Ezt a posztot is már korábban fel akartam tenni, de a nap nekem is csak 24 órából áll. Ami késik, gyakran múlik is, de ez most nem.
Hideg vérszilva
A jég súlya alatt megroskadt vérszilva
Három nappal ezelőtt – amikor ezt a posztot írom – vagyis 2023. november 30.-án és december 1.-én, szinte napra pontosan úgy, ahogy 9 évvel ezelőtt, Nagykovácsit (is) újfent elkapta egy jégvihar: ezúttal azonban jóval enyhébb és gyorsabb lefolyású, mint amilyen az a 2014. december 1. és 2.- i volt. A jégkárok természetesen most is feladatot adtak a falu közszolgáltatásainak zavartalanságáért küzdő embereknek, ebben nem volt különbség.
Nagykovácsi polgármesterének az ónos esőre figyelmeztető posztja
Mert az ónos esőnek még ennyi is elég volt ahhoz, hogy például remek fotóanyagokkal szolgáljon azok számára, akiket megragad a jégbe zárt bokrok, fák és utcák látványa, ahogy ahhoz is elegendő volt, hogy összetörjön több tucatnyi fát Nagykovácsiban, utakra és vezetékekre döntve őket, többek között az Ady Endre utca emblematikus és megkapó szépségű, hatalmas fűzfáját (a 60-as és a 61-es fotó) is...vagy pl. a mi egyik utcai díszfánkat, a vérszilvát.
A vérszilvánk – ez a Nagykovácsiban is klasszikusnak számító, mélybordó levelű díszfa – eddig minden megpróbáltatást megúszott különösebb sérülés vagy bármiféle káros következmény nélkül, még az említett nagy jégkatasztrófát is (amelyről hamarosan ismét lesz szó, egy új posztban, csak először jön ez a kis belső késztetésből fakadó kötelesség, kötelezettség). A közel 20 éves fa átvészelte az óriási szálviharokat, a fergeteges zivatarokat, a vörös kódos szárazságot és pusztítóan rekkenő hőséget, a növényi kártevőket, a sajátos metszési eljárásaimat...mindent. Rejtélyes módon ezt az egyébként nem túlságosan súlyos – mondhatnám a mérsékelt égöv egészséges téli rutinjába bőven beleférő – ónos esővel, havazással és mínuszokkal gyorsan betörő hidegfrontot most nem úszta meg. Persze tudjuk: már rég nincs egészséges téli rutin, jószerével már havazás sincs télen, csak klímaválság, annak minden velejárójával, vagyis minden évszakban extrém jelenségek sorával.
A fák és az időjárás azonban magasról tesznek az elvárásokra, így a mi gyönyörű díszfánkat ez a kis ónos esővel tarkított rövid hidegzuhany roppantotta meg. Remélhetőleg öröm lesz az ürömben, hogy a vérszilva egy brutálisan szívós jószág, és erről élő tapasztalatom van a fentiek fényében. Egy alkalommal az én véleményemet kérték ki egy hasonló fákból álló fasorral kapcsolatban, mint a kertet és kertészkedést kedvelő, de csak az Amatőr Profik Nagy Tömegébe tartozó emberét...egyértelműen a blog kertészeti posztjainak hatása, ez kiderült. A vérszilvákból álló fasort a villanyászok szinte 100%-ig visszavágtak és lecsonkoltak a légvezetékek miatt: hétköznapi történet ez a faluban mindenhol, kivéve az új építésű kertvárosi lakóövezetekben, tehát a Kálvária- kertben és a Nagyszénás-kertben, ahol egyáltalán nincs ilyen probléma. Azt válaszoltam az aggódó tulajnak, hogy nem kell még énekelnie a vérszilvák halotti énekét, mert kibírják a fák, és az ágak szinte be fognak robbanni a tavaszi rügyezéskor. Pontosan így is történt, az összes fa újult erővel tért magához, és mostanra újra lombosak, nagyok.
De ez az erős valószínűséggel kevert remény csak szerény vigasz nekünk, egyelőre.
A vérszilvának egy óriási, a teljes lombkorona legalább 30 %-át érintő vastag főága, illetve ágcsoportja a törzs közvetlen közelében tört le, földig hajolva a rárakódott jég súlya alatt. Valamikor csütörtökről péntekre virradó éjszaka, vagy kora hajnalban adta meg magát...de mindegy is, mert az én szempontomból a lehető legrosszabbkor, mivel pénteken délelőtt, előre megbeszélt időpontban halaszthatatlan jelenésem volt egy fogászati rendelőben, és semmi időm nem maradt az egyéb teendőim mellett sem, hogy a vastagon jégbe burkolt vérszilvát megmentsem a további károktól.
Ami azonban még ennél is jobban aggasztott, és ez volt a lényeg, hogy a letört ágcsoportot kizárólag a jégfogság / Isten / A Sors keze / a Földanya / a véletlen / a vérszilva utolsó akarata tartotta a fához kötve, és bármelyik pillanatban rászakadhatott volna az úttestre, megrongálva egy arra járó autót, vagy súlyos / halálos sérülést okozva egy gyalogosnak. Tetézte a bajt, hogy ugyan remek kertészeti eszközökkel rendelkezem, teleszkópos kézi ágvágóval is, de időm semmi, és nem szívesen kockáztattam volna az adott, jeges körülmények között... eleve vastag jeget kellett volna fűrészelni (garantáltan reszeltek volna a kézifűrész fogainak). Ha nem sikerült volna segítséget szereznem, megoldottam volna mindenképpen...csak éppen zabszem-effektusban, összeszorult gyomorral töltöm azt az időt, amíg hazaérek a fogorvostól, ki tudja mikor...és télen korán sötétedik, már pedig ezt az akciót rossz látási viszonyok között, fejlámpával világítva, elég nehézkes végrehajtani.
Telefonos segítséget kérek
Kapkodva és késésben, de telefont ragadtam, és felhívtam a Nagykovácsi Készenléti Szolgálat (mindenhol megadott és természetesen a telefonomban is elmentett) mobilszámát, hogy tudnának-e segíteni a szorult helyzeten, mert kárveszélyt / balesetveszélyt /életveszélyt kéne elhárítani: az nagyon rosszul nézett volna ki az önéletrajzomban, hírekben és a helyi zuhanyhíradókban, ha délután vagy este arra érek haza, hogy rendőrök / mentők / tűzoltók állnak a ház előtt, mert a vérszilva a lehető legrosszabb pillanatban adta meg magát, és valaki megsérül esetleg.
Mit mondhatnék: a Készenléti Szolgálatnál rögtön felvették a telefont, tisztáztuk hol-mi-merre-meddig-hogyan, és nem telt bele 3 perc, máris fékezett a ház előtt a kis piros megoldás (kis tűzoltókocsi). Még csak nem is találkoztam azzal, aki az autót vezette, mert készülődtem (nem zártam kulcsra / nyitva hagytam neki a kaput, hogy berakhassa a kerítésen belülre a levágott ágakat, ha már nem lennék otthon, mire ideér). Felmérte ő is a helyzetet, és csak annyi időre ment el, amíg visszament a megfelelő eszközökért. Újabb öt perc – talán annyi se – múlva visszatért. Hatékonyan, gyorsan, szakszerűen és pontosan, apránként lebontotta a fa sérült ágrendszerét egy motoros magassági ágvágóval, és minden lesarabolt ágat behúzott a kerítésen belülre, ahogy megbeszéltük, és visszatolta a kaput is.
A vérszilva levágott ágai, feltornyozva (a kép csalóka, kevesebbnek tűnik a tényleges mennyiségnél)
Csak a munka végén találkoztam e gyors és jótét lélekkel, hogy megköszönjem neki a segítségét. Indultam, és ő bent ült már a pöfögő autóban, a következő címet böngészve, telefonálva. Ahogy elnéztem tele volt a notesza / térképe helyszínekkel, ahová várták balesetmegelőzésre, kárelhárításra, gallyazásra, miegyébre, amit egy jégviharban adódhat. Mint említettem, adódott bőven, a Készenléti Szolgálat tagjainak nem maradt lehetőségük unatkozni.
Látásból már ismertem a megsegítőmet: 2017 októberéből, amikor egy össznépi akció keretében a Békás-tó környékét rakta rendbe a falu, illetve természetesen a hírekből, fotókról, videókról...de még így is csak akkor kötöttem az arcot a névhez, amikor bemutatkozott.
Lánglovag, jéglovag
Nos, e szerény poszt keretében szeretném ismét köszönetemet kifejezni Bakó Mihálynak, Nagykovácsi érdemérmesének (2010), Nagykovácsi Díszpolgárának (2017) a Nagykovácsi Önkéntes Tűzoltó Egyesület / Nagykovácsi Készenléti Szolgálat (de hivatalosan a Készenléti Szolgálatok Nagykovácsi Egyesülete) parancsnokának, alapítójának, hogy az adott napon ilyen gyorsan a segítségemre sietett.
Azért azzal a biztos tudattal, hogy legalább már nem kell aggódnom a fa miatt, mégiscsak kellemesebb volt a fél napomat (annyinak éreztem, de fél nap tényleg elment vele) egy fogorvosi székben tölteni, amennyiben a "kellemes" egyáltalán értelmezhető ebben az eseményben.
A többit – a fa gyógyulását – rábízhatjuk a Entekre, a fák pásztoraira vagy a Vérszilvák Védőszentjeire.
De a gyors emberi segítség nélkül ennek a folyamatnak a sikeres beteljesülésére sokkal kisebb lenne az esély.
És zord időkben az ilyen segítség aranyat ér. És cserébe egy kis pénzt is az Egyesületnek – jó magyarként egyébként, noha tudtam, hogy nem így működnek, rögtön jeleztem, hogy természetesen fizetek a munkájukért, ha megmondja mibe kerül az akció (értsd: kiszámlázva), de rögtön elutasította, önkéntesként nem kérnek semmit a segítségükért, kicsit meg is bántottam, azt hiszem –, de ez teljesen lényegtelen az emberi részéhez képest, amit kaptunk e rapid jószolgálattal.
Köszönjük, Bakó úr.
Bakó Mihály akcióban a magassági ágvágóval, kövér 7 évvel ezelőtt, szelídebb körülmények között. "...2017 októberében a helyi civilek, az önkormányzat dolgozói/képviselők, a helyi Készenléti Szolgálat munkatársai, vállalkozók, cserkészek...majdnem 100 ember, köztük sok diákkal, kitakarították a Békás-tavat és környékét az élőhely-rekonstrukció terveit készítő szakember szakmai vezetésével és a Duna-Ipoly nemzeti Parkkal egyeztetett módon. Nagykovácsi egyik fontos természeti értékének megóvása és újjáélesztése 2000 óta dédelgetett terve az önkormányzatnak..." (Demokratikus szombat)
