Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Zord idők

Tangó a vízparton

Párizs zöldje 4.-Tánc, szobrok, kultúra, fák, virágok, sport, pihenés

2017. május 25. - zord íjász

Az 1970-es években, tekintetüket Budapestre függesztve, felötlött a párizsi városvezetésben, hogy egy autóutat kéne építeni a Szajna-part egyik szakaszán, a rakparton, hogy még több hely jusson az autóknak a városban. 

A jó párizsiak erre azt felelték, hogy egy véreres lófüttyöt fogtok ti autóutat építeni oda, mert a város élhetetlensége, zsúfoltsága már akkoriban is legendás konfliktusokat gerjesztett, pedig Párizs Zöld Ökle még nem is volt sehol, hanem csak a kamaszkor édes ízeit élvezte valahol az ismeretlenben.

A morcos felzúdulást látva, ekkor, a 70-es évek megfontolt francia városvezetése úgy döntött, hogy inkább mégsem fog autóutat építeni a kiszemelt helyre, és nem vágja el a polgárokat a folyótól, pedig ők is nagyon szerették volna az magyar utat taposni a városfejlesztés aszfaltozott csapásain.

Bölcs döntésüknek köszönhető, hogy ma, az elbukott projekt helyén, a Quai Saint-Bernard-on található a francia főváros egyik leghangulatosabb közparkja, a Jardin Tino Rossi. 1975 és 1980 között építették meg, 767 méter hosszú, és 31612 m² alapterületű. Az Austerlitz és a Sully híd között húzódik, de talán nem túlzás azt állítani, hogy olyan, mintha Párizs egyik legnagyobb parkjának, a Jardin des Plantesnek a meghosszabbított, vízparti folytatása, vízparti karja lenne. A park Daniel Badani építész tervei alapján valósult meg. Tino Rossi színész-énekes a sanzonok egyik királya volt, és a név kiválasztása meghatározta a kert lényegét is.

Egészen mesés hely, az Élő Szajna-part emblematikus ékköve.

Nemcsak platánoknak, szomorúfűzeknek, cseresznyefáknak, fenyőknek, tiszafáknak, kőriseknek, vagy számtalan különböző cserjének, virágágyásnak, bokornak ad otthont, hanem a Szabadtéri Szobormúzeumnak/ kiállításnak is, amely önálló múzeumként tagozódik be a fővárosi múzeumok sorába. Ez a Musée de la Sculpture en plain air: a XX. század második felének, a modern, kortárs szobrászművészetnek 30 alkotását állították itt ki, amelyek elszórva szegélyezik a park ösvényeit és tereit, ismert és kevésbé ismert szobrászművészek munkáival. A vízparti zöldövezet egyszerre teremt lehetőséget andalgó sétákra, kutyafuttatásra, heverészésre, pihenésre, aktív kikapcsolódásra, szemlélődésre, játékra a csemetékkel. Jöhetsz biciklivel vagy egy könyvvel, kutyával vagy gyerekekkel, vagy mindegyikkel egyszerre: a kikapcsolódás garantált. A Tino Rossi kert sajátos és azonnal megragadó hangulatához hozzájárul, hogy sok helyen a Szajna vízszintje gyakorlatilag a park sétálóútjainak szintjéig ér, így a látogatók tulajdonképpen együtt élnek a folyóval. Bicikliút szeli át, de található benne utcai sporteszközökkel felszerelt zug és gyermekjátszótér is. A padok sora, a WC és az ivókút természetesen a park szolgáltatásainak alapfelszereléshez tartozik, a Szajnán közlekedő egyik utasszállító hajótársaságnak, a Batobusnak pedig kikötője található a Saint-Bernard rakparton. A park non-stop látogatható és folyamatos rendőri felügyelet alatt áll: két ízben is érintettük, teljesen eltérő időpontokban, de mindkétszer belefutottunk a járőröző lovascsendőrökbe. A terrorfenyegetettség miatt fenntartott rendkívüli állapot egész Párizsban kézzelfogható, de azt hiszem, ez az eljárás ettől függetlenül is rutinszerű itt.

Azt, hogy a park a fő turistalátványosságoktól távolabb esik és elsőszámú célpontként sem szerepel az útikönyvekben, Párizsban onnan lehet tudni, hogy nincsen benne egymillió kínai, de azért annyira semmitől sincs messze, hogy ne lenne népszerű: gyanítom, főleg a helyiek körében. Ami elsősorban csábítóvá teszi, az a tánc. Tangó, salsa, rock, capoeira...amit akarsz, minden van. A Jardin Tino Rossiban táncolnak "reggel éjjel meg este." Spontán  módon és szervezett keretek között, amatőr és profi zenekarok dallamainak ritmusára, tehát élőzenére vagy bármi egyébre: itt táncolnak, itt táncórákat és tánctanfolyamokat tartanak. A helyszíne egy erre kialakított lépcsősorral határolt, félkör alakú tér, egy kis amfiteátrum, ami kis koncerteknek és színházi produkcióknak, előadásoknak is helyt ad. A lábaidnál a Szajna, körülötted a zöld színei és a művészet formái, a kultúra változatossága...és szól a tangó. Mi kell még? Mindenki összeverődik, mindenki táncol, ahogy tud, ahogy bír, öregek és fiatalok, turisták, párizsiak vegyesen, minden színben, ezúttal szó szerint. Mi nappal mentünk rajta keresztül, teljesen átlagos időpontban: akkor éppen tangózásra kezdtek összeverődni a látogatók. 

Jardin Tino Rossi: ilyennek kell lennie egy folyópartnak. Ilyenek lehetnének Bupapest rakpartjai is. Nálunk inkább látványtervek vannak, amelyek legújabb verzióihoz te is nyugodtan hozzászólhatsz az urbanista blogon. 

Addig is míg elszánod magad erre, élvezd a látványt. A fotók az enyémek, a videókat összevadásztam.

Üdv a Jardin Tino Rossiban.


Demeurre/ Étienne-Martin alkotása

Structure architecturale / Francesco Marino Di Teana alkotása(1973)

Le Grand Signe / Martha Colvin  alkotása (1970)

Interpénétration des deux espaces / Guy de Rougemont alkotása (1975)

La Grande Fenêtre / Agustín Cárdenas (1974)

Melmoth / Reinhoud d'Haese alkotása (1966)

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr7412539149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása