Mottó 1.: "Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta..." (Tippelj, hogy honnan van)
Mottó 2.: "...Most egy globális erőforrás háború kellős közepében vagyunk, itt Magyarországon is. Ez nem egy távoli egzotikus harc. Nagyon keményen érinti Magyarországot is. Ez a háború a stratégiai erőforrások feletti korlátlan rendelkezéséért zajlik. Ezek az erőforrások: ivóvíz, energia, termőföld, emberi erőforrás. Víz ügyben még viszonylag jól állunk, sikerült a privatizációt megállítani, illetve visszafordítani. Ez azonban nem minden országban van így. Tavaly nyáron, a Rio Plusz értekezleten, az USA küldöttsége egy érdekes javaslatot vetette föl, ami nem jött át a magyar médián. A javaslat szerint globálisan, mindenhol, a nemzeti kormányok kezében lévő vízbázisokat vegyék egyetlen egy globális szervezet rendelkezése alá. Mindenki gondolja tovább, hogy ez mit jelent..." (Házaló, Ertsey Attila előadása, Nagykovácsi, 2014. február 14.)
Mottó 3.: "...Az extrém hőhullámok rendszeressé váltak az ezredforduló óta az egész kontinensen. A 2003-as augusztus elejei, kéthetes hőhullámnak legkevesebb 30 ezer halálos áldozata volt, Franciaországban csaknem tizenötezren vesztették életüket a nagy meleg miatt. Európa egyik leghalálosabb természeti katasztrófája volt az elmúlt 100 évben - áll az ENSZ Környezeti Programjának 2004-es jelentésében. Ebben idézik a Meteorológiai Világszervezetet: "ahogy emelkedik a hőmérséklet világszerte a klímaváltozás miatt, az ilyen extrém időjárási események száma és intenzitása növekedni fog. Magyarországon 2015-ben 1800 halálos áldozata volt a hőhullámoknak."
♠
Kies hazánkban a valóság péklapáttal osztogatja a pofonokat: egyik oldalról a politika, másik oldalról a természet. E kettő néha összetalálkozik, és együtt méri a csapásokat.
A rezsicsökkentés szent tehenének levágásában még vannak tartalékok: a bloggertárs igen meggyőzően tálalja, hogy a víz- és csatornszolgáltatás, mint várakozó rezsielem, szintén nem maradhat ki a sorból. A pénztárca tartalmát zabáló válságcunami valójában csak most kezdődik. A 9,5 millió többségének, vagyis azoknak, akiknek akkora pechje van, hogy nem tartoznak Nyuszi barátai, rokonai és üzletfelei közé, vagy nem államtitkárok, nem megemelt fizetésű miniszterek a kormányában, lassan észhez kell térnie. Kellene. És ez nem csak az energiáról, nem csak a rezsiről szól: a kép ennél holisztikusabb, sokrétűbb, szélesebb spektrumú.
Áram nélkül – ez bizonyára különösen hangzik egy olyan civilizációban, amelynek az energiaéhsége kimeríthetetlen, és ennek egyik fő forrása, lényegében a létezésének és a működésének az alapja éppen az áram – lehet élni.
Víz nélkül azonban nem.
Mondanék én erről valamit, amelynek globális és lokális hatásai is figyelmet érdemelnek, és kivétel nélkül mindenki ráismerhet benne azokra a kihívásokra, amelyek Párizstól Szatymazig egyformák...tehát az olvasót is mélyen érintik, érinteni fogják.
♣
Tizennégy évvel ezelőtt, 2008 májusában egy tankerhajó futott be Barcelona kikötőjébe. Nem olajat szállított, hanem
ivóvizet.
A katalán főváros a szomjhalál szélére került: az Ibériai-félszigetet sújtó extrém szárazság a tartományt sem kerülte el, és a hatása 100 év óta a legsúlyosabb aszályos időszakot hozta el az északkeleti országrészbe. Barcelona teljes területe – a központi, 1,5 millió lakost befogadó városmaggal és a környező 36 településsel együtt – összesen ∼5 millió embernek volt az otthona, és a klimatikus csapás az elviselhetetlenségig fokozta a városiak és a természeti környezet szenvedését. A politikai döntéshozók is radikális tettekre kényszerültek: az ivóvíz pazarlásának minden formájáért kőkemény szankciókat helyeztek kilátásba, például a kerti úszómedencék feltöltéséért vagy az autómosásért 3000 euro pénzbírságot szabtak ki, de a víztakarékosság jegyében nem öntözték a közparkokat, leállították a szökőkutakat, ritkábban locsolták/hűsítették az utakat is, a tűzoltóság sós tengervízzel oltotta az erdőtüzeket, vállalva ennek környezetpusztító hatásait is, vidékre pedig lajtoskocsik hordták a vizet, mert az összes kút csontszárazra szikkadt. Katalónia kormányzója azzal biztosította Barcelona túlélését, hogy szerződést kötött a tengeri úton történő vízutánpótlásra: lekötöttek 10 tartályhajót, amelyek folyamatosan hozták az édesvizet.
A tartályhajós vízimport fele Spanyolországból, másik fele Franciaországból (Marseille) érkezett Barcelonába. A 10 hajó bérleti díja összesen 80 millió euroval terhelte meg a tartomány/vízügyi hivatal költségvetését, a főváros pedig a krízis minden hónapja alatt 22 millió eurot fizetett ki a vízért.
Nincs új a Nap alatt. Csak a Nap a régi: fénye, szétsugárzott energiája és melege nélkül nincs élet a Földön, ám a földi klíma szuperérzékeny rendszerének egyensúlya felborul, akkor ugyanazzal az erővel és képességgel, amellyel életet ad, ölni is tud.
♠
A Világ erre érzékeny részeit, Európát és benne Magyarországot extrém szárazság és aszály sújtja hetek óta...azok után, hogy immár sokadszorra és hosszú évek óta, pl. idehaza is érdeklődés hiányában ismét elmaradt a tél, a tavasz pedig nagyjából három napig tartott, mielőtt beköszöntött volna a nyár.
A sarki jég katasztrofális tömegben olvad, Kínában az extrém hőhullámok és az áradások egyszerre ölik az embereket, de nekünk nem kell ennyire messzire tekintenünk. Dél-Európa lángokban áll, több országban/megyében/tartományban és régióban szükségállapotot rendeltek el. Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban, Horvátországban, Szlovéniában, Görögországban, Dél-Franciaországban összesen több százezer hektár erdő vált a lángok martalékává. Tízezreket evakuáltak. Otthonok, falvak pusztultak el, népszerű turistaövezetekből menekítik ki az embereket, de az állatkertek mozdítható állatait is átköltöztetik a veszélyes övezetekből. Ez utóbbi nem minden állattal végrehajtható olyan rövid idő alatt, ahogy a tűzvihar közeledik.
Portugáliában már 1000 ember halt meg a hőséggel, tüzekkel összefüggésbe hozható esetekben. Gleccserek szakadnak rá a túrázókkal teli hegyi ösvényekre az olvadás miatt. Az olasz hatóságok megtiltották egyes országrészekben a gyümölcsfák öntözését, Milánóban leállították a díszkutakat, Veronában tilos locsolni a kerteket, tilos autót mosni és úszómedencéket feltölteni...vigyázó szemetek a 2008-as Barcelonára vessétek. Portugáliában a déli országrészen 1800 agrárvállalkozás esetében bizonyos növényeknél megfelezték az öntözésre fordítható víz mennyiségét. A lassan izzó sivataggá váló Spanyolországban, amely az unió harmadik legnagyobb élelmiszertermelője, a mezőgazdaság vízigénye változatlanul óriási, ám a víztakarékos, csepegtető öntözőrendszerek helyett sok helyen még most is fenntarthatatlan és vízpazarló módon öntözik a termőföldeket/gyümölcsösöket, mintha akkora folyók/tavak által biztosított -és földalatti vízkészletekkel rendelkeznének, mint Európa vízben gazdag országai, és úgy locsolnak, mintha nem lenne holnap.
Pedig lesz.
Németországban, Hollandiában és Belgiumban 40 fokos hőséget mértek, a ködös Albionban pedig a tejfehér bőrű angoloknak már nem kell délre utazniuk, ha rákvörösre akarnak leégni: vörös riasztás van érvényben, mert ott is a 40 fokot veri a hőmérő. Ez nem először fordul elő, de egy angolnak kb. olyan lehet a klíma változását megélni/átélni, mintha egy jegesmedvének naptejet kéne használnia.
Nagy kitettségű – főleg locsolásra használt – folyókból/patakokból teljesen eltűnt a víz, mások szinte csermely méretűre leapadtak, a Duna vízállása is hetek óta meredeken csökkent, és mostanra kritikus szintet ért el. Egyes tavak, kis vízlelőhelyek, amelyek az állatok számára nélkülözhetetlenek a túléléshez, egyszerűen elpárologtak.
Az unióban a magáncélú vízfelhasználás a teljes vízfelhasználás mindössze 9 %át teszi ki, mégis úgy tűnhet az embernek a hírekből, mintha minden baj okozója az automata kerti locsolórendszer, a kerti locsolótömlővel való öntözés és pl. az úszómedencék feltöltése lenne: az agrárium 60 %-ot vesz ki a teljes vízfelhasználás körcikkéből, és az ipar vízigénye is a száraz égig ér. A hőség megállíthatatlanul nő, a tó-és folyópartok telítettek a forróság elől menekülő emberekkel, a termőföldek kiszáradtak, a zöldség- és gyümölcstermesztők képtelenek annyit locsolni, amennyi pótolhatná az elmaradt esőket. Az élelmiszerágazatok tucatjait veszélyezteti a szárazság. Ha ezek bedőlnek, nem csak élelmiszerből lesz kevesebb, de a dominóhatása révén a gazdasági stabilitást is veszélyezteti az EU egész területén.
Magyarországra minden igaz, vagy részben igaz, ami a fenti felsorolásokban és példákban fellelhető: túl sok gleccser nincs nálunk, de egyébként a többi probléma ismerős. A Duna vízállása is hetek óta meredeken csökkent, és mostanra kritikus szintet ért el. A Balaton vize melegebbnek tűnik, mint a levegő. Egyes területeken a 30 méter mélyre lefúrt kutak is szárazok, öntözni képtelenség, nincs mivel. A lakott települések magasan fekvő területeire csak szakaszosan, vagy egyáltalán nem tudják felpumpálni a vizet, a víztározók sok helyen kiürültek, illetve a működésük határán vannak. Tartós csapadékhiány, intenzív hőhullámok, tűzforró nyarak: Magyarországon az utóbb néhány hét alatt 12 tó/horgásztó száradt ki teljesen, avagy apadt le a vízszintje vészesen.
A Pilisi Parkerdő Zrt. által kezelt 65 ezer hektár erdőterület csaknem egészét aszály gyötri, az erdőtüzek kockázata a hőmérséklethez hasonlóan extrém magas. Az ország teljes területén tűzgyújtási tilalmat rendeltek el, még a kijelölt tűzrakóhelyeken is. A hétvégi kamionstopot felfüggesztették. A főváros forgalmas terein vizet osztanak, és az utakat egyelőre még locsolják az FKF autói. A metrószerelvények újak, de mivel azon politikusok csak az átadáskor utaznak, így a beszerzéskor a klímát lehúzták róla a költségcsökkentés jegyében: a hivatalos verzióban ez úgy néz ki, hogy nem állt rendelkezésre a fedezet a költségvetésben. A nagy orrszarvú-szakértő 2017-ben még felesleges extrának és lehetetlennek tartotta a metrókocsik klimatizálását, aztán a választások közeledtével pánikba esett, de már későn: azóta már az ellenzéke halogatja a beruházást, kit érdekelnek a prolik, ők dögöljenek meg.
James Burke – zseniális filmsorozatai páratlan népszerűségnek örvendtek a Magyar Televízióban, amikor az még a reformszocialista korszakban (ellenére/hatására) komoly közszolgálatiságot is tartalmazott – már 1986-ban (!) elmondta és figyelmeztetett arra, hogy többek között a magyar Alföld is el fog sivatagosodni az Európára felkúszó afrikai hőhatár miatt, ha az emberiség tunya és üres konferenciák tartása helyett, nem lép fel hatékonyan a klímaváltozás katasztrofális hatásai ellen...persze nem érdekeltek a szavai senki a világon. Hol van az még? Itt. Az Alföld Magyarország legérzékenyebb része, nyugodtan lehetne indítani egy külön hírportált, ami csak az adott térségről szól, minden napra jutna egy rossz hír: és tudjuk, hogy nincs jobb hír, mint a rossz hír, mert az hozza a kattintásokat, meg a nagymellű lányok.
Lángol az erdő 2022. július 13-án az Izsák és Soltszentimre között. Fotó: Donka Ferenc / MTI)
A belügyminisztérium csütörtök reggeltől hétfő estig életbe léptette a vörös kódot, ami "egyrészt felhívja a társadalom figyelmét a rendkívüli időjárási helyzetre, másrészt a szociális szektor minden intézményének kötelezővé teszi, hogy – ellátási formájától, ellátási területétől és férőhelyszámától függetlenül – fogadja az intézménybe érkező hajléktalant." Ahogy én elnézem, a határidőt majd meg lehet hosszabítani. Ha a kutyádat reggel 9 után viszed hosszabban sétálni – már 8 órakor 31 fokot mért a hőmérőnk – lényegében akár az életét is kockáztatod: egy nagy testű kutya pl. egy nagy bundában ilyenkor a poklok kínját állja ki – mindig legyen friss vize és sok – egy kis testű pedig fentről és a 60 fokra felhevülő aszfaltról is kapja a forróságot.
Tovább is van, mondjam még?
Szerencsére a klímaváltozás egy fake news, így megnyugodhatunk. Az ugyanis óriási baj volna, ha bármi valóságalapja lenne. Mindehhez társulnak a nyugati civilizáció fenntarthatatlanságáról szóló jóslatok, valamint a klímaváltozással együtt járó egyéb globális kataklizmákat előrevetítő tanulmányok és hírek: környezetszennyezés, szeméthegyek az óceánokban, éhezés, biblikus méretű ivóvíz hiány, nyomor, túlnépesedés, állatfajok kiirtása, százmilliós népvándorlások, járványok és háborúk rémképei, a terrorizmus és a diktatúrák felemelkedése a kétségbeejtő gazdasági-politikai körülmények között...mindehhez a Kreml remetéjének háborúja Ukrajna ellen, annyira hiányzott az emberiségnek, amennyire egy halál küszöbén tántorgó sivatagi szomjazónak hiányzik egy nercbunda.
Forró lesz az ősz, de az biztos, hogy a nyarunk már most is az. Szenved az ember, szenved az állat, szenved a helyhez kötött növény.
Ebben élünk, elég, ha kimegyünk az utcára, és az az érzésünk, hogy ránk zuhant a Nap.
És a kertjeinkre.
♣
2022. július 17.-én, Kiszelné Mohos Katalin, Nagykovácsi polgármestere vízkorlátozást rendelt el a faluban. Nem előzmények nélkül jutottunk el idáig: már napok óta a levegőben lóg ennek az intézkedésnek a bejelentése, a lakosságot pl. szívhez szóló facebook posztokkal próbálták finoman ráhangolni és felkészíteni az elkerülhetetlenül közeledő zord időkre: hát még a polgármester asszonynak is kiszáradt a füve, ő sem locsol a vezetékes ivóvízre rákötött tömlővel/automata locsolórendszerrel. Közben például a katasztrófa övezetnek is beillő Solymár – mint közvetlen szomszédunk – aggasztó példája lebegett a szárazságtól égő szemek előtt. A vész itt kopogtat az ajtónkon.
A határozat közvetlen kiváltó oka a DMRV (Duna Menti Regionális Vízmű) kérése – lényegében felszólítása, illetve a nyers tények tudomásul vétele – volt a polgármesterek felé, és ebben 23 agglomerációs településen vízkorlátozás elrendelését látták szükségesnek.
"HATÁROZAT
A Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. (székhely: 2601 Vác, Kodály Zoltán út 3. sz.) igazgatóságának kezdeményezésére a rendkívül magas vízvételezés miatt a folyamatos ivóvízellátás biztosítása érdekében
2022. 07. 19. napjától visszavonásig
I. fokozatú vízkorlátozást rendelek el.
Az I. fokozatú vízkorlátozás időtartama alatt a vízfogyasztók kötelesek a takarékos ivóvízfelhasználásra, továbbá tilos vezetékes vízről
- közparkok, házi kertek tömlős locsolása és mosása;
- az automata öntöző berendezések működtetése;
- a járdák, utak mosása;
- gépjárművek tömlős mosása;
- medencék töltése.
E határozat ellen közigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs, az a közléssel végleges és végrehajtható. Az ügyfél a véglegessé vált döntés ellen közigazgatási pert indíthat..."
Minden határozat, rendelet, jogszabály, törvény pontosan annyit ér, amennyit abból a döntéshozó betartatni képes.
Nagykovácsinak két közterületfelügyelője van, van készenléti/polgárőr/tűzoltó szolgálata, és van egy rendőre, de nem létezik arra semmiféle kapacitás, hogy ezek az emberek hajnaltól hajnalig az utcákat járják és ellenőrizzék a határozat betartását.
A Nagykovácsi Önkormányzat fenti határozatának ténybeli haszna és értéke: nulla.
Kizárólag arra alapozza a hatékonyságát és abba fekteti minden reményét, hogy Nagykovácsi polgárai mennyire szabálykövetőek, megértőek, polgárosultak, európaiak oroszok (pardon!), lokálpatrióták és környezettudatosak.
Megmondom mennyire.
Tegnap kora délután/estefelé, de olyan időszakban amikor a madár se mozdul a hőség miatt, lesétáltam a Templom térre: a választott útvonal nagyjából másfél km. Ezalatt a másfél km alatt három embert láttam a kertjében/veteményében locsolni locsolótömlővel (az egyik pánikszerűen leállította a szórópisztolyt, amikor váratlanul felbukkantam a kerítésénél, hangosan ráköszöntem, de magamban remekül szórakoztam, ahogy rejtegetni próbálta a kezében tartott "bűnjelet"), egy másik helyen talán működött/és akkor kapcsolt ki az automata locsolórendszer, ennek csak az aszfalton csordogáló nyomát és nagy vízfoltját láttam (a tulaj talán Tahitin van és fogalma sincs arról, hogy mi a helyzet itt, az automata meg végzi a dolgát, és rokon se jön leállítani), egy másik pedig az úszómedencében játszó gyerekek vizét frissítette vagy a gyerekeket locsolta.
A kérdés az – most nem általános értelemben, hanem itt élő polgárként és kertbarátként, illetve a poszt szerzőjeként – hogy vajon elítélem-e én azokat, akik...a növényzetet locsolják. Tehát, elítélem-e én azokat, akik fittyet hányva a Nagykovácsi Önkormányzat tiltó rendelkezéseire, mondjuk 50%-ban megfelelve a felszólításnak, vagyis vezetékes vizet használva, de locsolókannával sétálgatva, illetve minden részét tagadva és áthágva, vezetékes vizet és locsolótömlőt használva megöntözik a növényeiket, mindenekelőtt a cserjéket, bokrokat, fákat?
Nem.
Ilyenkor általában a szolidaritást szokták emlegetni, tapasztalataim alapján inkább jellemzően azok, akikből ebből az érzésből egy szikrányi sem szorult, és ez meg is mutatkozik minden más ügyben, amikor megnyilvánulnak.
Ha nem tudnád: Nagykovácsi a kertek, a parkok és a zöld otthona. Az ápolt magánkertjei között a luxuskivitelezésűtől a vad természetességben hagyott kertekig széles a skála.
Nagykovácsi új lakóinak többsége értelmiségi, a középosztály, a felső középosztály és a társadalom felső 1%-ának a tagja. A 2000-es évek elejétől berobbanó népességnövekedés javarészben a betelepülőknek köszönhető. Annak a betelepülőnek, aki nem örökösödés vagy egyéb, viszonylag jutányos áron és úton jut hozzá a helyi ingatlanához, mélyen a zsebébe kell nyúlnia, ha itt akar telket/házat vásárolni. Az ingatlanárak folyamatosan emelkedtek az elmúlt 20 évben, ma pedig már horribilis pénzeket is elkérnek egy-egy építési telekért ingatlanért, nem beépített parcelláért. Ezt csak azok tudták és tudják megfizetni, akik gazdasági értelemben sikeresek. Jómódúak, gazdagok, milliomosok, milliárdosok. Az önkormányzat vastagon profitál ebből. A lakók gazdasági sikere és a helyi politikai életet is megreformálta az elmúlt 22 évben. Tucatnyi posztot tudnék linkelni – de nem tördelem a posztot – amelyben bemutattam ennek a gazdagságnak és/vagy ennek az összefonódásnak a szemmel látható bizonyítékait: házakat, utcai kerteket, ingatlan-körképet, a régi világ eltűnésének folyamatát, az önkormányzati beruházásokat, a játszótér-diplomácia magas színvonalú kiteljesedését.
A falu is gazdag: a lehetőségei által az, mert ezeket a lehetőségeket részben éppen az itt élők adóforintjai biztosítják. A mostani önkormányzat állandóan sírva, nyafogva, politikai értelemben affektálva és óbégatva veri a habos nyálat azon, hogy mennyire nincs pénze – sokkal intenzívebben tolják ezt, mint a "10.000 forintokat ide-oda rakosgató" Bencsik Mónika féle testületek 2002 és 2014 között – de ez csak a kötelező műsor része, egyetlen szavukat sem szabad, és nem is kell elhinni: egy átlagos magyar falu lakói kiegyenesítenék a kaszáikat, ha értesülnének arról, hogy milyen gondjai vannak Nagykovácsinak. Itt is hatalmas lyukakat ütöttek a kormányzat megszorító/költségvetési pénzeket elvonó intézkedései az elmúlt években, de a Nagykovácsi Önkormányzat még megtépázva is olyan, mint egy vízszállító tanker, hogy stílusos példát hozzak: a motorok leállítása után a hatalmas, mozgásban lévő, óriási súlyú és tehetetlen hajó még 8-10 km-en át siklik a vízen, mielőtt megállna. Egy szegény, nyomorult falu azonnal fejre áll, beleáll a talajba, elsüllyed. Az se véletlen, hogy a Nagykovácsi Kipatak óvoda szervez gyűjtést a hátrányos helyzetű gyerekeknek Gyöngyöspata és Bodaszölő óvodáiban, és nem fordítva.
Az elmúlt évek során több lakossági felmérést, közvélemény-kutatást is végeztek a faluban, amelyben azt tudakolták, hogy az itt élők mit tekintenek a település legnagyobb értékének, vonzerőjének.
Természetesen a természeti környezet, a zöld környezet, a friss és jó levegő mindig az élmezőnyben, nota bene! az első helyen szerepelt a megőrzendő, védendő, fejlesztendő, kimagaslóan pozitív és nagy vonzerővel bíró adottságok között. Amikor a nyári rekkenő hőségben jössz haza/beérsz Nagykovácsiba pl. délután, esténként, a magad mögött hagyott aszfaltdzsungel még szinte forr, de nálunk 2-5 fokot csökken a hőmérséklet, részben a sok erdő, fasor, park cserje, bokor, dús magánkertek zöld vegetációja miatt, és a levegő üdébbnek, kellemesebbnek, sokkal hűvösebbnek is érződik...mert az is.
Ám ennek fenntartásához vízre van szükség. Locsolásra. A locsolás: befektetés.
Nem egyszerűen önérdek, azért, mert szeretnéd zöldnek látni a füvedet. A fű nem is számít, a fű lényegtelen, mert a fű nagy túlélő, ha egyébként jók az alapok és/vagy nem úgy bánsz vele, ahogy például én, aki 20 évnyi fáradságos munkával, de végül sikeresen kivégeztem a gyepet a kertünkben, hogy idén újra kelljen telepítenem/felülvetnem/frissítenem. Most úgy néz ki, mint az felülvetés előtt: kopár, száraz, nyomorult, beteges, hervasztó és sivár, kipusztult és lepusztult, sárga, szürke. A kiégett, de a gyomoktól zöldellő fű azonban így is túl fogja élni a száraz időszakot, amikor Isten helyrebillenti a mérleget: biztos lehetsz benne, hogy nem evilági felhőszakadások hozzák majd egyensúlyba mindazt, ami most elmaradt...a mérsékelt égöv utolsó áldása ez, ami még maradt belőle.
Különösen érdekes ez abból a szempontból, hogy Nagykovácsi közterületein, közparkjaiban, játszóterein, és önkormányzati fenntartású intézményeiben sok olyan fa került elültetésre az elmúlt évek során rendszeresen, amelyet az önkormányzat fásítási pályázatok keretében nyert el, vagy a "Minden születendő gyermeknek ültess egy fát!" akció keretében ültettek el: a fiatal fákat öntözni mindenképpen öntözni kell – ezt elvileg (ezzel kapcsolatban vita és bizonytalanság szokott lenni) az önkormányzat végzi lajtoskocsikról/tartályos kocsikról, de nagyon sokan önkéntesen is besegítenek, és ezt úgy teszik/úgy tették eddig is, hogy kannákkal, vagy, ha a telkük a közelben volt, akkor a tömlőt az utcán áthúzva adtak vizet a fáknak.
Ráadásul ezek a fák igen sűrűn elszáradnak a rossz, hanyag ültetési közeg vagy a locsolás, ápolás hiánya miatt (a Kossuth Lajos utcán egyszer egy teljes sor megadta magát, de a gyerekek születésére ültetett fák közül tucatnyi kiszáradt, elpusztult az évek során, és szinte minden évben fotózok ilyeneket a frissen ültetettek közül is), szóval eleve nem hangzik túl jól, hogy a közparkoknak/fáknak még a lakók jóindulatú segítségéről is le kell mondaniuk...felszólításra.
Amikor az önkormányzat arra szólítja fel a polgárokat, hogy a víztakarékosság jegyében, ne öntözzenek vezetékes vízzel és locsolótömlővel, akkor valójában azt mondja, hogy azok, akiknek nincsen betongyűrűs, fúrt kútjuk, vagy esővíztároló medencéjük, esetleg házi tisztítóművel tisztított szennyvizük, amelyekből szivattyúval locsolhatnak, azok semmivel se öntözzenek.
Mert egyébként el nem tudom képzelni, hogy – a fenti feltételek és alternatív megoldások hiányakor –, ha nem lehet vezetékes vizet használni a locsolásra, akkor mégis mivel kéne locsolnia az embernek.
Az élet egyszerű: ha nincs víz a vezetékekben, nem tudsz locsolni. Ha a vízszolgáltatás leáll, és a locsolás egyetlen módja a kertedben a vezetékes víz használata volt, akkor a partinak vége.
Ha azonban módod nyílik/nyílna a locsolásra, két dolog közül választhatsz.
1. Engedelmeskedsz a határozatban megfogalmazott felszólításnak, nem locsolsz, és a növényeid (fák, cserjék, bokrok, virágok/ egynyáriak és évelők) kipusztulnak.
2. Köpsz rá, és locsolsz. A falu magasan fekvő részein (Zsíroshegyalja, Nagyszénásalja, Ófalu magasan fekvő részei) ez olykor nehézségekbe ütközhet, de amíg a rendszer képes feltolni/elosztani a rendelkezésre álló vízmennyiséget, addig megteheted ezt. Majd rövidebb ideig fürdesz, csak akkor indítod el a mosogatógépet és mosógépet, amikor már teljesen tele vannak, és általában véve, mindenütt, ahol megteheted, visszafogod a vízfelhasználásodat...hogy cserébe jusson/több jusson a növényeknek. Így érezd, és legalább bűntudattól mentesen locsolj.
A kert: teremtés. Minden kertbarát, minden kertész és minden kiskert-díszkert tulajdonos egy kicsit Isten is. Létrehoz valamit, ami szép, hasznos, jó, örömöt okoz neki, és a környezetét is jobbá teszi vele.
Egy teljesen átlagos, ám rendszeresen gondozott, ápolt kertre simán és alapból rá lehet költeni évente félmillió forintot. Vannak, akik már a kert kialakításba egy kisebb családi ház árát befektetik: a növényektől a kerti építményekig (lépcsők, utak, támfalak, pergolák, szaletlik, profi öntözőrendszerek,) minden pénzbe kerül, és a pénzügyi határ a csillagos ég.
Egy kert zöld részének fenntartásába nem csak a megvásárolt növények ára, az elültetésük költsége (föld, trágya, tőzeg, támasztókarók stb.), az öntözés (víz/csatornadíj), a permetezések, kártevők elleni védekezések pénzügyi vonzata tartozik bele, hanem számtalan apró-cseprő kiadás mellett olyan tételek is, mint a fűnyírással, elektromos sövényvágóval, láncfűrésszel (benzin/áram) végzett munkák járulékos kiadásai is. Ha ágyásod, magaságyásod, veteményed, gyümölcsösöd van, akkor a vízigény és a költségek is hatványozódnak.
Ha csak élvezni akarod a kertet, de nem szívesen gályáznál benne, akkor a kertészeket, kertészeti cégeket is meg kell fizetned. Vannak olyan kertek Nagykovácsiban, amelyeket kisebb kommandók, 6-8-10 fős kertészcsapatok szállnak meg rendszeresen – többször és több ilyenbe is belefutottam a sétáim során –, hogy elvégezzék a szezonális és folyamatos kertfenntartó munkákat (metszés, nyírás, balkonládák/egynyári virágágyások újraültetése, zöld hulladék elszállítás stb.).
Tedd fel magadnak a kérdést: szerinted az az ember, aki pl. a beköltözés előtt 15-30 millió forintot(!) beletol egy luxus-díszkertbe (értek hozzá, több évtizednyi tapasztalat áll mögöttem/mögöttünk, hogy ránézésre nagyjából pontosan megbecsüljem egy-egy kert kialakításának költségét) az hagyni fogja, hogy a szeme láttára pusztuljon el mindaz, amit eleve nagy költséggel létrehozott, majd sok éven át további sok százezer/millió forintból fenntartott? De ugyanez a kérdés áll arra is, aki mondjuk egy sokkal olcsóbb, kisebb, de nagy szeretettel gondozott kertet "nevelt fel "a telkén, és arra is, aki csak az önfenntartáshoz ápolja a veteményét.
Az önkormányzat a fürdővízzel együtt kiöntötte a gyereket is, aztán rá is ugrott...vagy ha úgy tetszik a DMRV tette ezt, és az önkormányzat csak végrehajtotta, amire felszólították.
Ha a határozat csak annyit követelt volna meg, hogy a vízkorlátozás keretében a polgárok szüntessék be az automata öntöző berendezések működtetését a járdák, utak mosását gépjárművek tömlős mosását medencék töltését, és ezzel párhuzamosan takarékosan használják locsolásra a vezetékes vizet, és pusztán a túléléshez, minimális szinten tartáshoz elegendő vizet vételezzenek a rendszerből (akár még egy átlagos méretű telek/átlagos méretű kert köbméterben megadott vízigényét megadva is készíthettek volna egy kis segítséget, hogy aki teljesen fogalmatlan a dologban, az is tudjon mihez igazodni)
azzal lehetne valamit kezdeni.
Van logikus, érthető, elfogadható, tolerálható és indokolható része a tiltásnak: persze, hogy el lehet halasztani, és tiltani kell pl. az úszómedencék vezetékes vízzel történő feltöltését vagy a kocsimosást, és az összes pazarló vízfelhasználást. Ez rendben van.
Ha azonban nem mented meg a kerted növényeit azzal nem egyszerűen a kerti növényeid leromlásának, pusztulásának ágyazol meg, hanem az élhető tájat, az élhető környezetet, az élhető falut is felszámolod, és extrém esetben az elsivatagosodásnak is megágyazol. Nem lehet mindent szárazságtűrő növényekkel pótolni, ezek egyedi és kert szinten – hiába szépek akár – sok esetben közelébe nem jutnak egy lombos, vad vegetációval bíró kert által biztosított élettérnek. Amikor megmented a növényeidet, akkor megmented a kert által biztosított biodiverzitást, megmented a kert állatvilágának életterét (millió rovar/méhek, sünök, békák, madarak stb.), és megmented...önmagadat, a gyermekeid és az unokáid jövőjét is.
Az az ember, aki végignézi, hogy 10-20 év munkája (izom és szellemi), illetve az időben-energiában-pénzben végzett befektetése a szeme láttára hal meg, az nem fog újra ezzel kísérletezni. Miért áldozza az energiáit olyasmire, aminek a megmentését még az önkormányzat is tiltja, illetve ilyen könnyedén veszendőbe megy, veszendőbe mehet? Inkább letérkövez, lebetonoz, leműfüvez mindent, és kevesebb, egyszerűbb, talán az állatok számára közel sem annyira vonzó növényeket ültet – ha ugyan ültet – a kertbe, és amelyek vegetációs értéke is szerényebb egy európai kertben.
Ez pedig egy folyamat első lépése.
Nagykovácsi elveszíti azt, ami miatt szeretni lehet, és amit mindenki az első helyre tett a felmérések során.
Azt persze értem én, hogy egy olyan országban, ahol az új rendszerben a környezetvédelmi minisztérium felszámolása az első lépések egyik volt, és ahol nincs az a védett zöldövezet, természetvédelmi terület, kastélypark, ami útját állhatná az ingatlanmaffia betonöklének, ahol minden napra jut egy botrány a zöld környezet károsításáról, ott ott ez a fajta fűnyíró elv (mindent tiltunk) őshonosnak számít, különösen Nagykovácsiban, az ismert okok és önkormányzati pártszimpátiák miatt, de azért nem ártana egy kicsit árnyaltabban kezelni az adott krízishelyzetet.
Nem mintha számítana. Röpke tapasztalataim alapján azt mondhatom, nem úgy tűnik, mintha bárkit érdekelne, hogy Kiszelné Mohos Katalin, Nagykovácsi polgármestere miket irogat alá. Betartatni úgy sem tudja.
A zöld környezet, a természet és a virágok szeretete többet nyom a latban. Még a pártszimpátiánál és a szilidaritásnál is többet talán. Nagyjából 100%-ig biztos vagyok benne, hogy az átállított automata öntözőrendszerek éjfél után élik igazán a világukat Nagykovácsiban, és a szolgáltató ezt biztosan mérni is tudja.
Aki a fákat, virágokat szereti, rossz ember nem lehet. Vagy igen. Zord időkben, amíg tudnak, amíg lehet, locsolják a kertjeiket, a veteményeiket az emberek.
Van, aki kannával. De konkrétan tudok olyan családról, ahol locsolótömlővel, és ha még a nevét is elárulnám az adott famíliának, attól bizonyosan lehuppanna a szigorú Polgármester Asszony a kiégett gyepére.
Maradjon ez az én titkom. Elfér a többi között, de azért jól esik nekem kiröhögni ezt az álszent, farizeus, képmutató, hazug rendszert, amelynek egyes tagjai Nagykovácsiban sem különböznek azoktól, akiket annyira imádnak.
♠
A poszt megírásához felhasznált internetes források és cikkek: Index, Index, Index, Index, Telex, Telex, Magyar Nemzet archívum, HVG, 168 óra, Euronews, Nagykovácsi.hu
