Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Nagykovácsi blog. Határtalanul, de a határokon belül maradva. Kibeszélő.

Zord idők

Nagykovácsi emblematikus fasora

Nagykovácsi fái 1. – A Kossuth Lajos utcai vadgesztenyefák, avagy A hely, ahol 120 év tekint le rád

2021. november 27. - zord íjász

Ez nem egy vicc, amelyben a poén a természeténél fogva a végére marad.

Sőt. A Nagykovácsi fáiról szóló blogposzt-sorozatot a falu egykori lakói iránti mély tiszteletadás jegyében egyenesen illik a poénnal kezdenem. Vagy minimum in medias res, a dolgok közepébe vágva, hadd szóljon az felütés.

1.

Mottó 1. : "A fák: Istenek." (szeretek a legjobbaktól idézni, a blog örökzöld mottója zöld témák idején, a természet és ezen belül különösen a fák iránti rajongásom esszenciája)

Mottó 2. : "Amikor meglátom ezt a fasort, akkor érzem, hogy végre hazaérkeztem. " (tucatnyiszor hallottam már, többektől)

1. A helyi értéktár

Minden településnek vannak meghatározó építészeti és/vagy természeti kincsei: olyan emblematikus, az adott településhez kötődő értékek, egyediségek, különlegességek és sajátosságok ezek, amelyek csábítóan hatnak a turistákra és büszkeséggel töltik el a helyi lakosokat, lokálpatriótákat.

Ezekről az önkormányzatokban – a jobb önkormányzatokban – pontos és teljes listát készítenek: ez lesz a település  helyi értéktára.

A civilizáció és a fejlődés klasszikus útjait bejáró települések esetében viszont az ilyen helyi értéktár többnyire gazdag, sokrétű és hosszú listát eredményező lehet. A városhoz vagy a faluhoz köthető, tehát a település belterületéhez tartozó/ a közigazgatási határain belül található kastélyok, várak, templomok, kúriák, kilátók, köztéri szobrok, emlékművek, műemlékek, múzeumi vagy államigazgatási épületek, paloták, faluvégi focistadionok, kiemelt jelentőségű építészeti alkotások – legyenek ez utóbbiak akár az Év Háza díjazott családi házai, amelyek a helyi építészeti minőségét emelik a magasba, vagy példaértékű közintézményi fejlesztések pl. magas színvonalon felújított/új építésű óvodák, iskolák, kultúrházak, könyvtárak – vagy akár magának a településnek a pozitív építészeti összhatása, utcaképe, települési szerkezete és jellege: értéktár pozitívok. Olykor UNESCO világörökség pozitívok is. Ezek mindegyike az adott település megtartó erejét növeli, növelheti, a presztízsét fokozza.

Még a magyar vidék szegregátumainak és szociokulturális lőporoshordóinak legnyomorultabb nyomortanyáiban is fellehetők olykor (sokszor) olyan maradandó történelmi/építéstörténeti értékek, amelyek miatt az adott település több lesz, mint a roskadozó múlt szellemfalvainak egy darabja, amelyet beterít az igénytelenség, a szemét, a bűn, a szegénység, az elvándorlás és a társadalmi katasztrófa fenyegető szele. Ha nem más, hát a települést övező/a településhez tartozó természeti környezet lesz vonzó célpontja a vándoroknak, és ez kerülhet bele a helyi értéktárba.

Előfordulhat persze, hogy a lakók és a hivatal véleménye nem mindig egyezik a listák tartalmát illetően. Előfordulhat, hogy kimaradnak dolgok, amelyeket a lakók fontosnak tartanának, vagy pusztán rideg építészszakmai szempontok érvényesülnek a lista összeállításakor, vagy felkerül a listára olyasmi is, ami kizárólag ideológiai okból kap helyet, vagy az adott politikai kurzus nyálverésének és törleszkedésének kifejeződése, mondjuk a központi hatalom vagy akár a polgármester elvtárs felé.

Jó vagy optimális esetben viszont a helyi értéktár listájára kerülő darabok nagyjából mindenki megelégedésére szolgálnak, a magyar rögvalóság keretein belül a legszélesebb közmegegyezésen alapulnak, és viszonylag hűen tükrözik mindazt, amelyet az adott település lakói (civil polgárok és politikai döntéshozók egyaránt) fontosnak és valódi értéknek tartanak.

A helyi értéktár darabjai ezáltal kötődést, gyökereket, ragaszkodást, kapaszkodási és igazodási pontokat adnak a helyi lakosoknak, valamint hívogatóan hatnak a betelepülőkre. Azon kívül bevésik a települést a turisztikai desztinációk közé, így gazdasági értelemben is hasznosak, az egész ország számára. A település ezáltal a helyiek/a régió/a megye/a nemzet büszkeségévé válik, felkapott és ismert lesz, Párizstól Szatymazig, térben és időben, a végtelenbe és tovább, ahogy Buzz Lightyear mondaná.

Párizs lakói konkrétan egy szabadtéri múzeumban élnek, amelynek minden talpalatnyi földjén van valami felfoghatatlanul fontos, egyedi, híres és elképesztő építészeti, művészeti, műemléki, kulturális, szellemi, a Szájad tátva marad komám-attrakció, de ha vigyáznak/vigyáznánk vagy vigyáznának rá, akkor Magyarország városai és falvaiban is számtalan ilyen szépséget, értéket találhatunk vagy találhatnánk. De néha az is elég lenne, ha egyszerűen csak észrevennénk azt, ami körülvesz bennünket, és rácsodálkoznánk, megbecsülnénk mindazt, ami maradt, ami megóvásra vagy hosszú hányattatás után végre felújításra került. Akármilyen rendszerhez is kötődjön például egy értékmentő felújítás.

A személyes megítélésem szerint – bár ezt le sem kéne írnom, mert ebben a blogban minden a személyes megítélésem, a saját véleményem – Nagykovácsi helyi értéktára meglehetősen visszafogott és kissé földhözragadt (külön poszt lesz). 

Az önkormányzat települési dokumentumaiban természetesen már korábban is szerepeltek a védendő, kiemelt fontosságú építészeti/települési/környezeti elemek. A 2004-ben összeállított, azóta többször módosított, bővített Településrendezési Tervben tételesen fel lettek sorolva ezek, de 2016-ban "a Budakörnyéki Önkormányzati Társulás Tájegységi Értéktár Bizottsága kérte a társuláshoz tartozó települések önkormányzataitól, hogy jelöljenek meg tíz, a település számára fontosnak ítélt értéket. A kiemelten fontosnak tartott értékek lehettek tehát természeti, épített értékek, hagyományok, esetleg egy-egy értékes életmű, mely a településhez kapcsolódik."

Mert persze a tárgyiasult, materiális, kézzel fogható műemlékek és alkotások mellé a helyi értéktár egyéb, sokszor felbecsülhetetlen értékei is felsorakozhatnak: a kulturális/művészeti élet más területeihez kapcsolódó szellemi javak, egyes személyes életművek, vagyis a település híres szülötteinek munkássága, a települési hagyományok, maga a lakóközösség által teremtett, szélesen értelmezhető pozitív hatású emberi és társadalmi tartalom...a debreceni virágkarneváltól, a miskolci operafesztiválon át, a mohácsi busójáráson keresztül a VeszprémFestig vagy a budapesti Szigetig. Mondhatni az összes település szintű "hungarikum." És ide tartoznak a már említett természeti értékek is. A táj, a környezet, a zöldterületek, a parkok, a tavak, a folyók, a patakok, az erdők, a ligetek, az egyedi és védett fák és fasorok. 

A nagykovácsi lista 2017/2018-ban volt utoljára frissítve. Noha felsorolja a kihagyhatatlan és valóban kötelező elemeket, hagy némi kívánnivalót maga után, és eleve teljesen felesleges egy 10-es lista szűkösségére hagyatkozni: ez nem a Sznobjektív, ahol Puzsér Róbert egy Tv műsor szabott időkeretébe válogatta/válogatja a pozitív vagy negatív listáinak darabjait. Nagykovácsi kiválogathat 10 darabot a készletből, és elküldheti a BÖT-nek, ha annyira rá vannak/voltak ott erre izgulva, de a falu értéktára jóval bővebb ennél...illetve lehetett volna még törpönködni, finomítani, csiszolni, alakítani a 10-es listán, ha már, ugye.

A Kossuth Lajos utcai vadgesztenye fasor egyértelműen ilyen települési érték, és noha az önkormányzat a 7/2004 (III. 5.) rendelettel a vadgesztenye fasort helyi jelentőségű védett természeti értékké nyilvánította, még sincs benne, illetve nem került bele anno a helyi értéktárba a 10 legfontosabb érték közé. Nos, majd én felrakom erre az alternatív listára, az enyémre, és megadom neki a méltó rangot.

Ez a blogposzt-sorozat a helyi fákról, fasorokról szól: az a célja, hogy közel hozza, közelebb hozza a zöld Nagykovácsit az olvasókhoz...ezúttal a fákat, a fáinkat bemutatva. Nem előzmény nélküli ez a törekvés: a blog jobb oldalán, a Zöld oldal nevű linktárban sorakoznak azok a posztok, amelyek közvetlenül a témába vágnak. Kertek, utcakertek, a kertek növény-immigránsai, a Virágos-park és a Békás-tó története...egészen a szemét-ügyekig. 

A Kossuth Lajos utcai vadgesztenyefák természetesen az önkormányzat számára is roppant szembetűnő, nyilvántartott és figyelemmel kísért darabjai a helyi fákat (már amelyiket) számon tartó hivatalos dokumentumoknak. Okkal lett védett. Nagyon helyesen.

Lássuk.

2. Ahol 120 év tekint le rád

A többször elpusztított, kihalt, majd hamvaiból mindig feltámadó, de a XX. században is brutálisan megtaposott Nagykovácsi egy apró mezőgazdasági településből lett azzá a lehetőségekben gazdag faluvá, amilyennek ma ismerik: a városi, főleg a budapesti értelmiség és/vagy a gazdag üzletemberek, a gazdagság és gazdagok közelségét kereső gazdag politikai haszonlesők műanyag menekülttáborává. Itt van Amerika. Meg Telkiben. Meg még néhány másik ilyen helyen, amelynek semmi köze a hétköznapi magyar élethez, helyeken, amelyeket kiszakított a sors, a véletlen, a természeti környezet, Isten keze és az adófizetők pénze a magyar rögvalóság szorításából, és amitől az ideérkező úgy érzi, hogy "külföldön jár". 

Szerencsére más szempontból is, vagy bizonyos szempontból elkényeztette a sors a falut: az egykori méretét meghazudtolóan és szomorú históriája ellenére Nagykovácsi bővelkedik a történelmi és az újkori építészeti relikviákban. A Bencsik Mónika regnálására (2002-2014) eső Építészeti Aranykor sokat dobott ezen. De az azóta eltelt 8 év sem szűkölködik a falu életére kiható fejlesztésekben, felújításokban, és néha politikai viharokat támasztó beruházásokban, botrányos lakópark-lakóingatlan projektekben...a Rozmaring utcái lakóparktól, a Linum Udvaron  át a luxuscserkészek szállodabizniszén keresztül egészen a Kecskehát hamarosan berobbanó beépítéséig. Minden sorra kerül az új posztokban, illetve folytatódik.

Nem volt fukar a Égiek akarata a természeti környezet vonatkozásában sem: a budapesti agglomeráció egyik legszebb fekvésű településéről beszélhetünk ezen erdőktől, hegyektől és politikai lángoktól ölelt falu kapcsán. Egy NATURA 2000-es terület közepén fekszünk, csupa természetvédelmi, tájvédelmi, valamint helyi fontossággal bíró zöldövezeti körzetben, akármerre indulunk el, és ez így is marad, amíg bele nem ütközünk egy nagyobb akaratba, amely lebetonozná az egészet, vagy szállodát nem építene egy ősparkba, a környezetvédelem jegyében.

De a falu belterületének állapotáról többnyire a helyi politikai vezetők csapásirányai és az itt élők odaadása, akarata, pénze, demokratikus szombatja, döntött és dönt, minden időben, jó időkben és zord időkben is.

És eképpen a falu egykori őslakóinak, a sváboknak, illetve a Wattay-Teleki-Tisza kastély hajdani urainak hozzájárulása nélkül nem élvezhetnénk ma ennek a pompás vadgesztenye fasornak a látványát, amely sokkal inkább számít a régi falu igazi, érzelmi kapujának, mint az egyébként csinos, táblával jelzett valódi, az Amerikai Iskolával szemben, lásd a 2-es pontot, itt. Az egykori svábok csontjai talán már porladnak szerte a világban és a helyi temetőben, a régi, mohás sírkövek alatt, de többek között itt hagyták örökül ezt a zöld ajándékot az utókornak. A 26 fából 20-at ők ültettek: ez alkotja a facsoport ősi magját, gerincét, 6-ot pedig utólag ültettek hozzá mások, ez utóbbiak keretezik a kastély főkapuját.

Közönséges vadgesztenye, avagy fehér vadgesztenye. Anyád volt közönséges, te segg...értem én, hogy mire gondol a költő, de valahányszor meglátom egy növény/állat kapcsán leírva, hogy közönséges, rögtön előjön belőlem a szurikátadobáló. Vannak ilyen szavak az életemben: pocaklakó, kereszTYén, oltakozás, hogy legidegesítőbbeket mondjam. Na, mindegy.

Jöhetsz autóval vagy harckocsival a 11404-es úton Nagykovácsiba, a Kossuth Lajos utca és az Ay Endre utca torkolatánál kezdődő fehér vadgesztenyefák fognak igazán köszönteni.

Jellegzetes és gyönyörű kíséretet adnak bal oldalon ennek a több balesetet látott rövid útszakasznak, ami a fák koronája alatt vesz ívet. Ezek közül három baleset országos hírű lett, és bekerült a híradásokba, címlapokra. Sajátos kontrasztja ez az életnek: sok emberi vért, autóroncsot és szirénázó járművet látott ez a mesés fasor.

De persze nem csak azt.

vadgesztenye_fasor_legifoto_1971_masolat.jpgLégifotó 1971-ből – ezen jobban kivehető a hős hatos –, az emblematikus  fasorral a főszerepben. A számokat és a nyilakat én helyzetem rá, ha valaki nem jönne rá, mit kell látnia: a 20 db sváb időkből származó, és a 6 db, valamikor az 1960-as évek vége felé ültetett vadgesztenye alkotja a poszt témáját. A kép forrása: Önkormányzat/Nagykovácsi Krónika

Hogy milyen gyorsan nő egy vadgesztenyefa, arról meglehetősen ellentmondásos információkat találtam a neten böngészve, de én mindent összevetve arra jutottam, hogy a szocialisták nagyjából 25-30 év alatt behozták a méretbeli lemaradást: úgy tippelem, hogy ennyi idő biztosan kellett nekik ahhoz, míg elérték a svábok koronaméretét és magasságát. A kertünkben álló kőrisek például minden visszavágás után is évente két métert is nőnek, de erre a teljesítményre egy vadgesztenyefa biztos, hogy nem képes. Inkább tűnik megfontolt növekedésű fának, mint hamarinak, bár azt írják róla, hogy kezdetben, az első években viszonylag gyorsan nő. 

"...26 fa áll szépen egymás mellett. Méretük hasonlónak tűnik. A koruk azonban, bizonyos, hogy nem hasonló. Az új hat fa a Kastély bejáratában lévő hidat veszi körül 4 a hídtól balra, 2 jobbra áll. Ezeket a hatvanas években ültették.  Az 1968-as légifotókon látható, hogy mennyivel később kezdték életüket, mint a nagyobb szakaszt formáló, 20 fából álló fasor...Ezek korára csak találgatásaink lehetnek." (idézet a Nagykovácsi Krónikából)

Akkor én leadnék találgatásként egy tippet.

Ennek a fasornak a gerince (tehát a 20 darabból álló) 120 éves, és szerintem a Milleniumhoz, illetve a századfordulóhoz kötődik az ültetési ideje. Fotódokumentum bizonyítja, hogy a fasor már az 1930-as/1940-es években is gyakorlatilag a mai méretében pompázott. Jelen állás szerint nem maradt semmiféle forrás arról, hogy ki/kik és pontosan mikor ültették a fákat, és az is lehet, hogy eredetileg több volt belőlük, mint húsz. A fák ahogy mondtam, a becslésem alapján ∼18-22 méter magasak lehetnek. Az internet bugyraiban fellelhető, olykor egymásnak is ellentmondó ismeretanyag alapján egy vadgesztenyefa ezt a magasságot – nyilván erősen függ a földrajzi helyzettől, talajtól, csapadéktól, napfénytől, időjárási kitettségtől, illetve attól, hogy mekkora volt a csemete az ültetéskor stb. – nagyjából 20-30 év alatt éri el, vagyis ez alapján valahol a XIX.-XX. század fordulóján kerülhettek elültetésre. Adja magát és csábító az a gondolat, hogy eredetileg is 20 volt belőlük, és éppen a XX. század, egy új világ, egy új korszak, egy új évszázad köszöntése volt ez a sokat megélt kertészeti akció...amennyiben tényleg akkor ültették őket, ahogy én gondolom.

svab_idok_1930_es_1940_kozott.jpgCsodás kordokumentum. A Kossuth Lajos utca kanyarja Budapest felé. Beszédes kép egy soha vissza nem térő világról. Sváb idill, 1930 után, és mindenképpen 1946 előtt. A képen jobbra fent, kicsit hátrébb látszódnak a vadgesztenyefasor első fái. A poszt képgalériája talán jó összehasonlítást nyújt, vannak benne mai, ebből a szögből rögzített fotók. (kép forrása: Nagykovácsi Krónika, ill. Nagykovácsi Pékdomb facebook csoport)

Magyarországnak is volt miben reménykednie az Osztrák-Magyar Monarchia kebelén belül: a dualizmus idején Magyarország szinte példátlan előrelépést tett a gazdaság, a kultúra és a technikai újítások egyes terén az 1867-es Kiegyezés előtti állapotokhoz képest, és látszólag fényesnek tűnt a jövő. A mélyben a Tiszák/a Tisza István kiváltságokra és kizsákmányolásra építő dzsentrivilága persze ropogott minden eresztékében, és Ady látta is előre az elkerülhetetlen katasztrófát: a kettőjük párharca egyben két világ párharca volt. Ez a harc a mai napig változatlan erővel dúl a politikai pártok között, valamint az identitáspolitikai, kulturális harcmezőn is. Talán nem lehet véletlen az sem, hogy ennek és ennek a posztnak a megírása után jelentett fel engem a facebooknál a rezsimnek valamelyik sztahanovista élmunkása...mert, hogy közülük került ki az a Humanoid Jellegű Sejtszerveződés, az kétségtelen. De bármiféle harc is dúlt a lelkekben és az ideológiai, társadalmi forrongások nyomán anno, mégis ez a XIX. század végi és XX. század eleji korszak volt a Belle Époque, a Boldog Békeidők korszaka. Noha béke az nem honolt a világban, a fegyveres konfliktusok nem szüneteltek a világ más részein, de Európában/Amerikában mindenki reménykedett egy szebb jövőben. Egy olyan jövőben, amelyben a tudomány, a technika, a soha nem lassuló ipari forradalom vívmányai, a globális világgazdaság és a rendíthetetlen pénzügyi rendszerek töretlen fejlődést és gazdagodást biztosítanak majd a számukra egyetlen és igaz civilizációt képviselő nyugati/európai világnak, a Titanic pedig nem tud elsüllyedni. A királynők, királyok, császárok, cárok és elnökök ugyanazt gondolták a hatalmas vagy feltörekvő országaikról, monarchiáikról és gyarmataik vállán nyugvó birodalmaikról, mint amit a szovjet főtitkárok gondoltak a Szovjetunióról még 1985-ben is: azt, hogy minden örök időkre így marad. A többi ismert. 

Én azt hiszem tehát, hogy ez a 20 darabból álló vadgesztenye fasor azt a bizonyos bizakodást, a szépen ragyogó jövőbe vetett hitet és reményt fejezte ki, amelyet egy ellenmondásokkal és társadalmi feszültségekkel terhelt, de mégis gyarapodó ország várt a XX. századtól. Az álmok és az illúziók szertefoszlottak, a fasor maradt. 

Az nem lehet kérdés, hogy ezt a 20 fát vagy gróf Tisza István kezdeményezésére, vagy pedig a falu sváb közössége/a falu elöljárói a gróf engedélyével telepítették a kastély falai elé. A községi bíró ilyesmiről nem dönthetett egymaga a kastély urának (és persze nem mellesleg a korabeli magyar politika egyik legnagyobb hatalmú képviselőjének) a belegyezése nélkül. Ez olyasmi, amit fel lehet vésni a gróf javára. Bármi volt is az ültetés oka, és bárki fejében fogant meg az ötlet, mindenki bezsebelhette mindazt a természetes hasznot, amit a zöldfelület növekedése pozitívumként magával hozott. Árnyékot, madárcsicsergést, szépséget, friss levegőt, romantikus sétát a lombok alatt...életet. 

Annak a valószínűsége, hogy a gesztenyefák Tisza Domokos emlékét őrzik, ahogy azt megpendíti a képviselőasszony és egyben az Öregiskola vezetője, szerintem meglehetősen csekély, de persze az sem lehetetlen. A 19. életévében elhunyt Tisza sarj 1856-ban adta vissza a lelkét a teremtőnek, és ha a fák az ő emlékére kerültek elültetésre, az azt jelentené, hogy ezek a fák már 165 évesek. (állítólag 200-250 évig is élhet egy vadgesztenyefa, simán belefér) Az már eléggé nagyot ütne, igazi öröm lenne. Annál csak az lenne mélyebb főhajtást kiváltó indok, ha az ugyanott megejtett másik szám igazolódna egyszer be, és ezek a fák (az a 20 darab) az 1700-as évek óta lennének itt. Én óvatos duhaj vagyok, mert ismerve ezt az országot, mindig nagyon csodálkozom azon, ha egy fa matuzsálemi kort ér meg valahol (van azért): ennek többnyire az az oka, hogy nem vették észre a fűrészelő emberek. (az arborétumokat, magánkerteket stb. leszámítva persze, ahol bőven akadnak idős, szép kort megélt példányok)

Én maradok a Millenium/XX. század köszöntésénél és a 120 évnél.

Az is nagyon szép kor.

A vadgesztenye fasor látta ahogy a XX. század áthalad alatta, a zsákfalu legfontosabb gyűjtőútján. Látta a sváb időkben a színes, ünnepi felvonulásokat, a szépen felöltöztetett iskolás csapatokat és a vidám esküvői meneteket, látta a Horthy hadsereg helyi katonáit és talán levente-gyerekeket is, látta az egyházi körmeneteket, látta a főváros piacaira szekerező falusiakat, látta a háborúk árnyékában vadászgató főurak, grófok és politikai hatalmasságok luxusautóit, látta a BART első menetrend szerinti Hűvösvölgy-Nagykovácsi buszjáratát 1932-ben (annak idején még 203-as számmal), látta a kitelepített, meghurcolt, megalázott svábok tragikus menetét, látta a lakosságcserék során érkező új betelepülőket, látta a szocialista évek szürke és szintén öröknek tűnő mindennapjait, látta a helyi MGTSZ zöldséges-takarmányos-svanyúságos teherautóit,...látta a falu népességének és a forgalomnak növekedését, látta buszmegállók és a kastély lassú szétrohadását, majd a megújulásukat is, látta a Nagy Embert, amint átad és a testőrök hadától védve eloson a "fake news" gyárosok zaklatása elől, látta a Criticall Mass bicikliseinek hosszú konvoját, látta Bencsik Mónika híres és a saját politikai sírját végleg megásó sajtótájékoztatóját a kastély kapujában, és látta azt is, amikor megfogyatkoztak az autók a lombjai alatt a falu lezárásakor, 2020-ban, a járvány idején. A poros földútból aszfaltozott út lett, a szekerekből SUV-ok, a rozzant buszokból újak, a 203-as buszból 63-as. 

3. Próbatétel

Akár 220 éves, akár 165, akár 120: a fasor túlélte a zord időket. Túlélte a viharokat, háborúkat, betegségeket, kártevőket, taplógombákat, korhadásokat, a rendszeres téli sózást, a hivatalok pingpongját, amikor a közútkezelő és az önkormányzat ide-oda lökdöste a papírokat, hogy kinek a felelőssége a fasorról való gondoskodás...túlélt eddig mindent. Néhol, némelyik fa esetében öregen, sérülten, betegen, fáradtan, 220/165/120 évesen, de talpon van, és talpon vannak.

Számtalanszor fenyegette a végítélet a fasort, akár az elmúlt kövér 22 évben is, amióta én itt élek: szélsőséges szárazság, durva szélviharok, betegség vagy éppen katasztrofális jégvihar. Mindegyiket megsínylette. Némelyik fáról súlyos oldalágak törtek le, máshol visszahasadtak a vezérágak, vagy elszáradt egy-egy kisebb lombterület. Metszeni, alakítani, fiatalítani, gyógyítani kellett. A fasor összhatása egységes, de 26 fa nem egyformán vészelte át a megpróbáltatásokat: vannak nagyon erős, többnyire épen maradt példányok, de vannak sérültek is közöttük. Ez utóbbiak lassan tudják csak újra felépíteni önmagukat.

Ráadásul a jószándék is kevés néha, illetve megnehezítheti a fák dolgát: laikus szemmel is látható, hogy túl közel ültették őket egymáshoz. Ez egy klasszikus kertész/kertészkedő hiba: a türelmetlenség. Én ebben szakembernek számítok: a mi kertünk az angol kertek vad másolata. Soha semmiből semmi nem elég, de hely a kertben már nincs egy talpalatnyi se, a növények meg egymást ölik...de mi azért veszünk még egy növényt, mert olyan nincs, hogy mi egy kertészetből üres kézzel jöjjünk ki.

Telenyomkodnak a népek minden földdarabot a frissen ültetett növényekkel, hogy már az első nap se látszódjon ki a csupasz föld közöttük, nem gondolva arra, hogy majd megnőnek. Szerintem – és már hallottam kertészt így nyilatkozni – a faluban dolgozó kertészek munkájának 90%-a abból áll, hogy az egymáshoz túl közel ültetett növényeket irtják, ritkítják, különösen igaz ez a Leyland-ciprusokra és társaikra. A növényeknek idő és hely kell, és ha ezt megadják nekik, egészségesen és karakterüknek megfelelően fejlődnek. A Kossuth Lajos utca vadgesztenyefáinak főleg az útra/sétányra merőlegesen és persze fölfelé növesztett ágain látszik igazán, hogy mekkora lenne valójában a lombjuk átmérője...ha a szomszédos fák lombjától/ágaitól elférnének. Az egymás felé nyújtott ágrendszerükben azonban veszett módon összekuszálódnak, összegabalyodnak és a szomszédjaikkal küzdenek. Igazi túlélőharc a fényért. Minden egyes fának/törzsnek legalább 11-15 méterre kéne lennie egymástól, a valóságban azonban inkább 4-5 méterre vannak (a változó törzsvastagság miatt nem egyenlőek a fák közötti távolságok, nem mértem, csak becsültem a távolságokat) Mivel azonban oldalirányban semmi sem akadályozza őket, így arra megmutatják és kiteljesítik valódi önmagukat: 10-12 méteres ágakat növesztettek. A szoros ültetéstől persze még nem haldokolnak, ez nem jelent rájuk direkt veszélyt, a fasor által vetett nyári árnyék pedig részben a túl szoros ültetés miatt egy kőfal zártságával vetekszik.

Igen: a vadgesztenye egy hatalmas fa. Erre még visszatérek.

Ha van valami, amit a vadgesztenye nagyon rosszul tűr, az a légszennyezés. Ez akár kivégezhetné nálunk is a fasort, mert a faluban is elképesztően megnőtt az autók száma az utóbbi két évtizedben (a családi házak 99%-ánál 2 autó áll a garázsokban, behajtókon) de Nagykovácsi azért még nem Budapest: a fővárosban, ahogy számtalan más európai nagyvárosban is sok vadgesztenyefát kivágtak már a járműforgalom által okozott szennyezés miatt. Falun kicsit jobb a helyzet.

Viszont rendszeresen permetezni kell a pusztító vadgesztenyelevél-aknázómoly ellen nálunk is, és ez olyan kötelesség, amelyet a mindenkori önkormányzat soha nem felejt el. Részben persze kormányrendelet is kötelezi erre, de a gondoskodás erénye túlmutat a lepecsételt papírok szigorán. Ciklusokon és politikai ellentéteken átívelő jótett: a vadgesztenyefák megmentése alkotja a kevés közös nevező egyikét. Erre mindig tartalékolnak pénzt a költségvetésből. A betegség az 1980-as évek közepén bukkant fel a Balkánon, és onnan terjedt át pillanatok alatt egész Közép-és Kelet-Európára, így Magyarországra is: 35 éve tartó növényvédelmi erőfeszítés gondoskodik a nagykovácsi fasorról. Injektálással is lehet az aknázómoly ellen védekezni, ez állítólag 2 évig tartó védettséget adhat. Ilyen injektálós módszert alkalmaztak a falu 26 közterületi platánfáján 2020 augusztusában, miután az egyik juharlevelű platán szinte napok alatt meghalt egy súlyos gombafertőzés következtében, amelynek a kártételét a csipkepoloska kártevőjével együtt az összes platánon is azonosították. A vadgesztenyéket viszont nálunk hagyományszerűen permetezéssel óvják: egy nyílt platós-tartályos kisteherautóról, nagy nyomással szórják meg a fákat, jó előre figyelmeztetve a lakosságot, a környéken élőket az akcióra, amit mindig próbálnak valami semleges, nem forgalmas időpontra rögzíteni.

Valóban védik ezt a természeti értéket, és nem csak papíron.

Maradjunk annyiban, hogy ebben az országban – 2010 óta –, ahol az új kormányzat egyik első döntése volt a Környezetvédelmi Minisztérium megszüntetése, és számtalan környezetkárosító állami és magánépítkezés botránya borzolja a kedélyeket, azért ez nem mindig annyira magától értetődő jelenség. Jár az elismerés és a piros pont a Nagykovácsi Önkormányzatnak.

4. A Szépség és a Méret

A balkáni vadgesztenyefát egy középkori belgának, Clusiusnak köszönhetjük. Charles de L’Écluse, avagy Carolus Clusius, jogászból lett nagy tudású, híres füvész, növénykutató, akinek minimum illene egy szobrot állítani e kies ugaron, mert több hazai, híres természettudóssal és botanikussal is kapcsolatba lépve, lajstromba vette és megismertette a magyar növényvilág egy jelentős részét a királyi és császári megbízóival, és így a világgal is. A vadgesztenye terméseit Clusius hozta be először Konstaninápolyból Bécsbe, és onnan került közvetve Magyarországra is.

A fasor minden évszakban megunhatatlan és impozáns látvány. Egy vadgesztenyefa akár a 35 méteres magasságot is elérheti...ha minden összejön. A nagykovácsi példányok kisebbek, de figyelembe véve ezt a változatos, ám többnyire ocsmány, nehéz, márgás, agyagos, keskeny termőrétegű talajt, ami alánk került, ez nem is csoda. Fasorként ültetve e roppant gigantokat, szinte hallani lehet ahogy nyelik a széndioxidot és pumpálják az oxigént. Mert fasorként egy igazi csoda, e célra kifejezetten alkalmas ott, ahol az épített környezet és a XXI. századi kihívások élni hagyják. Szoliterként viszont – tehát önálló, magányos, fókuszponti kerti elemként elültetve –  kizárólag parkokba, arborétumokba, kúriák, paloták és kastélyok hatalmas kertjeibe, nagyobb játszóterekre és tágas terekre illő fa, ahol van elegendő hely ahhoz, hogy a maga teljes valójában érvényesüljön. Magyarország egyik leggyakoribb díszfája: lakótelepek között/közé elültetve különösen kedvelik, – Székesfehérváron is volt, a lakótelepen, ahol laktam –  mert robosztus mérete, hatalmas lombozata, szép virágzata jól ellensúlyozhatja és elfedheti a bunkertechnológiák szerint épített lakókörnyezet építészeti sivárságát.

Szűk helyen azonban fullasztó hatású lehet, így a kiskertekben rémisztő elgondolás lenne az elültetése...hacsak az a kiskert nem elég nagy kert, vagy nem egy latifundiumnak beillő birtok, a fentebb felsorolt fajtákból, amit a tulaj álszerényen kiskertként nevez meg, huncut mosollyal az orcáján. A karcsú, tompa kúp formájú óriásfa döbbenetes mennyiségű levelet növeszt, ami öröm az embernek a nyári hőségben és a fán menedéket találó állatok sokaságának egyaránt, de ezt a levéltömeget le is dobja magáról minden ősszel: ezt begyűjteni és komposztálni szinte lehetetlen egy átlagos (900 m²) méretű nagykovácsi kertben/telken, hacsak valaki nem létesít egy egész komposztáló telepet a háza körül. Nem beszélve a termése által okozott kihívásokról: a szúrós és fényesen zöld burokban(tokban) kifejlődő gesztenyetermés vidáman tud kopogni a tetőcserepeken is a lehulláskor, és a tok, és a termés összeszedegetése, begyűjtése is masszívan emeli a kerti munkálatok fáradozási indexét.

Sajnos/szerencsére én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy emlékezzek ilyesmire: gyerekkoromban, a Kádár-rendszerben, rendszeresen szerveztek az iskoláknak vadgesztenye gyűjtési akciókat, és tonnaszámra cipeltük be az összegyűjtött termést az utcákról, még az 1980-as évek elején is...Az úttörő ahol tud, segít, és önként szolgálja a közösséget, plusz a Főkertet, a városüzemeltetést és a köztisztasági vállalatot, bár ez utóbbi szerintem csak az apróbetűs részben szerepelhetett az úttörők 12 pontjában. Nem mintha valaha is bánkódtam volna miatta, jó móka volt, haverok, buli, traubiszóda. Van még ilyen gesztenyegyűjtés az iskolákban?

A valamivel kisebbre növő szelídgesztenye simán elfér egy kiskertben – Nagykovácsiban több telken is van, bár az is brutális méretű levéltengert/termést hoz és széltében pótolja a magasságbeli hiányát –, de a vadgesztenye elültetése más szempontok alapján is egy meredek vállalás. A kifejlett fa nyári árnyéka beborítana két szomszédos telket is, és ha valami katasztrófa miatt kidőlne – bár egyébként rendkívül erős gyökérzetű, masszív, szilárdan kapaszkodó fa – ott kő-kövön nem maradna. Csak a legelvetemültebb vagy legbátrabb kiskert tulajdonosok mernének és mernek elültetni egy ilyen fenséges monstrumot a telkükön...de sok településen valószínűleg a fa még a teljes magasságának harmadát sem érné el, amikor feljelentenék, beperelnék, bepanaszolnák a tulajt minden létező hatóságnál, bíróságnál és közigazgatási szervnél. A szomszédjogok útvesztői gyakran próbára teszik az ítélkező szerveket, de egy vadgesztenyefa elültetése miatt támadt perpatvarnál nagy valószínűséggel megértő fülekre találna a felperes...bár, ki tudja. Ahogy pusztul a világunk, úgy lesz egyre hangosabb a zöld, a zöldek és a környezetvédelem fontosságának a szava.

Ellenpélda: budai kertekben gyakran találkozni vadgesztenyefákkal, mert ott más telekformák, más telekméretek, más természeti és épített környezet alakítja vagy alakíthatja a kerttulajdonosok, kertészek, kerttervezők elképzeléseit. Tudom miről beszélek, ott laktam, ott éltem (41 éve szorosan kötődök Budához) és a régi otthonunknál gyakorlatilag minden környező kertben volt vadgesztenyefa. Tele van vele Buda. Más világ. 

A vadgesztenyefa mégis elsősorban az utcák egyik pazar ura. Talán nem túl jó a fája épület-asztalosipari hasznosítás szempontjából, talán koppan a fejeden, amikor hullik a termése, talán kissé veszélyes is lehet a zord időkben autósra és gyalogosra egyaránt, de zord időkben minden fa, minden ág veszélyes lehet...viszont a virágzása, a különleges feketés-szürke kérge, a lombja, a látványa magáért beszél. Fasorként pedig egyenes a Természet, a Zöld, az Élet ünnepi fesztiválja.

Élj sokáig, éljetek sokáig, vén csontok.

Ámen.

Az alábbi képgaléria képei 2011 és 2021.11.25. között készültek.

2.3.4.5.6.7.8.9.7.-8.-9. kép: A hős hatos a 1960-as évekből, a felújított Wattay-Teleki-Tisza kastély szintén megújult bejáratának két oldalán.: Tisza korszak-Kádár rezsim...a szocializmus nagykovácsi tanácselnökeinek/kertészeinek/erdészeinek/növényvédelmi szakembereinek is van közük ehhez a szép fasorhoz. 120 év az 120 év, azalatt minden megtörténik. 

10.
11.12.13.14.15.
16.17.

18.19.Az előtérben az egyik viharkár által is sújtott és ennek nyomán megbetegedett fa, amelyet visszafiatalítottak, megmetszettek, és injektálással gyógyítottak a korhadás/gombás károsodás ellen.

20.21.22.23.24.25.26.27.21.-22.-23.-24.-25.-26.-27. kép: Szép a kérge, erős a törzse, masszív és meseillusztrációkat idéző a gyökérzete, rajzos az ágrendszere, óriási a virágzata, és a kopasz ágainak árnyéka által festett mintázat még a legcsúfabb aszfaltot is életre kelti: úgy csodás, ahogy van.

28.29.30.31.32.33.30.-31.-32.-33. kép: Akad még ilyen különleges, hasonló ág persze a többi fán is, több is, az út felőli oldalon is, mert ahogy írtam fentebb, a vadgesztenyefáknak ez a csavarodó, kanyargó, zabolátlan törzse-váza-ágrendszere a fa sajátossága, de ez a járda felett ívet vető, ellapult "U" alakú ág szinte az egész fasor karakterének az összegzése. Kényszerítő szabadság: a szomszédos fák felé nem igazán tudna ilyen ágakat növeszteni.34.35.36.37.38.39.40.41.42.43.44.45.46.47.48.49.

Köszönöm G. Furulyás Katalinnak a régi fotók felhasználási engedélyét. A poszt összes egyéb fotója és még több is, megtekinthető itt, a zord indafotón.

A bejegyzés trackback címe:

https://zordidok.blog.hu/api/trackback/id/tr8216762568

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

almaza 2021.11.30. 17:29:51

Mar egy jo ideje ez a legertelmesebb iras, amit sajtotermekbol olvastam. Kifinomult gondolatok, klassz fotok. Atjon az eleterzes, bar nincs kozom a faluhoz. Gratulalok!

zord íjász · zordidok.blog.hu 2021.11.30. 18:28:16

@almaza: Rákattintottam a nickedre, hogy megnézzem mit cselekedtél eddig e digitális harcmezőn, és látom, hogy a személyedben egy bloggertárs tette tiszteletét nálam. Miért hagytad abba alig négy poszt után 2012-ben az "Egy évem Szíriában" blogot? Már ha ennek nem valami magánügyi/egészségügyi/személyes oka van, vagy nem a Moszad hírszerzője vagy, és letiltottak a főnökeid, mert azt ne mondd el, ahhoz semmi közöm...a többihez se, csak kérdem, kíváncsiságból.

A Blog.hu szerkesztői (a régi Index és a régi Blog.hu szerkesztői IS, sőt a régiek pláne) nagyon komálták/komálják az ilyen egzotikus, nem hétköznapi úti-és élménybeszámolókat, egyenesen első kézből, személyes tapasztalatokból, a Közel-keletről, Libanon, Szíria...elolvastam mind az 5 posztot, alig kezdtél bele. 10 éve leraktad a pennát, pedig ráharaptak volna szerintem a szerkesztők, kaptál volna Index címlapot is bőven a blogketrecben, ha beindul. (sok fotóval, videóval felturbózva...és hát nem egy eseménytelen vidék, ugye)

Bubu64 2021.12.02. 13:13:49

Tetszett az írásod. Ősszel szálltam le a kastély előtt a buszról, szépek a fák. Nálunk is ültettek egyet-kettőt huszon valahány éve, de nagyon lassan nő.
süti beállítások módosítása