A boldogság vára. Az, valóban.
„E vár ezután Boldogkőnek neveztessék, mivel a hét szép leány, a hét tündér itt volt a legboldogabb!” -így szól a legenda a Kék-túra egyik állomásának és ugyanakkor a Zemplén egyik kedvelt turisztikai célpontjának számító vár névadásáról. A hányatott sorsú, sokszor gazdát cserélt, trónviszályok és lázadások, forradalmak és bosszúhadjáratok, hanyagság és elhagyatottság viharait is átvészelő várat, amelyik minden őt ért pusztítás ellenére még így is az egyik legjobb állapotban megmaradt középkori erődünk volt, végül az Európai Unió pénze virágoztatta és virágoztatja fel, folyamatosan: ahogy a Zemplénben mindent. Egy olyan durva kontrasztokkal szabdalt megyében, mint BAZ megye, eleve minden kulturális/történelmi/gazdasági kapaszkodó többletjelentéssel bír: a lokálpatriotizmus életben tartása, a gyökerek táplálása itt nem csak afféle hobbytevékenység, és erről szól minden beruházás, ami a megyét táplálja.
A Füzéri vár után, a Zemplén csodáit bemutató országjárásom második, kedvcsináló állomása: Boldogkőváralja vára.
Boldogkő, a falu felől.
A Zemplén minden egyes vára mély romantikával átitatott, de talán Boldogkő vára az egyetlen, amelyik inkább meseszerűnek hat, mint véres történelmi események létfontosságú erődítményének, amelynek pedig kulcsszerepe volt a völgy, a síkság útvonalainak ellenőrzése felett és évszázadokon át hordozta a magyar történelem sebeit. Egy vicces és kedves, vidám fickókkal és kalandokkal teli gyerekképregény lapjain is elférne, ahogy sárkánytaréjos hosszú nyakával páváskodik az andezittufa sziklák ormán: nincs olyan rajzoló/illusztrátor, akit ez a formavilág ne ihletne meg.
Az ilyen helyeken kötelezőnek számító várjátékok, harci bemutatók, jelmezes felvonulások/tárlatvezetések mellett, ahogy elnéztem, a vár ősidők óta a környékbeli gyerekek kedvenc kardozós-rohamozós játékvára: erre következtettem legalább is a helyszínen, amikor egy iskoláscsapattal kerültünk össze a látogatás során. Boldogkőváralja vára nyilvánvalóan a környékbeli óvódákban/iskolákban is kihagyhatatlan program. Egykoron, amikor még a vár kevésbé volt őrzött és védett, a a csibész kölyöklányok és bandájuk állandó célpontja volt: "nyaranként, szünidőben, minden áldott nap felgyalogoltak, hogy kiüljenek a legmeredekebb, kinyúló várfalra," és kilógassák a lábukat a mélység fölé. Egyesek közölük azóta Nagykovácsiban laknak, és minden bizonnyal óvó szeretettel arra tanítják a gyerekeket, hogy ilyesmiket csinálni nem szabad...és persze ma már a várban sem tehetnék meg.
Hja kérem, valószínűleg örök rejtély minden szülő számára, hogy a gyerekei, hogyan élik túl az eszetlen és vad gyermekéveket: ha visszagondolok a székesfehérvári lakótelep nyers valóságában eltöltött utcai háborúink és őrült játékaink sorára, én sem értem, de azt tudom, hogy anyám és apám aggódás-ráncainak számát szépen gyarapítottam. Ó, és ha még egy ilyen várunk is lett volna, mint a Boldogkőváralja gyerekeinek...az lett volna az igazi!...életveszély. Gondolj bele: gyerekek, akik minden nap felnéznek erre a könnyen elérhető, csábító, vonzó, titkokkal teli mesevárra, ami éjszakánként halkan duruzsol a fülükbe a lovagokról, a kardokról, a páncélokról, a hősi tettekről, a nemes és nagy honvédő harcokról, a királyok hadjáratairól. És amikor a heves záporok felhőiben a villámok hasogatják az eget a várfalak, a tornyok sötét sziluettje felett, és misztikus fénybe borul a táj? Az a Sárkányok ideje, ami beindítja a fantáziát.
Persze, minden vár megpörgeti a képzelet fogaskerekeit, de például az égbe szökő Füzér gyönyörűen fenséges, de ugyanakkor kissé fenyegető, kemény tiszteletet ébresztő és hideg büszkeségével szemben, Boldogkő sokkal egyszerűbb, emberközelibb, a falu lankáinak közeli kincse, a gyümölcsösök és a lágy mezők között. Füzér a középkori várak klasszikus hangulatát hozza, amely annyira jellemzi az Európa hegyormain magasodó sziklavárakat: a Végtelen Hatalom, az Kíméletlen Erő, a Megközelíthetetlenség és a Legyőzhetetlenség illúzióját és vágyát sugallva. Boldogkő barátságosabb arccal néz vissza ránk, elfeledtetve a vár eredeti célját és a zord időket.
Talán nem véletlen, hogy a 2009-től kezdődő, teljes felújításon átesett várban többek között (érme, fegyver, páncél könyvkiállítás mellett) éppen egy olyan kiállításba futottunk bele (nem tudom állandó-e), amely hűen igazolta a vár gyermekien hívogató jellegét: magának a várnak a makettje, valamint többségében a magyar és kisebb részben a világtörténelem nagy csatái, illetve zsánerjelenetek a középkori várak életéből, több ezer aprólékosan kimunkált ólomkatonával/ólomfigurával, részletgazdagon, a gyönyörű kivitelezésben és nagy odaadással, végtelen türelemmel kialakított terepasztalokon. Én természetesen csak felvillantok belőlük néhányat, de Igazi Mestermű az összes, látni kell, le a kalappal az alkotók előtt. Az iskolás gyerekek megszállottan tolongtak az üvegvitrinek mögé rejtett harci jelenetek előtt: a kimerevített történelem miniatűr és zanzásított pillanatai, madártávlatból. Hunok/magyarok, tatárok, törökök, kurucok, labancok, franciák, oroszok...lovasok, gyalogosok, muskétások, íjászok, naná. A felnőtt ligában játszó, de a Homo Ludens énjüket őrzők hasonlóképpen elmerültek a látványban. A Füzéri várban Kőnig Frigyes rajzaiból/akvarelljeiből álló (a link csak ízelítő, ennél sokkal több volt, interaktív térképekkel, sok kísérő információval), a Kárpát-medence várait bemutató, szívfájdítóan csodálatos és nagyszabású kiállítása volt látható: az egy klasszikus, felnőtteknek szóló művészeti és történelmi tárlat volt. Boldogkőváraljához, a legnagyobb teremben elhelyezve, nagyon is illett ez a meseszerű bemutató: a vár lelke rendíthetetlen ólomkatonákba öntve, és Andersen óta tudjuk, hogy ennek milyen nagy jelentősége van.
Boldogkő: mesés. A kilátás is. Odalentről nézve, nem is gondolná az ember, milyen lenyügöző magasságba visz az útja. Gyalogosan sem vészes, de az autóparkoló a vár tövében van, ha valaki megrémülne. Füzér esetében ez egy 20 perces sétát jelent még a parkolóból, -de az sem ad aggodalomra okot, szépen kialakított út- itt pedig gyakorlatilag bezuhansz a vár kapuján az autóból. Idősebbek is elkezdhetik, csak semmi megrettenés. Kis fáradságért óriási kárpótlás.
Jó honfitársaim, ha jön a tavasz, a nyár, az ősz, bármikor, ha úgy alakul, ki ne hagyjátok ezt a helyet a bakancslistáról a Zemplénben.
Vár rátok a Boldogság.
Legyen a várról egy drónfelvétel is, ilyenekkel jómagam nem szolgálhatok. forrás: itt
♣
A blogposzt összes fotója itt található egyenként, ide kattintva pedig diavetítésként is átpörgethető.