Most még mások harcolnak helyettünk a szabadságért / a szabad világért, de vajon eljön-e, eljöhet-e az a pillanat egyszer Magyarországon is, amikor a demokrácia híveinek már nem lesz hová hátrálniuk, és kénytelenek leszünk átlépni a saját árnyékunkat, akkor is, ha ez az életünkbe kerülhet?

Vagy már ezzel is régen elkéstünk? Talán már három évvel ezelőtt is későn volt, csak nem vettük észre?

Vagy legkésőbb már 2014-ben is későn lett volna?

Sokak szerint nem az a kérdés, hogy ez a sorsdöntő pillanat eljön-e, hanem csak az, hogy mikor jön el.

Talán mindegy is. Ugyan, ki tudna elfutni a végzete elől?

Magyarország újkori végzete is benne van a kalapban. És az a gyanúm, nem kell már sokat várni arra, hogy a Végzet Ura kihúzza a cédulát a kalapból, és azon a napon mindannyian megtudjuk, hogy mennyire mély a nyúl ürege.

Kijózanító pillanatnak ígérkezik.

♦

Mottó 1.: "...Mi a békét várjuk. De tudod, ha most azt mondaná az ukrán hadsereg, hogy leteszi a fegyvert, az egyszeri ukrán katonák közül nagyon sokan nem engedelmeskednének. Ebben az országban a civilek odaálltak a tankok elé. Nem fogják az ukránok letenni a fegyvert, és nem fogják odaadni a házaikat. Az ukrán nép szenved, de nem fogja feladni. Egy talpalatnyi földet nem fognak odaadni. Ez a nép nem olyan. Amikor meglátják, hogy katonaruhába vagyunk, odajönnek, hogy megköszönjék. Ráadásul ha kiderül, hogy magyar vagyok… Egy orosz néni, aki itt lakik a határ ezen oldalán, megáldott. Orosz nemzetiségű. Mindenki várja a háború végét, persze. Ha azt mondanák, hogy holnap vége, örülnénk neki..." (a blog támáját adó Szabad Európa cikk részlete)

Mottó 2.: "...nemzetközi jogi szempontból Ukrajna bármilyen támogatása legitim lépésnek számít, ugyanis a konfliktusban Oroszország az agresszor" és a nemzetközi jog szerint az agressziót szenvedő államnak nyújtott segítség nem lehet jogszerűtlen..." (az idézet közvetlen forrása, és a 2022-ben megírt blogposzt, amelyben már szerepelt egyszer mottóként, és amelyben mindent elmondtam Ukrajna hőseiről)

Mottó 3.: "...Átvitt értelemben azonban az Ukrajna függetlenségéért, szabadságáért, területi integritásáért, és kiterjesztve Európáért, a szabad világért, a Nyugatért (a nyugat megmaradásáért fizikai, értékbéli és szellemi síkon), a nagybetűs demokráciáért harcoló katona nem csak ukrán állampolgárt jelent. Nem Nemzetközi Brigádoknak (40 országból 60.000 ember) hívják ugyan őket, ahogy az 1936-os spanyol szabadságharcban/polgárháborúban hívták a mindenhonnan összeverődött, és a gyilkos háború zavarát a saját bábeli nyelvi zűrzavarukkal fokozó harcoló csapatokat, de lényegében pontosan azok: angol, thai, skót, lengyel, cseh, francia, ausztrál, szír, kanadai, japán, holland, horvát, grúz...emberek érkeznek ezekbe az ukránok oldalán harcoló alakulatokba. Nemzetközi brigád ez a javából.

Magunk között szólva, csodálkoznék, ha magyar állampolgár nem lenne közöttük, akármennyire is büntetendő ez itthon. A bátorsággal párosuló erkölcsi késztetésnek nem szab gátat néhány papírra vetett paragrafus. Egy magyar, de Londonban élő honfitársunk biztosan tett ilyen szándékról tanúbizonyságot. 

Ezek az emberek valamennyien önkéntesek, szabad akaratukból csatlakoznak az ukrán hadsereghez, ennek megfelelően meglehetősen bonyolult kapcsolatot kiépítve velük, akár katonai, akár emberi oldalról tekintve. Közvetlen közelről szemlélve egy háború, illetve egy hadsereg (jelen esetben az ukrán) működését, felszínre hozhatja és felszínre is hozza az eltérő katonai és harcászati kultúrákban/társadalmakban felnövő emberek közötti feszültségeket is, amelyeket az ukránoknak és az őket segíteni akaró külföldi harcosoknak a helyszínen, éles helyzetben és éles lövedékek záporában kell orvosolniuk, ha mindannyian életben akarnak maradni és győzni...Tény: amikor Zelenszkij lehetővé tette és elrendelte az Ukrán Területvédelmi Egységek Nemzetközi Légiójának felállítását, pontosan tudta, hogy milyen húrokat pendít meg, és azt is, hogy a hívó szónak lesz foganatja: történelmi tapasztalat, hogy mindig akadnak olyanok, akik mások harcát magukének érzik, és tevékenyen is részt vállalnak benne. Már február 24.-től kezdve, az ukrán és az európai/amerikai/nyugati és a gyakorlatilag a világ – eme értékrend iránt fogékony – egészének narratívájában fontos szerepet kapott, hogy ez a harc valójában a sötétség, a gonoszság, a diktatórikus, az autoriter, totalitárius rezsimek és szándékok elleni harc, és mindenki számára nyitva áll a kapu, aki a Nyugat, az Unió, az európai értékek és általában a szabad világ egyetemes emberi értékeinek elpusztítására törekvő putyini agresszió ellen küzdeni akar." (részlet, ugyanabból a 2022-es blogposztból)

Mottó 4.: Angolul vagy németül hallgatnád? Itt van a dal szövege (google fordító-magyarul is egy kattintásra). Jojo nyuszi megvan? Mindent tudsz.

♦

Csaba, a magyar önkéntes katona Hluhivban, a Szumi területen, 2024 szeptemberében (Győri Boldizsár fotója, Szabad Európa)

Kötelező minden európai, nyugati embernek, vagyis mindenkinek, aki ott akar ülni azon a bizonyos teraszon, egy szabad, demokratikus világban.

Aki viszont egy hazaárulóktól, nemzetárulóktól, köztörvényes bűnözőktől hemzsegő, velejéig romlott, gonosz és bármiféle gaztettre képes orosz-kínai, feudális vazallusállamban akar élni, itt, Magyarországon, szolgaként és teljes jogfosztottságban, hogy kocsonya-dermedt kussban tengesse a vegetatív, nyomorult életét, annak felesleges erőfeszítés lenne elolvasnia az interjút, de annak az illetőnek erre a blogra kattintania is felesleges volt. Ne is tegye soha többé, ha kérhetem.

Anélkül, hogy bármi egyebet tudnék erről a magyar önkéntesről, azon kívül, amit önmagáról és a motivációjáról elmond, az interjúnak minden sora önmagáért beszél, és az interneten vagy a híradásokban keringő számtalan videón túl, egy másféle olvasatban is tökéletes bepillantást enged ennek a háborúnak a mindennapjaiba, és ennek a háborúnak a valódi tétjébe is...amit ugyan sokan, és sokszor elmondtak / elmondtunk már, de láthatóan nem lehet elégszer elismételni ebben a lassan teljesen az elemeire széthulló világban, amelyben élünk. És ki lehetne hitelesebb, autentikusabb forrás, mint egy magyar, frontharcos katona, aki az életét teszi kockára?

Ehhez, ennél többet, mint amit ő elmond, zord időkben sem kell hozzátenni. Nem is lehet.

Slava Ukraini!

Ennyi a poszt.

♦

A jelzett cikknek a posztban idézett részlete, valamint a cikket illusztráló fotó a Szabad Európa engedélyével került utánközlésre.

Köszönöm a szerkesztőségnek, és külön Mr. Z.-nek.