Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Zord idők

Nagykovácsi Rubicon

Nagykovácsi politikatörténet 1.- Hogyan fúrta be magát a pártpolitika Nagykovácsiba, és miképpen számolta fel a status quo-t, avagy a politikai fősodor gépezete és a nagyon demokraták európai nyelvezete

2017. június 28. - zord íjász

1. A kudarc

Nagyjából húsz olyan hozzászólásom volt Nagykovácsi különböző digitális csatornáin, (az élő beszélgetéseimet érthetően nem számítottam bele) amelyben arra figyelmeztettem mindenkit, jelöltet, polgárokat, bárkit, hogy ne hozzák be a faluba az pártpolitikát, az országos politikát. A jelöltek induljanak függetlenként, de soha ne induljanak pártok jelöltjeként, tagjaiként. Annak hajbókolnak és annak a rendezvényeire járnak, akiére akarnak, de a falu ügyeit intézve mindenkinek azt kell látnia, hogy függetlenek, lokálpatrióták, és elsősorban nagykovácsiak. A négy fal között, vagy a falu határait elhagyva naponta fényesíthetik kedvenc politikusok szobrának rézhímvesszőjét, de ne hozzák ezt be a falu elé.

Azt is jeleztem, hogy a kritikusok, a politikusokat bíráló, a helyi közügyekkel foglalkozó civilek se kéne behozniuk  a pártpolitikát a faluba. Emeljék fel a szavukat, ha úgy érzik, hogy szükség van rá, de kerüljék el azt a csapdát, hogy pártszimpátia alapján fogalmazzák meg az észrevételeiket, mert aki így tesz, annak szembesülnie kell azzal, hogy amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten is, és ez megsemmisít minden értelmes, higgadt, távolságtartó, korrekt vitát vagy párbeszédet. Nem kérdés: én is belemásztam ebbe annak idején, nyakig, felvettem a kesztyűt, amikor elém dobták, de levenni már nehezebb volt, most meg már, amikor újra nyitották a frontokat nem is próbálkozom vele, mert az öncenzúra lenne, arra pedig engem senki sem fog kényszeríteni a saját hazámban. 

Egy zárt közösséget atomjaira szed szét, ha a viták, nézetkülönbségek, gazdasági/emberi ellenérdekek pártpolitikai színteret kapnak. Ez ilyesmi szétfeszíti, szétzilálja, polarizálja a helyi politikai/közösségi életet, megmérgezve az átbeszélésre érdemes közügyeket is.. Ez nem csak fizikai értelemben egy zsákfalu, hanem védhetőség, vagy ha úgy tetszik védhetetlenség szempontjából is. 

Nem lehet mindig győzni. Hiába ugattam, nem jött össze, a betörők jobboldalról és baloldalról is átmásztak a kerítésen. Van úgy, hogy el kell fogadni a vereséget. Már 2006-tól repedeztek a falak, 2010-től leomlottak a bástyák, de 2014-ben az egész vár összeroskadt. Ma pedig a köveket hordják szét.

Könnyű lesz bizonyítani.

2. Előhang: A fasisztázók bejövetele

Néhány nappal ezelőtt megtudtam a helyi demokrata főciviltől, hogy elindultam a fasizálódás útján. Egészen pontosan, mint a társadalom egyik alkotóeleme fasizálódok el, ugyanis a társadalom fasizálódása indult meg, vagy talán az országé, ebben nem foglalt egyértelműen állást a főcivil, én azonban ravasz módon mindkettőnek tagja vagyok, így tulajdonképpen mindegy.

A nagyobb baj az, de ezt már nem az aggodalmas főciviltől tudtam meg, mert számtalanszor olvastam az interneten a demokraták virtuális tollából korábban, bár ő is elismételte, hogy az Orbán rezsim is fasisztoid. De nézzünk magunkba: mit is termelhetne ki magából egy elfasizálódott társadalom, mint egy fasisztoid rezsimet? Vagy fordítva van ez? Bárcsak jobban értenék a fasizálódáshoz, akkor tudnám.

Zord idők jönnek. Egy országnyi  fasiszta egy rakáson, 2017-ben, ebből csak baj lehet. Nagyon kell vigyázni.

Aztán szintén az egyik helyi, nagyon demokrata, nagyon européer, nagyon magas szellemi értékű antifasiszta, egyenesen beletolta az orcámba az interneten keresztül

Kiszelné Mohos Katalinról, Nagykovácsi polgármesteréről

is a végső ítéletet, most le sem merem írni, hogy mit, de Odavágott egy Demokratikusat nekijje.

Erre még bővebben, idézetekkel és képernyőfotókkal visszatérek a sorozat befejező részében, de ahhoz azonban, hogy ezt a folyamatot a maga teljes egészében megértse mindenki, és eljussak napjainkig, először némi múltidézésre lesz szükség. Szubjektív politikatörténet következik: a házi gyűjteményemben rendelkezésre álló illetve hivatalosan elérhető, nyilvános információkból és 18 évnyi személyes tapasztalatból összeállítva, ahogy szoktam. Csak az már kevésbé lesz könnyed, és még annyira sem lehet rajta röhögni, mint a toleráns, árokbetemető, a durvuló közbeszéd ellen hadakozó demokrata főcivileken és mentoraikon, akik kora este,  pl. a tv-stúdiókban vagy az interneten fasisztáznak egy kicsit, a számukra kedves, permanens politikai standard szerint. A helyzet javításának szándékával. Nyilván.

3. 1990-2014 között: a háttér

A magát jobboldalinak tekintő Orbánt rendszeresen kommunistázzák a politikai ellenfelei, a liberális-demokrata Gyurcsányt jobboldalizzák, a baloldali Botkát rolexezik. A radikálisokat lenácizzák, a liberálisokat fasisztázzák, de legalább mindig mindenki másmilyen a másik oldal szerint, mint aminek hazudni akarja magát. A populisták harcban állnak a liberálisokkal, a centristák a szélsőjobboldaliakkal, a jobboldal a másik jobboldallal, minden baloldali minden más baloldalival, és aki középen áll, az sehol sem áll. Aki néppártásodni akar az demagóg, a többi Góg és Magóg.

A politikai-eszmei-ideológiai kategorizálással mindig csak baj van: nyúlós fogalmak, amik 2017-ben ostobán, erőltetetten hangzanak, vagy semmiféle módon nem fedik le a valóságot, de minimum torzítják, elferdítik, elfedik és meghamisítják a lényeget. A közbeszéd persze skatulyázza és címkézi a pártokat, és ez leegyszerűsíti a befogadó számára a megközelítést: ebből aztán egyszerű lövészárokháború alakul ki, és ennek minden mozzanatát láthatjuk, olvashatjuk, megtapasztaljuk a nap 24 óráján keresztül. A címkézések egyben a politikai ellenfelek lejáratását és megbélyegzését célozzák meg, a célpontok könnyebb azonosíthatósága okán, olyan jelzőket és tartalmat társítva a címkékhez, amelyek érzelmileg is elkötelezik a szavazókat az Anyád kampányban. Fogodzók kellenek, mert a finomhangolásra, árnyalatokra, színekre nincs senkinek se ideje, se kedve. A politikai valóság útvesztőiben eligazodni: nehéz művelet. A pártokra aggatott címkék nincsenek összhangban a tettekkel, és a szempontpuskát, ezt a veszedelmes fegyvert, amit Douglas Adams talált ki a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvében, rendszeresen kicsavarják a politikai ellenfelek egymás kezéből.

Mindegy, a mentegetőzésem megvolt. A legnagyobbtól, tehát önmagamtól idézek, stílusosan fasisztoid narancssárgával: 

Ennek a falunak a rendszerváltás óta azonos értékrendet képviselő polgármesterei voltak. Keresztény, ún. konzervatív, jobboldali, antikommunista, nemzeti elkötelezettségű emberek. Nemzeti jelképekkel, történelmi magyar zászlókkal, címerekkel, 56-al, 48-al, Szent Istvánnal, Tisza Istvánnal, templomépítéssel, vallásossággal, emlékművekkel, keresztállítással, rovásírással...: szóval csupa olyan dologgal, amitől az ún. baloldali/liberálisok pl. "magyarkodás" címszó alatt heveny rángógörcsöket kapnak és köpködni kezdenek, vizionálva a soviniszta, irredenta barna veszedelem és levtézlett korok újrajövetelét.

Más megközelítésben: ebben a faluban a rendszerváltás hajnala óta egy táborból érkezve, egy zászló alatt, egykapuzva ütötték ki egymást az  ellenfelek az önkormányzati választások idején. A falu 1990-ben úgy dobta le magáról a szocialista/elvtársi gúnyát, mint szilárd terméskőfal a ronda, 40 éves, penészes vakolatot. Az első polgármester Schmidt Imre volt,  (1990-1994) egy 1956-os elítélt, és ezzel rögtön megadta a falu az alaphangot a későbbi koroknak. Pájer Árpád (1994-2002) maga volt a megtestesült nemzettudat, és még ma is az, egyik kedvencemnek, a falu élő emlékezetének számító helytörténeti csoportnak az oszlopos tagja, és az útódja, Bencsik Mónika (2002-2014) sem volt az a kifejezett baloldali elhajló, ha nagyon eufemisztikusan akarok fogalmazni.

A megválasztott faluvezetők, a rendszerváltástól 2014-ig, mindhárman (Schmidt, Pájer, Bencsik) függetlenként kerültek a polgármesteri székbe.

A falunak rajtuk kívül 24 év alatt (1990-től 2014-ig) összesen 75 képviselője volt: ebből 68 független ( a maradék 7 helyen az Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt, a Magyar Szocialista Párt, a Nagykovácsi Tisza István Nemzeti Kör jelöltjei osztoztak, ebből volt, aki többször is bekerülve a képviselő-testületbe)

Bencsik Mónika a 2002-es önkormányzati választásokon legyőzte  a Pájer Árpádot, a nyolc éve regnáló polgármestert. A Nagykovácsit jellemző belpolitikai status quo, ami a független polgármester és független képviselők alkotta elsöprő többséget és egységet jelentette, abban a 12 évben is megmaradt, de apránként felmorzsolódott, és 2014-re gyökeres fordulat állt be.

Ez a  4 részes sorozat, ennek a folyamatnak a krónikája.

Bencsik Mónika, a fiatal polgármester asszony rácáfolt a fanyalgókra és az ellenlábasainak kritikáira. 12 éven át ő maradt a falu első embere. "Miközben  e hosszú időszak alatt egyre újabb frontokat nyitott a politikai/emberi konfliktusok harcmezején, aközben páratlan érzékkel és ösztönnel állította maga mellé az összes meghatározóan fontos közösséget a településen. 2002-től kezdve türelemmel és kitartással bővítgette a társadalmi hátteret, ami biztosította Nagykovácsi építészeti aranykorának megvalósulását : anélkül, hogy egyesével újra felsorolnám ezeket a szereplőket a linkelt posztból, idézem a lényeget, ugyanonnan: "...maga köré gyűjtötte az összes értékazonos politikai erőt, civil hangadókat, egyházi és politikai közösségeket, vállalkozókat, helyi potentátokat, véleményvezéreket, szürke eminenciásokat, befolyásos értelmiségieket, régi vágású falubelieket és fejlődésre éhes betelepülőket,  akiknek a kapcsolati hálója lefedte tulajdonképpen az egész falut, a választópolgárok széles körét. Hétköznapi nyelven szólva, politikai értelemben egészen egyszerűen elszívta az ellenfelei/konkurensei elől a levegőt.

Amennyiben elfogadom/használatra fogom ezeket a ma már értelmüket vesztett, fentebb is felsorolt XIX.-XX. századi kategóriákat, úgy kijelenthető: baloldali/liberális/ateista/...újabb verzióban brüsszelista, itt nem rúgott, és nem is fog labdába rúgni polgármesterként. Próbálkoztak vele. "Az égnek és a földnek kell összeszakadnia ahhoz."  ahogy a Hű De Nagy Ember mondja. Elindulhat, de nem nyer. Ez a tapasztalat. Képviselőként becsúszott egy-egy a testületbe az elmúlt 27 évben ebből a merítésből, de polgármesterként soha. Már az is elismerést érdemel, ha valaki felvállalja a politikai árok túloldaláról ezt a megmérettetetést: az ellenszél ugyanis nagyon erős, metszően éles errefelé..."

Eleve rendkívül hálátlan feladat

egy zárt, sváb szellemi és erkölcsi tradíciókra felépült keresztény, jobboldali, konzervatív gyökérzetű faluban, mint Nagykovácsi, bármilyen más politikai színben vagy más ideológia megközelítéssel elindulni a választásokon, akár képviselőként, akár polgármesterként, de Bencsik Mónika még erre is rátett egy lapáttal.

Ellenfelei akárhová nyúltak, nem találtak sehol sem megfelelő erejű tömegbázist a győzelemhez.

Egészen 2014-ig.

4.  Nyitány: 2002 

Bencsik Mónika tehát, polgármesterként, 12 éven át, 2002 és 2014 között, három cikluson keresztül vezette Nagykovácsit.

Már első megmérettetésénél nagyot dobott: 1052 szavazattal nyert, az öt másik polgármester-jelölt pedig összesen 1216 szavazatot kapott, tehát kezdő közszereplőként is jelentős volt a támogatottsága. Utána azonban kétszer nyert úgy egymás után, hogy egymaga több szavazatot kapott, mint ellenfelei összesen. Három testület kopott ki alóla, gyakorlatilag maradéktalanul, de ő mindig újraépítette önmagát és csapatát is. Még 2014-ben is csak 59 szavazattal (!) lemaradva szorult a második helyre legfőbb riválisa mögött.

Mindig függetlenként, lokálpatriótaként indult el a választásokon, és kímérten vigyázott arra, hogy ezt a pozicíóját erős látszatként őrizze, akkor is, ha a falu minden lakója tudta merről fúj a szél, és azt is, hogy merre tart. 2002-ben még az ifjak lelkesedésével és a függetlenség cáfolhatatlan nimbuszával szállt harcba, a helyi vállalkozókkal és más lokálpatriótákkal a háta mögött: ez részben 12 éven át így is maradt, csak a támogatók száma és politikai súlya bővült a későbbiek során. Már 2002-ben is mocorogtak a testületben/a testület körül jobboldali, pártos karrierépítők, akik később megpróbáltak szüretelni a helyi narancsligetben, de 12 évvel a rendszerváltozás után ez inkább csak afféle kötelező allűrnek számított: a képviselők többsége függetlenként került be a helyi döntéshozók közé. Akkoriban még létezett valamiféle természetes védekező ösztön a választók, és jó helyzetfelismerő készség a jelöltek részéről: a pártpolitika nem nyert itt komoly teret.

Bencsik Mónika szórólapja 2002-ből. Tiszta tekintet, függetlenség, akarat, céltudatosság: friss politikusként harcba szállva a helyi színpadon, még semmiféle párt nem sorakozott fel mögé. Ismeretlen volt, kiszámíthatatlan esélyekkel. Győzött. zord indafoto

Bencsik Mónika kíméletlenül rácáfolt és rászámolt a kihívóira. Nagyon jól, értelmesen, meggyőzően beszélt, szakmai felkészültsége és szigorú elvárásai a környezetével szemben, szinte az első pillanattól védjegyévé váltak. Mindemellett soha nem jött zavarba a kamerák előtt, karizmája mellett rendkívül képernyőképes, fotogén, megnyerő külsejű közszereplő is volt, akit szinte a falu reklámarca lett a helyi és országos kommunikációs csatornákon. Személy szerint én először, teljesen véletlenül, a Sebestyén-dombi játszótér átadása kapcsán láttam meg a Híradóban (valahol fellelhető a nava. archívumban, de nem találok rá): lazán, széles mosollyal, a fiatalság adományával és könnyedségével, emlékeim szerint egy fehér baseball sapkában nyilatkozott a riporternek: inkább tűnt pl. egy divatmagazin szerkesztőjének, mint politikusnak. Hamar kiszúrták a fideszes pártkatonák, hogy itt megcsíphetnek valamit, ha jól keverik a kártyákat és erre pártpolitika másik lövészárkaiban kapargászó helyi szocialista/liberális ellenfelek is ráéreztek: már ekkoriban ment a háttérben a fideszezés a jujde demokraták részéről, de egyelőre csak nagyon szerény eredménnyel. Senki nem volt vevő a műsorra, és a lokálpatrióta Bencsik nevetve szerelte le az izzadságszagú próbálkozásokat a testületen belül is. Független volt, és annak is látszott.

5.  A Társadalmi Szerződés éve: 2006

2006. Félig összekulcsolt kézzel. Velünk a hit. Tiszta jel, világos útmutatás, könnyű azonosíthatóság, de a választókhoz nem nagyon kellett könyörögni és imádkozni: másodszor, simán, nagy fölénnyel juttatták be a négy év alatt komoly közéleti/politikai tapasztalatokat és sebeket is szerzett Bencsik Mónikát a polgármesteri székbe. zord indafoto

A Fidesz ugyan már az első ciklus közepén megérezte a nyerő illatot Bencsik Mónikában, de a 2006-os választások idején még a háttérben maradt. Akkoriban, különösen a győztes választás után, egy civil szerveződés került a helyi politikai élet iránt érdeklődők figyelmének központjába: a Társadalmi Szerződés.  

Elég sokaknak volt az az a véleménye,-értelemszerűen elsősorban a nyílt politikai ellenfeleknek- hogy a Fidesz ezen a jószándékú, bár naivitással teli Társadalmi Szerződésen keresztül tekeredett  a sikeres polgármester köré: kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolat volt ez... épült az új erő a faluban. Aki nem akarja elolvasni a linken található szöveget- bár tanulságos- az összefoglalva és egyszerűsítve itt is megtalálhatja: jó visszhangot kapott, senki sem tagadhatta az erényeit, szerintem még Soros György Open Society alapítványa sem találhatna kifogást a lényegét illetően, talán nem véletlen, hogy a Parola is befogadta.

A Társadalmi Szerződés ötletgazdája Nagykovácsi első alpolgármestere volt. Történelmi mintákra alapozott, civil kezdeményezésként került az asztalra, egy politikai keretegyezményként, ami szankcionálta, és részben el is várta az önszankciót azoktól, akik a szerződésben megfogalmazott elvektől és normáktól, alapvetésektől eltérően cselekedtek. Az alapítók egy politikai, emberi, közösségi, erkölcsi és etikai, helyi gazdaságszervezői minimum tervnek szánták, amit a helyben aktív polgárok, mint a Támogatók,  valamint az szerződésben megfogalmazottakkal azonosulni képes politikusok/képviselők/közszereplők  tehát a Támogatottak írtak alá, együtt, közös szándéknyilatkozatként egy becsülettel vállalható jövőt remélve, Nagykovácsi gazdasági fejlődésének szempontjából is. (14 Támogatott, 17 Támogató) A szöveget sokszor átdolgozták, végül a 10. variációja került elfogadásra és aláírásra.

A Támogatók és a Támogatottak szerződése azonban már az első naptól viszályt szított, és kicsapta a biztosítékot a politikailag ellenérdekelt feleknél. Visszatérő elemként, a helyi liberális/baloldal hangadói inkább kirekesztő, elitista, bennfentes és belterjes, jobboldali, fideszes összeesküvést láttak benne. Ismétlem, a különös az, hogy a szerződés szövege, önmagában, valódi, jó és helyes értelemben véve liberális hangvételű, és egy nyitott, transzparens, nyílt párbeszéden alapuló helyi politikai/polgári/gazdasági élet megteremtését célozta meg a faluban...még véletlenül sem hasonlít arra, amivel akár akkor (ellenzékben), akár ma (kormányon) a fidesz politikáját azonosítják. Talán ezért is szivárgott el belőle viszonylag gyorsan a valódi tartalom: üres szöveg maradt, az élet rácáfolt az elvárásaira. Ennek vegytiszta mozzanata volt a testületet megroppantó, hármas lemondással járó 2008-as viszály, ami éppen a CBA-Príma telekeladása kapcsán pattant ki. A Társadalmi Szerződés látványosan elvérzett, és az évek során kikopott a közéletből, egy idő után már hivatkozásként sem került elő. Nem lehet, nem lehetett más a politika, és úgy nézett ki, semmiképpen sem lehet nagyon civil és nagyon független. A pártpolitika befigyelt az ablakon. Repedezett az építmény.

6. A pártpolitika lába az ajtórésben. 2010

Narancs fényben és színvilágban, nemzeti színű szalaggal, kormányzópárti emberekkel a címlapon. Tiszta sorvezetés. zord indafoto

A 2010-es önkormányzati választások idején, Bencsik Mónika kampányában már semmi kétség sem maradt a pártpolitika/országos politikai hangütés általa is támogatott, elfogadott, tudomásul vett, így sok támadásra okot adó helyi térnyerését illetően.

A faluban terített szórólapok borítóján (akkori titulusok szerint) Soltész Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium államtitkára (KDNP) Pálffy István, országgyűlési képviselő (KDNP) és Dr. Szűcs Lajos, (FIDESZ) Pest-megye közgyűlésének elnöke ajánlotta őt a választók figyelmébe. Gulyás Dénes, országgyűlési képviselő (FIDESZ) ugyanakkor a PBTER (Pilis-Budavidék Térségi Együttműködési Rendszere) csoportjának oszlopos tagja is felvonult Bencsik támogatójaként.

Bencsik Mónika független lokálpatrióta volt: nincs senki, aki ezt kétségbe vonhatná. Nem FIDESZ és nem KDNP színekben, nem a párt(ok) hivatalos jelöltjeként indult. (eleve nem létezik KDNP nevű párt, így ezt a szánalmas, csak papíron jegyzett viccmozgalmat, ami olyan, mint a fehér cápa árnyékában lavírozó kalauzhal, pusztán a korrektség kedvéért említettem meg) Független volt a politikai pártoktól, de nem volt független az adott politikai pártok eszme/gondolatvilágától. Soha, egyetlen pillanatig sem tagadta, hová húz a szíve. Gyűlölői és köpködői szerint állítólag a pest megyei közgyűlésben is a fidesz frakcióban foglalt mindig helyet, de ezt soha nem tudtam/akartam hitelt érdemlően ellenőrizni, és tőle sem kérdeztem meg, mert lényegében nem számított, az viszont emblematikus kiszólása volt a Rádio Orientnek adott egyik interjújában illetve a helyi újságban(Böngésző/Önkormányzati hírek) adott válaszában is, hogy a "poroszos stílusú" fideszes kormányzat "rajongójaként" jellemezte önmagát, és számtalan egyéb szóbeli és irásbeli nyilatkozata sem hagyott kétséget a hovatartozását illetően. A képviselő-testületben is felbukkantak a fidesz hívei, és leplezetlenül tolták a mainstream pártpolitikai vonalat, főleg emberi hozzáállásban, és ezt most nem dicséretnek szántam. A fideszesek már a spájzban voltak.

A 2010-es kampány Nagykovácsiban kifejezetten kemény, durva, szókimondó, kíméletlen, alpári, alantas fordulatokban gazdag élmény volt: én 2010-ben Bencsikre szavaztam, és nyugodt szívvel mondhatom, a választások előtt és egy rövid ideig utána is, egyszerű szavazójaként és támogatójaként szügyig merültem a digitális politikai vérfürdőben: a harci terep a nagykovacsi.net Civil Közösségi Hírportál és annak Fóruma volt elsősorban. Amitől féltem, és amitől óvtam a magam szerény eszközeivel a falut, őszintén szólva inkább önző, semmint közösségi alapon, az bekövetkezett a kampány idején. Az országos politika minden mocska leszivárgott oda: fideszezés, orbánfóbia, szoft nácizás, álkeresztényezés, mocskolódás, hazudozás, sértegetés, magánéleti vájkálás, negatív kampány, botrányok,...és elmaradhatatlan válaszként, melyben én vastagon benne voltam, bolsevikozás, Lenin fiúk-ozás, álliberálisozás, áltoleránsozás, kettős mércézéssel vádolás...ütöttem, vágtam Bencsik minden ellenfelét. Előre vetítette a zord időket. Ezúttal több értelemben is, és szó szerint.  Ez a blog részben egyenes következménye annak, ami ott történt, és nekem majdnem minden saját kommentem megvan, mert idejében elmentettem őket. Szilárd háttéranyaga a blognak.

A kampány véget ért, Bencsik Mónika győzött, de a feszültség megmaradt, sőt, új dimenziókat meghódítva, terebélyesedett. Nem lehetett már visszacsalogatni a szellemet a palackba, ez még Aladdinnak sem sikerült volna.

7. Az utolsó felvonás.: Kampány négy éven át. 2010-2014.

2014.  Vidám, derűt sugárzó arc, az elért eredmények reményében és új színvilágban, kedves, falusias logóval. A 2014-es választások kampányára csak a lokálpatrióta életérzés maradt: a falu völgye, a dombok, a zöld, a Nap képe, de már az se narancsszínű. Bencsik Mónikát fokozatosan partvonalra tolták az előző két év során, és egykori pártfogói, támogatói, harcostársai, képviselő-társainak többsége, akik legalábbis helyi szinten neki köszönhették, hogy egyáltalán felkerültek a térképre, minden támogatást megvontak tőle, és eltérő stílusban és módszerekkel ugyan, de megkezdték a teljes amortizálását. zord indafoto

Bencsik Mónika 2014-re öt oldalról is tűz közé került:  

  • a helyi fideszesek (külsősök és belsősök)
  • a csalódott, kiábrándult civilek
  • a vélt/valós indokok alapján elégedetlen, és javarészben pártpolitikai érdeketől független képviselő-testületi tagok 
  • a fidesz helyi politikai ellenzéke, pártpolitikai alapon
  • és a revansra éhes sértettek

együtt ugrott a torkának: minden fronton támadták, és a tűzvonalban egymást kaszálták a nyomjelző lövedékek.

A legkeményebben egy pontokba szedett "vádirattal" próbálták meg sarokba szorítani őt, és pl. a kényszerből/hűségből/barátságból végsőkig kitartó erős emberét, Györgyi Zoltánt  is. Az ostrom ugyan (külön poszt lesz majd), amit Fáber Dávid, a nagykovacsi.net főszerkesztője szellemesen Pancser-puccsnak nevezett el, összességében látványos kudarcba fulladt a dörzsölt és vérprofi Bencsik szakmai felkészültségének védfalán, de jóvátehetetlen károkat okozott, "ami leperzselt nem csak engem, de a testületet és a hivatalt is, ". (Bencsik Mónika szavai a Budakeszi iránytűben)

Nem vitás: a végső vereségében a nagykovacsi.net főszerkesztője kőkeményen, és jómagam is eljátszottam szerény szerepemet,(nem misztifikálom a dolgot) de többnyire legalább nem az országos politika mocskát magunkra véve: személy szerint semmi közöm nem volt a fideszhez, sem a többi párthoz, és semmiféle pártpolitikához sem, és a főszerkesztő  is igyekezett minden elkövetett hiba felhánytorgatásánál elkerülni, hogy pártpolitikai-komisszárnak tekinthesse bárki. Kiveséztük Bencsik tetteit és szavait, de nem pártos , hanem civil alapon, és őt is polgármesterként tettük céltáblára, nem pedig fideszesként, ex-fideszes kedvencként vagy fideszes polgármesterként. Az óvatosságnak semmi haszna nem volt. A valós és a digitális hadszíntér egyéb csapatai közül nagyon sokan, kifejezetten ellenzéki, pártpolitikai megközelítésben támadták Bencsiket, az egykori fidesz-pártfogoltat. Az országos mocsok befolyt Nagykovácsiba, mint a szennylé az eltört csatornavezetékből a talajba. 

Minden Bencsik Mónika által adott magas labdát lecsaptunk, de közel sem annyit, mint ő maga. Saját magát buktatta meg, konfliktusainak lavinái által. Györgyit átmentette a pótolhatatlan szakmai tapasztalata, ma is ő a főépítész, és azóta új ellenségei vannak, Bencsiket azonban politikailag nem védte semmi: politikai ellenfelei végül tulajdonképpen már a presztízsét is megtagadták tőle, és azért is megpróbálták megcibálni, hogy a szórólapjának a fotóin, többek között  kormányzópárti/fideszes potentátokkal (pl. Orbán Apánkkal is, ha jól látom) mutatkozik együtt, mondván: ezzel azt a hamis látszatot kelti, mintha bármi köze lenne a Fideszhez 2014-ben.

Bencsik Mónika 2014-es kampány-szórólapjának hátoldala. zord indafoto

Ez ugyan nem jött be a fiúknak, de a fidesz-fesztivál többi része is olyan pazarul, undorítóan sikerült, hogy szerintem inkább hasznára vált bizonyos értelemben az immár eltakarítandó akadályként felcímkézett Bencsik Mónikának, és majdnem sikert hozott neki.

Hétköznapi történet: gyakorlatilag ő segítette be a fideszeseket a döntéshozók holdudvarába 2002-től, akik azonban, látva a 2010-2014-es ciklusban a hullámzó népszerűségi indexét, már új irányba kezdtek puhatolózni, majd az első igazán komoly, megbocsáthatatlan engedetlenségnél és különutas álláspontnál végképp megadták rá a kilövési engedélyt.: kis túlzással, ez a Tisza-kastély ügye volt. A lokálpatrióta Bencsik ugyanis a kastélyt, mint a falu vélt/valós jussát és vagyonát védte, és Nagykovácsinak követelte, egy teljesen más konstrukcióban, mint amit szántak neki, a kormányzat viszont mereven elzárkózott ettől, és a Kádár-rezsim idején minden vagyonuktól megfosztott, most nagyétvágyú cserkész gyerekeknek is fájt a foga a gyönyörű, több milliárdot érő, ősfás, nagy kiterjedésű koncra: egymásra talált a két igény, Nagykovácsinak pedig nem osztottak lapot. Hosszú történet, szintén külön poszt.

A helyi narancsvitézek új, kezesebb, kezelhetőbb lieblinget kerestek maguknak. Házhoz jött a megoldás: a ciklus közepén, 2012-ben, olyasmi történt, ami adu ászt jelentett a pártpolitikának, és a 2014-es választásokra mindenki kiterítette a lapjait.

Ezzel célegyenesbe ért a politikai status quo végleges felszámolása.

Kiszelné Mohos Katalin, Nagykovácsi jelenlegi polgármestere, a 2014-es önkormányzati választások idején, jelöltként, az egyik szórólapján mosolyogva. Valószínűleg fogalma sem volt róla, -ma már azért sejtheti- hogy ezzel a jelöltséggel, majd ezzel a győzelemmel mit veszített és mit szabadított magára. zord indafoto

De a 2012-es év közepétől a máig tartó időszakig, részletesen, majd a második részben.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr4312623299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2017.06.29. 20:43:42

"Zord! Nagyon hitelesen tekintettél vissza, az általam is megélt korszakra. Gratulálok!"

Nem vagyok facebook tag, ezért csak ilyen kerülő úton tudok válaszolni.
István, neked, úgyis, mint régi harcos-kommentelőtárs-ellenfélnek az egykori, nagykovácsi- internetes fórumokról: Köszönöm!

zord íjász · zordidok.blog.hu 2017.06.30. 19:28:21

"Egyetértek Zorddal. Sajnos a Politika bejött a falunkba is .Az eddig aránylag homogén településünket,megváltoztatta. Szerintem a "Főcivil"a hír tv-ben fasisztázó Horgas Péter lehet.Mert ha az érvek elfogynak,vagy hamisak (négymillió éhező) akkor jön a csodafegyver,náci,antiszemita,fasiszta,imperialista,vadkapialista jelző."

Trencsényi úr, minden esetleges kérdésére választ kap, ha a szövegben. a kék színűekre rákattint: azok linkek, amelyek elviszik önt más internetes tartalmakhoz, és így a megoldáshoz.
süti beállítások módosítása