Frissítés és egyben segítség az olvasónak az értelmezéshez: ez a poszt a mai napon, de 15 és fél órával azelőtt került élesítésre, hogy N. Katalin és V. Judit lemondott. Így kell olvasni tehát a benne leírtakat. Én se hittem volna, hogy ennyire gyors lesz a változás az események menetében. Még egy kicsit halogatom a döntést, még egy kicsit csiszolgatok, szerkesztgetek, és már el is veszítette volna az aktualitását, vagyis értelmét is veszítette volna felrakni.

♦

Azóta várom, hogy csillapodjon bennem a düh, amióta ez a botrány kipattant, de azt hiszem erre hiába várok. 225 posztot írtam erre a blogra az elmúlt 9 évben, de eddig csak egyetlen egy indulatposzt volt benne.

Ez lesz a második. Vannak olyan zord idők, amikor nem kell, és nem is szabad patikamérlegen kiméricskélni a szavakat. Ez most ilyen idő.

♦

Mottó 1.: "Az igazgatóhelyettest érintő ítélet szerint ő volt az, akinek tudomása volt arról, hogy az igazgató több gyereket is molesztált, és aki megírt egy hamis vallomást az egyik gyerek nevében ezzel a szöveggel: „én kitaláltam, hogy közösen kivertük a nemi szervem, és hogy ilyet más gyermekkel is csinált már. Igazság az, hogy nem húzta le a nadrágom, és nem fogta meg és nem verte ki.” (forrás, de lényegében 1000 cikkben, bárhol)

Mottó 2.: "Minden kegyelmi döntés természeténél fogva megosztó." (N. Katalin, magyar állampolgár szavai. És onnan lehet sejteni, hogy Isten megundorodott Magyarországtól, hogy nem rogyott rá se a mennyezet, se az égbolt a nevezett állampolgárra, ott helyben, Index)

Mottó 3.: „Volt állami gondozottként pontosan tudom, milyen visszaélések fordulhatnak elő egy intézmény falain belül. Abuzálás, sikkasztás, korrupt igazgató, eltűnt pénzek, fizikai bántalmazások és igen, a pedofília” – írta az Instagramon Osváth Zsolt youtuber. (forrás)

1.

Valami technikai hiba keletkezett a Blog.hu rendszerében (köszönöm a supportnak a segítséget / javítást), és ezért több, mint 24 órán keresztül nem tudtam belépni a blogomba, pedig már 90 %-ban kész volt ez a poszt. Ezalatt a 24 óra alatt a rendkívül gyorsan pörgő és eleve alig egy hetes történetben olyan sok változás történt, hogy a poszt felét ki kellett szedni és / vagy újra írni: többek között azért, mert több esetben előre megmondtam, hogy mi fog történni, de így már nem tudok kérkedni a zseniális jóstehetségemmel, de mire ezt beélesítem, talán már újra aktualitását vagy frissességét veszíti néhány bekezdés. Ekkora társadalmi felháborodásnál az lenne a csoda, ha nem így lenne, naponta születik a témában 50 glossza, véleménycikk, hír.

De ettől függetlenül is bőven van még nyílvessző a tegezben.

Én mindent elolvastam erről az ügyről, amit tudni lehet, és minden fontos hírműsort meg is néztem, amelyről úgy gondoltam, hogy valamilyen módon hasznos információkkal szolgálhat számomra. Nem fogok tehát lényegében túl sokat elismételni, taglalni abból, amit tudni lehet az ügyről: aki ismeri, az ismeri, aki nem, abba kár a szó.

2.

Nem vagyok teljesen outsider a történet lelki / pszichés részét érintő területen. Pedagógus végzettségem is van, tanultam pszichológiát, eléggé beleástam magam a gyerekpszichológiába is (a tanárom állandóan kapacitált, hogy menjek el pszichológusnak, tanuljak nála)...nem ragozom. Talán már megkoptak az emlékeim, és persze nem vagyok gyakorló szakpszichológus sem, de azért karcolgatom a témát, és tudom miről beszélek. De nem kell ahhoz semmiféle magasabb vagy szakirányú végzettség, hogy egy ember lássa, átérezze és megértse min mehettek keresztül a gyerekek ezen a bicskei horrortanyán. Ehhez elég csak egy kicsit normálisnak és emberinek lenni. Éppen ezért annyira felfoghatatlan, hogy N. Katalinnak még ezt a nem túl magasra rakott lécet sem sikerült átugrania.

3.

Ez egy nagyon szubjektív, személyes és személyeskedéssel vastagon terhelt poszt, és egy másodpercig sem szeretnék érzelmileg elfogulatlannak tűnni: engem felzaklat ez a gyomorforgatóan gusztustalan történet. Ordítani tudnék. Ordítottam is a szobám csendjében. Ki kellett adni a dühöt. Nem volt nehéz.

N. Katalin Fotó: Németh Sz. Péter / Index

N. Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszter, a Fidesz leköszönő alelnöke beszédet mond a Fidesz 29. tisztújító kongresszusán Budapesten, a Hungexpón 2021. november 14-én – Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI, kép forrása

Én ugyanis amióta ismerem a közéleti tevékenységét, azóta viszolygok ettől az embertől. Mindenki köpködte és mindenféle bajszos szarnak elmondta Á. János magyar állampolgárt – én számtalan hibája és rossz döntése ellenére is azt gondolom, hogy kissé kontraproduktív volt ennyire durván támadni –, mert ő is Fideszes volt és ő is aláírta azokat a törvényeket, amelyek lehetővé tették ennek a rezsimnek az atombiztos kiépülését, de idézzél már nekem egy olyan alkalmat, amikor a csornai horgász ennyire képtelen volt meghúzni az átléphetetlen erkölcsi vörös vonalat maga előtt, ahogyan most N. Katalin.

Nem lesz ilyen példa. 

Ettől függetlenül persze meglehetősen bizarr adalék, hogy 2016-ban, O. Viktor javaslatára éppen ő adományozott  kitüntetést annak az igazgatónak, aki akkor már (persze még nem felderítve az ügyet) állítólag kövér 12 éve zaklatta szexuálisan a bicskei intézményben a gyerekeket, és akinek a helyettesét most kegyelemben részesítették. 

De tudom: szubjektív és elfogult vagyok N. Katalinnal szemben. Nekem már akkoriban beleégett az agyamba a fideszovés fülbevalós N. Katalin: szerintem egészséges mentalitású, józan gondolkodású ember képtelen lenne ilyesmire egy bármilyen párt, egy pártvezető, egy miniszterelnök, egy politikus kegyeinek kereséséért, vagy a rajongásának a kifejezésre juttatására. Pártos-miniszterelnökös fülbevaló. De őszintén szólva a tekintetétől is szimplán kiráz a hideg, ahogy a habitusától, a negédes, álságos, hamis mondataitól, a hangjától, az üres lózungjaitól, és a jó zsaru szerepétől is tömény hányingert kapok, de amióta olvastam ezt a beszámolót az észak-koreai gyulai látogatásáról szinte már az utálatom is elpárolgott. Ez elkeserítő. Az országról is sokat elmond ez a történet. Számomra egészen hihetetlen, hogy valaki ennyire mélyen megmerüljön önnön fontosságának illúziójában, és talán még el is hiszi pl. a soha nem volt őrségváltási ceremóniát vagy a kirendelt diákok gyűrűjében szelfiző örömködést, és ezt az egész röhejes patyomkin műsort, amelytől talán még Rákosi is elégedetten csettintene. Ezek alapján egyáltalán nincs mit csodálkozni azon, hogy belelavírozta magát ebbe a szarviharba.

Ilyen és ehhez hasonló mémből nagyjából naponta 200 új születik a különböző online felületeken.

4.

Összesen hat magyarázat lehetséges N. Katalin megmagyarázhatatlan döntésére:

1. ennyire naiv
2. ennyire önjáró (állítólag V. Judit nem javasolta kegyelemre K. Endrét, viszont később mégis ellenjegyezte, amikor a köztársasági elnök aláírta)
3. ennyire szervilis (bármit aláír, amit elé raknak)
4. ennyire alultáplált szellemileg
5. ennyire megvezették, tőrbe csalták a kormányzat részéről (összeesküvés-hívők előnyben)
6. ennyire naiv, ennyire önjáró, ennyire szervilis, ennyire alultáplált szellemileg és mindemellett ennyire megvezették, tőrbe csalták a kormányzat részéről

5.

A gyermekotthonban élő / nevelőszülőknél élő, szerencsétlen sorsú, elárvult, kétségbeesett gyerekek többsége kenyérre kenhető, megszállottan szeretetéhes: sokszor éppen emiatt könnyű prédák pl. a szexuális ragadozóknak. Ezek a gyerekek eleve lelki sérülten kerülnek be a gyermekvédelmi intézményekbe, hiszen többnyire család és szülők nélkül eszmélnek rá az életre. Egy ilyen trauma nagyon rossz indítótőke. Hozzájuk képest szinte luxusban él mindenki más, akit igazi család vár otthon, anya és apa ölelő, szerető karja, védelem, gondoskodás, saját élet. A probléma sem újkeletű. A szocializmus gyermekotthonainak némelyike már az 1970-es években is a pokol sajátos szinonimája volt, nem véletlenül volt tele egykori intézetis fiatalkorúakkal a híres-hírhedt Kék fény. Csak a legszívósabb, legerősebb (mostani példával, pl. O. Zsolt, Zs. Melinda-féle) gyerekek maradnak felszínen és /vagy tudnak kiemelkedni egy tisztességes életben, de amíg az állam nem tolja bele a pénzt és a humán erőfeszítést a szociális hálónak ebbe a szegmensébe, addig mindig lesznek majd, akik már a gyermekotthonban, vagy onnan kikerülve el fognak veszni a sűrű, sötét erdőben (magány, hajléktalanság, drog, bűn, börtön, öngyilkosság, kilátástalan jövő). Ez bármelyik – családban felnövő – emberrel is így van persze, sőt, látható, hogy a család semmire sem garancia (válások, gyermekelhelyezési perek, családon belüli erőszak, szülői bosszúk, gyerekgyilkosságok stb.), de a gyermekotthonból nézve halmozottan nehéz talpon maradni, és több a csapda. 

Különösen akkor, ha éppen az az ellenség, akinek védenie kéne a gyermekotthon lakóit.

4.

A gyermekotthonok pedagógusai, nevelői, intézményi dolgozói és vezetői, pszichológusai és egyéb gyermekvédelmi szakemberei az egyetlen és utolsó védvonalat jelentik az intézmény falain belül élő gyerekek számára: minden bizalmukat ezekbe a felnőttekbe vetik.

Azt a humanoidot tehát, aki a gondjaira bízott, apjuk-anyjuk által elhajított, vagy a szüleiket más módon elveszített, vagyis többszörösen is traumatizált, árva, sérült, kiszolgáltatott, lelkileg-pszichésen-fizikailag és sokszor szellemileg is kiszolgáltatott kisgyerekeket megerőszakolja, szexuálisan vagy általában véve bármiféle módon abúzálja, bántalmazza, gyötri, kihasználja, azt tényleges, szigorított életfogytiglani fegyházra kellene ítélni, a szabadon bocsátás vagy bármiféle elnöki kegyelem lehetősége nélkül.(na, ennek a vágyamnak O. Viktor, magyar állampolgár máris elébe ment) Azt a humanoidot pedig, aki az ilyen embert védi, fedezi az igazságszolgáltatás büntető öklétől, szintén ugyanabba a büntetési kategóriába kellene sorolni, mintha ő maga is aktívan, tevőlegesen, tevékenyen részt vett volna az erőszakban: nincs különbség a két bűnelkövető között. Így kéne működnie a hazai büntetőjognak.

De nem így működik jelenleg. 

És nekem valójában még ez is kevés lenne, de ez már csak az én tehetetlen haragom kivetülése.

Én ugyanis azt várnám el egy őszintén európai, EU-konform, civilizált, felvilágosult, igaz liberális, intelligens, áldozatbarát, valóban demokratikus rendszerben és korrekt igazságszolgáltatásban, ha az ilyen (gyermekek elleni nemi erőszak, szexuális abúzus) bűncselekmények elkövetőit halálra ítélnék. Törvény által, és nem önbíráskodás keretében. Azt is, aki ténylegesen elkövette, és azt is, aki védte / leplezte a bűnt: a cinkos, a bűntárs, a bűnsegéd nem kevésbé bűnös. Ilyen bűncselekményeknél biztosan nem az, és a nyilvánosságra került részletek alapján ez kérdés sem lehet.

Egy mémként legyártott /elhíresült, és millió helyen látható képkocka a Schindler listájából, a náci A. Goeth. táborparancsnok (R. Fiennes) egyik forgatókönyvi (természetesen eredeti tartalmától megfosztott) mondatának felhasználásával, hogy miként kéne bánni az adott bűnözővel, és amelyre minden botrányos, felháborító, szélsőséges, kegyetlen bűnügyről szóló cikk alatti kommentszekcióban jó eséllyel rábukkanhatunk.

Erre a szebb világra, ahol a legborzalmasabb bűncselekmények elkövetői is valóban megkapják a megérdemelt büntetésüket, egyelőre még várni kell. A halálbüntetés visszaállítását – egy népszavazás esetén – öt perc alatt nagy többséggel megszavaznák ebben az országban is. De hála például a willkommenskulturnak és az illegális / legális migráció nyomán felépülő párhuzamos társadalmaknak, a szervezett bűnözés, a terrorizmus egyre nagyobb teret hódító és egyre erőszakosabb jellegének is...és mindezek drámai következményével, és amelyek nyomán erős változáson megy át minden befogadó társadalom, büntetőjogi szempontból talán lassan összeomlik ez az álszent-hazug tákolmány az általam egyébként szeretett, védett és minden erőmmel támogatott ún. nyugati / szabad világban, amely jelenleg (néhány olyan kivételtől eltekintve, mint pl. USA / pl. Texas) az áldozatokat inkább bünteti, a bűnösöket pedig büntetésnek sem nevezhető ítéletekkel sújtja, vagy egyenesen pátyolgatja, mentegeti vagy felmenti.

Vagy, ahogy látható, elnöki kegyelemben részesíti, ami a cinikus lealjasodás magasiskolája, és egyben ennek a 14 éve regnáló rezsimnek az esszenciája, szimbóluma is lehetne. Rájuk égett, telefonos közvéleménykutatásban mérik a hatásokat, és nem véletlenül próbálják menteni, ami menthető...minden lehetséges módon.

Talán úgy is, hogy eltakarítják az útból az egykori kegyeltjüket. (láttam én már ilyet, kicsiben, a kicsi Nagykovácsiban)

5.

Amire azt mondják, hogy megosztó, ahogyan azt N. Katalin kijelentette, ott joggal feltételeznénk, hogy az adott kérdést illetően nincsen társadalmi konszenzus, különböző érvek csapnak össze. Amivel kapcsolatban azt mondják, hogy arról vita van, ahogyan azt O. Viktor mondta a tegnapi videójában, ott joggal feltételeznénk, hogy az adott kérdésben valakik más álláspontot képviselnek. Egyetlen kérdésem lenne: mutassanak nekem ebben az országban egyetlen egy embert N. Katalinon és talán még V. Juditon kívül, aki ennek a pedofil bűncselekményt fedező bűnsegédnek az elengedésével egyetért (ők – feltételezem, és persze ha nem igaz, hogy V. Judit nem akarta – nyilván egyetértenek, hiszen beterjesztette → aláírta → ellenjegyezte) Még Fideszesről sem hallottam, aki ne akadt volna ki azon, hogy N. Katalin kegyelmet adott  a pedofilvédő bűnsegédnek. Hol van itt vita? Mi itt a megosztó?

Igen, igazad van, a Nagycsaládosok Egyesületének (!) vezetője is...tiszteletben tartotta (!) N. Katalin döntését. Aztán hirtelen rájött, hogy mégse, csak ez a libsi internet nem ismeri a kegyelmet, és megőrizte az eredeti posztot. Hátborzongató blamázs, szégyenteljes.

6.

Egy gyerek számára egy felnőtt: tekintély. Minél kisebb a gyerek, annál nagyobb tekintély. Egy felnőtt, a helyzetével és a tekintélyével visszaélve gyakorlatilag bármilyen hatalomra szert tehet a gyerek irányításában, hatalmat gyakorolhat felette, befolyásolhatja, megtévesztheti...természetesen csak egy bizonyos korig. Egy gyerek számára éppen ezért jelent életre szóló traumát, ha éppen attól szenved el agressziót, erőszakot, bántást és sérelmet, akitől elvileg védelmet és gondoskodást kéne kapnia. Ennél nagyobb bűnt egy felnőtt talán nem is tudna elkövetni.

Nem véletlen, hogy a skandináv országokban – főleg ott, de pl. Franciaországban is nagyon komolyan veszik ezt – ennek ellensúlyozására, a gyermekvédelem és a gyermeki jogok alaposabb megismertetésének okán kissé talán át is estek a ló túloldalára, akár a szülői, akár az iskolai nevelés vonatkozásában. Hogy a gyerekeket megvédjék a felnőttek, akár az édes szülők önkényétől, annyira sikerült beleverni a gyerekek tudatába a saját jogaikat, hogy az önkény a visszájára fordult. A gyámhatóság lassan fenyegetőbb a szülők számára, mint a rendőrség vagy az adóhivatal. Ez a rendszer azonban minden hibája és túltolása ellenére még mindig jobb, mint pl. az egyébként évtizedes botrányokra és eltussolásokra visszatekintő magyar szabályozás. Ebben az ügyben is kibukott néhány részlet a régmúltból – nagyon nehéz a visszaélések bizonyítása minden ilyen ügyben –, de sok cikk született már arról, mennyire elhanyagolt vagy éppen semmire sem elegendően túlszabályozott a gyermekvédelem területe Magyarországon. 50 éve is az volt, és azóta ez a téma inkább csak a propagandában erős, nem a tényleges eredményekben. Ahogy látható. Ismétlem: ebbe a szektorba is önteni kéne a pénzt, felépíteni a jól felszerelt intézményi rendszert, az ellenőrző mechanizmusokat, megfizetni a pedagógusokat, a gyógypedagógusokat, a nevelőket, a speciális gondoskodást igénylő gyerekekkel foglakozó szakembereket...most kezdjek lélegeztetőgépezni, amelynek darabját lassan gombokért fogják odaadni? Ugye, milyen demagóg vagyok. Ja, nem.

7.

Négy nappal ezelőtt megnéztem az ATV, Öt című beszélgetős műsorát. Azóta nézem, hogy ez a műsor létezik. Minden egyes adást láttam, volt amelyikből idéztem is a blogon. Műsorvezető, és négy meghívott vendég. A vendéglista összetétele sűrűbben változott, mint a műsorvezetők személye, de mindkettőben akadt változás. Akadtak nagyon jól működő párosítások, amikor nagyon jó arcok alkották a vitatkozó-beszélgető csapatot, akadtak nagyon gyengén muzsikálók is. Akkor volt igazán jó, amíg a P. Róbert is szerepelt benne – ő hosszú ideig szinte törzstag volt – de H. András és P. Róbert robbanásveszélyes elegyet alkotott (ránézésre és az alapján, ahogy egymásról beszéltek, azt mondanám, hogy úgy utálják egymást, mint pék a zsizsiket), és hogyhogynem a Fideszt megvalló, és a Fideszesek által is közkedvelt H. újságíró maradt a a páston, P. Róbertet pedig kirakták. Az igazán kemény csapat akkor állt össze, amikor megérkezett és állandó tag lett S. András is. Pazar televíziós műsor. Azt hiszem szükségem van erre a sírós-nevetős önkinzó stresszre, hogy mindig tudjam, hogyan halad ez az ország lefelé, azért nézem. Hihetelen gyorsasággal halad. Nem véletlenül szeretik a fideszesek az Ötöt, mint korrekt ellenzéki műsort.

Ha pl. van egy hír, ami a kormányzat egyik arcátlan intézkedéséről szól, a beszélgetés általában úgy indul, hogy a kormányzat az első tőmondatban kap egy kisebb-nagyobb pofont, majd jön egy "DE", és onnantól kezdve öntik a szart...kb. úgy, mintha a megafon vagy a Kreml forgatókönyvéből olvasnák.

A "DE" utáni résztől arról szól a műsor, hogy a három, néha a fideszorosz ügynökök odaadását is megszégyenítő megmondóember a Fidesz / a kormányzat vélt-valós-képzelt ellenfeleit rugdalja a földön.

Ez a három ember, a már említett és egykor kimagaslóan lelkiismeretes, tisztán látó, és más műsorokban egyébként ma is nagyon tisztességesen érvelő, őszintén környezetvédő és a munkásjogokért aggódó, antiglobalista és kisvállalkozáspárti S. András, a nulla hozzáadott értékű C. Zoltán, aki azon nyavalyog nyilvánosan, hogy miért nem nézik és osztják meg más műsorait, ahol "ő naponta megcsinálja a miniszterelnököt", valamint a Fidesz közönségkedvenc, hivatalosan ex-fideszes, szintén említett H. András, aki szerintem bármikor elmehetne a Fidesz szóvivőjének. A negyedik szereplő egy megkeseredett, nagyjából minden politikust megvető, de egyebekben intelligens és szórakoztató baloldali, anarchista történész (K. Péter), aki kissé más szólamban énekel akkor is, amikor csatlakozik a fenti kórushoz.

Az egyes adások és az adott műsoridő ∼75 %-ban azonban ez a 3+1 ember folyamatosan  szidja, köpködi, ócsárolja, becsméreli az ellenzéket, az ellenzéki szereplőket, a nyugatot, az USA-t, Európai Uniót, a NATO-t, az atlantistákat, Ukrajna elnökét, az unió és az USA vezetőit / "progresszív" pártjait (ezt az állandó progresszívozást imádják, ez náluk a nácizmus / a fasizmus  szinonimája lehet), a liberálisokat, az ellenzéki /független újságírókat és szerkesztőségeket (senki se köpködi annyira a 444-et, mint H. András, de az egykori munkahelye, a HVG is rendszeresen kap az arcára)...és pl. időnként bámulatos elánnal mosdatják a megtámadott Fideszes arcokat. Mondom, az anarchista történész mondjuk kevésbé, ő azért próbálja kicsit megőrizni az integritását, tárgyilagosságát. Az egyszerűen csúcs volt, amikor a láthatóan teljes hitelességi önfelszámolásba kezdett S. András a múltkoriban "förmedvény írásnak" és "áltörténésznek" (!) nevezte a B. Zsolt hüvelymotozó nagyapjáról cikket író U. Krisztiánt, ami azért S. Andrástól egy igen színvonal alatti teljesítmény volt. Elképesztő mélyrepülésben van, ez azóta nyilvánvaló, hogy P. Róbert beledózerolta őt a földbe, joggal, okkal és szerethetően, Ukrajna kapcsán (majd utánanézel). Nem is állnak szóba egymással azóta, ha jól tudom.

Mindezt azért mondtam el, mert természetesen N. Katalin Kegyelmes Asszony is szóba került, és a kötelező tiszteletkörök megfutása előtt / után / közben a vezérszónok azonnal megtalálta a történetben azt, ami igazán gusztustalan: a témára rácuppanó ellenzéket. Ettől függetlenül láthatóan erősen zavarban voltak, hogy miképpen lapátolják el ezt a nagy rakás szart az asztalról, anélkül, hogy nagyon megtaposnák a Fideszt, a kormányt, vagy N. Katalint. Igen visszafogottan lavíroztak, S. András a jogászat semleges talajára evezett, a többiek pedig ide-oda úsztak ezen a zavaros vízfelületen. H. András csóválta a legjobban a fejét az ellenzék miatt, tényleg elképesztő, hogy ezek az ellenzéki politikusok mit csinálnak, nem hagyják szó nélkül, ha N. Katalin kegyelmet ad egy gyerekeket erőszakoló pedofil bűnsegédjének. Idáig süllyednek egyes politikusok, még ebből is politikai tőkét kovácsolnának. De egyebekben ajánlom megtekintésre, rögtön az elején ez a téma. Jó alaphang az egész poszthoz, és így talán érthető miért tart ez a társadalom ott, ahol: azt tudjuk, hogy a magas végzettség és az értelmiségi háttér még nem garancia semmire, de azért ha négy, egyetemet végzett, alapvetően tanult /olvasott / művelt / intelligens ember ennyire nem tud határozottan, keményen, egyenesen megfogalmazni egy világos üzenetet ebben a szörnyű történetben, akkor igazán nem csodálkozhatunk a Fideszes "savas bácsik" országán, ahol ők képviselik a fősodort. Érdekes módon, amikor pl. Gyurcsányt, Joe Biden-t, a NATO-t vagy a "kis képességű ellenzéki sajtómunkásokat" kell ütni, akkor azért nem ilyen pihe-puha-terelgetős-óvatos stílusban szoktak fogalmazni.

8.

Jegyezd meg: Magyarországon soha nincs a gödörnek alja. Soha nem volt, most sincs, és nem is lesz alja. Mindig van lejjebb. Ezt a magyar történelem ékesen bizonyítja. Amikor már azt hiszed, hogy van, és talán közel a gödör alja, ahonnan majd ki lehet kapaszkodni, az pusztán a sötétségbe zuhanó társadalom hamis reménye.

9.

A kegyelmi kérvény aláírása a Fidesz / a kormányzat eddigi teljes kommunikációjával homlokegyenest szembemegy. Nem mintha valaha is, bármit komolyan vettem volna, amit Fideszes / kormányzati politikusok mondanak: szerintem akkor is hazudnak, ha kérdeznek valamit, se értékeik, se elveik nincsenek. De betű szerint értve a kommunikációjukat gyermekvédelmi ügyben, már a 19000 pedofil képet tároló K. Gábor-botrányánál is jelzés értékűen rezgett a léc, de ott még kezelte az állam- és propagandagépezet a káros következményeket. Most lehetne ezen röhögni, hogy ezek ennyire hülyék hogy másodszor is lábon lövik magukat, csak az a probléma, hogy itt kiszolgáltatott gyerekekről van szó. Az egyikük öngyilkos lett: az ő öngyilkossága nyomán robbant ki az ügy. Tehát nincs semmi, amin röhögni lehetne, ennyit még a NER alázása sem ér. 

10.

Bámulatosan ocsmány, hogy az igazgatóhelyettes urat még a hátrányos jogkövetkezmények alól is mentesítette a Kegyelmes Asszony: taníthat, foglalkozhat gyerekekkel. Mondom: nincs a gödörnek alja. Én azért megnézném, hogy mit szólnának ahhoz a szomszédságomba, családomba, atyafiságomba, baráti körömbe tartozó véresszájú Fideszesek és orbánisták (nem vicc, én szinte csak ilyen emberekkel vagyok körülvéve), ha egy napon a gyerekeik közelében bukkanna fel ez a pedofilvédelmező úr. Az egyikükről nagy valószínűséggel állíthatom, hogy másnap bemenne az iskolába, és sajátos szankciós eljárásban részesítené az urat, ha csak rá merne pillantani a gyerekeire. (nota bene! "félbehasítaná és miszlikbe aprítaná", O. Viktor első gondolata szerint)

Ahogy mondtam, nem valószínű, hogy találnék olyan egészséges, normális erkölcsi érzékkel bíró embert az országban, akinél ez a kegyelmi döntés nem verte volna le a lécet, vagy olyan közösséget, amelyben N. Katalin intézkedése bármiféle módon megosztó lenne: amit csinált, azt minden tisztességes, jóérzésű ember elutasítja, megveti és bármely közösséget egységesen felháborít. Legfeljebb egyesek megpróbálják megkeresni a háttérben húzódó Gyurcsány vagy Soros szálat, ha a Párt arra kéri őket. De ez pusztán rutinszerű működés náluk, erre tartják őket.

11.

Imádom azt is, hogy mindenütt csak K. Endreként hivatkoznak az igazgató seggét védő, kegyelemben részesített bűnsegédre. Tudom: ez a törvény. Olyan is. Beszédes. Ennek karikírozásaként emlegetek mindenkit hasonlóképpen, ha eddig nem derült volna ki: ebben a posztban azoknak sem írom ki a teljes nevét, akinek minden további nélkül kiírhatnám. Egyébként tíz másodperces kereséssel megtalálod a teljes nevét és a fotóját, és az emlegetett ATV két nappal ezelőtti, Öt című, százezres / milliós nézettségű műsorában K. Péter is egy az egyben kimondta a nevét, és a botrány kirobbanása óta nagyjából százszor láttam leírva a nevét a cikkek alatti kommentekben, bemutatva mellette az arcképét is. Az egyik alapvető változtatásnak kéne lennie, hogy ebben a vonatkozásban akár az angol, de főleg az amerikai mintát kövesse a magyar jog: teljes név, arc, rassz, fotó, nyilvános, kereshető adatbázisok. Nem létezik semmi, amitől annyira rettegnének a bűnözők, mint a nyilvánosság. Ez egy sziklaszilárd, bizonyított tény.

12.

K. Endre erdélyi, van egy idős, egyedül élő anyukája, jó magaviseletű volt és szereti a gyerekeket...szemezgettem. Értem. Gondolom az, hogy erdélyi, plusz pontot ért a pozitív elbírálásban. Szerintem bele kellett volna írni, hogy biztos még Fidesz-szavazó is, úgy lenne kerek. Kegyelmet neki. Álljon bele, Kegyelmes Asszony, és ismételgesse a sajtónak, hogy mennyire undorodik a pedofiloktól!

13.

Hogy az idő és az Isten miről dönt, azt én nem tudom, de én azért óvatosan emlegetném ebben az ügyben az Istent, különösen ha igaz hívő ember vagy, kedves Nem Igazán Tisztelt K. úr, mert ha mégis felbukkanna, akkor nem fog veled diskurálni, és te garantáltan a pokolra kerülsz, és amennyire én azt Dante Alighieritől, Hieronymus Boschtól és Neil Gaimantól tudom, azért az nem lehet valami szórakoztató hely, és így talán-talán visszakapsz valamit abból, amit ezekkel a szerencsétlen gyerekekkel tettél, amikor magukra hagytad őket a bajban, amit ők csak nagyon nehezen fognak igazán és maradéktalanul kiheverni. Talán soha. Ez a szilánk örökre bennük marad: egy gyerek ilyesmit nem tud, nem képes, nem bír elfelejteni (legfeljebb elfojtani), és egyedül – szakemberek segítsége nélkül – feldolgozni se nagyon. Ez lyukat üt a pszichéjükön, és csak nagy szerencsével (jó párkapcsolat, szerető családi közeg, terápia stb.), lassan fogják annyira csillapítani, hogy már ne fájjon nekik minden nap az életük során. A többség lelkileg túléli...de nem biztos, hogy mindegyik. Attól függ, mennyire mély a seb. És nem mindig az önpusztítás a válasz: valamikor a szélsőséges agresszió a menekülő út a gyerek számára, visszaadja a kölcsönt, talán csak 20 évvel később, aztán vezető hír lesz a tetteikből a hírműsorokban. A bántalmazó közegből érkező gyerekek gyakran pszichotikusak, és ha lehetőségük nyílik valamilyen formában kifejezésre juttatni, megjeleníteni a traumáikat, a kríziseiket, annak – rossz esetben – az egész társadalom, a közösség is viselni fogja a terhét, a fájdalmas következményeit. Sokféleképppen lecsapódhat ez.

Alapvetésnek kéne lennie ezek után (eddig is annak kellett volna lennie), hogy Magyarország összes gyermekotthonában mindenre kiterjedő és alapos vizsgálatot indítsanak, teljes átvilágítással, gyermekpszichológusok bevonásával, egyesével kikérdezve valamennyi gyereket, hátha találnak még megfélemlített, bántalmazott, rettegő, hallgatásba menekülő gyerekeket.

Mielőtt az egyikük megint vonat elé ugrik.

14.

Abban a világban, amelyben én szeretnék élni a nevezett K. úr kegyelmi jóváhagyásban résztvevő összes szereplőnek bűnhődnie kéne, az adott minisztertől a Köztársasági elnökig. Ez minden szereplőnek a felelősség súlyától függően leváltást, hivatali címtől való megfosztást jelentene. Tehát a politikai érintettek megbuknának minden vonatkozásban (politikai és közéleti szempontból teljes körűen) és legközelebb akkor kerülhetnének kapcsolatba az államigazgatással / kormányzattal /önkormányzattal is stb. amikor látogatást tesznek vendégként a Parlamentben, vagy lakcímmódosítást kérnek egy hivatalban. Aztán felébredtem ebből az álomból is, amit soha nem is álmodnék e kies országban. Itt ilyesmi soha nem fog megtörténni.

15.

Semmi sem beszédesebb a testbeszédnél. Amit itt látsz, az a domináns férfi és az alárendelt nő, a főnök és a beosztott, az uraság és a szolgálólány kapcsolata. Egyértelműek a szerepek. forrás: 444, O. Viktor és N. Katalin a Karmelita kolostor előtt Fotó: ATTILA KISBENEDEK/AFP

N. Katalin soha nem volt Magyarország Köztársasági Elnöke. Ő O.Viktor Köztársasági Elnöke volt, O. Viktornak az alkalmazottja, a beosztottja. Nélküle ő soha nem került volna a Sándor-palotába, ahogy a Fideszben, a kormányzatban, és az összes függésben lévő állami intézményben, propagandagyárban vagy oligarcha- és strómanhálóban kivétel nélkül minden és mindenki kizárólag O. Viktor akaratának a foglya és kegyeltje. O.Viktor a NER.

16.

N. Katalin "Mi, édesanyák" kezdetű agymenése alapján az anyák empatikus fogékonysága jobb, mint azoké, akiknek pl. nincs gyermekük. Hogy ő mennyire empatikus, azt ez a történet jól illusztrálja. Egy 10-es skálán, ahol a nulla a legalacsonyabb / legrosszabb és a 10-es a legmagasabb /legjobb empatikus értéket jelenti, ott N. Katalin empatikus érzéke mínusz egy.

Én azt is értem és megszoktam, hogy ebben az országban O. Viktor / a Fidesz bármelyik politikusa / a kormányzat bármelyik szereplője / a fideszmédia verőlegényei... és persze maga N. Katalin mondja meg, hogy ki a magyar, ki a hazafi, ki a nemzet része, ki az ellenség,...ki a magasabb rendű, akár empátia megítélésének szempontjából is. Azt azonban muszáj megjegyeznem, hogy ebben az országban él 150.000, egészségügyi okok miatt gyermektelenségre jutott pár, vagyis 300.000 ember (az apa férfi, az anya nő, N. Katalin pedig egy senki), és én kapásból tudnék mondani a saját családi közelségemben / rokonságomban / szomszédságomban legalább 50 embert, akinek nincs gyereke, de még a szarukban is több empátia van, mint amennyi N. Katalinban, a pedofil bűnsegédet elegendő, és a bántalmazott gyerekek arcába köpő közhivatalnokban valaha is volt, vagy lesz. Mellesleg ezzel 300 000 embert is alsóbbrendű kategóriába sorolt (új ellenség a láthatáron?), de sokkal többet nem is várhattunk eddig se ettől a közpénzen kitartott, világutazó facebook influenszertől. Bólogat, aláír, hozza a jó zsarut, szelfizik, ostobaságokat locsog.

17.

Politikai kampány. Ühüm, ja, az, kampány. Vagyis N. Katalint az zavarja, hogy kipattant az ügy. Nem ő ugrott fejest a víz nélküli medencébe, hanem politikai kampány folyik ellene. Bántják őt. Most már ő ebben a történetben az áldozat. Most már ő van a középpontban. Őt érik a balsors nyilai. Még, még, ennyi nem elég, folytassa, Kegyelmes Asszony. Tudja, a gödör alja. Hátha ön mégis eléri. Ahogy elnézem, ön mindenre képes. 

18.

Az, hogy a NER propagandagépezetének névtelen firkászai, médiastricijei, köpködői, bugyantott tojás agyú, irritálóan vérbuta, pislogásmentes seggnyalói, kitartott hápogói a központi irányítás nélkül milyen pánikban, kapkodva próbáltak mellébeszélni, terelni, hazudni, lózungokat pufogtatni az elmúlt napokban, illetve az, hogy kormányzati szinten többnyire milyen kussban maradtak, bőven ad okot az összeesküvés-elméletek gyártására, de persze nem olyanra, mint, amit egyesek odafostak a Fidesz szavazók elé a dollárbaloldalról, a titkosszolgálati akcióról és a koncepciós perekről, mert azon talán még a bozótcseregényalsói, 765-ös számú italbolt törzsközönsége is behugyozott a röhögéstől.

19.

Ennyire nyilvánvaló baklövést  – vagyis azt, hogy N. Katalin aláírta ezt a pokolgépszerűen felrobbanó kegyelmi kérvényt – csak egy csinovnyik tud elkövetni. Mert vagy meg sem nézi, hogy mit ír alá – ezt ennél jobban nem lehet leírni – vagy nem fogja fel, hogy mit ír alá: mindkét esetben alkalmatlan. Tehát akkor is, ha a saját párttársai egyszerűen a csőbe húzták, valamilyen egyelőre ismertlen okból, hogy aztán látványos semmittevéssel végignézik a politikai haláltusáját. Én ugyan egy elefánt seggébe szorult légy vergődését is nagyobb részvéttel nézem, mint ennek a fideszovés fülbevalós szolgálólánynak a kínlódását, de azért adjuk meg az esélyét annak is, hogy ezzel az egész történettel kezdettől fogva nem stimmel valami, és talán csontvázakkal teli szekrény lapulhat valahol a szarhegyektől büzlő Dániában. Ne felejtsd el: ahogy egy bűnszervezetben, úgy egy egyszemélyi, kézivezérelt autokrata rezsimben sincs bocsánat. Ha a Kegyelmes Asszony saját magára húzta a vizes lepedőt, O. Viktor szenvtelenül végig fogja nézni, ahogy megfullad alatta. Ha ők húzták rá, akkor pláne.

20.

Árt ez a botrány a Fidesznek? Nem. Különösen most, hogy O. Viktor is beszállt a partiba, és lényegében kirúgta a sámlit az egykori kegyeltje alól. Egyetlen pillanat alatt a saját javára fordította a játszmát a fidesz szavazók és a hívők előtt: jön Apuka (!) és helyreállítja a világ egyensúlyát. 

Az ún. ellenzék ebből nem sokat fog profitálni. Ebből sem. Valami sikermorzsát lecsippentenek innen-onnan, de a Nagy Kép változatlan marad. A Fidesz röhögve sikerre viszi az összes következő (EU/önkormányzati) választást, és fölényesen nyerni fog (arányaiban). Nagyjából időtlen időkig, minden választáson. Ez a rendszer semmiféle demokratikusnak nevezett választáson nem váltható le, mert egy tökéletesen kiépült, bebetonozott, kiszolgáltatottságra, függési viszonyokra, teljes megfélemlítésre és totális manipulációra bejáratott rendszer. Ebben az országban 2014 óta nem tartottak demokratikus választásokat – ennek semmi köze ahhoz, hogy a hozzám hasonló született vesztesek, vagyis mi néhány milliónyian megszállottan próbáljuk őrizni az illúzióinkat, és a maguk lehetőségein belül harcolunk / írunk / tüntetünk / szavazunk (vagyis ostobán szolgáljuk, legitimáljuk a demokrácia illúzióját). Egy 1000 milliárd forintnyi közpénzből felturbózott médiagépezet mossa a megfelelő agyakat a Fidesznek kedvező döntés felé, a pedofil erőszakoló bűnsegédjének kegyelemben részesítése meg sem fogja karcolni a NER erődítményének titánfalait. Nem karcolta meg semmi az elmúlt 14 évben, pedig rogyásig van a padlás olyan elképesztő törvényesített és / vagy leplezetlen tolvajlásokkal és botrányokkal, amelynek az egy ezreléke elég lenne Franciaországban ahhoz, hogy pl. a franciák porig égessék Párizst, majd Macront, valamint a miniszterelnököt a teljes kormányzatával együtt, egyenként 20000 évre vagy 10 év kötélre lecsukják.

21.

N. Katalinnak vége. Teljesen mindegy, hogy a pozíciójában marad-e a mandátuma lejártáig, és utána élete végéig vígan él az adófizetők pénzéből, vagy önként beadja-e a lemondását és utána akkor is élete végéig vígan él az adófizetők pénzéből, vagy Fidesz-házon belül megkérik (értsd: O. Viktor felszólítja), hogy önként mondjon le, mielőtt kap egy ennél is súlyosabb politikai lófejet az ágyába, ezzel kikényszerítve a lemondását, és utána akkor is élete végéig vígan él az adófizetők pénzéből, bármit tesz, bárhogyan és bármikor, neki mindeképpen vége. Emberileg, erkölcsileg, morálisan, etikailag vége. Nem csak a levegő fogyott el körülötte, hanem az ivóvíz is, a lába alatt pedig mocsárrá változott a talaj. Ilyen ember, mint N. Katalin egyetlen percig sem maradhat tovább a Magyarország köztársasági elnöke. És ahogy elnézem – a mai hírek alapján – a kormányzat legfelső köre megadta rá a kilövési engedélyt. Legalább S. Pál ex-köztársasági elnök nem lesz magányos a Bukott Elnökök Klubjában.

22.

Ez nem politikai kérdés. Ennek a történetnek a tisztességes lezárása erkölcsi, emberi kötelesség, a társadalom egészséges mentális állapotának megőrzését védő feladat...amennyiben még maradt ebből az egészséges mentális állapotból egy szikra is. Túl sok szörnyűség történik már így is ebben az országban, pedig a szörnyek vannak kevesebben: csak ők a hangosabbak. És amíg ez így lesz, addig a sokaság a kevesek uralma alatt fog élni. Ez a szörnyek ideje, a szörnyetegek kora, és a szörnyetegek országa.

Ez a gyalázatos ügy is tökéletes példázat erre.

Másképp soha nem történhetett volna meg. Csak ilyenkor, a zord időkben.

♦

Ma, 2024.  február 10.-én, hajnali két órakor élesítettem ezt a posztot.

Ugyanezen a napon, 15 és fél órával később lemondott N. Katalin és V. Judit is.

Mondhatom, hogy éppen idejében döntöttem úgy, hogy nem várok tovább. 

Holnap más késő lett volna.