Autonóm ház, települési stratégiák

Ertsey Attila előadása

Öregiskola, 2014. február 14. 

Újraszerkesztett, frissített beszámoló

Mottó 1.: ”…de tényleg nem szeretnék politizálni…” (Ertsey Attila szavai az előadáson)

Mottó 2.: “…Egy régi, intellektualizmusba dermedt világ döglődik egy háború küszöbén. Ahelyett, hogy erről beszélnénk, és egy élhető jövő alapjait kezdenénk lerakni, egymást gyalázzuk, alázzuk, mintha ez lenne a legfontosabb. Mintha a jövő egy kis szeletét időnek előtte megidéznénk. Bellum Omnes Contra Omnes. Mindenki háborúja mindenki ellen...Mert ez a világ el fog pusztulni. Hamarabb, mint gondolnátok. S ami marad belőle, az nem stílusok, trendek, hanem valami, ami az életet menti át. Egy búzaföld egy sámándob közepén…” (Ertsey Attila válaszleveléből, a Milánói Világkiállítás magyar pavilonja körüli vita kapcsán)

♦

Ertsey Attilának ez az előadása: egy roadshow. Az előadókörút állomásai az egyetemi katedrától, az előadótermeken át, az online felületeken és nyomdaipari termékekben megjelent publikációkig, minden fellelhető médiafelület meghódításig megtalálhatóak. Ezt csinálja évek óta. Gyakorlatilag 20 éve. Szívvel-lélekkel, ahogyan a kilátástalan és reménytelen harcokat szokták. És mindezt ráadásul Pató Pál birodalmában, Magyarországon.

Ezzel tulajdonképpen illusztráltam is az általa vállalt feladat nagyságát és nehézségeit. Szemlélet- és gondolkodásmód megreformálására vállalkozni ebben az országban, embert próbáló kihívás.

Ebben – és értelemszerűen egyéb építészeti, építészszakmai – a témában tartott előadásai, gondolatai, glosszái, könyvei, a vele készített interjúk anyagai elérhetőek az internet minden építészettel foglalkozó bugyrában, akár cikkek, akár megvásárolható könyvek, illetve szabadon letölthető pdf. dokumentumok, és videofelvételek formájában. Akkor, az előadás után, próbaképpen – tényleg teljesen találomra –  beletúrtam az építészeti/lakáskultúra/otthon témájú magazinjaim közé és kiemeltem egyet, próbaképpen. Így legyen lottó ötösöm.

A kiválasztott újság egy lakáskultúra (házak és kertek) melléklet volt, 2010-ből: a közepén, “A jövő Háza” kiállítás kapcsán, Ertsey Attilával készített interjúval, az autonóm házakról, benne a két oldalt átölelő rajzával, (amely az Öregiskolába invitáló meghívón és az előadás végén elvihető szórólapon is szerepelt.)

Ez az autonóm házról készített rajza  – teljesen érthető okokból – szinte önálló életet él: a rajz annyira átfogó és egész, hogy önmagában is egy teljes előadás.

Egy jó rajz, ahogyan egy jó fénykép vagy egy jó filmfelvétel, amúgy is beszédesebb minden szónál. Ertseynek az autonóm házról készített összefoglaló jellegű, az információkat sűrítetten tartalmazó ház- röntgenképe lefedi és megmutatja az összes fontos tudnivalót a téma alapjairól. (gyakorlatlanok számára: vidd a nyilat a pulzáló körökre, előjönnek a szöveges információk)

Az előadás képanyaga természetesen nem csak egy rajzból állt. A képanyag, előadásról-előadásra (fotók, rajzok, ábrák, grafikonok stb.) nagyjából állandónak tűnik. Összehasonlítva a youtube-on megtalálható felvételeket az itteni előadással, természetesen az előadás metodikája, felépítése is nagyjából azonos. Sem az autonóm ház koncepciója, sem a települési stratégiák alapelvei nem változnak évről-évre. Vannak az életben komoly dolgok: ez ilyen. Ertsey Attilának láthatóan kitart a lelkesedése és előadja a penzumot évről-évre, az egyetemen és egy zsákfalu Öregiskolájában egyaránt.

Ertsey Attilát a Nagykovácsi Természetvédő Egyesület hívta meg, amiért Köszönet illeti őket. Kitűnő előadót találtak, mindenkit érintő, húsba vágó témával a tarsolyában. Ertsey amúgy is harcos, politizáló alkat, és akár az építészfórumon folytat kőkemény építészet-szakmai vitát a kollégáival, akár társadalmi-politikai kérdésekben nyilatkozik meg, mindig lehet számítani arra, hogy karakán elkötelezettséggel képviseli az álláspontját. Az Építész kamara alelnökeként előadni sem ugyanaz, mint Ángyán József mellett, és a kamerák előtt állni egy színpadon. Politikusként, az országgyűlési választásokon induló jelöltként, amúgy sem nem lehet kívülállóként tekinteni a hatalmon lévő döntéshozók tetteire.

Minden hasonlósága és átfedése ellenére tehát, ennek az előadásnak az egyedisége is borítékolható volt. 

A beszámoló diktafon felvétel alapján készült és tartalmazza az előadáson elhangzottak 95%-át, legfeljebb –  megítélésem szerint – a lényegen nem módosító kitérőket hagytam ki belőle. Az előadás nagy részét videóra rögzítették, így gondolom ez valahol megtalálható dvd formátumban, és kikölcsönözhető. A szöveg csak kis részben szerkesztett, és pusztán az élő beszéd esetlegességeit foltoztam, illetve a tömörítés miatt éltem ezzel az eszközzel, de az idézett szöveg, gyakorlatilag szó szerinti. A saját beszúrásaim vörös színűek és zárójelesek.

♦

Az előadó aktív közéleti és szakmai múltjához és jelenéhez képest kissé vázlatosra és elnagyoltra sikerült bemutatás után, Ertsey Attila megkezdte az előadását.

Az előadás

1.

“Gondolom vannak itt potenciális építtetők, de eleve mindenki házban lakik, tehát mindenkit érint ez a kérdés és ugyanakkor településen is lakunk, tehát én mindig a legkisebb léptéket igyekszem a legnagyobb perspektívával összekötni, de nem fogok leragadni a településléptéknél. Miért foglalkozunk a fenntarthatósággal? Nem megyek vissza Ádámhoz és Évához, de beszélnünk kell azokról a válságjelenségekről, amelyek elsősorban ösztökélnek bennünket.

A kőolajkitermelési csúcs az egyik, amin már túl vagyunk, illetve az energiaszegénység, ahol akkor nyomhatnánk le az energiaköltségeket, ha beruháznánk az energiahatékonyságba, miközben egyébként fizetnünk kell a számlákat: ez az a spirál, ami húzza lefelé az emberek jelentős részét. Egy tavaly őszi híradás szerint 18 millió klímamenekült van mozgásban Európa felé. Ebből annyit érzékelünk a híradások során, hogy a Dél-európai ütközőzónában, pl. Lampedusa szigete mellett, megint elsüllyedt egy menekültekkel teli csónak. (akkor lassan, mert látom, hogy nem figyelsz a részletekre: elhangzott mindez 2014. februárjában, egy “egyszerű” építész szájából. Mindent tudsz.) 

Gazdasági válságot annyiban érintem, hogy tavaly mindössze 7000 lakás épült Magyarországon, kevesebb mint a nagy gazdasági világválság vagy a II. világháború alatt. Ez a gazdasági válság nagyon úgy tűnik, hogy permanens, én legalábbis nem látom a végét, a megoldási javaslatok eléggé ellentmondásosak.

A Nemzeti Energia Stratégia, ami most hivatalosan érvényes, – és ezt Kovács Pál államtitkártól hallottam személyesen – a villamosenergia termelésben

• 55 %-ban atomenergia hosszú távon
• 30 % tiszta szén technológia
• 15 % megújuló energiával számol a jövőben.

Gondolom nem sokan tudják mi az a tiszta szén technológia, én sem tudtam, aztán utána néztem: megdöbbentő.

Azt hittem ez a carbon capture-ről szól, tehát, hogy a szén elégetése után, még a kéményben elkapjuk a szén-dioxidot, vegyileg megkötjük, és visszatöltjük a föld alá. Nem.

Arról van szó, hogy a felszín alatti szénkészleteinket megfúrva beinjektálunk valami vegyi anyagot, ezt begyújtjuk, a szénkészlet a föld alatt elgázosodik, majd időnkét megcsapolva a felszínre engedjük az ott képződött gázt, és ezt elégetjük. Ez a tiszta szén technológia. Lágyan és halkan megkérdezem, milyen hatással van ez a felszín alatti vizeinkre, mi van akkor, ha begyújtjuk, de nem tudjuk eloltani -bányatüzek is vannak vagy említhetem a spontán tőzegtüzeket nyaranként pl. Csíkszereda mellett, aki járt ott, az láthatja, amikor a felszín alatt begyullad a tőzeg és füstöl az egész táj, persze ez ennél kicsit durvább lehet: mi van akkor, ha a gáz nem ott jön föl, ahol terveztük, és ha eltüzeljük ezt a mennyiséget, akkor lehet, hogy tisztább lesz az emisszió, mert nem barnaszenet tüzelünk el, de az a légkörbe kerül és akkor hogyan fogjuk így teljesíteni az emisszió csökkentési vállalásainkat? Ez tehát a hivatalos út, de létezik más is. Én a másikat kultiválnám inkább, mert az a fenntarthatóság felé visz. 

A legnagyobb megtakarítási potenciál a családi házak területén van. Ezzel lenne érdemes foglalkozni, ha az energiafogyasztást csökkenteni akarjuk. Itt lehet elérni a rezsicsökkentésben a legjobb eredményeket. Hogy ennek milyen módszerei vannak, arra ki fogunk térni.

Az életmódunkról említenék pár szót: most másfél Földnyi az ökológiai lábnyomunk. Ha áttérünk egy fenntartható életmódra akkor van esélyünk, hogy 2050-ig visszatérhetünk az egy Föld által biztosított erőforrásoknak a fogyasztására, de ha folytatjuk a mai gyakorlatot, akkor 2050-re két Földgolyónál is többet fogyasztunk és éljük föl a készleteket.

A Római Klub által, 1972-ben készített Meadows-jelentés, prognosztizálta a várható folyamatokat. Ezt nem kell készpénznek venni: ez egy lehetőség. A nem megújuló energiaforrások mennyisége csökken. Az élelmiszertermelés most még nő, aztán a közeli jövőben megáll, majd zuhanni kezd lefelé. Ezzel párhuzamosan a népességnövekedés nő, elér egy csúcsot, utána hanyatlani kezd: ez a két összefüggés azt jelenti, hogy háború és/vagy éhínség a következmény. Ipari termelés is növekszik, majd a csúcsot elérve meredeken zuhanni kezd, és ezt késleltetve követi a környezetszennyezés emelkedése majd zuhanása.

Ebből azt jósolták 1972-ben, hogy 2030 körül várható egy globális összeomlás.

A tanulmány 1972-ben készült, de 2012-es frissítették, tehát megnézték, hogy a prognózis a tényadatokkal mennyire van fedésben. A frissítés még egyelőre igazolta a tanulmány megállapításait: ez pusztán egy lehetőség, de efelé haladunk, hacsak nem következik be radikális változás abban ahogy élünk, és ahogy használjuk az erőforrásokat. 

A napelemes áramtermelő rendszerek ára annyira lezuhant, hogy a hálózati áramár alá megy, méghozzá tartósan.

A német energiapolitikát, 25 évvel ezelőtt, Herman Scheer alapozta meg. Ennek lényege és kitűzött célja az atomenergia kivezetése 2022-re, egy decentralizált energiarendszer, intelligens hálózatokkal és 100% megújuló energiára való átállással. Ezt minősítette, de most tényleg nem politizálni akarok, Kovács Pál államtitkár, aki azt mondta, hogy a németek ezt nagyon elrontották. Lehet, hogy igaza van, de Európa legerősebb gazdasága és egyelőre elég jó tempóban haladnak.

Burgenland teljesen azonos adottságú területén, 5 év alatt megoldották az áramellátásukat 100% megújuló energiából, szélenergia segítségével. Ezt azoknak üzenem, akik azt állítják, hogy szélenergiát csak tengerparton lehet termelni.

Árzuhanás-energiaforradalomnak nevezi a Greenpeace, mert demokratizálja és forradalmasítja áramtermelést és lehetőséget teremt az energiamonopóliumok megszüntetésére.

A német energiapolitika is erre épül, mert nem néhány nagy erőműre koncentrál, vagy egyre, mint nálunk Paks, hanem sok-sok ezer apró erőműre, a helyi közösségek tulajdonában.

Érdekességként említem meg: ha napenergiával akarnánk az egész világ elektromos energiaszükségletét ellátni, akkor egy 360 kilométer élhosszúságú négyzetet kéne beborítanunk napelemekkel. A problémát az áram elszállítása jelenti. 

Most egy globális erőforrás háború kellős közepében vagyunk, itt Magyarországon is. Ez nem egy távoli egzotikus harc. Nagyon keményen érinti Magyarországot is. Ez a háború a stratégiai erőforrások feletti korlátlan rendelkezéséért zajlik. Ezek az erőforrások: ivóvíz, energia, termőföld, emberi erőforrás. Víz ügyben még viszonylag jól állunk, sikerült a privatizációt megállítani, illetve visszafordítani. Ez azonban nem minden országban van így.

Tavaly nyáron, a Rio Plusz értekezleten, az USA küldöttsége egy érdekes javaslatot vetette föl, ami nem jött át a magyar médián. A javaslat szerint globálisan, mindenhol, a nemzeti kormányok kezében lévő vízbázisokat vegyék egyetlen egy globális szervezet rendelkezése alá. Mindenki gondolja tovább, hogy ez mit jelent. (én átgondoltam, ideírtam, de kicenzúráztam magam, mert ez még nekem is sok volt)

Az energia területén az atomerőmű kivételével privatizálták az energiaszektort, és az nagyjából monopol helyzetű. Ez a törekvés az egész világon jelen van, Nyugat-Európában is zajlik, csak nálunk gátlástalanabbul. (Véresen komoly téma, de azt hiszem ezzel kapcsolatban – tehát a stratégiai erőforrások megőrzése terén, leszámítva mondjuk a szellemi erőforrások itthon tartását, illetve a sok vitát és feszültséget kavart földtulajdon kérdését – Ertsey Attilának egy rossz szava nem lehet. Aki nem egy dobozban éli a mindennapjait, az tudja, hogy 2014 óta (előtte is) már nagyon rákattantak a narancsmezes gyerekek erre a vonalra, villany-víz-gáz…az összes létező stratégiai erőforrás és szolgáltatási szektor területén, legújabban a szemétszállításra és hulladékkezelésre…ha máshonnan nem, akkor a “rezsicsökkentés” kifejezés mindenkinek rémlik, minimum a közműszámlákról)

Egyesek azt mondják, hogy a németeknél azért terjed a megújuló energia, és azért versenyképes, mert a németek ezt támogatják. Ez egyáltalán nem így van, Németországban a fosszilis energiákra, a földgázra és a szénre kétszer annyi támogatás jut, mint a megújuló energiákra, és ennek ellenére nagyon markánsan versenyképes a megújuló energia.

A termőföldre is kitérnék, mint erőforrásra. Megjelent egy új fogalom a "land grab", a föld megkaparintása.

Tavaly Szaúd-Arábia felélte a felszín alatti vízkészletének az utolsó cseppjét is, ezzel ez a fajta a sivatagi mezőgazdaság, amit addig fenntartott: megszűnt. Mivel óriási pénztőkével rendelkeznek, elindultak földet keresni mindenfelé a világban. Szudánban vettek egy országrésznyi területet, ahonnan majd az őslakosságot elkergetik és ilyen farmokat hoznak létre, ahol egyébként ember nincsen, csak gépek. A kínaiakkal együtt, megjelentek Magyarországon is.

Várják, hogy ez év májusában a magyar földpiac megnyíljon. Hivatalosan arról van szó, hogy külföldi nem vehet itt földet, de a földtörvényben definiálják, hogy ki minősül belföldinek és ez úgy szól, hogy "belföldinek minősül az Unió és a társult országok valamennyi állampolgára”. Ez 520 millió embert jelent, és ha létrejön az EU-USA szabadkereskedelmi egyezmény, akkor még az USA lakossága is hozzácsatlakozik ehhez a néptömeghez, akik májustól bizonyos korlátozásokkal mellett, szabadon vásárolhatnak Magyarországon földet. Ebbe most ne menjünk bele, de ez egy dráma. A pénztőke helyi rezidensei előléphetnek. Egy nevet mondok csak: Csányi Sándor, a legnagyobb magyar földbirtokos. Ha a google-ba beírjuk a land grab-et, akkor az első oldalon már megtaláljuk az ő nevét is, aki egy nagy játékos ebben. (kis fejtágító a témában itt, és itt)

Ennek az a következménye, hogy akik megszerzik a földet, azok nagyüzemi, gépesített, monokulturális művelést folytatnak, ami szintén nem fenntartható sem környezetileg, sem energetikailag, sem emberi fogyasztás szempontjából.

Ebben az erőtérben vagyunk benne, amiről tudnunk kell, mert a házaink és településeink ezekkel az erőkel szemben kell, hogy megálljanak a lábukon, innen kell elindulnunk a megoldások felé.

2.

Ha épületekben gondolkozunk, sokféle fogalom van forgalomban.

Azt gondolom, alapvetően a legfontosabb, a 2020-tól érvényes, közel nulla energiaigényű épületek követelménye, ami itt Magyarországon is érvényes lesz, bár nálunk a szabályozók pár éves késéssel követik az uniós kívánalmakat. Úgy vélem, aki ma építkezik, annak nem szabad ennél rosszabb épületet célként kitűzni maga elé.

Hogyan lehet ilyen közel nulla energiaigényű épületeket megvalósítani? Erre mutatok példákat.

Megvalósíthatjuk passzív házból, de alacsony energiaigényű házból és meglévő épületből is meg lehet közelíteni ezt az állapotot. A fűtési energiaigény egy passzív háznál, négyzetméterenként, évente, 15 kWh. Átlagos lakóház, korától függően 500-200 kWh-ig is terjedhet. Alacsony energiaigényű épület ennél kicsit enyhébb követelményű, de klímaenergiaigényében nagyjából azonos a passzív házéval. Ezek a legjobb megoldások.

A legtöbb meglévő épület esetén az adottságok korlátokat szabhatnak. Mindezen túlmenően egy új és szelíd energiastratégiára lenne szükség, ami az emberi életet és a természet fennmaradását szolgálja. Az önmérséklet az első, amivel az ökológiai lábnyomunk és ezáltal a környezetterhelésünk csökkenthető. 

Decentralizált demokratikus energiarendszerek kiépítése mellett megemlítem, hogy az elektromos energia felhasználási igényünkkel is csínján kéne bánnunk és ez a megint csak a fogyasztási szokásaink megváltoztatásán múlik.

Egy átlagos háztartásban a háztartási gépek által elvégzett munka megközelítőleg 100 rabszolga munkájával egyenlő, tehát minden háztartásban, 100 rabszolga dolgozik nekünk az elektromos gépeken keresztül. Ez biztos, hogy nem fog menni, a Föld nem bírja el ezt a terhelést. Gondoljuk el, milyen a viszonyunk a munkához? Ha a kertben le kell vágni a füvet, akkor nem nagyon jut eszünkbe, hogy a kaszához nyúljunk, hanem elmegyünk az OBI-ba és veszünk egy fűnyírót vagy egy fűnyíró robotot. Azzal még annyit sem kell foglalkozni. A konyhai munkák esetén hasonlóan gondolkozunk. Én azt gondolom, ez nem fog menni. Azt gondolom, hogy a mechanikus gépek reneszánsza itt van, mert amit csak mechanikusan – pl. csak emberi erővel –  működtetünk annak nem igazán van környezeti terhelése, de annak, ami külső energiával működtetünk, azoknak mind van valami bajuk, amit utána el kell takarítani. (A jóhoz könnyű hozzászokni. Aki mosogatott már életében kézzel, mondjuk, egy családi vendégség-sütés-főzés után, az nagyjából tudja miről beszélek. Túl azon, hogy a korszerű mosogatógépek sokkal energiatakarékosabban és nem utolsó sorban sokkal víztakarékosabban tudnak mosogatni, mint egy ember a kétmedencés mosogató előtt állva, folyatva a vizet, azt sem szabad elfelejteni, hogy a mosogatógépek (vagy egyéb konyhai, háztartási, kertészeti gépek) elképesztő mennyiségű időt felszabadítanak az ember számára, ami a családra, gyerekre, kutyára, macskára, hobbyra és hülye rokonokra fordítható. Az idő, a nyugati ember örök igazodási pontja, és abból mindig kevés van. Én tehát egyáltalán nem hiszem – a szélsőséges, kataklizmaszerű végítéletet leszámítva –, hogy az európai/amerikai/civilizált/minek nevezzelek ember lemondana a gépek által nyújtott áldásokról. Sokkal valószínűbb, hogy a gépeket működtető alternatív energiaforrásokra és a gépek minél kevésbé környezetszennyező előállítására és ártalmatlanítására fog koncentrálni. Értem Ertsey Attilát, de attól tartok ez valójában filozófiai probléma: szemlélet és gondolkozás változást elérni egy kényelemre, tömegtermelésre és pazarló fogyasztásra berendezkedett globalizált világban csak akkor lehet, amikor az ember már a torkán érzi a kést és kitör a pánik. A legyintés, az emberi fajt leginkább jellemző mozdulat. De ha neki lesz igaza, és pl. a háztartási robotgépekről visszatérünk a jó öreg kézi megoldásokhoz (bár pl. mi többnyire eleve kézzel szoktunk elbánni a zöldségekkel) szeleteléshez/aprításhoz/csíkozáshoz/préseléshez/facsaráshoz /habveréshez…, akkor Jaime Oliver, a népszerű brit szakács, a Jaime 30 perces kajái című könyvét máris átírhatja Jaime 2 és fél órás kajáira, hogy mást ne mondjak példaként a hétköznapi életből. De mondok. Egy mechanikus forgókéses-tili-toli fűnyíróval (nekünk van ilyen is), legyen az bármilyen jól élezett késekkel felszerelve, egy átlagos nagykovácsi díszkert füvének lenyírása is kb. négyszer annyi időbe kerül, mint pl. egy elektromos fűnyíróval. Követelem a napelemes/akkumulátoros fűnyíró tömegtermelését. És akkor a házi barkácsolások témájába még bele sem kezdtem: áramzabáló gépek tömege… A megoldást az áramszerzés forrása jelenti)

Új fogalmat is behozok: a reziliens épületet, vagyis az alkalmazkodóképes épület fogalmát. Ez az autonóm háznak egy további tulajdonsága.

Ha belegondolunk egy ilyen összeomlás körüli állapotba, akkor megkockáztatom, hogy a mezőgazdaságban visszajön még az állati erő. (soha el sem ment, csak tartósan pihen) Székelyföldön még vannak igásállatok. Nyugat- Európában 60-as években tűntek el az utolsó igás állatok, azóta mindent géppel csinálnak. Az angol gazdák ma azon tanakodnak-gondolkoznak, hogy ha elfogy a kőolaj, akkor mivel fognak földet művelni. Mert már elfelejtettek szántani lóval és ökörrel, az biztos, és azt sem tudják ki fogja ezt a munkát elvégezni. Elszoktunk ettől a fajta munkától. Azt a munkát, amit egy paraszt képes volt 50 évvel ezelőtt elvégezni, abba ma beledöglenénk.

Nem mennék bele Paksba, nagyjából sejthetik a véleményemet, inkább azt mondanám, hogy helyette mit lehetne ebből a pénzből csinálni. Kiszámoltuk, hogy abból a durván 4000 milliárd ft-ból, az összes magyar háztartás tetejére egy 2 kW-os napelemes rendszert lehetne telepíteni, amiből nagyjából a háztartás villamos igényét lehetne fedezni, mondjuk úgy 30 évre előre. Ha érdekli majd önöket, tudnék még mondani akármennyi ellenérvet, de ezt most mélyebben nem taglalnám.

Szelíd stratégiával, Paks árából egy megújuló energiamixet lehetne kiépíteni és azzal ellátni az ország áramigényét. Mindezt nem tíz év, hanem akár egy év alatt kiépítve. (Kétlem. Ha minden klappol még mindig ott van Lázár Bürokrácia- és Bürokratacsökkentő János kedvence, a teljes bürokrácia, az élet minden területét szétszabályozó és gúzsba kötő mozdíthatatlanságával, az ellenérdekelt lobbystákkal, és az akaratgyenge, önjelölt pártkatona-politikusok bárgyú, teszetosza tehetetlenségével, a magyar rögvalóság ezer nyűgével) 

Energiahatékonyságra is kéne költeni. Ebben az energiamixben a geotermikus energiától elkezdve sok minden szerepelhet, a napenergia elsősorban, kisebb részben a szélenergia, az intelligens hálózatok és a közlekedés elektromossá tételével együtt.

Az elektromos autók biztos, hogy 10 éven belül át fogják venni az uralmat. Az autó a nap 90%-át parkolóállásban tölti. Ilyenkor a hálózatra kötve töltődnek – például egy napelemes rendszerből –, ami azt jelenti, hogy a parkoló autók gyakorlatilag egy hatalmas, látens, parkoló kapacitást jelentenek, mert az akkumulátorokba lehet tölteni, de ki is lehet venni belőle. Csúcsidőszakban az autók akkumulátorából kivett energiát is hasznosíthatja pl. az adott munkahely, amely egy völgyidőszakban visszaadja azt az autónak.

Hazaérve, rákötjük az autót a házi elektromos rendszerre. Amikor felszökik az elektromos áramfogyasztás az autó,  mint akkumulátor működik, tehát az esti csúcs időszakban nem a hálózatról vásároljuk a drága áramot, hanem az autóból vesszük kölcsön, azzal megy a háztartás, aztán éjfél felé, amikor a völgyidőszak kezdődik, az olcsó éjszakai árammal töltjük fel a járművet. Ez nem csak nekünk jó, mert olcsó, hanem gyakorlatilag feleslegessé teszi a gyors indítású gázerőműveket, amelyeket ilyenkor csúcsidőszakban bekapcsolnak. Ezek már kész, működő rendszerek..."

3. 

A Fenntarthatóság lényege, hogy a természetben életfolyamatok, körfolyamatok életciklusok zajlanak, amelyekben erőforrásokat használunk, hulladékok keletkeznek, de ezek egy bizonyos ritmusban keletkeznek, pusztulnak el és újulnak meg.

A házak építéséhez és működtetéséhez is energiaforrásokat használunk: napenergiát, szelet, esővizet, talajvizet, építőanyagokat. A háznak is van életciklusa, megépítjük, működtetjük majd elbontjuk. A ház halála után vagy visszaforgatjuk az alkotóelemeket a természetbe vagy újrahasznosítjuk őket. Egy épületet életciklusra kell tervezni. Egy lakóház átlagos tervezett élettartama 80-100 év, amit 30 évente felújítunk, de a lényeg, hogy minél kevesebb pénzből megoldható legyen a fenntartásra és a működtetése.

Tehát egy jól, energiahatékonyan megépített, alacsony rezsijű ház, az sokkal gazdaságosabb az életciklusra vetítve, mint egy hanyagul megépített épület, aminek a működtetési költségéből az életciklus során, akár többször meg lehetne építeni az egész házat.

A jelenlegi épületállomány energiaigénye 100-500 kWh/négyzetméter/év.

Valahol lehet közel nulla energiaigényű házat csinálni, valahol csak megközelíteni lehet ezt, de a felhasznált energiák mennyisége szempontjából nézve ez mind megújuló energia, tehát a környezet szempontjából nem emészt fel erőforrásokat.

A Nemzeti Energiastratégiának egy tanulsága van: megvizsgálták, hogy ha a korábban érvényes energetikai szabályok szerint újítunk fel egy házat, az mennyibe kerül, és ennek költségeit összevetették azzal, ha a jelenleg érvényes előírások szerint újítjuk meg a házat, illetve, ha a 2020-as követelmények szerint újítjuk fel, annak mennyi a költsége. Az derült ki, hogy az első kettő között alig van különbség és nem érdemes a 2020-as energiahatékonysági, közel nullás követelménynél kevesebb célt megcélozni a házfelújítások esetén, mert az elvégzett számítások szerint ez is csak legfeljebb 10 %-kal magasabb költséget igényel, mint a jelenlegi előírások szerinti felújítás, magyarán, nem érdemes gyengébb, kisebb célt kitűzni magunk elé, mint a 2020-as követelményi szintnek megfelelően felújítani a házat. (A tapasztalataim szerint e vonatkozásban nem a vágyakkal, és nem a reális helyzetfelismeréssel, hanem a lehetőségekkel van a gond. Mindenki energiatakarékos, költséghatékony, pénztárcakímélő házban/lakásban akar lakni. Egy bizonyos ponton túl azonban, a társadalom gerincét képező középosztály számára, általában pont az az alig 10 %-nyi többlet hiányzik mindig-mindenhonnan, ahonnan egyről a kettőre, hogy úgy mondjam, a jelenlegi szintről a 2020-as szintre léphetne a jó honpolgár)

Ez a 1996-os szabadtéri kiállításra felépített ház-séma, ekkor építettem föl először. Egy olyan háznak a röntgenképe, ami önellátó, hálózattól függetlenül is tud működni.

A belső röntgenkép bonyolultsága csak látszólagos, mert eleve arra törekedtem, hogy a lehető legegyszerűbb technológia felhasználásával és a lehető legkevesebb gépet használjam.

Ezen a gondolatmeneten haladva 2009-ben újra megcsináltam a házat, mindössze egy-két alkatrésszel darabbal bővült a séma. A legfontosabb különbség az, hogy 1996-ban ezek a berendezések már rendelkezésre álltak, csak drágábbak voltak.  (link ismét) Van szélkerék, napelem, elektromos autó, napkollektor, biomassza fűtés, komposztáló toalett, növényi szennyvíztisztító szelektív hulladékgyűjtés, talajvízhasználat, víz visszaforgatás, zöldtető, hővisszanyerő fűtési rendszer stb. és egy masszív, extrém hőszigetelésű épületburok, elvekben minden összesűrítve, a szelíd technológia elve szerint. Nem kell mindenhol gépek segítségét igénybe venni, a természet erejét is segítségül hívhatjuk. A komposztáló toalett, gyökérzónás szennyvíztisztító is jó példa arra, hogy gépek helyett lehet a természet erejét is működtetni. Ausztriában most gyakorlatilag csak passzív ház épül az új építések során.

4. 

Aktív ház: drágább, magasabb komfortfokozatot biztosít, mindent árammal állítanak elő. Azért hívják aktívnak, mert több energiát termel, mint amit elhasznál, de ez csak reklámszöveg, mert arra az épületre, ami több energiát termel, mint amit elhasznál, arra van egy szép magyar szó, úgy hívják, hogy erőmű, csak ilyen kis léptékben nem érdemes erőművet csinálni, de zárójel bezárva, terveztünk mi is aktív házat, majd elmondom mire jó és mire nem.

Mennyibe kerül egy autonóm ház? Megpróbáltunk a 2009-es 2010-es 2011-es kiállításokra, egy mai átlagos család igényére, egy mai energiaigényekhez igazodó háztípust kifejleszteni, a lehető legolcsóbban, de a használati értékét nem csökkentve. Ez nagyjából azt jelenti, hogy 130 négyzetméteres, földszinti lakóház kb. 38 millió Ft-ból megvalósítható, és ebben kb. kétmillió Ft az a többlet, amiből ez az alacsony energiaigényű vagy passzív házból továbbfejlesztett épület, autonóm házzá tud válni. Ez nem egy elérhetetlen összeg, de ha pályázati támogatás van rá, akkor még jobb a helyzet, pályázati forrással tulajdonképpen “ingyen" az ölünkbe hullhat. Ilyen támogatás legutóbb 3 éve volt, nem tudom mikor lesz legközelebb, és akkor is csak három napig. (nevetés a teremben)

Felkérésre terveztünk/kifejlesztettük azonos alaprajzi rendszerre, egy aktív, egy passzív és egy autonóm háztípust, amelyeken próbáltuk ezeket az elveket megvalósítani.

Az aktív ház a tetőfelületén termeli meg, napenergián keresztül az elektromosságot, lényegében mindent, ezt egy hőszivattyús rendszerrel egy energiakulcs nevű magyar szabadalommal, olyan módon működteti, hogy télen fűt, nyáron hűt, melegvizet készít. Egyszer kell beszabályozni, és utána magára lehet hagyni télen-nyáron, azonos klímát biztosít a házban, külső energia felhasználása nélkül. 

Ez egy kicsivel magasabb (értsd: drágább) beruházás, nagyobb komfortot kínál. Ez olyanoknak való, akik állandóan utaznak és nem érnek rá állandóan azzal bajlódni otthon, hogy lezárják s beindítsák a fűtést, vagy megkérjenek valakit, hogy fűtsön be, víztelenítsen stb. Ez a ház önjáró, lényegében.

Autonóm háznál egy másik elvet próbáltunk: reziliens, tehát alkalmazkodóképes épület. Miből indultunk ki? 2013-as márciusi hóvihar, nincs áram, nincs fűtés, család fázik, hiába van gáz, áram híján a szivattyú nem keringteti a központi fűtést, fáznak, fagyasztó olvad ki. (népszerű poén, sok helyről visszaköszönt már, Ertsey is elsütötte: emlékezetes annak, aki látott már hasonlót a tv-ben, amikor a háziak panaszkodtak a riporternek, hogy az áramellátás összeomlása miatt leolvad a fagyasztó: nem jutott eszükbe, hogy kirakják a kaját a mínusz 15 °C-ba) Ez az épület elektromos áram nélkül is, az alapfunkcióit tökéletesen ellátja: fűtés, melegvíz, ivóvíz, szellőzés, szennyvízkezelés, villamos energia nélkül is működik.

Hogy lehet ezt elérni?

Megvalósult épületen bemutatom: passzív ház szintű épületburok és az alaprajzi rendszere a háromosztatú parasztházat idézi, ahol középen volt a konyha és az élettér, és ebből a központi térből nyílnak a további helységek. Ismét egy földszintes, tetőteres, 130 négyzetméteres, négy fős család számára készült, viszonylag kompakt tömegű családi ház. Egy Wamsler, egy magyar gyártású, modern tűzhely-kazán fűti, ami középen helyezkedik el. Számítógépes szimulációval megvizsgáltuk milyen hőmérsékletek lesznek a környező helységekben. A szimuláció szerint a központi lakótérben kb. 20 °C van. Az abból nyíló szobákban 18,5. A fürdőszobában pedig 22-24, azért, mert a tűzhelykazán egyik kis extra szolgáltatásaként, a fűtéscsövét egy fűtött padkán keresztül át lehet vinni, és úgy megy a kéménybe, és az felfűti a lakás közepén lévő fürdőszobát annyira, hogy ott lesz a legmelegebb. Ezt az épületet a legkisebb méretű tűzhely kazán takarékfokozatban 3kW-al is képes kifűteni, de ha valaki sokat nyitogatja az ajtókat, akkor esetleg a normál, 6kw-os fokozattal lehet kifűteni.

Tehát központi fűtés nélkül már ezzel spóroltunk, de ha nem ilyen lenne az alaprajzi rendszer, akkor a régi típusú, idézőjelben korszerűtlen gravitációs fűtést lehet használni, amibe nem kell szivattyú: melegvíz megy fölfelé amíg meleg, lefelé amikor kihűl.

A szellőzés tényleg passzív, szemben a passzív házakkal, tehát nincs sehol még egy kis ventillátor sem, ami mozgatja a rendszert.

Esővízzel el lehet látni a teljes vízigényt, komposztáló toilette-tel és növényi tisztítóval pedig a szennyvíz problémát lehet kezelni.

A passzív szellőzési módszer fejlesztés alatt áll. Bizonyos részei már működnek, ezek élő példákból vannak átvéve. Az egyik a szellőzőkémény vagy szélkémény. Az egyik eleme, huzatfokozóval ellátott, a szél sebességét növelve a szűkületben, kiszívja a kürtőből levegőt: ez akkor működik, ha szél van. A gravitációs szellőzők télen működnek, amikor kint hideg és bent a szobában pedig meleg van, ilyenkor magától áramlik szép lassan a használt levegő kifelé. Nyáron viszont fordított a helyzet, akkor gyakran megfordul a kürtőben az áramlás, és a kinti meleg levegő jön befelé, és a wc-ből hozza vissza a szagokat a szobába: erre az egyik megoldás a szolárkémény, ami egy napcsapdával felszerelt kéményfej, ami felforrósítja a kémény végét, így megindul a forró levegő fölfelé áramlása és az húzza ki maga után a házból az elhasznált levegőt.

Ezeket kombinálva oldottuk meg az épület szellőzését.

A fejlesztés arra irányul, hogy a friss levegő bevezetését hogyan tudjuk úgy megoldani. hogy a téli időszakban hővisszanyerő szellőzésként is működjön, a passzív házak szellőző rendszeréhez hasonlóan, csak éppen ventilátorok nélkül, teljesen passzív, gravitációs módon. 

Tettünk egy javaslatot az ócsai devizahiteles lakóparknak a fölépítésére 3 évvel ezelőtt, ami lényegében autonóm, közel nulla energiaigényű házakat jelentett, nagyon alacsony rezsivel. Ez nem ment át a belügyminisztériumon, ők egy egyszerűbb megoldást választottak, ami messze nem tud ennyit. Azok a maguk nemében jó színvonalú házak, de sokkal jobbak is lehettek volna. A javaslatunkban nem csak az szerepelt, hogy a házak autonómok, hanem az egész lakásegyüttesre  – ami eredetileg 500 lakásra volt tervezve, de most 80-nál lehet, hogy le is áll – egy intelligens hálózatot javasoltunk, ami a házakat egy egységes energiarendszerre köti, és ezenkívül egy elektromos töltőállomást is működtet, ahonnan egy elektromos kisbusz szállítaná a Budapesten dolgozókat reggel a munkahelyükre, este pedig vissza, a Volánbuszok költségének nagyjából az ötödéért. Ez nem valósult meg, de ezzel a céggel azóta is együtt dolgozom, ők Borsod megyében egy 40 településre kiterjedő autonóm energiarendszert építenek, és mi is belekezdtünk hasonlóba.

Ez egy megvalósult autonóm ház képe, szalmabála fallal határolva. A szalmabála fal hőátbocsátása a passzív házakéval azonos értékű. A szalmabála fal beépített energiatartalma – tehát amennyi energiát fel kell használni ahhoz, hogy ez így, ebben a formában az épület falába belekerüljön – kb. a tizede egy korszerű falazóblokkénak. Bio építőanyag, a használatával nincs egészségkárosodás, saját készítést is lehetővé teszi, az életciklus végén környezetterhelés nélkül visszaforgatható a természetbe, elrohad vagy eltüzeljük. Magát a tervet régen készítettem, de az építés folyamata több éven át tartott. A szerkezetépítés nagyon gyorsan megtörtént, ez egy előregyártott fa vázszerkezet, tető és héjazat is gyorsan felkerült, mindez néhány hét alatt elkészült, és amikor ez megvolt, el lehetett kezdeni a szalmabála falazást. A fa vázszerkezet közé kerültek be a bálák. Kívül-belül 5 cm agyagvakolatot kapott, ez biztosítja a tűzvédelmet, ház belső falai, helyben, kézzel préselt földtéglából készültek, egy kézi téglaprés segítségével, agyagos földnedves földből préselt földtéglákat gyártva vele. Ez azért kellett, mert a szalma az könnyűszerkezetnek számít és a földtégla biztosítja a szükséges hőtároló tömeget. Nyáron a hűvöset és télen a meleget tartja a házban. Ez a ház a használatba vétele óta működik, télen általában 24 fok van benn minden nap, egyenletesen, nyáron pedig, hűtés nélkül plusz 25−26°C, miközben kint +35 van. Ez részben a tornácos szerkezetnek is köszönhető.

A ház működtetése teljesen autonóm, kilométerekre van minden közműtől, a fűtést ugyanez a salgótarjáni magyar tűzhely-kazán biztosítja (főzőfelület, sütő, melegvíz és gravitációs rendszerű fűtés) a vizet ciszternákban gyűjtik, egy kicsi a ház mellett a tetőről lecsorgó esővizet gyűjti, egy nagyobb pedig a hegyoldalon, jóval feljebb, oda a napelemmel termelt áramú szivattyú időnként felnyomja az esővizet és gravitációsan jön le, tehát gyakorlatilag folyamatosan nyomás alatt lévő vizük van. A ciszternából kijövő használati víz egy egyszerű mechanikai szűréssel használható, az ívóvíz fordított ozmózisos szűrővel készül. Ez az ember volt eddig az ez első és egyetlen ügyfelem, aki az 1996-os autonóm ház sémámban kiállításon látott megoldást megcsinálta. A képen látható Hajdú mosógép, normális használatban maga készíti a melegvizet, egy elektromos fűtőszállal, a fűtőszál önmagában 1kW, míg az a motor, ami csak a dobot forgatja, önmagában 350 wattot fogyaszt. A tulaj a nagy energiaigényű fűtőszálat a mosógépből kiszedte, a melegvizet a tűzhelykazán csinálja. A mosógépet a napelem forgatja. De van egy még elvetemültebb ismerősöm, aki még ezt is sokallta, és a villanymotort egy pedálos hajtással pótolta. (nevetés)

Ez az ismerősöm egy gépészmérnök, az egyik hazai IBM gyár gépészeti igazgatója, és amikor megkerestük, akkor azt mondta nekünk, hogy ebbe a házba ne legyen gépészet. (nevetés) Arról számolt be, hogy az ő gyárukban egy szuper fűtési-hűtési rendszer működik és ha abban valami meghibásodik, akkor 3 napig áll a munka, mert meg kell várni míg megjelenik egy hófehér overallos szerelő egyenesen Párizsból, és berak egy gyufásdoboz méretű alkatrészt a kazánba, amitől az újra üzemképes lesz, szóval köszöni szépen, nem kér ilyesmiket.

A villamosenergia ellátás megtervezésekor visszafelé gondolkodott: megnézte mi az, amire valóban szüksége van, és ahhoz mennyi áram kell: világítás (néhány lámpatest, led égőkkel) egy laptop (80-100 Watt) egy mosógép. Kész, ennyi elektromos fogyasztója van. A mosógép felvesz 350 wattot, a házon lévő napelemfelület pedig összesen 450 watt. Ez ugyan ellátja az egész házat, de ez annyit jelent, hogy nagyjából csak délben lehet mosni, de ezzel ők elboldogulnak, tehát nem jelent problémát.

Ivóvíz az esővízből nyerhető, a szennyvizet növényi tisztító kezeli.

Az a famennyiséget, az a kevés tüzelőt, ami ehhez a házhoz kell, az eleve nagyon kevés – nincs benne ugyan hővisszanyerő szellőzés, de az épületburok passzív ház szintű –, de még ezt a keveset sem vásárolják, hanem gyűjtögetik a közeli erdőben, ami az övék, (ja, kérem, ha mindannyiunknak lenne egy erdeje) ami ott keletkezik spontán, az tökéletesen elegendő a téli időszakra.

Van egy másik hasonló, az egyik barátom számára épített, vályog és szalma fallal készült ház – most hiányzik ebből a képsorozatból –, ahol egy 6 fős család lakik, nagyjából ugyanekkora házban. Korábban 5-10 köbméteres ciszternákat terveztek egy ilyen házhoz, mert az eső az rendszeresen esett. Ma már az időjárás szélsőségessége miatt ez nem célszerű. Tudjuk, hogy néhány éve volt olyan nyár, hogy 3 hónapig egy szem eső nem esett. Ma a ciszternákat már túl kell méretezni: ott ez a család egy 20 köbméteres ciszternával üzemelt. Erről náluk kizárólag a wc öblítés és a mosógép ment. Ezt a 3 száraz hónapot kibírták ezzel a 20 köbméteres ciszternával, amíg nem esett semmi, de aztán egy éjszaka alatt, egy felhőszakadás újra megtöltötte azt. Ez a 20 köbméteres ciszterna tehát elég volt három hónapra…”

♦

Szerkezetileg és tematikailag ez a pont az előadás fele, innen folytatom.

u.i.: a kissé életlen fotókért bocsánatot kérek, nem akartam belevakuzni az előadó szemébe, igen, ilyen udvarias vagyok. Az előadást kísérő teljes képanyag megtalálható a 2. fejezet végén, linken.