Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Zord idők

Fagypont

Jégkatasztrófa Nagykovácsiban. 2014. December 1.- 2. / Második rész

2015. december 07. - zord íjász

Korong a hálóban. Média kipipálva. Második rész. Téma: az emberi tényező.

A jégkatasztrófa idején otthon tartózkodtam, tömtem a kandallókat szakadatlanul, és próbáltam menteni a kertünk, utcánk növényeit. Mintha egy körkörösen kiépített ágyúállás közepén éltem volna vasárnap estétől szerda reggelig: hallgattam, ahogy a környék és a Nagyszénás fái,  iszonyú dörrenés és harsogva lezúduló jégzápor közepette szétrobbannak, és az egyetlen közösségi tevékenység, amiben valószínűleg osztoztam, az ennek a megrendítő élménynek az átélése volt.

jegvihar_2014_dec_2.JPG

 

A jég hátán is megél ?

Törvény szerint, katasztrófahelyzetben, a helyi irányítás vezetője és felelőse, a polgármester. Ez akkor is így van, ha jelen esetben, Fegyveres-Fiskál Gábor külsős alpolgármesterre korábban rábízták a katasztrófavédelemmel kapcsolatos részfeladatokat, akit, e tekintetben, szintén bármiféle előképzettség nélkül lökött a Föld Ősanya, a szigorlati vizsgára. 

A Vén Csont hidegvérrel nyomta a mohazöldfülű, és mohazöld kapucnis Polgármester Asszonyt a mélyvíz jégpáncélja alá. Kiszelné Mohos Katalin, alig belemelegedve (jó szó) a bársonyszékbe, rögtön, egy hivatalosan is katasztrófahelyzetnek nyilvánított krízishelyzet kellős közepén találta magát. De ahhoz képest, hogy előzőleg, az önkormányzati választás idején, a politikai kampányok jellegzetes hátsó udvaraiban (pletyka/utcai szintű karaktergyilkosság/szurka-piszka) mennyiszer alázták és “óvónénizték”: állta a jeget. E tekintetben jó teljesítményt nyújtott. Egy átlagos képességű politikus simán bedobja a törölközőt ilyen helyzetben, bár az igaz, hogy a CBA beruházás ellendrukkerei szerint -mint azt oly felhevülten és tapssal kísérve kifejtették 2015. Júniusban, - Kiszelné Mohos Katalin pl. egyáltalán nem tekinthető átlagos politikusnak, különösen, ha a kampányígéreteinek megszegéséről van szó. Pontosabban, nagyon is az.

Természetesen szándékosan nem illesztettem a CBA beruházás lényegével foglalkozó posztba, sem a közmeghallgatás leiratának, sem a videofelvételének linkjét, mert ez a közmeghallgatás, a maga teljes és csodálatos egészében, önmagában is megérdemel egy külön oldalt. Nem feltétlenül a CBA-val kapcsolatban elhangzottak miatt -ezekről gyakorlatilag már három évvel ezelőtt is sokat beszéltem, a posztban pedig tételesen és részletesen - hanem egyéb vonatkozásait tekintve. Ezt azonban csak akkor készítem el, ha a népszavazásból lesz valami, mert jelenleg, mint tudjuk, még pihen a jogászok asztalán. Hogy most mégis meg kellett említenem, annak kizárólag a szóban forgó köztisztviselőről kialakított képhez van köze, és ez a kép akkor teljes, ha minden vélemény meghallgattatik.

Ahogy már korábban is említettem, én nem Kiszelné Mohos Katalinra szavaztam (hanem Dékány Angellára)  így sajnos, -bár az összes fellelhető nyilvános nyomtatott és digitális választási anyag megtalálható a Nagykovácsi boszorkánykonyhámban- nem tudom, hogy pontosan, szó szerint mit ígért/ígérhetett a választóinak CBA-ügyben, a személyes, nyílt, és zárt körű találkozókon, e-mail váltásokban, vagy bensőséges hangulatú facebook csoportokban. Ha valóban azt mondta nekik, hogy nem engedi megépíteni a bevásárlóközpontot a Vk-1-en,  akkor a Polgármester Asszony nagyobb játékos, mint hittem, és az én szememben máris tagja a Hazai Profi Ligának.

Konrad Adenauer szavainak,  amit én nem ismertem, és amit, a F.F.G. idéz a videofelvételen, ehhez nem sok köze van. Az ember ugyanis nem tálal fel hitbéli kinyilatkoztatásként, választási ígéretként semmiféle tervet, szándékot és elképzelést, egészen addig, amíg nem biztos azoknak végrehajthatóságában. Az ember nem tesz ilyet, egy politikus bármikor. Egy emberként viselkedő politikus is megfogalmazhat ilyesmit, mint óvatosan körülírt szándékot, amelynek előfeltételei vannak, és sikere, az ügy alapos tanulmányozása nélkül el nem érhető, de vérszerződésként soha. Ha tehát a Polgármester Asszony ezzel a marhasággal kábította a reménybeli és később ténylegesen is rá szavazó választóit, akkor őket -akaratlanul vagy szándékosan- megtévesztette. Ilyen, a CBA megépítésének megállításáról szóló ígéretet ugyanis kizárólag akkor lehet tenni,

  • C. ha valaki jószándékúan naiv, könnyen befolyásolható, és ismeretei a mozgástér tekintetében erősen hiányosak
  • B. ha valaki egyáltalán nem naiv, hanem nagyon tudatos és célratörő, de az adott témát illetően teljes tájékozatlanságban, a valóságból kiszakadva él, és emiatt sem a realitásokkal sem a következményekkel nem tud számolni
  • A. ha valaki szemérmetlenül és gátlástalanul hazudik, hogy hatalomra kerüljön.

Nos, ha az A. variációt, tehát a CBA-ellendrukkerek oly plasztikusan előadott álláspontját tekintem iránymutatónak, -amit így magunk között szólva, kissé kétlek- akkor Kiszelné Mohos Katalin nemhogy a jég hátán, nemhogy egy aktív tűzhányó kráterének közepén, nemhogy egy alligátoroktól nyüzsgő babakádban pancsolva, de még Magyarországon is megél, és töretlenül felfelé ívelő politikai karriert jósolok neki.

Ebben az esetben, érthető, hogy ilyen könnyen leszerelte a jégkatasztrófa megpróbáltatásait: vérprofi, aki tudja mikor, mit, hogyan kell mondani, miközben rezzenéstelenül őrzi a kialakított imázst. Ha azonban a mindenki által ismert arca a valódi, akkor -ismétlem-  le a kalappal a teljesítménye előtt: másfél hónapja választották meg, elfogadta a saját határait, kezdő polgármesterként és közéleti szereplőként hátrébb tudott lépni, rábízta a profikra munkát, hallgatott a tanácsaikra, és azokat maximálisan végrehajtva, a személyes felelősség nehéz terhét hordozva, ura maradt a helyzetnek.

 forrás: NAVA ( M1 Az Este)

Kiszelné Mohos Katalin talán új szerepkörben lépett a közélet deszkáira, ám szerencsére, a túlnyomórészt szintén zöldfülű, Pihe-Puha Tollpelyhes Képviselő-testület sem maradt magára. A külsős P. T. nyugdíjas tűzoltó alezredes, a védekezési feladatokat irányító stáb legszakavatottabb képviselője és motorja mellett, képletesen szólva ott ült egy régi közéleti ismerős, Honti Zoltán, a Készenléti Szolgálat vezetője, egy önkéntes-hivatásos tűzoltó is, aki ráadásul már tagja volt Nagykovácsi döntéshozói testületének 2002 és 2006 között. A régi-új Képviselő Úr, két oldalról rálátva a lúdbőrős valóságra, máris javította az önkormányzat problémamegoldó esélyeit. Honti Zoltán személyében tehát, legalább egy ember biztosan akadt a testületben, aki tudta mit beszél, amikor szólásra nyitja a száját a katasztrófavédelem témakörében. A 2015. januári Tájolóban készített interjú alapján, valahogy az a sejtésem, hogy a végeredményben –a rutinnal forgatott láncfűrész mellett— vaskosan benne van az ő tanácsadói munkássága is. Jelenléte a testületben, ha meggondoljuk, bizarr, ám rendkívül hasznos fordulata a Nagykovácsi közéletnek. Bencsik Mónika életmentő búcsúajándéka a falunak...és a riválisnak. A választók bölcs döntése nélkül mindez nem sikerülhetett volna. Ha nem tudnád, kiről van szó, apró segítség:

Egy lényeglátó közmondás szerint, a nyugodt tenger nem nevel jó tengerészeket.

A 2014-es Jégkatasztrófa napjaiban a Polgármester-Képviselő testület-Önkormányzat-Katasztrófavédelem-NATÜ-Közműszolgáltatók hatszögben, mindenki megkapta a lehetőséget a bizonyításra. A terepen dolgozók számára, az életveszély házhoz jött, miközben a jégvihar hullámaival dacoltak, így ők valószínűleg egyenesen kapitányként vizsgáztak le, Kiszelné Mohos Katalin pedig minimum fedélzetmesterként.

Plusz médiasztárként.

Szerintem, két-három nap alatt többet szerepelt a híradásokban és az online médiában, mint elődei összesen  az elmúlt 25 évből.( az elsődleges és utánközölt cikkek hegyláncai, híradók, hírösszefoglalók: RTL Klub (+ külön a Fókuszban) TV2, ATV, Hír Tv összes óránkénti híradója, M1 híradó, Az Este, Duna Tv, Hír 24, Index, HVG, MNO, Nol…hogy csak a nagyvadakat említsem) Nagyot futott. csúszott. Másfél hónappal a megválasztása után, a majdnem teljes közéleti homályból kilépve, ismert közszereplő lett. Persze, a falu lakóinak nem volt ismeretlen, és az előző képviselő-testület saját maga gondoskodott arról, hogy ez az ismertség mélyreható legyen, de ebben az esetben a helybeliek nem számítanak. Lehet, hogy a keresőben, a “Kiszel “szónál még Kiszel Tünde jön ki elsőnek, de a nevet tovább írva,  a google már feldobja a találatok számát, és ez egy beszédes adat.

Igazságtalanság lenne elhallgatni vagy kisebbíteni azt a tényt: becsülettel végigcsinálta. Negyvennyolc órás próbatétel. Nem könnyű műfaj talpon maradni és jól/megfelelően/elfogadhatóan teljesíteni egy ilyen szituációban. Magyarországon ugyan röhögve kibújnak a felelősség, és a felelősségrevonás alól is a politikusok, de ahhoz hogy ezt sikeresen megtehessék, előzőleg mélyen be kell ágyazódni A Pártba, -legyen az bármilyen nevű és ideológiájú- ki kell építeni a kapcsolati és érdekszövetségi hálókat, valamint a véd- és dacszövetségeket, hogy amikor lesöpröd a válladról a politikai ellenfeleidtől érkező kritikákat, vádakat, feljelentéseket, pereket vagy éppen az újságírók/közvélemény/választópolgárok támadásait, ott álljanak mögötted a haverok és a támogatóid, hogy megvédjenek. A siker persze így sem garantált, és aki nem egy víz alatti barlangban élte le az elmúlt 25 évet, az számtalan példával tudja igazolni, milyen könnyű kiesni a pixisből vagy partvonalra kerülni, akár hűséges pártként/pártkatonaként, akár gazdasági háttéremberként teljesítettél szolgálatot. MDF, Kisgazdapárt, SZDSZ, szétAprózódott baloldal, Illés Zoltán, Pokorni Zoltán, minden pártnak a különböző zoltánjaiG pont és jobboldali lökdösődés, a KDNP-nek meg akkora súlya van, mint egy óriási fa árnyékánakKiszelné Mohos Katalin, mint független, zöldfülű ismeretlen, viszonylag könnyedén feláldozható lett volna, ha valami bődületes baklövést csinál, vagy képtelen megfelelni az elvárásoknak, és ez napvilágot is lát. Ez utóbbi igen lényeges feltétel. Egy évvel a megválasztása után, már nagy pech kellene ahhoz, hogy tömegesen kihátráljanak a háta mögül a szavazópolgárok, pl. CBA-mizéria ügyben.

Hangozzék ez számodra bármilyen nyálasan: letagadhatatlan, hogy a sikerrel abszolvált jégbalett egyik meghatározó tényezője volt még, a szeretet és a megbecsülés, amit Kiszelné Mohos Katalin még az óvódapedagógusként és intézményvezető minőségében szerzett. A polgárok részéről érkező sokrétű segítőkészség, valószínűleg sokkal inkább szólt “a Kati-nak, mint a Polgármester Asszonynak, és sokkal több volt benne a személye irányában mutatkozó szimpátia, mint bármiféle egyéb motiváció. A javarészben teljesen ismeretlen képviselő-testület egésze, -tehát nem az egyes személyek- másfél hónappal a választások után, legfeljebb némi politikai hátszelet és kötelező támogatói akaratot tudhatott magáénak, míg KMK (hálátlan egy rövidítés) minimum 1997 óta gyűjtögette a faluban a jópontokat. Ő volt a Húzóember. 

Jégmezők polgára

Nagykovácsi átvészelte, legyűrte a 48 órás próbatételt. Megúszta. Isten, sors, emberi akarat. A fővárosi/környéki/helyi katasztrófavédő-Készenléti Szolgálatot, civil segítőket, polgárőröket, köztisztviselőket és közalkalmazottakat, elismerés és köszönet illeti. A polgár, akár láncfűrészt tartott a kezében, akár vajazókést, sikert aratott. Volt egy súlyos sérült, de nem halt meg senki. A vizsgaidőszak leteltével azonban még nem kezdődhetett el az örömünnep:  az infrastruktúra napi rutinjának helyreállása még nem tüntette el a közterületekről a pusztítás nyomait. Tényszerűen, azt a több ezer köbméternyi fatörmeléket, gyújtósnak, tüzifának is alkalmas zöldhulladékot, amit a Jégvihar maga mögött hagyott. Az önkormányzat 2014. December 5.-én, egy felhívással fordult a szolidaritásban, segítőkészségben már az első két napon is jeleskedő nagykovácsi polgárok felé, némi rendrakásban való közreműködést kérve tőlük. A felhívásra megmozdultak a polgárok. Abba sem akarták hagyni.

Statisztikailag, Nagykovácsinak 7255 lakosa van. Meg a resztli. Lakosainak tényleges száma, óvatos becslés szerint is legkevesebb 2000 fővel növekszik, a kora tavasztól fagyokig tartó időszakban.

De valójában csak kétféle ember létezik Nagykovácsiban. Az, Aki Itt Él, és az, aki Csak Itt Lakik.

Annak, Aki Itt Él, ez a falu az Otthona. Hogy szezonálisan, 2 évig , 42 évig, vagy 92 évig Él itt, az teljesen mindegy Attól a perctől, hogy beköltözött, vagy beleszületettként megérti az Otthon fogalmát, Nagykovácsi lesz a szűkebb hazája: elfogadja, becsüli, óvja, védi, élvezi, az örömeit, viseli s elviseli az adottságait, és amennyire lehet/tud/akar részt vesz a falu civil- és/vagy közéletében. Javít, épít, hozzátesz, remélhetőleg a többség számára pozitív végeredménnyel, és teszi mindezt addig, míg esetleg a sors kanyargó ösvényei el nem szólítják innen. 

Annak, aki Csak Itt Lakik, ez a falu a Szállása. Hogy szezonálisan, 2 éve , 42 éve, vagy 92 éve Lakik itt, az teljesen mindegy. Bár neki is itt a háza, itt építkezett ő is, itt bérel ő vagy a cége családi házat, ide jár aludni, innen megy el dolgozni, itt a családja, itt a kutyája, itt a macskája, de ő nem Él Itt. Fizikailag van jelen. A település hegyei és rendeletei körülveszik, de a faluhoz nem fűzi érzelmi kapcsolat. Talán soha nem fűzte ide semmi. Talán csak egy rossz döntés következtében kötött ki itt. Talán szerette egykor, de a a magánéletében vagy a falu életében, /társadalmi szerkezetében bekövetkezett gyökeres változások, elidegenítették őt, s Nagykovácsi most csapdaként zárul rá, mint csipkebogyóra a jéggubó: nem tudja eladni a házát s nem tud elköltözni. Azok, akik Csak Itt Laknak, nagyjából annyi kapcsolatot ápolnak a faluval, mint egy kényszerköltöző egyetemista a lepukkant kollégiumi épülettel, s benne a szobájával. Attól, hogy itt tuja van az ablak alatt, ott meg hányás, ez még ugyanaz az átmeneti, ideiglenes, jelentőség nélküli kapcsolat .

Ez a kétféle ember együtt sörözik a falu fesztiváljain, egymást szorítják le az árokba a Nagykovácsi úton, vagy egymás mellett ülnek a buszon, de valójában csak akkor találnak/találhatnak igazán egymásra, amikor beüt a lokális krach. És akkor sem biztos. Egyszerűbb telefonon hívogatni az önkormányzatot, hogy csináljon rendet -évről évre felbukkannak ilyen történetek, télen-nyáron, hóban-sárban. Elvégre azért fizeti az adóját. Te szedd, én nem. Ez is egy védhető álláspont. Talán nem szimpatikus mindenkinek, de védhető. 

Bárhogyan is történt, 2014 decemberében, az Itt Élők / Itt Lakók között, utca szintű együttműködési tréning vette kezdetét. A Nagyszénástól az Ófalun keresztül a Zsíroshegyig, a felhalmozott, összegyűjtött zöldhulladék halmokból ítélve, ezek a közös performanszok mindenütt sikeresek voltak.

Az indok? Sokféle. Polgári kötelességtudat? Lokálpatrióta lángolás? Érthető közérdek? Tenni akarás? Szolidaritás és jószándék? Gyerekprogram? Nevelés és tanítás egyben? Közösségépítés, Csapatépítés, Kapcsolatépítés? Jó szomszédi viszony ápolása? Ismerkedési délután? Szimpla bulizás, sörrel és csevegéssel? Egy kis testmozgás a friss levegőn? Kötelező kör, politikai és közéleti kényszerből? Hivatali elvárás? Vagy szimplán, normális emberi viselkedés? Mindenki képes magának megválaszolni a kérdést, miért vett részt az össznépi rendrakásban.

Működött, ez tény.

Ahogyan tulajdonképpen mindig is működött. Működik évek óta, a Nagy Közös Szemétszedésben -már csak arra kéne rájönni, hogy akkor ki dobja el a szemetet-, működik az aktív civil élet minden frontján, és működött pl. négy évvel ezelőtt is, amikor két nap alatt, több mint másfél tonna segélyadományt adtak össze a falu lakói, Kolontár és Devecser iszapkárosultjainak. 

Van miért megünnepelni az Összefogás napját. Remélem, jól sikerült. Az ilyen rendezvények eleve közösségteremtő és közösség erősítőek: hasznosak. Hajrá. Az önkormányzat teljesítményét érintő, szimpla emberi rosszindulat által motivált kritikákkal, miszerint ez egy szimpla nyálverés, én nem foglalkoznék. Ez egy vállalható ötlet. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ez jégkatasztrófa tragédiáját, az emberi akarat és összefogás katarzisává sikerült átkonvertálni, és a hagyományteremtő szándékkal létrehozott rendezvényt 15 év múlva is sikerül tartalommal megtölteni. Elsősorban azért, mert lesz még jégvihar, tűzvihar, szélvihar és özönvíz.

Kis párhuzam: a Kutya-hegyen történt, 2012-es tűzeset kapcsán,(amelyre még visszatérek a harmadik befejező részben) 2012-ben is “Példaértékű összefogás Nagykovácsiban” címmel jelent meg beszámoló a Böngészőben. Mindkét alkalommal, 2012-ben és 2015-ben is, a a készenléti Szolgálat, a környéki és fővárosi tűzoltók, a nagykovácsi vállalkozók, és a nagy számban érkező civil önkéntesek, valamint a polgárőrök együttes munkájának méltatása áll a középpontban.

Tűz és Jég: úgy tűnik az Összefogás mindig példaértékű, és a civil lakosság jelenléte és elkötelezettsége szinte rutinszerű.

Egyik vitriolos lelkületű ismerősöm megjegyzése szerint, ezek a cégek/civilek/vállalkozók valójában mindig-mindenütt ugyanazok. Ez persze durva túlzás, de az igaz, hogy a település különböző lakóövezeteiben szerveződő kemény magok, viszonylag állandóak, és ezek köré gyűlnek a laza és változó összetételű kísérők. A köszönet-listákon, visszatérő nevekkel találkozhatunk. Akár jótékonysági rendezvényekről, utcabálokról, játszótércsinosításról, parkrendezésről, szemétszedésről vagy egyéb, kisebb-nagyobb közösséget megmozgató eseményről van szó, a felbukkanó arcok között gyakran találkozni régi ismerősökkel. A tüntetéseken ezt a kemény magot, a hangadókat szokták kiemelni a rendfenntartók. Itt még nem tartunk, ám dolgok természeténél fogva, mindig lesznek minden sikernek ellendrukkerei vagy tétlen szemlélői. Az elmúlt évekből is lehetne példákat hozni, amikor valaki annyival járul hozzá bármiféle közös erőfeszítéshez, hogy telefonálgatott az önkormányzatra és intézkedést követelve indignálódott. De legalább a helyi jótékonysági sütivásár még nem járt így. 

Szóval, ugyanazok az emberek lennének? Nem tudom. (De, pontosan tudom, csak hazudok.)

A polgárok és a szolgálatok teljesítményében nincs kifogásolni való. A hiba egészen más természetű, és vagyok annyira beképzelt, alapos és maximalista, hogy tudjam: az én kritikám nyílvesszői -ma, és legfőképpen a  harmadik részben- védhetetlenül célba fognak találni.

A  jégkatasztrófa legszomorúbb képe

kabeltenger_tv2.jpg

képkivágás / TV2 Tények este / itt és itt is megnézheted a teljes adást

Igazad van. A kommunikáció fenntartása: nélkülözhetetlen. Különösen katasztrófahelyzetben.  A telefon/internetkapcsolat: életet menthet. Tudnod kell mi történt a szeretteiddel, tudnod kell, hogyan segíthetsz a bajban, meg kell nyugtatnod az aggódó rokonokat. Egyetértek.

Minden híradás egyik kedvenc vágóképe volt. Adja magát, de szerintem nem csak ez az ok. Szerintem valahol, ugyanaz a gondolat motoszkált a műsorkészítők fejében is.

Én a kép mögé nézek. A mélyére. Van ebben a digitális-drótkígyós Laokoón szoborcsoportban más is: A Pánik. 

A XXI. századi civilizált ember totális veresége: megdöglesz a telefonod nélkül. Az információk nélkül. A képek nélkül. A külvilág rabja vagy. Már egy órája nem tudod, mi történt. Már 10 órája nem tudod, mi történt. Nincs tv. Az elemes rádió is megadta magát, autós rádió is megdöglött, gombokat nyomkodsz, sistergés, süket csönd. Nincs internet. Nincsenek hírek, a laptopod fekete pofával mered rád, a facebook sehol, a facebook, érted, a facebook. Legalább egy sms-t lökhetnék valakinek. A buta telefonok és az okos telefonok, a nagyon buta telefonok és a nagyon okos telefonok, a nagyon buta emberek és a nagyon okos emberek egyetlen pánikcsatornára felfűzve várják a megvilágosodást. Elviselhetetlen gyötrelem, mint az internetfüggőség. Dühös, agresszív és ingerült leszel. Még a kezed is remeg. Rohadt tv, rohadt, internet, rohadt telefon, rohadt jég. Nem vagy feltöltve a való világba. 

Életem egyik leghátborzongatóbb élménye: nyár, Balaton, lemegyek a lépcsőn, ajtót nyitok, egy család hét tagja, ifjú felnőttek, idősebbek, odalent ülve, a balatoni nyaraló nappalijában, napsütéses reggel: teljes a csend, ők heten ülnek a fotelekben, kanapékon, némán merednek maguk elé, és nyomkodják a telefonjaikat, laptopjaikat, tabletjeiket, némelyikük arca és szeme még puffadt szürke az álmosságtól, de az agyukat már becsatornázták a digitalizált hírek, haverok, barátnők, ismerősök hálózatába, A Sziklák szeme című ultrabrutális, darabolós-erőszakolós-mutánsos horrorfilm, ehhez a pillanatképhez képest, szünidei gyerekmatiné volt.

Olvastam egyszer egy kísérletről, vagy talán a tv-ben láttam, nem tudom már, ahol egy önként jelentkező tesztcsoportot hermetikusan elvágtak minden külvilági kapcsolattól és kapcsolattartási lehetőségtől. A  kísérletet még a tervezett zárás előtt felfüggesztették, mert a tesztalanyok egy részénél a drog-és alkoholfüggő szenvedélybetegeknél tapasztalt pszichés és fizikai jelek kezdtek mutatkozni. Ránézel erre a képre, és tudod: innen nincs tovább. És kár a gőzért. Ez egy drog. Mindenkit ledarál. Engem is.

Az otthonod meleg-e?

Nagykovácsiban laksz, és nincs alternatív fűtési mód a házadban, lakásodban. Egy átlagos telek 18 millió forintba kerül a faluban, és ha építkezel, a határ a csillagos ég, de alternatív fűtést nem terveztél a házba. Az építész se, mert egy kandalló, még a legdizájnosab űrtechnológiájú is, lerombolná a minimál-neobauhaus-feng shui látványvilágú, letisztult techno-fasiszta nappalid harmóniáját. Így mondta? Áram és gáz. Árak emelkednek, válságok jönnek. Jól mondod: ha mindenki fával fűtene, szükség lenne még egy bolygóra. És a füst. A környezetszennyezés. Fával fűteni drága is. Nehéz is. Fát hordani, fát hasogatni, fát pakolni. Az ember összekoszolja magát és a lakást. Hazajössz, a ház hideg, kezdődik a tortúra a tűzgyújtással. Lassan lesz meleg, este meg fuldokolsz a hőségtől, mondták neked mások. Egy olyan településen laksz, amelynek a földrajzi jellemzői miatt, itt, az extrém időszakokat leszámítva, hála az égnek, még a nyarak is hűvösebbek. Ez jó.  A téli időszakok viszont ugyanezen okból, kifejezetten hidegek. Ez rossz. Az egész falu egy szélcsatornában fekszik. Itt még az ónos eső is vízszintes jégcsapokban tud ráfagyni a fákra. Hegyvidék, meredek domboldalak, olykor járhatatlan utak télen. Odakint tombol a jégvihar, hat centi vastagon borítja a jég az utakat, még autóval kimenni is életveszélyes, a fák dörögve szakadnak szét, és te odabenn ülsz. Nyolc pulóverben alszol, hét pokróc alatt, mint az egyik szomszédom. Bemenekülsz a nagyihoz, a nagyvárosba. Ha maradsz a faluban, és kilépsz az ajtón, az életedet kockáztatod, de nálad sehol egy kandalló, egy csempekandalló, egy cserépkályha. Még a egy kéménybementi nyílás sincs a falon, ahová egyszer, esetleg, majd, később, valamikor, talán. Nincs víz, és még palackozott ásványvízből sem tudsz készíteni egy teát a kandalló platniján, miközben az áram visszatérésére vársz. Egy napig. Két napig. A jégkatasztrófa legrosszabb verziójában, azzal számoltak az illetékesek, hogy négy napig nem lesz áram Nagykovácsiban. Addig teamécsesekkel fűtesz. 

Értem.

Képtelenül

Az árnyékos oldal. Megteremtem a hangulati bevezetését a harmadik fejezetnek.

A Polgármester Asszony viszonylag hosszan panaszkodott a jégkatasztrófa után, a 2015. januári Böngészőben arra, hogy a rádióállomások mennyire elhanyagolták a nagykovácsi helyzetet: “…Az eset óta sok támadás érte az Önkormányzatot amiatt, hogy nem volt megfelelő a lakosság tájékoztatása. Sajnos rá kellett jönnöm arra, hogy kevésbé vagyunk érdekesek, mint egy budapesti kerület, hiszen kiderült, hogy a XII. kerületről (ahol kisebb területet és kevesebb lakost érintett a veszély) folyamatosan sugároztak híreket a rádióban, míg rólunk, nagykovácsiakról bizony megfeledkeztek. Pedig elemes rádiót vagy autós rádiót többen tudtak hallgatni. Hiába jöttek sorra a Tv-stábok, televíziót az áramhiány miatt senki nem tudott nézni, a rádióállomások pedig nem próbáltak felkeresni minket. Az is meglepő volt számomra, hogy a rádióban még a 63-as buszjáratról sem adtak tájékoztatást. Mindebből az a tanulság, hogy csak magunkra számíthatunk!…”

  • Nem vagyok a rádióállomások ügyvédje. Nem dolgozik ott ismerősöm, rokonom, szeretőm, barátom és üzletfelem.
  • Nem a rádióállomások feladata a nagykovácsi lakosság tájékoztatása. Ez a Polgármesteri Hivatal feladata és törvényi kötelezettsége, szigorúan rögzített jogszabályok és eljárási protokoll alapján.
  • Nem hallgattam rádiót. Nem tudom igazolni vagy cáfolni minden részletében, Kiszelné Mohos Katalin állításait a rádióhírekről. Először kedden, pontosan 15 órakor jutottam hozzá a hírekhez, amikor visszajött az áram, és akkor is elsősorban a TV-re/online hírportálokra vetettem rá magam, mint a kiéhezett édesszájú-szenvedélybeteg a dobostortára. Hír Tv, 15 órás hírek: KMK egy az egyben, élőben.
  • Nem ismerem a december 1.-i rádióhíreket, kevés a visszakereshető, archívált anyag. De azért megjegyzem: egész nap, különösen a délutáni, esti óráktól kezdve egyre sűrűbben, mindenhonnan ömlöttek a hírek a média egyéb szereplőinél (TV, online) ,így teljesen valószínűtlennek tartom, hogy a magyar közszolgálati rádiócsatornák egyetlen szót sem ejtettek az egyre romló Nagykovácsi állapotokról. Tény, hogy pl. a Kossuth Rádióban az aznap reggeli 180 percben nem,(ezt megtalálható) de szerintem kizárt, hogy ez utána is így maradt.
  • Nagykovácsiban csak hétfő kora délután szakadt meg mindenütt, véglegesen az áramszolgáltatás (nálunk pl. már délelőtt) és a szolgálatok hétfő délután szóltak a polgármesteri hivatalnak, hogy a főút közlekedése teljesen összeomlik, ha tehát eddig esetleg nem volt hallható számottevő vagy részletes információ a rádiókban, még az is érthető lenne.
  • 2014. december 2.- án, a Kossuth Rádióban, a reggel hat órakor kezdődő  180 perc című hírműsorban négy alkalommal említették Nagykovácsit: bemondták, hogy forgalomkorlátozások vannak(útinform, BKK info) illetve lehetnek a felsőbb régiókban, 6 óra 41 perc 26 másodperckor konkrétan bemondták, hogy a 63-as busz nem közlekedik az Erdészház és Nagykovácsi -Tisza István tér között, de ami az egyik legfontosabb, 8 óra 17 perckor, élőben kapcsolták az egyik, Nagykovácsiban rekedt munkatársukat, (B. ZS. ) aki gyakorlatilag részletes helyszíni beszámolót adott, az általa ismert/tudott/tudni vélt adatokról és tényekről, -amit nagyrészben az ismerősei/barátaival való telefonálásból tudott meg- és amit aztán 8 óra 35-kor pontosítottak (lefogadom, hogy Nagykovácsiból hívta fel valaki a hírműsort, 20-as számon, talán éppen egy hivatali dolgozó vagy kedves rokon) egy friss információval: Nagykovácsi nem közelíthető meg! Bemondták másodikán reggel, 8 óra 35 perckor.
  • A Polgármester Asszony tehát egy kicsit túltolta, mint egyszeri autós a falu határában, aznap reggel: nem igaz, hogy a rádióban nem foglalkoztak Nagykovácsival, és a Polgármester Asszony állításával szemben, azt is bemondták, hogy a 63-as busz nem jár.
  • A kereskedelmi rádióállomások arról számolnak be, amiről akarnak. Nincs benn a munkaköri leírásukban, hogy Nagykovácsival, vagy bármely más településsel kiemelten foglalkozzanak katasztrófahelyzet idején. 
  • A közszolgálati rádióállomások is arról számolnak be, amiről akarnak, de ez nem azt jelenti, hogy ne tudósítanának/tudósíthatnának azonnal bármiről, ami belefér a műsoridőbe és a közszolgálatiság tárgykörébe tartozik. Extrém állapotok idején (háború, országos ipari-természeti katasztrófa stb.) pedig egyenesen kötelezik őket erre, ahogyan a hatóságok, az összes létező hírcsatornát és frekvenciát az ellenőrzésük alá vonhatják. Lefogadom: azonnal, egy nyikk nélkül, -ahogyan bizonyítottan meg is tették- bepréseltek volna a hírekbe egy rövid tájékoztatást Nagykovácsiról, ha kéri őket erre valaki a faluból. Akár már hétfőn, amíg volt áram.
  • A kereskedelmi és a közszolgálati rádióállomások anyagi és műsoridő kapacitása is kötött: nem tudnak mindig, mindenről beszámolni. Nincsenek mindig, mindenütt ott. Válogatnak a hírekből. Ezzel az erővel a Pilis, a Visegrádi hegység, a Börzsöny a Mátra, a Gerecse, a Vértes és a Bükk összes érintett településének vezetője panaszkodhatott volna a rádiók hírszerkesztőire. Válassz!
  • Én a XII. kerület polgármestere helyett is vitatom azt a megállapítást, hogy ott kisebb területet és kevesebb lakost érintett a veszély: Pokorni Zoltán többször nyilatkozott a médiában az életveszélyes helyzetről, és arra kérte a kerületének lakóit, hogy még a kertbe se menjenek ki, ha nem muszáj, mert az életüket kockáztatják. Igaz, hogy többnyire a hegyvidék felső karéjában pusztított a jég, de a kerület akkor is 26 négyzetkilométer, és 58.000-en laknak benne: a jégkár által legdurvábban érintett hegyvidéki övezetben majdnem 8.000-en. Nagykovácsiban meg ∼7000-en. Kissé valószínűtlen tehát, hogy Nagykovácsiban több embert érintett a jégkatasztrófa, mint a XII. kerületben.
  • Az ilyen jellegű összehasonlítgatás, ilyen helyzetben, eleve nem valami menő. Nem úgy tűnik, hogy a XII. kerületben unatkoztak. Rogyásig találni fotógalériákat és beszámolókat a kerületet ért pusztításról.
  • Az én jégkatasztrófám nagyobb, mint a te jégkatasztrófád. Ezt inkább nem kellene erőltetni, bár nekem tulajdonképpen hasznos, mert hizlalja a blogtémákat, mint ónos eső a jeget.
  • Nagykovácsiban nem minden mobilszolgáltató dobta be a törölközőt. Ahogy hallottam, a 20-as számok többnyire működtek. A Böngészőben, Sz. O.-nak,az óvó néninek fiktív naplójának beszámolója szerint is (11.oldal) még a Polgármester Asszony is tudott telefonálni róla, legalábbis reggel 6 órakor, még biztosan. Amennyiben valóban működtek, lehetett volna telefonálni a rádiók szerkesztőinek.
  • Honti Zoltán, Hétfőn, 250 telefonhívást bonyolított le: 5 egységet irányított egyszerre, beszámóló-kötelezettséget teljesített a központi katasztrófavédelmi parancsnokság, a polgármesteri hivatal meg a Kitudja felé. Talán belefért volna még egy hívás a készletbe: a Polgármester Asszony kérhetett volna segítséget/információt tőle vagy a helyben lévő P. T-től, hogy segítsenek már egy kicsit, mert a rádiók hanyagolják a falut.
  • Lehet szólni a képviselő-testület fideszes tagjainak, hogy mozgósítsák egy kicsit a kapcsolatrendszerüket és tegyék magukat hasznossá: hassanak oda, némi információcsepegtetés kieszközléséhez a rádiókban, Útinformban, BKK infóban. Valahogy az az érzésem, hogy összejött volna.
  • Ha az összes kommunikációs csatorna elpusztult, az összes mobilszolgáltató bedöglött, akkor autóval (tűzoltó/rendőri kivezetéssel a biztonságos zónáig) is el lehetett volna menni a közszolgálati rádiók szerkesztőséghez. “Jó Napot Kívánok, bocsánatot kérek a zavarásért, Szemesy Barbara, a Fidesz-KDNP tagja és Nagykovácsi Nagyközség alpolgármestere /dr. Fegyveres-Fiskál Gábor Nagykovácsi Nagyközség külsős alpolgármestere vagyok, meg szeretném kérdezni, tudnának-e segíteni katasztrófahelyzetben lévő kicsiny településünknek egy pár mondatos híradással, ami pl. a közlekedési információkra és a melegedőkre vonatkozik, roppant hálásak lennénk, áldja meg Önöket, a Kossuth Rádiót, a Petőfi Rádiót, a Duna World Rádiót és az ORTT is az Isten. Azt mondta nekünk a Bakondi úr, hogy szabad ilyet kérni. Tényleg szabad? “ Csak udvariasan. Kedvesen. Semmi erőszak.

A Falunak, en bloc, semmiféle szégyenkezni- vagy magyarázkodnivalója nem volt. Emberileg különösen nem. A legnehezebb körülmények között is jól teljesített, hatékonyan improvizált, és maximálisan kihozta magából azt, amit lehetősége, ereje és képessége megengedett. Polgárai sokkal többet tettek, mint, amit bárki elvárhat tőlük. Ezt a vetítést a Böngészőben, a csúnya és gonosz rádiókról, irgum-burgum, és a szegény, partvonalra tolt Nagykovácsiról, azt hiszem ki lehetett volna hagyni. Pláne utólag, a fentiek fényében. 

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr748137484

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2020.12.11. 07:17:28

Szolgálati közlemény:

Annak idején, amikor elkezdtem írni a blogot, nem küldtem át a posztokat semmiféle helyesírás-ellenőrző programon, mert mindig jó/kitűnő voltam fogalmazásból/irodalomból/nyelvtanból, és bíztam önmagamban írás közben, és ma is jól teljesítek azokon az online nyelvtani teszteken, amikor pl. egy-egy hírportál ilyen jellegű cikkekkel szórakoztat, mert ilyenkor 10/10 az eredmény. Azzal azonban nem számoltam, hogy azóta megöregedtem, és gépelni egészen más, mint tollal írni. Most visszamenőleg ellenőrzöm a posztjaimat (nem sorrendben haladva) és kijavítom a talált hibákat, elütéseket. Biztos ebben a kommentben is van. :-)

Azt is tudjuk, hogy a nyevtannácik seggfejek, ez tudományosan igazolt tény.

index.hu/mindekozben/poszt/2016/04/04/nyelvtannacik_seggfejek/

A leírt szöveg mennyiségéhez képest, elenyészően kevés hibát ejtek, jellemzően betűk maradnak ki, tehát elütésekről, félreütésekről van szó, és kevesebb a nyelvtani hiba.

De azért basszam már meg azt a kibaszott, kretén, ostoba fejemet, kurvára tudom szégyellni magamat azért, hogy ezt annak idején nem tettem meg, és minden olvasómtól bocsánatot kérek azért, ha olvasás közben ilyen bosszantó szarságokba ütközik. Ebben is volt nyolc hiba. (ennyit talált a program) Nem sok, de akkor is, na.

Azért rendületlenül haladok, lassan csak a végére érek a feladatnak, és kijavítom az összes -főleg 2019 előtti posztot.

Még egyszer, bocsánat. Mea Cupla, Mea Maxima Culpa.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2020.12.11. 07:20:11

"Dékány Angella: Mosoly,szimpátia és lájk!"

Láttam ezt a kommentet anno – tényleg– , de rejtély, hogy miért nem reagáltam rá akkor.
Talán nem késő, így öt év után :–) Köszönöm.
süti beállítások módosítása