Nagykovácsi, Virágos park, 2022. szeptember 8.

Mottó 1.: Az internetre felrakott összes tartalom elférne 100 cd lemezen. De pornó nélkül, egy lemezen is. (ősi, internetes bonmot)

Mottó 2.: Hallottad? Állítólag kiadják könyvben is az internetet. (vicc az internet felfutásakor)

♦

Ez egy nagyon rövid poszt lesz, de ki nem hagynám: szerves része egy általam elregélt és dokumentált történetnek, és ugyanakkor része a blog történetének is. Ráadásul azt hiszem, hogy egy bizonyos és rendkívül szerény módon, de helyileg, Nagykovácsiban, egy történelmi pillanat részese is lettem.

Ettől még az öreg Johannes is beájulna...az örömtől. A tizennyolc, színes, nejlon tasakba csúsztatott, A4-es lapot felrajzszögezték a Virágos Parkban, a szaletli oldalára, ami egyben egy ocsmány tagalést (falfirkálást) is eltakar ily módon. Már ez is haszon.

Nem tiltakoztam a posztok ilyen sajátos megosztása ellen – ráadásul ennél célzottabb már nem is lehetne – ahogy az ellen sem tiltakoztam soha (sőt), ha valaki az interneten terjeszti őket: hiszen a nyilvánosság erő, a széles nyilvánosság pedig hatalom. Pozitív változást akarok elérni abban, amit fontosnak tartok, ezért csinálom a blogot, ennyit tudok tenni a magam eszközeivel. Ha más is felkarolja a blog egy-egy témáját, egyet ért vele, tenne valamit, az csak jó. Tedd, mondtam én, csak bátran, ha tudod mit teszel.

Mert Vagyunk, akik vagyunk és Tesszük, amit tennünk kell.

De ugyanakkor nem, nem kértem és nem is kapacitáltam erre a fajta akcióra senkit. Sőt, alaposan ismerve a helyi bosszúállók, nersevikek, seggnyalók és spiclik határokat nem ismerő gyűlöletét, ez ügyben óvatosságra intettem az ötlet kezdeményezőjét. Mert én már 2006-ban, az önkormányzati Fórum felhasználójaként, aztán 2010-től a nagykovacsi.net Civil Közösségi Hírportál aktív tagjaként, majd 2015-től kezdve bloggerként kiterítettem a lapjaimat, és vállaltam ennek a fajta internetes tevékenységnek minden örömét és minden ódiumát. Elismerés, dicséret, vállveregetés, index címlapok és facebook megosztások mellett parázs vita, fenyegetés, mocskolódás, megtorlás...nekem jutott mindenből, bőven.

De annak, akinek ez a fajta terep szokatlan és erre nincs felkészülve, bátor dolog így beleállnia és olvasásra ajánlania a témához illeszkedő blogposztjaimat, akár az interneten, akár másképp...és ezáltal akaratlanul is, de mellékesen a blogomat, tehát a blog teljes tartalmát is hirdetve, népszerűsítve.

Magyarország társadalma polarizált: szekértáborokra osztott, és az egymást is keresztező szakadékok száma (politikai, eszmei, ideológiai, kulturális, etnikai, vallási stb.) megszámlálhatatlan. Az utóbbi 12 év csúcsra járatta ezt a megosztottságot, a divide et impera ez a kormányzat vezérlő elve, a NER lényege és a háborús pszichózisának fundamentuma. Ez egy akkora közhely mostanra, hogy még leírni, ismételni is szégyelltem. Itt feljegyzik, megjegyzik és táborokra bontják az embereket, aszerint is például, hogy milyen internetes tartalmakat osztanak meg a közösségi médiában, milyen posztokat és hogyan kommentelnek, illetve lájkolnak, és minden tábornak megvan a maga üvegbúrája...és Nagykovácsiban sincs ez másképp, ez a helyi sajtótörténetet bemutató posztomban is azonosítható, bizonyított. (a 7. pont a linken)

Valóban bátorság kell ahhoz ebben az országban, ebben a faluban, hogy egy egyébként teljesen apolitikus, sokféle meggyőződésű emberből összeálló, magát mindenféle politikai csatározástól következetesen távol tartó civil egyesület egyik tagja ilyen ingoványos talajra merészkedjen és nota bene! lényegében a helyi önkormányzattal is kitűnő kapcsolatot ápoló, szinte bennfentes, a játszótér-diplomáciát magas szinten űző egyesületet egy másik színpadon is megmutassa.

Azon a színpadon, ahol az ember nem hallgat és nem hallgathat többé.

Ahol tenni akar egy békésebb, szebb, jobb jövőért, világért, országért, faluért. A színpadon, ahol felhívja a figyelmet arra is, amiről sokan nem szeretnének tudomást venni, és ahol tesz azért, hogy egyesek többé ne pusztíthassák el következmények nélkül és büntetlenül azt, amit ők nagy pénzügyi áldozattal, illetve komoly munka-idő-energiabefektetéssel létrehoztak. A kiprintelt posztok mellé, a 19. lapként, feltettek egy felhívást is, ami a parkban elvárt, az alapvető európai, kultúrált viselkedésre és magatartásra hívja fel a figyelmet, valamint a Virágos Park Egyesülethez való csatlakozásra bíztat.

Eddig négy posztot írtam közvetlenül a Virágos parkról. Bemutattam

1. a park keletkezését, történetét,
2. a szaletli megszületését,
3. a fentebb említett játszótér-diplomáciát (az önkormányzat és a civil szféra egymásra ható működését, ez részben egy politikai poszt),
4. valamint legutóbb Nagykovácsi drogtanyáját, vagyis az árnyékos oldalt, a Virágos park 10 éves kálváriáját.

A park megvalósításáról, a szaletli felállításáról és a park kálváriájáról szóló poszt került kinyomtatásra. Ez utóbbi, a szigorúan 18 éven felülieknek szóló tartalom miatt, kizárólag a poszt címével, alcímével, mottójával és képanyagával. Aki akarja, az elolvashatja a szöveget az interneten, de kéretlenül nem kerülhet a korhatár alattiak szeme elé.

A 2006-os önkormányzati választások idején az is megtörtént már, hogy az Új Távlatok néven induló csapat részleteket közölt az önkormányzati honlap fórumának beszélgetéseiből a nyomtatott választási újságjában. A park keletkezéséről szóló poszt pedig annak idején – az árnyékos oldalra való utalás zárszója nélkül – bekerült az önkormányzat újságjába, a Tájolóba is. Az ilyesmi tehát nem szokatlan: van átjárás a digitális tér és a nyomtatott sajtó között, ez hébe-hóba "megeshet Lengyelországban, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban vagy más szocialista országban is."...Google a barátod. 

Az viszont nagyon különös – ám örömteli – látvány, ha az ember kiplakátolva látja a digitális térbe felrakott tartalmat.

Köszönöm.