakossági összefogás leginkább az utak megépítésének előfeltételeként kerül szóba. A jó hír az, hogy többnyire az önkormányzat is beszáll ezekbe, így a költség megoszlik. Ha Nagykovácsiba jössz, tiszteletben kell tartanod az önerős útépítések kultúráját...valószínűleg te is a részese leszel egynek, előbb vagy utóbb.

45.Fontos felhívás. Nem csak az autóbehajtásnál, hanem tágabb értelemben is. Nagykovácsiban ezzel azért vannak a gondok: azokban az utcákban sem vigyáznak sokszor rájuk, ahol kevés van belőlük. Olyan területe ez a megoldandó problémáknak, amely a polgárok hatékony együttműködése és akaratereje nélkül megoldhatatlan. 

46.47.46.-47. kép. Az a bizonyos 30% söpredék, (lásd itt: 11. pont) természetesen nem csak a főúton, hanem a falu kis forgalmú mellékútjain/lakóútjain is söpredék módjára viselkedik. Nagykovácsiban azonban rengeteg a gyerek: a lakosság 26%-a kiskorú (a 2017. decemberi adatok alapján 2158 volt a 18 év alattiak száma, és ebből 1798 a 14 év alatti), ennek megfelelően a baleseti kockázat is magas, így a lakók sokszor maguk gondoskodnak a veszélyre figyelmeztető táblák kihelyezéséről. A 47. képen szereplő táblából pl. összesen 6 db van, és mindegyik a Nagyszénásalján figyelmezteti az autósokat: 2012-ben, lakossági összefogás keretében, számlával/áfásan 32.000 Ft-ba kerültek, plusz a kihelyezés(betonozás/felfúrás) költsége. Viszonylag sikeresen látják el a feladatukat: a többség elfogadja és tolerálja a kérést. Így megy ez a hegyen: a polgárok errefelé nem a töküket vakarják és nem az önkormányzatnak rinyálnak, amikor fontos dolgokban kell cselekedni.A Nagykovácsi Hegyi Busz egyik megállója a Nagyszénás-kertben. A szolgáltatás 2017-ben indult, és többféle feladat ellátását is vállalják a járművel. Az önkormányzat támogatása az ilyen gazdaságilag érzékeny tevékenység esetében természetesen elkerülhetetlen lett egy idő után, főleg azért mert a járat egy létező igényre épített: ez kifejezetten az autós lehetőséget ideiglenesen vagy tartósan nélkülöző időseket, betegeket, sokgyerekes családokat, cekkeres szülőket, begipszelt lábú gyalogosokat, villámlástól félőket, vagy éppen turistákat fuvarozó és segítő szolgáltatás, de mint ilyen, egy sofőrt leteperő betegség vagy komolyabb műszaki hiba miatt természetesen időnként megakadhat/akadozhat. Viszont, aki használja, az nagyon szereti is Nagykovácsiban, és ennek a ...minek nevezzem...jóléti szolgáltatásnak a működése, -talán nem túlzok, ha azt mondom,- szintén az önkormányzat érdeme elsősorban, amiért elismerés illeti őket.

De én megérkeztem, leszállok. Legközelebb folytatom, új utakon.

A teljes képgaléria ide kattintva megtekinthető egyenként, vagy itt, diavetítésként.

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr3314830606

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ColT · http://kilatasgaleria.blog.hu/ 2019.05.21. 16:37:55

Nagyon aranyos hely :)
Sajnos ritka sajnos az ilyen szép, és rendben tartott kistelepülés.

zord íjász · https://zordidok.blog.hu 2019.05.21. 17:29:41

@ColT: Köszönöm a kedves szavakat minden olyan nagykovácsi polgár nevében, aki tett/tesz/és remélhetőleg a jövőben is tenni fog azért, hogy a falu ilyen dicséretet kapjon, mert ez azt jelenti, hogy a mérleg nyelve minden nehézség és kudarc ellenére mindig a pozitív, jó tartomány felé billen.