Vasárnap eldől ki lesz Franciaország elnöke. A két talpon maradt vetélytárs Macron és Le Pen. Szót ejtettem már a párizsi teraszok kapcsán a franciák kíméletlenségéről, különösen ha politikáról van szó, bár azt kétlem, hogy bárkinek, aki híreket fogyaszt sikerült volna ezzel újat mondanom. Elkanyarodnék a hazai politikai közállapotok felé e téma kapcsán.
Az álhírek, hazugságok, pletykák, sejtetések, trollok korát éljük. Ez utóbbiak állítólag már győztek is. A hír már nem szent, minden vélemény érdektelen, és eszközökben már nem válogatnak sehol. Tárgyilagosság, higgadtság? Itt, Magyarországon, a kopasz verőlegények földjén?! Ez az opció fel sem merül.
A tolvajok általában heveny érzékenységgel és mély megbántottsággal reagálnak arra, ha letolvajozzák őket. A pedofil erőszakoló-sorozatgyilkosoknak is vannak emberi jogaik. Szerintem a karó jobban állna az ilyeneknek, de egyelőre még nem vagyok hatalmon.
A magyar politikus szintén különösen érzékeny emberszerű-fajta, így a hírek garmadája szól az egymás ellenében indított rágalmazási, becsületsértési perekről, rendőrségi, ügyészségi feljelentésekről. Az újságírókkal szembeni jogi fellépések, illetve a sajtóorgánumok ellen indított helyreigazítási perek, benyújtott panaszok ügyintézésére valószínűleg minden nagyobb pártban külön csapat és elkülönített költségvetés áll rendelkezésre...elvégre van pénzük az adófizetőknek, hogy állják a cehhet, és a kínnal, vérrel, gyötrelemmel megkeresett adóforintjaikból kifizessenek valami csókos ügyvéd havert, ha az kell, aki a Méltóságos Úr szomszédjában lakik, vagy éppen a kedves lányát dugja a Nagytekintélyű Úrnak. Paparazzik követik, fotózzák, lesik az ellenfelek prominens politikusainak minden mozdulatát, és azonnal tolják fel a fotókat a netre, lökik a lojális médiacápáknak, ha megcsípnek valamit, ami ideig-oráig borzolja, borzolhatja a kedélyeket. Ma már mindenki hittel hiszi és tudja, hiszen elovasta az agymosó média szennylapjaiban vagy látta a szörnykanálisokban, hogy Vona Gábor buzi, Soros György megölte volna az anyját, de mivel a magyar nép emlékezete igen rövid, talán nem árt emlékeztetni arra, hogy a sárdobálásnak, aljas lejáratókampányoknak, 27 éves demokratikus hagyománya van e kies honban, hiszen pl. Orbán Viktor is rendszeresen veri a feleségét ugye, megírta az internetes trollhadsereg, amelyik az álhíreket nyomja a létező összes digitális térben, a béka segge alól hozva a szavazatokat az ún. liberális-baloldalnak annak idején, és ne feledkezzünk meg a szép emlékű HVG-cigányoktatós videóbotrányról sem, amit jó elvtárs hozott a szerkesztőségbe, ezért alapból beszopta az újság, hogy aztán megtépázott nimbuszát toldozgassa utána. Azóta óvatósabbak.
A Kubatov-lista hab a tortán, egy a sok hasonló botrányos mendemonda közül, itt állítólag mindenki mindenkiről már mindent tud, azt is kire szavaz és kinek a seggét nyalja. Juhász Péter és Rogán Antal külön szorítót kapott a politikai ringben, hogy eldöntsék a bíróságon bűnöző-e a Tóni, pontosabban, hogy lehet-e rá ezt mondani, mert az még nem ugyanaz, és Vona Gábor is tátott szájjal rohant a lófaszért annak idején, amikor bírósághoz fordult, amiért a pártját csúnya szavakkal illették, aztán a bíróság közölte vele, hogy, aki sarkosan fogalmaz érzékeny társadalmi témákban, az fogadja el, ha a Fogadj Isten is hasonló stílusban érkezik. Ez mostanra olyan szintre jutott, hogy a véres és szűkszavú plakátháborúra és kampányra reagálva a kormánypárt törvénnyel akarja végérvényéesen kicsinálni egykori mesterét, és házi oligarcháját, akinek a felemelkedésüket és karrierjüket köszönhetik, a fideszes keretlegények a demokrácia ifjú harcosai pedig lazán összeragazgatják az ellenfél feleségének az autóját, egyértelmű üzenetet küldve neki: tudjuk hol laksz, tudjuk melyik az autód. Ez a világ bármely civilizált részén messze túllépné az elfogadható határvonalat, de itt a vérsötét Alsó-Balkánon úgy tűnik a napi rutin része lesz, 2017-ben. Lehet, hogy tényleg nincs a gödörnek alja, Magyarországon, és mindig lesz lejjebb. Az külön jó, hogy az EU és a szelektív tolerancia hazai bajnokai is besegítenek az amúgy is lesújtó mélységű kampányba, ami mostantól vár ránk 2018-ig: Orbán Viktor bírálja, spekulánsozza Soros Györgyöt, és aki ilyesmi tesz, az egyértelműen antiszemitizmussal/burkolt zsidózással vádolható. Ez a taktika, a mindig-mindenre előrántható antiszemita kártyával már az SZDSZ-nek is nagyon bejött anno, részben azért vannak most ott, ahol, sehol. Innentől már értelmetlen bármiféle kommunikációról beszélni, mert kezdődik a szardobálás, és tényleg kezdődik. Azért a Kövér Laci bácsinak jár egy elismerő biccentés, amiért a ragasztgató narancstálibokat is kibaszta a parlamentből, és nem csak az újságírókra pödri a bajszát, hogy említsek valami pozitívat is.
Mindenesetre jó lesz nekünk. Egyre lejjebb, egyre mélyebben, egyre durvábban, minden fronton.
A karaktergyilkolás lényege, hogy nem szabad válogatni az eszközökben. Mindent a céltáblára kell rakni: család, magánélet, munka…legalább is ezt tanítják, a Politikai Győzelem iskolájában, a Negatív-kampány szakon. Ez olykor visszaüt. De ezt már leírtam egyszer, mert Nagykovácsi is ebben az országban van, és a vadászidény mindenütt egyformán zajlik.
Több száz elmentett linkem (cikkek az internetről) van a kritikára érzékeny politikusok tevékenységéről, amellyel a vélt vagy valós mocskot próbálják magukról levakarni a jog eszközeivel. Vicces dolog ez, egy olyan országban, amelyben semmiféle érdemi lezárása nem lett a 2006-os, azonosító nélküli rendőrrevansnak, a legelemibb közpénzfelhasználásról szóló adatokat is ki kell perelni a bíróságon, tombol a korrupció a lakosság szerint is, 27 éve elmeszelik az ügynökmúlt feltárását, és a törvényhozást nem az ország, hanem a pártpolitikai érdekek szolgálatába állították. Mindenki nyakig áll a szarban, de még ugrálnak is, hadd hullámozzon. Nemzeti cinizmus rendszere, by Schiffer András.
Némely vonatkozásban valószínűleg utolértük Franciaországot, de azért van mit tanulnunk. Belepillantottam a francia televiziók műsoraiba, ide-oda kapcsolgattam egy rövid ideig esténként, nyelvgyakorlásként jó, ám sikertelen próbálkozás volt, és a vitaműsorokban a szakértők, pártkatonák egymás szavába vágva, vörös fejjel osztották egymást, azt hittem bunyó is lesz.
Ott úgy dobálják meg tojásokkal az ellenfelet -mit tesz az ég, alámdolgozik a sors, néhány órával ezelőtt éppen Le Pent- hogy öröm nézni. Nálunk bűncselekmény. A tüntetők összecsapnak az ellentüntetőkkel, a rendőrökkel, bárkivel. Egyik este a csendőrség testpáncélos egységei vertek, üldöztek végig az egész utcán egy randalírozó, jelszavakat ordítozó bandát. Mi ettünk a teraszon, az utcán, az egész esti vendégsereggel együtt, tőlünk húsz méterre pedig menekült a csőcselék, mögöttük alakzatban, futva, a sisakos rohamosztagosok. Párizsi pillanatkép. A plakátrongálásokat nálunk árgus szemmel figyelik, rongálásnak minősül az ilyen tevékenység, a Kétfarkúak és a Momentumosok is nagyon vigyáznak, nehogy elkaphassák a töküket a Fiúk. Franciaországban próbálnál meg minden plakát mellé figyelőszolgálatot állítani, meg elárasztani a bíróságokat ilyen baromságokkal. Macronról nem találtam egyetlen épségben lévő, lefotózható utcai plakátot sem, pedig ő a népszerűbb és biztos győztes, minden szakértő szerint, de a plakátjait huggyá-szarrá tépkedték, firkálták, igazából azt sem tudtam megállapítani, ő volt-e rajtuk, csak tippeltem, holott keresztül-kasul bejártuk a fővárost, gyalog, a mellékutcákban is, bár nyilván nem emiatt.
A magyar hírekből, hazai Franciaország-szakértők megnyilatkozásait hallgatva több információhoz jutottam persze. Amit a francia elnökjelöltek egymással művelnek, attól egy hazai viszonyokhoz szokott politikus szerintem dührohamot vagy sokkot kapna. Ellenfelei szerint, Le Pen természetesen egy náci-fasiszta-antiszemita-zsidófaló-xenófób-rasszista-nacionalista, oroszok által pénzelt hazug, aki a gazdasági elképzeléseivel sírba viszi franciahont, és akinek vér tapad a kezéhez, mert miatta gyilkolták meg a bőrfejűek a bevándorlót a Szajna hídján, és ha lenne gouillotine, szerintem Macron valószínűleg krokodilkönnyes szemmel bár, de kényszerűen aláküldené a szőke ördögöt. Macron pedig természetesen az elitista korrupt hatalomgyakorlás, megkövesedett, megcsontosodott, elvtelen, szívtelen, globalista bábja, a régi rendszer foglyaként hajbókoló hazug, aki a nagyvállalatok, a bankok és Merkel személyes szolgája, akinek adóparadicsomokban van bankszámlája, és kiszolgáltatja szegény, megtépázott Franciaországot a fékevesztett migránstömegnek, a növekvő munkanélküliségnek, a terrorizmus rémének, mert rend az nem lesz, ha ő hatalomra kerül. Az egész műsort belepi a bizonyíték nélküli politikai vagdalkozás, panel-érvelés. De legalább leülnek egymással szemben vitázni.
Nálunk leülnek egymással szemben, érvelni, vitázni, vagdalkozni, hazugozni...bármit is csinálni, szemtől szemben?
Ez az a pont, ami alapjaiban különbözteti meg a két ország hozzáállását a politikai kultúra vagy éppen kultúrálatlanság terén. Franciaországban is végletes és végzetes kettészakítottságot és polgárháborús hangulatot emlegetnek, de van valami amiben messze a magyar ugar felett állnak. Minden személyes és politikai ellenérzésük dacára Franciaországnak van egy elfogadott, és kimondva-kimondatlanul támogatott erkölcsi-etikai-morális-politikai minimunként elfogadott rendszere, amire támaszkodhat és ez akkor is megmutatkozik, amikor a nemzeti ünnepeiket tartják. Tudják kicsodák, tudják honnan jöttek, tudják mivel tartoznak a jelenüknek és valójában Franciaország elsőbbségét és mindenek felett állóságát soha nem sorolják a politikai terveik mögé. Macron önmagát patriotának, Le Pent pedig nacionalistának tartja,( a kettő közötti lényegi különbség sokat hozhat a konyhára, ha jól játszák meg) amit Le Pen persze visszautasít, és ő is igaz hazafiként mutatja be magát.
Megygőződéses hazafiak csapnak össze. Majd választanak maguknak egy utat, és rálépnek. Jöjjön, aminek jönni kell.
Magyarországon csak egyetlen azonos pont létezik: az ellenfelek kölcsönösen hazaáruló, köztörvényes, tolvaj bűnözőnek tartják egymást, és elkerülnek minden nyílt, rendezett körülmények között vezetett vitát. Innen sehová sem lehet továbblépni, mert nincs meg a nemzeti minimum sem, amiben mindenki egyetértene, amit mindenki elfogadna. Nálunk még a múlt is folyton változik. Sehol egy út, amire közösen rá lehetne lépni.
Csak plakátokat tépkedünk, firkálunk, ragasztgatunk le. Ehhez értünk mi is. 2018-ig kihúzzuk ezzel, ha beledöglik az ország, akkor is. Utánunk az Özönvíz és a Tűzözön.