Két fontos közlemény.
- Ez a rövid poszt szigorúan 18 éven felülieknek szól.
- Teljesen nyugodt vagyok, hideg, megfontolt és cinikus: engem semmiféle politikai meglepetés nem ért tegnap este. Megmondtam előre. Minden szavamat átgondoltan fogalmaztam meg, indulat nincs bennem.
♦
Ebben az országban – politikai, közéleti értelemben – csak négyféle ember él.
Az egyik, aki látja-hallja-érti-tudja, hogy mi történik itt 12 éve – ne haragudj meg érte, de nincs kedvem belinkelni 12 évnyi mocsokságot –, és megpróbál tenni ellene valamit, a maga szerény lehetőségein belül, a törvények szerint. Tüntet, tiltakozik, aláírásokat gyűjt, ír, beszél, vagy mondjuk húz néhány ikszet.
A másik, aki szintén látja-hallja-érti-tudja, hogy mi történik itt 12 éve, de a része, pl. örök kollaboránsa, vagy egyenesen aktív alakítója vagy haszonélvezője ennek a folyamatnak valamilyen módon, élvezi ezt a rendszert, és kiveszi, kinyeri belőle mindazt, amit lehet, tartson, ameddig tart, és mindig talál kifogást, magyarázatot arra is, hogy miért szavaz – jelen esetben – a fideszre.
A harmadik, akinek már mindegy, mert a propagandagépezet teljesen kipucolt az agyát, és felszámolta az erkölcsi-morális-etikai korlátait, és megszállott, csillogó szemű szektás-fanatikus zombiként követi a Gazdát a pokolba is, vagy a tájékozódásra, ellenállásra annyira esélytelen szociokulturális, társadalmi környezetben él, hogy lehetősége sincs semmiféle ellenszegülésre. Ennek a két csoportnak létezik egy nagyon masszív közös halmaza, azért került egy kalap alá.
A negyedik az, aki beleszarik, leszarja. Ők az a bizonyos 25-30-35-40 %. Ez a szám változó. A közéleti jelenlétük pl. a választások jellegétől függően módosul, mert más számok jönnek egy EP-választás, egy országgyűlési választás vagy egy önkormányzati választás idején. Általában aktívabbak a környezetüket közvetlenül érintő közéleti kérdésekben, de kevésbé az Európai Uniós és az országos ügyekben. Bizonytalanoknak, távolmaradóknak is hívják őket, de valójában a teljesen érdektelenektől, a segghülyéken át, a vérprimitív söpredéken keresztül a konkrét fekete galléros bűnözőket is beleértve, a tudatos világpolgárokig bárki tartozhat közéjük (ez utóbbiak azok, akik szó nélkül, mosolyogva lelépnek, ha látják, hogy a weimari köztársaság már az utolsókat rúgja, vagyis elviselhetetlenné válik az élet számukra valamilyen értelemben), és alapvetően közös vonásuk, hogy nem érdekli őket mi lesz ezzel az országgal, mert ahogy mondtam, megrántják a vállukat, vagy elmennek, vagy lemerülnek és kibekkelik amíg elmúlnak a zord idők, és ha nem múlnak el, ők akkor is túlélik, ésszel és/vagy tehetséggel, pénzzel, passzív ellenállással, kocsonya kussban, senkit nem zavarva a politikai hatalom birtokosai közül a lopásban, eltűnve a társadalom szürke ködében, visszavonulva a magánélet kerítései mögé, ha lehet. Orwell és a történelem szerint ez utóbbi nem mindig lehetséges menekülő út, de bíznak benne, hogy igen.
Ez a poszt kizárólag az első csoport tagjainak szól, a többiektől bocsánatot kérek, ha eddig raboltam az idejüket, őket Isten vagy a Sátán áldja további útjukon az online tér ösvényein, de muszáj volt értelmezni a kereteket ezzel a bevezetéssel.