Felkavaró tartalom! A poszt szigorúan 18 éven felülieknek szól!
Mottó 1.: "...A 11104-es, vagyis a Nagykovácsi utat már 2006-ban is többen halálútnak hívták, de nem azért mert az országos statisztikában annyira magas számokat produkált volna a halálos balesetek terén – több halálos baleset is történt rajta az elmúlt évtizedekben, már 2003-ban és 2004-ben is –, hanem azért, mert az út hosszához és a rajta közlekedő gépjárművek számához képest sokkal több baleset történt rajta, mint amennyi "elfogadható" (egy baleset sem elfogadható) statisztikai értelemben...Kizárólag az Isteni gondviselésnek, a Vakszerencsének, a Sors kegyének,... és kisebb részben a modern autók törésállóságának, aktív és passzív utasvédelmi rendszereinek köszönhető, hogy a Nagykovácsi út nem került sokkal sűrűbben a címlapokra súlyos sérüléssel járó vagy halálos balesetek bekövetkezése miatt. Ez most is így van..."
Mottó 2.: "A két falu térségében uralkodó, a közbeszédben sokszor hangoztatott, egészen elképesztően primitív, erőszakos, bunkó, suttyó közlekedési morál az út egészére kifejti a hatását...A falun belül is rossz a helyzet tehát a közlekedési morált tekintve, de szerintem a 11104-es út konkrétan a kisebbrendűségi komplexusokkal terhelt /mikropöcsű / baszatlan / túlkompenzáló impotensek versenypályája, akik itt élik ki a frusztrációjukat...Férfiak, nők: ezen a téren megvalósult a teljes egyenlőség. Arrogáns, agresszív, felelőtlen seggfej bárkiből lehet, és mint tudjuk, a teremtés idején véletlenül megborult a seggfejes tégely a Nagy Rendező kezében..."
Mottó 3.: "...Az utolsó, és egyben talán a legfontosabb tény azonban az, hogy a 11104-es út (és Nagykovácsiban, a falun belüli folytatása, vagyis a falu főutcája, a Kossuth Lajos utca is!) a Magyar Közút Nonprofit Zrt.-hez, egyszerűbb nevén a Magyar Közúthoz tartozik: technikai értelemben sem Nagykovácsinak, sem Remeteszőlősnek nincs semmi köze hozzá..." (Két perc az élet)
♦
Megy Az Idegen az autójával a 11104-es úton, aztán egyszer csak, szinte egy szempillantásnyi idő alatt maga mögött hagyja a Rácski-kanyart. Az Idegen, aki már hallotta hírét ennek a rosszhírű útszakasznak, értetlenül pislog körbe: Ez volt egyáltalán ez a bizonyos kanyar, anyukám? Ez a néhány másodperc? Ezért van ez a cirkusz? Ezért a kis kormánytekergetésért? Ez lenne olyan veszélyes? Ez egy semmi.
Akkor most bemutatom, hogy mire képes ez a semmi, és miért vigyázz vele. Ide kattintva forgasd körbe, aztán minden része szóba kerül.
♦
Szomorú karrier
A Rácski-kanyar (én kötőjellel fogom használni, írj tiltakozó leveleket) alattomos, sunyi egy aszfaltcsík.
Az esszenciája a Nagykovácsi útnak: itt minden összeadódhat, ami Nagykovácsiban növeli egy baleset esélyét. Amikor az események láncolata baljós irányba fordul, a fizikai és az emberi tényezőkből a legrosszabbak találkoznak vagy találkozhatnak a kanyarban, illetve a kanyar előtti / utáni közvetlen egyenes szakaszban. Ez a sziklaszilárd tapasztalat és a cáfolhatatlan tény: olyan statisztika igazolja ezt, amit még Napóleon sem tudna a saját szája íze szerint meghamisítani, hogy kedvezőbb képet mutasson.
A Rácski-kanyar a 11104-es jelű bekötőút legneuralgikusabb pontja. Nem csak az egyik tehát Nagykovácsi úthálózatának legveszélyesebb pontjai között, hanem A legveszélyesebb.
Ezt sem feltétlenül azért nevezik halálkanyarnak, mert halálos baleset történt itt – sajnos történt ilyen tragédia, de ilyen végzetű baleset miatt Magyarország számtalan útját vagy szakaszát lehetne halálosnak nevezni –, hanem sokkal inkább azért, mert akár minden egyes nap történhetne egy (valamilyen fokú) baleset itt, a helyzet ismeretében.
Ezt a helyzetet világítja meg a poszt. (a szöveg közé illesztett fotók mindegyike a Rácski-kanyar ívében /egyenes szakaszában történt eseményt örökít meg, de szándékosan nem időrendben követik egymást, és nem is az aktuális szövegkörnyezet illusztrációjaként szolgálnak. A képek a Nagykovácsi Készenléti Szolgálat fb. oldaláról származnak)
Sodrásban
Apósomnál egyszer kezembe akadt egy vastag, apró betűkkel sűrűn szedett, ábrákkal, műszaki rajzokkal teli könyv az úttervezésről. Azt mindig is tudtam, hogy ez egy komoly szakma, bizonyos szempontból a hídtervezéssel azonos kategória, amely az építészeti / mérnöki kihívások csúcsa, de ez a könyv szinte megrémített. Az útpálya helyes kialakításakor sokféle körülményt kell figyelembe venni, valamint előírások, szabályok és szabványok tömegét kell alkalmazni: egy jól megtervezett út, az műalkotás. A könyvben látott matematikai / fizikai egyenleteknek már a jelöléseit sem értettem.
A Rácski-kanyar íve mindig tetszett nekem. Mesésen gyönyörű lenne akrillal, olajjal vagy vízfestékkel lazán feldobva a vászonra, könnyed csuklómozdulattal, de útként és kanyarként – legyen bármennyire is hű a szakma kritériumaihoz – szomorú karriert futott be ez a lendületes vonalvezetés...ami szerintem már rég megérett volna a korrigálásra.
A Rácski-halálkanyar egy (tényszerűen nézve megfordított / tükrözött) "S" kanyar. Alapból óvatos, körültekintő vezetést követel a járművezetőktől. Ráadásul földrajzi szempontból is rendkívül kellemetlen terepen fekszik. Egy dombon. Vagyis Budapest felől érkezve egy viszonylag meredek esésű lejtő, míg Nagykovácsiból érkezve – nem fogod elhinni - pedig egy hasonló jelzővel illethető emelkedő útszakasz alkotja. Budapest felől nézve a kanyar jobb oldalán kezdődik Remeteszőlős, a bal oldalán pedig egy fasorral, vízelvezető árokkal határolt ingatlanfejlesztési terület található.
Számtalan személyes történettel tudnám színezni a posztot, de talán legyen elég egyelőre annyi, hogy egy ízben szemtanúi voltunk, ahogy egy élelmiszerszállító furgon Budapest felé haladva egyszerre négy autót megelőzve (!) hajtott bele a Rácski-halálkanyarba, teljesen egyértelműen úgy, hogy semmit sem láthatott abból, jön-e szembe valaki Budapest felől. A személygépkocsik így is szinte satuféket nyomtak, hogy ez a degenerált ne vihesse bele őket egy tömegkarambolba, és a kisteherautónak talán legyen ideje és tere visszatérni a forgalmi sávjába. Ha akkor jön valaki szembe, annak semmi esélye nem lett volna a frontális ütközés elkerülésére, kivéve akkor, ha fentről érkező dob egy fejest oldalra, ami a totálkárnak, a súlyos sérülésnek vagy a halálnak pusztán egy másik formája lett volna. Ha a 63-as busz jön szembe, akkor Nagykovácsi azonnal a vezető hírek közé kerül.
Az érkező autóst természetesen egy sor tábla figyelmezteti a veszélyes útszakaszra a kanyar előtt. Nem volt belőlük mindig ennyi, és változtak is: a rögvalóság kikényszerítette az útkezelőből a módosításokat az évek során. A csúszós utat és az éles kanyart jelző tábla mellett, van előzni tilos, valamint sebességkorlátozó tábla is. De a tapasztalat szerint az autósok egy jelentős része talán azt hiszi, hogy az előzni tilos tábla csak a piros színű autókra vonatkozik, a sebességkorlátozó tábla kizárólag a biciklisekre, a csúszós út tábla talán a korcsolyázni vágyó gyerekeknek szól, az éles kanyart jelző tábla pedig mintha egyenesen felhívást jelentene egy vagány kanyarvételi technika megvillantására.
A kanyar kezdő ívét, illetve egyenes szakaszát két remeteszőlősi utca fogja közre: a domb tetején az Uránusz köz, a kanyar aljában pedig a Vénusz utca. Csúcsforgalom idején, azoknak, akik ezekről az utcákról akarnak rákanyarodni a 11104-esere, vagy a 11104-esről akarnak ezekre az utcákra lefordulni, néha valóban szükségük van a bolygók szerencsés együttállására. (a Nap utca viszonylag biztonságosabb rácsatlakozást tesz lehetővé, jóval messzebb a kanyartól). A nagykovácsi úton mindig sok az autó a csúcsidőkben, nem mindig egyszerű megtalálni a rést a pajzson annak, aki be akar sorolni.
Azoknak a járműveknek pedig, amelyek Budapest felől érkeznek, és itt (valamelyik utcán) szeretnének lekanyarodni, viszonylag élesen kell befordulniuk, erősen kell lassítaniuk. Az Uránusz köznél azonban erre létezik egy alternatív út / menekülőút is: a Budapest felől érkező autós letérhet egy kavicsos, murvás szórással fedett becsatlakozó útra. Ennek az alternatív csatlakozásnak a használatakor leginkább a gyalogosokra kell figyelni, akik a buszmegállók felé mennek /felöl jönnek, illetve a mostoha időjárási körülmények is elriaszthatják az autóst a használatától. Az Uránusz köz 2020 júniusáig egy sorompóval lezárt magánút volt, de aztán a tulajdonos térítésmentesen átadta az önkormányzatnak. Azóta a sorompó csak dísz, még nem szerelték le, mindig nyitva van...ahogy látom.
Gyakran előfordul, hogy valaki, talán idegenként érkezve ide – Vaze és társai ide vagy oda – az utolsó pillanatban, későn indexel (vagy egyáltalán nem indexel!) a lekanyarodásnál. Mivel a biztonságos követési távolság betartása a nagykovácsi medencében teljesen ismeretlen fogalom sok autós számára, ezért a Vénusz utca / Uránusz köz a ráfutásos balesetek veszélyforrásai.
Időszakos jelleggel ugyan, de mindig visszatérően növelte (növelheti) a bajt, hogy a csapadékvíz elvezető árkok eltömődése (értsd: a tisztítás hiányosságai) miatt, esős időben vízátfolyások alakultak ki a kanyar aljában. Sőt: a kanyar tetején is kialakultak tavak, mert a víznek nem volt hová elfolynia. Konkrétan néha kacsák tanyáztak ezekben a kis ároktavakban.
A kanyar aljában (természetesen a 11104-es út egyenes szakaszában) összegyűlt vízmennyiséget vízátfolyásnak nevezni: eleve eufemizmus bárki részéről.
Évek hosszú sora óta (amióta itt élünk, azóta biztosan, és 1999-ben vettük a telket) jelentkező probléma volt az, hogy felgyűlt és kiömlött a víz az árokból. Ilyenkor gyakorlatilag kis beltengereken keltek át az autók. A víz hosszan és vastagon elborította az egész úttestet az egyenes szakaszon Nagykovácsi felé. A gépjárművek néha alvázig merültek el vagy sűrű vízfüggönnyel borították be egymást, amikor áthaladtak ezeken, hömpölygő áradatokat elindítva minden irányban. Nagyjából 2 évvel ezelőtt végre történt némi előrelépés: kiszélesítették és kikotorták a vízgyűjtő árkot, így ma már sokkal több csapadékvíz befogadására képes...de éppen ma, (amikor írtam ezt a posztot) a tegnapi horror mennyiségű esőt követően, ismét feszített víztükrű medencévé alakult az árok, a kiöntés határán.
Régóta tervbe van véve / szorgalmazzák egy áteresz kialakítását az út alatt, ami a ledobná, levezetné a vizet az árokból Remeteszőlős oldalában, de...Önkormányzat, Magyar Közút, bürokrácia, pénz, paripa, fegyver, szóval a klasszikus magyar történet.
Ezzel még nincs vége a kockázati tényezők felsorolásának. A domb tetején, a kanyar végétől kicsit távolabb, az út egyenes szakaszán állították fel a 63-busz két megállóját. A Budapest felől érkező busz megállójának helyével nincs komolyabb gond, de a Budapest felé haladó busz megállóját mintha úgy találták volna ki, hogy szándékosan növelje a baleset esélyét.
Jobb oldalon a buszmegálló Budapest felé, balra a sarokban az Uránusz köz, és balra fent a kavicsos leágazás a 11104-esről. Őszintén szólva ma sem tudom, hogy ez egy hivatalosan használható és erre kitalált lecsatlakozás-e, vagy egyszerűen kitaposták az autók, és utólag szórták le murvával, de folyamatosan használatban van...ha az időjárás is engedi. A Google Street View képe, forgathatod a linken ismét.
A buszmegálló majdnem szemben van az Uránusz közzel, ami csak bonyolítja a helyzetet. Legalább 15-20 méterrel beljebb (Budapest felé) kéne lennie. Ha valaki áll ebben a megállóban akkor a Nagykovácsi felől érkező busz indexel, lassít, félrehúzódik, hogy felvegye az utast. Rutin. Sajnos az is szinte rutinszerű, hogy a busz mögött jövő, a kanyarból kivágódó (szó szerint, hiszen a gyorshajtás a Nagykovácsi úton nemzeti sport a Kétperces embereknél) autók néha az utolsó pillanatban konstatálják ezt, a szükséges vészfékezésekkel, kormánymozdulatokkal elkerülve a ráfutásos balesetet. Mennyi ilyen majdnem ütközést láttam az elmúlt évtizedekben? Ha 300-at nem, akkor egyet sem. Ez egyébként dicséret is: ez alapján a reflexeik mindez ideig jól vizsgáztak...a buszokkal kapcsolatban. Azoktól talán félnek. Okkal. Egy darab 16 625 kg, de össztömegben 28 tonna.
Zebra nincs a buszmegállóknál. Az a remeteszőlősi lakos vagy kiránduló, aki busszal menne be Budapestre, és itt szállna fel, néha percekig is várakozhat a csúcsidőben az út túloldalán, amíg átjut a megállóhoz az autófolyam egyik szünetét kihasználva, és akkor is jobban teszi, ha fut, ha szaporázza a lépteit, mert simán felbukkanhat a kanyarból a helyi Max Verstappen. Nem vénnek való vidék és átkelés. Tulajdonképpen afféle csoda, hogy eddig csak két gyalogosgázolás történt itt...én legalább is ennyiről tudok. Egyszer szemtanúja voltam, ahogy egy kisgyerekekkel teli kirándulócsapat az út túloldalán ragadt, mert nem tudott átkelni a buszhoz az szüntelen autóláncban. A busz az orruk előtt ment el, hiszen senki sem állt a megállóban, és a buszsofőr sem teheti meg, hogy megáll és kivárja amíg az akció sikerül egy rakat gyereket terelgetve. Én a buszról néztem, ahogy tehetetlenül széttárják a felnőttek a kezüket. Mellesleg: egy autó sofőrjének itt udvariaskodni (átengedni a gyalogost) legalább akkora kockázat, mert gyakran a seggedben jön a következő autó. Ismétlem: a követési távolság betartása nagyon sokaknak ismeretlen fogalom.
♦
A tapasztalatok szerint a Rácski-kanyarban a balesetek okai között előfordul(hat) mindaz, amely bárhol máshol a faluban: a helyi, "kirívóan közösségellenes" és speciális emberi tényezők, vagyis a közlekedési kultúra alacsony színvonala ,"hirtelen rosszullét, figyelmetlenség, felelőtlenség, abszolút gyorshajtás (a megengedett sebesség jelentős túllépése), relatív gyorshajtás (nem az út-és látási viszonyoknak megfelelően megválasztott sebesség), tiltott előzés, kanyarodási szabályok megsértése, követési távolság be nem tartása, műszaki hiba, defekt, vadgázolás..." Nincs meglepetés.
Ám a Rácski-kanyar rá tud tenni minderre egy lapáttal: az útfelület, illetve a kanyar kialakításának sokszor szidott fizikai jellemzői olykor aktív együttműködésre lépnek a rossz időjárással. Amikor e kettő összedolgozik, összetalálkozik, a Nagykovácsi Készenléti Szolgálatnak jó eséllyel ki kell vonulnia kihúznia az autókat az árokból.
Zápor, zivatar, sűrű hó, gyors jegesedés, zúzmara stb.: csapadékos, nyúlós, nyálkás időjárásban itt mindig érdemes észnél lennie a járművezetőnek...de a Rácski-kanyarban a fizikai jellemzők és a rossz időjárás néha akkor is keresztbe tehetnek egy sofőrnek, ha az illető egyébként minden szabályt betart és nagy óvatosságot tanúsít. A Rácski-halálkanyart ugyanis még az önkormányzat is úgy jellemezte az Magyar Közútnak címzett egyik beadványában, hogy "vállalhatatlanul csúszik".
A kanyar /az út mintha önálló akarattal bírna. Ha mindenre odafigyelsz, még akkor is képes ellened és az autód ellen dolgozni.
A Rácski-kanyar ügye persze soha nem volt ismeretlen probléma ez sem a mindenkori önkormányzat, sem a civil közösség előtt, tehát az első részben már említett, 2006-os Önkormányzati Fórumnak a helyi közlekedést szemléző Autózz! topikjában is szóba került. Én civilként abba a népes táborába tartoztam, amelyik a sebességmérők és kamerák elhelyezése, és persze a törvényben meghatározott büntetési tételek szigorítása mellett, egy körforgalom kiépítésében látta a probléma hatékony orvoslását.
A körforgalom (az én elképzelésemben a formavilágát tekintve inkább macskanyelv vagy piskóta) azonnal kihúzta volna a halálkanyar majdnem minden méregfogát: lelassította volna az önjelölt autóversenyzőket, felszámolta volna szembejövő forgalmat, megszüntette volna az előzési lehetőséget, biztonságossá tette volna a lekanyarodásokat és a becsatlakozásokat...vagyis hozta volna mindazt, amire kitalálták. Már akkoriban is vastag tízmilliókba került volna, (konkrétan 100 és 300 millió Ft közötti összegek röpködtek a levegőben) de nem ez volt talán az egyetlen oka, hogy akkoriban nem valósult meg. Erre még visszatérek. 
A Rácski-kanyar biztonságosabbá tételében azonban sokáig nem sikerült előrelépést elérni, csak általános jellegű, alkalmankénti rendőrségi tűzoltás folyt: csekkek osztogatása. Mígnem 2016-ban olyasmi történt, amelyet már nem lehetett komolyabb válaszreakció nélkül hagyni.
2016
2016-ban, január 1. után, másfél hónap alatt 8 baleset történt a Rácski-kanyarban. Az Indexen később azt olvastam, hogy ez a szám, nem megerősített információk szerint ugyan, de valójában február 24.-ig, két hónap alatt ∼20 volt. A tél, illetve a csapadékos időszakok alapból emelik a kockázatot a kanyarban, de ez még így is elfogadhatatlan évkezdés volt, akár 8, akár 20 balesetről van szó.
A jelzett balesetek többsége kicsúszásos jellegű volt. Ez általában is igaz a Rácski-kanyarban: a megcsúszás, a kicsúszás, a sodródás. A szabálytalan előzések mellett a legtöbb baleset ilyen: átsodródás a szembejövő sávba, lesodródás az árokba, kisodródás a fasorba vagy a szalagkorláthoz, perdülve sodródás tehetetlenül bárhová és bárminek. Szerencsére többnyire nem járnak / jártak súlyos sérüléssel: a modern autóiparnak is megvan a maga haszna.
A 2016 januári / februári balesetsorozat azonban bőven átütötte az ingerküszöböt Remeteszőlős és Nagykovácsi településvezetőinél is. Nagykovácsi már korábban is folyamatosan intézkedést sürgetett, majd február 4.-én, aztán február 10.-én szóban és írásban is jelezte és kérte pl. a vízátfolyások megszüntetését, végül Remeteszőlőssel összefogva, együttesen léptek fel. Bekérték a rendőrség és a Nagykovácsi Készenléti Szolgálat statisztikáit, levelet írtak a Magyar Közúthoz, és kérték, hogy az út gazdái csináljanak...valamit. Bedobták a körforgalom kialakításának 10-15-20 évvel ezelőtt felötlött (és folyamatosan lebegtetett majd fiókba süllyesztett) tervét is.
Amíg a civilek javasolták / melegítették fel ugyanezt a múlt messzi ködében, addig ez csak kotnyeleskedés volt. A Rácski-kanyarba építendő körforgalom azonban mostanra mainstream lett, és a megoldás kulcsa, nota bene! politika. 2019-ben is előjött a kampányokban, az önkormányzati választások idején.
A két önkormányzat február 15.-én küldte el a közös levelét a Magyar Közútnak. De mielőtt érdemi intézkedés történt volna, február 23.-án ismét történt egy baleset a Rácski-kanyarban.
Ezúttal súlyos, halálos kimenetelű baleset, több sérülttel.
Ez a tragédia hirtelen, látványosan felgyorsította az ügymenetet. Én azt hiszem ez Magyarországon rendszerfüggetlenül örök érvényű: gyakran egy tragédia szükséges ahhoz, hogy a langyos vizet és a papírtologatást felváltsák a tettek. A külső szemlélő számára mindenesetre ékes bizonyítékául szolgálhatott – nekem az volt – ez a nekibuzdulás az iménti megállapításnak (pedig lehet, hogy már egy korábban leegyeztetett időpont volt), ugyanis a halálos baleset másnapján, február 24.-én megjelentek a Magyar Közút szakemberei. Ők, a rendőrség munkatársaival, a Nagykovácsi Készenléti Szolgálat önkénteseivel, valamint Nagykovácsi és Remeteszőlős polgármestereivel /adott képviselőivel, a Főépítésszel együtt közös bejárást tartottak az érintett területen, és megvizsgálták, hogy a vágyak és a pénzügyi, műszaki, technikai lehetőségek terén hol lehet közös nevezőt találni, hogy megszakítsák végre a Rácski-kanyar negatív bűvkörét.
A Magyar Közút megvédte a mundér becsületét: az útfelület kialakítása, a közlekedésbiztonságot és a forgalmat szabályozó eszközök száma, jellege, kihelyezése minden vonatkozásban megfelel(t) a jogszabályi, törvényi és műszaki előírásoknak, és a nagyszámú baleset oka elsősorban az autóvezetők magatartására vezethető vissza. Visszatérő érv volt ez, és az igazsághoz hozzátartozik – ha az eddigiekből nem derült volna ki –, hogy minden az úttal kapcsolatos tapasztalati anomália ellenére, ebben a megállapításukban sok igazság van / volt. Miután ezt rögzítették, akkor rögtön, illetve a következő két éven belül gyakorlatilag felmarták (szó szerint) változtatásokkal a Rácski-kanyart. A következőket tették:
- a megengedett maximális sebességet jelző 60km/h-ás táblákat lecserélték 40 km/h-ra (a kanyar előtt 40-re kell lassítani, rövid távolságon belül)
- csúszós úttestre figyelmeztető táblákat helyeztek ki
- az úttesten ún. mikro-marást végeztek, amely a felületen csökkentette a csúszásveszélyt (és beígérték az új kopóréteget március 31.-ig)
Beindult a gépezet. A szakmai, a politikai, a kommunikációs, a propaganda, a közösségi média és a civil társadalom gépezete is. A Rácski-kanyar is megkapta végül a maga címlapját, mint a Titanic. A képen éppen végzik az útfelület mikro-marását.
A beavatkozás – és a fokozott rendőri ellenőrzések, teszem hozzá én – hatására visszaesett a balesetek száma...egy időre. De nem szűntek meg, mert a Rácski-kanyart nem lehet ilyen könnyedén megtörni. Ennek nyomán 2 évvel később, 2018-ban, egy újabb helyszíni bejárást követően, ismét műszaki beavatkozásokkal próbálták tovább csökkenteni a balesetveszélyt. (táblacsere/új táblák, padkaépítés, veszélyre felhívó útfestés...és persze a fokozott rendőri jelenlét szorgalmazása, ez utóbbi 23 éve elmaradhatatlan, ha Nagykovácsi közlekedésbiztonsága szóba kerül)
A 2016 utáni mikro-marásos technika bevetése, vagyis az útfelület felbarázdálása után a lakosok egy kisebb hányadánál azonnal beindult az értetlenkedés, a fejcsóválás, a közismert "a szar se elég büdös" magyar nyafikommandó és indignálódó dohogás, miszerint "de miért kellett ezt? nem volt az úttal semmi hiba! ez borzalom! mikor csinálják már meg végre? intézkedjen már a Kiszel Kati!". Voltak, akik idővel megértették a lényeget, de bizonyos embereknek ugyanakkor úgy tűnik szinte lehetetlen megmagyarázni, hogy a beavatkozás az ő érdeküket, biztonságukat is szolgálta.
Azt azért megjegyzem, hogy állítólag a motorosok (bármely időjárásban, még szárazban is) különösen rühellik ezt a felmart útfelületet: négy kerékkel más lehet ez, mint kettőn. Ehhez nem tudok hozzászólni, nem tudom igaz-e, és nem tudom, hogy ez mennyire általános, de évek óta belefutok egy-egy ilyen kommentbe, amelyben arra panaszkodnak a motorosok, hogy csúszik a kanyar.
Mivel azonban a Magyar Közút írásban deklarálta, hogy mikro-marásos útfelület a forgalom / a közlekedés biztonságát nem veszélyezteti (sőt, éppen növeli a biztonságot, hiszen ezért csinálták), ennélfogva az új (kevésbé csúszós?) kopóréteg felhelyezésére nem tűz ki magának határidőt, így az autósok hetedik éve hallgatják ezt a morgó-zörgő dorombolást a kerekek alatt, amikor elérik a Rácski-kanyart. Egyesek számára ez bosszantó kellemetlenséget, valakinek talán elviselhetetlen kínszenvedést jelent az autóban (kötekedők előnyben), míg másoknak esetleg zajártalmat az út melletti házakban, Remeteszőlősön. Pereskedni bárkinek lehet, de én nem hallottam arról – ettől még lehetnek ilyenek –, hogy eddig bárki jogi útra terelte volna a mikro-marással járó esetleges következmények (egészségügyi, autó-műszaki stb.) ügyét. És vannak azok – jellemzően talán olyanokról lehet szó, akik 2016 után költöztek ide –, akik azt hiszik, hogy ez az út ennyire rossz minőségű a kanyarban, és ezt rendszeresen szóvá is teszik. Őket fel kell világosítani arról, hogy mi történt itt az úttal, de egy újszülöttnek minden vicc új, ezért ez egy permanens küzdelem lehet az önkormányzati dolgozók, vagy a közösségi médiában aktív és tájékozott civilek részéről.
A balesetek azonban így is rendszeresek. A számuk grafikonja hullámzó, mint a lázgörbe, de a probléma adott. Minden visszatért már évekkel ezelőtt a régi kerékvágásba mikrobarázdába, sőt, a beavatkozás utáni rövidebb-hosszabb nyugalmi időszakot leszámítva, ki sem mozdult belőle soha. Ezt a posztsorozatot is éppen azért kezdtem el, mert a 2023-as év is egy frontális ütközéssel indult a Rácski-kanyarban...(aztán jött a szomorú hír a többi balesetről, tűpontosan azokon a helyeken, amelyeket kiemelni szándékoztam...mindegyik adja magát)
Van kiút? Van megoldás?
Van. Több is. Az idő függvényében az egyik végleges megoldást fog nyújtani, de ennek nagyon sokan nem fognak Nagykovácsiban örülni. Ez egyébként cinizmusra okot adó, vicces fordulat. De szigorúan csak építéstörténeti szempontból, mert a Rácski-kanyarban nincsen semmi, amin mulatni lehetne.
A megoldás
1. Fokozott rendőri jelenlét, állandó ellenőrzések, drónok, civil autós sebességmérések: ideiglenesen vagy időszakosan visszavetheti a balesetek számát, de végleges megoldást nem nyújt. Nem lehet egy rendőrt napi 24 órában ideállítani. A Rácski-halálkanyar töretlen törésekkel teli karrierjét ezzel nem lehet megszakítani. Ahogy említettem a 11104-es út krónikájában is, Közlekedésbiztonságot erősítő, "eső után köpönyeg" és demonstratív, kampányszerű akciókból volt már több is az elmúlt 23 évben. Ideig-óráig működik, aztán visszaáll a szomorú egyensúlyi állapot. Mindig így volt.
2. Fixen telepített traffipaxok, kamerák, rögzített felvételek: ez tartósabban működne, és hatékony visszatartó erő, a renitensek kiszűrésére és megbüntetésére alkalmas módszer. Annak idején részben azzal pattintották le a civileket az önkormányzati Fórumon, hogy a fix traffipaxok és kamerarendszerek telepítése jelenleg (akkor) technikailag megoldhatatlan, mert valamilyen adatátviteli, műszaki, szoftveres és bürokratikus problémák akadályozzák a megvalósítást 11104-es úton és így a Rácski-kanyarnál is. Számomra soha nem derült ki, hogy miért lenne megoldhatatlan, de laikusként soha nem akadékoskodtam volna, nem értek hozzá. Úgy véltem, hogy elvileg minden betáp, kommunikációs csatorna stb. (áram, internet stb.) ott van 10 méterre, Remeteszőlősön, rá lehet csatlakozni a hálózatokra, és fizikai akadálya sincs az oszlopok elhelyezésének. Általában a legegyszerűbb reakció a civilek részéről az volt, hogy ez csak kamu kifogás, és a valódi ok az, hogy sem a magyar Közút, sem az Önkormányzat nem akar, vagy inkább nem tud erre milliókat áldozni. A téma a napokban ismét felmelegítésre került: Nagykovácsi és Remeteszőlős polgármestere összeült, és az egyik tárgyalási pont – a rendőri jelenlét fokozása mellett a 11104-esen (!) – egy fix traffipax /trafibox kihelyezése volt a Rácski-kanyarban. Úgy tűnik immár elhárult az akadály a telepítés elől: ez bíztató előrelépés lesz a jelzett útszakasz közlekedésbiztonságának erősítésében. Ha és amikor megvalósul.
3. A probléma megoldását nehezítő külső körülmények – az említett műszaki problémák (kamerák), a beruházás nagysága (körforgalom), a bürokratikus nehézségek, az állandó pénzhiány stb. – mellett nem szabad elfelejteni: ahol a felelősség megállapítható (vagyis nem rosszullét, kivédhetetlen vadgázolás stb.), ott a Rácski-kanyarban történt balesetekért is elsősorban és mindenek felett a (hibázó, Kétperces Ember stb.) gépjárművezetőké a felelősség, és az önkormányzat a saját lehetőségein belül mindent megtett azért, hogy csökkentse a balesetek számát.
Egyesek szerint ez a minden túl kevés és sok esetben elkésett volt, mások szerint nem.
Ezt a vitát nehéz lenne egyértelműen eldönteni, szerintem mindkettőben található igazság.
Néha azonban az évek múlása kitermeli a megoldást. Ahogy az is igaz, hogy sokak számára lassan összeállt és kikristályosodott egy mélyebb, háttérben meghúzódó (talán téves) magyarázat is arra, hogy miért nem erőltették, miért nem nyomták hevesebben a körforgalom megépítését a döntéshozók. Ennek, a racionálisan gondolkodókat, a politikai ellendrukkereket és az összeesküvés-elméletek kedvelőit is egy táborba, egy zászló alá terelő alternatív magyarázatnak a hátterében Nagykovácsi egyik legnagyobb ingatlanfejlesztési projektje állt, állhatott.
Csak ki kell(ett) várni, míg beérik a gyümölcs.
Ami a Rácski-halálkanyar halála lehet
Az említett projekt a Kecskeháton található, és – legalábbis jelentős részben – a megoldás maga.
Külön posztsorozat lesz, több fejezet. A lényege nagyon vázlatosan most csak ennyi: 1996-ban felparcelláztak és kárpótlási földként kiosztottak 11104-es út és egyben közvetlenül a Rácski-halálkanyar mellett egy szántóterületet, mezőgazdasági művelésre. A telektulajdonosok, illetve a nagy bizniszt szimatoló ingatlanügynökök azonban villámgyorsan rájöttek, hogy ebben rengeteg pénz van, és a szántóterületből, két évtizedes kitartó munkával építési belterületet faragtak. Ez az immár 27 éve tartó, 3 nagykovácsi polgármester ciklusán átívelő (Pájer Árpád-Bencsik Mónika-Kiszelné Mohos Katalin), rengeteg tárgyalással, vitával, botrányokkal, építési szabályok módosításával, durva összezördülésekkel és vaskos politikai viharokkal megtűzdelt történet (2016 óta) egy lezárt és visszafordíthatatlan folyamat. Húzzák a drótkerítéseket a telkek határán, és pörög a kerék: a kereket a Nagykovácsi Kecskehát Táj-és Környezetvédő Egyesület hajtja, és hajtotta mindig is.
Egy óriási kertvárosi lakóövezet (lényegében lakópark) lesz a Kecskeháton. Hivatalosan: Lke9, 9-es számú kertvárosi lakóövezet. Ez lesz a Léda-liget.
A terület ∼20 hektár. 150 telek van rajta, mindegyik egyenként 1000 négyzetméter. A Nagykovácsi önkormányzatnak is van rajta több telke (egy kisebb 400 m²-es, egy majdani játszótérnek, és összevont nagyobbak, négy helyrajzi szám alatt). Az elkészített hatástanulmányok alapból 450 lakossal számolnak, de ismerve a Nagykovácsiba költözők gyerekvállalási hajlandóságát, ez biztosan több embert jelent végül. És a nagykovácsi valóságból kiindulva szerintem minimum 250 autót pluszban, amelyik a 11104-es utat fogja használni.
De ami jelen poszt témájának szempontjából sorsdöntő, hogy a Léda-liget ingatlantulajdonosi közösségének rengeteg, nagyon komoly pénzügyi feltételt és infrastrukturális beruházás teljesítését kellett és kell teljesítenie ahhoz, hogy az építkezések megkezdődhessenek. Azon túl, hogy minden költséget a kecskeháti ingatlantulajdonosoknak kell állniuk, e feltételek teljesítése nélkül egyetlen építési engedélyt sem ad ki a Nagykovácsi Önkormányzat a területre. Víz, csatorna, villany, gáz, kommunikáció...és egy körforgalom kiépítése a Rácski-kanyarban, hogy a Léda-liget megközelítése és forgalmának szétosztása zavartalan legyen.
Nagykovácsi Kecskehát Táj-és Környezetvédő Egyesület elkészítette a terveket: amennyire tudom, ez 30 millió Ft-ba fájt nekik. Nagyon bonyolult, közműkiváltásokkal és kerülőúttal megbolondított, engedélyeztetésben sem egyszerű építési akció.
A körforgalom egyik – nem részletekbe menő – tervrajza. Középen a Nagykovácsi út a tervezett körforgalommal és leágazásokkal. Jobboldalon Remeteszőlős, bal oldalon a Léda-liget. Forrás
Ez a körforgalom, pontosan úgy, ahogy azt annak idején 2006-ban, aztán 2010 és 2014 között, és azóta mindig szorgalmazták a civilek is, legalább 80 %-ban kiiktatja a Rácski-halálkanyar kockázati tényezőit.
Az emberi tényezőt nem tudja teljesen kiiktatni. De azt soha nem tudja kiiktatni semmi. Nem létezik tökéletes, 100%-ig biztos műszaki, technológiai, rendészeti vagy törvényi megoldás a balesetek vagy a közlekedési bűncselekmények megakadályozására. Elvileg mindig lesznek balesetek, tragédiák. Az a cél, hogy sokkal kevesebb legyen, vagy hogy egyáltalán ne történhessen meg ilyesmi. Le az elvi lehetőségekkel. A tökéletességet kell ostromolni.
Fanyarul szórakoztató fordulat, hogy egy közel három évtizedes, eddig is nagy felzúdulást keltő, Nagykovácsi jövőjére nézve komoly infrastrukturális, környezeti, közlekedési, sőt, politikai kihívást jelentő beruházás lesz a megoldás a problémára. Egy nagy gond kiüt egy másik nagy gondot.
Annak kell drukkolni, hogy ez minél előbb megtörténjen. Tőlem már tegnap kezdhetnék a munkát. A körforgalom átadása után Nagykovácsi (és Remeteszőlős) lakói olyat fognak látni és átélni, amelyre nagyon hosszú ideje – 2000/2002, a nagy nagykovácsi belterületbe vonások óta – nem volt példa. Több mint 100 családi ház fog kinőni a földből. Ez a nagyszabású építkezési hullám határozza meg a következő éveket, és a Rácski-kanyar viharait felváltja a környéken egy másik. De az remélhetőleg kevésbé lesz életveszélyes.
Néhány apró probléma azért akad a körforgalom kiépítése körül:
- ∼1 000.000.000 (egymilliárd) forintba kerül. Kissé felmentek az árak 2006 óta.
- A Nagykovácsi Kecskehát Táj-és Környezetvédő Egyesület a jelen állás szerint semmiféleképpen nem fogja ennek az óriási beruházásnak az összegét egymaga állni, ezért elvileg és logikusan a Magyar Államnak / a Magyar Közútnak (EU forrás?), a Nagykovácsi Önkormányzatnak és a Remeteszőlősi Önkormányzatnak az Egyesülettel összefogva, közösen kell finanszírozniuk a körforgalom kiépítését. Ebből előre borítékolhatóan nagy vita, huzavona, és politikai vihar is lesz, márpedig közelednek a választások...amelyből ki is nyerheti mindenki a maga részét. A szalagátvágó ceremóniák nagyon látványosak tudnak lenni a kampányidőszakban, ahogy az elmaradásuk is fokozza az ellenfelek harci kedvét.
A Nagykovácsi / Remeteszőlősi Önkormányzat és / vagy a Magyar Állam / Magyar Közút – akarva vagy akaratlanul, ez most már mindegy –, de ki fogja bekkelni, ahogy az elmúlt évtizedekben kibekkelte azt az időt, amíg a körforgalom megépül. A településfejlesztés üteme utolérte a vágyakat, terveket, a reményeket.
A magvalósulásáig persze még csökkenteni kell a balesetek számát, nem lankadhat a figyelem. Hasznos lesz a kanyarba helyezett trafibox, a hatóságok fokozhatják a rendőri ellenőrzéseket, és utána sem maradnak le a további traffipax és kameratelepítésekről, mert ezek hasznos támogatói a közlekedésbiztonság erősítésének az egész úton, de a megoldás immár az Idő kezébe került.
Addig is vezess óvatosan, nyugodtan, és a szabályokat betartva, hogy mindenki élve és egészségben hazaérjen. Nagykovácsiban is érték az élet.
És amikor a körforgalom megépül, akkor legalább itt, a Rácski-halálkanyarban a zord időket végre felválthatják –legalább részben – a jobbak. A kevésbé veszélyesek.
Ámen.
