Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Zord idők

Gazdag, mint a Templom tér szegény egere

Templom téri történetek 1.: A Pénz útja, avagy Mennyibe került Nagykovácsi főterének rehabilitációja? - Egy 10 évvel ezelőtti újjászületés előzményeinek, tanulságainak és hatásainak krónikája.

2020. március 16. - zord íjász

Ez a négy fejezetre tervezett blogposzt-sorozat a Templom tér rehabilitációjának történetét mutatja be: négy történet, négyféle képgaléria. A történelmi és építéstörténeti tények nagyon objektívek lesznek, a megközelítés és magának a történetnek a körül járása nagyon szubjektív. Talán sikerül -esetleg eddig ismeretlen, új, digitális formában még soha nem közölt információk mellett- egy teljesen más megvilágítást is adnom Nagykovácsi legszebb terének, és közelebb tudom hozni azokhoz is, akik már annyira megszokták, hogy talán észre sem veszik, amikor átvágnak rajta. Persze, ilyen zord időkben -hiszen nincs még egy blog a blog.hu-n amelynek a neve úgy illene e szomorú mindennapokhoz, mint az enyém- talán nem számít egy 10 évvel ezelőtti történet, és talán azt kéne tennem nekem is, hogy beállok a sorba fokozni a feszültséget, de éppen ezért nem fogom megtenni. Van konkrétan Nagykovácsihoz kapcsolódó blogposztom, amit felrakhatnék e tárgykörben, de a vírushíradóból bőven elég annyi, amit 24 órában kapunk. Életfilozófiai szempontból pedig semmi mást nem tudnék hozzátenni, mint amit leírtam négy hónappal ezelőtt, máshol.

"...Vannak más szegmensek, ahol még fellelhetünk némi békét. Az a gond, hogy az életben egyetlen örökös és cáfolhatatlan tapasztalat létezik: végül, így vagy úgy, de mindig eljönnek a zord idők, így nekünk nem marad más, mint az, amit a bölcs és öreg Gandalf mondott Frodónak, amikor az kétségbeesett a Gyűrű terhe és rá váró zord idők gondolatától:

"Mind így van ezzel, aki hasonló időket megélt, de a döntés nem rajta állt, Frodó. A kérdés csak az, hogy mihez kezdesz az idővel, ami megadatik neked...."

Jó egészséget kívánok minden -az átlagos emberi hibahatárokon belül mozgó- jószándékú, becsületes, tisztességes olvasómnak és szeretteiknek. De ezt mindig, nem csak akkor, amikor egy ilyen dögvész pusztítja a keserűen magyar belle époque napjait. Mert most látszik igazán egyesek számára, hogy a tegnap, minden förtelmes politikai rútsága ellenére is, még a boldog békeidők közé tartozott. Amikor hiányzik annak, aki ezt nem tudta, vagy nem értette meg, hogy egy napon bármi okból, de véget érhet.

Majd ha elmúlnak a zord idők, jobban megbecsülik a szép napokat.

Talán.



Mottó: A jót könnyű megszokni.

 img_1478.jpgNagykovácsi, Templom tér, 2018. Október. /zord indafoto

A Pénz útja

1.

A 2008-as esztendőben -alig három hónapon belül- két súlyos sorscsapás is érte Nagykovácsit. 

Az Önkormányzat ugyanis kapott két levelet, és ezekben arról tájékoztatták, hogy az általuk beadott mindkét Európai Uniós pályázatot támogatásra érdemesnek ítélték. Az önkormányzat a két projektre összesen 340 millió Ft Uniós forrást nyert.

Ritka az ilyen jó rossz hír. Vagy ritka az ilyen rossz jó hír.

Az már tényleg csak hab volt a tortán, hogy az önkormányzat valójában egy harmadik, ám szerencsére önrész nélküli, illetve egy negyedik hazai pályázatot is megnyert ugyanebben az időben: ez utóbbi a hivatal szervezetfejlesztését szolgálta, 20 millió Ft értékben, és amelynek szintén volt egy 2 millió Ft-os önrésze. (az összegeket az általános ismertetőben kerekítem, a könnyebb olvasói befogadás érdekében, de ha nagyon szeretnéd: 19.964.000 Ft támogatás és 1.736.ooo Ft önrész) Ez a 2 millió már csak aprópénz volt a hirtelen nyakukba szakadó terhekhez képest. De a nagy teher is kellemes gond, ha ilyen, és ha valóban képes vagy megoldani a feladatot, amit bevállaltál. A Nagykovácsi önkormányzat amúgy is kimagaslóan teljesített az Uniós és hazai források megnyerésében, mert szinte valószínűtlenül sok, illetve nagy értékű pályázatot húzott be 2004 óta: ez egy fiókban várakozó és folyamatosan bővülő blogposzt anyaga. Nyilván nem adták volna be ezt a két pályázatot sem, ha nem akarják megnyerni, és nem bíznak a sikerben, de egy pályázatot megírni és beadni, az egy dolog. Megnyerni, az egy másik dolog.

Onnantól kezdődik a buli.

A Nagyszénás-kertben álló Kispatak Óvoda felépítésére elnyert 250.000.000 Ft, valamint a Templom tér rehabilitációjára elnyert 90.000.000 Ft egyszerre volt a kitörő öröm és az örömmel vegyes, bizsergető pánik forrása az önkormányzaton. Az új óvoda megépítéséhez 320.000.000 Ft-ra pályáztak, a Templom téri projekt felső értékét pedig 125.000.000 Ft-ban határozták meg. Ekkora összegekre adták be a pályázati anyagot: minél többet nyernek, annál biztosabban és annál közelebb jutnak a terveik megvalósításához. A megnyert Uniós támogatások mértéke mindkét esetben örvendetesen tekintélyes volt, de az önkormányzatnak még így is állnia kellett az önrész adott összegét, ahogy ezzel előre kalkuláltak is. Ez a két projektnél alapesetben is -tehát mindenféle, a beruházásokhoz kapcsolódó és a megpályázott összegen felüli költségen kívül, amelyről szintén tudták, hogy majd elő kell teremteni- összesen 105 millió Ft-os terhet jelentett: 70 millió Ft önrész kellett az óvodára, 35 millió Ft a Templom térre.

Irdatlan mennyiségű pénzre volt szükség.

A kérdés már csak az volt, hogy honnan és hogyan akasszanak le egy ekkora összeget.

2.

Az önkormányzat költségvetésének klasszikus bevételi forrásai a helyi adók,(telekadó, ingatlanadó, iparűzési adó, gépjárműadó stb.) a bírságok, a bérleti és különféle egyéb díjak, valamint a kötelező feladatellátás finanszírozásából egyre jobban kivonuló állam normatív és célzott támogatásai. Ezeken túl az önkormányzat pénzhez juthat akkor,

  • ha kiárusítja a családi ezüstöt, tehát eladja a vagyonát, és telkeket/ingatlanokat értékesít
  • vagy hitelt vesz fel a kereskedelmi bankoktól,
  • vagy kötvényeket bocsát ki.

Adók és egyéb helyi bevételek, állami támogatás, ingatlanvagyon eladás, hitel, kötvény, megnyert Uniós vagy hazai pályázatok: ezekből van pénz, ebben közös a sorsa minden önkormányzatnak, Nagykovácsitól Erdőbényéig. Csak Nagykovácsi kissé szerencsésebb földrajzi, gazdasági és szociokulturális közegben fekszik, mint Erdőbénye. Az önkormányzati cégek- mint amilyen a NATÜ vagy a méltán hírhedt egykori Nagykovácsi Viziközmű speciális önkormányzati bevételt jelent. Ezt a bevételt az adott cég működésére/feladatellátására fordítják, és a pénz áramlása egyirányú:  az önkormányzat tolja bele a pénzt a költségvetésből a cégekbe, ha kell, és amíg bírja. Az önkormányzat számára felajánlott önkéntes civil munkát és pénzügyi/tárgyi felajánlásokat, illetve a különféle jogügyletekből/perekből befolyó bevételeket most nem számítom, mert ezek egy külön kategóriát alkotnak, és amelyek teljesen egyediek és/vagy esetlegesek, bizonytalanok, nem tervezhetők, ráadásul Nagykovácsi esetében a pereskedések többnyire inkább elvitték a pénzt, semmint hozták.

2017. Július/zord indafoto

3.

A működési célú hitelfelvétel lehetőségét bármikor, évről-évre alkalmazhatta, ha akarta: ennek a pénzforrásnak a kihasználása bevett gyakorlatnak számított az önkormányzatnál Bencsik Mónika regnálása alatt, vagyis 2002-2014 között. A költségvetés bevételi főösszege ekkoriban már hosszú évek óta masszívan emelkedett a betelepülők miatt: a befizetett adóik és a bejelentett lakók után fizetett normatív támogatások gyarapították a büdzsét. (a normatív támogatás úgy emelkedett, hogy közben csökkent: miközben pl. Nagykovácsi lakossága rohamos tempóban nőtt, és ennek megfelelően a normatív támogatás végösszege is nőtt, a megnövekedett közfeladatellátás terheit nem követte arányosan a támogatás összege)

2004-ben 916 millió Ft-ból gazdálkodhatott Nagykovácsi, 2011-ben 1, 7 milliárd Ft volt a bevételi főösszeg. Általában  ∼1 milliárd és ∼2,2 milliárd Ft között mozgott ez a szám: ez az összeg az év közben is változott (változik mindig) ahogy a bevételek/kiadások alakították. De ahogy a 2,2 milliárd szintén kivételes alkalomnak számított, úgy az a 3 milliárd is, amit a 2014-ben húztak be: a Zsíroshegyi csatornaberuházás megnyert összege által feltornázott bevételi főösszeg igazi kuriózum volt. Bencsik búcsúajándéka az utódjának.

2019-ben 1,4 milliárd Ft volt az elkölthető pénz (ez az érték hosszú ideig nagyjából megfelelt volna a nagykovácsi átlagnak, de 2014 óta már magasabb) 2020-ban pedig 1.9 milliárd Ft. (1.881.391.000 Ft, ha szereted a pontos számokat)

Mivel önkormányzat a működési célú hitelfelvétel mértékét is mindig nagyon óvatos duhajkodással tervezte meg (a Bencsik-érában ez hagyományosan így működött) így ezeknek a hiteleknek a törlesztése nem okozott gondot. Falusiasan: ezeket a hiteleket ki tudta gazdálkodni, mert mindig csak annyi kölcsönt vett fel, amennyit biztosan vissza tudott fizetni. Ha valami változás történt a bevétel/kiadás vonalon, akkor negyedévente, a költségvetési tervek  kötelező módosításaival és kiigazításaival mindig masszírozhattak annyit a számokon, hogy legyen fagyipénz a kasszában, az alszámlákon. Ráadásul a pénzügyi manőverek terén is jól mozogtak: Bencsik az önkormányzat likvid pénzeinek folyamatos befektetéseivel is 2009/2010-ben 20-30 millió Ft többletbevételt generált a kasszában. 

Az aktuális bevételi főösszeget, tehát az adott évben elkölthető/elköltendő pénz mennyiségét persze számtalan tényező alakította: a mélyen tisztelt lakosság ∼90 %-ának adófizetési morálja stabil volt, és most is az, így erre a mai napig is nyugodtan építhet az önkormányzat, de a hátralékok beszedésében már akkoriban is egyre jobban teljesített az önkormányzat, a bírságok behajtása is jól ment, így a klasszikus bevételek tekintetében alacsony volt a kockázat. Ezek a pénzek bejöttek, szinte maradéktalanul, illetve a kényszerűen bekalkulált késedelemmel/veszteséggel: hogy ez mennyi volt, az kiderült az évenkénti beszámolók, összesítések és költségvetési tervek bemutatásakor.

A veszteségeknek persze senki sem örült, soha: elbukott perek vitték a pénzt kifelé -ez utóbbiból volt durva is- illetve a behajthatatlan lakossági/céges tartozások lyukait kellett betömködni. A behajthatatlan követelések többségét  5 év elteltével, de olykor 15 évnyi bürokratikus kínlódás, fenyegetőzés, pereskedés után kukáztak le. Ezek jellemzően a 2000-es évek első nagyobb csatornaberuházásait érintették (Zsíroshegyalja, Nagyszénásalja), de pl. az 1993-as Ófaluban végzett csatornaberuházás is egy végtelen történetnek bizonyult. Ez utóbbinál az önkormányzat által megelőlegezett összeg egy hányada, -mert a nagy többség becsülettel fizetett a polgármesteri hivatal felé- végül szintén a kukában landolt: akadtak, akik különböző okokból ugyan, de soha nem egyenlítették ki a tartozásukat. Több millió Ft-ról kellett így lemondania az önkormányzatnak. 2006-ban pl. 4 millió Ft hátralékról, amelyek java része  az 1999. és 2000. évi szemétdíjak be nem fizetéséből jött össze. Legyen minden, de legyen minden ingyen, és ha valami elkészül (út, kátyúzás, tér, épület, közvilágítás stb.), akkor az biztosan drága,... az önkormányzaton meg amúgy is túl sokan dolgoznak, és jó az, ahol most vannak, azon a penésztelepen, ne akarjanak irodákat bérelni a Linum Udvarban, úgy sem csinálnak semmit (a dőlt betűs részről van egy remek képernyőfotóm, klasszikus újkori CBA-balhé komment a facebookon). Amikor az Önkormányzat 2007-től kezdve belevágott a Templom tér rehabilitációjába, nem csak a pénzügyi háttér megteremtésének nehézségeivel, hanem a magyarok örök nyivákolásával és is szembe nézett. A szar sem elég büdös a magyarnak. Egy részének legalább is, de sajnos ez az árnyék egy egész népre rávetül. (12. pont a linken)

Ezek a veszteségek azonban, bármilyen hervasztóak is voltak az önkormányzaton -gyanítom, hogy főleg emberileg, idegileg és lelkileg- gazdasági értelemben mindig elviselhetőek voltak. Nem sokat módosítottak a lényegen, amíg egy bizonyos mértéken belül maradtak. A nagy áruházláncok is kalkulálnak egy adott kárösszeggel, ami a lopásokból származik, -ettől még tesznek feljelentést- ,de amit a Tesco elvisel, azt egy kisközért már nem biztos, hogy kihever. Nagykovácsi: egy falusi nagyáruház.

Természetesen a nyertes pályázatok is megdobták az önkormányzat költségvetésének bevételi végösszegét, ahogy -lásd fent- az önkormányzat kötvénykibocsátásaiból származó bevételek is felfelé tolhatták ezt a számot. 

És Nagykovácsiban többnyire minden felfelé tolta.

4.

Egyszerűsítem: pénz az volt, dögivel. Nagykovácsi, 2001-2002 után, a zártkertek és a kárpótlási földek belterületbe vonásával és csak akkortól, gazdagnak mondhatta magát: a feltáruló lehetőségei, és a költségvetési stabilitásának hála, a mozgástere által volt az. Ahogy már többször is említettem, Pájer Árpád polgármester (1994-2002) érdeme, hogy ez így alakulhatott, ez volt a legmeghatározóbb öröksége Bencsik számára és a falu egész jövőjére nézve.

És ennek a gazdagságnak az ellenére, egyrészt az elképesztő mértékű állami elvonások, másrészt a növekvő és egyben egyre jobban dráguló kötelező feladatellátások miatt, az önkormányzatnak akkoriban is a fogához kellett vernie a garast, ha fejleszteni akart. Mire kifizette/kifizeti az önkormányzati fenntartású intézmények, valamint a hivatal fenntartásának és működtetésének költségét, beleértve a dolgozók bérét/juttatásait, rendezte az önkormányzat adósságait, és a Játszótér diplomácia íratlan szabályai szerint beletolta a vastag pénzeket a volánbusz és a helyi civil szféra támogatásába, nagyjából ki is ürült a zsebe, de csak a kiadás arányait tekintve: nem sok hasonló méretű falu engedheti meg magának például, hogy évente 10 milliókat rakjon a helyi közbiztonsági központ felépítésébe. De az tény, hogy a költségvetés kiadási oldalát bemutató kördiagramban mindig a fejlesztésre jutó szelet volt a legkisebb, és ez ma is így van. 2008 végén pedig még kisebb volt az a szelet. Ahogy az általam nagyra becsült Dékány Angella ex-képviselő és alpolgármester mondta a Bencsik-érában: "10.000 forintokat rakosgatunk ide-oda." Az egyetlen jó hír az volt, hogy az elkerülhetetlen kiadások mellett is mindig maradt tűzoltásra pénz, és magukénak tudhattak annyi tartalékot (pl. kamatbevételek), hogy az önkormányzat biztos lábakon álljon. De 2008-ban -illetve utána, amíg a konkrét kifizetésre nem kellett sort keríteni- csak lábujjhegyen egyensúlyozva állt stabilan, mert 105 millió Ft az 105 millió Ft volt, akárhonnan nézték. 

Fejlesztési célú hitelre többnyire éppen az ilyen esetekben volt szüksége. A Templom tér önrészének finanszírozására is ezt az utat választották.

"...Korábban döntött a Képviselő-testület arról, hogy a Főtér-pályázatunkhoz (KMOP-5.2.1.) kapcsolódóan az EIB által támogatott MFB hitel felvétele érdekében közbeszerzési eljárást indít. A hitelkonstrukciós lehetőségek közül az Önkormányzat számára a legkedvezőbbet kiválasztva korábbi határozatát a testület úgy módosította, hogy a Főtér-pályázatban szereplő önrész pontos összegének (34.596.827 Ft-nak) megfelelő Euro értékű hitel felvétele érdekében indítja meg az eljárást..." (2009. Október, Önkormányzati hírek)

"...Az Európai Uniós támogatású Főtér-projekt önrészének fedezetéül  korábban a Képviselő-testület az MFB kedvezményes kamatozású hitelének felvételéről döntött, melyhez közbeszerzési eljárás lefolytatása volt szükséges. Mivel a nyílt közbeszerzési eljárás sikertelenül zárult, a testület még márciusban úgy döntött, hogy az eljárás folytatásaként hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást indít. Ennek lezárásaként hozta meg döntését a Képviselő-testület, és felhatalmazta a Polgármestert és a jegyzőt a hitelszerződés megkötésére a nyertes ERSTE Bankkal, második helyezettnek pedig a CIB Bank Zrt.-t hirdeti ki..." (2010. Május, Önkormányzati hírek)

Ezzel a banki 35.000.000. Ft fejlesztési hitellel kiegészítve vágtak bele a projekt megvalósításába.

Ha sikeres vagy az Uniós pályázatok elnyerésében (ami mondom, persze szintén önkormányzati bevételi forrás): valahonnan pénzt kell szerezni az önrészhez. A 100%-os támogatottságú, vissza nem térítendő -hazai, de a többségében ott is van önrész- pályázatok esetében ilyen gond nincs, az tiszta bevétel és haszon. Ritka madár.

2019. Május/zord indafoto

5.

Intermezzo, de fontos párhuzam.

A Templom tér önrészének esetében tehát még széles mozgástér jutott az önkormányzatnak, de a Kispatak óvoda önrésze már egy sokkal keményebb dió volt. Vagy mondhatom úgy is, hogy együttesen/egyszerre a két projektre inkább nem kockáztatták meg a fejlesztési hitel felvételét. Az óvoda már túlsúlyos poggyász volt: ide más megoldás kellett találni. Ez lett volna az ingatlaneladásból származó bevétel.

Sajnos az önkormányzat hosszú évek óta görgette a helyi építéstörténet legnagyobb ingatlanfejlesztési/ingatlaneladási kudarcsorozatát: a jelentkező befektetők és potenciális vásárlók mindenütt visszaléptek különböző okokra -többnyire a kedvezőtlen gazdasági környezetre- hivatkozva. A 2008-as gazdasági világválság sűrűjében tapicskolt az ország, a Feri lelépése után Bajnai Gordon mentette a menthetőt a romok alól, de válság hatása nem múlt el a 2010-es kormányváltással, és nem csak ez volt a baj: azt még a Pénzügyminisztérium is elismerte 2011-ben (HVG 2011. Május) hogy 2002 óta 1000 milliárd (ezer milliárd) forintot szivattyúztak ki az önkormányzati rendszerből. Ez talán nem tűnik soknak egy 10 éves távlatra elosztva, de nagyon sok egy adott településnek, az adott évben, ha élni akar. Amikor az Orbán kormány konszolidálta később a lyukas gatyáig eladósodott önkormányzatokat, és egyben/részben törvényi úton átvette az ellenőrzést a gazdálkodásuk felett, hogy (elvileg) többé ne történhessen ilyesmi, sok polgármester vélekedett úgy, hogy az adósságrendezés az nem valami főúri kegy volt a kormányzat részéről, -mert a kormányzat szinte így adta elő a propagandában- hanem jóvátételi kötelesség, kárpótlás, juss, bánatpénz és jogos kompenzáció, ami jár nekik, mert a -főleg- korábbi hibás kormányzati politika miatt kényszerültek adósságspirálba verni magukat. Sok igazság volt ebben is.

Nagykovácsi nem tartozott soha a nullára, végletekig eladósodott önkormányzatok közé. Még közepesen eladósodottak közé se nagyon, bár ez nyilván nézőpont kérdése is, nem csak közgazdasági/matematikai. Amikor az adósságkonszolidáció levette a terhet Nagykovácsiról is, egy jó karban lévő önkormányzatról vették le a kezelhető és egy régivágású katonatiszt pontosságával törlesztett adósságállományát. Hogy csak ennyi volt az adósság, azt valószínűleg még Bencsik is megbánta utóbb, mert rengeteg munkaórát megspórolhatott volna magának, ha felveszi a nagy dellákat hocira, mint annyian sokan tették, aztán mutogatja a kifordított üres zsebét és tartja a markát az Orbán-kormányzat (értsd: az adófizetők) felé, hogy há' segícccsé' mááá'!  De helyette takarékoskodott, mérlegelt, osztott, szorzott, fontolva haladt, addig nyújtózkodott, ameddig a takarója ért...nem múltak el nyomtalanul a Államigazgatási Főiskolán, a számvitellel töltött évek. Cserébe azért neki is járt a mormogás joga: talán nem volt olyan év 2002 óta, amikor az állandó adóelvonások, megszorítások/nem elégséges források és csökkenő normatív támogatások miatt Bencsik Mónika ne sírta volna tele -jogosan- a testületi üléseket/ a Böngésző Önkormányzati mellékletét/ a helyi kábel tv-t. Ez így ment egészen Kiszelné Mohos Katalin 2014-es győzelméig. Azóta már ő sírja tele, csak ő új és más színekkel gazdagította a repertoárt.  Az állam részvétele a nevezett 2008-2010 közötti időszakban 25% körüli volt az önkormányzat gazdálkodásában. Ma sem több, de még azt is lenyúlja, amihez hozzáér az enyves keze, viszont az állam azt bármikor nagyon szívesen veszi, ha pl. az einstandolt iskolában az önkormányzat végez el olyan munkákat, amely már állami feladat lenne. 

2018. November/zord indafoto

Azt még ádáz ellenfelei is elismerték, hogy Bencsik kezdettől fogva nagyon józan, óvatos, patikamérlegen kimért kockázatú fiskális politikát folytatott, és minden nehézség ellenére sem emelte meg a helyi adókat hosszú éveken át, amelyek amúgy is messze a törvény által engedélyezett maximum érték alatt maradtak. 2009-ben pl. 1169,9 Ft/m²/év lehetett volna a maximum építményadó, Nagykovácsiban ez 2007 óta 600 Ft/m²/év volt, míg a telekadó esetében 259,9 Ft/m²/év volt a maximum kiszabható adómérték, de csak 170 Ft/m²/év volt a díj, és ezekhez akkoriban már 3 éve nem nyúltak hozzá.

A "csak", az persze az adófizető polgároknál mindig sok, bármekkora összeget is vegyenek ki a zsebükből, de itt most nem az adófizetői érzékenységről van szó, hanem az önkormányzat pénzügyi hátteréről és lehetőségeiről. Elvileg tehát az önkormányzat egy radikális adóemeléssel is megteremthette volna az elnyert uniós pályázatok önrészének pénzügyi hátterét, de nyilván józan politikai és pénzügyi megfontolásból sem ez lett a prioritás, amikor hozzányúltak az adósávokhoz. Mert hozzányúltak, ez elkerülhetetlen volt...később, a következő évben. 2011-ben az építményadót 800 Ft/m²/év, a telekadót pedig 200 Ft/m²/év összegre emelték, és bevezették az idegenforgalmi adót 250 Ft/fő/nap összegben. Kompenzálásként hozzácsapták a minden állandó lakosként bejelentett magánszemély után járó 10 m²/fő kedvezményt, de ez még így is brutális emelés és vastag poén volt... a korábbi díjhoz képest, de nem a maximum értékhez képest. Tudomásul kell venni, hogy ez mindig bekövetkezik, ha szeretnéd, hogy fejlődjön a falu, de olyan politikust még nem látott az univerzum, aki azzal kampányol, hogy megválasztása esetén megemeli az adókat.

2019-ben az újraválasztott Kiszelné megbízólevelén még sem száradt a tinta, amikor a testület első lépésként megemelte az építmény és telekadó mértékét, hogy az 2020. Január 1.-től életbe léphessen: és természetesen ők sem a maximum mértékig emeltek, mert azt tudták, hogy egyrészt megbuknának, és kihajítanák őket az ablakon, másrészt többe kerülne a pereskedéssel/adóbehajtással/feljelentéssel járó érzelmi/anyagi /politikai és hitelességi cirkusz, mint amennyi bevállalható. Van az adóemelésnek is jól kiszámított mechanizmusa és a kiegyensúlyozást segítő elméleti háttere. KMK is jól beletanult ebbe 5 év alatt. Az adóemelés azonban mindig kényes ügy, és vigyázni kell vele, mert mindennek van határa. Bencsik vérprofi volt ebben: elég nagyot csördített az ostorral 2011-ben, de nem abba bukott bele, hogy túltolta a helyi adópolitikáját.

Bencsik Mónikának a falu kasszájának feltöltését célzó, vagyoneladásra építő politikáját azonban nem csak a gazdasági válság hátráltatta. E mellett volt/van/lesz még egy ok, ez pedig az, hogy Nagykovácsi földrajzi jellegénél fogva eleve szenzitív terület egy befektető számára: egy zsákfalu esetén ez nehéz ügy (4. és 5. pont, ezen a linken) így a családi ezüst egy aktiválásra szánt része vígan porosodhatott tovább a fiókban. (számszerűsítve: a 2010-es költségvetésben például a betervezett vagyoneladásból/ingatlanértékesítésből származó remélt bevétel 327 millió Ft(!) volt. De ez is már 2009-ből, 2008-ból ...jött át, mert lényegében nem tudtak eladni semmit, ami igazán komoly, jelentős értékű volt)

Aztán jött a manna. A Nagy Üzlet. Az Új faluközpont két telkének -szinte az utolsó pillanatban történő- eladása br. 216 millió Ft-ot hozott a konyhára, és az ilyesmi szívmelengetően egyszerűvé tette az óvoda önrészének kifizetését/törlesztését is. 

De a manna 2008-ban még nem volt sehol, csak később hullott alá, a messzi és bizonytalan jövőben. Ráadásul az óvoda esetében a közbeszerzési eljárásra beérkező első  kivitelezői árajánlatok horribilis összegeket tartalmaztak, és vállalhatatlan mértékben feljebb tornázták volna ezt a kívánt összeget az önrészben. 170 millió forintra. Az óvoda projekt megrendült, mint Nagykovácsi infrastruktúrája a jégkatasztrófa ütése alatt: noha az óvodai ellátás az önkormányzat számára törvényben előírt feladat (a papír mindent elbír) abban a pillanatban egyáltalán nem úgy nézett ki, hogy ebből lesz valami. Mindez új eljárásra -és ugyanakkor okosabban kialakított pályázati kiírásra- kényszerítette és késztette az önkormányzatot: semmiképpen nem akarták veszni hagyni a megnyert összeget. Az óvodánál azonban az újabb, immár sikeres közbeszerzési kör csak ideiglenes haladékot jelentett a költségek szárnyalásában. Mire átvághatták a szalagokat az átadóünnepségen a kivitelezés körüli gondok/botrányok/újabb kényszerű közbeszerzés... miatt már nem volt felhőtlen az öröm. Mindenesetre a bizonytalansági tényezők által felkavart porvihar már 2008-ban, a kezdet kezdetén elég volt ahhoz, hogy 3 képviselő, különböző okokkal indokolva a döntését, benyújtsa a lemondását: nekem, kívülről nézve mindig is határozottan összehangolt, irányított puccskísérletnek tűnt, a legsilányabb fajtából, afféle előzetes próbálkozásként, de a lelépésük után nem hiányoztak senkinek, Bencsik pedig ismét -és nem utoljára- megtanulta, hogy a szimpátia, a barátság és az azonos ideológiai /politikai szemlélet még nem jelent automatikusan jó együttműködési készséget, és szövetséget pedig még annyira sem. Ő erősebben és szikárabban került ki ebből a röpke testületi traumából: erre szüksége is volt az óvoda projekt jövőjére nézve, de a Templom tér kivitelezését érintő tárgyalások alatt is profitálhatott belőle. Megkérgesedik az ember a politika harcmezőin, de ez nem mindig/nem feltétlenül hátrány.

A Kispatak Óvoda felépítésének története egy másik poszt témája -noha már a blog legelső posztjából is kihagyhatatlan volt, a konfliktus egyik lényegi elemét tekintve- és most is csak azért említettem meg ezt a közjátékot, mert talán jól érzékelteti, hogy a két, párhuzamosan futtatott, nagy értékű pályázat megvalósítása önmagában is elegendő lett volna ahhoz, hogy az önkormányzat józanul vállalható pénzügyi lehetőségeit a csúcsra járassa illetve a végletekig vigye. Emellett azonban a rutinszerű napi feladatok és a további halaszthatatlan nagyberuházások (pl. Zsíroshegyi út ütemezett felújítása) is keményen apasztották az eklézsia pénztárcáját.  Sűrű évek voltak ezek 2008 és 2011 között. Bár így belegondolva: mikor nem volt sűrű a helyi közélet a Bencsik-éra egész 12 éve alatt?

2019. Április/zord indafoto

6.

A Templom tér viszont aránylag olcsón megúszta: a tér átépítése a magyar építőiparban szokásos "hisztiket" (by Györgyi Zoltán főépítész) leszámítva, viszonylag gördülékenyen zajlott le: a munka frontja, az a következő poszt témája.

A projekt pályázati értéke konkrétan 124.796.000 Ft volt, az Uniós támogatás 89.495.093 Ft. Ez a támogatás képezte a projekt masszív alapját, de nem ennyiből akarták megoldani. Azt tudták, hogy a végösszeg ennél több lesz.

A dísztér felépítésének előzetes költségbecslésében szereplő számait persze így is felülírta a valóság, de a valóság az mindig ilyen. A valóság ceruzája különösen akkor tud nagyon vastagon fogni, ha a pályázaton induló cégek/egyéni vállalkozók meglátják, hogy az állam/ egy minisztérium/egy önkormányzat vagy ezek bármely intézménye a megrendelő: ez gyakori veszély, és ilyenkor kell nagyon észnél lennie minden közszolgának -persze csak, ha észnél akar lenni, és nem az a célja, hogy a közpénzt átcsatornázza a család, a haverok, a strómanok, a házi kedvenc oligarchák zsebébe. Erről itt nem volt szó, ráadásul Bencsik és a főépítész is észnél voltak, de a harc örök szabályai szerint, volt ahol  ők is veszítettek.

A Templom tér rehabilitációjának végső bekerülési költsége végül a vállalható keretek között maradt, és ennek oka a jó kapcsolatokban/a jó kontaktokban, és a polgármester kemény, következetes, és -ha hinni lehet a pletykáknak- olykor kifejezetten temperamentumos tárgyalási technikájának volt köszönhető. Amennyire én Bencsik Mónika harcos 12 évét ismerem -és elég jól ismerem, mert magam is aktív részese voltam- szerintem ez a pletyka tartalmazhat igazságmorzsákat. Ettől függetlenül az önkormányzatnak nagyon mélyen a zsebébe kellett nyúlnia: ha belevágsz, nem lehet visszafordulni, próbálod rajta tartani a kezedet a kifolyni akaró pénzen, tárgyalsz, ütöd a vasat, imádkozol és előremenekülsz, ha kell.

7.

A Corvinus Egyetem Kert és Szabadtértervezési tanszéke 3 éven át tolta a különböző terveket a projekt alá, az adott fázis szerint, a tanulmányi tervtől a kivitelezési tervig. A tervekért összesen br. 6,5 millió Forintot kaptak kézhez.

Az önkormányzat már a projekt kivitelezésének megkezdése  előtt megbízta a Bodkő Kft.-t, hogy az érintett szakaszokon, -például a volt református imaház előtt- végezze el a víz-és csatornakiváltásokat. Ez elengedhetetlenül fontos volt a későbbi munkák miatt, mert egy rendkívül érzékeny és időigényes feladatnak minősült. Ezért a vízközmű- és csatornarekonstrukcióért br. 4,5 millió Ft-ot fizetett az önkormányzat.

A Templom tér kivitelezésre már 2010 januárjában meghirdették a közbeszerzési eljárást, amelyre heten pályáztak. Februárban hirdették ki a FŐKERT Parkfenntartó-Kertészeti és Szolgáltató Kft-t győztesnek. Ők 114.994.812 Forintért +28.748.703 FT áfáért, tehát összesen 143.743. 515 Ft-ért vállalták a munkát. A Főkert azt is tudomásul vette -és ezt rögzítették is a 14 oldalas szerződésnek az első oldalán- hogy az önkormányzat több más vállalkozóval is megbízási szerződést köt a dísztér komplett kivitelezési munkáira (gyengeáramú és erősáramú elektromos vezetékek kiváltása, kommunikációs hálózatok átszerelése, a vízközművek és a gázközművek kiváltási munkái, a trafóház áthelyezése) és ezekkel a társvállalkozókkal köteles együttműködni: ennek elsősorban a feszített határidő miatt is jelentősége volt, de ugyanakkor minden ebből fakadó esetleges akadékoskodás lehetőségét is kizárta. A szerződés nagyon szigorú feltételeket szabott a kötbérekre vonatkozóan is: 

"Vállalkozó késedelmi kötbér fizetésére köteles abban az esetben, ha olyan okból, ameIyért felelős, nem teljesít határidőre. Vállalkozót bármely részhatáridő elmulasztása esetén terheli a kötbérfizetési kötelezettség. A kötbérterhes részhatáridők a részteljesítésekhez igazodnak (lásd. műszaki és pénzügyi  ütemterv). A kötbér összege 400.000,-  FT/nap. Vállalkozó meghiúsulási kötbér fizetésére köteles, ha a teljesítés olyan okból, amelyért felelős, meghiúsul. A kötbér számítási alapja: a szerződés teljes nettó végösszege, mértéke annak 7%-a. Amennyiben ajánlatkérő a szerződés teljesítése során késedelmi kötbér iránti igényt is érvényesít, a meghiúsulási kötbér a szerződéses ellenérték 7%-ának felszámított késedelmi kötbérrel csökkentett összegével megegyező mértékű."

A Főkertnek 6500 m² területen kellett elvégeznie a tervdokumentációban rögzített munkákat (út- környezet- és parképítés), első osztályú minőségben. A Főkert által adott vállalkozói díj tartalmazta "a műszaki tartalom megvalósításának teljes költségét, a kivitelezési munkákat, a tevékenységgel kapcsolatban fizetendő minden díjat, illetéket (vámot), az átadási, használatbavételi eljárás költségeit, a megvalósulási tervek (3 példányban) és bármiféle (terv)dokumentáció készítésének költségét, az ágazati és egyéb szabványoknak megfelelő minősítési, vizsgálati és mérési költséget, bármiféle díjat (gépek, irodák,  raktárak, stb.), a felvonulási-, vagyonvédelmi költségeket, a garanciális és szavatossági kötelezettségek költségeit, a szerződés tárgyának rendeltetésszerű használatát biztosító megvalósításához szükséges munka ellenértékét, az esetlegesen felmerülő károk megtérítésének költségeit, stb., tehát tartalmazta a rendeltetésszerű használathoz szükséges és a hatoságok által elrendelt összes munkát és anyagok ellenértékét."

Rögzítették -amennyiben előfordulna ilyen- a megrendelő által elrendelt pótmunkák költségelszámolásának feltételeit is, amely árakat a vállalkozói költségvetésben rögzített egységárakon, annak hiányában az ÉN anyag-és időnormák alapján, az alábbi költségtényezők alkalmazásával történhetett meg: 3.000,- Ft/óra rezsióradíj. Anyagköltség: anyagár + 28 % szállítási és anyagigazgatási költség.

Az önkormányzat a keretszerződésben már egyes plusz munkákra eleve fix áras szerződést kötött: az uniós pályázatában nem szereplő tételeket (Templom kert melletti rámpa és támfal építése) a Főkert felé saját forrásból finanszírozta...ahogy minden más munkát is, mindenki más felé is, akivel szerződést kötött, és amelyek nem szerepeltek az Uniós pályázat anyagában. A Főkert a rámpa+támfal munkáról köteles volt egy tételes elszámolást is magában foglaló külön számlát adni: ennek a két tételnek az ára nettó 3.690.000 Ft volt.

Látható: a Főkert Templom tér átalakításának a legnagyobb és leglátványosabb (de nem feltétlenül a legbonyolultabb) munkálatainak részét végezte el: bontások, burkolatok lerakása, utak építése, falazott kőkerítés felhúzása, szegélyek, lépcsők, kertészeti munkák. A világítással/a kommunikációval kapcsolatos közművek kiváltását, az elektromos és a telefonos infrastruktúra le- és áthelyezését, mindezeknek a házakba történő konkrét visszakötését/bekötését mások csinálták és számlázták ki, ahogy az előre megállapított, fix áron rögzített, ám a Főkert által végzett plusz munkák sem képezték a 144 milliós árajánlat részét. Mindehhez jött még a resztli. Egy ekkor beruházásnál mindig van resztli, ami a munka közben jön elő.

A beruházás során kibukott tervhibák 1.602.485 Ft+Áfa összeggel növelték meg  a kivitelezés költségeit, de 2 millió Ft kötbért az önkormányzat is kiszámlázott a kivitelezőre, aminek a jogosságát senki sem vitatta. Mondhatni, az önkormányzat a pénzénél maradt...ennél a tételsornál.

Március 15-én volt az alapkőletétel, az eredeti határidő június 30 volt, de végül július 19-re tolódott a műszaki átadás. A hibajegyzék felvétele után a Főkert még kijavította, amit kell: a szerződés eleve kifejezetten alapos, részletes, minden veszélyforrást kiiktató és kőkemény dokumentum, tömve a garanciákra, jótállásokra, munkavédelemre, alvállalkozók szerződtetésére és  minden egyéb, az ilyenkor szokásos ügymenetre vonatkozó kikötésekkel. Ahogy mondtam,  végső ár természetesen bőven megugrotta a megpályázott összeget, de ez nem volt meglepetés: az Uniós forrás volt a dísztér költségvetésének központi magja. A többi önkormányzati zsebből ment.

A Templom tér felett feszülő, kusza és rettenetes légvezeték-pókháló eltüntetését és kiváltását, valamint a régi református imaház előtti transzformátor-állomás felszámolását az önkormányzat saját beruházás keretében vállalta, amelynek költségeihez hosszadalmas és -fentebb említett- kőkemény tárgyalások után engedve, a két kiválasztott kivitelező cég is hozzájárult: ez a két cég maga az ELMŰ és a Telecom volt. Ők adták a legkedvezőbb árajánlatot a feladatra meghirdetett önkormányzati pályázatra, ami azért is volt szerencsés, mert így nem merült  fel külön műszaki koordinációs költség, és a működés alatt álló hálózatokon végzett átalakítások során a cégek egyszerűbben összehangolhatták a munkafolyamatokat.  De az is fontos és beszédes adalék, hogy az önkormányzat fizette az elektromos hálózat kiépítésének/átalakításának/bekötésének (17 lakóház/lakás/épület) a terveit: az ELMŰ erre jogosult, minősített tervezője készítette el a műszaki tervet, de egyedül az önkormányzat állta a cehhet. A terv elkészítéséért br. 2,3 millió Ft-ot perkált ki a falu. A Telecom a tervezést házon belül rendezte le, ők nem kértek ezért pénzt. Az ELMŰ végül így is br. 18,6 millió Ft-ot kért Nagykovácsitól a légkábelei eltüntetéséért, míg a Telecom br. 12,8 millió forintért nyomta a föld alá a telefonvezetékeket, de a művelet további anyagi terheit már ők fizették. 

A BKV egyetlen fillért sem adott a projektbe, végig elzárkóztak és hajthatatlanok maradtak, ezen Bencsik sem tudott változtatni, így az önkormányzat fizette a buszmegálló várópavilonjának költségeit is. Ez 1,2 millió forintba került.

2019. Március/zord indafoto

Természetesen kellett pályázatíró (a nagykovácsi székhelyű Trebag Kft.) akinek volt közreműködési díja és sikerdíja is, és szükség volt műszaki ellenőrre is, ez utóbbi az Atrox Kft. volt, amely a 2010 februárjában meghirdetett meghívásos pályázat keretében nyerte el a megbízást. Az Atrox br. 1,8 millió Ft-ért vállalta a munkát.

De az is két és fél évig(!) tartott, amíg "a fordulatokban gazdag tárgyalássorozat során" (Györgyi Zoltán főépítész politikailag korrekt megfogalmazása a bürokráciával vívott véres harcokra) átíratták a földhivatalnál a teret és a Kossuth Lajos utca érintett szakaszait önkormányzati tulajdonba az Állami Közútkezelőtől: ezt a folyamatot már az ötleteléskor, 2007 végén elindították, de csak 2010 tavaszán történt meg az átírás, ami nélkül egy kapavágást sem tehettek volna. Tehát a hivatali adminisztrációs költségkeretből is bepotyogott néhány fillér a végösszeghez. Minden bizonnyal ez volt a legkevesebb, de a tejet sem kapod meg a közértben, ha hiányzik 5 forintod ahhoz, hogy kifizesd.

Viszont a térburkolatot gyártó Semmelrock Kft. és a lámpákat, kandelábereket szállító Tungsram-Schréder Zrt. is kedvezményt biztosított: azt gyanítom ebben a kedvezményben szerepe volt mindkét cégnél (vagy valamelyikben, amelyik okos volt) a jó marketinglehetőség megragadásának szándéka, a főépítész széles kapcsolati hálója, illetve a projekt sikerében és elindításában is kihagyhatatlan és komoly szerepet vállaló Wienerberger Téglaipari Zrt.-nél meglévő kapcsolati tőke is, ahol a fejlesztési vezető egyengette az utat. A teret borító Terca, homoksárga klinker-flasztertégla forgalmazását ekkoriban adta át a Wienerberger a leányvállalatának, a Semmelrock-nak. A Wienerberger tett ígéretet Nagykovácsi felé a kedvezményre, a Semmelrock pedig betartotta az ígéretet. 31 db kellett egy négyzetméterre, de nem fogom összeszorozni a mennyiséget sem erre, sem a buszmegállónál lévő, nagyobb méretű, szürke citytop térkőre. Nagyságrendileg 20/25%-os kedvezménnyel kapta a meg a falu a klinkertéglát. Ekkora mennyiségnél ez már komoly pénz volt, és az önkormányzatnak akadt hová átirányítania ezt a "megspórolt" összeget a projekten belül. A Terca kövekre az Önkormányzat már előzetesen kialkudta a kedvezményes, csökkentett projektárat a Wienerbergernél/Semmelrocknál: ezt az anyagköltséget kellett mind a hét pályázónak beépítenie az árajánlatukba, így a Főkert 144 milliós (többlettel együtt ténylegesen 145, 8 millió Ft-os) árajánlata is tartalmazta azt.

A kandeláberek és világítótestek ára azonban nem volt benne, ez egy teljesen külön tétel volt, és a Főkertnek nem is volt hozzá köze: az önkormányzat 5,8 millió Ft-ért vásárolta meg  a Templom téren látható közvilágítás elemeit. 

Ennek a köz-és térvilágításnak a kiépítése az Észak-Budai Zrt. szakembereire hárult. Az ÉB villanyszerelői br. 800.000 Ft-ért állították fel és kötötték be az önkormányzat által vásárolt Tungsram-Schréder kandelábereket/lámpatesteket.

8.

Mennyibe került mindösszesen a Templom tér rehabilitációja?  

Bruttó

  • 145.800.000
  • +3.690.000
  • +6.500.000
  • +4.500.000
  • +2.300.000
  • +18.600.000
  • +12.800.000
  • +1.200.000
  • +1.800.000
  • +5.800.000
  • +800.000. 

Az összes rendelkezésre álló információt összerakva bruttó 203.790.000 Ft a végeredmény+ a Trebag díja. Az önkormányzat, mivel a törvények szerint a tér rehabilitációja nem olyan jellegű munkának minősült, amely ezt lehetővé teszi, semmiféle áfát nem igényelhetett vissza.

Az utófinanszírozású Uniós pályázatoknál lehetőség van egy adott előleg lehívására (a megnyert összeg nagyságától függ), de az önkormányzat ezt a lehetőséget nem vette igénybe a Templom tér rehabilitációjánál, hanem tételes elszámolással, a benyújtott számlák alapján utólag hívta le a pályázaton elnyert teljes 90 millió forintos összeget. A ténylegesen kézhez kapott támogatás azonban 3 millió Ft-tal kevesebb lett, mert a Pro Régió Ügynökség, aki a pályázatot felügyelte, ennyit utólag lehúzott a teljes összegből.  Ennek oka teljesen adminisztratív jellegű volt: szerintük a teljes munkafolyamatot egy kalap alatt kellett volna elvégezni, és akkor járt is volna teljes összeg, de mivel az önkormányzat -ahogy említettem, nagyon logikusan, mert e nélkül az életbe nem fejezték volna be határidőre a munkát- már a projekt tényleges megkezdése előtt megcsináltatta a Bodkő Kft.-vel a víz-és csatornaközművek kiváltását, ezért arra nem jár az Uniós támogatás adott része. Ezen eléggé berágott a polgármester és a főépítész is, szakmai érvek sorát felhozva a döntés ellen, de alul maradtak ebben a küzdelemben. A lényegen azonban nem sokat változtatott az Ügynökség szőrszálhasogatása, és ez már nem tudta elrontani senkinek sem az örömét, a bosszúságot elmosta a siker.

2018. Február/zord indafoto

2020, jubileum: 10 évvel ezelőtt, egészen pontosan 2010 július 24.-én adták át az átalakított Templom teret. A felújítás és a megújítás szavak -bár önmagában mindkettő igaz- nem fejezik ki kellő pontossággal a szolidan is 250 éves főtér arculatváltásának jelentőségét, mélységét, erejét és hatását.

Újjászületés volt ez. Egyelőre maradjunk annyiban, mert ez a következő fejezetek témája: a Balkán helyett Európa. Ahogy egy látogató mondta, az új főteret látva: "Ez tiszta Ausztria!"

A falu főterének sikeres és rendkívül látványos változást eredményező rehabilitációja Bencsik Mónika polgármester közszolgálatának legfényesebb diadalát jelentette. Csak tervezhető és kontrollálható gazdasági kockázatot vállalt, és tudta mit csinál, így az önkormányzat megőrzött pénzügyi stabilitása mellett, életminőségi szempontból is folyamatosan javuló, fejlődő, növekvő pályára rakta a falut. A Templom tér ékes bizonyítéka volt ennek. Vitathatatlanul szép teljesítmény volt ez tőle, miközben 12 éven át, szinte a nap 24 órájában machete-val vágott keresztül a -részben saját maga által támasztott- közéleti konfliktusok dzsungelén, és részben ennek következményeként előbb vagy utóbb három különböző képviselő-testületet fogyasztott el, ciklusról-ciklusra  amortizálva őket.

Őt magát viszont becsülte az Isten adta nagykovácsi nép, és a Templom tér rehabilitációja annak is jó illusztrációja, hogy miért lehetett ez így. Először is azért, mert volt benne bátorság, kitartás, erő, karizmatikus vezetői képesség és akarat. Nem csak a kötelező feladatellátás terheinek cipeléséhez kellett ez, hanem olyan projektek esetében is, amelyek pl. inkább a falu presztízsének, építészeti minőségének, és az itt élők lokálpatriotizmust erősítő lelki-érzelmi kapcsainak a szorosabbra fűzéséhez kellettek. Természetesen a Templom tér esetében ezt az esztétikai és a praktikus közlekedésszervezési szempontok is bővítették. Másodszor azért, hogy egyáltalán belevágott ilyesmibe, és képviselni tudta azt a szemléletet, hogy egy falu vezetőjének több feladata is van, mint pusztán a pragmatikus, a racionális, a kizárólag közgazdasági szempontokat figyelembe vevő és kötelező -nota bene!- ügyvivői, adminisztrációs, bürokrata közszolgálat. És ez így volt jó. 

A nevéhez köthető Építészeti Aranykor bővelkedett sok egyéb, akár pénzügyi értelemben is összehasonlíthatatlanul drágább, megkérdőjelezhetetlen és kimagasló eredményben, de a Templom tér volt a korona ékköve. A hely jellege, a szellemi és a fizikai vonatkozásai, illetve a konkrét gyakorlati haszna, a falu életében betöltött szerepe miatt ez nem is lehet, nem is történhetett másképp. A Templom tér -tágabb értelemben a templomdomb, a leletek alapján a római kor óta lakott földterület- Nagykovácsi történelmi, helytörténeti, építéstörténeti, építészeti főtere, egyszerre a fizikai és a metafizikai középpontja: nem csak vallási értelemben szakrális jelentőségű hely. Ez a tér a falu arca.

A Templom tér rehabilitációja ugyanakkor az ideológiák, az eszmék, a gazdasági és gazdaságossági kérdések, a politikai, az építészeti gondolatok küzdőterét is magában foglalta. Elég mozgalmas és érdekes megmérettetés volt a résztvevők számára, az önkormányzati és a civil térfélen is: akadtak kétkedők, voltak bizonytalanok, előjöttek a mindig minden ügynél lesben álló örökös hátramozdítók,...mindenki felhúzta a kesztyűt, minden oldalon. Már a felújítás megkezdése előtt is nyilvánvalóvá lett, hogy a Templom tér sorsa, jövője, átalakítása szélesebb jelentéstartománnyal bír  annál -és mindig is több volt benne- ,hogy egyszerűen a falu lakóövezetének és épített környezetének egyik emblematikus darabjáról, vagy a közlekedési hálózatának egyik meghatározó szerkezeti eleméről beszélhessünk.

Ez sem volt tehát egy egyszerű ügy, de ebben, a Templom tér rehabilitációjának történetét feldolgozó nyitóposztban pusztán a nyers pénzügyi tények megjelenítése volt a téma. Egy történetet sokféleképpen és sok nézőpontból el lehet mesélni, és ennek itt van egy olyan oldala is, a következő, amely anélkül feltárható, hogy bármiféle szubjektív elemmel és véleménnyel terhelném. Vagy csak nagyon kevéssel. Jöjjön a tervezés, az építkezés száraz és hideg tényeinek kronológiája, az egyéb adatokkal és nevekkel tűzdelt hivatkozási alap, bemutatva legfontosabb szereplőket, mindez az építés képeinek galériájával feldíszítve. Legközelebb. A második fejezetben.

img_0104.jpgA megújult Templom térrel mindenki nyert. /zord indafoto 

Györgyi Zoltán  főépítész és Bencsik Mónika polgármester a Templom téren, 2011 májusában, a Köztérmegújítási Nívódíjjal. Jogos büszkeség. Foto: nagykovacsi.net/Fáber Dávid

Köszönöm Györgyi Zoltán főépítésznek, Tóth Balázsnak és a Nagykovácsi Önkormányzat pénzügyi osztályának a pontosításokat, új információkat, és a projekt részleteire vonatkozó pótolhatatlan háttérsegítséget.

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr9915516538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása