Mottó 1.: " Tudja, kedves Asztalos, a hóban az az egyetlen ántipatikus, hogy egyszer muszáj neki elolvadnia." (Sipos Lajos patikussegéd (Benedek Miklós) bölcs meglátása Asztalos Imre patikussegéd felé (Kern András), amikor a hóesésből, a behavazott utcáról belép az üzletbe, az Illatszertár 1986-os, zseniálisan elkészített filmváltozatában) 

Mottó 2.: 

Szabó Lőrinc Esik a hó című versét a világ egyes országaiban a beteg agyúak már betiltanák, mert a nyelvezete, szóhasználata nem felelne meg a hibbant, blmwokefasiszta ideológiájuknak, de szerintem – így, megkésett karácsonyi jókívánságként, annyit tudok nekik mondani – ők lépjenek rá egyszer véletlenül egy szundikáló, 800 kg-os, hím jegesmedve tappancsára.

♣

Gyorsan jött, gyorsan ment. És kétszer, kövér két héten belül, kis szünetet beiktatva.

Egy rövid pillanatig már majdnem úgy tűnt, hogy esély van egy amolyan békebeli, klasszikus, elvárható és tisztességes fehér karácsonyra, sok havazással és hosszan megmaradó, sok hóval, mintha a bolygó még a régi rendszerben működne, ahol itt, a mérsékelt égövön is, a téli évszaknak megvannak a maga jellemzői.

Na, majdnem összejött.

Azért – ahogy az két intenzív havazástól természetes - így is okozott örömöt és feszkót is egyszerre: a faágakra, cserjékre, bokrokra rakódott nehéz, vizes hó összetört mindent, amit össze tudott törni, és sok-sok év után valóban komolyan megmozgatta a hókotrással megbízott helyi céget, ahogy Nagykovácsit is hólapátra tette: kizökkentette egy kicsit a komfortzónájából. 

És persze példátlan lelkesedést váltott ki minden gyerekből és gyereklelkű, illetve szépségre éhes felnőttből, aki imádja a csodás, behavazott téli tájakat és utcákat. Nem mellesleg a havazás az erre fogékony kutyákból is kihozta a maximumot, mert hancúrozni a hóban a fajtársakkal, az óriási buli...ha valakit levesznek a pórázról.

A madarak, nota bene! Nagykovácsi madarai talán kevésbé élvezik ezt, de nekik remélhetőleg sok helyen ott vannak az etetők.

Még a legocsmányabb település is megszépül egy kicsit behavazva, de egy alapból vonzó természeti-földrajzi környezetben fekvő település esetében az esztétikai élmény a végtelenségig fokozható.

Tudjuk: Nagykovácsi már nem falu, inkább csak kertváros, az elvesztett falusias nosztalgiával feldíszítve...de a vastag hótakaró alatt visszanyer valamit ebből a pozitív, kellemes, szívmelengető falusias életérzésből. A hó egy rövid időre összefoglalta, összemosta, egységes keretbe foglalta Nagykovácsi különböző lakókörnyezeteit – a falusiasokat és a kertvárosiakat, illetve az Ófalut és az új települési övezeteket. Vagyis a régi, és az egykori zártkerti, hegyvidéki részek is békésen összesimultak és a városias jellegű kertvárosi "villanegyedekkel" a hópaplan alatt.

Íme a bizonyíték, a lenti képgalériában.

Emlékezzünk erre, hátha sokáig ismét nélkülözni fogjuk ezt a szépséget, és a zord idők hóval már nem, legfeljebb csak esővel, sártengerrel, száraz hideggel, ne adja az ég, pusztító jégviharral, és szürke ködökkel töltik meg ezt a mostani telet, 2024 tavaszáig.Egyik kedves szomszédom szintén kedves, és tündérien nagy huligán kutyája...többször szerepelt már a blog hasábjain. Ezúttal nem csak – a szokásos – kiváló sétapartnerként, hanem kontrasztként is kiváló, akárcsak a fekete Bodri kutya, a fentebb említett / megénekelt versben.

♣

A képgaléria forrása: zord indafotó