Mottó 1.: "Sárral kevert vér száradt fülemen" (Radnóti Miklós, Razglednicák, Szentkirályszabadja, 1944. október 31.)
Mottó 2.: A világ tele van olyan hősökkel, akik soha nem akartak hősök lenni.
Mottó 3.:
- – Nagyapa, akkor te egy hős voltál a háborúban?
- – Nem. Én nem. De hősök között szolgáltam. (Az elit alakulat c. film zárómondata, Richard Winters őrnagy szavai, visszaemlékezése)
Mottó 4.: "Mind így van ezzel, aki hasonló időket megélt, de a döntés nem rajta állt, Frodó. A kérdés csak az, hogy mihez kezdesz az idővel, ami megadatik neked." (a blog állandó mottója, jobboldalt, a menüben)
Makszim Krivcov, ukrán költő, valahol Ukrajnában, egy lövészárokban, a zord idők poklának apró, békés szünetében. Elhunyt 2024. január 8.-án, 33 éves korában, miközben a hazáját védte. Meggyilkolták a Sötétség, a Gonoszság földi szolgái. Meggyilkolták, ahogy oly sok százezer hős ukránt, és az oldalukon harcoló bátor ezreket, a világ minden tájáról. Ha esetleg hozzám hasonlóan, eddig még nem tudtad, hogy ki ő, akkor ide, de még inkább ide kattintasz, és elolvasod az utolsó versét.
♦
Szegény cica.
Szegény ember.
Szegény ukránok.
Szegény ukrán katonák.
Szegény Ukrajna.
Szegény Európa.
Szegény szabad, demokratikus világ.
Szegény világ.
Szegény Magyarország.
De megérdemeljük.
Mert zord időkben gyávának, megalkuvónak, és némának maradni, nos, ez a valódi, ez az igazi, ez a végleges és teljes, ez a tökéletes és jóvátehetetlen hazaárulás.
♦
