Szolgálati közlemény: Az Index / Blog.hu szerkesztőinek: köszönöm Hölgyek és Urak, nyugodtan kattintsatok tovább, ne töltsétek ezzel az időt. Ez nem valami freudi-ravaszkodás, soha nem játszok ilyet: ezt soha nem mernétek sehová sem kiemelni, de ha mégis megtennétek, azonnal kirúgnak benneteket. Itt élünk, ebben az országban, és tudjuk, hogy ez mit jelent. Ti még sokkal jobban, mint én. Köszönöm.

♦

Nyitány

Akkor én ezt érthetem úgy, hogy Orbán Viktor politikai igazgatója kikotyogta a mestertervet?

Én úgy tekintem.

Mottó 1.: "...Franciaországban, – vagy az általatok megvetett és hanyatló nyugat bármelyik civilizált országában – egy ilyen reakció után te még 11 másodpercig maradhatnál bármiféle közhivatalban, mert úgy rúgnának azonnal valagba, hogy a taknyoddal szaggatnád az aszfaltot, és ha ez nem történne meg, ha nem váltanának le vagy nem mondanál le önként és rögtön, másnap rátok gyújtaná a nép Párizst, aztán Franciaországot, aztán az égboltot is. Az országból is el kéne költöznöd, nem maradna egy perc nyugtod se, az utálat és a megvetés a legutolsó, eldugott faluban is utolérne..." (Nevessél, Zsolti.)

Mottó 2.: „A média stratégiai ágazat és szuverenitási kérdés, mert aki uralja egy adott ország médiáját, az uralja annak az országnak a gondolkodását és azon keresztül az országot” – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök politikai igazgatója és egyben a Mathias Corvinus Collegium (MCC) kuratóriumi elnöke, az MCC nemzetközi konferenciáján 2023. január)

Mottó 3.: "...Orbán Viktor oroszbarát politikája annyira tarthatatlan, hogy abban a pillanatban, amikor valaki leül és megpróbál erről mélységében beszélni, akkor azonnal, magától értetődően felmerülnek védhetetlen kérdések. Ha valaki megpróbálja megvédeni Orbán Viktor oroszpolitikáját, akkor az ugyanúgy beleszalad egy ilyen botrányba, ahogy ez most Orbán Balázzsal történt...Sokkal komolyabb probléma, hogy a háború, az Ukrajna elleni orosz agresszió folytatódni fog, és a magyar kormány várhatóan Orbán Balázzsal vagy nélküle, de ugyanazt a külvilág számára morálisan védhetetlen politikát fogja folytatni..."(Szentpéteri Nagy Richárd, politológus, Népszava)

Mottó 4.: "Az árulást szeretem, de az árulókat gyűlölöm." (Augustus császár)

Mottó 5.: "...Szószegők lettünk – gyávaságból – ...A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk...Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet..." (részlet Teleki Pál Horthy Miklóshoz írt búcsúleveléből)

♦

 Az Alap

„Pont 56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált 2,5 évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát, ennyi ember halt meg, ennyi területet vesztett. Mondom még egyszer, az ő joguk, szuverén döntésük, megtehették, de ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna. Azért, mert 56-ban az lett, ami lett. Mert megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni a nagyon értékes magyar életekkel. Azokat nem lehet csak úgy odadobni mások elé.” (Orbán Viktor politikai igazgatójának szavai)

Magyarország ismét a világ híroldalainak címlapjain

Biztos vagyok benne, hogy Orbán Viktor politikai igazgatója ezúttal egészen konkrétan megtapasztalta a médiának, mint stratégiai ágazatnak és szuverenitási kérdésnek a jelentőségét: vele van tele a hazai és nemzetközi sajtó. Köszönhető ez annak, hogy más, valóban szuverén országokban akad még szuverén sajtó, és itt is akad még belőle néhány nem bedarált morzsalék. Tudom, hogy ez az igazgató nertársnak és bizonyára a fideszes demokraták egy jelentős részének is elfogadhatatlan. Talán az összesnek.

A NER egyes népszerű, emberarcúra fazonírozott sajtóoldalainak azért így is kellett egy teljes nap, amíg megkapták az engedélyt arra, hogy címoldalra tegyék a történteket: ez akkor történt, amikor a miniszterelnök reagált a politikai igazgatójának a szavaira, és elkezdte mentegetni, de egészen addig egy sort sem írtak róla. Addigra a hír már többször körbefutott a világon. A politikai igazgatónak egyetlen pazar eszmefuttatással sikerült ismét rátennie a világtérképre Magyarországot. Köszönhetően az elmúlt 14 évnek, és különösen az elmúlt 31 hónapnak, eddig is mély megvetés sújtotta ezt az országot a világnak azon a felén, ahol nem annyira szeretik a despota tömeggyilkosokat és diktátorokat, de hála az igazgató nertársnak, 3 nappal ezelőtt olyan mennyiségű szart sikerült rálapátolnia e boldogtalan, lángoktól ölelt kis országra, hogy ahhoz képest a korábbi, fekáliával akkor is vastagon borított állapot szinte fertőtlenítettnek és virágillatúnak tűnik. 

Külön poén, hogy egyes cikkeket a politikai igazgató arcképe helyett Orbán Viktor fotójával illusztrálnak...ami akaratlanul is (?) tökéletes leképezése a magyar valóságnak.

Politico: Hungary would have given in to Russia, says Orbán’s top aide
AP: Orbán aide faces backlash for saying Hungary wouldn’t have fought a Russian invasion
Washington Post: Orbán aide faces backlash for saying Hungary wouldn’t have fought a Russian invasion
Bloomberg: Orban Aide Sparks Outcry Suggesting Ukraine Surrender From Day 1

..

Nem lehet visszalapátolni a szart a lóba

Axióma.

Ilyesmit, ami elhangzott a NER-propagandamédia egyik lehugyozott (értsd: számomra érdektelen) sarkában, nem lehet a véletlenre, a figyelmetlenségre fogni. Ilyesmi nem csusszan ki csak úgy az ember száján. Ez nem egy hadarós, kapkodós tinédzser kommunikációs mellélövése, ez nem egy részegnek a zagyva bőbeszédűsége, ez egy nem merevre beállt narkós kusza mondathalmaza.

Ez nem egy baki. Ez nem egy tévedés. Ez nem valamiféle félreérthető fogalmazás eredménye. Ez nem egy rosszul sikerült interjúrészlet. Ezt nem lehet kiforgatni, itt minden szó önmagáért beszél.

Az ember élőbeszédben és (ha az utólagos korrektúrán is átmegy) írásban is képes egy-egy szót, egy-egy betűt téveszteni, belekezdhet rossz mondatokba, dadoghat, öööözhet, csaponghat...sokféle nyelvi és nyelvtani veszély leselkedik arra, aki a beszéd vagy az írás aknamezejére téved. Kiszaladhat a száján egy rossz félmondat is, egy meggondolatlan jelző...ennek a műfajnak az egyik szakértője Márki-Zay Péter, aki egyszerűen imád utólag magyarázkodni és bocsánatot kérni a félresikerült mondataiért.

Hacsak az illető nem teljesen hülye.

Vagy semmi gond sincs vele, átlagosan és /vagy viszonylag normális, de annyira képtelen ellenőrzés alatt tartani a gondolatait, hogy egy fecsegő, locsogó, lotya szájú halaskofa is alkalmas lenne az általa betöltött állásra. Akkor viszont az is alkalmatlan, aki felvette maga mellé, mert nem vette észre, hogy az illető teljesen használhatatlan a feladatra, kártékony szövegeket hord össze, minden kontroll nélkül.

Ezzel vigyázni kell, mert előfordulhat esetleg, hogy délután megcáfolja, amit reggel mond, minden interjúja és beszéde tele lesz feloldhatatlan ellenmondásokkal és röhejes bullshittel. Bár talán itt is igaz lehet a mondás: similis simili gaudet, hasonló a hasonlónak örül.

Külön érdemes megemlíteni: ez az interjú az igazgató nertárssal nem egy élő adás volt. Ez egy előre felvett podcast anyag volt, amit utólag toltak adásba /internetre. Vagyis előzőleg meghallgatták, akár többen is. Átment a szűrőn. nem nyúltak bele, legalább is adott részbe ezek szerint biztosan nem. Egy ilyen elképesztő beégés következményeként egy valódi, sajtópiaci /piacgazdasági médiakörnyezetben (tehát ahol nem az adófizetők pénzéből /állami hirdetésekből tartanak lélegeztetőgépen egyes médiavállalkozásokat és sajtó-propagandalapokat) az adott laptulajdonos előtt két út áll:

1. vagy megjutalmazza a munkatársait, mert radikálisan megemelték a nézettséget /az olvasottságot azzal, hogy hagyták, hogy az interjúalany belenavigálja magát a mocsárba a locsogásával (pláne, ha nem szimpatizálnak vele)

2. vagy, amennyiben az adott lap a piacról él ugyan, de szellemiségében közel áll az interjúalanyhoz / a kormányzathoz, akkor azonnal összehívja a szerkesztőségi gyűlést és (a szerkesztőség felépítésétől függően) ott helyben kirúgja

• az interjút készítő személyt
• az adott rovat szerkesztőjét
• a főszerkesztőt

és mindenki mást is, akinek ez az anyag átment a kezén, és nem jelezte, hogy ebből óriási botrány lehet.

És persze Moszkva nem hisz a könnyeknek. Ez után az oltári pofáraesés után, majd elkezdenek magyarázkodni a Fidesz csahosai, beindul a gőzhenger: terelnek, vádaskodnak, köpködnek, előremenekülnek, visszavonulót fújnak, rákenik az egészet a libernyákok és háborúpártiak rosszindulatára, beindul a vicsorgó gyurcsányozás és brüsszelezés, majd tessék-lássék, mint a mindkét kezét eltört takarító elkezdenek söprögetni a saját házuk előtt, kárenyhítésképpen bocsánatkéréssel házalnak a saját híveik felé (!) de csak feléjük, de feléjük sem nyíltan és őszintén, hanem szinte vádaskodva a politikai ellenfelik irányában, sunyin, megsértődve és arcpirító arroganciával, azonnal áldozati pózba vágva magukat, mintha ők lennének itt a megtámadottak, aztán kezdik elölről az egész műsort, míg a Rogán-minisztérium be nem dob valami terelésre szánt gumicsontot, hátha sikerül kimászni ebből. 

És mindenki kiröhögi őket. Az erőlködésüket, a kínlódásukat, ahogy megpróbálják visszalapátolni a szart a lóba: milyen kifejező, bölcs, éleslátóan józan paraszti közmondás ez, a Fidesz felvehetné a zászlajára szlogennek, mert az utóbbi időben kizárólag ezzel a visszalapátolással próbálkoznak.

(szerkesztés: mire megírtam ennek a posztnak a felét, ismét megnyitottam a híroldalakat, és nem tudom, hogy büszkének kellene-e lennem arra, hogy egy-az egyben így történt, ahogy leírtam: semmi sem gyomorforgatóbb annál, mint amikor egy lebukott, öntökönszúró fideszes eljátssza a bocsánatkérést, lásd pl. N. K. magyar állampolgár, pedofilmentő, ablakpucoló-tréner. A Doktorminiszterelnök úr megpróbálta kihúzni a kulcsemberét – és persze magát – ebből a szarviharból, mire az igazgató nertárs még jobban alámerült benne egy bocsánatkérésnek nevezett ripacs komédiával, amelyben szerepelt a klasszikus fideszes, önfelmentő fordulat: "...ha valakit ezzel megbántottam")

Az viszont biztos, hogy a Fidesz-gépezet is gyorsan reagált, és szinte rögtön mérni kezdték ennek a gyalázatnak a hatását. Üröm az ürömben, hogy sajnos az igazgató úr a jól bekészített, Magyar Péter magánéletére kihegyezett sajtóanyagokat is lesöpörte a színről, elorozva az első helyet a dobogón, a közéleti beszédtémák tematizálásában. Magaslabda ez a javából, nem véletlenül mozdult rá a teljes ellenzéki (?) közeg.

Egy kommentmezőben találtam, még mielőtt cikkek születtek volna a témával (a méréssel) kapcsolatban.

Ez szintén egy mém a sok ezerből.

A  jó úttörő mindig igazat mond

Őszintén szólva nem tudom miért is kéne haragudni Orbán Viktor politikai igazgatójára...kommunikációs szempontból.

A politikai igazgató nertárs semmi mást nem tett, mint szó szerint követte a főnöke elvárásait, és egy az egyben igazodott a Doktorminiszterelnök úr útmutatásához. Orbán Viktornak volt egy kijelentése, ami ennek a blognak az egyik állandó mottója, (!) itt szerepel a posztok mellett ősidők óta, jobbra a menüsorban. Ez a mondat így hangzik: "Ideje van az egyenes beszédnek."

Orbán Viktor politikai igazgatója szó szerint ezt tette: egyenesen, őszintén, nyíltan beszélt.

Az igazgató úrnak sikerült egy annyira egyértelmű, világos, félreérthetetlen tiszta üzenetet kikotyognia, hogy abból se elvenni, és ahhoz se hozzátenni nem kell. A Doktorminiszterelnök úr közvetlen munkatársa és ideológiai szobatársa, a NER politikai kommunikációjának elsőszámú tótumfaktuma végül köntörfalazás nélkül szavakba öntötte mindazt, amit a kormányzati propaganda az orosz agresszió kezdete óta csak körülírni mert, de minden tettük, minden megszólalásuk, minden plakátkampányuk ordította a hazug szavak mögötti valódi üzenetet. Rettenetesen butának kellett ahhoz lenni, hogy valaki ne értse meg az első pillanattól kezdve a kormányzati kommunikáció igazi tartalmát. A Nyugat álljon le Ukrajna megsegítésével, Ukrajna adja meg magát és engedjék át az oroszoknak a hazájukat, az ellenség pedig nem Oroszország, hanem az USA, a Nyugat, és Brüsszel: ezt jelenti az oroszfidesz béke. Egy nemzet megsemmisítését és beolvadását a Nagy Orosz Birodalomba. Aztán jöhet a többi is, pontosan úgy, ahogyan azt Putyin nyíltan deklarálta, egész Kelet-Európával, minden országgal, ahol egykor szovjet csapatok állomásoztak. Szükség lesz az emberi erőforrásra és ágyútöltelékre a Nyugat elleni háborúhoz, amíg az egész világ nem lesz Oroszország.

A politikai igazgató egyszerűen csak kimondta azt, amit mindenki tudott. Annyira arrogáns, pökhendi, lekezelő, kioktató, magabiztos és fellengzős 14 év van mögöttük, hogy már nem érzik úgy, hogy bármi megingathatná a hatalmukat.

Nem kell többé rejtőzködni. Az igazgató úrnak kitüremkedett a tudatalattija, és a felszínre tolta a kormányzati narratíva álca nélküli verzióját, mint a csatornában eldugult szart.

A rezsim által kedvelt álomországok 

Megjegyeznék pár apróságot itt kitérőként, és szándékosan olyan országokat hozok példaként, amelyek természetesen, vagy feltételezhetően, erős valószínűséggel kedvesek a Doktorminiszterelnök úr hívei számára, noha remélem nincs az olvasók között egy se. Az szomorú lenne, elég sokat elküldtem már innen a picsába, és általában értenek az első szóból. De ha mégis akad itt néhány, mert jelentést kell tenniük L. A. állampolgárnak, az Orosz Szuverenitást Védő Hivatal vezetőjének, akkor csak maradjanak.

Nos, lenne nekem néhány tippem arra, hogy máshol hogyan reagálnának arra, amit Orbán Viktor politikai igazgatója elböffentett a megadásról, a beolvadásról, a szuverenitás és az nemzeti önállóság feladásról, a harc nélküli fegyverletételről. Vegyünk tehát egy képzeletbeli személyt, aki szintén az adott ország (itt nem részletezett) egyik jeles, nemzeti büszkeségre okot adó, ám mondjuk katonai értelemben vesztes csatájához /forradalmához stb. kötné a mondandóját, mint a megadás indoklására szolgáló, megfontolandó példát. 

Tudom, hogy már a felvetés is abszurd, hiszen mindenki tudja, hogy ez képtelenség, de játszunk el a gondolattal, hogy

ha bárki egy ilyen szöveget, mint ami ezt a posztot indukálta, eleresztett volna Oroszországban, ráadásul az Elnök közvetlen környezetéből, annak következményei hűen tükröznék az orosz nép történelmi tradícióit, mert ezt az embert, aki ezt a bölcs eszmefuttatást világgá kürtölte az orosz sajtóban (persze nem hozná le senki) Vlagyimir Putyin KGB ügynök saját kezűleg részesítené, az oroszok által 9 mm-es megoldásnak nevezett eljárásban, vagyis személyesen, saját kezűleg lőné tarkón.

Én úgy vélem, hogy Azerbajdzsánban, valamiféle hasonló polemizálás és történelmi párhuzam esetében, a keresztény zászlókat előszeretettel megtaposó Alijev elkérné az Orbán rezsim által elengedett, az alvó örmény tanulótársát lefejező, és így az azeri nemzet nagy, minden büntetés alól felmentett és kitüntetett hősétől az egyik baltáját, és szintén saját kezűleg hasogatná miszlikbe az illetőt, mint a száraz tűzifát. Stikában, a szép palotája hátsó udvarán, a márványpadlón, testedzésként.

Törökországban szerintem ez másképpen működne, mert Erdogan tudja, hogy mindig kell egy kis műsor a Nyugat felé, ráadásul nem kockáztatna semmit: a demokrácia látszatát fenntartva, gyorsított bírósági eljárást folytatnak le, a vádlott képviseletében egy 112 éves, süket védőügyvéddel, aki mellesleg az Elnök rokona, és az eljárás végén – amelyben megállapítanák, hogy a törökök esetleges fegyverletételéről és magadásáról polemizáló illető egy idegen titkosszolgálat beszervezett ügynöke, kém, és hazaáruló – életfogytiglani börtönbüntetést szabnának ki. Az illetőt néhány héttel később, dróttal felakasztva találnák meg a cellájában, az ablakrácsról lógva. Sajnálatos öngyilkosság esete forog fenn.

Irán esetében a végkifejlett lényegében 90%-ban borítékolható: ott ugyanis az a bevett gyakorlat, hogy a súlyos bűncselekmények vagy az államellenes bűntettek, illetve az Iszlám Köztársaság megsértésének bármiféle apró vétsége esetén, az illetőt a nyakánál fogva felakasztják egy daru gémjének a csúcsára, és jó magasra felemelik, hogy mindenki láthassa. Napokon át.

Kínában azonban a büntetésvégrehajtás során a fenti barbarizmusnak minden formáját elutasítják. A kínaiak, hacsak nem harckocsikkal tapostatnak szét több tízezernyi diákot, általában igyekeznek humánusan eljárni. Az illetőt tehát –  és ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni – mint potenciális nemzetbiztonsági veszélyforrást és / vagy hazaárulót, halálra ítélnék, kivinnék a hátsó udvarra, egy osztag szitává lőné, a holttestet bedobnák egy távoli kanton legutolsó hegyvidéki falujában egy budi aljára, vagyis nem kapna temetést se, és se a szülei, se a rokonai, se az ismerősei nem hallanának róla soha többé, teljes információ és hírzárlat keretében megsemmisítenék még a léptei visszhangjának az emlékét is, soha többé, sehol, senki nem ejthetné ki a nevét, minden létező platformról örökre eltüntetnék az adatait és az arcmását, minden vele kapcsolatos hírt, hivatkozást, megosztást, törölnék a nyomtatott és a digitális világ összes bugyrából, és ha valaki érdeklődne, akkor tanácstalanul széttárnák a kezüket és kedvesen mosolyognának, hogy nem tudják kiről-miről van szó.

Ez Káncz Csaba facebook oldaláról való.

Az ostoba demokraták reakciója, Európában

Európában persze ez nem így történne. Ez a transznemű libernyákokkal teli, haldokló, éhenfagyott földrész állandóan kínlódik ilyen jogállami meg demokratikus szőrszálhasogatásokkal, nem véletlen, hogy annyian vándorolnak ki innen Oroszországba, az igazi demokráciába. A fideszorosz propagandisták rég leleplezték, hogy Európa már Soros, Brüsszel, az USA, a Globalista Háttérhatalom (jelentőségteljesen kacsint-kacsint-kacsint) zsebében van, és ahol már nem is basznak az emberek, megmondta a Nemzet Figyelő Tekintete.

Itt Európában ezért annyi lenne a politikai (!) retorzió egy ilyen kijelentés után, hogy az illetőt azonnal kirúgnák mindenhonnan, soha többé a közélet árnyékának közelébe sem mehetne. Másnaptól minden politikus úgy kerülné, mint a coviddal megfertőzött ebolás leprást, nehogy vele együtt zuhanjon a mélybe, amennyiben valahol lefotózná egy átlagos honpolgár vagy egy szemfüles újságíró, amint éppen beszédbe elegyedik vele. Értelemszerűen egy ilyen gikszer az illető politikai karrierjének a végét jelentené.

Ha azonban az a Párt, amelynek az illető is tagja, mégsem távolítaná el a közéletből a megszólalása után, akkor...Franciaországban például pontosan úgy végezné, ahogy S. Zs. magyar állampolgár is járna, ha ott nevetett volna ilyen jót a kórházi klímák hiányán lásd a mottót /posztot. Más következménye is lenne azonban a politikain túl: mint potenciális nemzetbiztonsági veszélyforrást és feltételezhetően hazaárulásra kész, vagy hazaárulásra könnyen rávehető személyt, a titkosszolgálatok és az elhárításra szakosodott egyéb hatóságok a születése pillanatáig visszamenőleg tüzetes, részletes, alapos vizsgálatnak vetnék alá, mert ezek szerint valami nagyon elkerülte a figyelmüket. Darabjaira szednék az illető életét, elkoboznának tőle mindent, lefoglalnák még a régi mesekönyveit is, hogy árulásra, fedett tevékenységre utaló tevékenység nyomaira bukkanjanak. Élete végéig megfigyelnék, lehallgatnák, követnék minden lépését, és soha nem hagynának neki nyugtot. Nincs olyan európai demokrácia, ami ennél kevesebbel beérné...hiszen egy olyan emberről lenne szó, aki a kormányzat legbelső, legbizalmasabb köreiből adott hangot annak a meglátásának, hogy az erősebb ország agressziója esetén a legjobb megoldás a megadás. Vajon mit tudott meg eddig? Milyen információkhoz fért eddig hozzá? És mit kezdett ezekkel az információkkal?

És Magyarország? Magyarország is Európa része, nem? Nem. 

Magyarország számomra már nem Európa, hanem egy orosz-kínai vazallusállam. Az elmúlt 14 évben leépítette szinten minden elemét annak, hogy európai országnak lehessen nevezni.

Magyarországon szerintem kitüntetik ezért a megszólalásért a politikai igazgatót, és meghosszabítják Bicskéig. Ha mégis a körmére koppintanak – értsd: Orbán Viktor úgy kiosztja, mint az ulti lapjait, mert abban biztos lehetsz, hogy az igazgató úr azért kihúzta a gyufát nála, akkor is ha most még védi – akkor sem kell tartania attól, hogy messzire rugdalják. Szerintem a NER-ben már csak a végsőkig lojális, legszervilisebb, kontraszelektált, szolgalelkű pártkatonák maradtak a Doktorminiszterelnökúr mellett  – másokat nem is tűrne meg, nem bírja elviselni a legcsekélyebb ellenvéleményt vagy kritikát sem, erről Iványi Gábor is hosszan tud beszélni – ,így a jövője biztosított. Ilyenekre van ott szükség. Kicsit hátrébb hozzák a médiaszerepléseit, hangtompítót raknak rá, várnak, amíg elcsendesednek a hullámok. A fidesz tömegbázisa megbocsájtó, és gyorsan felejt, vagy talán nem is értesül erről az egészen elképesztő és felháborító botrányról. 

De én azt hiszem, igazából nem is számít. A Fidesz valójában már régen nem egy politikai pártra emlékeztet engem, hanem egy vallási szektára.

A megadás anatómiája

Amióta létezik harc, azóta van megadás is. Megadás, feladás...eljöhet a pont, ahonnan nincs tovább.

Már az ősember is biztosan földre fekve vagy felemelt kézzel makogott kegyelemért, ha egy erősebb ellenféllel került szembe valami törzsi verekedéskor. A farkas is hanyatt fekve, farkát behúzva, torkát és hasát felkínálva jelzi a domináns hímnek, hogy megadja magát. A sakkozók is feldöntik a királyt a táblán, ha úgy látják, hogy a további játék értelmetlen.

A megadásnak olykor van értelme, célja, haszna, mert van olyan pillanat, amikor elkerülhetetlen. Megadhatja magát az adott katona, az adott szakasz, az adott hadsereg, az adott nemzet. A német fegyverszüneti delegáció aláírta a megalázó fegyverletételről szóló dokumentumokat egy francia vasúti kocsiban, a compiègne-i erdőben, hogy aztán 22 évvel később ők kérjék meg a franciákat, ugyanott, ugyanabban a vasúti kocsiban, hogy legyenek már olyan kedvesek aláírni a teljes kapitulációról szóló papírokat, de ezek után Hitler még fel is gyújtatta a vasúti kocsit, hogy szimbolikusan is bosszút álljon. Volt drámai érzéke, de az is lehet, hogy sejtette a jövőt.

Megadta magát Japán is, miután két atombombát dobtak rájuk, pedig a japán katona számára a legnagyobb szégyen volt a megadás a háború alatt, és ezt az amerikaiaknál /ausztráloknál jobban senki sem szenvedte meg.

Sztálin 1941 augusztusában adta ki a hírhedt 270. számú parancsát, ami kimondta, hogy minden orosz katona, aki megadja magát, az áruló: úgy is bántak azokkal, akik túlélték a hadifogságot és szerencsétlenségükre visszatértek a Szovjetunióba, mert szinte valamennyiüket elvitték Szibériába, mint kollaboránst, megbízhatatlant, árulót. Csak azok úszták meg, akinek a szakértelme esetleg nélkülözhetetlen volt az iparban például, de ők is megbélyegezve éltek, állandó megfigyelés alatt. 

De életbevágóan fontos kérdés, hogy mikor és kinek adod meg magad.

Az oroszok simán lelövik olykor azokat az ukránokat (több tucat ilyen jelentés van), akik megadják magukat, és természetesen – jó orosz szokás szerint – a saját katonáikat is, amennyiben azok a fegyvereiket eldobva hátrálnak vagy megkísérlik megadni magukat. Kérsz ilyen videokról linkeket? Nem adok, ne nézd meg. Néha egyszerűen jobb fegyverrel a kézben meghalni, mint kiszolgáltatva, nyomorultul, védtelenül. Az oroszok az ukrán hadifoglyok 95 %-át megkínozzák, összeverik:  ha életben hagynak, akkor is egy életen át magaddal viszed a bántalmazás nyomait, emlékeit.

Soha ne higgy egy orosznak: orosz fogságba esni orosz rulett.

Igen, talán hazatérsz egy fogolycsere keretében, de jobb elkerülni, hogy ezzel hazárdírozz. Harcolj, vagy Fuss, Forrest, fuss, és foglalj el egy jobb pozíciót a harchoz, hátha segít.

Már a középkorban is rutinnak számított, hogy az ostromlók a szabad elvonulás hamis ígéretével kicsalták a védőket, és aztán a nyílt terepen lemészárolták valamennyit, vagy azzal kábították a védőket, hogy megadás esetén nem esik baja a várnép vagy az erődített város civil lakosságának, majd bejutva a kapukon, halomra öltek, erőszakoltak mindenkit. Minden hadviselő fél eljátszotta ezt az elmúlt évszázadok során, amíg a váraknak, erődítményeknek le nem áldozott. Nekünk 150 évnyi tapasztalatunk van arról, hogy a megadás nem jelent túlélést, és Szigetvárnál, Zrínyi is pontosan tudta ezt. Hálából megalázta az utókor, összemosva az agresszor gyilkost és a honvédő áldozatot.

A II. világháborúban ég és föld volt a túlélési esély attól függően, hogy ki kinek adta meg magát. A rang is sokat számított, de a fogoly és a fogvatartó nemzetisége még ennél is jobban.

Az olasz hadifoglyok például letelepedhettek Angliában, földet kaptak, befogadták őket: ha volt nemzet, amelyik a háta közepére kívánta a háborút, az az olasz volt, és az afrikai hadszíntéren például "több hektárnyi mennyiségben" adták meg magukat, ahogy egy brit tábornok mondta. Statisztikák bizonyítják, hogy angol fogságba esni volt a legbiztonságosabb módja a II. világháború túlélésének, még az amerikaiak sem bántak annyira humánusan a foglyokkal, mint a britek. Ez sem volt mindig így: az angol-búr háborúban az angolok még nem voltak ennyire úriemberek, nota bene!, koncentrációs táborokat húztak fel a foglyul ejtett hollandoknak.

Az 1939 és 1945 közötti világégés éveiben, ha orosz került német fogságba, ha német került orosz fogságba, ha angol, ausztrál, amerikai katona vagy éppen délkelet-ázsiai, Fülöp-szigeteki civil került japán fogságba: szinte mindegyik esetben radikálisan csökkent a túlélés esélye.

Az a kínai, aki élve került a japánok keze közé, gyakran nem érte meg a következő percet sem. A kínaiakkal (katona, civil) szemben elkövetett kegyetlenkedések 1931 óta (Mandzsúria) tartottak, majd a totálissá váló háború során a japánok az 575. számú parancsot, vagyis a háromféle pusztítást alkalmazták Kínában, ami a központi utasítás volt a hadsereg számára: mindent felgyújtani, mindenkit megölni, mindent elrabolni. 16 millió kínai vesztette életét a japán megszállás évei alatt, és ez az óvatos becslés. Talán mondanom sem kell: az esetleg fogságba esett japánok sem számíthattak ezek után semmi jóra, bár a háború alatt többnyire csak az a japán katona esett fogságba, aki annyira megsebesült, hogy még végezni sem tudott magával. A japánoknál csak a háború vége felé kezdett "tömegessé" válni a megadás, főleg a Csendes-óceáni hadszíntéren: az amerikaiakról joggal feltételezhették, hogy kisebb valószínűséggel ölik meg őket.

A japánok aláírták, de nem ratifikálták, az oroszok viszont még csak alá sem írták a genfi egyezményt, mert Sztálin azt mondta, hogy soha, egyetlen orosz katona sem fogja megadni magát, hiszen ez ellenkezne az orosz néplélekkel: ez utóbbinak különösen tragikus következményei voltak, mert az elfogott oroszokat a németek úgy kezelték, mint a tárgyakat, hiszen nem vonatkoztak rájuk a hadifoglyokkal való bánásmód szabályai.

Összesen 6 millió (!) orosz esett fogságba, és százezrével, milliószámra haltak meg a német fogolytáborokban, ahol lényegében semmiféle ellátást nem kaptak, viszont 24 órán keresztül dolgoztatták őket. A németekhez csatlakozó, Andrej Vlaszov tábornok által vezetett orosz légió (poén: Orosz Felszabadító Hadseregnek hívták) sorai tömve voltak olyan hadifogoly oroszokkal, akik inkább harcoltak a szovjet hadsereg ellen, csak kapjanak egy szelet kenyeret cserébe. Vlaszov sebesült, fogságba esett, önmagukat megadó katonáit azonnal kivégezték az oroszok. A japánoknak is volt Kínában egy 500.000 fős kollaboráns kínaiakból álló hadserege: akik közölük nem haltak meg a harcokban, de nem sikerült átszökniük Japánba sem (vagy bárhová, és eltűnni, beolvadni) azokat kivétel nélkül megölték a kínaiak a háború után, vagy golyó /kötél által, vagy a kényszermunkatáborokban. Számukra esélytelen volt a megadásban bízni.

Lengyelként orosz fogságba esni a pokol egyik formája volt, nem sokban különbözött attól, mintha lelőtték volna őket Katynban: márpedig pontosan ez történt, amikor a németek és az oroszok felosztották maguk között Lengyelországot. Az oroszok 1 250 000 katonát és civilt hurcoltak koncentrációs táborokba. Az egyik legnagyobb fogolymentő akciót maguk a britek hajtották végre: az oroszok hosszas alkudozások után 77 ezer élőhalott lengyel katonát és ezek 43 ezer családtagját engedték ki a lágerekből, hogy aztán az angolok egy elképesztő logisztikai bravúrral átvigyék őket az ő fennhatóságuk alatt álló iráni területekre, illetve Angliába. Ezekből a megmentett katonákból hozták létre később Anders-hadsereget, akik az olaszországi harcokban örökre bevésték a nevüket a halhatatlan hősök közé.

Paulus tábornok 91 000 csonttá fagyott, beteg, éhhalál küszöbén álló német katonával együtt adta meg magát Sztálingrádnál az oroszoknak. Közölük, Paulussal együtt, mindössze 6000 (!) tért haza, többségük súlyos betegen, az utolsó 1956-ban. 

Németként brit vagy amerikai fogságba esni szinte mámorító volt ehhez képest, de a németek is összehasonlíthatatlanul jobban bántak az angolszászokkal, mint bármiféle szláv néppel például. Kivéve akkor, ha egy Waffen-SS osztag kezébe kerültek. A németek által, a foglyok ellen elkövetett mészárlások zömét ezek az SS alakulatok követték el.

Napestig folytathatnám, de minek.

A megadás, a kapituláció a háborús konfliktusok része, csakhogy senki nem adja meg magát a harc elején, és különösen nem harc nélkül.

Egészen kivételes esetként kell számon tartani azokat az eseteket, amikor ilyesmi történt a történelemben. Mindkét Öböl-háborúban – de főleg az elsőben volt ez jellemző, 1991-ben – a koalíciós csapatok megrökönyödve szemlélték, hogy az iraki hadsereg egy része tömegesen adja meg magát, egyetlen puskalövés nélkül, amint felbukkant az első amerikai / angol /bárki a láthatáron. A koalíciós erők ∼ 30.000 (! bár a számokról van vita, van ahol több) foglyot ejtettek a Sivatagi Vihar során,  ∼ 150.000 iraki katona pedig egyszerűen dezertált. Valahogy nem akartak meghalni Szaddam Husszeinért. Nem is értem. Kadhafi és Ceausescu sem értette, hogy hová párolgott el olyan gyorsan az a több százezernyi katona, rendőr, testőr, securitate ügynök és egyéb fegyveres, akiknek az ő hatalmát kellett volna szolgálnia bármi áron, utolsó csepp véréig, akár a tüntető, fegyvertelen tömegbe lövetve is. Valahogy nem mindegyikük akart a fegyvertelen tömegbe lőni. A többi ismert.

Ne feledd, és ez is történelmi igazság.: egy diktatúra tűnhet erősnek, de a megfelelő időben, megfelelő helyen és megfelelő erővel bevitt ütés nyomán gyorsan kiderülhet, hogy csak egy agyaglábú gólem, és úgy is roskad össze.

Ne add meg magad a félelemnek, és a Gonosz birodalma széthullik az akaratod előtt.

Akkor is, ha úgy tűnik elsőre, hogy túlerőben van.

A gyengék győzelme

Orbán Viktor politikai igazgatója szerint nem szabad szembeszállni Oroszországgal, mert az oroszok olyan nagyok, meg sokan vannak, meg erősek, és a faszukat is medveszőr borítja, és hogy megjárták ezek a felelőtlenkedő 56-osok is, nem lett volna szabad velük kekeckedni, és majd az ukránok is megtanulják eztet, ilyen okosság van a fejibe a politikai igazgató uraságnak, nem véletlenül jutott ilyen magasra, hogy áldaná meg őtet a NER sztárpapja, a Bese atya.

Se a mongolok, se a britek, se a franciák, se a szárd-olaszok...,se a japánok, se a németek, se az afgánok nem tudták, hogy az oroszok legyőzhetetlenek, talán ezért verték ronggyá az oroszokat a Krími háborúban, a csuzimai ütközetben, az első világháborúban, és a nagy kalandjuk során Ázsiában, de a hidegháborúba is beleroppant a dicsőséges Szovjetunió, pedig ott nem is történt nyílt összecsapás a felek között. Ha tudták volna, hogy nem szabad harcba bocsátkozni az oroszokkal, akkor bele se kezdenek, hanem azonnal megadják magukat, ahogy a rezsim tervezi a politikai igazgató nertárs elmondása szerint.

via GIPHY

De van itt más is.

Úgy hidd el nekem, ahogy mondom: a történelem – helytől és időtől függetlenül – tömve van olyan háborúkkal, forradalmakkal, lázadásokkal, szabadságharcokkal, csatákkal, amelyekben egy látszólag gyengébb hadsereg / egy nép végül győzelmet aratott a sokszoros túlerővel szemben. Embertelenül hosszú blogposzt-sorozatot rittyenthetnék belőle, röhögve és könnyedén. Ha a történelem egy tanítómester – márpedig az, méghozzá a legjobb –, akkor ez egyik első számú tanulsága az, hogy mindig állj készen a harcra, és soha ne add fel a hitet a győzelmedben. Jó taktika, jó stratégia, jó felderítés, jó vezetők, jó haditechnika, fejlett ipar, masszív gazdaság, jól szervezett állam, segítőkész hátország, igaz cél, nemes szív, bátorság, kitartás, fegyelmezettség, eltökéltség és hit, helyismeret, földrajzi előnyök, az időjárás javadra fordítása...mindezek a tényezők együtt vagy csak néhány külön, de azok jó kombinációban, bármikor a gyengébbnek tűnő haderő javára billentheti a mérleget: ez történelmi tény és bizonyosság. Szárazföldi, tengeri, légi ütközetek és háborúk sokasága igazolja, hogy Dávid valóban legyőzheti Góliátot.

De aki úgy lép be a szorítóba, hogy nincs semmi esélye, azt biztosan legyőzik. És azt is legyőzik, akinek több a belső ellensége, mint a külső, és akik belülről rohasztják el a nemzet tartását. Ha pedig az ellenség eleve befolyásolja a döntéshozókat, és már masszívan beszivárogtak minden kulcspozícióba az államhatalomban, akkor a harc már azelőtt véget ért, mielőtt elkezdődhetett volna. És ezek is történelmi bizonyosságok.

Vagyis Orbán Viktor politikai igazgatója a történelemhez is masszívan inkompetens. Persze ez vele a legkisebb baj, de a teljes képhez ez is hozzátartozik. Eleve rettenetes ostobaságot mondott. Ráadásul mindezt 1956-tal hozta párhuzamba, ami a puszta gyalázaton túl ismét eget szaggató baromság (erre nincs kifejezőbb szó), és azt is elmondom, hogy miért.

Figyelj, és kapaszkodj meg.

A pesti srácok, és Ukrajna hősei

Orbán Viktor politikai igazgatója az Ukrajna elleni orosz agresszió és 1956 között vont párhuzamot, mintegy illusztrálva az ellenállás reménytelenségét, és azt a felelőtlen magatartást, hogy Ukrajna elnöke képes honvédő háborút folytatni a nemzete és az országának megmaradásáért, ahelyett, hogy inkább tanácsot kértek volna például ilyen nagyszerű hazzaffytól, mint ő, hogy miképpen kell szakszerűen és gyorsan kitűzni a fehér zászlót és visszatérni a Szovjetunió kebelére és csizmatalpai alá.

Könyvet tudnék írni arról, hogy mennyi különbség van 1956 és az Ukrajna elleni agresszió között, de talán elég lesz néhány alapvető tény.

1956 egy népfelkelés volt. Magyarországon egy orosz katonai megszállás alatt álló ország civiljei ragadtak fegyvert (Maléter Pál páncélosai eleve csak később kapcsolódtak be a harcba, sőt, először őt küldték az ellenállók lefegyverzésére)  Többségében tehát olyan emberek ragadtak fegyvert, akik a forradalom kitörését megelőző napokban még egy lakatosműhelyben, egy teherautó sofőrülésén, egy fodrászatban, egy asztalosüzemben, egy pékségben, egy hivatal íróasztala mögött...dolgoztak, vagy egyenesen egy gimnáziumi vagy egyetemi iskolapadban ültek. Civilek voltak, katonai és rendőrségi fegyverraktárakból szerzett fegyverekkel, házi készítésű Molotov-koktélokkal...és utcakövekkel, és később is csak elenyésző számú komolyabb nehézfegyverekkel felszerelve, az ellenség haderejéhez képest. A hősiességüket állították szembe a vasakkal. Kalapban és hosszú szövetkabátban rohangáltak a golyózáporban, dobtárasokkal a kezükben. Semmiféle módon nem kaphattak kívülről sem katonai segítséget, sem hírszerzési vagy logisztikai támogatást, sem fegyverben, sem pénzben, sem harcképes önkéntesekben. Magyarország teljes lakosságához képest a fegyverrel harcoló forradalmárok száma egyszerűen értelmezhetetlen, mint haderő.

Volt egy villanásnyi pillanat, amikor úgy tűnhetett mindenkinek, hogy talán felragyoghat a szabadság Napja Magyarország felett, de aztán gyorsan eltakarták ezt az esélyt a zord idők sötét fellegei, és a "pesti srácok" teljesen magukra hagyva, gyakorlatilag esélytelenül néztek szembe a 200 millió lakosú Szovjetunió teljes gazdasági és katonai erejével, különösen az USA moszkvai nagykövetének nyilatkozata és Szuez után. A forradalmárok ellensége is eleinte eleve az országhatárokon belül volt: az ideiglenesen itt állomásozó szovjet csapatok hivatásos hadserege, valamint a kommunista hatalom erőszak-szervezetei. Már ezek is brutálisan nagy erőt képviseltek, de a felkelők hét napig tartó kezdeti sikere, elszántsága, hősies áldozathozatala, és az oroszok komoly veszteségei csak megerősítették Konyevet abban, hogy a Moszkvából érkező utasítást a forradalom leverésére a lehető legnagyobb haderővel és legnagyobb brutalitással hajtsa végre, és a forradalom valóban Forgószél gyorsaságú véget ért.  

A független, szabad, önálló (de megcsonkított, és 2014 óta lényegében eleve hadban álló) Ukrajnában viszont  egy reguláris, hivatásos hadsereg katonái, határőrsége és egyéb fegyveres testületei vették fel elsőként a harcérintkezést egy kívülről betörő agresszorral, és rendelkezésükre állt Ukrajna teljes mozgosítható hadereje: teljesen mindegy, hogy mennyiség és minőség szempontjából mennyire volt ez méltó egy 44 milliós országtól elvárható haderőhöz képest, de akkor is létezett. Voltak tüzérségi eszközök, rakétavetők, páncélosok, önjáró lövegek, légvédelem, légierő (forgószárnyas és merev szárnyú)...több hadosztálynyi szárazföldi, légi és (kisebb részben) vizi haderő, kiképzett, felszerelt katonákkal, teljes kézifegyverzettel és egyéni védőfelszerelésekkel ...és bebizonyosodott, hogy az ukránok elképesztő hősiessége itt is magasan ellensúlyozta a kezdeti nehézségeket. Az önkéntesek (belföldi és külföldi) tízezrei pedig csak erősítették ezt a már meglévő haderőt. Ukrajna folyamatosan euro-és dollármilliárdokat kap pénzben, fegyverben, lőszerben, és mindenfajta hírszerzési, logisztikai, politikai és kereskedelmi támogatásban, beleértve ebbe az Oroszország elleni szankciókat. Az árulók, orosz szimpatizánsok, orosz besúgók és katonaszökevények száma, illetve a sorozási-és kiképzési akadályok semmit nem vonnak le abból a tényből, hogy Ukrajna civil hátországa sziklaszilárd és lényegében 100%-os erkölcsi-morális-anyagi-gazdasági támogatással áll az ukrán hadsereg és az ukrán célok mögött, a szuverenitás megőrzésében. Ennek köszönhető, hogy a Kreml villámháborúra tervezett inváziója immár két és fél éve tart.

Ahhoz tehát, hogy valakinek ezt a két összecsapást eszébe jusson bármiféle párhuzamba állítani, és ebből azt a következtetést levonni, hogy Ukrajna felelőtlen (!), mi pedig azonnal megadjuk magunkat, mert nem lenne esélyünk, nos, ahhoz már valóban vagy elvakult oroszpropagandistának, vagy fizetett orosz ügynöknek, vagy vérbuta valagnak, vagy fideszesenek kell lennie. Vagy mind a négynek egyszerre.

De van itt még valami.

Vereség ?

1956-ban, Magyarországon leverték a forradalmat az oroszok. Halottak (2500), sebesültek (20000), külföldre menekülő (zömében fiatalok, 200 000-en), sortüzek, a II. világháború után alig feltápászkodó Budapest ismét szétlőve, romok, megtorlások, kirakatperek, bebörtönzések(16000), akasztások (200), a nép megtöretése minden eszközzel. Aki itt maradt, nem kezdte újra márciusban. Hamar megtört, belefásult, reményét vesztette mindenki. A tragédia elemi szinten úgy csapódott le, hogy lakosságarányosan Magyarország első helyen állt a világon az öngyilkosságok számában és az alkoholfogyasztásban, és ez lényegében így is maradt a rendszerváltásig.

Akkor tehát ez azt jelenti, hogy 1956 egy vesztes forradalom volt?

Katonailag, hadászati szempontból igen. Az ukrajnai helyzettel való összehasonlítására azonban, ahogy azt fentebb illusztráltam, a magyar forradalom nem alkalmas párhuzam.

Világhírű fotó egy forradalmár lányról (az Erika nevű lány a harcok során életét vesztette). Vagn Hansen, dán fotóművész fotója. A Billed Bladet 1956 november 13.-i számának címlapja. A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona. A kép forrása: Mai Manó Ház / HVG

Más szempontból viszont az 1956-os forradalom – és most megkapaszkodsz – valójában egy győztes, eredményes szabadságharc volt. Nem véletlenül írja és írta le minden komoly történész azóta is, hogy 1956 volt az első szeg a Szovjetunió és a kommunizmus koporsójába, és valójában ebből a sokkból nem is tért magához a Kreml soha: Magyarország ugyanis azt bizonyította, hogy a Szovjetunió nem sérthetetlen, és megszorongatható, sőt akár le is győzhető. 1956 volt annak a kinyilatkoztatása, hogy az emberek eljuthatnak oda egy megszállt országban, hogy már nem félnek az oroszok öklétől. (Csehszlovákia 1968, Lengyelország Szolidaritás) 1956 hőseinek köszönhető, hogy a konszolidáció során, (ennek része, hogy 1963-ban amerikai nyomásra hirdettek amnesztiát, erről egyeztek meg a magyar-amerikai titkos tárgyalások során, és ennek fejében vették le az ENSZ napirendjéről a "magyar kérdést"), majd a konszolidációt követő években, és különösen az 1978 utáni a gazdasági fordulattal, Magyarország volt a KGST /Varsói Szerződés országain belül a kis nyugat, a legvidámabb barakk, a kulturálisan kinyíló, és sok egyéb szempontból is új kapukat feltáró 1970-es évekkel ugye. Igen, hitelből finanszírozták ezt, de ami végbement Magyarországon a kereskedelem, a gazdaság, a fogyasztás, az utazási szabadság stb. terén, arról a többi megszállt kelet-európai országban még álmodni sem mertek. Ezt az óriási előnyünket nulláztuk le 1990 után, alig 5-10 év alatt.

Erre mondta egyik jeles, és az oroszfideszesek által gyűlölt történészünk egy TV-műsorban (kellő vitriollal és megvetéssel a szavaiban természetesen, és tisztelettel 1956 iránt) hogy a forradalmat eláruló és a harcostársát is bitóra küldő "Kádár, dekára tudta, hogy mennyi embert kell meggyilkolnia" ahhoz, hogy kielégítse Moszkva vérszomját, és a megtorlásoknak meglegyen az a hatása, ami majd mozgásteret ad neki, de egyetlen emberrel sem ölt meg többet (ettől persze még nem lett jó ember) és aztán óvatosan, apró léptekkel elkezdett egyezkedni Moszkvával arról, hogy Magyarországon lazítani kell a gyeplőn, a lehetséges legtöbb szegmensben. Megkezdődött a "Húzd meg-Ereszd meg" és a "Tiltott-Tűrt-Támogatott" hármas keretei között működő Kádár rendszer kiépülése. És a Kreml elfogadta ezt: 1956 volt a lecke. Kádár pedig megkötötte a magyar néppel az alkuját a belső békéért és a központilag irányított, de viszonylagos szabadságért: "Aki nincs ellenünk, az velünk van." Diktatúra volt, de folyamatosan lazítottak a szorításon, és 1988/1989-re annyira felpuhult, amennyire az csak elképzelhető volt a rendszer keretei között. És ez 1956-nak köszönhető.

A történelem nagyon sok hasonló példával szolgál: igen, előfordult az is, hogy egy-egy levert forradalom, szabadságharc, parasztlázadás után, az adott király /császár /cár /bármiféle uralkodó osztály tovább szigorított a terheken és büntetésként még súlyosabb adókkal, büntetésekkel terhelte meg a lázadó réteget (jobbágyokat, parasztokat, de akár a kisnemeseket, nemeseket is), de arra is bőven akad példa, hogy a vérfürdő megrémítette az adott uralkodót, és kisebb, vagy szakaszosan nagyobb, néha pedig látványos engedményeket tett a nép / a nemesek felé. Senki sem szeretne akasztófára vagy guillotine alá kerülni. Még egy király, egy pártfőtitkár, egy elnök vagy egy miniszterelnök sem.

Vagyis Orbán Viktor politikai igazgatója háromszorosan is baromságokat hordott össze. Még a példája sem áll meg a lábán, semmiféle módon, amivel igazolni próbálja azt a vállalhatatlant szart, amit kiöklendezett a száján.

Csak az menjen katonának, aki oroszt szeret?

Ezeket a Lynx-eket, Leopárd harkocsikat és egyéb friss beszerzésű haditechnikai eszközöket mi az oroszoknak vettük? Vagy ezekkel fogjuk elfoglalni Brüsszelt? Vagy már ott van a teljes tervdokumentációjuk és műszaki leírásuk a Kreml egyik asztalán? És a katonák, akik felesküdtek arra, hogy az életük árán is megvédik a hazájukat, mit éreznek most, ezek után, amit a politikai igazgató nertárs mondott? És mire esküdtek fel a katonák? Volt egy apróbetűs rész a szerződésben, amit nem mutattak meg nekik, hogy a haza Oroszországot jelenti és a Nyugat az ellenség? És a parlamenti képviselők esküje, az mégis miről szól? Nekik mit kell gondolniuk ezek után a nemzeti függetlenségről, hazáról, önálló nemzeti akaratról és hazaszeretetről? És ennek a 9,5 millió magyarnak mit kell most tennie? Kezdjenek el gyorsan oroszul tanulni? Legalább annyit tudjanak oroszul, hogy "megadom magam"?

A politikai igazgató szavai megpezsdítették az internet népének, az ellenzéki politikusoknak, az illusztrátoroknak, a mémgyártó kreatív elméknek a fantáziáját, és a művek elárasztották a digitális teret. Ebből a hatalmas készletből ismét egy darab: a Kétfarkú Kutyák átértelmezték az orosz békét szomjazó kormányzat toborzóplakátját. 

Igen. A dilemma persze adott, de nagyon fontos megjegyezni: ez nem egy általános történelmi dilemma, hanem egy hibrid rezsim /egy autokrácia / egy autoriter választási diktatúra / egy diktatúra esetében felmerülő dilemma: lelövetnéd-e magad Orbán Viktorért?

Hogyan tudod úgy megvédeni a hazádat, hogy ezzel együtt ne védd meg a maffiaállamot is, amit gyűlölsz? És ez egy olyan dilemma, amely messze túlmutat az egyszerű válaszok mezején.

Viszont szerencsére kívül esik ennek a posztnak a vezérfonalán, mert itt egyértelmű, hogy ki hol áll, és kinek mit kell tennie. Mondhatom úgy is, hogy a barát-ellenség felismerő rendszer hibátlanul jelzi minden tisztességes, becsületes, igaz magyar, igaz demokrata, igaz európai ember, vagy éppen igaz liberális számára, hogy ami itt történt 3 nappal ezelőtt, az már a NER igazi arca. Megvan a vörös vonal. Eddig is megvolt – mindannyian ezerszer leírtuk, elmondtuk, tudtuk – csak eddig tagadták a létezését. Most már nyíltan vállalják.

Választania kell mindenkinek, hogy hova áll. Minden magyarnak.

A nemzeti szégyen napja

Az Úr 2024. évének, szeptember havának, 26. napja, Magyarország Nemzeti Szégyenének és Gyalázatának napja. Le nem mosható, örökre felvéste magát a világ összes híroldalára, a világ összes címlapjára, a nyomtatott és a digitális politikai sajtó minden szegmensébe, a videomegosztó oldalak és a közösségi média különböző platformjainak minden zugába, és kitörölhetetlenül visszhangzik majd mindenhonnan, amíg az utolsó ember le nem kapcsolja a villanyt a Föld nevű bolygón. Bármikor előveszik, bármikor előtúrják az archívumokból, és meglobogtatják bármelyik magyar orra előtt.

Nem tudsz előle elbújni, és nem kapsz felmentést, mert nem járhatsz egy életen át olyan ruhákban, amelyekre fel van írva, hogy neked a Fideszhez, az Orbán-rezsimhez semmi közöd, ezek a oroszbérencek nem a te nevedben beszélnek, nem téged képviselnek, nem vállalsz velük semmi közösséget. Nem cipelhetsz magaddal egy óriási táblát sem, hasonlóan önfelmentő felirattal, és nem kezdhetsz minden beszélgetést azzal, hogy kimented magad a bűnrészesség alól. Ha bárhol külföldön jársz – jelen esetre vonatkoztatva értsd: Európában /Nyugaton /egy Demokráciában, legyen az Norvégia vagy Ausztrália – , és meghallják, hogy magyar vagy, kristálytisztán, tűpontosan tudni és érezni fogod, ahogy a helyiek viszolygása a hátadba döf.

Ezt a képet hónapokkal korábban mentettem le egy helyi facebook oldalról, nem a politikai igazgató úr szavai kapcsán került fel, de talán nem kell magyarázni, hogy most lett igazán aktuális, mint illusztráció.

Szeptember 26.-a óta – annak, amit eddig is "tudtak, csak nem sejtettek", de immár kézzelfogható és cáfolhatatlan bizonyítéka van – szerintem mi vagyunk ezeknek a külföldieknek a szemében Putyin bérencei és csicskásai, a Nyugat, a Demokrácia, Európa, Az Emberi Szabadság és az Emberi Jogok árulói, az Erkölcs és a Morál sárba tiprói, az ő szemükben valószínűleg a leggyávább nemzet, aki még a saját múltját is szembe köpi, és aki szó nélkül a lábához tenné a fegyvert és megadná magát a népirtó, tömeggyilkos, nemzetközi elfogatóparancs alatt álló agresszornak, a Szabad Világ esküdt ellenségének. Ne hidd és ne reméld, hogy elkezdik az átlagpolgárok Európa szerte szétszálazni ezt. A tájékozottabbak természetesen tudják, hogy több milliónyi magyar van (konkrétan a többség, 5, 5-6 millió), aki vagy nem ment el szavazni vagy nem szavazott a Fideszre, de egy átlagos hétköznapi ember abban a naponta rázúduló információs zuhatagban, amiben él, ott egyszerűsít, általánosít, sztereotípiákat épít, mert csak így képes eligazodni a világban. Minden ember így tesz, ez az ősi evolúciós késztetése és túlélési technikája. Csúszik, mászik, tekereg a földön? Veszélyes lehet, jobb az óvatosság! Lehet, hogy nem halálos mérgű kígyó, az is lehet, hogy csak egy sikló, de jobb elkerülni.

Ennyi. Sakk-matt, ebből már nem mászunk ki, sem te, sem én.

Mondd azt, hogy neked nincsenek ilyen egyszerűsítéseid a világról. Na, ugye.

Mindez NATO tagként történik velünk – ez eleve totális abszurditás – és az Európai Unió tagjaként. Képzeld el, hogy egy sporteseményen egy olyan csapatban játszol, ahol a csapatkapitány az ellenfél győzelmét jósolja, sőt, eleve elkönyveli, mint biztos végkifejletet, és nem akar veled együtt felmenni a pályára, mert az ellenfél úgyis győzni fog, múltkor is győzött, sokkal erősebb, kár lenne küszködni. Meddig maradhatna ez az ember a csapatban? Örülhetne, ha nem verik meg, mint a harangot.

Ahogy mondtam, és ahogy ezrek mondták és mondják velem együtt 14 éve: nincs a gödörnek alja.

Mindig van lejjebb.

És ez így is marad, amíg ez a rezsim bármiféle döntési lehetőséggel bír e boldogtalan ország lakói felett.

És a Fidesz szavazói? A Stockholm-szindrómában, a totális tudathasadásban és a kognitív disszonanciában tévelygő, agymosott, kiszolgáltatott és megfélemlített tömegek mellett lehetnek ott is más százezrek, akik értelmesebbek, tanultabbak, intelligensebbek, és akiknek lassan azért sok lesz ez a rosszból. Szerintem az a fideszes, aki már nem képes önmagának tovább hazudni – lehet, hogy ez a  3 nappal ezelőtti förtelem volt az utolsó csepp a pohárban sokaknak – szinte futva fog a Tisza szárnyai alá menekülni, hogy valamiképpen helyrehozza az önbecsülését, és megnyugtassa a lelkiismeretét, jóvátegyen valamit ebből a 14 évnyi tévedésből, amennyiben sikerül elsöpörni a Fideszt 2026-ban. Ne vonjuk kétségbe, hogy akad ilyen. Vagy naiv vagyok? Lehet. Talán igazad van. Mit lehetne várni attól, aki még most is a Fideszre szavazott, 2022-ben, és kitart az elmúlt egy év botrányai után is mellettük?

Megpróbáltam pozitívan gondolkozni, na.

Azt viszont nyugodtan elmondhatjuk: az elmúlt ezer évben ennek az országnak volt néhány jó, dicső, szép pillanata, napja, éve. Köszönhető ez mindazoknak a százezreknek és millióknak, akik eszükkel, tudásukkal, akaratukkal, tehetségükkel, lelkesedésükkel gazdagították Magyarországot, és dacolva olykor az irigységgel, önzéssel, rosszindulattal, üldöztetéssel felvirágoztatták és olykor a világhírig röpítették a hazájuk tudományos életét, képzőművészetét, építészetét, filmművészetét...és persze nagyon sok esetben, névtelenül is a vérüket és az életüket áldozták ezért az országért, olyan, akár győztes vagy vesztes csatákban és háborúkban, parasztlázadásokban, szabadságharcokban és forradalmakban, amelyek miatt nem kellett sem akkor, sem utólag szégyenkeznie a nemzetnek, amiért részt vett benne, és fegyverrel is kész volt megőrizni, megóvni vagy gyarapítani mindazt, amit értéknek és igaznak gondolt.

Tábla egy templom oldalán, 1991 óta, a világ és Magyarország legszebb táján (a kérdésről nem nyitok vitát), a Balatonnál, a tanúhegyek között. A felirat: "Testvér! Ha végignézel e gyönyörű tájon...imádkozzál azokért, akik életüket áldozták, a magyar föld boldogságáért."

Meghaltak azért, hogy létezzen a mai napig magyar nyelv, magyar kultúra, magyar táj, magyar becsület és magyar tisztesség. Ott nyugszanak mindannyian Magyarország égi Pantheonjában: Muhinak, Mohácsnak, a győztes Egernek,...Szigetvárnak a túlerővel szemben végsőkig küzdő minden egyes védője, és ugye ez utóbbiak inkább is meghaltak, de soha nem adták volna meg magukat az iszlámnak, ahogy a fideszmagyarok megtennék ma a ruszki ork hordának. Tudod, az a 80 %, aki állítólag egyetért a kormányzat politikájával és oroszpártiságával, megmondta az igazgató nertárs. Én ugyan soha nem láttam olyan felmérést és statisztikát, amely azt igazolná, hogy a magyarok 80 %-a szeretne orosz rémuralom alatt élni, alattvalóként és szolgaként a saját hazájában, de szó nélkül elhiszem ezt ennek az úrnak, mert olyat még nem látott a világ, hogy egy fideszes hazudna. 

1956-ban például, néhány napig, a magyar, ez a parányi nép volt a világ legnagyobb hőse, és ez mások szívét is megérintette: 1957-ben az USA legnézettebb műsorában, az Ed Sullivan showban így találkozott össze Elvis Presley édesanyjának kedvenc dala (egy 20 éves Mahalia Jackson dal) és a forradalom.

És ezek után? 

Országot, népet, nemzetet, múltat, hősi halottakat, igaz szívű, bátor, önfeláldozó magyarokat így még nem alázott meg és nem járatott le soha senki. A politikai igazgató nertárs nem csak az 1956-os forradalom áldozatait /túlélőit sértette vérig, de ezzel együtt rászart több millió magyar sírjára, akik – ismétlem, és nem lehet elégszer hangsúlyozni – nagyon sokszor a túlerő ellen harcolva az életüket adták az országért az elmúlt ezer évben.

Számomra az, ami elhangzott, nyílt beismerés, mert a kormányzat második emberétől, a miniszterelnök után a kormányzat politikájának első számú képviselőjétől jött: ő Szauron szája.

Amikor ő beszél, akkor a miniszterelnök beszél. Ő képviseli a politikáját: benne van a titulusa nevében. Ennek a csinovnyiknak tehát, ahogy az összes többinek sem, egyetlen gondolata sem lehet a pozíciójában, ami ettől a politikától elkanyarodna vagy szembe menne vele: nem tudnának, nem mernének, nem is akarnának mást mondani, mint amire engedélyt kapnak, illetve amit képviselniük kell...vagy nem kapnak engedélyt, csak elköpik a nyílt /letagadott titkokat, és utána leszegett fejjel állnak a szőnyeg szélén. Vagyis, ahogy említettem feljebb, végül kimondták nyíltan is azt, amit mindenki tudott róluk, hogy mit értenek ők a "béke", a "magyarok", és a "szuverenitás" szavak alatt. Szerintem ezek után immár hivatalos álláspontnak tekinthetnénk, hogy Magyarországot az első adandó alkalommal átjátsszák az orosz birodalom érdekszférája alá, felszámolják az önállóságát, a szuverenitását, és vele együtt természetesen ennek a nevetséges demokráciának minden maradék, pusztán szemfényvesztésként funkcionáló csíráját is, hogy ne kelljen többé elbábozni ezt a szánalmas színjátékot a választásokkal, és a Párt, a Család tagjai ítéletnapig birtokolják ezt a 93 ezer négyzetkilométert, mint a mindenkori moszkvai gazda kis magyar lukasenkói.

De Szauron is elbukott végül. Pedig az ork-troll-rablózsoldos-kalóz hadsereg sokkal erősebb és nagyobb volt, mint az emberek, tündék, törpök, félszerzetek és egyéb szabad népek képviselőinek hadserege.

Én nem veszítem el a hitemet a mesék igazságában, és a mesékben a gonosz mindig megbűnhődik. Miért ne lenne így a valóságban is? Számtalan példa van rá, és talán Isten még nem mondott le végleg erről az országról. Ebben az esetben remélem látni fogom, ahogy utoléri az ítélet ezt a sok, üres tekintetű, sötét lelkű, gonosz gazembert.

Zord időkben ez a legkevesebb, amit kívánhatok a hazám, Magyarország összes ellenségének.

Ámen.