Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Zord idők

Tégláról-téglára, kőről-kőre

Templom téri történetek 3.: Az építés - Egy 10 évvel ezelőtti újjászületés előzményeinek, tanulságainak és hatásainak krónikája.

2020. május 18. - zord íjász

1.Nagykovácsi építészetileg egyik legnagyobb beruházásának, a Templom tér 10 évvel ezelőtti átépítésének pénzügyi hátterét, tervezőit és építtetőit, valamint az egyes szereplők által kért munkadíjak tételes felsorolását, és a projekt teljes bekerülési összegét már bemutattam az első fejezetben.

A Terca Jövőtér Pályázat és a Terca Köztérépítészeti Hallgatói Ötletpályázat története, valamint az elfogadott átépítési terv is megismerhető a második részből. 

Következzen az építésnek a krónikája, sok fotóval.

templom_ter_varia800_ok.jpg

Ismerős kép az előző fejezetből. A Templom tér 2010-ben. ZIB illusztráció

  1. Nagyboldogasszony katolikus templom és templomkert.
  2. Templomkert kőkerítése. ("L" alakban)
  3. 1848-as emlékkő.
  4. I. és II. Világháborús/hősi és Tisza István emlékmű.
  5. A megsüllyedt, töredezett, nyomasztó aszfaltplecsni: a 63-as busz végállomása és buszfordulója (a csomópont nem volt körforgalom), valamint minden idők legrosszabb állapotú ún. aszfaltútjainak ismerős stílusú, toldozott-foltozott összefolyása és autós ütközőzónája (szó szerinti értelemben), valójában a megoldandó probléma fő eleme.
  6. Plébánia.
  7. A buszváró szétrohadt vasbódéja.
  8. A templom domb támfala.
  9. A trafóház és az elektromos vezetékhálózat főelosztói, de a Telecom doboza is mellette volt.
  10. Régi református imaház, ma a Faluház.
  11. A Rákóczi utca felé/ a Rákóczi utca becsatlakozása. 
  12. Kis pihenőkert, díszkúttal, és alatta, a Templom közön az ivókúttal.
  13. Térkövezett parkoló.
  14. Templom köz utca.
  15. A Kossuth Lajos utca (a falu főutcája), Budapest felé.
  16. A Templomkert utcát a Templom Térrel összekötő gyalogos átjáró.
  17. A Kossuth Lajos utca folytatása a falu végéhez, a körtés felé.
  18. A templom domb: a térnek ez a részletét érintette leginkább az átalakulás.
  19. ...és amit csak elképzelni kell: a tér felett húzódó légkábel és elektromos vezeték pókhálót, és a parkolón kívül is  minden kínálkozó helyen lerakott autók lehangoló látványát.

1. Hogyan kezdődött a kivitelezés?

Volt róla szó: a tényleges munka a víz és csatorna közműkiváltásokkal kezdődött, még a projekt dátum szerinti nyitányát megelőzően. Ebből fakadt aztán az  a kemény vita a projektcéggel, amelynek szőrszálhasogató -ám nyilván jogszerű- eredményeként végül 2 millióval megkurtították az elnyert EU-támogatás összegét, amikor az önkormányzat lehívta azt.

2010. március 15.-én rakták le az építkezés alapkövét. Ez volt az építés megkezdésének hivatalos nyitánya.

Minden építkezés a tereprendezéssel, az építési terület kialakításával és megtisztításával indul, akár családi házat épít az ember, akár három az egyben épületkomplexumot. 

Ez jellemzően a zöldterület ritkításával vagy annak teljes letarolásával jár.

Nehéz ügy. Törvényszerű, de ettől még nem lesz könnyebb megemészteni az elkerülhetetlen veszteséget, ezt tudja mindenki, aki nem a láncfűrészt választotta a jelének az oviban. Apróságként jegyzem meg, hogy erről még a helyi főépítész is többször említést tett, a falu építészeti arculatát bemutató előadásában. (görgess a 16. és a 23. ház fotójához/képaláírásához) Az ilyen tereprendezések megítélésében az a döntő tényező, hogy az eljárás kellőképpen átgondolt és szakszerű-e, vagyis a kívánt és feltétlenül szükséges végeredmény elérésével összhangban áll-e a beavatkozás mértéke a tereprendezés során. Magyarországon ez egy létező és jól dokumentált konfliktusként van jelen az építési gyakorlatban, és linkhegyeket tudnék ide berakni azoknak, akik esetleg kételkednének ennek az állításnak az igazságtartalmában. A Templom tér átépítése is példaként szolgált erre.

A munkafázis egyik első lépéseként tehát kivágták a fákat, illetve átültették az Általános Iskola és az Öregiskola kertjébe azokat a kisebb fákat, cserjéket, bokrokat, amelyek a kertépítészeti terv alapján megmenthetőek voltak. Ez idáig rendben is volt, de a nagy lendületben a kivitelező Főkert -tévedésből- kivágta a Német Nemzetiségi Önkormányzat által ültetett, megőrzendőként megjelölt hársfát is. A buzgalomnak áldozatul esett fát ugyan azonnal pótoltak a katolikus templom kertjében egy zsenge, új hársfa elültetésével, de Bencsik nem győzött a kivitelező helyett is szabadkozni ezért az otromba -de szerencsére nem rossz ómenként működő - malőrért.

Az önkormányzatnak -erről is történt már vázlatos említés az előző fejezetekben- már jóval azelőtt voltak elképzelései a Templom tér átalakítására, hogy a Terca Jövőtér Pályázat közvetlenül és direkt módon megnyitotta volna lehetőségek kapuját. Az első fejlesztési vázlatokat 2002-ben készítették, de már a 1990-es évek végén lerakták az alapjait az új elgondolásnak, amelynek keretében először a Templom tér keleti oldalán álló épületeket/boltot vásárolták meg. Ezeknek az immár önkormányzati tulajdonú épületeknek az elbontásával építettek egy parkolót, és mellette a már említett kicsi, pihenőpados, címeres-díszkutas teret. A Templom téren álló bazár/kisbolt épületének bérleti jogát sem hosszabították meg, azt is elbontották. Az is világos volt, hogy ez semmire sem elég. A tér problémáinak megoldásához gyökeres, látványos és alapjaiban felforgató jellegű építési beavatkozásra volt szükség, amelynek végén egy központi, nagy, szilárd burkolattal ellátott központi területet kell kialakítani, amitől a főtér egy valódi közösségi dísztér lesz.

kis_pihenokert_templom_ter.jpgA pihenőkert, avagy egy parányi, európai Templom tér a lepusztultság és az igénytelenség Balkánjának..szélén. Fák, padok, díszkút, stílusos kandeláberek: javarészben magánszemélyek és helyi civil egyesületek közadakozásából, ingyenes munkafelajánlásaiból, és az önkormányzat/Német Nemzetiségi Önkormányzat közös anyagi hozzájárulásából állt össze. Mögötte látható az elbontott önkormányzati tulajdonú épületek helyén létesített parkoló, amely az új -de a végeredményhez képest akkoriban még roppant távoli- idők egyik első jele volt. forrás: nagykovacsi.hu/archív honlap/képgaléria

A terveknek megfelelően a régi, kis pihenőkertet is felszámolták. A közadakozásból telepített 4 padjából kettőt a temetőben, a ravatalozónál raktak le, kettőt pedig a templomkertben. A díszkút az új tér része lett a Faluház előtt.

Lebontották a Nagyboldogasszony templom évszázados kőkerítését is: zuhogtak a felháborodott és kétségbeesett lakossági kérdések az önkormányzatra, így élőszóban is írásban is el kellett magyarázni, hogy ez csak ideiglenes állapot, és a kerítést újra felépítik, csak szebben, jobban, még erősebben: a proaktív, előzetes lakossági tájékoztató-kommunikáció akkoriban sem számított az önkormányzat erős oldalának, bár az kétségtelen, hogy ma már jóval több ebben a pozitív elem, mint akkoriban.

A hősi emlékművet keretező, az egykori svábok által fizetett kovácsoltvas kerítéseket is kiszedték, valamint eltávolították az 1848-as emlékkövet félkörívben védő, hasonló jellegű vaskerítést is. A tervekkel ellentétben végül csak az emlékkő kerítése került vissza a helyére, ami szerintem egy jó döntés volt. A hősi/háborús emlékművet mindig is fojtogatta az a jószándékkal készített vaskerítés, és egyáltalán nem illeszkedne az új tér esztétikájához, stílusához. A hősi emlékmű mögött sorakozó három zászlórudat is kiszedték, ezeket sem költöztették vissza oda. Ma az emlékkövet övező félkaréjban áll egy -egy darab- zászlórúd.

A hősi emlékmű maradt a helyén. Komoly plusz költséget jelentett volna az áthelyezése, nem beszélve a művelet állagmegóvási és érzelmi szempontból is érzékeny bukatóira. A tér új szintezésének eredményeként kapott egy téglákból emelt keretet (lényegében egy régi/új ősfás növényszigetet), de ezt leszámítva az építkezés hullámai elkerülték. Ez ugyan egy másik posztnak az anyaga, de itt is meg kell említeni: 1945 után, a hősi emlékmű hányatott sorsának történetéhez hozzácsapódott a "hazánkat felszabadító Vörös hadsereg" egyik Nagykovácsiban "hősi halált" halt katonája, akinek a földi maradványait -természetesen- ennek az "irredenta, fasiszta," és szétvert/megrongált emlékműnek a tövében temették el, egy műkő fedlapos nyughelyen, és attól kezdve itt tartották a tanácselnökök az évenkénti megemlékezést, koszorúzást, a dicső napok emlékére, a kisdobosok és az úttörők színes karéjában.

A nem túl jól dokumentált, (értsd: szóbeli, falusi emlékezet és szájhagyomány útján megőrzött) de elfogadott igazság azonban az, hogy az orosz katona nem harc közben esett el, hanem egy baltával agyonverte a feldühödött, részeg felettese, amikor kiderült, hogy intim viszonyt folytat a tiszt úr helybéli barátnőjével. A szerelmes, szomorú sorsú katona sírját már a rendszerváltás hajnalán áthelyezték a temetőbe, és azóta talán tényleg békében nyugszik. Tehát nem azért maradt a hősi emlékmű a helyén, mert kegyeleti okok (is) akadályozták volna az áthelyezését...akárhová a téren belül, vagy merészebb elmék számára, a téren kívül. Az emlékmű afféle fix adottságként szerepelt a már részletesen bemutatott Hallgatói Ötletpályázatban és a végső tervekben is, nem bolygatta senki...és immár, a 2010 előtti állapotokhoz képest, valóban méltó környezetbe került/kerülhetett. Mert 2010-ben valóban rém szánalmas látványt nyújtott, beszorítva az aszfaltbilincsbe, szorosan az oldalán elhúzó autókkal, és ha azelőtt veti fel valaki, hogy szebb helyet érdemelne, máshol, az nem is tévedett volna.

De ezen kívül persze felszedtek, szétvéstek, lebontottak, felmartak, kiástak, ledózeroltak, kidöntöttek mindent, aminek mennie vagy pusztulnia kellett: aszfaltot, térkőburkolatot, táblákat, oszlopokat, díszkandelábereket (ez utóbbiakat is újratelepítették a temetőben)...elég látványos és hangos műsor volt.

A mélyen tisztelt lakosságnak meg kellett békülnie a zajjal és az állandósult forgalomeltereléssel, de maga az építkezés, az átadási határidő kis csúszását beleszámítva is mindvégig elég tempósan és gördülékenyen haladt. Az építési munkákat négy ütemre bontották, és mindegyikben biztosították/megoldották a buszforgalom, a célforgalommal érkező gépjárművek/áruszállítók és a gyalogosok közlekedésének viszonylagos problémamentességét. Ettől persze még a dühös telefonálások és egyéb úton kézbesített panaszok nem kímélték meg az önkormányzatot: egy idő után hetekre le kellett zárni a teret az autóforgalom elől, és a gyalogos átkelésnek is voltak olykor nehézségei, de ez elkerülhetetlen velejárója minden ilyen beavatkozásnak.

2. Milyen lesz a tér?

Ismered az ősi kőműves mottót? Én három nappal ezelőttig nem hallottam, és egy újszülöttnek minden vicc új. Kőműves mottó: Ha megáll, akkor fal lesz, ha ledől, akkor járda!

A magyar építkezések ősi szokásjoga szerint a Templom tér esetében is csak két terület problémáit kellett leküzdeni: a vízszintesét és a függőlegesét. 

A konkrét esetben ez a vízszintes felületek burkolóanyagának kiválasztását, illetve a függőleges felületek (támfalak, kerítések) burkolási módját jelentette.

Az elektromos hálózat, a tömegkommunikációs infrastruktúra, a víz-és csatornacsövek illetve a gázvezetékek kiváltása/átépítése is fontos műszaki és építésügyi kérdés volt, de ez sokkal földhözragadtabb síkon zajlott annál, mint ami igazán megmozgatta a helyi építész-szakemberek fantáziáját. Őket az foglalkoztatta, ami majd látszódni fog: a flaszter, a falak, a világítás, a zöldterület, az utcabútorok. Minden, ami a tér látszó arca lesz. Minden, amit használni, látni, érezni, tapintani fognak az itt élők.

És ez az a terület, amelyhez előbb vagy utóbb sokan hozzászólnak: ez a rész lesz a kritikák rakétáinak céltáblája vagy ezeknek szól az elismerések nagyzenekarának koncertje.

Hogy fog ez a tér kinézni kinézni a maga nyers valóságában? A szép látványtervek mindent elbírnak, de amikor Marika néni és Zoli bácsi majd először látja meg az elkészült teret, eljő az Utolsó Ítélet napja: és ez olyasmi, amivel mindenképpen szembe kellett nézni valamennyi résztvevőnek, akinek az aláírása a papírokra került. Volt tehát ok az alapos és mély törpönködésre. Elvileg.

3. A vízszintes építészeti kihívás

Terca Jövőtér Pályázat egy fontos építészeti problémától mindenesetre megszabadította a helyi politikai és építészeti döntéshozókat.

A legfontosabb kérdés: mi legyen/milyen legyen majd ennek a távoli, messzi jövőben megvalósuló területnek a burkolata? Ez volt az építész-szakmai vita alapja.

Amit a kezdettől tudtak, elhatároztak és amit sarokpontként kitűztek: szóba sem kerülhet az aszfalt, a kavicsborítás, a gyeprács, és még annyira sem a betontégla/hullámtérkő semmiféle formája, fajtája. Ezek tökéletesen megfelelnek talán egy kisebb-nagyobb kertben, autóbejáróban, parkolóban vagy járdák burkolóanyagának, de egy reprezentatív térnek semmiképpen.

A belső szakmai vita ütközőpontját a kiválasztandó burkolóanyag dolgában az gerjesztette, hogy az a hatalmas, ocsmány aszfaltplecsni, ami a Templom tér kommunista/szocialista közelmúltját jelentette, semmiképpen nem jöhetett szóba, mint felhasználható előkép. Viszont az ősi, -mondjuk 1746 óta számítható- 250 éves "épített" örökség és hagyomány Templom domb esetében a füves, gyomos, kitaposott, szikkadt, poros, saras anyaföldet jelentette. Esetleg némi kaviccsal felszórt placcot és utacskát, ünnepek idején, hogy a plébános úr cipője, a gróf úr csizmája vagy a kis kisasszonyok topánkája ne legyen mocskos.

Ez volt a templom tér: egy az emberek talpával, a szekerek kerekével, a tehenek, a lovak, az ökrök súlyától szaggatott és döngölt területet. Természetközeli élménynek és ugyanakkor a gyerekek kedvenc szánkódombjának kiváló volt, évszázadokon át, de építészeti támpontnak 2008/2010-ben, használhatatlan. A régi festmények/képeslapok és fotók ma is őrzik a domb zöldellő  vagy éppen saras földű, gémeskutas romantikáját, de újfajta romantikára volt szükség.

A csupasz föld volt a hagyomány. Ami egy gólpasszal is felért, amikor a Wienerberger és a Nagykovácsi Önkormányzat szerelmesen rohant egymás felé és összetalálkozott a kölcsönös haszon vadvirágokkal klinkertéglákkal borított szép mezején.

4. A Terca térburkolat

Boldogabb időkben -nem mint e mostani zordban, ahol kísérteties kihaltság borítja be a világot, és Nagykovácsit is- százak kelnek át ennek a térnek a szívén, a templom előtt. Talpuk alatt a Terca termékcsalád egyik térköve. Tudod, mit terítettek oda?

A Wienerberger/Semmelrock Terca fantázianevű téglaburkolat-családja két részből állt: falburkoló téglákból és térburkoló téglákból.

A falburkoló téglák nagyon sokféle féle színben/méretben/struktúrában (sima, rusztikus, homokszórt, húzott és érdesített) elérhetőek voltak: téglaként, klinker téglaként, klinker lapként is, részben a pusztán díszítő jellegű felhasználás miatt is.

A nagy igénybevételnek kitett térburkoló téglákat viszont kizárólag klinker formában, és valamivel kevesebb színvariációban lehetett kapni.

Az 1200 °C kiégetett térburkoló klinker téglák közös jellemzője volt a nagy kopásállóság, a variálható fektetési mód, a méretpontosság, az alacsony vízfelvétel, a fagyállóság, a savállóság, és a 10 tonnás járművekig terjedő teherbírás. A Rotenturm E jelű 245 x 120 x 65 mm, a Rotenturm L jelű 260 x 140 x 50 mm méretű, míg a német formátum 200 x 100 x 52 mm vagy 240 x 118 x 52 mm-es volt. A térburkolók kevesebb, 20 féle színárnyalata nem jelentett hátrányt: ezek a vöröstől az agyagszíneken keresztül a klasszikus téglavörösig és a mélysárgáig terjedtek. Volt miből válogatni. 

2.A már aprólékosan kitárgyalt Terca Jövőtér Pályázatot szinte a Templom térre találták ki: a nulláról lehetett indulni, semmilyen épített előképhez nem kellett igazodni, az egész teret fel lehetett túrni. Ráadásul az enyhén rusztikus felületű, vöröses-homoksárga/agyagsárga, Siena nevű klinker flasztertéglát mintha a tervezők és Isten is arra teremtette volna, hogy a döngölt földet utánzó felületként kapcsolja össze a múltat és a modern, funkcionális jelent. A mérete: Rotenturm E 245 x 120 x 65 mm. 2007-ben 158 Ft/db volt az ára. Ezen jársz, nap mint nap, a tér központi részén.

3.4.

Tartozom az igazságnak annyival, hogy képernyőn nézve én a katalógusban egy másik, a Saale nevű típusra tippeltem, mert a monitoron inkább az áll közelebb a valósághoz:  a Saale a sárga, a sárgább. A kiválasztott Siena mélyebb, vörösebb színű a termékkatalógus fotóján, mint a téren állva. Viszont ahogy a monitor/fotó/scannelt kép csalhat, ugyanúgy csal az időjárás is minden esetben, ezt már gyerekként is megtanuljuk. Monet életművében például kihagyhatatlan rész a roueni katedrális homlokzatáról különböző napszakokban festett képsorozat, annyira megragadta az épület sokféle arca: ugyanaz a téma, ugyanaz az anyag, más fényviszonyok között, más színekben. Nagykovácsi helyi impresszionistáit is talán a Siena-nak ez az erős szín/tónusváltozási képessége -de azért még nem színeváltozási képessége- ragadta meg, amikor kiválasztották ezt...vagy egyszerűen csak esőben látták a cég mintakertjét. A lerakott klinkerek erős napsütésben valóban a Saale színére hasonlítanak inkább, azonban borús, felhős időben, esőben/eső után határozottan vöröses/sötétebb tónusú, égetett agyag színűek...éppen úgy, ahogy a katalógusban.

5.6.7.8.

5. 6. 7. és 8. kép: A Siena klinker flasztertégla nyári/őszi napsütésben...

9.10.

9. és 10. kép: ...és egy tavaszi zápor után.

Persze voltak viták az előkészület során is. A Műemléki Tervtanáccsal is le kellett folytatni újra azt a polémiát, hogy a klinker tégla egyáltalán alkalmas-e erre a célra, megfelel-e a térre: a katolikus templom és a plébánia épülete is védett műemlék, nem kerülhet akármi köré...most, hogy nekiálltak felszámolni azt, ami eddig körülvette, ugye. A tégla színének/típusának kiválasztásáig ekkor még el sem jutottak. A főépítész és a Tervtanács tagjai meggyőzték a műemlékvédelmet, hogy igen, a klinker méltó és nemes építőanyag a tér burkolására, és vonzó lesz a végeredmény...az érveiket újra megtámogathatták a (előző fejezetben részletesen bemutatott) Jövőtér pályázat keretében elkészült terek bizonyító erejével. Az MT rábólintott a tervre.

Később, már a javában a munka dandárjában, a klinkertéglák lerakása közben előjött egy ötlet, hogy a felület -egyesek által vélt- egyhangúságának megtörésére, néhány helyen labirintusszerű, színes, díszes mintát rakjanak ki a klinkerekből: még le is modellezték a dolgot, élőben. A tervezők kirakták, lefektették a téglakiosztást, de aztán amikor a döntéshozók meglátták a végeredményt, villámgyorsan úgy döntöttek, hogy ez szintén szóba sem kerülhet.

Amikor ezt a vöröses-homoksárga színárnyalatot választották a Nagyboldogasszony katolikus templom előtti területre, ami a tér meghatározó közösségi része, belekalkulálták, hogy a frissen lerakott felület színének kezdeti harsánysága -ha valakinek ez esetleg sok lenne- eleve tompulni fog, és az időjárás/mindennapi használat hatására lassan bekopik, még természetesebb hatású lesz a szem előtt. Engem például frissen lerakott állapotában sem bántott a színe, soha. Sőt, én azt sajnálom, hogy a buszmegálló felülete nem ugyanezt a vörös-homoksárga burkolatot kapta: nagyon ütős, vagány, mély kontrasztú teret alkotna a körülötte futó fekete aszfaltutakkal, kis sárga szigetként kiemelkedve és egyben szervesen összekapcsolódva a nagyobb testvérével.

11.

A buszmegálló Semmelrock Citytop klinker térburkoló családjának szürke-vörös-barna színű és teljesen más/vegyes méretű téglájának kiválasztásában persze szerepet játszhatott, hogy némi játékossággal, változatossággal enyhítsék a túloldalon elterülő agyagos-földszín dominanciáját. Őszintén szólva, -ha már mindenképpen szerették volna, hogy eltérjen a látványban a központi résztől- én ebben az esetben a felhasznált Siena tégla mellé egy ugyanilyen, méret-és stílusazonos klinkertéglának egy másik színárnyalatára szavaztam volna. Azonos méret, azonos kiosztás, azonos minta a lerakásban...csak egy másik, a vörös-homoksárgával harmonizáló szín.

12.13.

A kis pihenőkertből áthelyzett címeres-díszkút a Faluház előtt, a citytopon.

14.

A citytop burkolókövek, a nevükből adódóan urbánusabb hangulatúak,...nyilván ez volt a cél. A buszmegállón kívül ugyanilyen kövekkel burkolták le a Templom kert melletti gyalogos átjárót, a Faluház előtti teret, illetve a Kossuth Lajos utca becsatlakozásának járdáit, mindkét oldalon. Egyszerűbben: a városias szürke-barna citytop adja a falusias vörös-sárga Siena keretét. A citytop típusa: Bilbao D, 359 Ft/db volt az ára 2007-ben.

15.

Keretes elbeszélés. A Kossuth Lajos utca járdájának csatlakozása a tér központi részéhez, a faluvégről, a körtés felől érkezve. 

Persze nem ez volt az egyetlen dolog a Templom tér átépítése kapcsán, amelyet kívülállóként/civilként másként ítéltem meg, és ezzel nem voltam egyedül, de a lakossági észrevételek/javaslatok/nézetkülönbségek, a konkrét viták és a kritikák bemutatása egy másik poszt témája lesz.

5. A függőleges építészeti kihívás

Ez -nekem, kívülről nézve- kifejezetten szórakoztató és ugyanakkor tanulságos epizódja a Templom tér építéstörténetének.

A Templom téren két olyan fal van, ami a teret keretezi és összefogja. A katolikus templom körül futó, L alakú, betonmagos, terméskő burkolású kerítés, és ennek ugyanilyen technológiával készült párja, a teherhordó támfal és kerítés, ami lényegében a tér legfontosabb szerkezeti és statikai eleme...és régen is az volt.

A támfal viszonylag újkeletű, de a templomnak mindig volt rakott köves kerítése: ez a kerítéstípus az Ófalura jellemző, de legfeltűnőbb példája a Tisza-kastély klasszikus és nagy tisztelettel övezett, "kultikus" (by Györgyi Zoltán főépítész) kerítése. Az egykori sváb faluban talán a módosabb gazdák portáját határolta efféle, alacsony, masszív kőkerítés az utcafronton, a többi inkább sváb léckerítés volt, ahogy a Nagykovácsi legszebb kerítéseit bemutató posztban látható egy mintaszerű darab.

Ilyen vastag falú kőkerítésből ma már több is fellelhető, és nem csak az Ófaluban.  De a templom és a kastély kerítése az -persze nem egy időben épültek-, amelynek a szerepe meghatározó az épített örökségben. A régi sváb mesterek német megfontoltsággal, takarékos módon faragták meg, majd illesztették össze a köveket, így felépítve a kerítéseket: a lehető legkevesebb törmelék/veszteség mellett, tehát a leggazdaságosabb anyagfelhasználással és a legstabilabb módon, amelyek -lepattogzottan, megdőlve bár, de kidőlve nem- kiállták az évtizedek, évszázadok próbáját. Az így rakott kőkerítéseiket bevakolták, fehérre lemeszelték.

A Főkert/az alvállakozó kőművesei már nem nyers terméskő kerítést készítettek: egy ilyen kerítés ára szinte megfizethetetlen, legalább is a közpénztolvajok földjétől errefelé. Ma már mindenfelé a betonmagos, burkolt betonfelület dívik. Felragasztható/betonra helyezhető burkolóanyagból nagyjából egymillió féle van -Nagykovácsiban az ürömi, mediterrán burkolókő az egyik domináns (lásd a 22. ház képaláírását)- és amíg el nem porlad az összes hegy (a világszerte felhasznált kőmennyiséget nézve ezek a zord idők sincsenek messze) addig az építkezők korlátlan választékban dúskálhatnak.

16.

Épül a templomkert régi/új kerítése. Mély sávalap, erős vasalás: nem is ezzel volt a hiba.

A templomkert terméskő burkolatú kerítésének építése a klasszikus módszert követte: a kőművesek elbontották az évszázados és sok helyen már eléggé megviselt állapotú kőkerítést, a felhasználható köveket megpucolták, félrerakták, aztán kiásták a sávalapokat, bevasalták a gödröt, fokozatosan kiöntötték betonnal és ebbe/erre ragasztva felrakták a befaragott/egymáshoz illesztett termésköveket. Pontosan úgy, ahogy mindig is tették, és ahogy megtanulták.

Itt akadtak el a kivitelezés fogaskerekei. A modern építési hozzáállás és építési stílus összeütközött a régi hagyományokkal. Annak ellenére ugyanis, hogy a régi sváb kőfalak vakoltak voltak -és ez a legfontosabb különbség a Templom téren ma látható látszó köves kerítések és az egykori kőkerítés között- a svábok nem csak nagyon takarékosan, hanem nagyon logikus sorrendben, statikailag is kiérlelt módszerrel rakták egymásra a köveket: erre azért volt szükség, mert nem volt betonmag, ami hordozta a terhet. Ez volt az ún. kiegyenlítő falazás: a kisebb és nagyobb kövek váltakoztatásával minimálisra csökkentették a faragási veszteséget. A terméskő tehát nem csak díszburkolat volt, hanem teherhordó anyag is: a kerítés maga. Minden egyes nagyméretű kőnek pontosan ott volt a helye, ahová került, mert a kerítés stabilitása függött ettől. Évszázadokon át örökített tudás volt ez, hozzáteszem, az európai építészet (általában az építészet) valamennyi frontján, a teherhordó fa ácsszerkezetektől (akkor is, ha csak egy istálló volt) a hídépítés minden formáján át, a kövekből rakott katedrálisokig. Ezért bírják ki ez utóbbiak a poklot is. Remélem.

A helyi és nem helyi építészek, valamint az eseményeket nyomon követő egyéb szakmabeliek és műkedvelő amatőrök már a homoksárga klinker flasztertéglák típusáról/színéről is komoly vitát folytattak, (élő szóban és online szakmai platformokon) Ezek a viták folytatódtak a kerítés/támfal esetében is: nem mindenki volt elragadtatva a kivitelezés esztétikai minőségétől. A Tervtanács tagjai is elégedetlenek voltak a kerítés/támfal külalakjával, és jelezték is ezt a kivitelező felé: ahogy a kőműveseik rakják a falat, az nekik nem lesz így jó. Biztos, hogy nagyon stabil lesz -szigorú ellenőrzés folyt az építésminőség tekintetében, csak I. osztályú munkát fogadtak el-, de túl sok az anyagveszteség, és ami látszódik, márpedig minden látszódik, mert ez nem lesz bevakolva, az nem szép, nincs benne ritmus, erő és elegancia...ezt a svábok nem így csinálták, pedig azt kéne sugallni, mintha ők építették volna, hogy a Templom tér kerítése/támfala is része legyen annak a kultikus kapcsolatnak, tudásnak és hagyománytiszteletnek, amelynek örökségét ápolni akarja a falu. Az egyik tervtanács tag  -Paulin Pál- végigfotózta a már (részben) elkészült támfal és kerítésszakaszokat, ezeket felhasználva elkészített egy digitális/photoshop tervet, majd megjelölték azokat a köveket, amelyeket ki kell szedni, és le is modellezték három különböző konkrét/felépített mintafalazaton, hogy mit várnak el és mit szeretnének látni. Ezek a mintafalazatok a Tisza-kastély kerítésében felrakott kövek mintázatát utánozták.

A Tervtanács, illetve a tervező építészek tehát kivésették vagy le- és visszaszedették a kőfal már felrakott köveit. Sokat. Valahol egész szakaszokat. A kőművesek nem voltak boldogok, nagyon csúnyán néztek, és csúnyákat is mondtak, és szerintem még csúnyábbakat gondoltak. De megcsináltak mindent, pontosan úgy, ahogy ezek az úri, falusi értelmiségiek akarták, mert csak akkor kapták meg a pénzüket, és a megrendelő szava szent, a Krisztusát a jódolguknak, irigyeljük a gondjaikat. Ez volt az a bizonyos "hiszti",amiről Györgyi Zoltán beszélt, és amiről már említést tettem az első fejezetben.

Az elkészült kerítés és támfal látványa azonban önmagáért beszél, és - számomra legalább is- igazolja a 10 évvel ezelőtti, hagyománytiszteletre épített kekeckedés jogosságát.

17.18.19.

6. Térnyerés

Több alkalommal is lementem fotózni az építkezést, teljesen ad hoc, különböző időpontokban -sajnos egy géphiba miatt vannak veszteségeim e téren az archívumomban- de Bencsik Mónikával mindig sikerült összefutnom. Talán volt egy sátra a Templom téren, és ott rendezte be az ideiglenes irodáját, de az biztos, hogy nagyon a szívügye volt a projekt. Tudta, hogy sok múlik ennek a sikerén emberileg, politikailag, és a falu jövőjének és közösségének szempontjából is.

20.Semmi túlzás nincs abban, hogy 8 évvel a hatalomra kerülése után, a Templom tér rehabilitációjával koronázta meg a regnálását: ezzel sem az Öregiskola (ciklusokon átívelő) felújítása, sem az új református templom felépítésének útjára bocsájtása nem ért fel, ahogy ennek az egész, 12 évig tartó korszaknak a többi, olykor kötelező jellegű, de attól még nagy sikerű beruházása sem. A 2010-es önkormányzati választásokon Bencsik csont nélkül lesöpörte a színről a polgármesteri tisztségre pályázó mindhárom ellenfelét: egymaga több szavazatot kapott, mint ők összesen. Kétségtelen, hogy ebben a győzelemben kiemelkedő szerepet töltött be a Templom tér jól időzített és sikeres újjászületése. Eléggé hálátlan fordulat volt, hogy mindennek ellenére négy év múlva mégis le kellett köszönnie a posztjáról. De talán annyi viharos politikai küzdelem után szinte törvényszerű is, és az sem vitás, hogy ennek bekövetkezéséért javarészben önmagát okolhatta.

A polgármester  -aki persze maga is képviselő- technikai értelemben a képviselő-testület alkalmazottja: azt a feladatot hajtja/hajthatja végre, amire a testülettől megbízást kap. A végső siker tehát egy közös munka, egy közös elhatározás eredménye és függvénye, és ez a templom tér rehabilitációjánál is így volt. Mindenki, aki hitt benne, mindenki a támogatta, joggal és büszkén tekinthetett rá a saját győzelmeként is. De egy korszak sikereit és kudarcait mindig egy adott vezető/ágazati vezető nevéhez kötik, legye az király vagy miniszterelnök...polgármester, vagy maga a gyevi bíró.

A Templom tér rehabilitációjának sikere megérdemelten forrt össze Bencsik Mónika nevével, de persze polgármesterként felhívta a szövetségeseket/szakembereket is maga mellé a megnyitó ünnepségen, hogy megköszönje nekik a munkájukat, és kezet fogjon velük, tudta mit követel az emberi illem és politikusi józanság.templom_ter_atadounnepseg_2010_julius_bongeszo.jpg

A projekt támogatóinak és az ő szövetségeseinek a segítsége, kitartása, illetve azok szakmai/kapcsolati hálója nélkül, a Templom tér felújítása egy sokkal lassabb és keservesebb feladat lett volna...ha egyáltalán megvalósul. 2010-ben bruttó 203.790.000 Ft-ba került a tér rehabilitációja (+ a Trebag díja, ennek konkrét összegéről nem sikerült mindez ideig információt szereznem). Vajon mennyibe kerülne ez a munka 2020-ban? Inkább nem tippelem meg, de az az érzésem, senki nem vágna bele. Ma már hiába rántana be pl. arányaiban ugyanakkora összeget az önkormányzat EU-támogatásként, mint 2008-ban, valószínűleg nem vállalná be az önkormányzat a hitelek/saját források horribilis önrészének pénzügyi és politikai kockázatát. Nem beszélve a kormányzati adósságkonszolidáció utáni kontroll béklyóiról: lassan addig sem nyújtózhatnak az önkormányzatok, ameddig a takarójuk ér. Én azt hiszem, ma egyszerűen nincs ennyi/nem lenne ennyi mozgástere a Nagykovácsi Önkormányzatnak. Bencsik Mónika és szövetségesei/munkatársai a legjobb, és talán az utolsó pillanatban elérhető alkalmat ragadták meg erre. Amit megvalósítottak Ez tiszta Ausztria!, ahogy a főépítész idézte a beszédében a személyes élményét, amit egy látogató fogalmazott meg az elkészült teret látva.

A szerencsés csillagzat önmagában kevés egy projekt sikeréhez, de azért mindig jól jön.

A Templom tér erre a bizonyíték. 

Amelynek az építéséből most felvillantok néhány képet, zárásként. A következő alkalommal már a projekt egy másik oldalának ismertetésével folytatom a krónikát. Eddig tartottak a fényes szelek napjai.

Jöjjenek a zord idők. Legközelebb.

7. A kivitelezés pillanatképei

21.22.23.24.25.26.27.28.29.30.31.32.33.34.35.36.37.38.39.40.41.42.43.44.45.46.47.48.49.

A blogposzt galériái megtekinthetők külön is:

  1. az épített környezetről itt egyenként vagy itt diavetítésként,
  2. az építésről itt egyenként vagy itt diavetítésként.

Köszönöm Györgyi Zoltán főépítésznek a poszt elkészítéséhez nyújtott segítségét és háttérinformációit.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr6115579318

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása