Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Négy négyzetméternyi bizalom

A játék tere 3. — Kavicsozó a diófa árnyékában

2019. július 29. - zord íjász

Voltak idők, amikor maga a falu volt a játszótér.

Aztán az élet iskolájának terei konszolidáltabb, zártabb, rendezettebb formát öltöttek és nyitvatartási időt kaptak, és ma már -persze a család/az óvoda/az iskola közösségei mellett- ezekben az irányítottan kialakított dühöngőkben kell elsajátítania a gyerekeknek a társas együttlét és a szocializáció harcos alapjait.

Nagykovácsiban eddig három volt, de immár négy, az önkormányzat által működtetett játszótér van: egy a Sebestyéndombon, egy az Arany János utcában, (Apraja-Nagyja játszótér), egy a Zsíros hegyen (Csillagfürt Park). ...és ezekhez csatlakozott legfrissebb tagként a vadonatúj, a Kétfarkú Kutyák által 9 millióval megdobott Ebadta játszótér, amelynek az üzemeltetését 2019-től az alapítók inkább -valószínűleg némi megkönnyebbüléssel- átengedték a falunak...és valljuk be, ebben a döntésben a részükről van is némi ráció. Nagyon szép és igényes játszótérrel gazdagították tovább ezt a gazdag falut, de egy kis létszámú civil szervezet/egyesület saját anyagi, emberi, fizikai és lelki erőforrásait igen gyorsan felemésztené ennek a játszótérnek, illetve a játszótér eszközeinek jogszabályi keretekhez kötött állagmegóvása, karbantartása és szakszerű felügyelete. (a TÜV minősítésű játékoknál, amiről az MSZT is adhat igazolást, négyévente kötelező felülvizsgálatot kell tartani: nagyon szigorú feltételeknek kell megfelelni, és még gyorsabban el lehet veszíteni egy ilyen tanúsítványt, aztán már rá is kerül a lakat a játszótérre)

Ez -mármint a játszóterek karbantartása- még erre  a magyar viszonylatban jobb helyzetű önkormányzatra is komoly terhet rak: 2 fő játszótéri gondnok járja körbe a játszótereket rendszeresen, de itt nem csak arról van szó, hogy az Ebadta játszótér a Nagykovácsi Településüzemeltetés (NATÜ) alkalmazottainak jelent majd többletfeladatot az eddigiek mellé. Pénzről beszélünk, és a pénz az mindig vita tárgya: honnan jön, mire megy el, mennyi jut egy-egy projektre/támogatásként, hogyan és kinek a zsebébe jut. Mindig érzékeny téma ez, de így az önkormányzati választások előtt két és fél hónappal már lassan előkerülnek a fiókból a kések, és szórják majd a szikrákat a köszörűk. Természetesen a játszóterek/gyerekprogramok többnyire tabutémának számítanak a politikai kampányban: nincs az az idióta politikus, aki ebben a gyerekektől nyüzsgő faluban magára haragítaná a szülőket, (nem lebecsülendő háttérhatalom az övék, politikai pártállástól függetlenül is összezárnak, volt már erre példa nem egyszer) de a támogatási összegeken például már el lehet csúszni, az már vitaalap lehet.

A falu nevesített és hivatalosan bejegyzett játszóterei mellett azonban léteznek nem hivatalos, nem bejegyzett, alkalmi, ideiglenes, titkos, olykor csak egy-egy játékkal/hintával felszerelt aprócska vagy éppen nota bene! elég komoly tudással felépített, saját illetve szülői felelősségre alapozó játszóterek is. A játéknak sokféle tere van, és természetesen ahogy a hivatalosan bejegyzett játszóterek, úgy a bemutatható, nem hivatalos játszóterek is sorra kerülnek a blogon.

Ma ebből az utóbbi csoportból szemeltem ki egyet: messze több ez, mint egy egyszerű játéktér.

1. Nagykovácsi: más

Nem először írom le, nem is utoljára, de nem unom meg ismételni és többféle módon is kifejteni: Nagykovácsi nem a magyar valóság része. Enélkül az axióma nélkül Nagykovácsi jelene és jelenének történései nem érthetőek meg.

Igaz, a magyar valóság arcul csapja néha: teszem azt a polgármester néni és a testület hűen igazodik az elvárosokhoz, amikor meghallja az Úr hangját. Nem arról van szó tehát, hogy ez a falu teljes egészében ki tudná vonni magát az ország fizikai/szellemi/politikai/gazdasági béklyói alól. A falunak egyszerűen nagyobb és egészségesebb a mozgástere, és ez kihat a teljes környezetére: hosszú és nehéz utat megjárva jutott el ide. Elvárás is talán a polgárok részéről, hogy valamennyire őrizze meg ezt a mozgásterét.

Ez a falu a maga rendszerváltás utáni sajátos szociológiai/társadalmi/kulturális/történelmi átalakulása során, melyben a budapesti agglomeráció egyik legfelkapottabb települése lett - vajon okkal-e?- elszakadt a magyar rögvalóságból: nem véletlenül nyilatkozzák azt sokan, -egyre gyakrabban hallani- hogy olyan érzéssel tartózkodnak itt, mintha külföldön lennének. Nem Nagykovácsi az egyetlen ilyen település persze, de mindenesetre beletartozik a településeknek abba az egyre szűkülő körébe, amelynek a napi szinten jelentkező gondjai/konfliktusai/vitái és közéleti viharai legfeljebb bicskanyitogató viccek lehetnének pl. a széthulló, szétmálló vidéki Magyarország egyes régióiban/megyéiben/településein, amelyekben a legtávolabbi terv nagyjából a holnapi nap, vagy a következő hét túlélésére terjed ki.

Ez a nagyon komoly erőfeszítéssel -tényleges, konkrét formában megmutatkozó anyagi, emberi, szellemi erőfeszítéssel és beruházással- fenntartott, és kb. 25 éve indult exodusnak a gyümölcse olyan brutális erővel csábítja ide az újgazdag, vérarrogáns plasztikparasztokat (a viselkedésük és a habitusuk alapján vegytiszta, kőkemény fehérgalléros köztörvényes bűnözőket is), ami miatt  új törésvonalak keletkeznek a falu társadalmi szövetén belül. Látható jelei vannak ennek a folyamatnak.  

De persze nem minden változás negatív hozadékú...bár ez nyilván nézőpont kérdése. A népességnövekedés hatásai más formában is jelentkeznek. Nagykovácsiban a politikai térkép is átrajzolódott némileg: a falu vonzereje mindenkire hat, aki fizetőképes, és letelepedni képes errefelé, így természetesen a NER ellenfelei is vásárolnak/építkeznek itt...illetve egy ilyen, javarészben értelmiségi/diplomás/magasan képzett lakókból álló közegben nehezebben érvényesíthetőek azok a propagandafogások, amelyek egy kiszolgáltatottabb térségben jól működnek. Ennek nyomán az európai parlamenti választások eredményei, Nagykovácsiban, szinte megroppantottak, megingattak egy mozdíthatatlannak tűnő tézist. Mondom, szinte: a falu még most is az a sváb gyökerekre épülő, jobboldali, konzervatív, keresztény alapeszményű település, ami mindig is volt (lásd:22. pont) és sehol sem mutatkozik az a drámai fordulat, ami ennek az eszménynek/politikai ideológiának a képviseletét leválthatná az önkormányzat döntéshozatalában. De már az ellenzéknek ez a sikere is bőven elég volt ahhoz, hogy a helyi fidesztálibok kapkodva új bábjátékba kezdjenek, a NER ellenfelei pedig felbátorodjanak. Ennek is vannak jelei.

De nem illeszkedik a kánonba pl. a polgármesteri Teadélután sem, ahogy az sem hétköznapi, hogy a falu kiemelten támogatja a civil kezdeményezéseket, és teljesen ingyenesen látogathatóvá tesz olyan nagyszabású családi rendezvényeket, mint a Varázskastély fesztivál. Lehetne sorolni még példákat a falu szokatlan egyediségére és különlegességeire. 

Nagykovácsi tehát más: nagyon más.

Oké. De hogy jön ez ide?

2. Négy négyzetméternyi bizalom

1.

Tedd fel magadnak a kérdést: vajon abban a kerületben, abban a városban/városrészben, abban a faluban ahol te élsz, mennyi idő alatt lopnák el ezeket a játékokat és tennék tönkre, dúlnák fel, törnék össze, pusztítanák el vandál kezek ezt a kis játszóteret, ezt a kis kavicsozót?

Mert Nagykovácsiban ez 9 éve sértetlenül, változatlanul így van. A nyílt utcán. Elkerítetlenül. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a faluban a két legnagyobb játszótéren is kint hevernek egész évben a játékok a játszótéren, de azokat lezárják/bezárják évszak és napszak szerint is.

2.img_4719.jpg

Kis előrefutás: részlet egy másik játszótér, Az Apraja-Nagyja játszótér életéből. Nyuszimotor és dömperdömping a füvön, a szezonra vára, 2019.  februárjában. Kerítésekkel zárt világ. 

Ez a kavicsozó-játszótér azonban védtelenül ki van téve az emberi rosszakaratnak. De mondom: sértetlen. Annak csak örülni lehet, ha nálatok is így alakulna ez a történet.

Azért ismerve ezt az országot, azért ez nem annyira egyértelmű, természetes és nyilvánvaló.

3.4.5.6.7.8.9.10.11.12.

Ezt a kis kavicsozót az egyik helyi házaspár alakította ki 2010/2011 fordulóján az utcán, a házuk előtt, a saját gyerekeiknek és az utcában élő többi gyereknek. Egyáltalán nem csak a billentyűzet koptatásának szántam, amikor azt írtam, hogy Nagykovácsi vonzereje egy hosszú út eredménye: boldog békeidőknek, a víkend korszak elmúlásának más, új boldog-zord idők vetettek véget. Ez volt a nagy építkezések, az első nagy betelepülési hullám kezdete...aztán beindult a szekér. Az építkezési hullámok újra és újra átcsaptak a felszabadult zártkerti övezet utcáin. Szinte adta magát, és történelmileg is úgy alakult a dolog, hogy nagyon sok utcában, -így ebben, illetve a közvetlen környékén is, amelyről szó van- nagyon hasonló közegből érkező emberek kezdtek el szinte egyszerre építkezni. Kis túlzással szólva, még a gyerekvállalásaikat is egyeztették. Ennek eredményeképpen a környéken közel azonos korú gyerekek kisebb hadserege kereste a közös szórakozási lehetőséget. Az utcára telepített kavicsozó hamar összehozta a gyerekeket. Az utca lakói/ a szülők ezt később utcafesztiválokkal, utcabulikkal színesítették, így aztán elég hamar összehoztak egy aktív, összetartó, egymásra figyelő közösséget.

A kavicsozó azonban önálló életet élt.

Ez az utca ugyanis Nagykovácsi kedvenc kirándulóútvonalaihoz is közel esik, így aztán az elmúlt 9 évben, amikor az utcában felcseperedett gyerekek már rég kinőtték ezt a korszakukat, mindig akadtak olyanok, akik jövet-menet megörültek ennek a váratlan lehetőségnek. A kiránduló gyerekek birtokba vették a kavicsozót, ittak, ettek, és a hosszabb-rövidebb pihenők alatt a szülők is megigazították a szerelvényt, hogy ilyen szép diktatórikus-sorkatonai időkből merített kifejezéssel éljek. A játszótér tehát a maga rejtett, titkos módján, de folyamatosan használatban volt, így mind a mai napig, nem is került elbontásra. Tulajdonképpen az utca szerves része, jellegzetes épített környezeti eleme. A szomszédok is egy csomó játékot hoztak bele: ezeket időnként selejtezni kellett, de lényegét tekintve van benne minden földi jó, ami 28-149 óráig le tudja kötni a gyereket, ha békén hagyják. Tartozik hozzá két farönk,  amire letelepedhetnek a szülők, egy sörpaddal is bővül időnként, a diófa pedig adja azt a legendásan szép árnyékot a nyári melegben, amire csak egy diófa képes.

Senki nem tette tönkre.

Nem loptak el belőle semmit. 

A játékállomány is inkább bővült, mint csökkent.

Az is elég kérdéses, hogy vajon ki hozna létre egy kavicsozó-játszóteret közvetlenül a saját kerítése előtt, úgy, hogy ott alkalomadtán vadidegen kirándulók telepednek meg egy kis időre. (többször szemtanúja voltam ilyesminek a sétáim során, az elmúlt 9 évben) Ez se annyira magától értetődő. Te mernél ilyesmit csinálni ott, ahol laksz?

Ez az alig négy négyzetméteres kis játszótér olyasmit árul el Nagykovácsiról, ami ebben a velejéig romlott, hibbant, beteg országban egyáltalán nem természetes lecsapódása a mindennapjainknak. Ez a kavicsozó 9 évig kihúzta az utcán, mindenféle rongálás/lopás és emberi konfliktus nélkül: ha van az emberekbe vetett hitnek, bizalomnak, jóindulatú akaratnak sajátos kinyilatkoztatása, illetve van ennek a kölcsönös bizalomnak lecsapódása/visszacsatolása, akkor ez a kis játszótér, itt Nagykovácsiban, mindenképpen az. Olyasmi ez, mint az utcára kirakott becsületkasszás gyümölcsvásár (én többnyire a Balatonnál, az északi-part településein futok bele ilyesmibe), ahol a ház előtt álló kisasztalra/sámlira kiraknak néhány fürt szőlőt, szilvát, almát,... meg egy kis mérleget a feltüntetett árakkal, és az arra járók kedvükre vásárolhatnak a terményből, rájuk bízva, hogy tényleg annyit vesznek-e el amennyiért fizetnek...ha ugyan és egyáltalán. Tehát van erre a bizalomra példa, tudom én jól, de kilenc év, hölgyeim és uraim, tisztelt olvasó, kilenc év, problémamentesen.

Kilenc év.

Azért ez már valami.

 

img_0237_1.jpg

Becsületkassza és kiporciózott jóságok Badacsonyban, 2017.

Az összes fotó itt megtalálható egyesével, vagy diavetítésként itt.


 

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr5614984772

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zord íjász · https://zordidok.blog.hu 2019.07.30. 16:09:26

Monoki Péterné, facebook: "Vannak az ittlakók és vannak, akik a brutál módon zajló építkezéseken dolgoznak. Az ittlakók a fölösleges játékokat az ovikba, játszóterekre viszik. Az ideiglenesen ittdolgozók szerszámokat és más értékeket lopnak. Egyáltalán nem egy nagy csoda, ha egy bármilyen játszótéren megmaradnak a játékok."

Én nem mernék ennyire karakán kijelentéseket tenni a tolvajok státuszáról és lakóhelyéről, de egyet biztosan tudok: a tapasztalataim eltérnek az önétől, és akadnak a közvetlen közelemben is olyanok, akik igencsak vitába szállhatnának önnel az ellopott, ám értéktelennek hitt tárgyak, vagy éppen nulla értékű műanyag játékok kérdésében. Majd megírom. Blogposzt a fiókban.

Mert az lehet, hogy "az ittlakók a fölösleges játékokat az ovikba, játszóterekre viszik." de ezek a játszóterek, ahogy írtam is (a Sebestyéndombit leszámítva) zártak, kerítéssel védettek (még az Ebadta játszótér is, a maga szerény módján), és én már hallottam felháborodni olyan szülőt, aki otthagyta a gyerek játékait, és azok egynémelyike eltűnt. Talán valami facebook csoportban jött ez elő, ön ezt valószínűleg jobban tudja, vagy talán bele is futhatott anno. Lehet, hogy ez nem általános Nagykovácsiban, de azért előfordult/előfordulhat...a nagy játszótereken.

De a négy négyzetméteres kavicsozóban nem történt meg: ez egy tény. Igaz: nincs annyira szem előtt. De az is igaz, hogy meglehetősen sok, gyerekekkel érkező sétálónak/kirándulónak útba esett az elmúlt 9 év során.