Ha az egyszavas óriásplakát gondolatfutamokat kedveled, akkor rossz helyen jársz, máris kattints el innen, itt nem találsz ilyesmit. Ez egy történet két emberről és egy korszakról, amit nem, ezúttal nem fogok szétszedni két külön részre. Ez összetartozik, így kerek és egész, ezek szétválaszthatatlanok, mert a leírtak állandó, kölcsönös reflexióban és párhuzamban vannak egymással. A poszt szigorúan 18 éven felülieknek szól. A feldolgozás szubjektív, a témája rendkívül szenzitív, és olyan szavak is vannak benne, hogy magyar, konzervatív, Nagy-Magyarország, Trianon, zsidó, szabadkőműves, antiszemitizmus, liberális...így elolvasása az érzékeny lelkűeknek nem ajánlott. A "stílus, maga az ember..." vérostoba közhelyet pufogtatóknak szintén nem ajánlott a poszt elolvasása. Nekik Guillaume Apollinaire szelíd hangvételű, líraian szolid és bájosan éteri, Tizenegyezer vessző című könyvecskéje javasolt, és ők bekaphatják a költő mind a 11. 000 vesszőjét, mint Woody Allen fejhangon visítozó alanya a mozi előtt.

Belle Époque. Papp István jegyző és Kiszelné Mohos Katalin polgármester. 2017. November 21. Öregiskola.

Volt ez, amit alig hittem. A poszt már régen készen van, gyakorlatilag együtt írtam meg a korábbi fejezettel, csak megvártam az első, komolyabb önkormányzati reakciót, ami a márciusi Tájolóba bele is került. Ja, ekkora úriember vagyok. Nem először.

♦

A káptalantóti Liliomkert piac rabul ejti a látogatót. Tele van kis csodákkal.

Kell a blogban is a pozitív energia – már amennyire én át tudom lépni a saját árnyékomat–, kell a relax, a szünet. Engedjük el egy kicsit ismét a mindennapjaink valóságát. Most piacozzunk egyet, tisztelt olvasó.

A buszos inkvizítorok, illetve Nagykovácsi leghangzatosabb nevű fűcsíkjának névháborúja után, és még azelőtt, hogy megnézném, valóban egyen áll-e a vásár, lazítok egy kicsit ezekben az angolosan bezárkozó zord időkben.

Egy udvar látképe a Kaszáló utca felől.  Jobbra a Linum Udvar építkezése, balra a Bánya utca.

Történelmi pillanat szemtanúi vagyunk. Véssük eszünkbe ezt a napot. Kiszelné Mohos Katalin polgármester és képviselőtársai a lakossági vélemények hatására elálltak attól a szándékuktól, hogy a Linum Udvar előtti közterületet a korábbi elképzelésükhöz/határozati javaslatukhoz igazodva, a beruházás fantázianevére kereszteljék.

Az egyik vélemény az enyém volt, és ezt a posztot csak azért nem raktam fel eddig, mert akkora úriember vagyok, hogy a fal adja a másikat, és előzékenyen megvártam, hogy miképpen határoznak.

A döbbentem földrengésszerű. Ritka pillanat, hogy ilyen zord időkben a józan ész felhőket átszakító napsugarának örülhetünk. Még Nagykovácsiban és/vagy a politikában is vannak csodák. 

Le a kalappal.

Ez a blogposzt a Nagykovácsi önkormányzatnak küldött levelem bővített, blog-kompatibilis változata, ami január 3.-a óta várakozott a fiókban. Kicsit belekavar ugyan az éppen tegnap felrakott, a 63-as buszon elszenvedett, helyi terminátorokkal vívott kálváriám futtatásába, de van az úgy, hogy egyszerre két téma kerül terítékre.

♦

1. A Nagy Nagykovácsi Névháború hátterét,
2. majd egy megkésve kettészedett posztban, a névtelen, anonimizált, inkognitó mögé rejtőző hírforrások dilemmáját
3. a helyi nyomtatott és online média 20 éves történetének részleteit már bemutattam.(Önkormányzati Hírek, Tájoló, Helytörténeti ismertető, Cinke kurír, Új Távlatok, Összekovácsoló magazin, 2006 Fórum, Freeforum, nagykovacsi.net, nagykovácsi facebook oldalak)
4. És haladok a kultúrharcos buszmegálló felé, amelynek kapcsán a történelmi léptékű kivándorlás okának hátteréről írtam.

Jöjjön az első kőkemény aktualitás a névháború krónikájában.

A helyszín: a Linum Udvar előtti közterület, a Bánya utcával szemben.

A kép csak illusztráció, nincs köze a poszt eseményeihez. Nagykovácsi, Templom tér, 2013. Január 9. Ekkoriban kezdték szolgálatba állítani az új buszokat a 63-as vonalán, ezért lőttem a képet.

Feszkó, az van.

Járvány, zuhanó gazdaság, munkanélküliség, tropára ment idegek, bezártság, pánikhangulat, aggódás a jövő miatt, politika, állandósult háborús retorika, permanens szabadságharc az egész világ ellen. Csak egy szikra kell ilyen zord időkben ahhoz, hogy azonnal robbanjon mindenki...aki nem képes uralkodni magán. Könnyen eszkalálódhat egy rosszul kezelt szituáció. Például amikor kezdetét veszi egy modern salemi boszorkányper, vagy felbukkannak az újkori Szent Hivatal helyi inkvizítorai.

Idegen horizont. Fentről minden más. Messziről is.

♦

A poszt kizárólag 18 éven felülieknek szól, és a nyugalom megzavarására alkalmas.

Látószögek.

A Nagy Nagykovácsi Névháború általános hátterét már bemutattam. A történet egyik fejezete a nyomtatott és a digitális teret érintette/érinti, a helyi médiát. Ezt mutatja be a poszt. 1999-ben vettünk itt telket, így nem látok messzebbre ebben a történetben olyan módon, ahogy az nekem megfelelne a poszt bővítéséhez– nevetés–, de talán ennyi, bár főleg a 2002 utáni időszakra koncentráló áttekintés is elég lesz. 

Figyelmeztetés: aki fél perc alatt elolvasható tutimondásra vagy egyszavas óriásplakát útmutatásra vágyik, az rossz helyen jár. Ez egy nagy téma, nem darabolom fel, így ez a poszt is hosszú.

Hatodik éve csinálom ezt, de mindig tanulok újat. Önmagamtól, vagy másoktól. Szétszedtem.

Látószögek.

A Nagy Nagykovácsi Névháború általános háttere.

Anonymus inkognitóban, avagy a hírforrás kérdése, és a szerkesztők dilemmája. (szétszedtem a posztot, miután az olvasóim egy része finoman, egy másik része kicsit keményebben lebaszott, hogy egyben felrakva, ahogy elkövettem, túl tömény. Így kellett volna eredetileg is csinálni, két részben, és az elején még ezt is terveztem, de aztán másképp – rosszul–  döntöttem. Mea Culpa.)

1.

♦

Néhány sor bevezető szöveg, sok kép.

Igaz, hogy négy teljesen kész poszt várakozik már hetek óta a fiókban, de nem lett volna helyénvaló így az ünnepek idején előhozakodni velük, így hanyagoltam őket. Nélkülem is elég zordak ezek az idők. 

És nem múlnak, és nem futnak el. Sajnos. A téma az utcán hever, házhoz jön.

De most, ideiglenesen, borítsa őket fátyol.

A Nagykovácsit körüljáró gyűjteményes posztjaim sorában – amelyekben már volt szó pl. a helyi kutyákról, a helyi kutyatáblákról, a helyi macskákról, a helyi utcakertekről (1., 2., 3. ,4. fejezet), a helyi építészeti arculatról, a helyi fényekről, a helyi éjszakai közvilágításról, a helyi arcokról, a helyi pillanatokról, a helyi madarakról (1., 2. fejezet), a Víg End korszak sufni mementóiról (3., 4., 5., 6., fejezet)...– most az aktualitás csillogó és kreatív díszeivel zárom le ezt a covidtól gyötört, szomorú évet.

Következzen egy szerény válogatás Nagykovácsi karácsonyi, utcai, ünnepi ajtódíszeiből. És egy darab, ami nem utcai, és kettő, ami kicsit több is.

Remélem a Karácsony is örömmel volt telített...nos, én ezzel a poszttal kívánok Jó egészséget, és Boldog Új Évet minden –az átlagos emberi hibahatárokon belül mozgó– jószándékú, becsületes, tisztességes olvasómnak és szeretteiknek.