Muszáj szakítanom magamnak egy pozitív posztot. Ez minden ellenkező jel ellenére az lesz, és nagyon rövid.
Mottó: "...Tudom, Szeretet nélkül minden ház üres, Minden városka lakatlan, Minden zseni ügyetlen, félős nyuszi csak a kalapban...céltalan üzenet a palackban" (Ajjajjaj, Quimby)
♦
Talán nem esek túlzásba, ha azt állítom, hogy a 2022-es Karácsony a magyar nemzet tagjai számára sok szempontból – de nem minden szempontból és nyilván nem minden egyes tagja számára – a legborúsabbnak ígérkezik az elmúlt 32 évre visszatekintve. Nem annyira borúsnak ugyan, mint egy víz-gáz-áram-fűtés nélkül maradt ukránnak, a rideg tél halálos ölelésének közeledtével egy szétbombázott városban, de azért elég borúsnak ahhoz, hogy bárki – pártállásra, ideológiai, eszmei meggyőződéstől, társadalmi vagy etnikai hovatartozástól függetlenül – bátran kijelenthesse: ez a Karácsony nagyon más lesz Magyarországon, mint az eddigiek.
Akármerre nézünk e lángoktól ölelt kis országban, minden oldalról ömlik a baj: háború a szomszédban, energiaválság, rezsiválság, az 1970-es évek OPEC olaj-benzinválságát idéző mizéria az elszálló árakkal és elszálló ársapkákkal, brutális áremelkedés gyakorlatilag minden fronton, az elmúlt 20 év legmagasabb inflációja (éppen ma dőlt meg a rekord), tanár-és diáktüntetések, orvos-krízis (4500 orvos helyezné letétbe a felmondását az új egészségügyi törvény miatt), inkompetencia és elképesztő hazugságcunami a kormányzati oldalon, ráadásul még Matolcsy is belerondított NER-nek a háborús-szankciós kommunikáción alapuló, bombasztikusan visszataszító ventillátorába...esélyünk sincs arra, hogy megérintsen bennünket a maradéktalanul felhőtlen öröm ünnepe, óriásplakátokról és a média zugaiból dől az áldatlan áldás.
Vagyis minden egyes vidám, szeretettel és kedvességgel teli pillanatot meg kell becsülnünk és bele kell kapaszkodnunk, jöjjön bárkitől, bármikor és bárhonnan.
Nincs Karácsony Grincs nélkül: az USA-ban biztosan nincs, de lassan idehaza sem. Az amerikai folklórnak ez az 1957-től létező, csibész mesefigurája talán azóta számít közismertnek a világon mindenfelé, amióta Jim Carrey belebújt a zöld bőrébe, hogy ellopja a Karácsonyt.
Ezt a fotót az egyik nagykovácsi sétám során készítettem, és még a szomszédom velem lévő kutyája is nevetett, amikor meglátta...bár ő le is akarta pisilni, hogy ne pöffeszkedjen annyira ez a Grincs-Mikulás a kaján vigyorral a képén. Persze nem hagytam, hogy lepisilje. A fához kirakott, termetes plüssfigura elfeledtette a nyers valóságot, amiben élünk. A nagykovácsi arcképcsarnok újabb taggal gazdagodott.
Tavaly télen – ez akár örökzöld poszt is lehetne – a karácsonyi ajtódíszekről készítettem egy nagyon rövid szöveggel kísért, de annál több fotóval teli posztot. Idénre mást tervezek – sajnos a nap nekem is csak 24 órából áll –, de ha esetleg nem jönne össze, addig is álljon itt ez a Grincs-Mikulás üzenethordozóként, és egyben természetesen süvegelő elismerésként annak, aki kihelyezte. Több okból is elismerésre méltó bátorságra és önzetlenségre vall ez egy olyan faluban, ahol egy szelíd parkból is drogtanyát és szeméttelepet csinálnak, és a vandalizmus valamilyen formája gyakorlatilag mindennapos jelenség.
Mondhatnám: hősies tett ez a tulajdonostól, és én őszintén tudom értékelni ezt.
Ezzel a vidám, hamiskodó fickóval kívánok minden kedves olvasómnak a lehetőségekhez mérten a lehető legjobb, legboldogabb, békével és igaz szeretettel teli Karácsonyt e zord időkben.
Mindannyiunkra ráférne.
Ámen.
