Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Játszótér-diplomácia

A civil és a politikai érdekérvényesítés módszertana, avagy a lehetőség, amivel mindenki jól járhat

2019. október 02. - zord íjász

Mi köti össze az Ebadta játszóteret, a Virágos-parkot és a Csillagfürt-parkot és a Nádas-kerti sportpályát/focipályát?

Mind a négy a Játszótér-diplomácia eleven sikertörténete. 

Ezmiezmiez? Elmondom.

p4030549.jpgimg_0957_1.jpgp6150709.jpgimg_7325.jpg

A játszótér-diplomácia eredménye, avagy a változás képei. A Virágos-park 2012-ben és 2019-ben.

1. A Pozitív Négyek Bandája

Négy történet, négy különböző út, négy azonos végeredmény.

Az Ebadta játszótér viharos sebességgel sikert aratott -és hála a blog.hu szerkesztőinek, az Index címlap hatalma által széles körben megismert- története az országos politikai erők, a helyi politikai hatalom és a civil összefogás látványos diadala volt, ahol egyébként széttartóan mozgó erők is képesek voltak irányt váltani, párhuzamba állni, és vállvetve küzdeni a jó ügyért.

A Virágos-park szintén Index címlapon landolt a megírásakor, mint Magyarország legkisebb parkja. Ez a park egy elhanyagolt, szemetes, sittes, a Virágos-sétány felújításából származó, eleve szabálytalan feltöltésen végrehajott, 100%-ban illegális, ám teljesen ártalmatlan gerillakertészeti akcióból terebélyesedett ki. Három üres beton virágláda kihelyezésével és 1 m³ kavics elterítésével indult a karrierje. Ma az egyik legnépszerűbb pihenőpont a Nagyszénásalján. Nem elhanyagolható körülmény sem a blogposzt támájának, sem a park sikertörtének szempontjából, hogy a kavicsot Dékány Angella nővér/képviselő/alpolgármester fizette és hozatta ki a férjével, ezzel segítve a jó ügyet,...ami egyben ennek az illegális tevékenységnek a civilekkel összekacsintó, hivatalos részről történő támogatása volt, teljes titokban, de minden akkori, önkormányzati viharokat támasztó összeesküvés-elmélet nélkül. 

A Csillagfürt-park és játszótér  a Zsíroshegyalja áldatlan játszótér hiányának felszámolását célzó kezdeményezés volt, amelyet a Zsíroshegyi Kilátások Egyesület égisze alatt vittek végig az alapítók. Kezdetben 60 család adományaival, az önkormányzat intenzív támogatásával, rengeteg önkéntes munka árán hozták létre azt a játszóteret, amelynek bemutatására egy külön posztot készítettem, és ezt követően fel is dobom.

Nagykovácsi elhíresült, hírhedt és hosszú kálváriát megjárt sportpályája (miért nincs ennek saját neve? Ez olyan mint az általános iskola, annak sincs, pedig már leírtam néhányszor, hogy kéne, de senki nem hallgat a jó szóra) is szerepelt már a blogon: tulajdonképpen eredménynek könyvelhető el, hogy az évek során senki nem szenvedett maradandó sérülést rajta a meccsek során. Kisebb, nagyobb, tartós sérülés tekintetében valószínűleg nem készült visszakereshető statisztika, mert egy idő után már felesleges volt ezeket számolni: aki felment játszani, jó eséllyel megsérült. A talaját tekintve inkább harckocsi-lőtér volt, mint futballozásra alkalmas terület, nem beszélve a kiszolgáló infrastruktúra ma is erősen hiányos és lehangoló állapotáról. A nagy fordulat -bár nem minden vonatkozásban- abban a 12 évben következett be, amely méltán írta be a nevét aranybetűkkel a falu építéstörténetébe.

Minden civilizált, egészséges társadalmi és szociokulturális szerkezetű országban vannak civil szervezetek: alapítványok, egyesületek, miegymás. Az a település, ahol ezekből egy sincs: csak térképen létezik, de egyébiránt biztosan halott.

Persze én a ténylegesen szerepet vállaló, értékes és társadalmilag/gazdaságilag/morálisan/erkölcsileg hasznos civil szervezetekről beszélek, amelyeknek a munkája valódi munka, és érdemben gazdagítja vagy segíti az adott szférát, amelyben a tevékenységüket kifejtik, illetve azt a települési közeget, amelyben működnek. Nyilván nem pl. egy közpénzen hízlalt, a habzó szájú gyűlölködőktől hemzsegő, civilnek álcázott, de vegytisztán propagandavezérelt, militáns-pártpolitikai-ernyőszervezetről van szó. 

Elnökség, tagok, számlaszám, pecsét, címerek, logó, honlap, közösségi oldal, beszámolók, 1 %-os és időközi pénzgyűjtési akciók, kérelmezés, könyörgés, koldulás, megszűnés, kitüntetés, díjazás, parola a politikai hatalom potentátjaival, mikorhogy: ezek a szervezett és hivatalos civil lét fókuszpontjai. Ezek a civil szervezetek egy bejegyzett hímző szakkörtől elkezdve egy csillagközi űrjármű kifejlesztéséig minden területen képviseltethetik magukat. Nagyon sok esetben társadalmilag hasznos tevékenységet végeznek, az állam illetve az önkormányzat válláról levéve a terhek egy részét. E munkáért cserébe elvárják, hogy az állampolgárok adományain kívül, a központi/helyi költségvetésből is jusson nekik (vissza) néhány adófizetői fillér. Némelyik csak egy-egy projekt sikeres abszolválásáig működik, aztán semmiféle tényleges tevékenységet nem végezve alvó üzemmódra kapcsol vagy felszámolja önmagát. De vannak hosszú ideig, harcos kitartással működőek is: a Csillagfürt-park és a Virágos-park gazdái is ez utóbbi körből verbuválódtak. A Nagykovácsi Ófaluért Egyesület viszont olyannak tűnik az Ebadta játszótérrel, mint egy sprinter, aki beleadott mindent, győzött és visszavonult.

Lehetne még helyi példákat hozni az elmúlt 20 évből a játszótér-diplomácia illusztrálására, de ennyi is elég lesz, hogy világossá váljon majd a képlet.

2. A Bencsik Egyetem (2002-2014)

A Csillagfürt-park 2006/2008-ban történő elindításával a Zsíroshegyi Kilátások Egyesület eleve jó helyzetbe került: a Bencsik-éránál jobb közeget egy ilyen projekt felvirágoztatásához nem is lehetett volna találni. A rendszerváltozástól kezdődő hosszú csend évei után, ez a 12 év volt Nagykovácsi Építészeti Aranykora. De a NUSE is jól járt a 2010-es indulással: a nagy sportpálya megújult (a felnőttek/öregfiúk még hagyján, de a gyerekek sérülését már senki sem vállalta volna be), lett műfüves pálya is Kiszelné regnálása alatt, az önkormányzati támogatás pedig állandó és megkérdőjelezhetetlen. Bencsik Mónika profi volt a politikai és támogatói háttér kiépítésében illetve a kölcsönös haszonra építő kapcsolatépítésben, így ismét itt az ideje, hogy idézzek a legjobbtól, vagyis szerény, Bástya elvtársat is megszégyenítő önmagamtól:

"...Tizenkét év: nagy idő.  

A képviselő-testületben a polgármesternek is csak egy szavazata van. Egyedül nem megy. A barátok, társak, munkatársak, szövetségesek, támogatók, tanácsadók segítő keze, nélkülözhetetlen feltétele a sikernek. 

Csak néhány példát említve a zárójelekben, szúrópróbaszerűen: szükség volt

  • barátokra (Maier Jenő képviselő, Dékány Angella képviselő-alpolgármester, bár ez utóbbi megítélése nem egyértelmű...mint kiderült), 
  • hű és lojális képviselő-testületre (Bencsik ellenfelei csak "gombnyomogatóknak" hívták őket, ami azért kissé torz leírása a tényleges helyzetnek),
  • készséges hivatalra (ez a haragosai szerint annyira jól sikerült, hogy 2014-re már külön támadási pontként szerepelt a Bencsik Mónika elleni Pancserpuccsban),
  • okos és befolyásos külső támogatókra világi és egyházi szinten (Bencsik Mónika a szürke eminenciásként mozgó helyi véleményvezérekkel is szót értett, és mindkét egyházközösséggel, a katolikusokkal és reformátusokkal is kézmeleg kapcsolatot ápolt )
  • szellemi és erkölcsi szövetségesekre a faluközösségben, (Gulyás Dénes országgyűlési képviselő, a Társadalmi Szerződés civiljei, Német Nemzetiségi Önkormányzat)
  • (függetlenként is) politikai háttérbázisra, és jószándékú, kölcsönösen segítőkész, baráti civil szervezetekre, egyesületekre (FIDESZ, gróf Tisza István Nemzeti Kör, Zsíroshegyi Kilátások Egyesület, NATE),
  • jól hasznosítható médiafelületre, médiaháttérre (belülről: a szigorúan kontrollált Önkormányzati Hírek és az önkormányzati honlap, kívülről: a Budakeszi Iránytű, a Budakörnyéki Televízió vagy a (viszonylag) politikamentes, fontos építéstörténeti eseményekre reflektáló kapcsolatok, mint az építészfórum.hu vagy a Hír Tv Kő Kövön című építészeti magazinja, "ami szinte haza járt ide")
  • és minimum egy Erős Emberre, aki mindvégig (12 éven át) rendíthetetlenül mellette áll. Ez utóbbi volt Györgyi Zoltán,  a véresszájú facebook madarak nagy kedvence és egyik céltáblája, a falu főépítésze, akinek a kapcsolati tőkéje, szakmai tudása és hitelessége elengedhetetlen feltétele volt az építészeti pályázatok, projektek sikeres megszervezéséhez, becsatornázásához, megvalósításához és a kellő építész szakmai médiafigyelem megteremtéséhez.

Ellentmondásos időszak volt: miközben Bencsik Mónika egyre újabb frontokat nyitott a politikai/emberi konfliktusok harcmezején, aközben páratlan érzékkel és ösztönnel állította maga mellé az összes meghatározóan fontos közösséget.

Azokat a fentebb felsorolt értékazonos politikai erőket, civil hangadókat, egyházi és politikai közösségeket, vállalkozókat, helyi potentátokat, véleményvezéreket, szürke eminenciásokat, befolyásos értelmiségieket, régi vágású falubelieket és fejlődésre éhes betelepülőket, akiknek a kapcsolati hálója lefedte tulajdonképpen az egész falut, a választópolgárok széles körét.

Hétköznapi nyelven szólva, politikai értelemben egészen egyszerűen elszívta az ellenfelei/konkurensei elől a levegőt..."

Igen sajátos fordulat, hogy Kiszelné Mohos Katalin, Bencsik ádáz és sértett ellenfele egyben a tanítványa is volt az elődjének ezen a téren, és szerintem bizonyos területeken még túl is szárnyalta a negatív-boxerrel meggyepált mesterét. Kiszelné Mohos Katalin mindent eltanult Bencsiktől, amit el lehetett tanulni,  de öt év alatt nem követett el egyetlen hibát sem mindabból, amivel Bencsik végül magára rántotta a politikai bukás vizes lepedőjét. KMK csúcsra járatta a pozitív kapcsolatépítést minden fronton, ahol erre volt fogadókészség, és volt bátorsága ahhoz, hogy az évek során egyre inkább magányos farkasként építkező Bencsikkel szemben, a tapasztaltabb, felkészültebb, idősebb, kommunikációban jártasabb tanácsadóinak szavára hallgasson amíg kell, amíg lehet...hogy végül ő lehessen az, akinek a szavára a tanácsadói is figyelnek. A játszótér-diplomácia terén pedig ő is ledoktorált. 

3. A játszótér-diplomácia

1.

A Zsíroshegyi Kilátások Egyesületben az egyik egyesületi/támogatói - és a kétkezi munka frontján is aktív- tag Várkonyi Zsolt volt: családjában marad. Várkonyi,  két ízben is (2010 és 2014) Bencsik csapatában indult jelöltként, és lényeges, hogy az Egyesület ajánlásával. A nagykovácsi önkormányzat képviselőjeként  2013. novembertől bukkant fel a helyi közéletben, miután Dékány Angella alpolgármester/képviselő, a pancserpuccs viharos hónapjaiban, októberben lemondott. Várkonyi, mint a 2010-es választásokon legtöbb szavazatot begyűjtött jelölt léphetett a helyére a cserepadról.  Egy évig volt képviselő, mert 2014-ben már nem jutott be az új testületbe. Várkonyi nem volt kezdő a közélet hivatalos hadszínterén: az országos politikában is megmerítkezett, és elég komoly utat bejárt a jobboldali-nemzeti-konzervatív-keresztény-radikális ötszögben. Erről már szó volt a 2014-es választások jelöltjeinek bemutatásakor, így, akit érdekel ennek a rendkívül eseménydús pályafutásnak a vázlatos ismertetése, az megtalálja ott. Annak, hogy Várkonyi az Egyesülethez köthető, természetesen csak 2010 után lett jelentősége, addig nem. És természetesen nem ő volt az egyetlen a zsíroshegyi támogatók köréből, akit említeni lehetett volna, mint kézmeleg jobboldali/konzervatív kapcsolódási pontot a Bencsik-érához.

2.

A Virágos-park esetében a civil és a politikai háttér egészen új más formát öltött. A 2012 márciusi nyitány kissé zordra sikerült: Bencsik Mónika az egyetlen(!) komoly hibáját követte el a civil-fronton, amikor valamiféle politikai manővert képzelt a Virágos-park gerilla-kertészeti akció mögé, egészen minősíthetelen módon túltolva a biciklit a lépéseivel, ezzel elszabadítva a haragot a szívekben, és immár ténylegesen is felépítve azt a sokféle civilből/civil kezdeményezésből álló "ellenzéki" bázist, élén a nagykovacsi.net hírportállal, amely ellenzéknek addig a szikrája sem létezett. Igen komoly konfliktust szított azzal, hogy feleslegesen vegzálta jogi nyilatkozatok aláírásával a jóhiszemű és jóindulatú anyukákat. Nem kellett sok egy lavina elindításához.

A Virágos-park kövér öt éven át földalatti mozgalomként, illegalitásban működött, aztán a tagok úgy döntöttek, hogy nagyobb léptékben fognak játszani, és 2017-ben bejegyeztették az egyesületet, azon a néven, ahogy addigra közszájon forgott, Azt is kijárták az önkormányzatnál, hogy a teljes telket adják nekik gondozásba. Nagy egymásra találás volt ez mindkét részről: azóta eltűnt az évtizedes gaz és szeméttelep, és az önkormányzat gazdagodott egy állandó kihívásokkal telített, de összehasonlíthatatlanul javuló képű közterülettel. Borítékolni lehetett, hogy ennek a gyümölcsöző kapcsolatnak lesz folytatása.

Tudni kell: a Szépkovácsi Egyesületnek és a Virágos-park Egyesületnek semmi köze egymáshoz,  így a VIP-nek semmi köze a választásokhoz sem. Ezt azért említem meg, mert valaki éppen a napokban emlegette együtt a kettőt egy beszélgetésen, és talán máshol is összemosódik ez. Ettől függetlenül határozottan fellelhető némi -egyáltalán nem direkt jelentkező- átfedés a két egyesület között.  A Szépkovácsi Egyesület az a jelölő szervezet, amelynek keretében Kiszelné és a csapata indul, a Virágos-park Egyesület viszont egy véresen civil egyesület, és a politikai zönge inkább utólagosan szűrődött csak köré. De azt sem lehet tagadni, hogy a VIP kivívta magának az elismerést az évek során, és ezáltal igen megbecsült, apró, de hatékony eleme a helyi civil szférának, jó lobbistákkal a háttérben az önkormányzat felé. Talán ez az oka a félreértésnek.

Nagyon VIP: se honlapja, se facebook csoportja nincsen. Olyan mint a Rolls-Royce: nem reklámozzák, elég a munkával elért eredmény a sikerhez. És dicséretből jut bőven. Főleg annak, aki dolgozik is vele. Nyilván ezért szeretik a tolvajok, a vandálok, azok a kamaszok, akik törni-zúzni vágynak végtelen unalmukban, és az üvegeket dobáló, nettó láncdohányos-alkoholisták is. Rombolni csak szép helyen érdemes. Ez viszont folyamatos készenlétet igényel, és igen gyakran hordozza magában egy eldurvuló konfliktus magját. Ez szintén olyasmi, amire érdemes odafigyelni a játszótér-diplomáciánál: játszóteret, parkot építeni, az egy dolog. De tudni kell kontroll alatt tartani a területet. Annak a felelőssége, aki bevállalta...és nem az önkormányzaté elsősorban. Szenzitív szituáció, és nagyon gyorsan pusztítólag hat az emberi hitelességre, ha kiderül, hogy csak az önfényezés miatt van szükség a játszótérre/parkra, de az azzal járó gondokat már nem képes az adott civil egyesület kezelni.

3.

Az Ebadta-játszótérnél ez a politikai kapcsolat a civilek felé annyira direkt volt, hogy magyarázni sem kell. Bárki biztosra veheti, hogy az egész falu szintjén visszaköszönt ez, amikor itt, helyben, az EP-választáson megrogyasztották egy pillanatra a fideszt. Jelzésértékű csapás volt. A kétfarkúak kilencmilliós jófejsége konkrét hálát nyert az egész ellenzék számára, Nagykovácsiban. Kétfarkúak, magánemberek, önkormányzat ...és még a választásokon rivális, erősen kritikus Civilek Nagykovácsiért Egyesület neve is felbukkan a történetben. Ritka politikai és civil összhang. 

4.

A sportpálya is megfutotta a maga körét a témában. Bencsik leszerelte a "focistákat" anno, amikor végre megcsináltatta/helyrehozatta a kizárólag kéz-és lábtörésre alkalmas sportpályát, a Nádas-kertben. Komoly piros pont volt ez neki. De hiba lenne, ha nem említeném meg egy másik góllövését is: a  politikai értelemben öreg rókának számító Bencsik a sportpálya felújítása mellett (de nem egyidőben) még a futballegyesület akkori elnökét és egyben kőkemény, szókimondó, kíméletlen, eszmei/politikai ellenfelét is kitüntette  Nagykovácsiért Emlékéremmel. Ettől ugyan még nem borultak egymás nyakába az örömtől, de ez a gesztus elég sokakat eltántorított a további mélyebb harctól,  elbizonytalanított, vagy legalább is némi minőségi/pozitív változást eredményezett a küzdelem stílusában. És én még azt is elhiszem Bencsiknek, hogy ez a gesztus nem pusztán a játszótéri-diplomácia, nem pusztán a játszótéri politikai taktika eleme volt, hanem valóban imponált neki egy brutálisan őszinte, de egyebekben korrekt ellenfél. Bencsik minden térfélen kipróbálta a játszótér-diplomáciát. Kapott gólt, rúgott gólt. 

A sportpályával kapcsolatban azonban muszáj felidéznem a korábbi eszmefuttatásomat: "...A Bencsik-érában az a gondolat is felmerült, hogy a sportpályának új helyszínt jelölnek ki, a jelenlegit pedig felparcellázzák, lakóövezetet alakítanak ki rajta, és értékesítik a telkeket, vagy másik megoldásként a temető bővítésére használják fel. Egyik ötletből sem lett semmi, de így magunk között szólva, kedves olvasó, én azt hiszem, hogy ez a meccs még nincs lefújva. Igaza hasznosítás módozataiban a lakóövezetként történő átminősítés most nem nyerne semmiféle támogatást: Nagykovácsi megtelt állítólag -nem, még közel sem- és az önkormányzat három kézzel veri a tamtamot ez ügyben... Ez azonban nem jelenti azt, hogy feltétlenül így marad minden a jövőben is... új kihívások érhetik a jövőben a falut: irgalmatlan pénz fekszik ott a gyepen, és ahogy a rezsim szűkíti, sorvasztja az önkormányzatok hatáskörét és anyagi forrásait, egyre ingoványosabb lesz a talaj a focipálya alatt...még akkor is, ha az értékesítés gondolata a focializmusban most még szentségtörésnek tűnhet. De a kormányzatok sem örökéletűek. Talán, ha nem is lakóházak nőnek ki egy távoli napon a focipálya gyepéből, de más jellegű, az önkormányzatnak bevételt termelő hasznosítása még simán elképzelhető...érdemes ezt észben tartani, akkor is ha a gondolat riasztó..." Magyarán: a játszótér-diplomácia nagyon kemény körök megfutására készülhet itt. Borítékolom: eljön majd az idő, amikor a sportpálya a civilek vs. politikai hatalom rangadójának terepe lesz. Valami olyan műsorra kell készülni, mint a CBA esetében: Nagy Üzlet ez is, nagyon sokaknak.  

5.

A sikeres játszótér-diplomácia viszont kölcsönös menedéket nyújthat a résztvevőknek, ha beköszöntenek a zord idők. A nagypolitika ágyúnaszád-diplomáciájának analógiájára neveztem el így, de azzal ellentétes előjellel. Ha eddig nem derült volna ki: a településeken jól bevált, a politikai-békeidőkben alkalmazható játszótér-diplomácia vagy játszótér-politika, az érdekérvényesítés igen hatékony, egészséges és tisztességes módja. A civilek és az önkormányzat kölcsönösen alkalmazhatják közös céljaik összehangolására. De nevezhetnénk ezt park-diplomáciának, vagy sportpálya-diplomáciának is. A játszótereket, parkokat, sportpályákat (nem, nem a stadionokat), és más egyéb közérdekű, pozitívan ható közösségi tereket minden településen szeretik, jól teszi hát az a polgármester, aki kesztyűs kézzel bánik az ilyen ötlettel előhozakodó civil polgárokkal. Különös ezt kimondani, de valójában így van: nagyon komoly zsarolási -de nem büntetőjogi értelemben vett zsarolási- potenciál van ebben a civilek oldalán. Az önkormányzati képviselőknek viszont nem pusztán érzelmi, hanem pragmatikus, racionális, költségvetési szempontokat is mérlegelniük kell, és általában ez az a pillanat, amikor a konfliktus kiéleződik a nagy, szép, igaz vágyakat dédelgető civilek és a száraz tényekre mutogató politikai hatalom között. Nagyon óvatos, intelligens, ravasz, kompromisszumokra kész, hűvös taktikusoknak kell ülnie a mindkét térfélen ahhoz, hogy végül mindenki - a civilek diplomatái és a politikai erők diplomatái- elégedetten állhasson fel a tárgyalóasztaltól.

6.

A jól táplált és lekötelezett egyházi/társadalmi/civil szervezetekkel politikai és szavazói tömegbázist lehet kiépíteni: ezt minden politikus tudja. Az a kormányzat, politikai párt, önkormányzat, vagy éppen egyéni képviselő, amelyiknek tele van szívességbankja a civil társadalom felé, jól jöhet ki minden küzdelemből. Minél tömöttebbek azok a szívességbankok, annál biztosabb a jövője mindkettőnek: mert ez természetesen kölcsönösen, oda-vissza ható kapcsolat. A nyugati civilizáció minden demokratikus szegletében alapszabály, hogy a civil társadalom és a politikai hatalom egymás mellé -de nem egymás alá/fölé!- rendelt viszonyban áll. A politikai hatalom nem írányíthatja, fenyegetheti, befolyásolhatja, cenzúrázhatja és vegzálhatja a civil társadalom tevékenységét a normál törvényalkotási eljárásokon túl, a civil társadalom képviselői pedig nem képzelik azt, hogy felette állnak a demokratikus választásokon alapuló képviseleti-rendszer döntéshozóinak. Ez utóbbi terén sajnos nem állunk olyan jól a faluban, mert a helyi fejleményeket figyelve, Nagykovácsiban akadnak olyan civilek, akik azt hiszik, hogy a polgármester/főépítész/jegyző/hivatali alkalmazottak, azok az ő csicskáik.   

7.

Ha a politikai hatalom és a civil társadalom közötti átfedés és átjárás túl sűrű, túl erős, a talaj hamar ingoványos lehet mindkét fél számára. De ha a politika és a civil társadalom kapcsolati szabályai világosak, ez egy win-win szituáció, mert minden résztvevője ismeri és alkalmazza ezeket az írott és íratlan  szabályokat. Ez mindig és mindenütt így működik, ahol a civil közösségek és civil szervezetek az önkormányzat kasszájából szeretnének visszakapni valamit. Annak a civil szervezetnek  -az egészen speciális eseteket leszámítva, ahol ez elfogadott adottság- amelyik kizárólag állami illetve önkormányzati függőségben tud csak létezni, működni és fennmaradni, annak nem partneri, hanem vazallusi, feudális kapcsolattá silányul a működése egy idő után.

Az önkormányzattól csörgedező anyagi támogatással a civil és a politikai erők között esetleg fennálló nehézkes, feszült kapcsolatok is elsimíthatók, illetve enyhíthetők. Ahol pedig teljes az eszmei, ideológiai, világlátási összhang, ott a civilek felől érkező hála a választások idején szavazatok formájában érvényesül. Hazudik, aki mást állít.

8.

A témához illeszkedő példa szerint, pl. a túlárazottan megépített játszóterek sora, az EU-támogatásokra épülő korrupció klasszikus esetei közé tartozik. Bármilyen projekt keretében lehetne tehát dézsmálni a támogatásokat/közpénzeket. Park, játszótér, sportpálya: mindegy. Nincs az a piszlicsáré terv, ahol ne bukkanhatna fel valami EU- vagy hazai támogatásra ráizguló közpénztolvaj. Az adófizetők pénzének felhasználását azonban -elvileg-  a hazai pénzforrások (állami, önkormányzati) elköltésénél is szigorúan ellenőrzik. Pontos és tételes elszámolás nélkül nagyon könnyen ki lehet esni a pixisből, nem beszélve a jogi következményekről. Egy falusi játszótér/park létrehozásának és működtetésének esetében is árgus szemek figyelik a kedvezményezetteket és a döntéshozókat...Bencsiknek pedig megadatott a 12 harcos év, ellenfélből és ellenségből is jutott neki bőven. Éppen ezért vigyázott arra, hogy soha ne hagyjon magán e vonatkozásokban támadható felületet, a Csillagfürt esetében sem. Neki is csak egy szavazata volt a testületben, de tudjuk, hogy a polgármester neve fémjelez mindent, ami az adott ciklusban történik.

Ez szintén olyasmi volt, amelynek a tapasztalatai  hasznosnak bizonyultak a későbbiekben KMK javára is. Ha Bencsik-érában a Csillagfürt-park volt a játszótér-diplomácia eklatáns példája, akkor Kiszelné Mohos Katalinnak az Ebadta játszótér és a Virágos-park volt az: mindkét utóbbi esetben szintén kőkeményen tolták a pénzt a projektekbe. Az Ebadta játszótér esetében eleve nyugodtan tekinthetjük azt a nagyértékű földterületet hosszútávú/örök bérletnek, a Virágos-park esetében pedig tartós használatbavételi engedélynek: a Virágos-park egyesület pontosan ebben a formában jutott hozzá ehhez a teljesen amorf területhez, hosszú évek után törvényes mederbe terelve a gerillakertészeti akciót.

Az önkormányzat kihelyezett egy köztéri szemetest is a Virágos-parkba,( a Csillagfürtbe is persze) de az anyagi juttatás dolgában is mélyen a zsebébe nyúlt: ahogy az Ebadta is behúzta a félmilliót, úgy a VIP is kapott egyszer 500.000 forintot. Aztán rávert a riválisra, mert másodszor 720.000 forint adományban részesült. Mindebből többek között egy biciklitároló, egy szaletli és egy kültéri ping-pong asztal felállítását finanszírozták az egyesületi tagok...természetesen a tagdíjakkal és az állandó önkéntes munkával, tárgyi felajánlásokkal kiegészítve mindezt. A Virágos-park a közelében nem lenne a mostani állapotának -és a harc állandó, és olykor tragikusan elkeserítő- ha a tagok/önkéntesek pusztán az önkormányzat pénzére alapoznák a park sikerét. Az önkormányzat azért is jóindulatú az egyesülettel, mert látja és tapasztalhatja, hogy majdnem 6 éven át, egyetlen fillér adófizetői/önkormányzati költségvetésből származó pénz nélkül is gyarapodott, fejlődött, szépült a környezet. A kölcsönösség elve: ez bizony számít. A VIP nem élt vissza a lehetőséggel, amit kapott: az önkormányzat felszámolhatta volna a kis parkot, bármikor. Hozzá is teszem gyorsan, hogy ez a békés átmenet annak is köszönhető, hogy az elhíresült melléfogását félretéve, utána már Bencsik Mónika is békén hagyta a nagyszénásaljai gerillakertészeket, és megtűrte a tevékenységüket a közterületen...pedig tudta, hogy valószínűleg már késő elsimítani a feszkót. A játszótér-diplomáciában azonban soha nem késő békeüzeneteket küldeni, hátha bejön.

9.

Az önkormányzati támogatások problémamentes kijuttatása roppant érzékeny műfaj. Pengevékonyságú ösvény a mocsáron át. Vagy mintha valaki tangózna a hártyavékonyságú jégen. Az utóbbi években a keretösszeg masszívan 6 millió Ft körül mozog. Ezt a 6 milió Ft-ot kell szétosztani a civilek között. Lehetőleg sértődésmentesen. Nem szokott sikerülni. A helyi támogatási módok/módszerek célpontot nyújthatnak és nyújtanak a politikai ellenfeleknek -politikai és civil oldalról is- mert a civil szervezetek ősidők óta éppen úgy tolonganak az önkormányzati civil alap pénzesbödönje körül, mint a madárfiókák a fészekben, amikor a mama meghozza a kaját: mindenki éhes, mindenki enni akar, és a fiókák törvényszerűen kilökdösik, kitúrják, megcsipkedik egymást. Kinek jut több, kinek mennyi jut, annak miért ad annyit, nekem miért nem ad annyit, én tavaly se kaptam, az én munkám hasznosabb, mint a tied, én többet adok a közösségnek, mint te, ráadásul a te egyesületed/alapítványod csak kamu, nem is csináltok semmit, persze te azért kapsz, mert te vagy a csókosa, egy brancs maguk, ne is tagadja, különben is az anyád egy malomtulajdonos kulák szeretője...Ha beüt a krach (akár politikai, akár emberi, akár költségvetési szinten) az önkormányzaton belül is megy a fúrás/fényezés a pénzosztás vitáin, hol titokban, hol nyíltan lobbizva egy-egy támogatás odaítélése ellen/mellett.

A mindenkori politikai hatalomnak is akadhatnak kedvenc civiljei, akik kicsit egyenlőbbek az egyenlők között. Ha ugyan akad ilyen. A mi kutyánk kölyke egy kicsit több simit kap. Ha kap. Nem véletlen, hogy a 2014-es önkormányzati választások idején oda-vissza levelezgető/üzengető vita alakult ki Nagykovácsiban az önkormányzat és a helyi civil egyesületek közötti kapcsolat megítélésekor: a politikai hatalomért küzdő felek teljesen másképp látták a helyzetet...és értelemszerűen Bencsik ellenfelei (akiknek egy része egykoron a legfőbb támogatói voltak) szerint ezt másképpen és jobban kellett volna csinálni. Bencsik hívei szerint meg éppen ellenkezőleg: tökéletes volt ez a kapcsolat, és -kimondva vagy kimondatlanul- sem részrehajlással, sem a kapcsolatok elhanyagolásával nem lehetett megvádolni a polgármestert. A falusi zuhanyhíradó (értsd: pletyka) persze táplálta ezt a tüzet, és belterjes újraelosztási mechanizmusnak láttatta a civil támogatások kezelését. Roppant vicces és álságos ez, ha belegondolunk abba, hogy  -maradjunk a Csillagfürt játszótérnél- Bencsik, egy mai áron,  kb. 50 millió Ft értékű telekegyüttest juttatott három részletben a Zsíroshegyi Kilátások Egyesület részére: az lett volna igazán kínos, ha ezek után nem támogatja a civil alapból (és még így is éveken át nem adott nekik egy fillért sem) és hagyja, hogy a parkban csak nyögve-nyelve, pusztán az állampolgári/egyesületi/jótékonysági adományokból haladjon a játszótér-sportpálya fejlesztése. Kiszelné Mohos Katalin ugyanígy járt el, amikor az Ebadta játszótér kialakítására a testület átengedte azt a háromszögletű, 800m²/minimum 20 millió Ft értékű földrészletet: az önkormányzat ezt követően is támogatta, és segítette a projektet (pénz, NATÜ, vízbekötés stb.), sőt a polgármester és a családtagjai még személyesen is vásároltak fát a játszótérre.  

10.

És a nyers igazság?

Nagykovácsiban a nemes célok megvalósításába az önkormányzat mindig szívesen beszállt, és az adófizetők pénzének felhasználása ilyen kis léptékeknél nem megfoghatatlan és nem átláthatatlan formákban tárgyiasul. Egy hinta vagy egy tereprendezés ára befogadható/megemészthető összeget jelent bárki számára és könnyen összehasonlítható más hasonló beszerzésekkel. Senki sem tette kockára a politikai/emberi hitelét és becsületét az elmúlt 17-20 évben azzal, hogy bemocskoljon valamit, aminek a létrejöttét mindenki üdvözli. A nyers igazság az is, hogy Bencsik Mónika már 5 éve nem része a falu politikai életének, ahogy Várkonyi Zsolt sem, legfeljebb csak, mint politizáló civil. A nyers igazság az, hogy a Virágos-parkot nem azért szeretik a kirándulók, mert olyan jól működik a háttérlobbi a KMK-érában, és az is erősen valószínűsíthető, hogy az Ebadta játszótér is hosszú ciklusokat túl fog élni, amikor talán már a Kétfarkú Kutyák is négyfarkúak lesznek. A nyers igazság az, hogy a politikusok, a pártok, a polgármesterek, a képviselők, a bizottsági tagok jönnek-mennek,  a viták visszhangja elenyészik, mert a kerék forog tovább.

Azt a sivalkodó gyerekcsapatot, amelyik a játszótéren díbol, nem érdekli a politikailag érzékeny kapcsolati hálók finom szövedéke.

Ők játszani akarnak.

És miközben mindenki mást és minden mást, jót és rosszat is, befed a múlt köde, a játszótér az marad, a játszótér az maradt...És ennek örülni kell, mert nem minden játszótér jár ilyen jól az országban. Van ahol még lepusztulni és szétrohadni sem tud egy játszótér, mert nem is volt soha egy sem az adott településen.

Nagykovácsinak van. Több is. És ahogy mondtam, mindegyik példa, a játszótér-diplomácia eleven sikertörténete.

Ha az adófizetők kínnal-vérrel-gyötrelemmel megkeresett adóforintjait hasznos célokra költik el a döntéshozók, és ha az önkéntes adományokat is értelmesen használják fel azok, akiknek szánják, akkor végül mindenki jól jár: gyerek, felnőtt, politikus, civil, jobboldali, baloldali, szélsőközép. Van fideszes vagy szocialista gyerekjátszótér? Van Momentumos vagy kereszténydemokrata park? Van konzervatív vagy liberális foci? Nincs. A Virágos-park, a Csillagfürt-park, az Ebadta játszótér, a Sportpálya pontosan ilyen, minden politikai tölteten és cikluson felülemelkedő, pozitív csengésű történet.

A másik hármat már bemutattam, itt az ideje, hogy a Csillagfürt-park története is terítékre kerüljön, és akkor az is láthatja ennek a több résztvevős együttműködésnek az ottani sikerét, aki még soha nem látta ezt a játszóteret,

De látni fogja. Legközelebb.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr7115185026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.