Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Zord idők

Mit ültessünk a kertünkbe, Nagykovácsiban? - 2. fejezet

Zöld oldal 4. - Nagykovácsi kertek, parkok — Kertünk, lelkünk, avagy egyensúly és útkeresés a vágyak, álmok, lehetőségek özöndzsungelében, avagy mit bír el egy nagykovácsi kert, és mi az, amit nem

2016. február 16. - zord íjász

Dísznövények a kertben

Kósa Géza előadása az Öregiskolában, 2013. február 25.-én

Újraszerkesztett, frissített beszámoló

Mottó 1.: “Minden kert legfontosabb alapnövénye a pázsit mellett, a fa és a cserje, mert ezek – a fák és a cserjék – adják meg a kert szerkezetét, ez a legfontosabb építőanyagunk, ehhez fogjuk a lágyszárú, évelő, és hagymás növényeket hozzátársítani.” (Kósa Géza)

Mottó 2.: “…Ha boldog akarsz lenni egy életen át: legyél kertész.” (különböző változatokban létező javaslatok végső lezárása, internetes falfirka, és állítólag japán közmondás.)

Az első fejezet itt olvasható. 

A második fejezet előzetese:

  • általános hibák
  • ember és környezetének kapcsolata,
  • az ember és a növények kapcsolata,
  • a kertészet filozófiája,
  • az iskolai oktatás, avagy a kertkultúra szomorú valósága e kies rögön
  • Ó, Britannia
  • özönnövények/invazív fajok, avagy a főbűnösök
  • őshonos és idegenföldi fajok egyensúlya

"Ejtsünk pár szót a kertünkben előforduló legfőbb hibákról.

Tegye fel a kezét, akinek nincs kertje! (nem akadt ilyen) Mindenki tud tehát nagyon pozitív és nagyon negatív tapasztalatokról beszámolni, de az a gyanúm, hogy több ebben a negatív tapasztalat, mint a pozitív. Ezeket elemeznünk kell ahhoz, hogy elkerülhessük az ismétlődő fiaskókat, a pénztárcánkat nem kímélő, rossz vásárlásokat, a kényszerű kertátrendezéseket. A növény nem olyan lesz, amilyet én a katalógusban láttam, nem olyan a lesz a virágzata, nem olyan lesz a mérete: miből adódik ez? Egyrészt az eddig elmondottakból. Másrészt ahhoz, hogy a várt eredményekhez jussunk, nagyon szigorúan kell elemeznünk a saját kertünket. Tételezzük fel, hogy ez a terem egy kert. Egy-egy növény nagyon sok saját tulajdonsággal bír. Bírja a szárazságot, szereti tűző napot, jól érzi magát az árnyékban, elviseli a nedvességtől befolyásolt területet és ha a termünknek az a sarka vizesebb, emez meg nagyon száraz, de ezt figyelmen kívül hagyjuk, máris buktunk egyet.

Kettő: a növények rakoncátlanok, két szempontból is. Méretre rakoncátlanok és helyre rakoncátlanok.

Az első esetben állandóan kitér abból az elképzelésből, amit várunk tőle. Hanyag lesz, folyamatos metszést igényel. A második esetben elindul a kertben ide-oda, és ott bukkan fel, ahol egyáltalán nem szeretnék találkozni vele. Ez mindenki számára ismerős lehet.

A harmadik: globálisan is eluralkodik a kertünkben az adott növény. Elszaporodik, elterjed, kiirthatatlanul.  Lágyszárúaknál és fásszárúaknál is találkozhattak ilyennel. Ehhez nem feltétlenül kell csúnyának és undorítónak lennie a növénynek, nagyon szép növények is képesek így viselkedni. Egyszerűen azt vesszük észre, hogy nem tudunk felügyelni, nem tudunk uralkodni a kert egyes növényei fölött.

A célunk az – és itt most nem a haszonkert hanem a díszkert oldaláról közelítve a kérdést –, hogy egy magasabb életminőséget hozzunk létre a környezetünkben. Minden fórumon elmondom, hogy a XXI. századba elérkezve milyen prioritások kerülnek előtérbe, milyen szempontokat kell figyelembe venni. Öntik ránk a GDP, A BANK, a kamatláb, a tartozások...és az összes ehhez hasonló marhaságot mindenhonnan, pedig a XXI. században az emberiség sorsa nem ezen fog állni vagy bukni, hanem a növényvilág és az emberek viszonyán. Ezt pici léptékben is figyelembe kell venni: a saját kertünkben milyen a viszonyunk a növényeinkhez.

Akkor lesz minőségi életünk a jelen korban, ha megértjük a növényeket, mert akkor alázattal fogunk közelíteni feléjük, mert csak így tudunk együtt élni velük, éppen úgy, ahogy az emberi kapcsolatainkban. A másik embert is meg kell értenem, ha megértettem, alázatosan kell vele viselkednem, mert csak akkor tudunk egymás mellett működni és létezni. Ha nem vagyok rá kíváncsi, hogy kicsoda, s belerúgok az ajtóban, akkor nem fogok tudni együtt élni vele.

A XXI. században tehát ez lesz a döntő kérdés, és ezért mindenki tehet valamit, aki itt van, a saját hatáskörén belül: ha megismeri a növényeket, és amiről itt beszélgetünk, s azt bizonyos szempontból értékelni tudja, az már fél siker.

Én nem vagyok nagyon elragadtatva a hazai kertészeti felsőoktatástól, mert minden ilyen tudás, tulajdonképpen utánzásra épül. Nem úgy jövök a világra a szülészeten, hogy már elképzelések vannak a fejemben a jövendő kertemről. Nem. Ezt el fogom tanulni. Ezt el fogom lesni. Ebből elképzeléseket építek fel, megtanulom. Ha visszagondolnak arra, amivel kezdtem, hogy hogyan hordozzunk magunkban tudat alatt az elmúlt évszázadok különböző kerttípusait, akkor látni fogjuk: ennek az alapja mindig a másolás volt. A tehetősebbek, akik képesek voltak erre és pénzt tudtak áldozni rá, azok végrehajtottak egy nagy szabású kertépítést, akiknek pedig erre nem volt módjuk, kevésbé voltak tehetősek, azok ellestek ebből a kertből valamit. Illetve, onnan kiszöktek a növények, onnan kilopták a növényeket. Ha elmegyünk Malonyára, akkor a kastély felé közeledve feltűnnek azok a növények, amelyek valahogy kikerültek a kertből. 

Mindig eltanulunk valamit, s tanulni attól lehet igazán, aki nálunk jobban tud valamit. A kertészeti szakma esetében azt kell feltételeznünk, hogy a kertépítő, tájépítő, termesztő szakma végzett emberek állnak ennek a tudásnak a csúcsán, és tőlük kéne eltanulnunk valamit. Ez egy kicsit, … hogy is fogalmazzam…elég évfolyamot tanítottam, így tudom, hogy ez nagyon változó minőséget jelent, és az egyik nagy probléma az, hogy Magyarországon nem alakult ki az elmúlt évtizedekben ennek a szakmának az ázsiója, ami Nyugat-Európában természetes. Én nem vagyok egyáltalán nyugat imádó, de egy kicsit anglomán vagyok ilyen a szempontból. Sokat vizsgáztattam középiskolában kertészeti technikusokat, az Elnöknek mindig díszbeszédet kell mondania az esemény végén. Ilyenkor meg szoktam kérdezni, kiből lesz kertész. Egy jelentkezik. Na, és hová mész, kérdem. Virágkötő lesz belőlem egy üzletben, feleli. Amíg itt tart a szakma ázsiója, hogy nem tudnak, vagy nem akarnak ebből megélni, addig nagyon nehéz lesz azt mondani nekik, hogy gyerekek, ez a legszebb és legtöbb gyökerű szakma, és a legkellemesebb időtöltés, mert ezt nem fogja elhinni.

Nagy Britannia lakosainak száma: 60.000.000 ember.

Biztos forrásból tudom, hogy Nagy-Britannia lakosságának negyede, valamilyen kontaktusban, a kertből él. Vagy növényt állít elő, vagy ténylegesen kertész, vagy olyan kiegészítő vegyszereket, szerszámokat árul, készít vagy ír a kertről, a 32, hetente megjelenő folyóirat valamelyikébe. Képzeljék el, hogy egy társadalom 25 %-a valamilyen kapcsolatban van a kerttel. Természetes, hogy a kertkultúrának hatalmas súlya van, és ha valaki kimegy oda, és azt feleli egy kérdésre, hogy kertész végzettsége van, akkor nem azt mondják neki, hogy akkor itt egy gereblye meg egy ásó, aztán ássál egy kicsit, hanem azonnal a helyére teszik, elhelyezik a társadalomban azt az embert.

Ez lenne itthon is a vágyott cél.

Sajnos, ha arra gondolunk, hogy a II. Világháború utáni években nyírfácskás-ezüst fenyős Vörös Tér volt a minta, amiből tanulnunk kellett, és idehaza az volt a non plus ultra, hogy legyen ezüstfenyő és nyírfa a magyar kertben, ez az Abszurdum, ez a Tragédia, kerti oldalról látva. Nem volt szép, nem érezte jól magát az a szerencsétlen növény és ez volt az etalon, ezt lehetett eltanulni akkoriban. Hogy ne legyek ennyire borúlátó, és ne fessek ennyire csúnya képet a magyar kertésztársadalomról, azért ma van kitől tanulni: azoktól, akik hivatásszerűen űzik ezt az ipart. De mégis azt kell mondjam, annak, hogy itt tart ma a civil kertkultúra, annak az az oka, hogy nem volt honnan elszedegetnünk, ellopnunk, eltanulnunk, ellesnünk a jó tárgyi tudást, a megfelelő technológiákat, mert nem voltak előttünk, és ezek a sokat emlegetett zsákutcák ennek is köszönhetőek,  amikor nem az optimális növényhez nyúltunk.

Az invazív növények

Megpróbálok néhány olyan csoportot bemutatni, amelyekkel nagyon el tudjuk rontani a kertjeinket.

Az első ilyen a legfontosabb és legnehezebb növények csoportja az özön, szakmai szóval az invazív növényeké. (invazív vagy invázív, mindkét kiejtési és írásmóddal lehet találkozni)

Két részre oszthatóak: őshonos/hazai és idegen származékokra. A már korábban említett, rossz típusú kerteket, amelyekben nem tudunk uralkodni, az öntörvényűen mozgó, konkurencia nélküli, invazív növényeknek köszönhetjük. A szűrés és átgondolás nélkül betelepített növényekkel ilyen hatást érhetünk el. Hogy milyen rejtélyes az özönnövények viselkedése, arra példaként, ha az akácot említem: mindenki ismeri, ennél borzalmasabb özönnövény nincs, fél országot beteríti, kiszorítja az eredeti erdőtársulásokat. Vagy ha azt mondom bálványfa, amit ecetfának is hívnak. (Nem összekeverni, valóban ecetfának is hívják a bálványfát, de ez tévedés! Rövid eligazító ittegyszerűen kiirthatatlan, mindenütt megjelenik. Ha azt mondom aranyvessző, a solidago. Elönti az árterületeket, pedig gyermekkoromban még mimózaként árulták, csokorba szedve a piacon, ma meg a leggyakoribb növény az országban…akkor megjelenik a szemünk előtt egy látszólag fékezhetetlen, konkurencia nélküli társaság, amiről azonban azt kell tudni, hogy ami Magyarországon agresszív özönfaj, az nem biztos, hogy saját hazájában is az, és ezért kell ezt nagyon erősen mérlegelnünk. Én jártam a fehér akác eredeti termőhelyén, az Appalache hegységben (USA) és ott úgy kell keresgélni az erdőben, hogy lássunk egyet. Kínában nagyon sokfelé jártam, nekem az a szakterületem. Kelet-Ázsia bálványfát nem lát az ember, mert az a helyén van, ott, ahol lennie kell.

Tehát mindig a felboruló egyensúlyi viszonyok okozzák a problémákat.

A bálványfának van egy nagy méretű selyemlepkéje, ami egész egyszerűen megeszi a szaporulatot és szinten tartja a terjedés mértékét, így ez Kínában nem okoz gondot. Megpróbálták áthozni Magyarországra ezt a selyemlepkét, de sajnos nem fagyálló (nevetés a teremben), tehát kifagy. Az akácnak is van egy sor olyan bennszülött, természetes fékentartója, amelyek nem jöttek át az akáccal az amerikai nép ajándékaképpen, tehát az ott egy egyensúlyban, helyén tartott növény, nálunk meg átkozott, sarjadzó és fékezhetetlen. Hiába jó bútor- vagy tüzifa, kertészetileg nem kívánatos.

Az őshonos invazív fajokra rátérve, Vácrátóton is van néhány bennszülött növény. Lejjebb a kertben, például a korai juhar. Ezt is mindenki ismeri: lombfakadás előtt nyíló, nagyon kellemes illatú juhar. Kiirthatatlan, mert a konkurencia viszonyok olyanok lettek, hogy ott, a kertterületen, ezt már nem lehet kontrollálni. A kontroll nélkül ültetett növény jelenti a legfőbb veszélyforrást. (Megjegyzem, a korai juhar az ajánlott növények között felbukkan majd, vagyis ez az eset, inkább a Vácrátóti arborétum egyik sajátos, de nem általános érvényű problémájára szolgáló példa lehet.)

Az idegenföldi növények megjelenése és terjedése nagyon sokféle veszélyt hordoz, de előrebocsátom és félreértés ne essék: nagyon nagy tragédia lenne, ha minden idegenföldi növényt kiirtanánk most Nagykovácsi határában.

Az invazív növény nem csak a mi kertünket fogja tönkretenni. Az invazív növényeknek az a tulajdonsága, hogy egy idő után, a szomszéd kertjét is el fogja intézni, és aztán az összes kertet el fogja intézni, mert nem lehet kontrollálni. Nem ismerjük a hatásait, nem tudjuk a rovarvilágra tett hatásait, nem ismerjük az allergén hatásait, nagyon sok idegen földi növényről még nem tudjuk, hogy milyen súlyos allergiás megbetegedéseket okozhat, nem tudjuk, hogy a belőle gyűjtött méz milyen hatású…tehát, ha túllépünk azon, hogy mennyire szép vagy nem szép, mennyire sikeres-nem sikeres az a növény az én kertemben, akkor bizony ez egy nagyon kemény társaság, amelynek megnevezném néhány tagját, valamint pár szó kiegészítést arról miként kerültek Magyarországra.

Az akácot és a bálványfát említettem, de bizonyára mindenki ismeri a selyemkórót is, amit 50 évvel ezelőtt cserépbe árultak a váci piacon, mint dísznövényt. Ma az egyik legfékezhetetlenebb növény. A selyemkóró nagyon szép növény, a selyemkoró nagyon jó mézel, csak felborítja a rendet. Kiszorítja, elöli a természetes vegetációt, pedig dísznövényként került be ide s tényleg nem csúnya. Amerikában megeszik a rovarok.

A zöld juhart, vagy kőrislevelű juhart biztos szintén ismerik. Ma semmi másból nem áll a dunai ártér. Úgy került be hozzánk, mint csodálatos sárga lombú, zöld vesszőjű díszfa. Ma megfoghatatlanul terjed.

A kinincset, a gyalog akácot szintén ismerhetik. Az Amorpha fruticosa. A méhészek által által nagyon kedvelt, jól mézelő, de rendkívül mérgező növény. Hogyan került Magyarországra? A mezővédő erdősávoknak három szintje volt. Az 50-es években találták ki ezt a baromságot, hogy a szelet megfogják a nagyüzemi táblák mellett, és a gyalogakác lett az alsó sávba beültetve. Azóta Magyarország egyik legkellemetlenebb növénye. Nagyon szép lila színű, fürtös virága van, de emellett az egy borzalmas, fékezhetetlen növény. Haszonnövényként került be az országba. (A magyar ember igazi magyar szürkemarhákat küld háborúba az amerikai hódítók ellen. A magyar méhészek és a magyar méhek meg sírnak, és még az EU-t is le kellett verni, amikor ki akarta irtatni az akácot, mint özönfajt. Nehéz ügy ez.)

Az ezüstfa, másnéven olajfa, szintén jól ismert. Ezt azért hozták be, hogy a száraz területeket fásítsák vele, illetve erdészeti tábláknak a lezárására alkalmazzák. Nagyon kellemes illata van. Igaz, hogy valaki nem tud ilyenkor hetekig aludni, mert olyan allergiás rá. Nem is csúnya a növény, de kiirthatatlan ma már.

Mondok még párat, hogy végigmenjünk a főbűnösökön és az eddig említettek mellett még megnevezem a legkellemetlenebb idegen földi növényeinket.

Az óriás keserűfűvet is bizonyára jól ismerik. Nagy levelű, üreges szárú, robosztus, nedves helyeken élő növény. A XIX. Század végén, mint a szecesszió egyik kedvenc növénye került be hozzánk, ma már, főleg a Dunántúlon egyszerűen megfékezhetetlen. Szép a növény, érthető, hogy a kertekbe beültették. Csak, ahol egyszer megtelepedett, ott vége a többi növénynek.

Az arany ribiszke. Úgy került be, mint a hazai ribzli pöszmétéknek az alanya. Valaki elmegy most a Duna-Tisza közére, hektárszámra találkozhat vele. Semmi más nem marad meg mellette, mert olyan sűrűn sarjadzik. Haszonnövényként került be.

Az ötlevelű vadszőlőt is ismerik gondolom. (Nos, izé, nem is tudom, jómagam ezt a növényt talán csak a meggondolandó kategória alatt soroltam volna be. Lesz ilyen fejezet.) Ha egyszer valahol termést hoz, akkor vége a világnak, mindenütt kikel, madarak széthordják s mindenre rákúszik. Hiába szép az őszi lombszíne s hiába kellemes, ha befuttatunk vele valamit: egy fékezhetetlen növény lesz. Nagyon nehéz azon a keskeny a mezsgyén haladni, hogy mi a szép és mi a haszontalan.

A Solidago gigantea. Magas, sárga, lágyszárú, talán az egyik legnagyobb problémát jelentő idegenföldi, az árterek, patakpartok, nedvesebb helyek növénye. De micsoda kétarcúság, mert Angliában, a Királyi Kertészeti Szövetség legfontosabb kísérleti telepén található két holdnyi, különböző magasságú, különböző bokorformájú solidago, mert náluk nem lesz belőle özönnövény. Az ottani kertek egyik kedvenc dísznövénye, mert közben nagyon szép. 

Alkörmös. Phytolacca americana. Magyarországra, mint a leghatásosabb ételfesték került be. Egészen pontosan bort festettek vele, míg nem lépett életbe a szigorú bortörvény. Lágyszárú, robosztus növény. Combvastagságú, húsos gyökere van, bizonyára itt is felüti a fejét, mert a madarak széthordják mindenhová. Haszonnövényként került tehát be, Magyarország egyes területein fékezhetetlen.

Vörös kőris, más néven pennsylvániai kőris. Jó példa arra, hogy nagy léptékekben is milyen tévedéseket követnek el a kertészetek. Ma nagyon elterjedt. Mindent teleültetnek kőrissel, gondoljanak csak a fővárosra, az Andrássy útra. Ott láthatják, hogy minden egyes kőris tele van milliónyi magterméssel: ezt szétfújja a szél, belesik a csatornába, még a fal repedésekből is kikel, nagyon agresszív, invazív növény.

Ostorfa, a celtis, zsidó cseresznye, kinek, hogy tetszik a neve. Kitűnő növény, abból a szempontból, hogy nincs másik várostűrő növény, ami ilyen jól állná a sarat: nem érdekli füst, sem légszennyezettség, sem szárazság, csak éppen a madarak széjjel hordják, minden létező helyen kikel.

Rafinált és kivédhetetlen: a smaragdfa. A császárfa, más néven. Nem tudom hallottak-e már erről a borzalomról. 250 éve benne él a magyar kertészeti kultúrában. Néhány gátlástalan gazember telibe beszéli a magyar társadalom fejét azzal, hogy ez milyen nagyon jó dolog, milyen nagyszerű kereset. Eladják a császárfa csemetét 6000 Forintért, de valójában 50 Ft-ot ér és ha hiszik-ha nem, az Amerikai Egyesült Államokban utcai plakátokon tiltják ennek a fának az elültetését. Néhány államban pénzbüntetésre ítélik azt, aki egyet is elültet, mert hihetetlen mennyiségű könnyű magot terem, és ez aztán tényleg mindenhol megtelepszik, a lépcsőrepedésből is előbújik. Egy nagyon agresszív, kellemetlen növény, pedig szép. Régen nem tudtunk elébe menni a problémáknak, vagyis mindent ki kellett próbálnunk, de mostanra sokkal többet tudunk, s ezért említem ezt a smaragdfa nevű szélhámosságot, mert még mindig beleeshetünk egy ilyen csapdába, pedig már régóta kiderült a császárfáról, hogy egy rendkívül agresszív, invázív növény. (Ez bizony valóban egy irgalmatlanul kemény történet, és láthatóan több érdek ütközik egymással: kereskedelem-környezetvédelem-klímajavítás-erdősítés. Kis fejtágító smaragdfa/császárfa ügyben. És az EU is bekavar.)

Invazív növény-e vagy sem: ez az egyik legfontosabb szűrő, amin keresztül kell küldenünk a felkínált, elérhető növényanyagot.”

Özönnövényekre figyelmeztető, tájékoztató plakátok az Öregiskola előtt, zord indafoto

Erről a tábláról beszúrok ide néhány sort. Európai Uniós pénzből, a határon átnyúló együttműködés keretében készült, ingyenes terjesztésű, az EU álláspontjával nem feltétlenül megegyező álláspontú plakátok, a Duna-Ipoly kivitelezésében. A két plakát összesen 18 növényt említ meg, mint veszélyes invazív fajt, ezek között természetesen megtalálhatóak a Kósa Géza által kiemelt növények is, de nincs teljes átfedés. Nem is lehet: elsősorban azért nem, mert Kósa Géza nem feltételezi, hogy valaki parlagfüvet akar ültetni a kertjébe, ezt tehát pl. felesleges felsorolnia, másrészt vannak ugyan előre borítékolható átfedések, tehát megvannak a kihagyhatatlan,  invazívnak elfogadott és dísznövényként is szóba jöhető “sztárnövények”, de ennél több invazív fajt sorolnak fel a felmérések, pl. ez vagy ez is. Csakhogy, mint látható, az előadó által borzalomnak titulált smaragdfa/császárfa nincs is bennük, és azzal hivatalos erdősítési/klímavédelmi program keretében kísérleteznek/vagy legalább is kísérleteztek 2012-ben, Magyarországon. Tömve van vele a net, eladásra kínálják mindenhol. Tehát van itt némi katyvasz és egymásnak feszülés. Én mondjuk Kósa Gézának inkább hiszek ez utóbbi kérdésben, de ez az én problémám. Ez a cikk kitűnő áttekintést nyújt a probléma lényegéről, és pl. a bálványfa, a fehér akác és az amerikai kőris példáján keresztül azt is bemutatja, milyen kettőség jellemezte a szabályozást: “… A kormányrendelet félig-meddig kivételt tesz a fehér akáccal, az amerikai kőrissel és a bálványfával. Ezekből a fajokból az úgynevezett kertészeti változatot el lehet ültetni. Erre az a magyarázat, hogy a nemesített változatok jóval kevésbé képesek vadon terjedni  – mondta Gálhidy László, hozzátéve, hogy elfogadható a könnyítés. Ám ha valaki ilyen csemetét telepít a kertjébe, akkor meg kell akadályoznia a terjedését. Vagyis a szóban forgó “ingatlan tulajdonosa, vagyonkezelője (...) köteles gondoskodni a fás szárú növény továbbterjedésének megakadályozása érdekében az újulat eltávolításáról" - szól az Orbán Viktor miniszterelnök szignálta módosítás."

Az Öregiskola előtti táblán szereplő özönnövények egyébként az alábbiak (KG= nem fogod elhinni, azt jelzi, hogy Kósa Géza is említi):

  1. mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima)  KG
  2. keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia)  KG
  3. cserjés gyalogakác( Amorpha fruticosa)  KG
  4. zöld juhar (Acer negundo)  KG
  5. kései meggy (Prunus serotina)
  6. amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica)  KG
  7. nyugati ostorfa (Celtis accidentalis)  KG
  8. fehér akác (Robina pseudoacacia) KG
  9. közönséges orgona (Syringa vulgaris)
  10. közönséges selyemkóró (Asclepias syriaca) KG
  11. aranyvessző fajok (Solidago spp. pl. Solidago canadensis, Solidago gigantea)  KG
  12. bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera)
  13. kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum)
  14. süntök (Echinocystis lobata)
  15. ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia)
  16. amerikai alkörmös (Phytolacca americana)  KG
  17. Észak-amerikai őszirózsák (Aster spp.)
  18. cseh óriáskeserűfű (Fallopia x bohemica)  KG
  • +ötlevelű vadszőlő (Parthenocissus quinquefolia)
  • +arany ribiszke (Ribes aureum)
  • + császárfa/smaragdfa (Paulownia tomentosa)

Ezek voltak tehát azok, amelyek Kósa Géza szerint egyértelműen nem kívánatosak (sőt némely esetben hivatalosan tiltottak) a kertben. Ahogy említettem már: lesz olyan fejezet, amelyik a nem ajánlott növények társaságát sorolja fel: ezeknek az elültetése azonban a jó honpolgár szabad döntésétől és belátásától függ. Ne szaladjunk előre. Vissza az előadáshoz:

Őshonos vagy idegenföldi?

"A másik szűrő, amelyről sok vita dúl, egy nagyon érdekes, filozófiai kérdés: őshonos vagy idegenföldi-e a telepítésre szánt növény? Vannak egészen szélsőséges vélemények is a témában, de igazából egyik mellett sem szeretném letenni a garast, mert egyik sem igaz.

Tehát nem mondhatom azt, hogy Nagykovácsiban az eredeti vegetáció egy cseres tölgyes-gyertyános tölgyes erdő és ezért én csak ennek az erdőtársulásnak a növényeit ültessem el, mert az nem tájidegen, az őshonos, az fogja jól érezni magát s nem lesznek olyan kértevői, amelyek tönkreteszik, a fenntartására sem kell sokat költenem, mert önfenntartó lesz: ez így nem igaz. A kertünk egyedi példányokból áll és esztétikai értékkel bír. Szép-szép egy bibircses kecskerágó, ami itt a hegyekben nő, de nem biztos, hogy azt szeretném nézni otthon. Semmi probléma nincs vele, szép, megél, nincs kártevője, de mégsem erre vágyom.

Természetesen vannak a másik irányban is szélsőséges kilengések és mondok is rá néhány példát: nagy divat volt egy időben, a japánkert. (Nem múló divat. Nekünk kettő van. Minden japán kertet imádok.  Még a kertünk nem japán kertrészleteiben is a japán kertek filozófiáját próbálom átültetni. Meglehetősen mesterkélten és mérsékelt sikerrel, de szorgalmas amatőr vagyok.) Ilyen nincsen: Magyarországon magyar kert van, japánban van japán kert, mert mi nem tudjuk pótolni és produkálni azokat az éghajlati, ökológiai feltételeket, amelyek ott találhatóak. (Ez természetesen igaz. Az ökológiai, klimatikus feltételeket nem, de a kertépítészeti, kertrendezési filozófiát igen, azt átültethetjük.)

Nagy divat volt egyidőben az ún. örökzöld kert. Elkezdték hurcolni a kertekbe a különböző örökzöldeket, mert akkor majd lesz itt mediterránum. Nem lesz Magyarországon mediterránum. A rómaiak itt éltek évszázadokig, a reneszánsz korban Mátyás úgy járt Itáliába, mint más a kiskertjébe, rengeteg idő és alkalom volt arra, hogy a szoros kapcsolatokat kiaknázzák, mégsem lett mediterrán növényzet Magyarországon. Nem véletlenül. 10 évig él a növény, aztán a 11. évben kifagy.

Jött a kaktuszok, agávék, aloék új irányzata, a pozsgásokból álló kaliforniai és arizonai kertek mintájára: ez megint egy zsákutca.

A két irányzat között kell megtalálni az egyensúlyt.

Térjünk rá az alkalmazható növények felsorolására…”

Térjünk rá. Majd a 3. fejezetben.

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr168395274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása