Mottó 1.: "Annak az országnak, ahol az emberek az utcaseprő szeme láttára dobálják el a szemetet, annak az országnak vége." Moldova György
Mottó 2. Winter is Coming. ( a Starkok jelmondata, Trónok harca)
forrás: 444-en találtam, a kommentszekcióban, az alkotó (számomra) ismeretlen
Bloggertárs.
Talán mindaz, ami e blogposzt témája, nem történik meg. Bár ha Moldova Györgynek igaza van -és szerintem igaza van, mert én nem egyszer voltam szemtanúja a fent említett esetnek- akkor ennek az országnak már vége, így illúzióim nincsenek.
De talán tévedek. Talán csak túl sötéten látom a jövőt. Talán csak arról van szó, hogy a politikai közélet viharai megzavarták a relitás-detektorom érzékekőit, és hibás jelzéseket küldenek vissza a NER-hurrikán magjából. Talán túlzásokba esek. Talán rosszul látom én ezt.
Talán az öreg és megcsontosodott szellemiségű Viktor Houdini ezt semmiképpen sem lépi meg. Főleg a jelen helyzetben nem, amikor az egyébként meglehetősen szerény intellektusnak tűnő Sargentini képviselő asszony, akire jómagam egy szolid szombati vendégség ebédjéhez szükséges alapanyagok beszerzését sem bíznám rá, az újságcikkekből összeollózott, de a kormányzatra még így is rendkívül kínos és elfogadott jelentésével, többek között éppen demokrácia alapvetésének számító jogállamiság hiányával, a véleménypluralizmus, hiteles tájékoztatás, illetve a sajtó-és véleményszabadság platformjainak beszántásával szorongatja a Mester tökét, és vádolja meg őt ország-világ előtt. Most, jelen helyzetben, nem fog kockáztatni, és nem ad muníciót az ellenségei kezébe. Már eljött a fasisztázók alkonya, és minden az ő kezére játszik, bolond lenne kockáztatni. Elég egy késelő Párizsban, és máris csörög a bevétel a migráns-kasszában...s talán jogosan is, ez ügyben bármikor fogadnék rá, és meg is tettem. Talán nem ad a politikai ellenlábasainak egy ilyen magas labdát.
Talán nem.
Talán mindaz, ami itt történt nem a gonoszság, hanem a piacgazdaság és az élet farkastörvényeinek, illetve a politikai csatározás melléktermékének természetes része. A Népszabadság, a Magyar Nemzet, a Heti Válasz, a Figyelő, a Hír tv, a Tv2, "az RTL-t megveszi nekem a Roszatom" , az M1 illetve a teljes közszolgálat, az origo, a megyei napilapok végtelennek tűnő sora, az állami (értsd: adófizetői) pénzekkel/hirdetésekkel vastagon kitömött és felszínen tartott fidesz-szennymédia nem valamiféle NER-összeesküvés és erőszakos médiapiaci átrendezés eredményeképpen került szorongatott helyzetbe, szűnt meg, tűnt el, olvadt be, került megszállásra vagy éppen virul, terjed, mint a fertőzés, és karaktergyilkol vidáman, hanem egy átlagosan rosszul teljesítő, dohos és bűzös, kicsit sárgább és kicsit savanyúbb, de még mindig demokráciaként működő, és ezernyi gazdasági, politikai, jogi szállal az Európai Unióba ágyazott kis országnak a szomorú, szánalmas, 28 éve tartó vergődésének a lenyomata. Bár rosszul néz ki, mint az alkoholista hányása a luxushotel bejárata előtt, de feltakarítható és eltakarítható kellemetlenség. Javítható. Korrigálható.
Demokrácia. Én hiszek ebben: Magyarország, egy demokratikus jogállam. Ha nem hinnék benne, már csatlakoztam volna ahhoz az ötszázezerhez vagy tenném, amit magyar tesz, ha a hazáját fenyegeti külső-belső ellenség. A magyarok: EU pártiak, minden felmérésben az élmezőnyben vagyunk. Széllel szemben nem lehet hugyozni, vagy nem sokáig, ezt még a felcsúti gyerekek is tudják, és az EU pénze, (ellopható és zsebekbe átcsatornázható pénze) támogatása, hitele, ereje nélkül, gyorsan előkerülnének itt a kötelek, aztán folyhatna a pártos honfivér.
Tehát, mondom, talán tévedek. Öregember vagyok, már nem nagyon értem ezt a világot, az országot még kevésbé. Mert Erdogan a mi barátunk, megmondta a Vezér. Az. A tied. Na, mindegy.
De tételezzük fel, hogy nem tévedek. Akkor viszont itt valami nagy baj készülődik.
Nos, én úgy látom, Orbán Apánk/a fidesz/a kormányzat, a NER, kinek személye egy és ugyanaz, el fogja taposni az Index hírportált. Ez a célja, erre gyúr. Megszerzi, megveszi, felvásárolja, aztán bedarálja, bezúzza, origósítja, kizsigereli, kifilézi, a maradékot pedig odadobja a macskáknak.
Az Index nem az egyetlen és nem is az utolsó, de mindenképpen a független és szabad újságírás országos szinten is legerősebb, legnépszerűbb, leglátogatottabb végvára, és ha az index elesik a "többi végvárat úgy rázza le magáról a török, mint kutya a vizet." Nem ez lenne az első próbálkozás erre, bőven érte már kormányzati nyomás és befolyásolási kísérlet korábban is a hírportált (Tóta W. 2011 interjúja szerint is, amiből balhé lett később) és azt az alapító-főszerkesztő se nagyon cáfolta, hogy az oligarchikus genyóság mindig is próbálkozott a hírportál körül.
Most viszont szintet léptek a fiúk. Ez már nem játék. Ez már vérre megy. Olvasd el a linkelt cikket. Könnyű elveszni a tulajdonosi háló, a megszerzett jogok és az üzleti tranzakciók adok-veszek dzsungelében, -bár valójában, nem olyan bonyolult- de az a blogger, aki életében két másodpercet foglalkozott azzal a felülettel, amelynek a lehetőségeit élvezi és szellemi, erkölcsi vagy akár anyagi hasznát beszebeli, az most egyetlen másodperc alatt összefosta magát, mert a nyers lényeg tündöklő ragyogással ott virít a cikk soraiban.
A blog.hu az index tulajdona és szolgáltatása. A blog.hu az egyéni gondolatok naplószerű megjelenítésének egyik legnépszerűbb virtuális tere, e vonatkozásban szerintem a közelébe sem jut senki és semmi. A számmemóriám elég gyalázatos, de ha jól rémlik a nyitás után néhány évvel már 300.000 (háromszázezer !) blog futott rajta, ebből 25 000 aktív, és vezérblogjai/legnépszerűbb és leglátogatottabb blogjainak kb. 700 tagot számláló listája, (saját becslés) a maguk műfajában, mint önálló tartalomszolgáltatók, óriási látogatottságot, oldalletöltést, kattintást generálnak az indexnek.
A blog: rétegműfaj.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hatása ne terjedne túl azon a körön, amelyben a bloggerek és az olvasóik mozognak. Ékes bizonyítéka ennek, hogy a médiapiacért folytatott háborúban, ahol minden szegmens megszerzéséért kíméletlen küzdelem folyik, a blogok is igazi politikai harci terepnek számítanak. Már 2015-ben, az Orbán-Simicska párbaj idején ki lett adva az ukáz, hogy fel kell építeni egy párhuzamos blogbirodalmat a blog.hu-val szemben, ami a politikai blogjaiban alapvetően mindig is egy, az adott kormányzattal szembehelyezkedő( !) ellenzéki-renitens közegnek számított, és sajátos véletlen, hogy az igazi felfutása éppen az Orbán-rezsim idejére esik, így elsöprő többségében -és a kies magyar valóság eseményeit látva, talán nem is véletlenül- kifejezetten baloldali/liberális/antiorbánista/NER-elllenes... blogposztok kerülnek túlsúlyba, de nem kizárólagosan. A blog.hu az a terep, ahol a jól megírt független és szabad vélemény is helyet kaphat: nem véletlen, hogy az LMP-DK-JOBBIK-MSZP szimpatizánsok a saját blogposztjaikon keresztül, illetve a többiek blogposztjai alatti kommentszekcióban olyan elszántan ütik egymást. Nem kellenek tehát ehhez a fidesz-tálibok és fizetett trollok, akiknek egyetlen célja és feladata, hogy ha már ennyire alulmaradt a rezsim a blogtér feletti uralomért folytatott harcban, akkor legalább az értelmes párbeszédet vagy a józan kommunikáció esélyét szétzúzzák a kommentszekciókban. Kivéve pl. az olyan blogokban ahol a blogger megunta az állandó hadakozást velük, és előszűri/felszámolja a kommentelési lehetőséget, vagy az olyan blogokban, mint az Örülünk, Vincent?, ahol a blogger tűzzel-vassal kiirtotta az összeset és állandóan őrt áll...teszem hozzá, teljesen elfogadható módon és nagyon helyesen.
Ami azonban szerény javaslatomat érinti, azt nem pusztán -sőt- a politikai bloggereknek címzem.
Már mondtam: Az Index: hatalom. Ami az indexen megjelenik, az valamilyen formában mindenütt megjelenik. Oknyomozó és véleménycikkei, elemzései és tudósításai, képriportjai és videói, szakmai hírrovatai és beillesztett társoldalai, a napi “ kis színesek” és a főoldalt támogató (index 2) blogszekciója, minden érintett számára jelentenek valamit: az olvasóknak örömet/a tájékozódás lehetőségét, a médiapiac többi szereplőjének irigységet, a célba vett politikusoknak okot a gyűlöletre.
És ez a lényeg. A blog.hu mindig a rezsim bögyében volt. Már a Századvég, sok év után kiperelt elemzése is kimondta: a jobboldal is tehet a ballib bloguralomról:
Magyarországon a blogos piac hozzávetőlegesen 80 százalékát egy cég, az lndex.hu liberális és módfelett belterjes szerkesztősége határozza meg. Az Index szívóhatásának következményeként az elmúlt nyolc évben a blogszolgáltatók közötti verseny gyakorlatilag megszűnt, a talpon marad felületek közéleti véleménybefolyásoló képessége leszűkült
Érdemes alaposan elolvasni a vs. cikkét arról, mennyire érzékeny és fontos kérdésként hivatkoztak az elemzésben a fidesz médiamunkásai a blogokra:
"nagy jelentőségű, a véleménynyilvánítás és a szólásszabadság fokmérőjeként is működő felületként határozza meg a cég."
„A blogok szabadsága a sajtószabadság ügyével egyenértékű, vagy azt jelentőségében meg is haladó, érzékeny politikai kérdés” – írják az elemzésben, kiemelve viszont, hogy „objektív blog nem létezik, az egyes blogokat az különbözteti meg egymástól, hogy milyen mértékben törekednek szubjektivitásuk elfedésére, mennyire akarnak pártatlannak látszani.”
Ez a cinizmus önmagában is gyomorforgató persze: a rezsim hóna alól kitekintve az elemzést végző nertársaknak szinte felfoghatatlannak tűnik és elfogadhatatlan, hogy léteznének autonóm, független, önálló személyiséggel és természetadta, neveltetés és szociokulturális közeg alakította, saját integritással bíró emberek, akik nem a pártok által kiásott lövészárokmentalitás szerint rendezik be az életüket, és gondolataikat nem az aktuális pártpolitikai utasításnak rendelik alá. A függetlenség, a szabadság, az autonóm személyiség/online hírportál/bárki és bármi: halálos és esküdt ellenség, aki veszélyesebb, mint a például jól azonosítható balliberális tálib, mert irányíthatatlan, kívülálló, és döntéseiben saját akarattal bír.
A blog.hu ilyen értelemben, a rezsim ellenfele. A blog.hu az Index tulajdona. Ha az Indexet elkapják -értelemszerűen ő a nagy vad, a többi csak járulékos siker- a blog.hu-t is elkapták. Ahogy elkapják az indavideót, az indafotót,... a teljes indaszolgáltatást, és abban a pillanatban megszerzik a blog.hu-hoz tartozó teljes adatbázist is, az összes indapassal, az indapassokhoz tartozó összes e-mail címmel, azonosítóval, felhasználóval.
És az összes bloggal. Mindegyikkel.
Ha már az övék, szabadon dönthetnek az Index sorsa felett.
1. Eljátszhatják azt, hogy piaci okokra hivatkozva a tuljadonosi kör felszámolja a céget: a politikai támadások menetrendszerűen megérkeznek úgyis, de majd lehet hivatkozni arra -ha például az Origo és az Index is azonos tulajdonosi körbe kerülne- hogy portfolió tisztitás keretében az egyiket megszüntetik: két ilyen nagy látogatottságú, de azonos imidzsre épülő (lásd Echo Tv-Hír Tv párhuzam) online portál fenntartása nem indokolt. Alapból kirúgnak mindenkit, és az index összes társoldalát bezúzzák a virtuális darálóban. Természetesen a blog.hu-ra sem lesz szükség, megy a levesbe. Nagyon kilógna a lóláb, de még a lóláb fasza is, ha a pusztán a blog.hu politikai blogjait törölnék le: minden blogposzt pusztulni fog. Film, gasztronómia, barkács, animáció, építészet, képregény, állat, dekor, kis színes, humor, lélekbúvár, utazó, helyi témák,...minden megy a levesbe.
2. De maradhat a látszólagos szabadság is. Az indexet origósítják, figyelősítik, és az azonnal kirúgott régi újságírók helyét például örök kollaboránsokkal, megfélemlített médiamunkásokkal, a rezsim talpnyalóival, kiszolgálóival, rokonaival, hű pártkatonáival, nyuszi barátaival és üzletfeleinek rokonaival töltik fel. A szerkesztőség megkapja a napi parancsot a Lendvay utcából, és végrehajt, lóvé a zsebbe, fényes szelek, sej a mi lobogónkat. Ebben az esetben talán még a blog.hu is maradhat: de azok a blogok, amelyek eddig uralták a címoldal blogketrecét és az index 2-őt, soha többé nem jutnak címlaphoz. Ez utóbbi gyakorlatilag virtuális kivégzést jelent, ezt minden blogger tudja. A helyükre a reszimszolgák blogjai lépnek, napi 24 órában rettegve a migránsoktól, Brüsszeltől, Merkeltől, Sorostól, bárkitől, akire a NER rámutat.
Bloggertárs. Látod, végül csak eljutok a javaslatig is.
Én, innen a blog.hu peremvidékéről, azt javaslom neked, hogy villámgyorsan kezd elmenteni, lementeni, átmásolni az összes blogposztodat, szövegszerűen, az összes képpel, videóval, linkkel, forrással, vesszővel és kérdőjellel együtt, ha eddig ezt nem tetted volna meg, vagy eleve nem valami szövegszerkesztőből írtad eddig és töltötted be az adminfelületre a posztjaidat. Készíts képernyőfotót a blogod címoldaláról, ments el minden apróságot, ami a munkád nyomát őrzi.
Minden betűt, minden képet, minden inda-oldalról, akár visszamentve is, ha az eredeti kép nem lenne meg a gépeden.
Nyilván nem könnyű a linkek által jelölt cikkeket is elmenteni, de tedd meg, amit meg tudsz tenni: egy napon talán a te virtuális fiókod lesz az, ahonnan ezeket az írásokat elő lehet venni, mert az eredeti online oldal már sehol sem lesz elérhető.
Talán a te blogod lesz a történelem egy adott pillanatának lelkiismerete és emlékezete.
Én rengeteg blogot olvasok. Szeretem. Tanulni lehet belőle, szórakoztat, és némelyik sokkal igazabb képet ad egy társadalomról, mint bármiféle elemzés: érzékeny témákat boncolgatnak, az élet minden területét átölelik. És vannak blogok, amelyek mögött irgalmatlan mennyiségű munka, idő, energia, tudás áll: a blogger gyakorlatilag hivatásszerűen űzi ezt a szabadidejében, elképesztő mennyiségű olvasmány-filmanyagot begyűjtve, felhasználva, vagy az internet minden szegletét feltúrva cikkek, elemzések, tanulmányok után. Rénézésre némelyikben benne van a fél élete. Vagy az egész. Félreértés ne essék, az aktuálpolitikai blogok megőrzése is fontos -virtuális emlékezet és archívum, hű lenyomata egy korszaknak és az eseményeknek, de ez szinte nem is említhető egy napon azokkal a blogokkal, ahol a blogger majdnem lexikonokat és enciklopédiákat lealázó módon gyűjti egybe a tudást, akaratot, erőt, új gondolatot. Egyszerűsítem: vajon mennyi munka van a Vietnámi háború, a Lemil, a Filmbook, a Hét tenger blogposztjaiban?
Én hasonló munkastílusban dolgozom, kötetnyi információt mazsolázva, tudom miről beszélek. Kicsit nehezebb műfaj, mint orbánkurvanyázni három sorban, és várni az index címlapot meg a trollokat.
És mi van azokkal a blogokkal, amelyet 10 éve ír a blogger, vagy ahol a szerzők a átkeltek a határokon, és világ minden tájáról adnak hű képet az adott országról és egyben Magyarországról? Mennyi tanulság van ezekben a blogposztokban, örök mementóként szolgálva?
És ha holnap megpróbálsz bejelentkezni, de elutasító üzenet, és egy üres oldal fogad?
Mit teszel akkor bloggertárs?
Persze igazad van. A Népszabadságnak, a Magyar Nemzetnek is elérhető az archívuma, és a régi origós cikkek is bejönnek, meg ott vannak a szerzői jogok, meg az izé, meg a bigyó, admin-tulajdonos-szellemi termék, barátfüle. Mintha érdekelné bármi is ezt a bandát, aminek az erkölcshöz, joghoz, tisztességhez, becsülethez, etikához köze van. És vajon meddig élnek az archívumok? Gondolkoztál már ezen? Vajon meddig marad ez így? Vagy nem eszik olyan forrón a kását?
Akkor jó. Ha nem eszik olyan forrón, akkor majd együtt nevetünk a felesleges aggódásomon, ezen az elfogult, túlzó, nyilvánvalóan nagykovácsi Soros ügynökös-ballibsi bérrettegésen, és örülünk majd, hogy mégsem jöttek el a zord idők.
Ámen.