Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Zord idők

Kis magyar Sainte-Chapelle

Országjárás - A Zemplén csodái 1.

2019. november 21. - zord íjász

Mottó 1. : Annyi nagy embert hajigált ki Zemplén, ki győzné azokat emléktáblázni. (Mikszáth Kálmán)

Mottó 2.: Az emberek itt is egy kanál vízben megfojtanák egymást. Egy fél kanál vízben. Egyre inkább. (egy echte helyi lakos látlelete a megye valóságáról, egy beszélgetés során)

Mottó 3.: Jó érzésekkel jöjjenek ide és távozzanak a vendégek. (egy echte helyi lakos életszemlélete, egy beszélgetés során) 

 

Októberben 5 napot a Zempléni-hegységben töltöttünk.

A rengeteg pozitív élmény mellett ennek az is a haszna volt, hogy így lemaradtunk a Nagykovácsit sújtó háromnapos vízhiányról: úgy mentünk el innen, hogy hibátlan volt a vízszolgáltatás, és úgy tértünk vissza, hogy addigra kijavították a szakemberek a hibát. Az azonban mélyen elgondolkodtató, hogy eddig mindkét alkalommal, amint Kiszelné Mohos Katalint megválasztották polgármesternek, az valamiféle bajjal járt együtt: 2014-ben az évszázad jégkatasztrófája rogyasztotta össze a falut, most meg pár nappal a pezsgős győzelmi hejjehujja után elapadt a víz. A miszticizmus hívei joggal örülhetnek annak, hogy a sötét, rejtett és titkokkal teli árnyak világa ilyen ékes bizonyítékát adja a jelenlétének: nyilván a mocskos dementor-kampány bugyborékolt még egy utolsót, megkeserítve szegény Katyi néne életét ...haugyanésegyáltalán ez volt az utolsó bugy. Kétlem.

Ja, igen, hagyjuk a kampánymocskot, kalandozzunk vissza a Zemplénbe.

Utoljára 30 éve jártam errefelé, csak akkor lemaradtam Miskolcnál. Elég szégyen ez nekem: itt van ez a nyomorult, maradék 93 036 négyzetkilométer, van benne 1000 csoda, sokfelé bolyongtam benne, de még ennek az országnak sem jártam be minden szegletét, bár ezt soha nem vallanám be nyilvánosan. Bejárni az egész országot: ez 50 éves korára minden magyarnak kötelező kéne hogy legyen. Emberek százezrei/milliói élik le az életüket úgy Magyarországon, hogy a megyéjük határát sem lépik át soha. Némileg bepótoltam a hiányosságot. Most bebarangoltuk és bejártuk az országnak ezt a sarkát keresztül-kasul, és megnéztünk mindent, amire idő, mód és lehetőség nyílott. Gyalogoltunk és autóztunk rengeteget, hegynek fel, völgynek le, ahogy azt a vidék megkövetelte.  A kötelező  természeti és kultúrtörténeti látnivalók listája igen terjedelmes, így nem véletlen, hogy a Zemplén e hon egyik leggyönyörűbb és legvonzóbb tája...tömve a mai magyar rögvalóság és a történelem sebeivel és kihívásaival, amelyek igen terjedelmes filozófiai, politikai, gazdasági, társadalomszociológiai és etnikai-szociológia fejtegetések alapjául szolgálhatnának, amennyiben ilyen irányban szeretném eltekerni a blogposzt kormányát. De nem fogom.

E nem túl hideg, de klasszikusan esős november végén, még mielőtt végérvényesen rátör a lakosság jelentős részére  a téli depresszió és a vérszomjas karácsonyi elmebaj, inkább hanyagolnám a súlyos témákat, és nem raknék az olvasóra újabb terheket. Ezúttal tehát a rózsaszín és lila köd lélekgyógyító, valóságot kizáró ködében bolyonganék egy kicsit, és csak a legszükségesebb ideig táboroznék le a jelen és a történelmi zord idők pusztaságában...de sajnos ott is kell, mert e nélkül a kontraszt nélkül, nem lenne íze a posztnak.

 

1. Jártál-e a Sainte-Chapelle gótikus kápolnában? Ha igen, akkor talán egyetértesz velem abban, hogy a világ egyik legszebb épülete. Volt olyan szerencsénk, hogy mi éppen a teljes belső felújítás után, a maga friss, ragyogó, színtengerben fürdő és üde valóságában csodálhattuk meg, amikor minden egyéb javítás és felújítás mellett az összes üvegablakot illetve a rózsaablakot megtisztították az évszázadok/évtizedek alatt rárakodott mocsoktól és karvastagságú portengertől, így az élmény mindkét (2015/2017) alkalommal letaglozó erejű volt. Ha hetente járnék Párizsba, szerintem hetente nézném meg. Nem lehet vele betelni. Van nekem ezen a blogon egy Párizsról szóló sorozatom, éppen itt volt az ideje, hogy becsempésszem az egyik kedvencemet is a katedrálisok, templomok és kápolnák végtelen sorából, amelyeknek én rabja vagyok. A Sainte-Chapelleről nagyjából tizenkétmilliárd fotó van a neten, röhej lenne, ha éppen én nem tennék fel róla kettőt, hangulati alapozásképpen és párhuzamként, hogy érteni lehessen miért is választottam ezt a címet a blogposztnak.img_4572.jpgimg_4552.jpgimg_4540.jpgimg_4532.jpgimg_4530.jpg

A Sainte-Chapelle fenséges, légies, lebegő belső tere. Isten: a fény maga. A gótikus építészet mindent tudott erről.

2. Ami pl. Franciaországnak, ennek a természeti és kulturális kincsekben bővelkedő birodalomnak megadatott a gazdag történelme során, az Magyarországnak soha, illetve történelmi léptékkel és távlatokban csak nagyon rövid ideig. Mert volt idő, amikor Magyarország egész Európa meghatározó erejű, politikai-katonai-kereskedelmi-földrajzi értelemben is megkerülhetetlen tényezője volt, és úgy tűnt, hogy megőrizheti és kivirágoztathatja ezt a státuszát, de ezer év viharaira visszatekintve, már az is elképesztő teljesítményre vall, hogy még "él nemzet e hazán", hogy létezik még magyar nyelv és kultúra, hogy létezik még A magyar, és hódolattal és elismeréssel kell adóznunk azok emléke előtt, akiknek ez köszönhető. De ezt az országot nem csak a tatár, török, osztrák, német, orosz seregek dúlták, fosztogatták, pusztították lépten-nyomon, hanem mi magunk, a magyarok is kivettük a részünket abból, hogy a rövid távú gondolkodásunkkal, a mindig jelen lévő szűklátókörű, befelé forduló, nyomorult kisszerűségünkkel, mindig újabb és újabb segget keresve a nyelvünk elé, és ugyanakkor többszörösen is túllőve a reálisan elérhető céljainkon és lehetőségeinken, a saját hazánkat is egyre mélyebb verembe lökjük. Nem kell nekünk külső segítség ahhoz, hogy egymást és a hazánkat gyilkoljuk, mindig akad itt olyan elmebeteg, aki vágyik egy kis diktatúrára és szívesen ontana egy kis pártos honfivért. Van oka annak, hogy ide jutottunk, van oka annak, hogy itt tartunk, van oka annak,  ha az adófizetők kínnal, vérrel, gyötrelemmel megkeresett adóforintjai eltékozolva hullanak a semmibe vagy vándorolnak korrupt politikusok és kitartottjaik zsebébe, becstelenséggel szerzett és felfoghatatlan méretű magánvagyonokat gyarapítva.

Gyáva népnek nincs hazája. Megérdemeljük a sorsunkat, pontosan ezek vagyunk, mint ami a társadalom egészének tükrében visszanéz ránk, és szemernyivel sem többek vagy jobbak. Mi nem szabad emberek, hanem jobbágy alattvalók akarunk lenni...ha így, akkor így, legyen hát.

3. Éppen ez a magyarázata, hogy egy ilyen országban minden egyértelműen és világosan azonosítható, kétségek nélküli pozitív esemény óriási jelentőséggel bír. Teljesen mindegy, hogy ez az esemény az ország életének melyik zugában és milyen formában jelentkezik: amennyiben a hatása felemelő, előremutató, hasznos és igazolható, akkor megérte az erőfeszítés, a befektetés, a munka, a vér és a veríték, mert a végeredmény fénye az egész országra rávetül. Minden normális ember vágyik pozitív élményekre: észre kell venni és meg kell ragadni ezeket.

Az építészet, azon belül is a műemléki, kulturális örökségünk kincsestára az egyik ilyen zug a sokból. Ha ebben a zugban rálelünk egy tündöklő kincsre, akkor az külön öröm a magamfajta blogger számára is, akinek vezértémái éppen ebben a körből valók.

Magyarországhoz képest, a világ szerencsésebb tájai roskadásig vannak tömve épen maradt, vagy még romjaikban is gondozottabb, feltártabb és jobban megóvott hatalmas, fényűző, fenséges, lenyűgöző méretű palotákkal, kastélyokkal, kúriákkal, nemesi udvarházakkal, várakkal, templomokkal, katedrálisokkal, műemlékekkel. Ezeknek az építészeti jelentősége, kulturális és turisztikai értéke: felbecsülhetetlen. Egyes esetekben az adott ország gazdaságának akár egyetlen tényleges és megemlíthető tartópilléreként szolgálnak, és az általuk nyújtott vonzerő  híján, így a turizmusból származó bevétel nélkül az adott ország is vegetáló pályára állna.

4. Franciaországnál maradva, ez az építészeti kulturális és turisztikai érték szinte közhely: maga Párizs is egy szabadtéri múzeum, minden homlokzatról a történelem néz vissza rád, áll is a balhé a Notre-Dame felújításának építészeti-ideológiai iránya körül. De ez a vita is csak afféle halk levélzörgés számunkra: Magyarország gondjai ezen a téren egy földrengéssel egyenértékűek. Franciaországot is számtalan gazdasági/emberi/etnikai/vallási konfliktus szabdalja és feszíti belülről, de egy átlag francia könnyedén ki tud szakadni a hétköznapok nyomasztó szorításából, mert más léptékű és minőségű az az építészeti/művészeti/kulturális/szellemi örökség, ami menekülőutat kínál.

Nálunk az elherdált örökségünk listája megrendítően tragikus és kiábrándítóan szomorú. Akárhová megyünk, mindenütt a törökök vagy az osztrákok bűnei nyomán visszamaradt romok között bóklászunk, vagy a kommunizmusban lepusztult és lepukkant építészeti emlékekben. A szemünk láttára rohad szét minden...vagy majdnem minden. Mert szerencsére 2004 Május 1. óta itt van nekünk az illiberális közpénztolvajok ellensége, ez a mocskos kis zavarkolódó Európai Unió, benne mi magunk, és benne az európai adófizetők pénze, amelyből többet kap vissza Magyarország, mint amennyit a közösbe belead, és mivel az unió 7 legfejletlenebb, legszegényebb, és legelmaradottabb régiója közül három (micsoda meglepetés) nálunk található, így ezekbe külön is elképesztő összeg áramlik a felzárkóztatásra.

5. Úgy hidd, ahogy mondom: egész Borsod-Abaúj-Zemplén megyét az Európai Unió pénze tartja a felszínen. Ezek nélkül már az egész megye elsüllyedt volna. A kormányzati/hazai finanszírozású projektek -természetesen ilyen is sok van, önállók is- illetve támogatások többnyire ezekre épülnek rá/ezeket egészítik ki, de egyértelműen az EU pénzek viszik a prímet. Minden egyes városban és minden egyes faluban, amit megnéztünk, amin keresztülmentünk ott sorakoznak a kötelezően kihelyezendő, EU-támogatásokat felsoroló plakátok, láttam és fotóztam ilyet, "százat, ezeret."

Ahová pénz kellett, ott szinte minden felújítás, minden gazdaságélénkítő beruház, minden turisztikai befektetés, minden közszolgáltatási-infrastrukturális beruház, minden közösségi ház, minden templom, minden köztér, minden park, minden egérlyuk az Európai Unió támogatásából (tehát a hazai és a többi uniós tagállam adófizetőinek közös pénzéből) épül. Gyakorlatilag minden. Százmilliárdokat toltak bele utakba, épületekbe, vállalkozásokba, önkormányzatokba. A várak felújításától a zsidó temetők megóvásáig az EU kínálja a fő pénzforrást. A borászatok, a pálinkafőzdék uniós pénzből építik meg az üzemeiket, az önkormányzatok uniós pénzből újítják fel az óvodákat és építenek csatornát, a szállodák és hotelek uniós pénzből bővítik, gazdagítják a szolgáltatásaikat. Itt minden az EU-ról szól. Itt mindenki az EU pályázati pénzeire hajt, mert e nélkül ez a megye már egy etnikai, társadalmi, gazdasági pokolgépként robbant volna fel, és nem lenne erő, ami megállítaná az általa okozott tüzet...és, ha egyszer elapad/csökken az apanázs, újraindul a verkli. Izzik a parázs a hamu alatt. Deklarált szándék, hogy a helyben tartsák a fiatalokat/munkahelyeket teremtsenek a beruházásokkal. Van miért aggódni. Az egész megye hátborzongató ellentmondásokkal teli, mint a blogposzt mottói: a falvakban egymás mellett állnak az iszonyatos mélyszegénység viskói és a (jelentősen kevesebb) felújított családi-ház paloták...közöttük a végső kitartás mementói, egy nem létező középosztály jól, vagy éppen alig karban tartott, kifestegetett, bevakolgatott Kádár-kockái, falusi hosszúházai. Életemben nem láttam még ennyi kihalt, összedőlt, gaztól felvert, rogyadozó, vagy szimplán eladó házat egy viszonylag szűk területen belül. Mesés vidék, csodálatos hegyek, dombok, lankák, mezők: szinte látja az ember, hogyan kéne kinéznie, és hogyan néznének ki ezek a völgyekben, hegyoldalakban lapuló falvak Ausztriában. Itt, a többségében nem úgy néznek ki...de ez egyáltalán nem jelent az összképben teljes lepusztultságot. Rengeteg dolgos, szorgalmas, kedves ember próbálja ellensúlyozni a hiányosságokat és elfedni az árnyoldalakat, gondos kezek takarítják a falvakat, szépítgetnek mindent, ahol lehet. A mottót ismételve, jó érzéssel jöjjön ide/távozzon a vendég, ez a cél, mondták. Ezt a célt sikerült is elérniük.

6. Őszintén szólva, ismerve a megye baleseti és bűnözési statisztikáit a legrosszabbra készültem, de hála az Égieknek és a Jó Szellemeknek, béke kísért bennünket az úton. Persze: sorakoznak az utak mellett a balesetek áldozataira emlékező fejfák, és tapasztaltuk, hogy nem indokolatlan az óvatosság. Nagy előnyünk volt, hogy Nagykovácsiban élünk, ahol a mások életét veszélyeztető, arrogáns, közlekedési-bűnöző söpredék aránya messze túlmutat az átlagon(lásd 11. pont), így nagy meglepetés nem ért. Ahogy az is igaz, hogy nincs beszédesebb soha egy esti utcaképnél, és mivel mi maradéktalanul kihasználtuk az időt, így minden napnyugtával szembesültünk az igazsággal hazafelé/a szállásunk felé menet. Eléggé aggódnék a szeretteimért, illetve én sem mindenütt sétálgatnék nyugodtan sötétedés után, pedig nem vagyok egy nyüzüge matyóhímzés. De ugyanakkor a települések kifejezetten szép arcúak is: szinte mindegyik pozitívan érinti meg az ember képzeletét. A megyének, így a Zemplénnek is, ez szintén egy olyan kontrasztja, ami elgondolkodtatja a látogatót: mindenkinek van egy rögzült képe arról, ha meghallja, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye, és valahogy az az érzésem, hogy ez a kép a legkevésbé sem hízelgő. Annál már talán csak a Szabolcs-Szatmár-Bereg hangzik rosszabbul, pedig a Zemplén az élő példa rá, hogy a minden kép árnyalható, és néha szöges ellentétben áll azzal, amit leszűrhetünk a statisztikákból és a hírekből. Ettől függetlenül az axióma megdönthetetlen, sokszor elmondtam már, és még sokszor el is fogom mondani: Nagykovácsi, ez a műanyag menekülttábor nem a magyar valóság része, csak apró tér-és időbeli lyuk az ország szövetén, ahol most még kicsit fényesebb és tisztább az ég. Adj hálát érte. A mi gondjaink csak viccek BAZ megye gondjaihoz képest.

7. Létezik a Zemplénben is egy kötelező bakancslista, ennek egyik tagja Füzér, lényegét tekintve maga a füzéri vár, de maga a falu is nagyon kedves, vonzó település. A füzéri vár, mintha a megye különböző kontrasztjainak emblematikus sűrítménye lenne: szikrázóan fehéren ragyog a magas, vulkanikus ormokon, mint egy jel, ami arra int, hogy felette kell állni minden rossznak, előítéletnek, utóítéletnek és sötét gondolatnak. Mindenhonnan jól látható, lenyűgöző látvány, nincs olyan pontja a környező tájnak, ahonnan ne mutatna pompásan. Már az Árpád-korban is gondoltak a fényképező turistákra, az tuti, nem csak a harcászati jelentősége számított a helyszínnek.

Füzér felé: kis magyar Minas Tirith, hogy a vár is kapjon egy ide illeszkedő hasonlatot. A Zemplén az előtérben látható hálaadó-óvó-adományozó keresztek/feszületek földje. Mindenütt őrzik ezt a tájat, szerves részei annak, bármerre kanyarog az út, találkozhatsz velük. A szívemnek kedves hagyomány, és nagyon is helyénvaló ebben a mesés zempléni tájban.

Füzér, a várból kitekintve. Más dimenzió. Más csend, más béke: mélyebb. Takaros összképű falu.

8. Most voltam itt életemben először, csak videókon, fotókon láttam a várat a korábbi és a jelenlegi állapotában is. Főhajtás következik: földig hajolok mindazok előtt, akik 1977 óta ennek a csodálatos újjászületésnek a részesei, megálmodói, támogatói, tervezői, szakemberei, pályázatírói, politikai döntéshozói és szellemi motorjai voltak, és hasonlóan mély meghajlással köszönöm az összes kétkezi munkásnak, akik ezt a nehéz körülmények között véghezvitt, sok esetben életveszélyes mutatványokkal teli építészeti attrakciót abszolválták, az ácsoktól a kőművesekig, az üvegművesektől a burkolókig, az asztalosoktól a bádogosokig...egészen a legutolsó segédmunkásig, aki felhordta az építési anyagokat a meredélyen. Nem utolsó sorban az adófizetőknek tartozik persze mindenki köszönettel, Amszterdamtól Tornyiszentmiklósig, Bilbaótól Baktalórántházáig és Helsinkitől Kistelekig. Sok évszázadnyi pusztulást állítottak meg, szinte az utolsó pillanatban megmentve a várat a végromlástól...és e témában és ezúttal dicsérni jöttem a kormányzatot, nem temetni, mert ez a program, amelynek eredményeivel szerte az országban találkozni, valóban hasznos és jövőbemutató, valódi értékteremtésre szolgál:

A NEMZETI KASTÉLYPROGRAM ÉS NEMZETI VÁRPROGRAM KERETÉBEN MEGVALÓSULÓ, A FÜZÉRI VÁR HELYREÁLLÍTÁSÁT CÉLZÓ II. ÜTEM „FÜZÉR REG-ÉLŐ VÁR” CÍMŰ (GINOP-7.1.1-15-2016-00022 KÓDSZÁMÚ) PROJEKTJÉRŐL

A Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében 39 műemlék – 20 kastély és 19 vár – újul meg, nemcsak régi szépségüket nyerik vissza, hanem új funkciókkal is gazdagodnak, hogy – adottságaikhoz igazodó módon – megfeleljenek a mai kor turisztikai igényeinek.
Az 1977/2015. (XII. 23.), majd az annak helyébe lépő 1773/2016. (XII. 15.) számú kormányhatározat alapján Füzér Község Önkormányzata és a Füzéri Várgondnokság, valamint a NÖFN Kft. konzorciumban valósítja meg a ”FÜZÉR REG-ÉLŐ VÁR” című projektet, amelynek támogatás összege 1.500.000.000.- Ft. " ( Forrás: Füzéri vár honlapja)

9. Azt talán említenem sem kéne: a Kastély és Várprogram, az Európai Unió folyamatos támogatása mellett kerek és egész. Itt sem rúgott volna labdába senki e nélkül, hogy a hasonlatomban stílusos legyek a nemzeti focializmus elvárásaihoz. A legnagyobb tételt a „Élő Vár Zemplénben” projekt, ÉMOP--2.1.1/A-12-k-2012-0004 pályázat keretében folyósított 2 044 391 344 Ft jelentette, és ezzel indulhatott el az addigra összeállított építési engedélyek nyomán a tényleges építkezés. Általában a zsigeri orbánfóbiások és nettó magyargyűlölők ilyenkor szokták csípőből előrántani, hogy ez a kétmilliárdba/sokmilliárdba kerülő tervezés/előkészítés/ építkezés is nyilván a NER csókosainak, oligarcháinak, strómanjainak kifizetőhelye volt, és az alkotmányos költség/visszaosztás után a Család leszedte a maga részét. Szinte hallom, ahogy tolják ezt a műsort, -és szó szerint, mert már a várat járva elcsíptem egy ilyen halkan elejtett beszélgetésfoszlányt- hiszen tudjuk hol élünk, és ismerjük az elmúlt 10 évet. Azt azonban soha nem szabad elfelejteni, hogy a rosszindulat még nem bizonyíték, és a gyűlölködő köpködés pedig nem vitaalap. Az az ember, aki senkinek sem tud örülni, annak már megrohadt az agya, annak már a szar sem elég büdös, de ilyenekkel nem kell szóba állni, mert minek. A mindent megfertőző, besározó és bemocskoló gyanú  mérgező hatású a mindennapi életünkre, ahogy a közéletre is. Időnként azért nem árt hátra lépni ettől az őrülettől. Egy város közepére lefosott, kétszázmilliárd forintba kerülő (Magyarország összes arra érdemes várát, kastélyát és romtemplomát teljes egészében fel lehetett volna belőle újítani, újraépíteni) megalomán tehénlepény talán okot adhat némi kétkedésre, -de még ez sem jelent semmit-  valamint lehetőséget kínál az ütközési zóna kialakítására az esztétikai értékek és az /indokolhatóság/hasznosság kérdéskörét illetően is, de a Füzéri vár esetében ez szóba sem kerülhet: megérte minden fillér, amit beleraktak. Ha a kontroll a közbeszerzésekben és a korrekt ár/érték arány egyensúlyban volt, akkor itt nem lehet hiba. Ez a beruházás szerintem nem tartozhat azok közé, amelyek miatt 700 milliárdot kell kiszedni az adófizetők zsebéből, a büntetés kifizetéseként. Azok valószínűleg -remélem- más pályán zajló mérkőzések. Szóval engedd el az orbánfóbiádat egy kicsit. Lazíts. Örülj.img_2465.jpgimg_2427.jpgimg_2463.jpgimg_2410.jpg

A vár belső udvara, tetőzete és a griff vízköpők: a várból többet nem rakok fel, talán ennyi is elég ahhoz, hogy az építési minőség megmutassa magát.

10. Ez a vár egy csoda. Harminc éve szajkózom: nincs sehol sem megírva, hogy amit romként örököltünk, azt romként kell megőriznünk. Mindent, amit fel lehet/fel kell vagy érdemes felújítani és legfőképpen felépíteni, azt újra fel kell építeni, a magas tornyokig. Magyarország tele van ilyen épületekkel...várakkal is. Ez a vár az egyik példája ennek: megdöbbentő és hihetetlen, hogy milyen állapotban volt, és milyen ma. Ezt a várat felépítették: a térdig érő romos falakra felhúzták a várat. Áttanulmányoztak minden fellelhető archívumot, rajzot, leírást és újraépítették az egészet. (már a régészeti, tervezési, előkészítési, engedélyezési munka is 20 évig (!) tartott, mire belefoghattak a rekonstrukcióba) Az egyik termében megnéztük a felújításának történetét bemutató kisfilmet, és a folyamat inkább egy science fictionnek tűnik, mint olyannak, ami Magyarországon megtörténhet. A Zemplén azonban dúskál az ilyen ritka magyar sikertörténetekben: a szegénységnek és az elmaradottságnak is megvan a maga sajátos és meghökkentő haszna...dőlhet a pénz a régióba, és ha jól sáfárkodnak a lehetőséggel, akkor a végeredmény egy magasztos és gyönyörű kulturális érték. Ez a füzéri vár. De én nem az egész várat fogom bemutatni, hanem egy emblematikus részletét, amely az egész építkezés/felújítás lényegét adja vissza.

Ilyen is van: a fűszer- és veteménykert a várudvaron. A háttérben a még elzárt, építés alatt álló épület drótkerítése. Ez a harc lesz a végső. 

11. Amikor ott jártunk a vár felújítása az utolsó szakaszába fordult. Éppen Tatabányáról szerződtetett állványozók (beszélgettünk velük, hajnali háromkor indultak el otthonról: kis adalék az építkezés emberi tényezőihez) építették össze a csöveket a vár belső oldalán, de maga a vár, lényegében kívül és belül egyaránt kész, befejezett volt: helyiségei berendezve, bejárhatóan, nyitottan, teljesen felújítva várták a látogatókat.

12. Pazar az egész, elképesztő hangulatú terek váltakoznak benne. Szerintem a következő tavaszra/nyárra már a belső kertek és utak is készen lesznek, de már ez a kb. 90%-os készültség is megindító élmény volt, ahogy Nagy Chris mondaná a Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacsőben, két leszámolás között. Ami azonban még a vár összes helyiségének belsőépítészeti/építészeti minőségét, illetve a felülmúlhatatlan kilátást is felülmúlta, az a vár kápolnája volt.

Kilátás a várból a Nagy-Milic felé. Ez itt még Magyarország, de a legmagasabb hegycsúcsokon túl már...nem. Az Európai Unió egyik haszna, hogy némi tapaszt rakhatunk a sebekre.

13. A vár legszebb helyisége a várkápolna: amilyen kicsi, olyan mesésen gyönyörű. Ebben a videóban látható, hogy milyen állapotban volt a vár és maga a gótikus kápolna épülete is a felújítás kezdetén: szavak nincsenek arra. Föld és Ég a különbség, és a hasonlat kiválasztása törvényszerű, mert az Égiek nyilván segítették ennek a káprázatos megújulásnak a beteljesülését. 1992-ben ideiglenes tetőfedést kapott, ami valószínűleg megmentette a kápolnát, de a nagy munka a 2012/2014-ben kezdődött.

Ennyi jó ízlést, eleganciát, finom mívességet és józan tárgyilagossággal adagolt apró szépséget belerakni egy alapvetően szűk, magas térbe, csak igazi alázattal és hozzáértéssel lehet. A kápolna minden jó adottságát sokszorosára növelve és minden egyszerűségét megnemesítve, egy olyan belsőépítészeti bravúrt hajtottak itt a végre a tervezők, hogy arról csak a legteljesebb elismeréssel lehet szólni. Rendkívül bensőséges, meghitt, otthonos, megnyugtató és szép belső  várja itt az embert: házasodni csak itt érdemes a Zemplénben, mert az a házasság valóban az égben köttetik, szinte szó szerint, és ha van építészeti közeg, ahová Isten szívesen beköltözik a frigy idejére, a füzéri várkápolna biztosan az. A festett csillagboltos mennyezete szinte egy az egyben hozza a párizsi Sainte-Chapelle tetőzetének hangulatát, a letisztult, színes díszüveg ablakai által keltett fényjáték pedig méltó párja annak: lehet, hogy Füzér nem tudja felülmúlni a francia kápolna fenséges gazdagságát, de néha a tökéletességre törekvés, különösen ha ilyen köntösben tárul a belépő elé és a körülményeket is ismered, akkor erősebb hatást kelt. Magyarországon ez a vár/kápolna felújítás felér Párizs kápolnájának fényeivel, mert nálunk a semmiből kellett összevarázsolni mindazt, ami a Sainte-Chapelleben örök, és ami ott minden tűzvész/árvíz/a kommün rombolása ellenére az örökkévalóság ígéretét sugallja és hordozza a rendíthetetlenül megmaradt gótikus falak között. Füzéren a gazos, széthullott romfalakra kellett felépíteni a lehetetlent, és kipótolni mindenhol a negációt a felgyújtott, széthordott, ledőlt, viharvert vár viszonylag épen maradt részeiben. Ezt nevezem én emberfeletti teljesítménynek. A pénz az egy dolog, az emberi tényező, az egy másik. Itt ez utóbbin van a hangsúly, mert ezúttal csak tisztelettel szólhatunk a végeredményről. Tűzijáték, zene.


A kápolna fotói: zord indafoto

14. Ha úgy alakul és lehetőséged nyílik rá, utazz el ide, nézd meg, nem fogsz csalódni. Talán sikerült visszaadnom valamit belőle, de nem is az a célom, hogy maradéktalanul megelégedj a látottakkal, mert a személyes élményt nem pótolhatja semmi. Leültünk a padra, és a csend, a béke, a nyugalom úgy telepedett meg a kápolnában, ahogy az őszi napfény a hegyeken: tökéletes harmónia övezi ezt a teret, hibátlan minden vonatkozásban.

Meg fog érinteni ennek a helynek a szelleme, a varázsa. Az újra felépített, felújított vár méltó a Füzért ölelő tájhoz, a kápolna pedig az egész épület esszenciája, és egyben Magyarország egyik legszebb szakrális tere.  

Egyszerű, szerény, kicsi, mégis tökéletes, mint a Sainte-Chapelle, és ehhez nem kell Párizsig elmenni. 

Noha időjárási körülményektől függően október 24. és március 14. között is nyitva van, én azt javaslom minimum várd meg míg virágba borul minden, aztán hajrá, kapjatok nyeregbe, jó honfitársaim, irány Füzér. Meg a többi látnivaló, amiről majd szót ejtek. Legközelebb.

Frissítés: egy nappal azután, hogy megírtam ezt a posztot, és hála a  szerkesztőknek azonnal címlapot kapott a Kettőn, az alábbi cikk jelent meg az Indexen, a füzéri vár felújításának további sorsáról: na, így kell elébe menni az eseményeknek és visszaigazolást kapni. Bárcsak mindig minden ilyen egyszerűen menne, ahogy Woody Allen mondaná.

index_cimlap_kis_magyar_sainte-chapelle.jpg

Itt van magának a kápolna felújításának története (első videó) zárásként, ahol a szakemberek avatnak be a részletekbe: nagyon tanulságos -olykor viccesen előadott- és informatív videó a munka nehézségeiről, kihívásairól és sikereiről.

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr8215315430

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bubu64 2020.11.25. 09:15:51

Szia!
Azt hiszem elleszek itt a blogodon egy ideig az útleírásaiddal. Fantasztikus köszi.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2020.11.25. 09:24:40

@Bubu64: Köszönöm szépen, és Egészségedre, remélem valóban tartalmasan, hasznosan és jól töltöd vele az idődet....én nagyon élveztem megírni őket. :-) A zempléni 6 részből áll, ebből 5 járta meg az Index/blog.hu címlapot. Sok kakaó, mézes kalács, puha pléd, cica az ölben, kutya a fotel mellett...vagy valami ilyesmi kell a tökéletes összhanghoz.

Bubu64 2020.11.25. 09:51:08

A hatodikat hol találom meg? Füzér, Regéc, Boldogkő, Rodowan és a Tengerszemes. Cica van, de nem jön ölbe.:) Igen, a videókat is megnézem, klassz lesz.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2020.11.25. 09:55:57

@Bubu64: Itt a fejlécben automatikusan fut az általam (jelenleg) berakott/kiválasztott 10 kiemelt poszt, abban is benne van, de mindegyik zempléni blogposzt alatt is felkínálja a folytatásokat, (minden összeillő témánál így van, a rendszer dolgozik) ott is megtalálod: Erdőbénye.

De egyszerűsítem:

zordidok.blog.hu/2020/02/28/erdobenye_795

Bubu64 2020.11.25. 10:30:56

Köszi, Erdőbényét nem láttam, de lehet, hogy figyelmetlen voltam.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2020.11.25. 10:33:12

@Bubu64: Semmi gond. 165 poszt van itt, jobbról-balról, fentről-lentről.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2020.11.25. 10:51:10

@Bubu64: Ha legörgeted az oldalt, és nézed a jobb oldali menüt,(oldaldobozok, linkgyűjtemények csokorba szedve) ott van kigyűjtve, egy csoportban az összes zempléni poszt.

Bubu64 2020.11.27. 06:17:54

Aha. Pont most navigálok, majd kitapasztalom.
süti beállítások módosítása