2019. Július 30.2020. Március 22.

Mottó: "Csapásokat adunk, és csapásokat kapunk. "(Bacsó Péter, A tanú)

♣

Az élet kifürkészhetetlen útjai gyakran felülírják az ember terveit. Vagy mindig.

A Templom tér rehabilitációjának pénzügyi háttere és tényleges költségeinek bemutatása, majd egy rövid, szomorú kitekintés után a zord, eljövendő múltunk mindennapjaira, folytattam volna a falu főterének krónikáját, ám ismét muszáj némi időt és energiát áldozni egy faluban zajló aktuális eseményre.

Bloggerkötelesség, emlékezés és tiszteletadás.

Egy 20 évvel ezelőtt megálmodott, majd 2010/2011-ben a fordulópontjához érkezett, és azóta, egy 9 éven át tartó, hangos civil ellenállást és végül komoly politikai harcot is eredményező kálvária után megkezdődött Linum Udvar nevű kereskedelmi és szolgáltató épületkomplexum felépítése Nagykovácsiban, az Új faluközpontban, a Nagyszénás-kertben.

Hivatalos nevén a Nagykovácsi élelmiszerüzlet-Linum iroda-és szolgáltatóház. Kettő az egyben. Vagy egyben a kettő. Ez nézőpont kérdése.

Az erősáramú vezetékek kihúzása, az elektromos szekrények kiépítése, az arra festékszóróval felfújt Pláza Kati felirat felhelyezése, – ez Kiszelné Mohos Katalin polgármester személyét jelöli, nyilván valami CBA-Príma ellenes táborlakónál – s végül az építési terület körbekerítése után megtörtént az első, és minden magyar építkezést jól jellemző, komoly, látványos és minden érző szívnek szomorú változást eredményező aktus.

Ezen a Google térképen a piros pontok sora jelzi az egykori fák vonalát...de persze nem a számukat és pontos helyüket.

Elkönyvelhetjük ezt szükséges rossznak. Ettől persze nem lesz sokkal könnyebb elfogadni, hogy meg kellett történnie. Azt azért nagyjából lehetett tudni, hogy a Nádas-kert és a Nagyszénás-kert határán álló fasor, esetleg áldozatául eshet ennek a nagyberuházásnak: az ismert tervek alapján az áruház lehajtójának, parkolójának és áruszállítási területének is éppen az útjába esett. Ráadásul ugyan kissé távolabb, de az autós közlekedés szempontból szinte ennek a szájában található Nagykovácsi egyik neuralgikus közlekedési csomópontja is. A Nádas-kertről szóló posztban is bemutatott Bánya utca-Szeles utca-Kaszáló utca találkozásánál található ütközőzóna átalakítása nélkül elég reménytelen vállalkozásnak tűnik a kereskedelmi-szolgáltató központ forgalmának korrekt rendezése. De bárhogy is rajzolták meg a terveket, a Bánya utcai fasortól ezzel örökre el kell búcsúznunk: Nagykovácsinak ez a keskeny, zöld ligete immár csak az emberek emlékeiben, és a papírképek vagy a digitálisan rögzített emlékkönyvek lapjain lesz megtalálható. 

Szerettem. Minden fát imádok, aki olvassa ezt a blogot, tudja ezt: szoliterként, erdőként vagy fasorba rendezve, nekem mindegy. A fák: Istenek. A Bánya utcai fasor az egyik kedvencem volt, és az egyik fő darabja egy fiókban várakozó blogposztnak, de most kiemelem onnan. Ennek a fasornak a látványa az egyik első és jellegzetes emlékem erről a faluról immár 21 évvel ezelőttről, amikortól szinte naponta kijártunk ide. A Bánya utca elején állt a 2006-ban kivágott nyárfasor és utána kezdődött ez a kisebb fasor. Ez szegélyezte a hatalmas, hívogató mezőt, ami a Nagyszénásalja nyitányát jelentette számomra. A nyárfasor az utca elején csoportosuló vastelep-raktár-kis kertészet épületei előtt állt: az épületek sem zavartak be az élménybe. Nem épült még meg a Nagyszénás-kertben a református templom, sem az óvoda, sem a bölcsőde, sem sportpályák...nem volt a mezőn semmi, csak a sárkányeregető gyerekek, a hatalmas, üres, békés csend, és az égbolton keringő kis sólymok, héják és vércsék. A Bánya utcai fasor volt az a ritmikus, rajzos, grafikai hatású őrség, ami vigyázta ezt a teret.

Azon kívül, hogy szinte a látvány kihagyhatatlan eleme volt, akadt még valami, ami miatt örökre emlékezetes marad nekem. Itt sétáltam a fasor alatt/közelében, amikor rám támadt a téli éjszaka Fekete réme, a Csuszol proszpektről.

2001. Kilátás a Nagyszénás-kertre a Nagy-Szénásról. Fent, a mező bal szélén húzódik a Bánya utcai fasor...és az éles szeműek láthatják mögötte, ugyanabban a vonalban, az ekkor még az ereje teljében lévő, hatalmas nyárfasor lombozatát is.2002... A Nagyszénás-kert beépülésének folyamata itt megtekinthető.

Természetesen érdekeltek engem ennek a fakivágásnak a részletei. Elvégre benne lehetett volna a pakliban, hogy talán mégsem a Linum Udvar építéséhez köthető a fűrészek munkába fogása, hanem egyéb, természetközelibb ok áll a háttérben: valamilyen betegség támadta meg a fákat. Kettő valóban kiszáradt egyébként, de a kivágás oka az volt, hogy itt út-és járdaépítés lesz. Útban voltak, ezúttal szó szerint. Én nem ugrok azonnal nyálat fröcsögve szerteszét, hogy nyilván valamilyen szabályellenes fakitermelés folyik a közterületen -bár ebben az országban ez kétségtelenül nem lenne különösebben újszerű jelenség-, hanem megpróbálok tájékozódni. Tartozom az igazságnak annyival, hogy elkerülte a figyelmemet egy két nappal ezelőtti kérdés-válasz párbeszéd az önkormányzat facebook oldalán, pedig annak napi rendszerességgel a követője vagyok: nyilván öregszem, vagy ez a mindent behálózó víruspánik szétzilálta a legendás koncentráló képességemet. De szerencsére kiderült, hogy ha észreveszem, sem segített volna minden részlet feltárásában. Mindenesetre tegnap este 10 órakor küldtem egy e-mailt a polgármester/jegyző/főépítész hármasnak, ha majd bemennek és/vagy otthon, reggel a home office-ban kávézva megnézik ma a postaládájukat, már ott várja őket ez a rendkívül fontos téma a gépen, más dolguk, úgy sincs manapság. 

Elég kemény döbbenet volt, amikor néhány perccel később csilingelt a mailbox, és megérkezett a válasz a jó Polgármester Asszonytól, aki igen éber életet élhet e vérzivataros időkben is, és innentől kezdve roppant titkos, ám minden romantikát nélkülöző levelezést folytattam vele fél 11-ig, át a karanténos éjszaka sötét, hófúvásos, márciusi éjszakáján keresztül, amiben még arra is futotta az energiájából, hogy képernyőfotókat készítsen számomra az általam nem talált facebook bejegyzésekről. Le a kalappal az aktivitása, valamint a lakossággal fenntartott kommunikáció helyes irányainak a figyelembe vételével alakított politikai, emberi és önkormányzati imázs építésében kifejtett tevékenysége előtt, hogy a marketingnek is adjunk valamit. A segítsége nélkül ez a poszt erősen információszegény lenne. Köszönöm, ismét.

Az ugyan egy kissé lelombozta a lelkesedésemet, és előhozta a kaján cinizmusomat, hogy még az önkormányzat sem rendelkezik egy saját jogon felhasználható példánnyal a falu területén, a közterületen folytatott építkezés látványtervéről/tervéről, (útépítés, járdaépítés behajtó kiépítés és forgalmi/közlekedési átalakítás) mert azok tulajdonjogát kizárólag a Vörösvár Invest birtokolja, és ő dönti el, hogy kinek adja át felhasználásra...amivel bármely más esetben önmagában még nem lenne semmi gond, mert ez így működik (magáncég, fizetett a szellemi termékért, az övé, annak adja és olyan feltételekkel, akinek akarja) de az ember azt hinné, hogy az önkormányzatnak azért csak jutott ebből valami, ami szabadon felhasználható, és a tájékoztatási minimumnak megfelelően bármikor közreadhatja ezeket a széles publikum számára. De nem, ez nincs így: nekem nem adhatták át azt, ami náluk van. Ilyet még életemben nem hallottam. Az önkormányzat is csak tőlük kérheti/kérhette el a azokat a látványterveket/terveket, hogy mégis mit és hogyan szándékoznak itt építeni, és "ezek az információk az áprilisi Tájolóban láthatók lesznek (ha az akkori vírus-veszélyes helyzetben lehetőség lesz még az újságot a szokásos módon megjelentetni és terjeszteni)"

A Tájolóban. Áprilisban. Egy nyomtatott újságban. Ott, akkor, először. A digitális korban.

forrás: Nagykovácsi önkormányzat facebook

Persze értem, hogy miért, ahogy fentebb olvasható, deklarálták is a beruházók, hogy ezt a formáját tekintik a tájékoztatás elsődleges, követendő útjának Nagykovácsiban...és a vicc az, hogy valahol talán meg is lehet őket érteni. Az egy ellenőrizhető, kontrollálható módja és útja az információk átadásának, és a tapasztalataik alapján –gondolom –, inkább nem engedik, hogy álinformációk, félinformációk, vagy csúsztatások amortizálják a beruházásukat, vagy a szakmai és kereskedelmi presztízsüket, emberi hitelüket. A nyomdai megjelenést követően persze már szétcincálható lesz minden, de addig nem.

A Vörösvár Invest keményen játszik: na, ezekről az emberekről feltételezték a röpképtelen szárnyasok, hogy benyelik majd, és behúzott farokkal kullognak el a földjükről, ha őket/a terveiket itt – mittudoménmithittekéshogyterveztékaszárnyasokleszarom – pl. adminisztratív módszerekkel megpróbálják ellehetetleníteni, hogy megakadályozzák az élelmiszerüzlet-szolgáltatóház felépítését, miután 9 éve br. 216 milliót fizettek a 10.000 m²-es telekért. Az már csak a hab a tortán, hogy a céghez még egy ingyenesen felhasználható e-mail címet sem találtam az elérhetőségek között – talán az én hibám, bár széttúrtam a netet, lehet, hogy rossz helyen keresgéltem, akkor bocsánatot kérek – így nem akadt senki, akinek el tudtam volna küldeni a kérelmemet, hogy dobjanak már meg egy JPEG formátumú, felhasználható tervezői rajzzal/látványtervvel, amely segítségével megjeleníthető lenne, hogy mi épül a kivágott fasor helyén. Úgy pattantam le erről a falról, mint szöcske a forró bádogtetőről. Telefonszámot találtam, de nem fogok telefonálgatni.

Néha azért bánom, hogy a történelem kereke másként fordult, és nem lehetett tanúja az egész falu annak a műsornak, ami akkor kezdődött volna, ha itt a vad kismadarak vagy az Összekovácsolók veszik át a gyeplőt. Szerintem a Vörösvár ügyvédei a a Kossuth Lajos utcán vonszolták volna végig a Nagykovácsi Önkormányzat képviselő-testületét, oda-vissza, hetente hétszer. Valószínűleg naponta három blogposztot kellett volna felraknom, de akkor sem értem volna utol az eseményeket. Ki kellett volna települnöm egy sátorban a polgármesteri hivatal ajtajához, nehogy lemaradjak valamiről.

Mindettől függetlenül, ennek a történetnek a szereplői – a magáncég és az önkormányzat – ezúttal megspórolhattak volna maguknak egy kis lélektani/faluközösségi kellemetlenséget, ha jó előre nyilvánosságra hozzák és intelligens módon kommunikálják ennek az elkerülhetetlen beavatkozásnak az eljövetelét. Mert elég váratlan, traumatikus és megrázó látvány volt ez így mindenkinek, aki erre jár, és roppant kínos is, a megfelelő magyarázat nélkül. Nem tudom, hogy attól féltek-e, hogy az előzetes bejelentés hatására  esetleg néhányan majd a fákhoz láncolják magukat – ismerve a gyomorszájas demokrácia működését, és a fővárosi/kerületi, éjszakai és suttyomban végzett gyors fairtásokat, nyilván van előképe ennek a félelemnek, és valóban igaz, hogy jó alkalmat kínálhatott volna néhány helyi vesztesnek egy címlapot, médiafelhajtást is érő revansra – de ezzel a kommunikációs hiánnyal ez így is elég rossz szagú. Még nekem is, aki az önkormányzat Új faluközpontot érintő tervei mellett álltam ki végig, hosszú, hosszú évek óta. Ez a fajta kommunikáció a fasorban sincs a tökéleteshez képest. Pragmatikusnak, politikailag célszerűnek talán megfelel, ez igaz: jól ismerve a beruházás ellenfeleit, indokolt lehet az óvatosság, de azért bizonyára lehetett volna találni egy arany középutat még ezen az aknamezőn is.

♣

Frissítés, 2020. március 25.-én 15.45-kor! Én ezt egyértelműen a nyilvánosság hatalmának tudom be...és azt sejtem, hogy valaki az önkormányzattól is beavatkozott, elküldve nekik a linket. Ez a blogposzt ma reggel 9.15-kor Index/Blog.hu2 címlapot kapott (Köszönöm a blog.hu szerkesztőinek!), és alig 3 órával később a Vörösvár Invest/Linum Udvar az alábbi posztot tette közzé a facebook oldalán: 

A korábbi tájékoztatás szerint elkezdődtek a Linum Udvar tereprendezési munkálatai, melynek első fázisában más feladatok mellett fakivágás is történt.
„Kiemelt fontossággal bírt és bír majd a jövőben is a környezet védelme. A tervezési fázisban és a kivitelezés során is nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy az építkezés és a majdani épületegyüttes is maximálisan környezettudatos és természetbarát legyen. Ide kapcsolódóan a munkálatok utolsó fázisában kertrendezéssel, növénytelepítéssel és fásítással zárjuk majd a projektet. Átmenetileg a lakosság türelmét és megértését kérjük, hiszen az első fázisban elkezdett tereprendezés és szükséges fakivágás, valamint az építkezés végén sorra kerülő növény-és faültetés között nagyjából egy év telik majd el.” /Breier Gábor, Vörösvár Invest Kft./
A tervezés és kivitelezés során minimális természeti veszteségre kell készülni, amely a hivatalos engedélyeknek megfelelően a későbbiekben kompenzálásra kerül. A fakivágáshoz a kényelmes és a biztonságos parkoló behajtó megépítése, valamint a korszerű csatorna-rendszer és a korábbinál biztonságosabb fedett árok kiépítése vezetett. A fasor egy kicsivel arrébb újratelepítésre kerül majd az újonnan megépülő gyalogosjárda mentén. A terveknek megfelelően a parkoló területén és más közterületeken is történik a későbbiekben fatelepítés.

Egy fotót is mellékeltek hozzá, és van bennem annyi köszönet – a forrásmegjelölésen túl – amiért észbe kaptak, hogy kattintasz egyet. 

♣

A tények egyszerűek:

A Vörösvár Invest természetesen a felvonulási területet is jogszerűen vette igénybe, az erről szóló határozat megtekinthető a honlapon, én csak a lényeget emelem ki belőle. A felvonulási terület birtokbavételének feltétele a Kazal utcán, a Virágos sétány és a Széna utcai járdaszakasz hiányzó részének a megépítése  volt.

A cég március 12.-én kért engedélyt az önkormányzattól a fák kivágására, és erre Március 17.én kapta meg az engedélyt. Az erről szóló pdf dokumentumot jómagam nem találtam meg a sorrendbe rakott határozatok listájában, aminek az az egyszerű oka, hogy jelenleg még nincs feltéve – viszont a kiemelt fejlesztési területekről szóló határozat ott van, és annak a listája megtekinthető, amelynek része az új polgármesteri hivatal létrehozására kijelölt terület(!) – de kiemelem a fakivágási engedélyből is a lényeget. 

1.

2.

Én ugyan ragaszkodtam volna ahhoz, hogy a kivágott fák felhasználása felett az önkormányzat rendelkezzen (pl. szociális tüzifa, rönkülőke a játszóterekre stb.), de ez már történelem. Kósa Géza nagy sikerű előadásában is emlegetett özönnövények tehát nem kerülhetnek a pótlásként felhasznált fafajok közé, és a kivágott fákat a helyi rendeleteknek megfelelően, előnevelt, egyedenként 12-14 cm törzsátmérőjű, kertészeti iskolából származó, többször iskolázott fákkal kell pótolni: minimum 36 db fáról van szó. 

A Bánya utcában a nyárfák kivágása, tehát 14 év után, ismét el kell búcsúztatnunk egy fasort.

Így van ez.

De vigasztaljon mindenkit a tudat, hogy bár természetesen még hosszú idő eltelik, mire a pótlásukra ültetendő fák -ott, ahová majd kerülnek- megnőnek annyira, hogy pótolni tudják az elvesztett Bánya utcai fasor díszítő értékét, de amikor ez bekövetkezik, eljönnek újra a szép idők.

2016. Október 23.2016. Október 23.2016. December 6.

♣

A blogposzt fotói egyesével itt, vagy diavetítésként itt megtekinthetők.