Szerintem, ahhoz, hogy bármelyik, az épített környezet/az építészet/az építéstörténet iránt érdeklődő olvasó megértse, miért alakult így Nagykovácsi településképi arculata, amilyennek ma ismeri, hasznos adalék lehet, ha elolvassa ezt a beszámolót, amelyet Györgyi Zoltán főépítész előadásáról készítettem. Az előadás, az ő építészeti, szakmai-kulturális hitvallása is egyben. E tekintetben tehát, bizonyos mértékig a 2003 óta működő Tervtanácsé is.

♦

Helytörténeti Klub, Öregiskola, kisterem, 2012. Március 26. 17 óra

Nagykovácsi épített környezete

Györgyi Zoltán főépítész előadása

Másodközlés: először 2012. áprilisában töltöttem fel, ∼3 év után szedtem le. Szubjektív beszámoló frissítve, bővítve, újraszerkesztve, aktualizálva

A Helytörténeti Klub két komolyabb előadást szervezett építészet tárgykörben. Az első, ezt megelőző, szintén Györgyi Térképőrült Zoltán (saját szavai) által tartott előadása, Utcatörténetek, utcamesék címmel futott le. Mindkét előadás 120 perces volt. Annak idején mindkettőről részletes, fotókkal illusztrált beszámolót készítettem a nagykovacsi.net Civil Közösségi Hírportál fórumára. Az akkori közeg nyújtotta lehetőségekhez igazodva, rövidebb formában, de javarészben a mostanival azonos fotóanyaggal  jelent meg.

A Helytörténeti Klubot, Maier Jenő ( 2006-2010 között önkormányzati képviselő, alpolgármester) találta ki és működtette, megfogalmazása szerint: “nem azért, hogy legyen Nagykovácsiban egy 55. civil szervezet hanem azért, hogy legyen egy olyan alkalom, amikor a falu története, történelme, múltja után érdeklődő emberek egy beszélgetésen egymásra találhatnak”. Arra kért mindenkit, Györgyi Zoltánnal egyetértve ebben, hogy bárki, bármikor az előadás közben is nyugodtan kérdezzen, szóljon közbe ha észrevétele van, és általalában véve is, legyenek ezek az események inkább diskurzusok, mint egyirányú kapcsolat az előadó és hallgatósága között. Ennek megfelelően mindkettő, kötetlen stílusú, sok anekdotával, szórakoztató részlettel fűszerezett, de ugyanakkor rendkívül informatív és gazdag képi világú előadássá kerekedett, amelyen öröm volt résztvenni, és beszámolni róla. Amiért az Utcatörténetek, utcamesék című előadást idecitáltam,-és amelyről más témák kapcsán még lesz szó- az egy idézet, annak az előadásnak a nyitómondata volt:

Majdnem lefordultam a székről. Nem sokszor hallani ilyesmit Nagykovácsiban bárkitől, de szerintem egy építésztől, bármilyen építésztől legfeljebb négyszáz évente, akkor is csak egy hideg januári napon, éjfélkor, egy pestis által kipusztított város egyik bedeszkázott házának elhagyatott pincéjében elsuttogva, ám utólag, ha kiderülne,  hogy ezt mondta, valószínűleg azt is letagadná, nemhogy nyilvánosan,  egyenesen bele a kamerába, a szenzitív témához talán kritikus hozzáállással közelítő hallgatóság előtt. 

♦

A Nagykovácsi épített környezete című előadás utolsó szakaszában konkrét példák kerültek sorra. Györgyi Zoltán ezúttal egy sokkal személyesebb, szubjektívabb megközelítéssel, és gazdag, a téma jellegéből fakadóan széles merítésű fotoillusztrációs anyaggal készült. A főépítész ezzel az Építészeti Tervtanács addigi tevékenységét is mérlegre tette. A bemutatott példákon keresztül építészként és főépítészként is kiterítette a lapjait.

A főépítész Nagykovácsi épített környezetének múltját, jelenét és építészetének pozitívan inspiráló oldalát ismertette. Értelemszerűen akadtak tehát példák Tervtanács megalakulása(2003) előtti időkből is: a nagyon messzi, és az ahhoz közeli múltból egyaránt. Az előadás bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a konkrét példatárban a lakosságot jelentősen megosztó épületeket is felsorakoztatott.

A hallgatóság reakciói a látottakra, az elismerő hümmögéstől és a leeső állak keresgéléséig húzodott, de sokkal több pozitív, mint negatív visszajelzés érkezett.

Ez volt a desszert, a klub fénypontja.

♦

A főépítész a klubestet négy szakaszra bontotta: az első három szakasz témája is külön-külön poszt lesz, így erről jelenleg szó se essék.

A negyedik szakaszhoz elérve, Györgyi Zoltán, Nagykovácsi főépítésze, megsuhogtatta az ostorát. A főépítész ezzel az Építészeti Tervtanács addigi tevékenységét is mérlegre tette. A tevékenységüket érintő példákkal építészként és főépítészként is kiterítette a lapjait. Nem vitás: Györgyi Zoltán, nagykovácsi főépítésze, a pozitív építészeti példáit felsorakoztatva részben hazabeszélt. Megvédte a mundér becséletét. Aki azt hiszi, hogy a részéről ez a fajta motiváció a válogatásban elkerülhető volt, az hülye. 

♦

Kissé vicces érzés volt, ahogy Györgyi Zoltán sorra, mint a céllövöldében, többet lelőtt az általam is kedvelt, de minimum pozitív kontextusban megemlíthető épületek közül. Egyetlen bemutatott ház tervezőjét, lakóit sem ismerem, semmiféle elkötelezett érzelmi megvesztegetés nem vezeti a kezemet, amikor írok róluk.

Összesen 25 ház fotója került kivetítésre. Természetesen, -egyetlen esetet leszámítva, ahol egy cikkre utalok- a saját fotóimat fogom használni (némelyikért már előre bocsánatot kérek), az vonatkozó irányelvek 1/ irányelvek 2. előírásait betartva.

Györgyi Zoltán kommentárjaihoz a saját megjegyzéseimet is hozzáfűzöm: ez az én, Településképi Arculati Kézikönyvhöz fűzött kommentárom is egyben.

Györgyi Zoltán szó szerinti, vagy tartalmilag pontos idézeteit “dőlt betűvel írtam, színeztem, és idézőjelbe raktam” , a példák sorrendjét viszont szándékosan összekevertem. Szintén magától értetődően, a poszt, igazodik az összes adatvédelmi elváráshoz, sőt, ahogyan tettem korábban is, én kettő kivételével, amelyek a Főutca tervpályázatát is érintették, még az utcaneveket sem jelzem.  A főépítész példatára egész Nagykovácsit lefedi: van találat 

• a védett 
• a falusias, 
• és a kertvárosi övezetekből is.

♦

1.

“A régi tulajdonos gondoskodásának, és az új tulajdonos odaadásának köszönhetően maradt meg ilyen szép állapotban az épület", amely a “módosabb parasztházaknak egy Nagykovácsira jellemző példája…Nagykovácsiban nincsenek kisvárosias házak, és már a tornácos ház is kevés. A ház színe dominánsabb, mint eredetileg volt, a régi festékszíneket ma már nehezebb visszaadni, de ettől függetlenül egy szép példája a megőrzött múltnak” Nagykovácsi egyik emblematikus háza, alig akad olyan turista/útibeszámoló,  amiben ne szerepelne illusztrációként. 120 éves, szép, igazi képeslapház.

2.

“Sóskuti kövekből készült faragott oszlopos, tornácos ház “ Szép találat. Gyönyörű, faragott növénymintával díszített oszlopok a tornácon, mívesen dekorált, osztott ablakok. A nyílászárók tompa-mélyzöld színe: tökéletes. Mellesleg: valaki súghatott a Tisza-kastély felújításánál, mert pontosan ilyenre festik ott is a kiszolgáló épületek nyílászáróit. Nagyon helyesen. Valóban az egyik legszebb tornácos ház Nagykovácsiban. Nem. Jelenleg A legszebb.

3.

Nincs meglepetés, hacsak az nem számít meglepetésnek, hogy még egyáltalán rá lehet bukkani ilyen házakra Nagykovácsiban. Felújított, óvott, tornácos parasztház, az előzőhöz (2.-es kép) szinte megszólalásig hasonlító, faragott díszes, növénymintás, szép oszlopokkal, (könnyen lehet, hogy egyazon mester kezének munkája). Nagyon jó érzés, ilyen házak mellett/között sétálni. Az építészeti örökség utolsó mohikánjainak egyike.

4.

A ház, ami miatt az építészetet szeretni lehet. Jól megtervezett, a keskeny telket jól használó, “a 90-es években épült, nagyon szép ház” A kövek-fa-vakolt felületek tökéletes egyensúlyával variált homlokzat, lágyan, gyakorlatilag láthatatlanul az utcaképbe símuló épület. Jó ízlés, és az épített környezettel szembeni alázat: ennyi kell egy tökéletes házhoz.

5.

Györgyi Zoltán szinte csak téli fotókat készített, hogy látszódjanak a házak, de egy ház nem puszta kő. Hibátlan megjelenésű épület, tökéletesen illeszkedve a környezetéhez. Nagykovácsi egyik leghangulatosabb, csendes utcájának ékköve, egy “L" alakú épületegyüttes utcai eleme. Egyensúly az arányokban és nemes letisztultság. Így kell házat tervezni.

6.

Ritka pillanat, amikor valaki egy "kerítés mívességét" hangsúlyozza egy házon, a főépítész azonban ezt cselekedte, illusztratív jelleggel. Amikor ez a teljes fotósorozat, 5 év után, másodszor is felbukkant Györgyi Zoltán előadásában, a Civil Fórumon, ennél a háznál ugyanígy a kerítés szépsége került megemlítésre. Állítólag az egész ház méltó a kerítéséhez. Vagy fordítva. “Igényesen épített,” az utcáról nagyon nehezen fotózható épület. Én legalábbis nem tudtam elfogadhatóan megoldani, de a kerítés majd beszél a ház helyett, te meg eldöntöd, hogy hiszel-e neki és a főépítésznek.

7.

A fatörzset megkerülő negáció a kerítésben önmagában is jelzésértékű, ezen a “szép léckerítéses, ízléses házon.” A fa megmentéséért, külön piros pont az építtetőnek és a kivitelezőnek. Két napja megnéztem, lefotóztam: ma is ott van. A 2014-es jégvihar letarolta az egész falut és körülötte az erdőket, de ő állva maradt. Mondtam már többször, a fák: Istenek. Ő talán úgy érezte, hogy nem szabad cserben hagynia és megbolygatnia ezt a harmoniát, amit a bontott téglás épület és a kerítés sugall.

8.“Nem volt ugyan soha íves tornácú ház Nagykovácsiban ez mégis ház formájú ház és illeszkedik ide… Sajnos sok építész és építtető is önmegvalósítást hajt végre.” Hasonló véleményen vagyok, és mivel az előadás alatt sokszor előkerült Györgyi Zoltán hitvallása, a szeretett "ház formájú házakról", itt az alkalom, hogy egy link segítségével utazgassunk a messzi múltban,  a mi otthonunkba, és pikírten kacarásszunk. Az, hogy Gulyás Dénes Művész Urat éppen pl. a tornácos házakat, tehát a ház formájú házakat kedvelő Györgyi Zoltán beszélte le a tornácos házról, ráadásul, mint a ház tervezője, szerintem még a legcsekélyebb humorérzékkel rendelkező emberből is ki kell, hogy hozzon egy cinikus félmosolyt.

9.

“Többszöri átépítésen átesett épület. Modern, de én ezt nagyon jó építészetnek tartom” Én nem. Én kiemelkedően jónak tartom. Ha az elmúlt 20 évben, a Nagykovácsiba új házat tervező/a régit áttervező építészeknek és megrendelőknek csak egy nagyon szerény hányada képes lett volna ennyi tiszteletet tanúsítani az épített és a földrajzi-természeti környezet iránt, a falu építészeti arculata és településképe máris radikálisan jobb, egészségesebb és egységesebb összképet mutatna.

10.

“Világbajnok famunkái vannak” Nem vitás. Gyönyörű ház. Hagyománykövetés, újraértelmezve. Erőt, biztonságot sugárzó masszív megjelenés, falusias, barátságos külsővel kombinálva. Harmonikus összhatású, bárhonnan nézed, fotózod. Az utcakép dísze. 

11.

Viszonylag új épület, az egykori Cafe Papageno, még eladó lány korában. A Főutca átalakítására kiírt nagyszabású tervpályázat egyik -a pályázók számára cím szerint is külön kiemelt- elvárt megközelítésmód példájaként szolgált. Valóban szépen illeszkedik a főutca építészetileg védett övezetébe, és ezzel el is mondtam róla a lényeget. Nagy mozgástere amúgy sincs itt a tervezőknek, abból a kevésből kell kihozni valami jót és elfogadhatót. Nem egy nagy hasítás, de néha éppen az jelenti a legnagyobb kihívást, és az bizonyítja leginkább az építész kvalitásait, ha kényszerzubbonyban kell tangóznia. Itt sikerült. Viszont a szépen kivitelezett, bontott téglás burkolat mellé odacsapott bank-trezorszürke színnel, személy szerint nem bírok megbékélni.

12. 

“Szívet melengető épület.” Igen. Az épület a bizonyíték arra, hogy egy több épülettagból álló családi ház is lehet kellemes összhatású.  A szép arányú homlokzat téglasora hibátlan: pont annyi, amennyi a dekoratív külsőhöz kell, egy téglával sem több. 

13.

Szintén cím szerint említett, követendő példa volt a pályázók számára, a Főutca tervpályázat kapcsán, a terület bejárásakor. Ezt az emblematikus zöld színt és az oszloplábazat kialakítását lassan le kéne védetnie a tulajdonosnak.

14. A Ladányi ház. “ Nagykovácsi építészeti színvonalát jelzi.“ Volt már szó a Nagyszénás-kertet bemutató posztban, a Földes-építészirodáról. Otthonosan mozog itt a tervező, és a példaként hozott épület minden kritikát kiáll. De nem kritizálja senki. Képgaléria itt.

15.

Na, te, hogy kerülsz ide, és ugyan miért kell egy újabb ilyen a sorba, teheti fel magának jogosan az ember a kérdést: ránézésre nem sokban különbözik az eddig példaként szolgáló tornácos házaktól: és ez pontosan így is van. Egy “ház formájú ház”, amely éppen azzal hódítja meg a hozzám hasonló embereknek a szívét, hogy ránézésre is  hívogató otthonosságot sugároz. Itt 100 év néz rád vissza. Valószínűleg megkéri a pénzét a fenntartás és a működtetés során. Koránál fogva, bizonyos kategóriákban és egyes elvárások tekintetében nem tud versenyre kelni a  mai építészet alkotásaival: itt gyaníthatóan hiába próbálnál hasítani a ház energiatanúsítványával. Míg azonban az építészeti, kivitelezési, hőtechnikai stb. jellemzőik alapján ún. modern, XXI. századi, kortárs építészek keze alól kikerülő nagykovácsi házak, alig 1-3-5-8 évvel a felépülésük után már szakadt rogyásig sorakoznak az ingatlanügynökségek “eladó” listáiban, addig ez a vén, hajlott csontú ház, még mindig rendületlenül tapossa a vizet, őrzi az építészeti múltat és az építészet örök értékeit. Az építészmérnökök egy jól körülhatárolható típusa, gyakran szeret önmagának emlékművet állítani: többnyire inkább a mások pénzén. A háztulajdonosok azonban ritkán akarnak egy mauzóleumban lakni, csak eltart egy darabig, míg erre rájönnek. De végül, általában rájönnek: ilyenkor szabadulnának meg ezektől, lehetőleg már tegnap. Úgy gondolom, úgy hiszem -talán tévedek, és a ház átver engem- hogy amikor ennek a tornácos, öreg falusi épületnek a tulajdonosai megérkeznek, és megállnak ez alatt a gyönyörű fa alatt, amely szerves része a ház sugárzó harmóniájának, akkor érzik, hogy hazajöttek, az otthunukba, ahol élnek, és ahol élni lehet. És ez felbecsülhetetlen érzés. Nincs az a kimagasló hőtechnikai jellemző és kivagyi építészeti design, amivel ez felülmúlható vagy pótolható.

16.

“Dupla telken álló épület…Budakeszi-Svájci villa jelleg”  Ezt díjaztam. Az építészek amúgy sem a fergeteges humorérzékükről híresek szakmai kérdésekben, így komoly témák kapcsán, ritkán engednek el efféle Fábry-szerű humorlabdacsokat. Szép famunkákkal feldobott, igazi, több generációs, családi ház-panzió design, jól lehet majd védeni, ha jön az ellenség. Kifejezetten településkép-barát külalakkal bíró épület, ami Nagykovácsiban, az építészeti erények egyik hangsúlyozandó kategóriájának számít. Legalább is nálam.

♦

Itt elkanyarodott egy pillanatra a beszélgetés ettől a háztól, és a település általános jellemzőire terelődött a szó. “ A fák majd eltakarják a rossz házakat, a jók meg jók” -szúrta be Györgyi Zoltán. Külön kiemelném ezt a mondatot, mert ritkán hallani ekkora coming out-ot, és ezt most, 2017-ben is megismételte, amikor a már említett Civil Fórumon tűz alá vették.

Valóban: a fák majd elvégzik a piszkos munkát. A rossz házakat eltakarják, az építészetileg vegyes összképet pedig majd összefogják, egységes keretbe rendezik.

Ha majd megnőnek. De csak ha elültetik őket, legalább az építési szabályzat előírásai szerinti mennyiségben. Mert papíron, nagyon szigorú kötelmeket állapít meg a Helyi Építési Szabályzat a zöldfelületek kialakítására vonatkozóan, és van aki messze túlteljesítve az előírásokat, oxigénpumpáló dzsungellé változtatta a kertjét, de nem minden háztulajdonos veti bele magát ilyen intenzitással a feladatba. Visszatérő témája ez a helyi lakossági fórumoknak, a mindenkori önkormányzat tehetetlenségét szapoló megjegyzések formájában. Ráadásul 2013. Janár 1. óta már nincs is helyi építéshatóság a faluban. Szinte látom magam előtt, ahogy Budakesziről, az áthelyezett építéshatóság illetékesei kijárnak ide ezt ellenőrizni, telkenként, minden lakhatási engedély kiadása után mondjuk 5 évvel, hogy elültették-e az előírt és szükséges mennyiségben a fákat, bokrokat, cserjéket a tisztelt tulajdonosok. Kijönnek, aha. Nekem tényleg ekkora fantáziám van.

17.

Klasszikus formavilágú ház, gondosan rakott, óriási téglafelületekkel. A míves téglaépítészet /téglaburkolás szép példája. A ház bűvült egy külső kéménnyel, -ki tudja, talán éppen a 2014-es jégkatasztrófa tanulságainak következtében- ami kivédhetetlenül rontja a méltóságteljes homlokzat összhatását. Az építészeti esztétika azonban csak az ember szívét képes fűteni, ám a házat nem, így ha csorbulnia kell, csorbuljon az esztétika.

A téglaburkolat és a káprázatos színvilágú őszi vadszőlő tökéletes összhangja mindenképpen említést érdemel. Mondom ezt azért, mert az építészek -és olykor a tulajdonosok is- ritkán tudják értékelni az olyan beavatkozásokat, amelyek megváltoztatják a hideg külsőt, tehát magát az épületszerkezet/homlokzat vonalait. Eddig csak egyszer olvastam olyat egy építésztől, (a Szép házak-ban talán) hogy nincs az az épület, legyen bármilyen csodálatos, ami vetekedhetne egy fa szépségével. Csodálkoztam is. Az építészeti magazinokat lapozgatva, nekem úgy tűnik, néha még a lapszerkesztőket is idegesíti, ha a kerti/utcai fák belezavarnak a látványba, s igyekeznek addig megörökíteni mindent, míg a természet nem építi fel önmagát a házak körül. Azt pedig tudjuk, hogy Kósa Géza szerint, az ötlevelű vadszölő beengedése a kertbe, egyébként is nagy bátorságot, megfontoltságot követel, ezért tehát jár a pont a tulajdonosnak. 

A hasonló jellegű, látszó téglahomlokzatú házak sorából én egy másik épületet emeltem volna ki, de határozottan pozitív energiát sugárzó otthon, így vitán felül, joggal szerepel a példatárban.

A kapuzat-kerítése, a legjobb Nagykovácsiban:  ötletes, vicces, kedves.

18.

A kortárs, modern építészet rendíthetetlen szobra. A geometria dicsőítése. Építészeti tónusában: áthallásos brutalizmus : nyers, őszinte, megalkuvásoktól mentes. A hátsó traktus félnyeregtetőjét és egyéb rejtőzködő részleteket leszámítva, egyetlen tömböt alkotó kő, üveg, fém téglatest.

A klasszikus példa arra, hogy egy családi ház -ízlésektől, építész szakmai megfontolásoktól függetlenül- csak a kertjével, egy végiggondolt, jól kivitelezett és ápolt kerttel együtt lesz Élő egész.  A gondos tervezők íróasztalán, a kertépítészet a családi ház megalkotásának szerves része. Egy ilyen végletesen szigorú vonalvezetésű, zárt, masszív tömegű épület, a táj- és kertépítészek álma: harmóniát és kontrasztot teremteni a kert elemei és a ház között.

Mindenesetre, a ház kivetítésekor, nagy csend lett az Öregiskola kistermében.

Végignéztem az építését. A sétáim során szinte mindennap láttam: volt időm hozzászokni a kibontakozó épülethez. Ennélfogva már nem emlékszem, milyen érzés volt szembesülni a végeredménnyel, de ott ülve, azon az estén, nem irigyeltem a hallgatóságot. Ez a kép még az új építészeti megoldásokra és új stílusokra nyitott nézők számára sem könnyen feldolgozható. Nagykovácsiban ezen kívül, jelenleg mindössze egy, csak egyetlen egy hasonló, minden kompromisszumot elutasító épület található, de még az sem tud felemelkedni ebbe a megalkuvásoktól mentes magasságba.

Pedig az a bizonyos látszat: most is csal. Jóllehet, nehéz megbékélni a látvánnyal első pillantásra, de egyáltalán nem kellemetlen megjelenésű épület. Akadnak a klasszikus, a könnyen befogadható stílusokhoz közelebb álló, sátortetős házak Nagykovácsiban, amelyek irdatlan tömegükkel és igénytelen külsejükkel nyomják össze a saját környezetüket. Ez a ház nem ilyen. Masszív tömegével, megnyugtató, biztonságos, védett, befelé forduló otthon, amely kizárja a kinti világ zűrzavarát. 

Időtálló és értékálló anyaghasználat. Ha holnap egyetlen pillanat alatt eltűnne minden ember a Földről, és Nagykovácsi is magára maradna, lefogadom: amikor már Nagykovácsi összes házát felzabálta az Idő és az időjárás, ez az épület, kisebb sérülésekkel, de lényegében ugyanebben a formában és állapotban, még itt lenne.

Természetesen a háznak semmi köze nem volt akkoriban -ma már van- a korábban itt kialakult épített környezethez. Az építéshatóság az engedély megadásakor 19-re lapot húzott…és nyert. Ez a ház volt az első kortárs épület a környéken. Ha az volt a megcélzott út, hogy a sátortetős házak monoton egyeduralmát fellazítsák, akkor ezt kellett tenni. Ezt a házat látva, az összes később érkező, kortárs építészeti formákkal dolgozó építész joggal várhatta, hogy az ő terve is engedélyt kap. Ehhez a formabontáshoz képest ugyanis minden egyéb kortárs formabontás csak unalmas, építészeti modorosságot, csüggesztő manírt, és lejáratott paneleket felvonulató üresjárat lehet. 

19.

"A növényzet fejezi majd be…”

Meredek mondat volt. A lejtő ma is az. Nyílt hegyoldalra/domboldalra, szenzitív természeti és épített környezetbe házat tervezni: komoly építészeti kihívás és felelősség.

Kortárs formavilág, szigorúan hófehér vakolattal és nagy ablakfelületekkel, lépcsőzetesség nélkül vezetett kerítéssel:  erőteljes, drámai megjelenés.

A ház megjelenése távol áll a közvetlen környezetét jelentő szomszédos épületek stílusától, kubatúrájától: ezek mindannyian nyeregtetősek. Ebből az aspektusból nézve, ez a villa, inkább településképi tájsebnek minősült az építésekor. A teljes igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a szűken vett épített környezetben talán újdonságnak számított, viszont az övezetben már nem: volt már hivatkozási alap több hasonló jellegű, engedélyezett/elkészült épület képében a környéken. A tervezőnek/építtetőnek nem kellett döngetnie a nyitott kapukat. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: az a felhevült akarat, amivel a Györgyi Zoltán vezette Tervtanács/építéshatóság megtörte a nyeregtetős házak egyeduralkodását a hegyvidéki, falusias övezetekben, méltán vívhatta ki a kortárs építészek elismerését. 

A ház úgy működik, mint egy építészeti jel. Mint a piramisok a sivatagban: kihasítja magát a környezetéből. Ha ez volt a cél, akkor a siker teljes, és ebben semmi cinizmus nincs. Ez, ebben a megközelítésben, vitathatatlan erénye a háznak.

A fotó készítése óta eltelt 5 év. Valószínűleg a főépítész várakozásait és reményeit is igazolják az elültetett növények: a szép belső kert, és kerítés külső oldalára ültetett terebélyesedő fák, tűztövisek, lágyabb körvonalakat teremtve, behúzták az épületet a tájba, összemosták az épített környezettel.  A zöld tényező. A viharos, szürke-acélkék-lila égboltozat háttér, kifejezetten jól áll ennek az izzóan üde épületnek. A kontrasztok diadala.

20.

Nem látsz belőle semmit? Gyanítom, ez volt a lényeg a tervezéskor. Egyik kedvenc házam Nagykovácsiban. Tökéletes összhang a megjelenésben, ugyanakkor rejtőzködő és szerény. Tájbarát, településkép-barát, utcakép-barát. Magabiztosan, jó ízléssel tervezett épület. Ilyen ihletett ösztönt nem lehet pusztán az építészkar padjait koptatva felszedni: ezt hívják tehetségnek. Le a kalappal.

21.

Nem feszegeti a határokat. Nagyon konzervatív építészeti alapokra helyezett épület, és a karakán, robosztus megjelenésű emeleti teraszt leszámítva, ami az egész ház megjelenésének uralkodó védjegye, valószínűtlen, hogy bármiféle meglepetést gerjesztene a szemlélőkben, de ha mégis, szerintem az a meglepetés is pozitív. Egy településképbe illeszkedő otthon, hagyománytisztelettel tervezve, és kreatívan fűszerezve. Szárazföldi hajó: erő, vadság, energia, mozgás. Nem lehet mellette elmenni, és ennyi bőven elég is ahhoz, hogy megjegyezd. Jelet hagy a sétálókban. Gyakran látni a járókelőket, ahogy leragadnak a ház kerítésénél, és szembeszállnak a terasszal.

22.

Itt azért a nézők egy részéből kiszakadt némi “uuuuhhhh”.

• Kérdés a hallgatóságból: “És ez most jó?
• Györgyi Zoltán válasza: "Igen, ez jó.”

Személy szerint, a veseköveket leszámítva, a kavicsokhoz, vulkáni kövekhez, kőburkolatokhoz, sziklákhoz, szirtekhez, japán kőkertekhez, kerti díszkövekhez és kőburkolatokhoz, régi katedrálisokhoz és kővárakhoz való vonzódásom igen erős, íly módon, ennek a dekoratív külsejű kertvárosi erődítménynek az esztétikája, nem áll távol tőlem. Azt azonban meg tudom érteni, ha valakit éppen a háznak ez a kérlelhetetlen és robosztus területbirtoklása riaszt meg. Karakán és markáns megjelenésű épület, bár ez részint a telek adottságainak, földrajzi jellegének, optikai kitettségének is köszönhető. 

Ürümi, mediterrán burkolókő: rajzos, mégis erőteljes külső. Tíz megrendelőből hat, ezt kéri, de ha nem kérné, majd a tíz építészből hat meggyőzi, hogy ez kéne. Nekünk is van, szeretem a tapintását is. A kertvárosi építészet sztár-burkolóanyaga. Nagykovácsiban két jelentős épületegyüttesnek is az emblematikus burkolóköve: Az Amerikai Nemzetközi Iskola és a Hillside Lakópark épületein/kerítésén milliószámra megtalálható. Népszerűsége töretlen: amíg a hegyek el nem fogynak, előszeretettel fogják alkalmazni, mert rendkívűl hálás anyag. Szép ruházatot biztosít bármilyen felhasználás esetén, kis és nagy tömegben egyaránt. Ez a ház, az egyik jó példája ennek.

Az egyetlen, ami összeköti a szomszédos, teljesen más építészeti szemlélettel és stílusban készült házakkal, az az építészeti magányosság. Vagy ha így jobban tetszik: a felszabadító építészeti sokféleség. Ide, ebbe az építészeti környezetbe, tényleg bármilyen házat tervezhetnek az új ötletekkel érkező építészek. Nincsenek kötöttségek és igazodási pontok. Stílusában ugyan semmi köze sincs a mellette/körülötte sorakozó épületekhez, de azoknak sincsen semmi közük hozzá, és egymáséhoz sem: üdv, az újépítésű, szűz kertvárosok világában. Mit mondhatnék: nem egy Napraforgó utca, ahol minden ház különböző, mégis teljes az építészeti harmónia és egységes az épített környezet arculata. 

23.

Az építészeti elegancia mintapéldánya. Esztétikus, könnyed, letisztult. Két, stílusosan összekötött, elkülönülő házrészből álló, izgalmas szerkezetű, jó arányú, kívülről nézve is barátságos épület. Külön említést érdemelt a főépítész részéről, hogy az "építkezés során vigyáztak a meglévő fákra", amit én, mint a fák, erdők szerelmese, messzemenően értékelni tudok. Az ilyen árulkodó, apró mozzanatok teszik igazán érthetővé a kitűnő végeredményt. Ha ki kellene választanom az öt legszebb, leginkább inspiráló, utcaképileg is harmonikus, építészeti megoldásaiban kimagasló házat, ez lenne az egyik. Még az általam nem kedvelt, fémszerkeztű, fémkorlátos terasz is illik ide, ami elég ritkán szokott összejönni az építészeknek.

24.

A környéken, ahol ez a ház található, minden tragédia megtörténik, ami megtörténhet építészeti és településképi szempontból. Ahogy már említettem: gyeplő a lovak közé dobva, a tervezőknek csak a nagyon tágan megszabott építésügyi szabályok határait kell betartani, és ha ez megtörténik, már a Tervtanács lövészárkai sem tudnak/akarnak feltartóztatni minden ízléstelen ámokfutást. Most pedig, hogy a kormányzat elkaszált minden ellenállási lehetőséget, immár végképp nem. Ha elutasításra is került régebben egy terv elsőre, ez még nem jelentette a véget: a másodfokra utasított eljárás végkimenetele már erősen kétséges volt, a tervező nyugodtan verhette az asztalt, hogy ő betartotta a minimálprogramot, engedjék át a tervét, mi ez az ízlésterror itt, kéremszépennahát. Nagykovácsi szeretettel várja az önmegvalósító, látomásos építőművészeket, különösen most, hogy a kormányzat is rátett egy újabb lapáttal, és már engedély sem kell az őrülethez, 300 négyzetméter felett sem, mert leszólt valami stróman-oligarcha, hogy ez neki kevés lesz. Majd a Településképi Arculati Kézikönyv megállítja őket. Ha ugyan.

Ez a ház az egyik kivétel az említett épített környezetben: kifejezetten ritkán látni ilyen emberléptékű építészeti attrakciót. Nagy szégyen ennyire gyenge fotót csinálni erről a remekműről. Gyönyörű tetőszerkezet, harmonikus színezés, szép famunkák, szellemesen variált külső megjelenés, mértékletességgel, visszafogottsággal, otthonossággal kombinálva. Magas színvonalú építészet, igazi gyöngyszem Nagykovácsiban. Mint a nagymama háza, a modern mesékben. Szinte érezni a frissen sült sütemények és a kalács illatát.

25.

"Nem kell követni a hagyományokat… "

Hogy kell-e/kéne-e követni a hagyományokat, és hogy milyen hagyományokat, arról azt hiszem erősen megoszlanának a vélemények, de ha ez a ház nem hagyománykövető, akkor semmi sem az. Szerintem éppen csak a vízesés hiányzik alóla. A XX. század egyik legnagyobb, emblematikus építészének, Frank Lloyd Wright-nak a szellemi útmutatása úgy köszön vissza ebben a lapjával egymásra fektetett és eltolt dominókkal való játékban a széles, nyúlánk terasszal/tetővel, hogy öröm nézni. Modern korunk gyermeke, felszerelve a kortárs építészet formanyelvének attribútumaival. Nem túl barátságos külsejű, de tökéletesen a tájba lapuló, jól elhelyezett épület. Szinte ráfekszik, rátapad a szerény emelkedésű utcára. Lám, még egy ilyen ház is illeszkedhet a falusias lakókörnyezethez, ha jó építész keze alól kerül ki a terv.

“…mediterrán házakat nem hoztam,  ezt a fajta horvátországi apartman építészetet nem nagyon kedvelem…egy-két jó példa akad, de a zömnek semmi köze hozzá…a 80-as évek mediterrán bummjával indult…többnyire tüzép-gipsz architekturás kastélyok” Györgyi Zoltánnak talán nincs is olyan előadása, vagy évente megtartott tervtanácsi beszámolója, amelyben ne emlegetné a mediterrán házakkal szembeni ellenérzését. A Tervtanács kifejezetten elkaszálja (megpróbálja elkaszálni) az ilyen jellegű házakat, ezt kimondták és dokumentálták is. Ettől persze még tucatnyi akad belőlük Nagykovácsiban, és látni belőlük, elsősorban a kertvárosi részeken, egészen kimagasló, autentikus, meggyőző, gyönyörű épületeket is. Ebben az előadásban valóban nem bukkant fel egy sem, de majd erre is sor kerül később, mert a mediterrán házak is a Településképi Arculat, tehát a falu építészetének kikerülhetetlen részét képezik. 

♣

Remélem nem unatkoztál. Béke legyen veled. 

♣

Ahogy említettem a bevezetőben: ez a poszt a Településképi Arculati Kézikönyv társadalmasító vitájához  készült. Szerény, külső hozzájárulásom a témához, gondolatébresztő gyanánt. Az időzítése sem véletlen, mert éppen ma lesz az Öregiskolában az első nyilvános beszélgetés a helyi TAK-ról.