Két fontos közlemény.
- Ez a rövid poszt szigorúan 18 éven felülieknek szól.
- Teljesen nyugodt vagyok, hideg, megfontolt és cinikus: engem semmiféle politikai meglepetés nem ért tegnap este. Megmondtam előre. Minden szavamat átgondoltan fogalmaztam meg, indulat nincs bennem.
♦
Ebben az országban – politikai, közéleti értelemben – csak négyféle ember él.
Az egyik, aki látja-hallja-érti-tudja, hogy mi történik itt 12 éve – ne haragudj meg érte, de nincs kedvem belinkelni 12 évnyi mocsokságot –, és megpróbál tenni ellene valamit, a maga szerény lehetőségein belül, a törvények szerint. Tüntet, tiltakozik, aláírásokat gyűjt, ír, beszél, vagy mondjuk húz néhány ikszet.
A másik, aki szintén látja-hallja-érti-tudja, hogy mi történik itt 12 éve, de a része, pl. örök kollaboránsa, vagy egyenesen aktív alakítója vagy haszonélvezője ennek a folyamatnak valamilyen módon, élvezi ezt a rendszert, és kiveszi, kinyeri belőle mindazt, amit lehet, tartson, ameddig tart, és mindig talál kifogást, magyarázatot arra is, hogy miért szavaz – jelen esetben – a fideszre.
A harmadik, akinek már mindegy, mert a propagandagépezet teljesen kipucolt az agyát, és felszámolta az erkölcsi-morális-etikai korlátait, és megszállott, csillogó szemű szektás-fanatikus zombiként követi a Gazdát a pokolba is, vagy a tájékozódásra, ellenállásra annyira esélytelen szociokulturális, társadalmi környezetben él, hogy lehetősége sincs semmiféle ellenszegülésre. Ennek a két csoportnak létezik egy nagyon masszív közös halmaza, azért került egy kalap alá.
A negyedik az, aki beleszarik, leszarja. Ők az a bizonyos 25-30-35-40 %. Ez a szám változó. A közéleti jelenlétük pl. a választások jellegétől függően módosul, mert más számok jönnek egy EP-választás, egy országgyűlési választás vagy egy önkormányzati választás idején. Általában aktívabbak a környezetüket közvetlenül érintő közéleti kérdésekben, de kevésbé az Európai Uniós és az országos ügyekben. Bizonytalanoknak, távolmaradóknak is hívják őket, de valójában a teljesen érdektelenektől, a segghülyéken át, a vérprimitív söpredéken keresztül a konkrét fekete galléros bűnözőket is beleértve, a tudatos világpolgárokig bárki tartozhat közéjük (ez utóbbiak azok, akik szó nélkül, mosolyogva lelépnek, ha látják, hogy a weimari köztársaság már az utolsókat rúgja, vagyis elviselhetetlenné válik az élet számukra valamilyen értelemben), és alapvetően közös vonásuk, hogy nem érdekli őket mi lesz ezzel az országgal, mert ahogy mondtam, megrántják a vállukat, vagy elmennek, vagy lemerülnek és kibekkelik amíg elmúlnak a zord idők, és ha nem múlnak el, ők akkor is túlélik, ésszel és/vagy tehetséggel, pénzzel, passzív ellenállással, kocsonya kussban, senkit nem zavarva a politikai hatalom birtokosai közül a lopásban, eltűnve a társadalom szürke ködében, visszavonulva a magánélet kerítései mögé, ha lehet. Orwell és a történelem szerint ez utóbbi nem mindig lehetséges menekülő út, de bíznak benne, hogy igen.
Ez a poszt kizárólag az első csoport tagjainak szól, a többiektől bocsánatot kérek, ha eddig raboltam az idejüket, őket Isten vagy a Sátán áldja további útjukon az online tér ösvényein, de muszáj volt értelmezni a kereteket ezzel a bevezetéssel.
Fotó: Reuters kép forrása napi.hu
♦
Mottó: "40 százalék esélyem van a győzelemre." (Márki-Zay Péter a Financial Times-nak adott interjújában)
♦
"...Még azt is el kell talán mondani, hogy óriási nemzetközi erőközpontok és szervezetek mozdultak meg velünk szemben, nekik és kell azért, hogy üzenjünk valamit, nekik is legyen egy-két jó szavunk, azt tudjuk mondani, hogy kidobott pénz volt minden fillér, amit a magyarországi baloldalnak adtak...és úgy tűnik a magyarországi baloldal volt Gyuri bácsi életének legrosszabb befektetése, mert 12 éve csak viszi a pénzt...Kedves barátaim! Ez a győzelem azért is marad majd emlékezetes talán az életünk végéig, mert most kellett a legnagyobb túlerővel megküzdeni: a baloldal, itthon, a nemzetközi baloldal körös-körül, a brüsszeli bürokraták, a Soros-birodalom minden pénze és szervezete, a nemzetközi fősodratú média, és (mosolyogva, összekacsintós hangsúllyal) a végén még az ukrán elnök is. (óriási nevetés) Ennyi ellenfelünk egyszerre még sosem volt. De hiába a rengeteg pénz és a túlerő, ha összefogunk, nem lehet bennünket megállítani..." (Orbán Viktor választási sikert ünneplő beszédének részlete, amelyet 2022. április 3.-án éjszaka pörgetett a hívők elé, az eredmények biztos tudatában)
♦
Az, hogy Orbán Viktor egy alternatív valóságban él: nem újdonság.
12 éve van hatalmon a kollégiumi szobatársak és haverok által a központi közigazgatás és az államgépezet minden szintjén lefedett, seggnyalókkal, lojális kegyencekkel, kitartottakkal, oligarchákkal, strómanokkal, cinkosokkal, Kreml-propagandistákkal, fideszes ügyészséggel és fidesz janicsárképzőkkel kidekorált, állandóan kontrollált és körbepegasusozott birodalomában, ahol a pénzek villámgyorsan elveszítik a közpénz jellegüket.
Ennek a birodalomnak a politikai demokrácia-indexét a 130 milliárd forintból működő, négy évenként öt percig az ellenzék számára is kaput nyitó Közmédia, a mindent bedaráló, szintén totális agymosásra berendezkedett fideszes kommunikációs-birodalom, valamint – különösen az ország szociokulturálisan is elmaradott keleti régióiban, a szegénység és megfélemlítettség zárványaiban – az élet-halál uraiként működő fideszes önkormányzatok jelenítik meg talán a legjobban. A hazai nyomtatott sajtópiac szegmenseiben és online térben végrehajtott elorigosítás sikeres manővereiről – ebbe még az óvatosan egyensúlyozni próbáló Index is beletartozik, a 2018-ban először az Indamedián, tehát pl. a Blog.hu-n keresztül kezdődő és egészen a 2020-as teljes hatalomátvételig tartó bedarálásával – és az egész országban tizenháromszoros fölényben birtokolt óriásplakát erdőről szintén nem kell mélyebben értekeznem.
Ez az a világ, ahol ő a legnagyobb túlerő ellen küzd, 12 évnyi kétharmaddal a háta mögött. Erre nem érdemes több szót vesztegetni.
Orbán Viktor ezúttal beteljesítheti a végső ítéletet a hazám felett. Isten és a koleszterin még megállíthatja ezt, de többé vagy nagyon hosszú időre már senki más. Hogy mennyit ér a Márki-Zay Péter által emlegetett, "magyar nép csodálatos ellenálló képessége", ami "12 évnyi orbáni agymosás, és a NER által kiépített szinte legyőzhetetlenül tökéletes rendszer" ellenére is esélyt ad a győzelemre, az a tegnapi napon világossá vált mindenki számára.
Lényegtelen, hogy én kinek és minek látom Orbán Viktort. Már leírtam többször – és még dicsértem is néhányszor – e téma kapcsán már magamat is unom, nem számít, elég annyi, hogy szerintem ez az ember elhozza (valójában már rég elhozta) a romlást és zord időket ennek a szerencsétlen, boldogtalan népnek, és ennek a sokkal jobb sorsra érdemes országnak.
És mégis mindig meg tudok döbbenni azon, hogy miféle iszonyú lelki sötétség lakozik ebben az emberben.
Elvileg nem kellene ettől ennyire hátrahőkölnöm, de én csak egy átlagos, hétköznapi ember vagyok, az érzelmeim rabja.
♦
Volodimir Olekszandrovics Zelenszkij, Ukrajna elnöke a nap 24 órájában életveszélyben él. Életének minden másodperce az utolsó lehet, de nem természetes módon, ahogy bárkinek, hanem azért mert meg akarják ölni. Gyilkos kommandók, beszivárgó egységek, diverzánsok vadásznak rá, hogy meggyilkolják a Kreml remetéjének a parancsára, aki megölte Oroszországot.
Elektronikus felderítő egységek – drónok, műholdak, lehallgató készülékek, cellainformációkra vadászó berendezések stb. – és elemzők próbálják meg beazonosítani, hogy az adott pillanatban, hol található, vagy kísérlik meg a várható felbukkanásának a helyszínét feltérképezni, hogy rakétacsapással meggyilkolhassák a "nácítlanítás" keretében, mert a kis zsidó (jogász) színész jelenti a nemzeti ellenállást, a nemzet egységét és akaratát, az ukrán nép kitartásának és erejének szimbólumát.
Ukrajna városai és falvai romokban, az orosz agresszió nyomán felfoghatatlan mértékű pusztulás szaggatja az országot, az ukrán hadsereg a végsőkig harcol egy honvédő háborúban, 4 millió ember menekült el külföldre, az oroszok ukrán civilek százait rabolják el vagy lövik tarkón megtorlásként és hagyják őket ott az utcán vagy dobálják tömegsírokba – az ukránok is tömegsírba temetik a bombázások áldozatait, csak nekik egy ostromlott városban esélyük sincs megadni sokszor a minimális végtisztességet sem, vagy hevenyészve kaparják el a gyermekeiket, rokonaikat, szomszédjaikat a fagyos földbe, összekalapált fakereszteket szúrva a kis földhalmokba – muszlim terroristák hordái érkeznek Putyin zsoldjában feldúlni a keresztény földet és szabadon erőszakolni a keresztény nőket, vagy olyan remekül szórakozni, hogy poénból áthajtanak harckocsival két postáson, ugyanakkor a háború globális éhezési hullámot gerjeszt az érzékeny régiókban...és Zelenszkijnek minden percben gondoskodnia kell erről az országról, valahogy, a képernyőkön át vagy a sebesülteket látogatva, utasítva és tervezve, segélyért könyörögve vagy kitartásra bíztatva, állandó készültségben és elképzelhetetlen feszültségben, látva ezt a rettenetes tragédiát, ami az országát sújtja, és amelynek egyáltalán nincsen még vége.
Háborúban és harcban áll. Zelenszkij ellenségei valóságosak, kézzelfoghatóak, igaziak, ölnek.
Ő nem a saját démonaival küzd, mint Orbán Viktor, nem a képzelt ellenségeivel, mint Brüsszel vagy egy mesekönyv, nem a kitalált és az abszurditás üstjében kifőzött nemzetközi zsidó-kommunista összeesküvés civil haderőivel száll szembe, nem Gyuri bácsival, egy – egyébként valóban szomorú és tragikus félreértésben élő, de azért a helyi hatalom részéről Nagykovácsiban is rettegett – zsidó öregemberrel, nem a vélt/valós nemzetközi baloldal szervezeteivel küzd, nem a fősodratú (független, ellenzéki, baloldali, liberális, akármilyen) médiával, ami idehaza nem is létezik, mert nem fősodratú, nem az Ökotárs alapítvány vagy a Földrajzi Név Bizottság az ellenfele, nem az Átlátszó, nem a Direkt 36, nem a 444, nem a 24.hu újságírói és oknyomozói miatt kell aggódnia, akiknek a hangja a méhecske zümmögése a kormányzati propaganda hurrikánjában, nem valami Tv stúdiójában ücsörgő, okoskodó tutimegmondó vagy egy népszerű, de marginális hatású youtuber szúrkálódásait kell kivédenie a szolgamédiában fröcsögő embereinek, mert ugye Orbán Viktor akkora harcos, hogy neki mindenki és minden más ami a buborékján kívül esik, az fake-news vagy érdemtelen arra, hogy leüljön vele vitázni, és Zelenszkijnek valóban ki kell űznie az oroszokat a hazájából, és nem akkor követeli az orosz csapatok azonnali kivonását, amikor azok már folyamatosan mennek kifelé, és már négy évvel korábban eldöntött kérdés volt, hogy kimennek, és Zelenszkijt nem védi meg a haver belügyminiszter-apósa, ahogy Orbán Viktort, amikor az egy szétfőtt rendszer végső vergődésének napjaiban kicsit veri a nyálát az utcán, mint ellenálló.
Zelenszkij egy valódi háborúban álló ország valódi utcai harcosa, valódi háborús elnöke és vezetője, nem egy kisebbrendűségi komplexusokkal terhelt, békemissziós visegrádi egyes, aki utálja a pocakos katonákat, de nincs otthon a tükre, és még arra is képtelen, hogy bármit felfogjon abból, amin Ukrajna elnöke emberileg, érzelmileg, lelkileg, politikai és katonai vezetőként is keresztülmegy, látva a halott gyerekeket és a botorkáló, síró öregasszonyokat, akiket képtelen volt hatékonyan megvédeni, mert egy legatyásodott, millió problémával küzdő, és 2014 óta eleve megcsonkított, szétszakított országra zúdult rá az orosz haderő, és aki kétségbeesésében és elkeseredettségében persze, hogy légtérzárat, és persze, hogy a III. világháború kirobbanásának veszélyét is magában rejtő kéréséket vagy eleve teljesíthetetlen követeléseket fogalmaz meg a világ felé, és aki persze, hogy képtelen higgadtan szemlélni Magyarország elemi és politikai-geopolitika-gazdasági érdekeit is, mert amikor hajnali egykor lefekszik, hogy aludjon néhány órát, azt egy légiriadóktól hangos és/vagy körbekerítéssel fenyegetett háborús zónában teszi/tette, és nem egy biztonságos környezetben, a puha dunyhás és békés országának kebelében,
ahogyan Orbán Viktor, ez a lelketlen, velejéig romlott, gonosz kisember.
♦
Doktorminiszterelnökúr, kérem tisztelettel, kedves Viktor, ha már így összemelegedtünk, mert állandóan üzeneteket és leveleket kapok tőled, amelyben kedves barátod és/vagy tisztelt honfitársad vagyok.
Zelenszkijt köpködöd és alázod? Ráadásul teljesen hazug és eleve irreleváns indokkal? Beleavatkozott a választásokba?! Ugrálsz rajta egy kicsit? Ennyire képtelen vagy gondolkodni, disztingválni, súlyozni, helyén kezelni a vele fennálló politikai konfliktusaidat, mielőtt megszólalsz? Ennyire képtelen vagy kezelni még a lejtős pályán szerzett győzelmedet is? Ennyire képtelen vagy néha, 32 évenként egyszer, érző emberként viselkedni?
Te Hős. Te Utcai Harcos. Te keményfaszú, libernyákokat leverő, Szupergrofó.
Te Viktor, Te Győztes.
♦
u.i.: Feri. Peti. Bárki, aki menekül a süllyedő hajójáról, és kedve szottyanna a következő napokban bűnbakot keresni. Menjetek már a redves kurva faszba azzal, hogy beletapostok Márki-Zay Péterbe. Becsületes, tisztességes ember, vállalta a NER-propagandisták által rádobált mocskot és szart is – tudta mire vállalkozik, elmondta Nagykovácsiban is, ezért nem jár dicséret, csak tényközlés – és megérdemelt volna ez az ország egy embert, aki néha az ellenfél által kiforgatható csacsiságokat mond, de megkérdőjelezhetetlen a jóakarata, a demokrácia és nyugati, európai (ideák) iránti elkötelezettsége. Próbáljatok meg kicsit másként viselkedni, mint Orbán Viktor. Kimerítő, de ha gyúrtok rá, talán sikerül. Ne kelljen már benneteket is ennyire szégyellni, ha már valamennyire sikerült az elmúlt évek alatt talpra állnotok, és összefognotok. Megpróbáltátok, megtettétek. Kezeljétek európai módon, intelligensen, udvariasan,
Emberként.
Tudom, nehéz ez a zord időkben.
