Ez egy nagyon rövid és pozitív poszt lesz. Muszáj kitörnöm egy virtuális pillanatra ebből a negatív spirálból, amelyben a legutóbbi öt bejegyzésben lefelé pörögtem.

Az élet lehet szép, kedves, jó, napfényes és madárdallal teli is, ahogy egy rigó énekel itt, az ablakom előtt, miközben ezt gépelem.

Mottó 1.: 

"...Nem először írom le, nem is utoljára, de nem unom meg ismételni és többféle módon is kifejteni: Nagykovácsi nem a magyar valóság része. E nélkül az axióma nélkül Nagykovácsi jelene és jelenének történései nem érthetőek meg...Nem arról van szó tehát, hogy ez a falu teljes egészében ki tudná vonni magát az ország fizikai/szellemi/politikai/gazdasági béklyói alól. A falunak egyszerűen nagyobb és egészségesebb a mozgástere, és ez kihat a teljes környezetére: hosszú és nehéz utat megjárva jutott el ide. Elvárás is talán a polgárok részéről, hogy valamennyire őrizze meg ezt a mozgásterét.

Ez a falu a maga rendszerváltás utáni sajátos szociológiai / társadalmi / kulturális / történelmi átalakulása során, melyben a budapesti agglomeráció egyik legfelkapottabb települése lett – vajon okkal-e? – elszakadt a magyar rögvalóságból: nem véletlenül nyilatkozzák azt sokan, – egyre gyakrabban hallani – , hogy olyan érzéssel tartózkodnak itt, mintha külföldön lennének..." (Négy négyzetméternyi bizalom, 2019 június)

Mottó 2.: "Ez tiszta Ausztria!" (nagy klasszikus, eddig három posztban is idéztem, két ízben a Templom tér felújítása, illetve egyszer Nagykovácsi gazdagsága kapcsán)

Mottó 3.: "Ebben a faluban a Lexus: népautó." (ez pedig a másik nagy klasszikusom, szinte alapvetés Nagykovácsi megértéséhez, eddig 6 alkalommal éreztem úgy, hogy nélkülözhetetlen megemlítenem egy-egy posztban, rögtön már a legelsőben is, a Nagy Üzletben, 2015-ben)

♥

Nagykovácsi utcái, Nagykovácsi mindennapjai tele vannak csodákkal: inkább sok apró csodával, mint látványosan nagyokkal, csak észre kell őket venni. A falu természeti környezete, földrajzi fekvése persze önmagában egy Nagy Csoda, de én most a falun belül, illetve szó szerint a falu utcáin fellelhető, és a pozitív életérzés megragadásához fontos – vagy éppen teljesen lényegtelennek tűnő – apróságokról beszélek. Lehet ez bármi: egy gondosan megtervezett és ápolt, szép előkert, egy vidám arc a sokféle arc között, egy egyedi karácsonyi ajtódísz, egy elgondolkodtató pillanatfelvétel a falu életéből, egy lenyűgöző mackósereg, a példaértékű lakossági kezdeményezések eredményei, a nagyobb közösségi, de akár a közösségi élet egy-egy kisebb mozzanata is, pl. egy idecsábított, nagysikerű építészeti vagy kertészeti előadás is feltöltheti életenergiával az embert, és felerősítheti benne azt az érzést, hogy jól döntött, amikor itt telepedett le.

A séta önmagában is egészséges, és én ennek a falunak minden egyes utcáját / terét már számtalanszor bejártam az elmúlt 25 évben, keresztül-kasul (és teszem ezt folyamatosan, szinte minden nap)...e blog 229 posztja közül nagyon soknak éppen ezek a séták teremtették meg a témáját.

Akárcsak ennek.

♥

Ez egy pozitív tartalmú és pozitív szándékú poszt, de persze ettől még – sőt, ezúttal is muszáj – beágyazható egy olyan keretbe, amelyben igazán érthetővé válik a tartalma, még akkor is, ha a keret maga szomorú, és egy kicsit visszalöki az embert a realitások közé: ez szinte minden egyes esetben így volt eddig is. A kontrasztok nélkül üres és unalmas egy festmény.

Nagykovácsiban is állandó problémát, sokszor óriási felháborodást és önkormányzati szinten is lépéskényszert jelentenek a sorozatos rongálások: utcabútorokban (padok, szemetesek stb.), infrastruktúra eszközeiben,  közlekedési táblákban, köztéri sporteszközökben, a természetes környezetben (fák, virágok, kiültetések stb.)...nem mentes a vandalizmustól semmi, amelyhez hozzáférhet az ártó szándék. A rongálások egyes eseteire – ez azért ritka – rátelepedhet akár az országos pártpolitika is, csatatérré változtatva a falut, ahogy ez történt a Nagy-Szénáson illegálisan felállított kereszt elégetésekor is...természetesen én is írtam róla, de kétlem, hogy akad olyan hírfogyasztó, aki ne találkozott volna ennek a történetnek a teljes közéleti sajtót bejáró elemeivel, részleteivel. A rongálás végigkíséri az egyik legsikeresebb közösségi összefogásnak – az egyik fenti linkben már kiemelt – a Virágos-parknak a történetét is, amely Nagykovácsi drogtanyájaként is szép karriert futott be, egészen addig, amíg a kerti bútorait is tűzre nem vetették a vandálok...és akkor beütött az Eddig, és ne tovább! (nem, ez nem politikai szlogen), ahogy a Colombo-ban, a viszkis gyilkosról szóló epizódban, aki mindig a gyűrűjével jelölte meg a palackon, hogy aznap mennyit ihat, és végül le is bukott ezzel a szokásával. A Virágos parkban a kerti bútorzat eltüzelése volt a vörös vonal, sokaknak eldurrant az agya. A botrány óta nagy csend, és szinte szokatlan rend-és szabálykövetés van a parkot látogatók részéről. Le is kopogom ezt gyorsan. 

Ez a keret. Itt is vannak tehát gondok. Aki a közterületen próbál meg valami szépet, jót, hasznosat...vagy egyszerűen csak a szívnek kedveset alkotni, teremteni, az kalkulál ezzel. Vagy naiv? Az is lehet.

De persze bízhat Nagykovácsiban. Mert ez a falu – mindezek, és az itt is fellelhető bűncselekmények, súlyos közlekedési vagy egyéb szabálysértések ellenére – Magyarország egyik legbiztonságosabb, legvonzóbb települése.

Összességében és összhatásában egy nagyon kultúrált, nagyon tiszta, nagyon gondozott...az idegenekre többnyire nagyon jó benyomást tévő település. A benne élők nyilván árnyaltabban látják a hétköznapjait, de ők is tudják, hogy összehasonlíthatatlanul csendesebb, békésebb, józanabb és szerethetőbb itt az élet, mint sok ezernyi más településen e honban, amely kihívások végtelen sorával néz szembe minden egyes nap. Nálunk a kihívások mértéke és a léptéke is nagyon...khm...úri mulatság.

Így aztán talán nem meglepő, hogy nálunk, Nagykovácsiban valaki megkockáztat – meg mer kockáztatni – egy ilyen kis csodát, amelyet kihelyezett a háza elé. Ez a kis csoda a poszt témája.

Lerakta ezt a manó-tündér-törp-ent-virágok-gombák-kis állatok alkotta, varázslatos, aprócska, gyönyörű mesevilágot, amely ráadásul ránézésre sem olcsó (nekünk is több ilyesmi akad a lakásban, jól ismerem a hasonló kertészeti-lakberendezési ajándéktárgyak árait, és ezeket az árakat persze a magyar, átlagos jövedelmi viszonyokhoz kell mérni) mert igen szépen, gondosan, aprólékosan megmunkált, finoman kidolgozott elemekből áll...de persze nem az anyagi vonzata miatt értékes, hanem az érzelmi hatása miatt.

Az erre járó kisgyerekek egyszerűen imádni fogják.

Nagykovácsi is gyakran emlékeztet a maga egészében egy mesevilágra (fények, madarak, zöld, csend, nyugalom stb.), és ez a kis jelenet akár illusztrációja is lehetne a falunak...pontosabban a falu békebeli, békés, nyugodt napjainak.

Akár az egész világ, akár egész Magyarország is lehetne ilyen. Mesés, tiszta, kedves, békés, szeretnivaló.

Csak egy mesében lehetne ilyen? Nehéz hinni ebben, elismerem, itt, ahol élünk, a valóság sivatagában.

De talán majd eljön egyszer az a nap, amikor az emberek már nem akarnak többé önként, önsorsrontó módon a zord időkben élni.

Ámen.

♥

képek forrása: zord indafoto