Mottó 1.: Próbálj meg lazítani! (Hofi Géza)
Mottó 2.: Az összeesküvés-elméletekben nem hiszek, de az összeesküvésekben igen. (internetes falfirka)
♦
Semmi túlzás nincs abban, ha azt írom, hogy az április 8.-i választások óta nagyjából 300 politikai poszt került fel az index blogketrecébe, amelyek a fidesz brutális győzelmének/ az ellenzék katasztrofális vereségének okait és magyarázatát boncolgatták. És ezek csak a bloggerek reakciói. A vélemény rovat írásai, a videoanyagok, az interjúk, az elemzéseinek végtelen sora, szerte a média minden bugyrában, megspékelve a gyászeset feldolgozását végző utcai megmozdulásokkal, hűen igazodnak az elszenvedett trauma sokkjához.
A végkövetkeztetés nagyjából zanzásítható: az ellenzéki pártok tehetségtelen, lusta, a politikai munkát hanyagoló, a társadalmi kihívásokra és a valós problémákra semmiféle választ nem felmutató, választható alternatívaként jelentéktelen, egymást folyamatosan amortizáló és a másik kinyírásában jeleskedő, helyezkedő, megélhetésre gyúró fideszügynökök és kollaboráns balfaszok gyülekezete, akik teljes tehetetlenséggel asszisztáltak az Orbán-rezsim földrengésszerűen mindent bedaráló, a kormányzati és a választási propagandát összemosó s állami pénzekből tolt kampányához, amellyel a fidesz felszántotta az agyakat valamint a mocskolódó, karaktergyilkos, szakmányban hazudozó fideszes lakáj-és szennymédiából tájékozódó, 10.000 Ft-tal megvásárolható választók által lakott vidéki Magyarország minden zugát is, a legerőteljesebb hatást éppen a legkiszolgáltatottabb, legmegfélemlíthetőbb, legnyomorultabb régiók lakosainak körében érve el, felszítva a vidék-város vitát, újabb törésvonalakat teremtve az amúgy is végletesen polarizált közéletben és közösségekben. Egy kisregényt is hozzáfűzhetnék mindehhez, de minek: egyrészt megtettem már itt a blogban a választások előtt, illetve egy-egy kommentben szerteszét a blog.hu harcmezőin, másrészt kissé belefáradtam és belefásultam ebbe a reménytelen küzdelembe.
Az Anyád-kampány tehát csúcsra járt, a Fasisztázóknak meg bealkonyult. Nem mindig kellemes, ha az embernek igaza van: bíztam benne, hogy nem lesz. Így már érthető, miért van az, hogy más ügyben pofára estem, de vagyunk így ezzel néhány millióan, akik legalább megpróbáltuk, és nem hallgattunk a kollektív politikai és társadalmi öngyilkosságra buzdító szavakra. Ez a hajó elment. Ennek az országnak meg van írva a sorsa: jöjjön, aminek jönnie kell. Ha vér, ha halál, ha pusztulás, ha összeomlás, ha négy évnyi feszültség, ha polgárháború...akkor az. De azzal is kiegyezek, ha eljön a Kánaán.
Van azonban ennek a győzelemnek/vereségnek egy másik oka is, amelyet nem lehet elégszer hangsúlyozni, és a példatáram egyik kedvenc mantrája, és itt az ideje, hogy felidézzem:
"...Ők, ezek az emberek, talán én, te, ő, bárki: minden politikus álma, a világ minden civilizált, demokratikus országában. Churchill tudta. A tökéletes választópolgár. A hibátlan alany. Az ember, akinek nincs kedve és/vagy nincs ideje, nincs lehetősége, nincs módja, nincs háttere, nincs felkészültsége, nincs esze. Nem akarja és nem tudja kibogozni az információáramlásból az igazságot, nem bosszantja magát, nem érdekli a finomhangolás, a rejtett és a tartalmak feltárásával nem vesződik, nem akar munkát ölni abba, hogy optimálisan döntsön. Ő Az Arctalan, Ikszelő ember. X-men Ikszelő-men. Nem kell őt terhelni. Nem kell neki bonyolítani. Az üzenet a fontos. Lehet akár igaz is. De, ha nem igaz, az se baj. Csak célba jusson. Kifordítjuk. Befordítjuk. Mégis bunda a bunda. Megbundázzuk. De arányaiban a fidesz szavazótáborában sincs több könnyen félrevezethető, megvezethető, alultájékozott, vállrándító, könnyen befolyásolható ember, mint bármelyik másik pártéban..."
Erre az utolsó mondatra akasztottam rá ezt a posztot, és mindjárt érthető lesz, miért.
Mindenki tudja, hogy a legtökéletesebb hazugság, az igazsággal kevert hazugság. Már néhány igazságmorzsa elrejtése is a hazugság kisgömböcében tökéletes manipulációs anyag lesz, mert a polgárok nagy többségének valóban nincs se kedve, se ideje, se energiája, és olykor módja sem, hogy kiválogassa, kiszűrje, elkülönítse, szétbogozza, szétszálazza az ocsút a búzától, a hamisságot az igazságtól. A munkából hazaesve, fáradtan, a család, a gyerekek, a kutya, a lakás, a ház, a balsors minden nyűge és nyilai mellett, a zárt szellemi/ideológiai/politikai klikkek és közösségek világában esély sem mutatkozik arra, hogy teljes képet kapjon arról, amit a csövön tolnak a szürkeállományába. Az információtömeg mérete: riasztó. Megbírkozni vele: embert próbáló harc. A világ összes professzionális ál- és rémhírterjesztője, manipulátora, politikai propagandagépezete, trollhadserege erre az alapvetésre épít: kevés igazság (néha az sem), sok hazugság, összegyúrva, kisütve, tálalva, a nap 24 órájában ismételve. Nagykovácsiban is hibátlanul működött ez.
A sikerhez azonban szükség van még egy összetevőre: a tespedt elfogadás kényelmes örömére és könnyű menekülőútjára. Azt mondják a társadalomkutatók, hogy ez világtendencia: a telefonok okosodnak, az emberek butulnak. Egyre nívótlanabb, igénytelenebb, a közélet és a társadalom kérdéseivel egyre kevésbé foglalkozó, vagy egyre inkább csak törzsi mentalitás szintjén foglalkozó közösségek jönnek létre, és valahol erre az oktatás színvonalának tudatos leépítésével is rájátszanak. Magyarországon, ahol a megosztottság amúgy is kétségbeejtő, ez különösen tragikus végeredménnyel jár. Valójában nagyon szerethető, és 40 év kommunizmus, majd 28 év folyamatos posztkádárizmus után, talán kifejezetten igény is mutatkozik arra, hogy megkíméljenek bennünket a fárasztó utánajárás nyűgétől. Majd a zárt facebook csoportjainkban körbenyaldossuk egymást, és ez megnyugtató.(szándékosan és Bástya elvtárs szerénységével használok többes szám első személyt, mert én természetesen magasan felette állok ennek, amiből annyi mindenképpen igaz, hogy soha nem voltam facebook tag.) Csoporttársaink, kommentelőtársunk, akivel együtt isszuk választott politikai vezetőnk szavait, megmondja nekünk a tutit az információs zivatarban, ha elbizonytalanodnánk. Nem szeretjük, ha feldúlják a politikai komfortzónánkat: a kedvenc sajtóorgánumunkban, a kispolgári-polgári köreinkben keressük és találjuk meg az egyetlen igazságot, és nem akarjuk hallani, amit a kapun túlról, a falakon kívülről kiabálnak. Ez teljesen független az ideológiai, eszmei és pártszimpátiától: minden politikai párt tálibjai így viselkednek. A politikai fundamentalizmus és a másik véleményével szembeni intolerancia, a magyar politikai közélet sajátja, 1990 óta, bár az SZDSZ nevű országrontó mozgalomnál (szavaztam rájuk) senki sem tudta alacsonyabbra rakni a lécet ebben, az ő regnálásuk tette a liberálist/liberalizmust itthon szitokszóvá.
Néha úgy tűnik nekem, hogy szeretjük a fejünket önként a bársonyba csomagolt guillotine alá hajtani, a méz ízű mérget bevenni: tudjuk, hogy átvernek bennünket, de ráadásul még önmagunkat is becsapjuk, mert kímélő üzemmódban működünk. Úgy egyszerűbb. Nekünk tökéletesen elegendő, ha az adott információ, hihetőnek, elfogadhatónak, valamilyen szempontból igazolhatónak tűnik, igaznak és őszintének látszik: rábólintunk, ha legalább hordozza az igazságnak egy szeletét. Lehet, hogy nem mindig, és nem mindenki (én soha, egy igaz liberális még a saját véleményében is kételkedik): de elég, ha csak annyian rábólintanak, amennyivel alkalomadtán választást lehet nyerni. A Viktor pontosan tudta ezt: összetolta a népvándorlást, a menekültválságot, a migrációt, a terrorizmust, a civileket, Sorost, Brüsszelt... egyetlen masszává, és győzött. A kampány igazság és hazugság arányairól lehet vitatkozni, a technikai kivitelezés tökéletességéről nem.
Vagy elég – rátérve a poszt magjára –, ha egy adott információ igazságszeletére építve, lehet kicsit szapulni Kiszelné Mohos Katalint, Nagykovácsinak, a fidesz jelöljeként győztes polgármesterét. Kicsi öröm is öröm ilyen zord időkben, mert ekkora pofon után az antiorbánista tömbnek már 2019-re kell készülni: ilyenkor minden pletyka, szóbeszéd, sejtetés, összekacsintás, rémhír ás álhír jól jön a lelki egyensúly helyrebillentéséhez.
És sokkal egyszerűbb elfogadni egy kézenfekvőnek tűnő magyarázatot, mint utánajárni az igazságnak.
Ahogy már említettem, KMK politikai karrierjének alakulásánál még egy elefánt seggébe szorult légy vergődése is nagyobb érdeklődést vált ki belőlem: nem azért írok politikai tartalmú blogposztokat, mert aggódok pl. a fidesz helyi potentátjának sorsáért. Tőlem aztán az köpködi KMK-t, aki akarja, lelke rajta, ő dolga...amíg ez nem kezdi el szétrohasztani az életteremet, fizikai, szellemi, mentális vagy erkölcsi értelemben. Azért írok politikai posztokat, mert Nagykovácsiban élek, és ebben az önkéntes, műanyag menekülttáborban én a polgárok homo politicus csoportjába tartozom, és ahogy a kakas védi a maga szemétdombját, úgy én sem hagyom szó nélkül, ha széttúrják alattam ezt a kis falut, ameddig az otthonomnak nevezhetem. Ha tehát elcsípek egy beszélgetést, amelyben néhány ember marhaságokat locsog össze, és punnyadt szellemi klímájukat álhírek/pletykák terjesztésével vetítik ki, akkor én, a magam szerény eszközeivel megpróbálom ennek útját állni.
A világ legegyszerűbb története következik.
- A Nagykovácsi Önkormányzat a Tájoló, önkormányzati híreket közlő újság mellékleteként, első ízben, megjelentetett egy különszámot, Civilek Majálisa címmel. 12 oldal, amelyben a falu gazdag civil életének szereplői, a bejegyzett helyi civil szervezetek bemutatkozhattak, viszonylag bő terjedelemben, szabadon. Ez –ismerve a kormányzat civilekkel és civil társadalommal szembeni magatartását – eleve rendkívül szokatlannak számít egy fideszes vezetésű településen, amely ugyanakkor szó nélkül, igaz szolgalelkűséggel hajolt földig, amikor ő volt a Soros.
- 22 civil egyesület/közösség élt a bemutatkozás lehetőségével.
- A Civilek Nagykovácsiért Egyesület (ismertebb rövidítésben a Cinke, de semmi közük nincs ehhez a csodálatos kismadárhoz) nem szerepelt a kiadványban, ami nekem kissé érthetetlennek tűnt.
- Gyakorlatilag már a kiadvány postaládákba kerülése napján belefutottam olyan szóbeszédbe/beszélgetésbe, hogy "a Kiszelné, biztosan nem engedte megjelenni a Cinkét a civil újságban, azért nincsenek benne" de utóbb kiderült, hogy ezt az összeesküvés-elméletet mások is visszahallották, többnyire élőszóban, fű alatt, és a pletyka már önálló életet élt.
- A Civilek Nagykovácsiért Egyesület az egyik legaktívabb társadalmi-politikai-közéleti szereplő a faluban: hozzájuk köthető a CBA-Príma megépítése elleni aláírásgyűjtéssel, népszavazási kezdeményezéssel, vitafórumokkal, kerekasztalbeszélgetéssel, intenzív levelezéssel, erős sajtóvisszhanggal párosuló és sok vitát gerjesztő hadjárat, ahogy sok egyéb, a nagykovácsi közéletben csordogáló ügy felkarolása is. Nem a kedvenceim, és erről tucatnyi blogposzt tanúskodik, de ettől még kikerülhetetlen tényezői és aktív alakítói voltak az elmúlt években a helyi politikának, a helyi vitáknak. Jár a császárnak, ami a császáré.
- Önmagában, hihető lenne az, hogy Kiszelné Mohos Katalin kiszorította a Civilek Nagykovácsiért Egyesületet a civil különszámból? Hihető. Tökéletesen illeszkedne a kormányzati propaganda és a Párt elvárásaihoz. Fideszes önkormányzat kontra – fideszes attitűdből kategorizálva – hepciáskodó, akadékoskodó, kíváncsiskodó, szarkavaró és nem mellesleg öntökönszúróan őszinte civil szervezet, tehát eleve ellenség.
- Hihető lenne, ha KMK-nak a 2014-es kampányhajrában tanúsított erkölcsi, morális és politikai mélyrepülését is idevesszük? Igen, akkor még inkább hihető.
- De vajon akkor is hihető lenne, ha az elmúlt négy évben tanúsított hozzáállását, tetteit, szakmai múltját nézzük, amelybe még a civil Teadélután megrendezése is belefért? Akkor azért már elbizonytalanodik egy hozzám hasonló ember.
- És mit tesz ilyenkor egy polgár? Kérdez. Jelen esetben a civil szerkesztőt és a fidesz támogatottságú politikust. Még ekkor is megtörténhet, hogy megpróbálnak átverni – egészen kivételes esetektől eltekintve, fideszes politikusnak csak akkor higgyél, ha ló legel a sírján –, de legalább megtetted azt a minimumot, amit megtehetsz, és amit polgárként szerintem meg kell tenned, ahelyett, hogy a tespedt elfogadás könnyű menekülőútjára lépsz.
Íme a levelezésem 99%-ig szó szerinti másolata, Ábrahám Mónival, a Tájoló szerkesztőjével, illetve Kiszelné Mohos Katalin polgármesterrel.
♦
Címzett: Ábrahám Móni
Másolatot kap: Kiszelné Mohos Katalin
Date: 2018. április 17., kedd 7:56
Tisztelt Kósa-S. Péter,
az áprilisi Tájolóval párhuzamosan megjelenő Civil kiadvány teljes egészében az Önkormányzat támogatásával jött létre, azon célból, hogy a településen élők minél szélesebb körben tájékoztatva legyenek a helyi alapítványok, egyesületek céljairól, vezetőiről, tagságáról és persze kedvet csináljunk ezen szervezetek támogatásához. Minden Nagykovácsiban bejegyzett, itt székhellyel rendelkező, a településért tevő szervezet lehetőséget kapott a kiadványban való szereplésre, köztük a Civilek Nagykovácsiért Egyesület is, akik sajnálatos módon az ingyenes megjelenési és bemutatkozási lehetőség ellenére nem kívántak élni a lehetőséggel. Rajtuk kívül egyetlen szervezet, az Általános Iskola Alapítványa nem szeretett volna megjelenni, mivel elmondásuk szerint tevékenységük specifikusan az iskolai közösségre vonatkozik.
Válogatási szempont tehát nem volt, mindenki, aki szeretett volna megjelenhetett. A felmérést egy kérdőív segítségével végezte a település marketing tevékenységét ellátó Huszár Antal Virág. A kérdőíven mindenki ugyanazt a kérdéssort kapta meg, természetesen, amely kérdésekre nem kaptunk választ, azokat nem jelentettük meg a végleges kiadványban. Terjedelemben is próbáltunk igazságosak lenni, persze egy-két esetben ez nehezen megvalósítható, hiszen voltak, akik nagyon részletesen írtak, míg mások egy-egy mondatban válaszoltak.
Remélem minden kérdésre sikerült válaszolnom, amennyiben további kérdése lenne forduljon hozzám bizalommal.
Üdvözlettel: Ábrahám Móni, szerkesztő
♦
From: Katalin Kiszelné Mohos
Date: 2018. április 17., kedd 11:27
Cc: Ábrahám Móni
Tisztelt Kósa-S. Péter!
A Civil kiadvánnyal kapcsolatos kérdéseire válaszolva tájékoztatom, hogy valamennyi Nagykovácsiban működő és az önkormányzat honlapjára felkerülni kívánt civil szervezet (http://nagykovacsi.hu/civil-szervezetek) megkeresésre került, hogy szeretne-e bekerülni a kiadványba. A bekerülésnek nem volt anyagi feltétele, a költségeket az önkormányzat állta.
A január 29-én, kollégám által kiküldött megkereső e-mail így szólt:
„Szeretnénk egy kiadványt megjelentetni, amelyikben egyenként bemutatjuk a településünkön tevékenykedő civil szervezeteket.
Kérlek jelezzétek, ha szeretnétek megjelenni a kiadványban, amely egy csokorba gyűjti a helyi aktív szervezeteket, ezáltal a lakosok tájékozódnak a sok önkéntes munkájáról és az 1 % gyűjtésben/felajánlásban is segítséget nyújt.
Mellékelem Polgármester asszony levelét.
Várjuk visszajelzéseteket!”
Csatolom az e-mailben hivatkozott saját levelemet a civil szervezetek felé.
A fenti megkeresésre a Civilek Nagykovácsiért Egyesület február 20-án e-mailben azt a rövid választ adta, hogy köszönik a megkeresést, de a lehetőséggel nem kívánnak élni.
A visszajelzések után minden megjelenni kívánó civil szervezet vezetőjét megkereste Antal Virág és mindenkinek ugyanazokat a kérdéseket tette fel. Igyekeztünk nem korlátozni a szervezeteket a bemutatkozásban, de néhányukat, ha túl hosszúak voltak a válaszok, felkértük rövidítésre.
Köszönöm, hogy éles szemmel figyeli az önkormányzat munkáját, tevékenységét, remélem jelen esetben is jól látható, hogy minden ügyben korrekt és igazságos eljárásra törekszem Nagykovácsi és a nagykovácsiak érdekében.
Üdvözlettel,
Kiszelné Mohos Katalin
polgármester
♦