Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Zord idők

Regéc, a fejedelmi sasfészek

Országjárás - A Zemplén csodái 3.

2019. december 10. - zord íjász

Mottó: Én nem a falakban bízom, hanem az emberekben. (Dobó István/Sinkovits Imre várkapitány, Egri csillagok, film)


Mit őriznek ezek a falak?

Erődítmény és uradalom? Hit? Remény? Illúzió? Bátorság? Építészeti és régészeti bravúr? Ez mind: Regéc vára.

Magyarország egyik legnagyobb vára. A Rákóczi sasfészek. A hely, ahol a II. Rákóczi Ferenc fejedelem a gyermekéveinek első öt évét töltötte. A semmiből újjáépített és felépített, Pro Architectura díjat kiérdemelt, fenséges Füzér, illetve a Boldogság sárkánytaréjos mesevára után, a Zemplén csodáit bemutató sorozatban következzék Regéc szomorú sorsra jutott, majd újjáéledő vára.

Regéc falai a déli torony romjai felől. Szemközt az északi/öregtorony, ami az Európai Unió 560.000.000 forintos támogatásának részeként született újjá, illetve középtájon a feltárt, megtisztított és helyreállított palotaszárny részei.

Regéc, 1938. ADOMÁNYOZÓ: GYÖNGYI KÉPSZÁM: 6896 Forrás: Fortepan 

Miután az egyik bloggertárs lelőtte a remek kis blogposzt-tervemet/poénomat, amit a zempléni sorozat záróakkordjának szántam, most már én is berakhatom ezeket a fortepanos fotókat. A két képet összehasonlítva, ebből a 81 évnyi távolságba repítő - szintén a déli torony romjai felől készített, -beszédes archív fotóból is látható, milyen csodálatos munkát végeztek itt az építők, illetve a régészeti szakemberek. A déli torony domboldala egyébként a talán vár legszebb kilátópontja, és ez egy ilyen építmény esetében, ahonnan mindenfelé mesés táj tárul eléd, nagy szó: mintha a világ peremén állnál. Gyanítom, hogy az egy négyzetméterre eső tájfotósok/családfotósok/szelfizők száma itt bőven meghaladja az országos átlagot a főszezon idején. Biztos vagyok benne, hogy az úr által készített fotó is pazar végeredményt hozott. És ha még a torony is állna itt, ismét: élvezet a köbön. 

Regéc, a várépítések alapvető céljainak megfelelően, évszázadokon át egyszerre volt klasszikus, vaskos és szilárd védművekkel kiépített erőd, ugyanakkor megerősített gazdasági/uradalmi központ. Ez utóbbi funkcióját -csak már a vár katonai és stratégiai jelentősége nélkül- még azután is megőrizte, hogy I. Lipót parancsára lerombolták: az uradalom földi javai később a Rákóczi-szabadságharcot táplálták. A császáriak korábban már egy ízben megkímélték a várat, de a Thököly-féle kuruc tűz, a nem nyugvó forradalmi, függetlenségi eszmény megtestesítőjeként végül nem kerülhette el a sorsát. Amit az épített örökségben Magyarországon nem pusztított el a tatár vagy a török, azt megsemmisítette a labanc, és amit ennek a háromnak sem sikerült, azzal a német és az orosz végzett, és ha még akadt bármi, ami valami csoda folytán megmenekült, azt -bár nem mindig, és nem minden esetben- jó eséllyel kivégezte a kommunizmus hanyagsága és a fosztogatók hada. Amikor az osztrákok beteljesítették a vár végzetét, maga Regéc falu is elpusztult, elnéptelenedett. Később német telepeseket hívtak Regécre az újrakezdéshez. Csak a szokásos magyar történelem, semmi extra.

Regéc vára, a falu egyik utcájáról. Füzérnél is kattintottam egy ilyet, innen sem maradhat le. Nagyon Zemplén.

Az erőd első eleme, egy félköríves fallal körülvett torony, már 1307-ben bizonyosan itt állt. Ebből a középkori várból nőtt ki az az impozáns méretű erődítmény, ami végül ráfeküdt a Várhegy 639 méteres csúcsára. Jelentőségét jól mutatja, hogy a XVI. században már szinte az egész tokaji borvidék a regéci uradalom alá tartozott. Még romjaiban is látszik, hogy milyen robosztus, pazar építmény lehetett fénykorában. A régészeti és állagmegóvási munkáinak kezdete lényegében 1998-ig váratott magára, és aztán 16 éven át tartott. Óriási vállalás volt ez egy parányi, alig több mint 100 lelket számláló falutól: utat, áramellátást vittek fel a várhoz, takarították a romokat, bozótot irtottak, pályáztak mindenhová támogatásért...hosszú ideig sikertelenül. Regéc falu polgárainak/vezetőinek bátorsága és kitartása előtt azonban így is kalapot kell emelni: 25 év után érett be a türelem első gyümölcse. A vár és a faluban található látogatóközpont -ezt talán mondanom sem kéne BAZ megye valóságának bemutatása, valamint Füzér és Boldogkő után- természetesen szintén az Európai Unió pénzéből született újjá. Aki ma látja és bejárja a Nemzeti Várprogram keretében, 2015-ben felépített északi, négyszintes öregtornyot, könnyen beleélheti magát, milyen lehetne a vár egésze, újra tető alatt. Ha teljesen felépülne,  a két korábbi várhoz hasonlóan itt is hosszú évekre kiható munkahelyteremtő lehetőség nyílna, és a projekt végén óriási turisztikai attrakcióval gyarapodna a régió.

A legtávolabbi parkoló felől, az őszi naplementében.

Aktív létezésének, tehát a konstans zord idők kövér négy évszázada alatt -minden sorstársához hasonlóan- Regéc is elszenvedte a magyar történelem viharait. A vár gyakran cserélt gazdát, akár egy emberöltőn belül is, így itt is elmondható, hogy a vár története szintén a magyar trónviszályok, háborúk/belháborúk,  nemesi házak közötti viadalok, öröklési viták krónikája. Már a vár első jegyzett ura, Aba Amadé is híres-hírhedt, nagyhatalmú és korszakos figura volt, ennek megfelelően Regéc átment minden király, minden császár és minden nemesi udvar kezén, aki hatalmát, befolyását, hűbéri hűségét, gazdasági felemelkedését vagy éppen forradalmi eszméit érvényesíteni akarta általa, bár szerintem leghíresebb birtokosa mégis Zrínyi Ilona volt, a magyar történelem egyik bátor és csodálatos Nagyasszonya, akinek az élete kész regény, és mellesleg -bár ez a legkevésbé fontos, ami vele kapcsolatos- a szigorú regéci várrendeletben megejtett, a "fosos kurvák" kitiltásáról szóló passzusa is méltán foglalta el a helyét a híres idézetek enciklopédiájában.

img_2781.jpg

"Holmi fosos kurvákat be ne bocsássanak a várba, hanem az ki méltó, az illendő személyeket." szól a vár úrnője, és akkor még visszafogta magát.

Zrínyi Ilona - a korabeli sztereotípiák szerint elvileg a védtelen, gyönge nő, de őrá ebből semmi sem volt igaz- szeme előtt szerintem még a szertelenül repkedő madárcsapatok is azonnal alakzatot vettek fel, és csak akkor csiviteltek, ha arra engedélyt kaptak. Lacafacának és modern korunk fifegő szájú sápítozóinak még nem volt helye a rendszerben: a szabályok és törvények megszegéséért nem a szándékosan kibúvókkal teli paragrafusok maszatolása, nem felfüggesztett ítéletvégrehajtás, nem wellness nyaralás, nem harmadolás, és nem jó magaviseletért járó eltávozás járt, hanem kíméletlen és azonnali megtorlás, aminek a nyelvezetét mindenki értette. A várak mindennapjaiban a testi fenyítés, a tömlöc, a kiűzetés, a halálbüntetés kötelező felnőttnevelési-pedagógiai módszer volt. Aki ebben a játékban nem fogta szorosan a gyeplőt, az a pusztulással nézett farkasszemet. A legkisebb hanyagság, a legcsekélyebb fegyelmezetlenség is veszélyeztette a vár épségét és a várnép életét. 

Ez a világ persze a férfiak világa volt, így Zrínyi Ilona mellett többek között Károly Róbert, Luxemburgi Zsigmond, Mátyás, I. Habsburg Ferdinánd, a Barankovicsok, a Szapolyaiak, a Serédyek, az Alaghyak, Esterházyak, és a  természetesen maguk a Rákócziak illetve a Thökölyek vésték rá a nevüket a vár birtoklevelére...Miután a Habsburgok dühe beérett, a romok felett már csak osztrák hercegek, aztán Károlyi gróf, majd a kommunisták gyakoroltak tulajdonosi jogot, ami -tudjuk jól- csak ahhoz lett volna elég, hogy a várat kövenként széthordják, és az is elpusztuljon, ami még talpon maradt. Ez részben így is történt, de nagy szerencséje e honnak, hogy Regéc olyan sok kőből épült, hogy azt még elhordani sem sikerült teljesen, így van/volt mire alapozni a vár jövőjét.

A várhegy a falu felől.

A vár honlapján  minden szükséges információ megtalálható, ezek a professzionális grafikák pedig, amelyek a vár fejlődését illusztrálják és várat teljes pompájukban mutatják be, jól érzékeltetik, hogy mit veszítettünk. Ki ne hagyd, pörgesd végig a galériát teljesen.

De Regéc több, mint egy vár. A romos falak a függetlenségi harcok mementójaként a hit erejéről, a hatalom illúziójának törékenységéről, és a remény parazsának őrzéséről is regélnek, talán a méreténél fogva sokkal erőteljesebben is, mint Füzér vagy Boldogkő. 

Mit érezhettek a várurak, amikor körbenéztek Zemplén tájain, Regéc várának falairól? Mit érezhettek mindazok a nemesurak, királyok, császárok, akik hasonlóképpen cselekedtek büszke kastélyaik, palotáik, erődítményeik termeit és tornyait járva szerte az európai kontinensen? Mit érezhettek a piramisok és a katedrálisok megálmodói és építtetői? Mit érezhettek az Anglia meghódítására induló Nagy Armada hadvezérei, amikor a tatfedélzetről végigpillantottak a tengert beborító flottán? Mit érezhetett Napóleon, amikor a Grande Armée végtelen menetoszlopait szemlélte Oroszország felé menet?...Valószínűleg ugyanaz az egyszerre vérpezsdítő és nyugtalanító érzést, ami az igazi hatalom megízleléséből fakad, mert valahol az az elme és a szív hátsó zugában mindig ott pislákol a kétely, hogy ez az egész csak önbecsapás, tévedés, illúzió, és talán túlságosan törékeny is, amely minden látszólagos erő és politikai/katonai/szellemi fegyvertény ellenére, bármikor kicsúszhat a kézből, és semmivé porlad.

♣ 

Piramisok, kastélyok, paloták, várak, katedrálisok, felhőkarcolók, a pénzvilág és a politikai hatalom birtokosainak irodaház-szörnyei vagy luxuslakás-erődítményei: a konkrét gyakorlati hasznon, vagy a kifejezni kívánt transzcendens gondolaton túl, ez mind ugyanaz. Üzenet a hatalomról a külvilágnak, az alattvalóknak, az Égieknek. A Hatalom? A fáraók még a halálukban is hatalmasak voltak, a katedrálisok építtetői pedig már életükben halhatatlanságra törekedtek. A maga módján mindenki Isten felé nyújtotta a karjait, vagy ha ez nem ment, akkor esetleg félisten akart lenni. De a közvetített Üzenet volt a lényeg. Sokféle hatalom és sokféle erő létezik, és mindegyiknek megvan a maga jel-szubkultúrája. Többnyire ennek a szubkultúrának az épített jeleire szokták általában rárontani a nép egyszerű gyermekei, amikor már kalács sem jut, és elpattan a húr. De persze nem csak lázadások, szabadságharcok, forradalmak fenyegetik a kövekből rakott szimbólumokat: minden társadalmi réteg és minden elképzelhető ok megfordul a háborúk, polgárháborúk üstjében. A pártos honfivér kiontása európai hagyomány.  VIII. Henrik egy anglikán fordulattal a katolikusok templomait dúlta fel országszerte, a párizsi kommünárok pedig a főváros példátlan szépségű kormányzati épületei mellett többek között a Sainte-Chapelle-t is megpróbálták lángba borítani: a hatalom szimbólumai sokféle formában megmutatkoznak, a gyűlölet pedig nem válogat közöttük. A királyok és a szatócsok kezében is egyformán jól ég a fáklya. Nálunk, modern korunkban pl. a propaganda fellegvárainak, az agymosás erődjeinek, a tv-székházak ostroma/ gyújtogatása a menő.

A királyok és a demokratikus választáson mandátumot nyert politikusok között van különbség, de a Versailles-i kastély és a Fehér Ház között a lényeget illetően nincs. A hatalom reprezentatív és demonstratív szimbólumaiban a méret, a stílus, az épülettömeg, az elhelyezkedés a fontos: aki beköltözik ezekbe, fizikailag és képletesen is egy új világ küszöbét lépi át. Rendkívül erős és józan jellemű embernek kell lennie annak, akit ez a környezet -és mindaz, ami szimbolizál és kézzelfoghatóan is megtestesít- nem részegít meg. A Napkirály az egész életét a hatalom részegségében töltötte, de talán nem véletlen, hogy az USA mindenkori elnöke csak nyolc évig maradhat hatalmon a II. világháború óta. Lehet példát találni, arra, hogy valaki a Fehér Házban már négy nap után megbuggyan a hatalmi mámortól, és elszabadult hajóágyúként tör-zúz, amerre jár, így kijelenthető, hogy ez a megoldás sem tökéletes, de biztosan jobb mint nálunk, ahol ilyen korlátok egyáltalán nincsenek beépítve a rendszerbe.

♣ 

A Vár Urai koronként változnak. A Vár Urai lehetnek büszke szabadságharcosok is, akik aztán halállal, fogsággal, gyermekeik elvesztésével fizetnek az álmaikért. Épített örökségünk romjain inkább az Enyészet és a Gazdátlanság a várúr. Magyarországon, a kiskirályok földjén, példák sokasága igazolja, hogy egyes polgármesterek is várurak a maguk közszolgálati birtokán: kicsi szemétdombok, nincsenek annyira a szem előtt, a késői feudalizmus kényurai ezeken a kistelepüléseken élik ki a basahajlamaikat. A színházak is várak: ott a kultúrát és a nemes emberi eszményeket kéne ápolni, de mostanában mintha már csorbulnának a Hely Szellemét és Szerepét övező kulturális toposzok. De azok is a Vár Urai, akik a felhőkarcolók legfelső emeletén berendezett étteremben fogyasztják az ebédjüket, érinthetetlenül és büntetlenül, miközben odakint a világgazdasági válság bedönti az országokat. Számít, hogy ki vagy, számít, hogy honnan jöttél, számít, hogy hol élsz, számít, hogy hogyan élsz, de leginkább az számít, hogy mit teszel: a Vár Uraként eldöntheted, hogy a szellemi/kulturális örökségedet vagy a sokféle módon megszerezhető katonai/pénzügyi/politikai erődet és hatalmadat milyen célokra fordítod. Ha jól csinálod, nem ilyen szövegkörnyezetben kerülsz az Index címlapra.  

A Vár Urai önmagukat talán a Kiválasztottak, vagy a Jobbak, a Többek, az Erősebbek, a Gazdagabbak, a Túlélők, A Bátrabbak, az Okosabbak, a Tettrekészebbek és Céltudatosabbak sorába tartozónak vélik, -és ez olykor igaz. Talán már nem létezne Magyarország sem, ha néha-néha nem lett volna nekünk is ilyen szerencsénk. Szobrot, százat és ezeret, minden településre IV. Bélának, a második országalapítónak. A történelem lapjai mégis tömve vannak olyan események krónikáival, amelyek alapján ez a Kiválasztott szerep inkább átoknak, tehernek, nyomasztó próbatételnek tűnik... egy rabszolgának, egy jobbágynak, egy zsellérnek, egy nincstelen földönfutónak nyilván nyomorúságosabb élete volt, de nekik nem voltak illúzióik sem. 

A Várak Urainak voltak és vannak illúzióik, vagy eleve az Illúziók és az Álmok Kergetői voltak már hajdanán is. Amíg a Vár Urai csak az álmokat, az álmaikat kergetik, vagy a néppel közös álmaikért dolgoznak, az még hasznos is lehet, -ha az az álom, nem egy lázálom- de amikor a várúr számára teljesen megszűnik a valósággal való minden kapcsolat, és pusztán a Vár nyújtotta illúziók maradnak, annak általában mindig sírás lesz a vége.

A Zemplén összes vára közül, amit meglátogattunk (Füzér, Boldogkő, Regéc, Sárospatak) Regéc volt az egyetlen, ami maradéktalanul, egy az egyben hozta a várak mindenhatóságába vetett hitet és illúziót. Még a füzéri fellegvár sem hordozta ennyire a várak ősi erejét, illetve a várak ősi erejének mítoszát. Aki megáll a gyönyörűen felépített regéci öregtorony legfelső szintjén, és körbenéz ezen a tájon, az tisztán érzi ezt az ősi erőt.

Mindenek és mindenki felett állok, erőm kikezdhetetlen, örök időkig uralom ezt a vidéket. Ez az üzenet.

Egy várat birtokolni: a gondolat már önmagában is elemeli az embert a földről.

A várurak azonban szerte az országban gyakran voltak a környék rablóvezérei, és sok várúr teremtett önkényeskedő kiskirályságokat: könnyű volt megrészegülni az érinthetetlenségnek ettől az illúziójától, amit a kővárak sugalltak a vályog és szalmatetős házacskák országában, és hinni a büntetés elkerülésében, ha valaki várúr-oligarchaként fosztogatta a király/a nép jussát és javait.

De a népet szipolyozó gazemberekkel szemben, a magasztos célokért küzdő Thököly-felkelés hívei is talán joggal hitték, bizakodva gondolták arra, hogy a hadellátó központként működő Regécből majd mindenhová eljut a szabadság fénye. A vár urai megálltak a mellvédek előtt, rátették a kezüket a várfal vastag kőpajzsára vagy kitárták a palotaszárny vagy a tornyok ablakait, és lenéztek a távoli falu/falvak házaira, onnan a magasból, fentről, túltekintve minden hegyen és dombon, és elhitték, elhihették, hogy van esély többre, jobbra, szebbre, igazabbra...a sikerre és a győzelemre.Beköltözni egy várba, feljutni egy várba, beteljesíteni végre a vágyott hatalmat a várban, birtokolni, kisajátítani és uralni azt, aztán kisétálni a teraszokra, erkélyekre, mellvédekre, és befogadni a csodát a kilátás nyújtotta illúziókon keresztül: ez a pillanat, ami megszilárdítja az ember vágyait, hogy jót cselekedjen, vagy éppen folytassa mindazt, ami idejuttatta, és gonosz tévútra vezesse az ember lépteit. 

A Hatalom fenséges, zamatos, édes és félelmetes íze. 

De a várak többségét Európának ennek a fertályán porig rombolták: a népet gyilkoló rablóvezér-várurakat felkoncolta a királyok vagy a forradalmak serege,  és sok hősies végvári vitéz vagy szabadságharcos esett áldozatául a császárok és a szultánok túlerejének. A Vár uraként mindig el lehetett bukni ócskán és megvetetten, vagy magasztosan és büszkén, örök hálától kísérve. 

És persze ott volt még a ritka kincs: a győzelem az ország ellenségei felett, amikor a Vár és a Vár Ura beteljesített minden hozzá fűzött reményt.

Minden várúrnak tudnia kell, meddig tart a valóság és hol kezdődnek az illúziók, akár királyként, akár hadvezérként, akár államelnökként, akár miniszterelnökként, akár polgármesterként uralja is azt a várat. Mert a hiába voltak a fáraók földi istenek, a piramisaikat mégis kirabolták, a legyőzhetetlen Nagy Armada a végzetébe vitorlázott, a Grande Armée hadoszlopai Borogyino poklába és a szörnyű fagyhalálba meneteltek, a gyönyörű katedrálisok sem segítettek a hitevesztett embereken, és I. Károly lefejezése után többé a királyok/királynők/cárok sem hihették, hogy a hatalmuk érinthetetlen...az illúziókra a vérpad árnyéka vetült.

Magyarország ezer éve is az elvesztett illúziókról szól: Regéc, ez az egykoron virágzó uradalmi erőd és tornyos-palotaszárnyas pompás építmény, mintha ezeknek a zord időknek, az elvesztett illúzióknak a mementója és esszenciája lenne, ahogy csonka várfalaival tekint a völgyre. Még egyetlen várnál sem éreztem ezt ennyire, mint Regécnél. Talán a felépített öregtorony által teremtett kontraszt miatt, mert így jól láthatóvá válik, milyen pusztítás jutott osztályrészül ennek a csodálatos várnak. De az öregtorony ugyanakkor ad némi reményt, vigaszt és új illúziót is a látogatónak.

Regéc a leggyönyörűbb illúzió a Zemplénben. Teljesen fel kell építeni, hogy tökéletes legyen, mert Magyarország megérdemelné ezt, tartson bár 100 évig, de addig is, míg ez az illúzió ismét testet ölt, látogass el ide. Felejthetetlen élmény.

Regéc a  falu felől. Balra az Öregtorony, középen az elpusztult palotarész és jobbra a déli torony maradéka, de ennél persze több tag alkotta az egész várat.

Három parkoló is várja az autóval érkezőket. Az első a falu határában, a síkságon -ez látható a fotón, a várból fotózva-, a második az erdő szélén, és a harmadik az erdő mélyén. Mindhárom az egykori építést segítő, jól karbantartott útra van felfűzve. Innen, a legtávolabbi parkolóból is csak kb. 50 perc az út, lassú, békés és öreges tempóban, sok nézelődéssel. 

A vár a síksági/faluvégi parkolóból, már a kirándulás végén. Regéchez fel kell kapaszkodni, oda el kell jutni, de a távolság megtévesztő: nagyobbnak tűnik, mint amilyen valójában. Kellemes séta, jó program.

Autóval közlekedve pedig egyáltalán nem nézel szembe semmiféle tengelytörő nehézséggel. Széles murvás út visz a vár felé. Ezt a várnak háttal fotóztam, a parkoló felől jövet. A zempléni táj mindenhonnan csoda.

A völgyben fekvő egyutcás falu háztetői, a várhoz vezető út felől. Regécet 86-an lakják a 2019-es adatok szerint. Amikor 1998-ban elkezdték a vár állagmegóvási/régészeti munkáit, illetve megépítették a várhoz vezető utat, még 120-an laktak benne. Ebben a faluban nem egy nyomorult közért körül pörögnek, mint egyes zsákfalvak lakói a budapesti agglomeráció gazdagabbik felén. Regéc kissé más természetű, valódi, komoly, és tágabb dimenziójú gondokkal néz szembe.

Ilyen idilli, festői tájon át vezet az út. A magányos fákat pedig igen kedvelem, így ezt a zempléni szépséget ki nem hagytam volna a galériából.

Ne lepődj meg a vár felé menet, mert az út majd szétágazik, de bármelyik utat választod, a regéci várhoz fogsz eljutni, mindkét útvonal körbeöleli a Várhegyet. Mindkét út széles kirándulóösvényt takar, amelyek a tábla szerint -saját felelősségre- autózásra is alkalmasak. A vár felépítésekor szélesítették meg ezeket, és tény, hogy a vár személyzete is autóval megy fel, de jómagam nem láttam, hogy a látogatók is kipróbálták volna az autós túrát. Lassan mondom, újra: nagyon békés séta, nem megerőltető.

Ez itt az utolsó parkoló, innen 20 perc séta a vár.

Az Öregtorony. Négy szint építészeti gyönyör.

A vár a déli torony romjai felől nézve.

Regéc falu a déli torony felől.

Ilyen lenne, lehetne részleteiben az egész vár, ha.

A középső palotarész, a kiszolgálóhelyiségek és szemközt a déli torony romjai, az északi/öregtorony felől.

Harsogóan friss, ropogós levegő a várnál és végtelen tér: ez Zemplén, ez Regéc.

A templommal szembeni nagy, hosszú, új épület a regéci látogatóközpont, állandó kiállításokkal és kapcsolódó turisztikai szolgáltatásokkal. 

Kilátás a falu felé az öregtorony legfelső szintjéről.

A blogposzt összes fotója egyenként itt, vagy diavetítésként itt, megtekinthető.

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr7115337484

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2019.12.11. 11:05:40

"Bakos Vilmosné, facebook: Nagyon tetszett amit láttam."

Ez a lényeg, örülök, ha így van.

lyzX · http://kirandulo.blog.hu 2019.12.11. 12:26:38

Nagyon tartalmas ismertető, gratulálok! Mi is szeretjük a várat, ha tehetjük látogatjuk is (blogomon - Kiránduló Blog - nálam is van róla egy kis beszámoló). Folyamatosan alakul...

zord íjász · zordidok.blog.hu 2019.12.11. 21:00:41

@lyzX: Köszönöm.
Megnéztem a blogotokat, elolvastam néhány posztot is. Még nem futottam bele eddig a munkáitokba, látom elég sokat raktatok bele, és ti is 4 éve űzítek ezt a blog.hu-n,-rákerestem az archívumban az első posztra, amit írtatok- én pedig nagy blogfogyasztó vagyok az engem érdeklő témákban, több okból is, de hát a blogösvények és az index címlapok útjai kiszámíthatatlanok. :-)

Nekem kissé keménynek és szemfárasztónak (rá se ránts, az öregségem teszi, az ifjak biztos jobban bírják) tűnik ez a fekete/zöld/fehér sablondesign egy ilyen könnyed és napfényes témacsokorhoz, mint a kirándulás/útibeszámolók, de így szép az élet, ha színes és mindenki megtalálja benne a saját útját. További sok sikert és Index/blog.hu címlap hegyeket!
süti beállítások módosítása