Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Nagykovácsi felett az ég...

Fények. Felhők. Hajnalok. Naplementék. Vihar előtt és vihar után,...

2019. szeptember 10. - zord íjász

Nagykovácsi a mi kis Nagy falunk, de főleg azoknak, akik nem csak itt laknak, hanem itt is élnek.

Vannak csodálatos utcai kertjeink, vannak állataink, vannak arcaink és pillanataink, vannak apró parkjaink és játszótereink, vannak szép kerítéseink, és vicces tábláink, örülhetünk minden cserszömörcének, összefuthatunk egy szelíd őzzel, és sétálhatunk a falu kék aranytartaléka körül, körbeölelnek bennünket a hegyek, jutott ide a történelem és az építéstörténet klasszikus sorsot bejáró fejezeteiből, ahogy az építészeti aranykorból és építészeti minőségből,...múlt, jelen és jövendő, mindez nálunk szerves egész. Itt élünk Nagykovácsiban, és bár a Balatonnál nincsen számomra szebb hely a Földön, azt hiszem hálával tartozom a sors, a szerencse, a véletlenek, jómagunk, az ösztönökre hallgató ingatlanvadászat, a gyors döntés és a jó helyzetmegítélés sajátos és veszélyes elegyének, hogy 20 évvel ezelőtt lehorgonyoztunk itt. Ma már ez képtelenség és elérhetetlen lenne számunkra. Mindenki felteheti magának a kérdést, hogy érdemes-e ide költöznie, de a tapasztalat szerint elsöprő az igenek aránya. A felületes szemlélőnek húsz évvel ezelőtt talán ez még nem volt minden vonatkozásban ennyire egyértelmű, mint manapság, ma viszont már azoknak a problémáknak a többsége nem is létezik,...igaz, van helyette más.

Nagykovácsi Magyarország egyik ékköve, és minden statisztika és minden tárgyszerű ingatlanpiaci ítélet szerint is benne van e kies hon 10 leggazdagabb, legszebb és legélhetőbb települése között. Népszerűsége töretlen, az ország minden részéből költöznek ide, a budapesti agglomerációban pedig az első három első célpont között van...abban a vagyoni szegmensben, akiknek a tagjai ezt a gazdag falut megfizetni képesek.

Jut nekünk Friss Levegő,...és az Áradó Fény és a Tér megélésének élménye is.

Lubickoljunk egy kicsit az utóbbi kettőben, a Fényben és a Térben.

Persze, persze, a látvány, ami a falu fölé borul, nem csak a miénk, de a pokolba a kifejezéstani korrektség béklyóival,  vesszenek a kínos szőrszálhasogatás csatabárdját forgató tudálékosok, uralkodjék a gondolat és a mögöttes filozófiai tartalom szárnyaló szabadsága a fizikai határok nyomasztó rémuralma felett, és fénylő tekintetünket függesszük Wim Wenders 1987-es filmjére, és találjuk meg a faluban a saját Potsdamer Platzunkat, hogy ismét felragyoghasson a lelkünkben az új világ fénye, valahol a realxáció és a pillanatnyi felszabadultság megélésének zen ösvényeit járva.

Kevésbé cinikus irodalmi fennköltséggel: lazítsunk, és élvezzük egy kicsit a békés égi látványosságok által nyújtott tiszta örömöket.

Illetve adózzunk borzongató, de jólesően kijózanító tisztelettel Isten és a természet égi remekművei, a viharok előtt is, amelyek mindig helyére teszik a saját, emberi nagyságunkba vetett csalfa hitünket. Egy vihar/egy természeti csapás/ egy természeti katasztrófa megtörténte és lecsengése után, az ember mindig sokkal tárgyilagosabb, józanabb, és szociokulturális közegtől függően akár békésebb, és lecsillapított lelki állapotba is kerül: végre pontosan annak láthatjuk önmagunkat, akik vagyunk ezen a Földön, és talán egy vihar, ami -maradjunk a szelídebb verziónál- megtépázza a kertünket, kisöpri belőlünk a felesleges gondolatokat, az elmében és a szívben lerakódott zagy mocskát, mert végre az igazán fontos dolgokra koncentrálhatunk a fontosnak látszó dolgok helyett.

Magyarországon népbetegségnek számít a depresszió, és a mindennapi stressz drogjait előbb vesszük magunkhoz, mint ahogy felkelünk az ágyból, mert ezek behatolnak az álmokba, a vágyakba, az élet legapróbb zugaiba, és megmérgezik a legbelsőbb kapcsolatokat is. Nem szükséges ahhoz a lélekgyógyászokkal készített interjúkat/elemzéseket elolvasni, hogy az ember körbetekintve észrevegye maga körül a nyers valóságot: a magyarok elsöprő többsége, -társadalmi méretekben kifejezhető és meghatározó többsége- elfelejtette hogyan kell pihenni. Valakinek -és itt százezrekről beszélhetünk--az esélyes sincsen arra, hogy a szó klasszikus értelmében vett pihenésre/nyaralásra gondolhasson. De azok sem járnak feltétlenül jól, akik a vízpartokat, hegyeket, városokat, kulturális célpontokat teszik fel a térképükre, mert nagyon sokan nem tudnak kikapcsolni, nem tudnak lazítani, nem veszik észre az élet apró örömeit, hiszen a hétköznapokban sem emelik fel a tekintetüket a taposómalom porát járva. Már nyaralni sem tudnak: lelkiekben fáradtabban jönnek haza a pihenésre szánt idő letelte után, mint ahogyan nekiindultak. A pihenést is ki kéne pihenni, de arra már nem marad idő.

Íme, egy kis digitális relaxáció. Hagyjuk a választásokat, hagyjuk a politikát, hagyjuk ezt a förtelmes mocskot néhány percig. Lépjünk le titokban, vagy tegyük ki az ajtóra a "Ne zavarjanak" táblát.

Olyan gyönyörű az élet, a természet pedig gyöngyöket szór nekünk, vegyük néha észre ezt.

A képeken nem módosítottam: még ezeket a hervasztó légkábeleket sem retusáltam le a képekről, egy-kettőt leszámítva, ahol az eltűntetésüknek nem volt jelentősége vagy tényleg elviselhetetlenül szétverték a látványt, más fotókat legfeljebb megvágtam, némelyikről leszedtem a zajt,(tónus vagy kontrasztjavítás, nagyon enyhén) kiretusáltam a kamera lencséjére hullott vízcseppeket, de egyébként semmit sem változtattam rajtuk. Ez a természet galériája, és nem a digitális fotómanipuláció bemutatóterme... bár nagy volt a kísértés a drámai hatás fokozására, én azt hiszem a természet meglehetősen profi és érett művész, nem kell neki a púder.

1. 2019. Március, naplemente.

2. 2019. Nincs két egyforma naplemente soha, ugyanabban a márciusban sem.

3. 2018. Ez egy szeptemberi alkonyat gyorsan változó képe.

4. 2017. Szeptember, napnyugta.

5. 2017. Október, késő délután

6. 2017. Nyári naplemente.

7. 2019. Július, alkonyat.

8. Alkonyat 9 nappal ezelőtt.

9. 2019. Május, alkonyat.

10. 2019. Május, hajnal, 4 óra 45 perc: nincs szebb és ragyogóbb tisztaságú az esti eső utáni hajnali fényeknél. Még ezt a szörnyű oszlopot/légkábelt is megszépíti...egy kicsit. A megfelelő háttérrel.

11. 2017. Október, napfelkelte.

12. 2018. December eleje, reggel.

13. 2018. Január, alkonyat. Soha nem lett volna szabad felparcellázni és eladni a Kálvária alatti néhány telket. 

14. 2016. Október.

15. 2017 Április. Az Áradó Fény és a Végtelen(nek tűnő) Tér együttese, a tavaszi felhőkkel : a Nagyszénás-kert. Ezt a fotósorozatot annak a blogposztnak a képgalériájába is beraktam, de innen is kihagyhatatlan. A Kálvária-kerttel együtt, ez a két lakott településrész az, ahol ez az élmény ennyire intenzíven átélhető.

16. Ugyanott 2018. nyarán. Minden évszakban páratlan, számomra megunhatatlan.

17. 2012. nyár, Nagyszénás-kert. Felhőjáték.

18. 2017. Június. Viharfelhők a Nagyszénás-kert felett, ezúttal nem átvitt értelemben.

19. 2016. Október. Egy másik, fiókban várakozó blogposzt darabja.20. 2018 június. Fények és felhők. A Nagy-Szénás oldalán kapaszkodva készítettem. Nagykovácsi emblematikus hegye, páratlan panorámával.

21. 2017. Június. Zivatar készül.

22. 2019 Május. Egy másik versenyző próbálgatja az erejét.

23. 2019. Július. Szintén zenész.

24. 2019. Június. Mesés.

25. 2019. Július, eső után. Mindig lenyűgöz: a párafelhők, a hogy az erdők lökik ki magukból a csapadékot a zivatar utáni napsütésben, a gyorsan visszatérő forróságban.

26. 2019 Május. Egy másfajta látványosság: felhő borul Nagykovácsira/az Ófalu feletti hegyekre.

27. 10 évvel ezelőtt, az első digitális gépemmel készítettem. Egy viharcella kialakulásának anatómiája. Ennek a viharnak az egyik fotója szerepel a blog címlapképében. És egy másik korábbi a blog háttérképében.

A blogposzt összes itteni (és a többi) fotója itt megtekinthető.

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr8815055902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

clemens 2019.09.12. 06:37:04

A digitális fényképezés hatalmas előnye a korlátlan számú próbálkozás lehetősége. Egy témáról tucatnyi képet lehet - és időnként kell is - készíteni.
De ezt az előnyt nagyon könnyű hátrányba fordítani.
A kattingatós digi fotózás elengedhetetlen utómunkálata a válogatás, és a kíméletlen törlés. Egy témáról a legjobb 1-2 képet szabad meghagyni, a többi kuka.
Az itt feltöltött 66 kép minimum 80%-a ismétlés és/vagy érdektelen kép, ha ezt sikerülne 10-12db-ra csökkenteni az nagyban emelné a bejegyzés színvonalát.
De ez még környezetvédelmi szempontból is fontos lenne, mert ilyen semmitmondó képekkel vannak tele a világ energia zabáló szerverei.

zord íjász · https://zordidok.blog.hu 2019.09.12. 08:07:52

@clemens: :-)) Az itt feltöltött képek egy brutális válogatás eredményei. Na, ezt próbáld megemészteni, ha sikerül. Ezek azok a fotók, amelyek megszólítottak engem valamiért (egyes részleteikben, vagy teljes egészükben).

Fény-és felhőtanulmányok készítése elengedhetetlen tartozéka az életemnek, és ezeket a fotókat én felhasználom egy másfajta, a fotózáson túlmutató keretek között. Minden olyan fotóból, amit megtartok, én tanulok...vagy egyszerűen csak élvezetemet lelem benne, illetve nélkülözhetetlen tartozéka az életemnek, a múltamnak, az emlékeimnek. Ezek ilyenek, és amikor nyilvános keretek között is megmutatom őket, akkor azt remélem, hogy az adott fotónak ugyanazokat a részlet/egész szépségeit fedezi fel bennük az olvasó, mint én. Ez nem mindig jön/jöhet össze, és egy-egy fotónak az esztétikai/tartalmi megítélésében már nem csak az ízlésbeli, hanem jellembeli/értékszemléletbeli/műveltségi/művészeti fogékonyság szintjén jelentkező/szociokulturális meghatározottság is szerepet játszik. Itt azonban olyan sok a változó, hogy határozott vonalakat húzni nem lehet.

Sajnos gyalázatos a számmemóriám, de ha jól emlékszem (a nagyságrend az biztos) világ energiazabáló szervereire naponta(!) hatmilliárd(!) fotó/video/komment kerül fel, ezek jelentős részében olyan megállapításokkal/párbeszédekkel/csacsogásokkal /propagandaanyagokkal és képanyagokkal, amelyek jelentőségét/értelmét/bárminemű hasznát még azok a felhasználók is kiröhögik, akik feltöltötték azokat.

Én -nyilván a saját reményeim és megítélésem szerint- soha nem töltök fel ilyen felesleges posztokat és képeket: vállalom minden sorát az összes posztnak. Okkal és céllal írtam meg őket. Elmondok egy történetet, megfuttatok egy eszmét, felrakok egy gondolatsort, archíválok egy tényekkel/adatokkal/visszakereshető információkkal/linkekkel alátámasztott eseménysort,... és ha a téma olyan, akkor ezt képekkel is illusztrálom. Nem minden olvasó vevő erre, vagy ebben a formában, ahogy felkínálom neki, de attól szép az élet, hogy egy könyvesboltban is megférnek egymás mellett a témák és megfér a témák tálalásának sokfélesége is. Vegán szakácskönyből is van negyvenféle a Libriben, angol nyelvkönyből nagyjából 60 különböző megközelítést találni, nem beszélve pl. a szerelem vagy a háborúk témáját feldolgozó 234764 féle könyvből. Az olvasó majd kiválasztja, ami neki tetszik.

Így van ez, és nem másképp.