Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Zord idők

Mit ültessünk a kertünkbe, Nagykovácsiban? - 3. fejezet

Zöld oldal 5. - Nagykovácsi kertek, parkok — Kertünk, lelkünk, avagy egyensúly és útkeresés a vágyak, álmok, lehetőségek özöndzsungelében, avagy mit bír el egy nagykovácsi kert, és mi az, amit nem

2016. február 17. - zord íjász

Dísznövények a kertben

Kósa Géza előadása az Öregiskolában, 2013. február 25.-én

Újraszerkesztett, frissített beszámoló

Mottó 1.: “Minden kert legfontosabb alapnövénye a pázsit mellett, a fa és a cserje, mert ezek – a fák és a cserjék – adják meg a kert szerkezetét, ez a legfontosabb építőanyagunk, ehhez fogjuk a lágyszárú, évelő, és hagymás növényeket hozzátársítani.” (Kósa Géza)

Mottó 2.: “…Ha boldog akarsz lenni egy életen át: legyél kertész.” (különböző változatokban létező javaslatok végső lezárása, internetes falfirka és állítólag japán közmondás.)

  • Az első fejezet itt 
  • A második fejezet itt olvasható. 

A harmadik fejezet előzetese:

  • a fákról
  • a faiskolákról és a választékról
  • a nagykovácsi kertekről
  • az ajánlott növények listája, valamint brekegő béka, selyem, koreai sörök és megsütött hernyók, hárs tea, ginkgo tea, szilfavész, lepkék

“…Egyikünk sem varázsló és nem is a perzsa sah, nincs annyi pénzünk, sem tehetségünk ahhoz, hogy azt hozzunk be a kertünkbe, amit megkívánunk, hanem csak azt vehetjük meg, ami elérhető közelségben van, tehát még arra sincs mindenkinek pénze, lehetősége, hogy kimenjen Németországba egy jó német faiskolába, és ott kedvére turkálva összeválogathassa a növényeket, mert ott valóban nagyobb a választék, hanem kénytelenek vagyunk az itthoni anyagból dolgozni és ennek segítségével kell rendet vágva, kialakítanunk a kertünket.

A hazai faiskolákról ejtenék néhány mondatot. Elég jól ismerem ezt a társadalmat. Nagyon furcsán viselkednek.

Alapszakmám szerint dendrológus vagyok, tehát fás növényekkel foglalkozom. Minden kert legfontosabb alapnövénye a pázsit mellett, a fa és a cserje, mert ezek, a fák és a cserjék adják meg a kert szerkezetét, ez a legfontosabb építőanyagunk, ehhez fogjuk a lágyszárú, évelő és hagymás növényeket hozzátársítani.

Mivel találkozunk egy hazai faiskolában?

Én egy olyan kertben élek, amelyben 13.000 féle növény található, ebből 3300 csak cserje és fa faj, kint a szabd területen, az üvegházakon kívül. Én napi kapcsolatban élek velük, nagyon sokat én ültettem, én csináltam, látom, ismerem a tulajdonságaikat. Állandóan ütöm-vágom, gyomrozom, verem a hazai faiskolás társadalmat, miszerint „gyerekek, ez milyen fantasztikus jó növény, és az milyen csodálatos jó növény“. Ha esetleg olvassák, a Kertbarát magazint, rendszeresen megjelenő cikkekben, arról írok, újra és újra, hogy mit szeretnék látni a magyar kertekben. A magyar faiskolás társadalom mit csinál? Minden szavamat így (hanyag legyintés) elereszti a füle mellett, mert az a fontos neki, hogy smaragd tujából most 200.000 darabot gyorsan eladjon: jó bevétel, egy kis sövénynek valóhoz hozzácsapni meg egy kis ezüstfenyőcskét, aztán kész, úgyis ez kell a jónépnek.

Nem ez kell a jónépnek, könyörgöm, ébredjenek már fel, nem ez kell egyáltalán, hanem minőségi választék és változatos növényanyag. Igaz, ne bántsuk őket nagyon, mert valóban nem olyan tőkeerősek ezek a magyar faiskolási vállalkozások, hogy talán csekélyebb profithozamú növényválaszték tartását is megengedhetnék maguknak, de a magyar kertkultúrához azért egy kicsit mégis empatikusabban kéne hozzáállni. Summa summarum, van egy választékunk, ami abból jön létre, hogy kiszaladnak Dániába, Hollandiába, Németországba, Olaszországba, ott megveszik a félkész árut, hazahozzák, megnevelik itt és elénk teszik megvásárlásra. De, mentségükre legyen szólva, hogy vannak olyan faiskolák is itthon, amelyek megpróbálnak hazai fajtákat is nagyobb mértékben szelektálni, nemesíteni, előállítani vagy egyszerűen bevonni a termesztésbe.

Mondok példákat.

Szombathelyen a Prenor, az egyik legnagyobb hazai faiskola, ahol olyan emberek dolgoztak, mint Józsa Miklós, aki hazai, honos törpemandulából gyönyörű sorozatot állított elő, tényleg szebbnél-szebbeket, magas törzsűeket, színekben és egyebekben gazdag, gyönyörű fákat, rossznyelvek szerint a babáiról elnevezve őket, (nevetés a teremben) egyik Rozi volt, másik Sári, harmadik Piri. De nagyon szép sorozatot csinált babérmeggyből is, hazai szelekciókat, nagyon jó hazai fajta mindegyik. Világverő hársakat és kőriseket is csinált, virágos kőriseket, ezüst hársakat, ezek is mind hazai szelekciók. (Prenor, Józsa Miklós és társai: egy tartalmas cikk a sokból)

(ekkor kezdett brekegni egy béka a teremben, mint említettem, kis idő elteltével az előadó hátraszólt: „Azt vedd fel, mert az az én zsebemben van“, talán azért tartott kicsit hosszabb ideig a felismerés, mert a hazai mobiltulajdonosok elsöprő többségének békabrekegés a csengőhangja,.. az én mobilcsengőhangom, az imádott kutyám ugatásának a hangja, így én nem csodálkoztam különösebben, viszont nagyon nevettem. nem voltam egyedül. Tizenkilenc Amatőr Profi derültsége szakította meg kis időre a faiskolákról szóló értekezést)

Az Alsótekeresi faiskola. Óriási választék van hazai berkenyékből. Nagyon sok szép, házi kertekbe ültethető, sorfának való berkenye van, ráadásul olyan hasznos tulajdonságok mellett, hogy egyik-másik étkezésre, pálinkafőzésre is alkalmas.

Tehát még véletlenül sem mondhatunk csak negatívumokat ezekről a faiskolákról. Megpróbálják ők behozni ezt a szortimentet és a felsorolásban majd ecsetelni fogom, hogy ezekből érdemes választani. Persze, nehéz ügy ez, mert senki sem teheti meg, hogy nyakába veszi az országot és faiskoláról-faiskolára végigmenjen, kikérdezzen mindent, ez a jobb-az a jobb, … tehát nem nagyon van lehetőségünk egyesével összehasonlítani, átmogyorózni a választékot, de bizonyos csapásirányokat azért kijelölhetünk magunknak.

Akkor modellezzük le. Adott egy nagykovácsi kert.

zord indafoto

Nem tudom ezek átlagban mekkorák, két láncosak, három láncosak vagy hány acre területűek, mert én ilyen régi mértékegységekben tudok csak beszélni (nevetés)de semmiképpen sem nagyméretű kertekről van szó. Van egy behatárolt lehetőségünk: olyan, amelybe nem ültethetünk nagyméretű növényeket, nem ültethetünk bele pl. rhododendronokat, mert kipusztulna. Hiába próbálnak bennünket csőbe húzni, hogy kicserélhetjük alatta a földet, mert nem lehet, mert azt az esővíz majd kimossa és az esővíz úgyis meszes. (kétségtelen, hogy kell hozzá némi akarat, türelem, gondoskodás, de nem feltétlenül reménytelen a szabadföldi megtelepítése) Az adottságainkhoz kell igazodva kell elindulnunk növénybeszerzésre és most rátérhetünk arra, hogy milyen növényeket igen és milyen növényeket nem ajánlatos választanunk s mindezt megpróbálom indokolni is a hátralévő nagyon rövid időben. (Derültség a teremben. Látszódott, hogy szeret a hivatásának minden aspektusáról beszélni, és említette is közben, hogy nagyon könnyen elkalandozik, amit nem bánt senki szerintem, de tulajdonképpen csak ekkor kezdett bele az előadás velejét képező témába, amikor elvileg már csak fél óra volt hátra a meghirdetett 19.30-as zárásig. Kósa Géza nagyon naivnak bizonyult, mint kiderült, mert még 8 órakor is kérdésekre válaszolt. Mellesleg: az egy telekre vonatkozó méret szerint, a nagykovácsi kertek 700 és 1000 négyzetméter között mozognak, tehát a nagy átlag a 200 négyszögöles kert. Ez talán elfogadható így. Az ófalu és a Sebestyéndomb hagyományos telekméretei változóak, ott azért van némi szórás, de a Nagyszénás és a Zsíroshegy egykori zártkerti telkei inkább az alsó határhoz közelítenek, míg az új parcellázású területek, mint a Kálvária-kert, Nagyszénás-kert telkei pedig a felsőhöz, a Helyi Építésügyi Szabályozás szerint is, ami meghatározta a kialakítandó területet. Tudok 600 négyzetméteres telekről is, és olyanról is, ahol 2 van összenyitva, de ezek a kivételek.)

Először azokat mondom el, amelyeket jó szívvel ajánlok, nem fajtára lebontva, hanem általában fajokra vagy nemzetségekre. Ha valaki a háza elé sorfának vagy a kertjébe árnyékolónak ezekből akar választani, akkor az első társaság amit felsorolok, az alkalmas ide… szerintem (derültség), nem biztos, hogy mindenki egyetért velem, de higgyenek nekem legalább 90%-ban.

A juharok az első társaság. A juharok közül sem mindegyik, s majd amikor a nem ajánlott növényekről beszélek elmondom, hogy melyik nem és miért, most egyelőre maradjunk a megfelelő juharoknál. Ami a hazai faiskolák választékába kapható. Hegyi juhar, korai juhar, emellett nagyon szép tatár juhar fajták kaphatók, néhány egzóta is ide tartozik, pl. a háromlevelű juhar. Ezek mind ajánlhatók. És melyik juhar nem ajánlott? A Japán juhar, ujjas juhar, cukor juhar vagy a vörös juhar, tehát az Acer palmatum, Acer japonica, tehát amelyek a legvágyottabb öt-és hétkaréjú, szép kis juharok. nem bírják ezt a környéket, nem bírják a meszes talajt, nem bírják a nagy hőingadozást. Kirepedezik télen a kérgük, nagyon sok gombabetegségre érzékenyek, néhány évig eltartjuk őket, utána leépülnek. (Hármat vettünk, de mint említettem a korábbi felsorolásomban, kettőt kivégeztünk. Egészen döbbenetesen gyönyörű, dús növények voltak, mesésen olcsón jutottunk hozzájuk, párom csapott le rájuk egy kertészetben, és évekig a kertünk ékkövei voltak. Valószínűleg kevés tőzeget raktunk alá, vagy nem pótoltuk idejében, esetleg tényleg betegség támadta meg mindkettőt, nem fog már kiderülni, de szinte megsirattuk őket. Viszont a harmadik él s virul, gondozzuk. Talán nem reménytelen a szabadföldi megmaradásuk. Te ne kövesd el a mi hibáinkat, minimum gondoskodj időben és kellő mennyiségben a tőzeg pótlásáról.)

A következő csoport, amit teljes jó szívvel ajánlok: a gyertyánok. Két fajuk őshonos, de most már nagyon sok egyéb gyertyán is bekerült. A kedvenc csoportom. Mindent tudnak, mindent átélnek, nagyon mutatósak, rengeteg szép fajtájuk van, egészen karcsú, gömb alakú is. Jól nevelhetőek, jól nyírhatóak, jól bírnak félárnyékot, jól alkalmazhatóak sövénynek, jól alkalmazhatóak szoliternek (önmagukban szép, különálló, egyedül álló, fókuszponti növénynek, ha valaki nem értené). Nagyon szép az őszi lombszínük, tehát a gyertyánokat nagyon melegen ajánlom.

A harmadik jó társaság, amit szívesen látnék, ha bővebben ültetnének: a szivarfák. Nagyon sok fajtájuk van forgalomban. Vannak kelet-ázsiaiak, sárga virágúak, mindenki által ismert fehér virágúak, észak-amerikaiak, gömb és oszlopos megjelenésűek. Kitűnően alkalmazhatóak, nincs betegségük, egy kicsit talán nagyobb termetűek, tehát méretesebb kertekbe valók.

A következő nagyon kívánatos társaság: a júdásfák, bizonyára ismerik. Nagyon érdekes növény, a törzsön virágzik és ma már különböző fajtái vannak, sötétbordótól hófehérig és rózsaszínig. Nem azért hívják júdás-fának mert Júdás erre akasztotta fel magát. A Szentföldön nincsen júdás fa: ez ugyanis egy dél-európai, közép ázsiai, kínai növény. Azért kapta ezt a nevet, mert rengeteg szárazra érő hüvelytermése van, ami zörög, ha hozzáérünk: elárul, árulkodik. Rendkívül jó növény, edzett, szárazságtűrő, nagy tömegben hoz virágokat, metszhető. Mindent jól tűr, mutatós a levélzete, szép szív alakú levele van. Nem nagy termetű fa, nagyon jól alkalmazható. (Tanúsítom.)

Következő jó csoport: a mogyorók. Erről mindenkinek a bokor mogyoró jut az eszébe, pedig nagyon változatos társaság, vörös levelű mogyoró, csavart vesszejű és így tovább, nem megfeledkezve a török mogyoróról…

-Arról határozottan azt írják nagyon sok helyen, hogy nem bírja a meszes talajt…-szúrta közbe az egyik érdeklődő.

-Ez nem igaz így. Vácrátóton a 8-as Ph-jú talajban ekkora (széttárt, nagy karívvel mutatja) török mogyorók vannak és ott nagyon meszes, mészlepedékes talaj van, a meszes talaj általában nem probléma a török mogyorónál, a török mogyoró nem talajérzékeny. A választék mostanában a szeldelt levelű és egyéb díszmogyoró felé mozdul el, de ne felejtsük a mogyoró kettős hasznát sem.

Galagonya,  zord indafoto

A következő jó csoport, a crataegusok, a galagonyák. Melegen ajánlom ezt a társaságot. Ma már nagyon nagy merítés kapható a növénypiacon, pl. Kelet-Ázsiából származó ehető változataik is kaphatóak. Valóban szúrósak, de kis termetűek és mindent bírnak. Virágzásban is igen mutatósak, nagyon hálás társaság, méltatlanul mellőzöttek és emelett erős, áthatolhatatlan védsövény készítésére is tökéletesen alkalmas. Kiváló, sok hasznú növény. (Tanúsítom. Ráadásul kismadaraknak, énekesmadaraknak a legjobb menedék a ragadozók ellen. Nálunk egy rendszeresen metszett, véres küzdelmek árán formára nyírt, alig három méter magas galagonya áll a kertben, amelynek a sűrű ágai közé kb. 50 madár tud visszavonulni minden évszakban, különösen télen, ha felbukkan egy cica a fákról lógó faggyúgömbök alatt. Onnan röhögnek le a cirmosra, míg az súlyos depresszióba esve távozik. A kerti élet egyik legdöbbenetesebb akcióját, egy kapkodva, rosszul sikerült videofelvételen is megpróbáltam megörökíteni: alig egy hónappal ezelőtt, talán egy Kis Sólyom (ez a neve) váratlan, meredeken lecsapott a faggyúgömböket csócsáló madárcsapatra, a kertünk közepén – ez más önmagában elképesztő volt – mire az összes madár (cinkék, verebek, őszapók) szétfröccsentek a szélrózsa minden irányába, de a többségük egyenesen bevetette magát a közeli, tüskés galagonyagömbbe és onnan figyelte a ragadozót, aki egy méterre tőlük, letelepedett a cseresznyefa ágaira. Én eközben pánikszerűen elrohantam a fényképezőgépért, visszafutottam az ablakhoz, bekapcsoltam a gépet, felemeltem és pont ezt a pillanatot választotta a ragadozó, hogy rövid várakozása/pihenése után nekirontson a galagonyaerődítménynek. Mint valami kolibri, egyhelyben csapkodva, csapkolódva ütötte, verte a csőrével és a szárnyával az egész bokrot, hogy kiűzze a menedékük mélyén lapuló madarakat, végül az egyikük – úgy tűnt, egy cinke – nem bírta tovább, és kihussant a tüskés ágak között, ő pedig azonnal utána vetette magát, és látványos csavarral, forgolódva, a mozgékony áldozatával együtt elszáguldottak a házunk oldalában. Azt hiszem nem sikerült elkapnia, mert néhány másodperccel később láttam, hogy a szomszédunk egyik kőrisének ágán üldögél, üres karmokkal. Sajnáltam: éhes volt, tél van, neki is ennie kell, és mint minden hasonló ragadozó, lenyűgözően gyönyörű…és gyakran veszélyeztetett. Amióta Nagykovácsiban beépült a Kálvária-kert és a Nagyszénás-kert, a vadászterületeik elvesztésével ezek az állatok különösen nehéz helyzetbe kerültek. Talán nem véletlen, hogy ennyire merészek, alkalmazkodni próbálnak, sok vesztenivalójuk nincs. Örültem ugyanakkor: a kis cinke megmenekült, s a cinkéket is imádom, bár azt mondhatnám, az őszapó az abszolút kedvencem, amennyiben eszembe jutna ilyen marhaság, hogy sorrendet állítsak. Nehéz egy madárbarát élete.)

Utána ajánlom a bükköket, ha valakinek kastélyméretű kertje van a ház körül (nagy nevetéssel díjazott poén), de azért mégsem ennyire rossz a helyzet, mert nálunk még nem annyira, de a csehektől kezdve, nyugatra, hihetetlen bükk-kultusz van. Ez azt jelenti, hogy előállítottak ilyen kis (kezével mutatja, átlagember magasság) szomorú, törpe növekedésűeket, különböző szeldeltségű, vörös és olyan sárga levélzettel. Számíthatunk rá, hogy begyűrűzik hozzánk is ez a bükk-kultusz. Ekkor meg fognak jelenni nem csak azok, amelyeket mi a bükköseinkben ismerünk, hanem nagyon ütőképes, rendkívül dekoratív kerti növények is, amelyekhez már nem kell kastély méretű kert.

Kőrisekről már volt szó, és igen elítélően szóltam egyikéről-másikáról, ugyanakkor van a kőriseknek egy olyan szekciójuk, amelyik lombfakadás előtt nyílik, bizonyára ismerik, a magas kőrisek itt a hegyekben. A lomb megjelenése előtt, ilyen fekete, jelentéktelen virágtakarója van, és vannak, amelyek lombfakadás után nyílnak. Ilyen a virágos kőris, vagy más néven a mannakőris. Nagyon illatos, nagy fehér fürtjei vannak, akad egy csomó rokona Kínában, amelyek kezdenek behatolni a magyar kertkultúra területére. Ezeket nagyon-nagyon melegen ajánlom. Ezek között van egy világviszonylatban is hatalmas karriert befutott növény: a Mecsek. (Fraxinus ornus Mecsek/gömb kőris) Bizonyára ismerik, vagy találkoztak már vele. Kis koronájú, nyírást nem igénylő, utcai fasornak, de házi kertekbe is kiváló, tömör, tömött, gyönyörű gömb alakú koronája van. A Mecsekben szelektálták, egy hazai növény. Mindenütt kapni, Argentínától-Japánig, annyira nagy sikert elért, hazai szelekció.

Fiatal páfrányfenyő, őszi színbenzord indafoto

Ginkgo biloba. (páfrányfenyő) megint egy kétarcú növény. Mást sem hallunk, mint szedjünk Ginkgót és akkor piszok jó, éles eszűek leszünk, meg semmi bajunk nem lesz, meg nemtudommicsoda, ezek mind hamukák természetesen. Ez egy hatásos gyógynövény, de nem mindentudó. Viszont ebben van a legnagyobb fejlődés. A Ginkgo az egy nagyon nagyméretű fa. Kínában láttam 3-4000 éves, egészen gigászi méretű példányokat is. Ugyanakkor megjelent belőlük egy egész sorozat: törpe kehely alakú, gömb alakú, törpe, szomorú, szeldelt levelű válogatás és kapható a magyar forgalomban. Melegen ajánlom a figyelmükbe, egy kártevő és kórokozó nélküli, nagyon dekoratív növény, mindenféle kertekben nagyon jól alkalmazható. E fajtáknak van még egy előnye. A Ginkgo egy váltivarú, kétlaki növény, tehát a Ginkgónak vannak nő és hím egyedei, és a női egyedeknek a magköpenye lepottyanáskor vajsavasan erjedni kezd. Nem akarom megmondani milyen szaghoz hasonlít a vajsavas erjedés (megpróbálom kitalálni), de emellett a magja egyébként nagyon ízletes. Ezek a fajták viszont, amik vegetatív úton vannak szaporítva, ezek soha nem hoznak termést, így nem kell félni tőlük. Rendkívül jó fajták vannak, egész sorozat van ma már belőlük a hazai faiskolákban. A kínai hagyományok és hiedelem szerint, ha a leveléből főzött teával itatják meg a fiút, az soha nem hagyja el a lányt, de lehet, hogy csak azért, mert ott esik össze ijedtiben aztán mozdulni sem tud többet. A Ginkgo terméshúsából pedig férfierőt növelő szereket főznek…hát nem tudom megéri-e a dolog, azt megkóstolni. De a lényeg az, hogy tényleg egy nagyon jó és régi kultúrnövény, és nem csak a hatalmas példányokra kell gondolni, mert nagyon széles a választék.

Kedvenceim egyike: a csörgőfa. Megjelentek a fajtái: jegenyenövésű, gömbnövésű, szeptemberi virágzású. Magyar viszonyok között nyár közepén kezd virágozni. Mindent bír, viszonylag kis termetű, nincs semmi betegsége, nagyon dekoratív, élénk arany színű virágú, fürtös növény. A felfújt tokterméseiben zörgő, két kis kerekded magról kapta a nevét. Egy nagyon szerethető fa, mindenkinek ajánlom.

Következő társaság: az almák. (díszalmákról van szó) Óriási választék található belőlük az egész európai kertkultúrában, ezek főleg közép és kelet-ázsiai származékok, de a dekoratív mivoltjuk mellett, azért kellemetlen kisérőjelenségeket is meg kell említeni: egyrészt, hogy hasonlóan a gyümölcstermő almákhoz, ezeknek is vannak kihagyó éveik, tehát nem lehet teljes virágzásra számítani minden évben, másrészt pedig, hasonlóan az étkezési kultúralmákhoz, elég sok a betegségük, tehát a lisztharmattól a varrasodáson át a rozsdáig minden előfordulhat, ezért bár nagyon szépek, növényvédelmet is igényelnek és ez egy kicsit kétessé teszi a felhasználást.

A perzsiai varázsfa, vagy perzsafa. Jegyezzék meg ezt a nevet. Amikor kimegyek Németországba vagy Hollandiába, szinte már rémisztő az a kultusz, ami ezt a növényt övezi. Hihetetlenül sok fajtát állítottak elő belőle. Annak, aki nem ismerné, annak a legfőbb tulajdonságára hadd utaljak: az egyik legjobb őszi lombszínt adó növény. Az élénk aranysárgától a rikító mínium vörösig mindent tud. Nagyon jól alakítható, formára nyírható, nevelhető. Ez egy óriási sztárnövény most, nyugaton, nálunk még annyira nem terjedt el, de várható, hogy hogy hamarosan megjelenik, a kiskertekben is nagyon jól alkalmazható. (A perzsafa: mesés. Egy csoda.)

Perzsafa ősszel, zord indafoto

-De ez nem az a trópusi vasfa? – jött a kérdés.

-Nem, nem az. Perzsafának hívjuk, mert Észak-Perzsiában és a Transz-Kaukázusban él, tehát a Kaukázus déli oldalán. Rendkívül jó növény.

A fehér eper. Néhány szó az eperről, a Fehér Eperről, ami kínai növény, de annak csak a fajtáiról. Jegenye eper. Gömbeper. Szomorú eper. Melegen ajánlom őket. Nagyon dekoratívak és viszonylag kórokozó és kártevő mentesek. Van két nagyon jó fajtája Magyarországon. Az egyik a fegyvernekiana, ezt Fegyverneken szelektálták. Egy alacsony törzsű, kerekded, nagyon jópofa növény, kifejezetten kiskertekbe való. Van egy macrophylla nevű változata, amelynek négy példányát a Gerbeaud cukrászda előtt láthatják. Elragadó szépségű, fantasztikus növények, nagy koronájú fehér eprek, ha arra járnak, feltétlenül nézzék meg. Nem hoznak termést, tehát nem kell megijedni, nem fognak berúgni a kacsák az erjedő gyümölcsétől a kertben, és nem fog bűzleni a fa alatt, az udvarunkban. Rendkívül szép, dekoratív növények. Nagyon jól alakítható, metszhetőek. Nem az alapfajra gondolok, ami ott bólogat Arany János versében, hanem ezekre a nagyon jó szelekciókra.

-Ezeket a szelekciókat a szövőlepke nem támadja meg?

-Magyarországon az amerikai fehér szövőlepke az egy úgynevezett karanténkártevő volt, tehát ha valahol felbukkant, azonnal le kellett csapni, le kellett vadászni. Az elmúlt időszakban ez egy nagyon visszaszoruló és eltűnő kártevő, nem okoz ma már problémát, érdekes módon. Valamilyen oknál fogva kifulladt a tevékenysége. Nálam sokkal avatottabb Laci barátom (Peregovits: lepkész) erről biztosan többet tudna mondani, hogy miért van ez így, de nem okoz ma már problémát az amerikai szövőlepke.

- De a selyemhernyó… – kezdett bele valaki.

- A selyemhernyó kifagy. Nagyon jó lenne, ha nem így lenne, mert Koreában, Vietnamban, Kínában sokszor megfordulván ugye, ahol nagyon nagy selyemipar működik, fantasztikus selymeket találni. A selyem a legcsodálatosabb anyag a világon. Azt szokták mondani, bár nem akarok elkalandozni, de ezt most már akkor is elmesélem (nevetés), ha már a selyemhernyó ismét szóba került (egyetlen másodperc alatt sikerült kitéríteni a Kelet-Ázsia szakértő-előadót a kerékvágásból) hogy az előbb említett fehér eperfa és a selyem az a két dolog, ami gondot visel az élőkre és a holtakra. Azért mert selyembe burkolja az élőket és mert a gyönyörű sárga fabelső, amelyből az eperfahordó is készül, és amibe a pálinkát is kitűnően lehet tárolni, egyben nagyon jó koporsó alapanyag. A selyem az eperfáról az élőkre kerül, ugyanakkor a fája a holtakat veszi körbe. Van sok más koporsókészítésre alkalmas fa is természetesen, nem sorolom fel mindet, amit különböző néprétegek használhattak. Amiért még nagyon jó lenne, ha a selyemhernyó nem fagyna ki: ezek a nagyon utilis nemzetek (értsd: az ázsiaiak) nem dobják el a hernyót.

Én a Tiszántúlon nőttem fel, gyerekkoromban még volt selyemleadás. Volt egy barátom, ő foglakozott vele. Csinálták a selyemhernyót és amikor az begubózott, eladták a gubót.  Amikor azt megfőzték, lehengergették róla a selyemszálakat, a selyemhernyót viszont odahajították a csirkéknek. Pedig a hernyó az egy fehérjebomba. Amikor beülök egy jó koreai sörözőbe, akkor rögtön hozzák ki nekem a jó kis fűszerezett, olajban, zsírban kisütött selyemhernyót, amit lehet a sör mellé fogyasztani. De itt, nálunk kifagy. Kínában a hernyó, az egy olyan ősi háziállat, ami nem vadul ki a kertekből és nem kezd el ott garázdálkodni…na meggyorsítjuk a dolgot, mert gondolom már elegük van belőlem…(nyugodtan mondhatom, nem volt elegünk egyáltalán, és így utólag ezen a “meggyorsítás" is nagyon naiv elképzelésnek bizonyult)

A következő ajánlott társaság: a Prunusok, tahát a díszcseresznyék, díszmeggyek, díszszilvák. Kétélű társaság. Sajnos kicsit elhanyagoltak és visszaszorulóban vannak, mégpedig pontosan azért, mert növényvédelmet igényelnek. Van egy sor olyan probléma velük, ami lefékezi az egyébként rendkívüli díszértéküket. Nálunk méltatlanul visszaesett a japáncseresznyéknek a kultusza, pedig óriási kínálat lenne belőlük, de ugyanez vonatkozik a díszszilvákra is: növényvédelmi okokból nem szívesen forgalmazzák a faiskolákban sem, mert ez a faiskolások számára is problémát és pluszkiadást jelent. Én nagyon pártolom valamennyi Prunust, mert azért egy házikert szintjén meg lehet ezzel a gonddal birkózni.

Ugyanez vonatkozik a körtékre. A díszkörte nagy reneszánszát éli most Budapesten, előszeretettel alkalmazzák utcasorfásításra, sokat találni belőlük a városban. A Pyrus calleryanát. Ez egy kínai faj, amiből egyébként a kerek, nasi körtét is nemesítették. Az egyik nemesítési vonal erre a gyönyörű vörös lombú-őszi lombú utcasorfára alkalmas vonalra futott ki, a másik pedig a nagy, kerek nasi körtére, amit egyenek meg a kínaiak és a japánok. Tehát mindent kihoztak a nemesítésből, de sajnos a díszkörtével is az a probléma, hogy növényvédelmet igényel, varrasodásra hajlamos, pedig nagyon szép növények.

A Sorbusokhoz érkeztünk, tehát a Berkenyékhez. Nagy választék van belőlük, bár nem mindegyik hazai kis faj jó. Van közölük néhány kitűnő, mint a keszthelyi barkóca vagy a budai berkenye vagy említhetem a borbás berkenyét is: ezek kifejezetten jó, kis fajok. Ha valaki hozzájut az alsótekeresi faiskola katalógusához kitűnő fajtákat, fajokat találhat bennük pl. a bodajkot. Kiskertekbe való, nagyon dekoratív, termésével díszítő, virágjával is díszítő, szép őszilomb színű növények, amelyek viszonylag mentesek az összes rózsaféle és gyümölcs betegségektől. Érdemes tehát válogatni közölük, nagyon melegen ajánlom mindenkinek a figyelmébe őket.

A hársak. Már szóltunk róla: kifejezetten Kárpát-medencei növények, több faj is él belőlük ugye, vadon. Nagyszerű szelekciók kaphatók: a Pannónia, a Szent István, a Szeleste, a Savaria. Jobbnál jobb hársfajtákat szelektáltak a magyar kertészek. A hárs az, ami talán itt Nagykovácsiban is a legütőképesebb növények egyike. (Valóban, pl. egészen gyönyörű, sűrűn ültetett kis fasor található a Nagyszénás-kert felett is, a Virágos sétányon, szilárd halmazállapotúnak tűnő, tömény illatfelhővel virágzás idején) Nagyon nagy választék kapható belőle: ha valaki egy kisebb koronájú, kis levelű hársat akar az utcába ültetni, arra ott a Savaria, de választhat jegenyetermetűt, gömb alakút is, mert tényleg nagyon nagy a választék található a magyar faiskolákban. Éppen azért van ilyen komoly választék, mert a hársak, az egy igazán Magyarországra való társaság. Tessék, lehet ám kérdezni bátran ne csak én beszéljek.

-Említette ezt a kislevelű hársat, a Savaria fajtát…a kérdésem az lenne, hogy ez ugyanúgy gyógynövény?

-Nyugodtan használható gyógynövénynek. Egyetlen egy hársat nem nagyon ajánlanak hársfateának, ez az Ezüst hárs. Az Ezüst hárs is használható, a hatóanyaga kitűnő, csak van egy probléma vele. Az ezüst hárs a levélzetének, a levél fonákján található, ezüstös csillogását adó, kicsi, csillag alakú szőröcskékről kapta a nevét. Ezek okozzák azt a jellegzetes fénytörést, amikor a lombozatot lebegteti a szél. A hársfa virágzat is borítva van ilyen kis, csillag alakú szőröcskékkel, amelyek a virágzat leforrázáskor mikroszkopikus darabokra törnek, és akadnak, akiknek ez ingerli a nyálkahártyáját. Az illata, hatóanyaga ugyanolyan kitűnő, csak valaki esetleg allergiás ezekre a széttöredező szőröcskékre. Egyébként, mondom, kitűnő a hatóanyaga az Ezüst hársnak, csak ez a pici gond van vele. Tehát a hársakat nagyon ajánlom: méretre, habitusra is nagy választék beszerezhető.

A szil. A szilekből nagy merítés kapható egyes faiskolákban, amit azért fontos megemlíteni, mert valamikor a szilek voltak Európa egyik vezető dísz-és utcasorfái, ám Gift from American People, mert sok szép ajándékot kaptunk amerikából, többek között a szifavészt is a 60-as években, ami kitakarította majdnem egész Európából a szilfákat.  Azonban akkora hiányt hagyott maga mögött a kertkultúrában, hogy ezt pótolandó, most már rengeteg rezisztens fajtát hoztak be. Van Fülöpházán egy faiskola, amely nagyszerű választékkal, legalább 15 féle szillel rendelkezik. Kítűnő társaság: igénytelenek, mutatósak, mindent tűrnek.

Berberiseket – a borbolyákat tehát – nagyon ajánlom. Örökzöldeket és nem örökzöldeket egyaránt. Sokan nem szeretik őket, mert szúrnak. Nagyon sokféle felhasználási lehetőségre alkalmasak: tölteléknövények, gyeppótlók, sövénynövények, virágzó típusok, és mind nagyon sokrétűen felhasználhatóak. Igénytelenek, és erre példaként említhetem, hogy az ütőképességüket illusztráljam: szeretik őket járdaszigetekbe ültetni. Bizonyára sokfelé látták örökzöld borbolyákat így kiültetve, pedig ott aztán megkapnak mindent: télen a sózást, nyáron a szárazságot, port, mégis állva maradnak. Szúrósságuk ellenére én nagyon kedvelem a társaságot, viszonylag nagy választékból lehet válogatni. (Borbolyából kiszedni a szulák indáit: vérfakasztó-káromkodtató tevékenység. De kutyák ritkán, vagy egyáltalán nem pisilik le. A kutyák se szeretik, ha egy növény megszúrja őket. Utcára kiültetett növényeket kitűnően meg lehet védeni velük, ha egy-két sávban körbeülteted őket. Borbolya kerítés.)

Buddleia. Nyári orgonák vagy lepkecserjék, tehát a Buddleiák. (Akad-e Nagykovácsiban olyan kerttulajdonos, kinek kertjében nincs legalább egy darab ezekből vagy nem ismerné e népes tábort? Kiderült, hogy van. Én is csodálkoztam.) Igen ajánlhatók, nagy választék van belőlük. Érdekességképpen: angliában tiltott növény, mert erősen agresszív és invázív növényként tartják számon. Vonatsíneknél, háztetőkön és minden létező helyen kikel, mert nagyon finom, lisztszerű magja van: nálunk ez nem lesz soha probléma. (Azt nem tudom, hogy nem lesz-e ebből soha probléma nálunk, de a személyes tapasztalatom szerint, nem kell ahhoz Angliáig utazni, hogy megtapasztaljuk a nyári orgona invazív jellegét. Nálunk hét darab van, de ebből csak négyet vásároltunk. Lenne több is az ínvázív alomból, de az évek során néhányat kénytelenek voltunk likvidálni. A legelképesztőbb, leglehetetlenebb helyen, tényszerűen a járdafugában is megtelepedett egy magonc. A sóderágyban. Nem szedtük ki, mert remekül megbirkózik az őt körülölelő borostyántengerrel. Nem tudom érted-e: fuga+sóder+borostyán. E három igazán dísznövénybarát szomszédság ellenére vidáman él évek óta, rendszeresen alakítjuk, visszavágjuk, fiatalítjuk. A csúcskategóriát azonban az a példány jelentette, amelyik egy sittkupac alól nőtt ki.  Fizikai rejtély, hogy miként volt képes erre a mutatványra. Nagyon szívós példány volt, megszenvedtem vele, míg gyökerestől kiszedtem. Van egy, amelyik a szelek szárnyain utazva a mogyoróbokrunk árnyékában, a fügebokraink mögött telepedett meg, a kerítés tövében. Napsütés alig éri, de őt nem zavarja. Az, hogy egy nyári orgona az ereszcsatornánk alatt, egy erősen félárnyékos, nedves helyen megkapaszkodott a beton tövében: az már szinte rendben van. Lassan két méteres bokor. Szeretjük. A mi kertünkben imádnivalóan ínvazív növény a nyári orgona)

- Egyébként a lepkebarát kertek kiváló növénye, egész évben szinte. Tényleg, ha valaki lecsipegeti az elvirágzott virágokat, gyakorlatilag október elejéig tele van lepkékkel meg rovarokkal. – mondta Peregovits László, biológus, lepkész. (Úgy tűnt, akadtak, akiknek ez új információ volt, és csodálkozva nevettek ezen, pedig a nyári orgonák egészen megdöbbentő lepkesereget tudnak a kertbe vonzani. Lepkenarkotikum. Nagyon ütős anyag lehet a virágzatban. Valami szelekciós, spéci afgán cucc.)

- Igen, – felelte Dr. Kósa Géza – így van, nem véletlenül hívják lepkecserjének. És arra nem tértünk ki, hogy milyen szándékkal építjük a kertet: lehet madárbarát, rovarbarát, lepkebarát kertet is kialakítani, és ennek valóban kítűnő alanya a nyári orgona, más néven leplkecserje. Semmi köze az orgonához különben.

Most már csak sorolom a nemzetségeket, mert még a nem ültetendőkre, nem ajánlottakra rá sem tértünk. Somokat nagyon melegen ajánlom. Színes levelű, színes testű, nagyon divatosak most nyugaton, mégpedig az ún. botoló termesztésben, amikor minden tavasszal tövig visszavágják (gyakorlatilag fűnyíró elv alapján, 10/20 cm-re a földtől levágják. Kell hozzá némi elszántság.)és így jönnek ki az új hajtások. Ami nálunk még nem annyira divat: a télkert, amikor az a cél, hogy télen is szép oldalát mutassa a kert. Ezt extra alakú, különleges ágrendszerű, különleges kéregszínű növényekkel érhetjük el. A som, ilyen. Erre az igényre egész üzletág alakult ki nyugaton. Például a somoknál a koromfeketétől a narancspirosig mindenféle somot lehet venni, amelyek egyébként nyaranta pedig a tarka levélzetükkel is díszítenek.

- Azért ez is elég agresszív növény…– jött az óvatos közbeszúrás.

- A veresgyűrűs som. A hazai, az a hazai som. (nevetés) Abban nincsenek fajták, abban teljesen igaza van, az egy kiirthatatlan, rettenetes növény. A veresgyűrűs som. De ezek idegenföldiek…(na ez az első, amit itt nem értek/nem hallok) és stoloniferák (tarackosak), amelyeket felsoroltam. Direkt a botolásra alakítottak ki őket. Nagyon jó társaság. (Ellenvéleményen vagyok. A veresgyűrűs som: gyönyörű, hálás növény, fantasztikus színvilágú levélzettel. Amíg nem ültettem, nem is hittem volna, hogy ennyire dekoratív növény. Nálunk nem agresszív. Úriember módjára viselkedik.)

Cotoneaster-ek, a madárbirsek. Vácrátóton van a világ harmadik legnagyobb gyűjteménye, több mint 300 taxon van a madárbirsből. (taxon: a növények azonos származású ill. közös tulajdonságú csoportjai) Különböző magasságúak, ilyen magastól (kézzel mutatva: térdig érő) akár fatermetűig, a tenyérnyi levelűtől a pár milliméteres levelűig. Rendkívül sokoldalúan felhasználható növény. Faiskolások nem nagyon szeretik, mert félnek a tűzhervadástól, amiben tévednek, mert a legtöbb cotoneasta madárbirs erre ellenálló. Nekem az egyik kedvenc társaságom, melegen ajánlom. Kicsi a választék a hazai faiskolákban, általában talajtakaró salicifolius- (fűzlevelű) féléket kapni, de jól felhasználható a kertekben. (A kúszó fajták a növényvilág legszívósabb tagjai. Nálunk szinte önálló életet él. Mindent bír, hatalmas cserjék és bokrok árnyékában is vidáman pompázik, tele, vidám piros bogyókkal)

Gyöngyvirágcserjék. Megbízhatóak, némi fenntartást azért igényelnek. 

Euonymus. Euonymusok, avagy a Kecskerágók. Egy nagyon perspektívikus társaság, Itt ne csak az örökzöld japán kecskerágóra tessék gondolni, hanem nagyon sok fog bejönni a szárnyas kecskerágótól elkezdve a rózsaszín, hófehér, piros termésű kecskerágóig. Érdemes felkutatni és ültetni őket, mert nagyon jó növények. (Nagyon dekoratív, bár tapasztalatunk szerint a kártevőkre elég érzékeny növény)

Kolkwitzia: a pompás lonc vagy szépség cserje. Az egyik legillatosabb, legigénytelenebb, tömeges virágzatú növény. Lehet ma már kapni faiskolákban, minden házikertben jó lenne, ha pompázna egy belőle, az egyik legméltatlanabbul elhanyagolt növény. 

Loncok. A loncok egy kétarcú társaság: egy részüket ajánlom, a másik részüket nem. A futóloncok egy része nagyon nehezen bírja a meszet, másik részük jól bírja. A futóloncok egy része hihetetlenül tetűérzékeny, másik részük nem. A cserjésloncok közül, a régóta kertkultúrában lévő tatárloncot felejtsük el, mert vírusérzékeny, tetűérzékeny, tehát rengeteg problémát okoz. Ugyanakkor behoztak egy csomó nagyszerű loncfajt, mit is mondjak hirtelen, csak sajnos nem tudok magyar nevet mondani hozzájuk (nevetés), de érdemes velük foglalkozni, jó, házi kertbe való alanyok.

Physocarpus. A hólyagcserjét (vagy hólyagvessző) hadd említsem meg. Nem túl dekoratív, de néhány kitűnő, új fajtája van, ilyen például a majdnem teljesen fekete levelű diabolo, De van bordó levelű és közönséges sárga kihajtású fajtája is. Főleg a diabolo-t ajánlom mindenki figyelmébe, mert egy szenzációsan szép növény. (Nem dekoratív? Rosszban leszünk. Egyik kedvenc növényem. Amikor vettük, sok évvel ezelőtt, azt se tudtam mi az, csak megtetszett a színe. Döbbenetes fehér virágtenger, ragyogóan élénk, aranysárga-zöld levélzet, három méter magasra nő és terebélyes. Szívós, a nagykovácsi talajra igénytelen. Négy példány van a kertünkben, kettő diabolo. Ez utóbbinak valóban mélyvörös árnyalatú, fekete levélzete van, nagyon különleges szépségű növény, de hagyni kell neki(k) is helyet, hogy kitombolhassa magát.)

Hólyagvessző virágzás előtt, zord indafoto

Spiraea. Spiraeák, avagy gyöngyvesszők: igen széles merítésű társaság. Sövénytől szoliterig, árnyékpótló cserjétől talajtakaróig, mindenre alkalmasak. Virágosak, bírják a metszést, néhányuk tetűérzékeny ugyan, de akkor is ajánlom. (Szerintem nincs olyan kertbarát, aki csalódott már a gyöngyvesszőkben. Nálunk legalább is mindent bírnak: árnyékot, félárnyékot, tűző napot, szárazságot, túllocsolást, óriási esőket.)

Syringa. A Syringáknak, az orgonáknak nagy s új reneszánszát éljük. Nem helyigényesek, rengeteg új színt és új típust hoztak be, nálunk sokáig elfelejtett társaság volt, most nagy az ázsiójuk, főleg Amerikában övezi nagy őrület az orgonákat, de remélem, hogy ide is vissza fog jönni és elfoglalja ismét a kertészetben a helyét. (A sorozat második részében olvashattad, hogy az Öregiskola előtti táblán, konkrétan mint üldözendő özönnövényről beszélnek a közönséges orgonákról. Ennyit az egyezményes látásmódról. Nagykovácsiban mennyi orgonabokor van? Nyolcezer? Minden kertészetben megtalálható, megvásárolható.)

Utolsónak említem a bangitákat. Rátóton kilencven félét láthatnak a látogatók. Egy részük örökzöld, félörökzöld, rendkívül illatosak, korai nyílásúak. Akad olyan, amelyik már most nyílik (február) Széles felhasználhatóságú növények. Mindenképpen ajánlom, érdemes foglalkozni velük. (Egy kert bangita nélkül, mint a bicikli kerék nélkül. Tapasztalatunk szerint, Nagykovácsiban kissé vízigényes. Ezen a talajon, átlagos nyári melegben is gyorsan összeesik a levélzete. De gyönyörű kerti dísz, különösen virágzáskor.)

zord indafoto

És most végig rohanunk gyorsan a nem kívánatos növényeken.“

Jó, rohanjunk: majd a negyedik részben. Bár ez olyan rohanásnak bizonyult, mint az enyém bármely pillanatban, ha ráveszem magam: látványosan lassúnak. Még háromnegyed óra telt el addig, míg Kósa Géza kiléphetett az Öregiskola kapuján.

  1. hegyi juhar, korai juhar, tatár juhar, háromlevelű juhar
  2. gyertyánok
  3. szivarfa
  4. júdásfa
  5. mogyoró (vörös levelű, csavart vesszejű, török mogyoró)
  6. galagonyák
  7. bükkök (szelekciók)
  8. kőrisek (mannakőris, Mecsek kőris)
  9. páfrányfenyő
  10. csörgőfa (jegenyenövésű, gömbnövésű, szeptemberi virágzású )
  11. díszalmák
  12. perzsafa/vasfa
  13. fehér eper (jegenye eper, gömbeper, szomorú eper)
  14. díszcseresznyék, díszmeggyek, díszszilvák
  15. díszkörte
  16. berkenyék (Bodajk, keszthelyi barkóca, budai berkenye, borbás berkenye )
  17. hársak (Pannónia, Szent István, Szeleste, Savaria)
  18. szilfák
  19. borbolyák
  20. nyári orgonák
  21. somok
  22. madárbirsek
  23. gyöngyvirágcserjék
  24. kecskerágók
  25. Kolkwitzia: a pompás lonc
  26. loncok (futóloncok és cserjésloncok esetén sem mindegyik)
  27. gyöngyvesszők
  28. orgonák
  29. hólyagvessző/hólyagcserje
  30. bangiták

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr318397502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ez vagyok 2018.03.01. 18:28:33

Nagyon kíváncsi vagyok a kertjére. Cserébe, ha előkerülnek a hó alól a hóvirágaim, krókuszaim, nem tudom hogyan, de ha szeretne bennük gyönyörködni, én is szívesen látom. 31 a házszám.
süti beállítások módosítása