Az a néhány ember, aki követi és olvassa ezt a szerény falusi blogot, itt, a Blog.hu peremvidékén, nyilván elcsodálkozott azon, hogy miért nem írtam posztot arról a 12 nappal ezelőtti döbbenetes eseményről, amelyről az egész világ beszél – vagyis Donald Trump és Volodimir Olekszandrovics Zelenszkij ún. találkozójáról, illetve mindarról, ami azóta történik – és amely hibátlanul illene a zord idők tematikájába.
Nos, a helyzet az, hogy még aznap este írtam róla. Aztán másnap – a záporozó hírek, Donald Trump intézkedéseinek, illetve a reakciók hatására – kijavítottam, bővítettem, átírtam. Aztán harmadnap is. És azóta minden egyes nap. Folyamatosan írom/írtam a posztot, olyan volt, mint egy futás, ahol a saját árnyékomat próbálom lehagyni.
Nem túlzás azt állítani, hogy aznap, amikor leadták a Trump és Zelenszkij közti találkozóról készült első felvételeket – nagyon érdekelt, vártam – lényegében sokkot kaptam. Aznap hajnali 1 óráig olvastam a találkozóval kapcsolatos kommentárokat /kommenteket, és kigyűjtöttem magamnak mindent, amiről azt gondoltam, hogy később valahogy felhasználhatom. Több poszthoz elegendő anyag gyűlt össze. Csak, ahogy mondtam, sajnos teljesen képtelen vagyok olyan gyorsasággal megírni egy posztot, amilyen gyorsasággal az érkező új hírek szétforgácsolták azt. Lényegében óránként felrakhatnék egy posztot az új hírek kapcsán is, ha tudnék. Picikét talán sűrű volt ez az a 12 nap, nem véletlenül nem sikerült a posztnak a végére jutnom mostanáig, és már le is tettem arról, hogy a legfrissebb hírekhez igazítsam, aktualizáljam.
És amikor már úgy voltam vele, hogy felrakom (két nappal ezelőtt), akkor beütött egy újabb hír, sőt, nekem, mint a témában szorosan érintett bloggerként, egyenesen A hír.
És ez a hír most megelőzi nálam a Fehér Házban történtekkel kapcsolatban írt kis gondolatfutamomat, tehát ismét elhalasztom annak a posztnak a felrakását.
Amiről azonban ez a poszt szól, az ennek a blognak a búcsúdala is egyben.
Ebben a formában és ebben a közegben ennek a történetnek itt lesz a vége.
19 nap múlva.
Miért csodálkoznék? A vasat megeszi a rozsda, a fa elkorhad, százmillió éves gleccserek olvadnak el, hegyek kopnak el, "maroknyi székely porlik, mint a szikla,", a legkeményebb anyag is csak gyenge illúziója a tartósságnak, és ami él, annak meg is kell halnia, ahogy minden létező dolog elmúlik egyszer, és a mindenfajta változók elmúlásával már a változás sem lesz örök, és ahogy a csodálatos Brian Cox fizikus-csillagász mondta a BBC Earth-ön/Spektrumon az egyik sorozatában, "egy napon majd, sok milliárdszor-milliárdszor-milliárdszor-milliárdszor-milliárdszor-milliárdszor-milliárdszor milliárd év múlva az Univerzumban is kialszik az utolsó fény, és akkor eljön a legmélyebb és végtelen sötétség" ami talán még annál sötétebb sötétség lesz, mint ami Donald Trump fejében uralkodik, bár ez valószínűleg fizikai képtelenség.
A zord idők mindent és mindenkit utolérnek, legkésőbb akkor, amikor szembe kell néznünk azzal, amivel mindenki egyedül és magányosan néz szembe, akkor is, ha nem magányosan, idegenek keze között, egy hideg kórházban, csövekkel teli testtel hagyja itt az árnyékvilágot, hanem akkor is, ha otthon van, sokan vannak körülötte és szeretet veszi körül a végső búcsú pillanatában.
Ugyan, miért pont egy digitális tárhely lenne örök?
Egy digitális tárhely létezésnek a feltételei (technológia, áram, hűtés, eszközök, szakértő emberek) eleve behatárolják a létezésének az időtartamát. Már az is vicces, amikor az emberek egy felhőbe, egy felhőnek nevezett szerverparkba helyezik az emlékeiket, pedig a felhőnél bizonytalanabb, illékonyabb, tűnékenyebb és állandó kitettségek között hullámzó jelenség nem létezik. Nomen est Omen.
♦
Szerintem két nappal ezelőtt ülve, vagy mondhatni, lábon kihordtam egy mikroinfarktust.
A szokásos módon a kedvenc hírgyűjtő/hírvadász oldalammal, a 444HSZ.com-mal indítottam a reggelt. Ez 2020 előtt még az Index volt, ma a második, de nem én voltam, aki szakított vele, hanem a NER szakította el tőlem.
Elkezdtem görgetni lefelé, amikor egyszer csak sóbálvánnyá dermedtem, megkövülten meredtem a képernyőre, és mire képes voltam kattintani az egérrel, úgy éreztem, hogy órák teltek el.
Ami a traumát okozta, az ez volt.
Aki nem tudná: az Indafotó az Indamedia csoport ingyenesen használható tárhelyszolgáltatása, amely 2007 óta állt a felhasználók rendelkezésére. Egy rendkívül népszerű és nagyon jól, bárki számára egyszerűen használható, logikusan felépített rendszer volt. Népszerűségének (és talán mostani bukásának is?) az egyik kulcsa természetesen az ingyenessége volt. E blogban több tucatnyi poszt végződik úgy, hogy "az összes felhasznált fotó megtekinthető a zord indafoto-n is", és a linket is mellékeltem hozzá.
A zord indafoto az én oldalam, március 31-ig még létezik, de most már ez a tájékoztató fogadja elsőre azt, aki rákattint.
Az Indamedia működteti többek között az Indavideó-t (ez szintén egy tárhelyszolgáltatás, csak videók számára, ezen nekem csak egy rövid blog-videóm van) és a Blog.hu-t is.
Az Indafotó több ezer / tízezer /százezer (?) felhasználó számára nyújtott örömet, lehetőséget a fotóinak a megosztására (a felhasználók rendszeresen kedvencelték /bejelölték egymás képeit).
Nekem azonban – és úgy sejtem, talán nem én voltam az egyetlen, de ha igen, az sem von le semmit ennek a posztnak az lényegéből – az Indafotó nem szórakozásként vagy otthoni tárhelymentesítésként szolgált, hanem a Blog.hu-s posztjaim szerves részeként, vagyis a felrakott fotóim 90%-nak (bár lényegében ez 100 %-ot jelent) a közvetlen forrásaként. Én kizárólag a Zord idők blog fotóinak a tárhelyeként használtam ezt a szolgáltatást, ami nagyon logikus választásnak tűnt 10 évvel ezelőtt, amikor blogolni kezdtem, hiszen így ugyanannak a szolgáltatónak a két platformját használhattam, elkerülve minden esetlegesen előforduló technikai összezördülést a képek beillesztésekor, utaztatásakor.
Ennek március 31.-én vége lesz.
Amikor megláttam ezt a hírt, és már gondolkozni is képes voltam, egyrészt azonnal rákattintottam az indafotóra, beléptem az indapassommal, és természetesen azonnal lementettem az összes fotómat a felkínált lehetőséggel (egyébként kifejezetten korrektül, hibátlanul működött a mentés, úgy sejtem, hogy hosszú ideje készültek erre, jár a köszönet a technikai gördülékenységért), majd amikor ezzel megvoltam, és már valamennyire gondolkozni is képes voltam, a következő dolgokon kezdtem morfondírozni.
ad1. Nekem összesen 297 albumom van az Indafotón, ezernél több fotóval. Ezek eredetije persze megvan nálam is, a saját tárhelyeimen, de amelyeket feltöltöttem, azokat átalakítottam úgy, hogy a maga az Indafotó és a Blog.hu rendszere is könnyedén kezelhesse őket. (lecsökkentettem a méretüket, illetve megvágtam, átalakítottam őket, ahol kellett). Sok munka volt velük, ebbe beleértve persze a feltöltéseket, illetve azt a munkaidőt is, amikor az adott képeket beillesztettem az adott posztba.
ad2. Ha azok a jótét lelkek nem rakják fel a 444HSZ.comra ezt a hírt, akkor szerintem én nem értesülök arról, hogy 21 nap múlva minden fotómat letörlik az Indafotóról. Az Indexen ugyanis erről egyetlen hír sem volt, és most ellenőriztem a kereséssel, most sincs, amikor ezt írom.
ad3. Én ugyan rendszeresen töltök fel fotókat az indafotóra a készülő posztjaimhoz, de a legutóbbi nagyobb adagot már hetekkel ezelőtt felraktam, és most áprilisig nem is akartam többet, mivel a legújabb poszthoz (ami még csak vázlatban van, nincs élesítve) már minden fotót feltöltöttem és be is helyeztem az élesítésre szánt posztba. Vagyis semmi indokom nem lett volna arra, hogy áprilisig rákattintsak az Indafotóra. Egy pillanatra próbáld meg elképzelni azt az érzést, hogy áprilisban ismét megpróbálkozok egy feltöltéssel, és sehol nem találom sem az Indafotót, sem a több ezernyi fotómat, amit ott tároltam. Vagy mi van akkor, ha Tahitin nyaralok és csak májusban jövök haza, és a kék tenger, fehér homok, napfény triászának élvezete közben eszembe sincs böngészni a hazai híreket?
ad4. 13 millió fotó, rengeteg felhasználó. Ezt a konfliktust bevállalni a felhasználók felé, éppen ilyen politikailag érzékeny időszakban, amikor amúgy is mindenkinek pattanásig feszültek az idegei minden miatt, az kemény. Lefordítom ezt neked magyarra: vannak olyan felhasználók az indafotón, akik gyakorlatilag ezen a tárhelyen tárolták az életük /a családjuk / az utazásaik minden élményét (ki lehetett választani az opciók közül, hogy a feltöltött fotók bárki számára nyilvánosak legyenek, privátok, vagy csak azok láthassák, akiket meghívsz, ahogy az összes hasonló tárhely /felhőszolgáltatásnál). Ezeknek az embereknek, most új szolgáltatót kell keresniük (ha sok a fotójuk, akkor pénzért, mert pl. a Google is csak 15GB-ig ingyenes), és ha eddig nem tették (ami persze nagy könnyelműség eleve), úgy külső winchesterekre kell beruházniuk, mert egy átlagos gépen nem biztos, hogy van elegendő tárhely a visszaszedett fotókhoz. Egy külső winchester megvásárlása talán nem tűnik a világ végének, de nem is kis pénz a magyar rögvalóságban, ahol az emberek többségének se megtakarítása, se semmiféle vészhelyzeti tartaléka nincsen.
ad5. Az én meglátásom szerint itt valami egészen irgalmatlan, véresen durva dolog történik a színfalak mögött, és nekem nagyon erős a gyanúm, hogy ez az egész az Index-szel, és leginkább 2026-tal, a választásokkal van összefüggésben. Az Indafoto megszüntetése szerintem – amennyiben indokként ez van a háttérben – nem csak racionalizálásról, költségcsökkentésről, portfoliótisztításról szól. Lesznek itt még nagy meglepetések médiafronton. Pénzt kell előteremteni mindenhonnan, leépítik a "felesleget", takarékoskodnak, egyre több léhűtőt kell eltartania a propagandagyáraknak is, összevonják a párhuzamos agymosó brigádokat (kirúgások lesznek, fiúk!).
De még az újságírásnak, az önálló arculatnak a lehetőségét őrző, emberarcúra faragott Indexnek sem fogják már sokáig megengedni, hogy tolja ezt a "független" imázst...már azt a keveset, amennyit még meghagytak neki, 2018/ 2020 óta.
Az Index is be fog állni a NER-harcosok klubjába, feszes vigyázzállásban. Még feszesebb vigyázzállásban.
ad6. Küldtem egy levelet az inda support-nak, rögtön azon melegében, két nappal ezelőtt. Ez állt benne:
Tisztelt Hölgyek és Urak!
Ez a hír aztán szíven ütött. 10 éven át töltöttem fel a fotóimat az indafotóra, és nem szórakozásképpen.
A kérdésem egyszerű.
Én egy blogger vagyok a Blog.hu-n. 2015 óta. Ugyanennyi ideje vagyok / voltam tagja az indafotó közösségnek is. Okkal.
A posztjaim 100 %-át az indafotóra feltöltött fotóim illusztrálják. Magyarán 285 posztba több száz /ezernyi fotót úgy raktam be, hogy a poszt írásakor a Blog.hu. adminfelületén, a képbeágyazó funkcióval az indafotóra feltöltött kép URL címét másoltam be.
1. Ha most ti letörlitek az indafotó összes (13 millió) fotóját, értelemszerűen az enyémekkel együtt, akkor a kérdés magától adódik: ha eltűnik a kép eredeti forrása, akkor a Blog.hu rendszere honnan fogja beazonosítani a megjelentetni kívánt URL címet? Március 31.-én egy szempillantás alatt el fog tűnni az összes fotóm a Blog.hu-s posztjaimból?
Vagyis ez azt fogja jelenteni, hogy nekem az összes blogposztba – valamilyen módon – újra egyesével fel kell töltenem majd az összes fotómat, az elejétől kezdve?
A posztjaimat mind elmentettem külön, tehát azt tudni fogom, hogy hová-melyik kép tartozik, de ez akkor is iszonyú munka lesz. Tehát a kérdésem ismét: az összes fotóm törlődik az indafotó törlésével együtt a posztokból is?
2. A másik kérdés még ennél is fontosabb talán. Most megszüntetitek az indafotót. Ez eleve nagyon rossz jel, és rögtön találgatásra ad okot. Kérlek benneteket, hogy amennyiben ez nem ütközik nehézségbe vagy a Karmelita által őrzött titokba, akkor tájékoztassatok engem már most arról, hogy a Blog.hu is meg fog szűnni? Mert akkor egy másodpercet sem foglalkozom vele tovább, lementek mindent triplán, de nem kezdem el hetekig, hónapokig tartó munkával valahová újra feltölteni ezt a több ezer fotót, majd bemásolgatni őket újra a blogposztokba, mert annál pusztítóbb semmi sem lesz, ha mindezek után még a Blog.hu is megszűnik, és én teljesen feleslegesen vergődtem ezzel.
Köszönöm a segítségeteket.Üdvözlettel
Megvártam a választ, és a válasz semmiféle módon nem utalt arra, hogy a Blog.hu megszűnne, ilyesmiről szó sincs, sőt, azt válaszolták, hogy megpróbálják /megpróbálták megoldani az indafotóval kapcsolatos problémámat is. A múlt idő azért szerepel itt, mert ugyan elküldtem nekik a tőlem kért segítséget (olyan posztok linkjeit várták, amelyekben sok indafotóról származó fotó van, küldtem nekik tizenötöt kapásból, de elküldhettem volna akár 285-öt is, mert majdnem mindegyik posztban van ilyen, több is), de aztán, ma délben, én magam beszéltem le őket arról, hogy ezzel töltsék az idejüket:
Tisztelt Hölgyek és Urak!
A legnagyobb tisztelettel köszönöm a jószándékotokat, de most én mentelek fel benneteket minden ezirányú felelősség alól: ne dolgozzatok rajta, felejtsétek el.Elengedtem a dolgot. Ennek vége. Megírtam a búcsúposztot, március 31.-én után már nem rakok fel rá több posztot, otthagyom, ami fent van, amíg csinálok neki egy új helyet /weblapot /honlapot /wordbe átrakom /akármi, és aztán mindent átmentek és elköltöztetek oda.Mindjárt fel is rakom a búcsúposztot.Nem ti tehettek erről az egészről, én pedig, tudjátok vagy nem tudjátok, de az utolsó bloggerek egyike voltam a Blog.hu-n, aki még itt maradt, noha a másik csapatban játszom, és akkor finom voltam.(...)És immár a Blog.hu jövőjében sem bízom.Köszönöm a halakat és Köszönök mindent újra mindenféle supportnak (blog /inda), sokat segítettetek az elmúlt 10 évben, ha valami gebasz volt, tényleg csak jókat mondhatok mindenkiről.Üdv
♦
2025. március 31.-én éjfélkor ez a blog ellehetetlenül.
Ezzel párhuzamosan az IdőKowatsch is, amelyet a Zord idők blognak a politikamentes posztjaihoz készítettem – és már nem kell teljesen feltöltenem ezek után –, hiszen az blog egy másolat, és ugyanúgy az Indafotóra hivatkozik a képanyaga.
Tehát mindkét blog képanyagának jelentős része eltűnik. Javarészben csak a gifek, valamint a beágyazott youtube videók fogják színesíteni a szöveget.
Viszont az indafotóból URL-címmel beillesztett, vagyis forrásként az Indafotóra hivatkozó fotók helyén csak egy kérdőjel marad.
A gifeken és youtube videókon kívül kizárólag azok a fotók maradnak meg, amelyeket a Blog.hu saját rendszerén keresztül raktam be: ezek a képadminba feltöltött és onnan beszúrt fényképek lesznek. A képadmin egy olyan Blog.hu-s képkezelő szolgáltatás a blog szerkesztő felületén belül, a blog írásakor, amely sokkal kisebb számú, méretben is korlátozott képet tud kezelni: az általában kevés képet használó bloggereknek tökéletes és működőképes választás, de egy olyan nagyszámú /olykor nagyméretű képekkel dolgozó bloggernek, mint én, csak kiegészítő lehetőség volt (persze én is többször használtam, ha csak néhány képet raktam be az adott poszthoz)
Pusztán illusztrációként iderakom ezeket a posztokat, hogy érzékelni lehessen, mi fog történni március 31.-én. Bármelyiket megnyithatod, és görgess le benne az aljáig. A most még látható fotók helye üres lesz, és mivel a szöveg és a képek egysége egymástól elválaszthatatlan, így semmi értelme nem lesz a szöveg elolvasásának sem, mert, ha önmagában informatív is az adott szöveg, a képek hiánya agyonvágja az egészet, a szövegben jelzett utalások a semmibe mutatnak.
Medvék vannak Nagykovácsiban. Kétszázötven.
Arisztokratikus, türkizkék kerti ékszer
A tavasz költészete Nagykovácsiban
De van itt még valami, és valójában ez az, ami igazán elkedvetlenített.
Ez ugyan csak egy megérzés, a hatodik érzék és az ösztönök által táplált kijelentés, egy belül építgetett összeesküvés-elmélet lecsapódása, 15 évre alapozott paranoia és rossz érzetek keveredése, de én hiszek ezekben, mert már nagyon sokszor bejöttek nekem az ezekkel megtámasztott jóslataim, nota bene! ebben a blogban is több olyan poszt van, amelyeket ezekre építve írtam, és évekkel, hónapokkal, hetekkel előtte pontosan megjövendöltem, hogy mi fog történni. És lőn.
Szerintem a Blog.hu meg fog szűnni.
Teljesen. Véglegesen.
Az összes blogger összes posztját le fogják törölni. Felszámolják a platformot.
Nem holnap, mert így az Indafotó felszámolása után talán kicsit sok lenne ez egyszerre a tulajdonosok számára is, de már nem tart sokáig a parti. Néhány hónap. Egy év. Ennyi van még ebben, úgy sejtem.
Persze a bloggerek – feltételezem – ugyanúgy megkapják majd a lehetőséget, hogy egy kattintással lementhessék mindazt a tartalmat, amellyel 2003 (!) óta segítették az Indexet, hogy a leglátogatottabb hírportál, illetve a Blog.hu-t, hogy Magyarország vezető blogszolgáltató tárhelye lehessen, és ezt a helyüket a mai napig megőrizhessék. Nem vész el majd semmi a bloggerek számára, pontosan úgy, ahogy az Indafotó felhasználói is lementhették a fényképeiket. De a végjáték már nincs messze.
Ahogy említettem, szerintem itt valami lavinaszerű átalakulás van folyamatban, és ez az egész Indexet érinteni fogja, nem csak az Inda szolgáltatásait. A bloggerekre, mint tartalomszolgáltatókra nem lesz szüksége a jövőben az Indexnek /Blog.hu-nak, és a Blog.hu üzemeltetése, fenntartása, karbantartása, működtetése is sok pénz. Podcastokra, videós anyagokra...más felé terelik a hírolvasókat, sokkal hangsúlyosabb módon, mint eddig. Szerkesztőségi stílusváltás lesz, megújítják az Index megjelenését is.
Ha tévedek, majd felszabadultan nevethetnek azok a bloggerek, akik még itt űzik a tartalomgyártást, ezen a valóban hálás és jól futó tárhelyen. Én mindenesetre már nem fogom megkockáztatni, hogy energiát öljek bele, mert ez az indafotó-trauma nem tett nekem jót.
El vagyok keseredve ettől a fordulattól, és a bizalmam végleg odaveszett.
Inkább felépítem újra a blogot valahol máshol, valahogy máshogy, de nagyon hosszú idő fog eltelni addig, mire először beélesítem az új helyen. Ha egyáltalán megteszem. Több tucatnyi (100-nál több) téma hever a fiókban, és eleve van 10 poszt-sorozat, amit szívesen megírnék /folytatnék, mert szeretek írni, mindig is szerettem, és az írásra, mint terápiára és szellemi játékra, szellemi kikapcsolódásra – ahogy a rajzra, kertekre, kutyákra, könyvekre, filmekre stb. – ugyanúgy szükségem lenne...csak az Index címlapokat kell majd nélkülöznöm. Ezt be kell vállalni. Inkább, mint egy második csapdahelyzet, mert ez most az.
Ez itt a búcsú. Köszönöm az olvasóimnak a figyelmet és a támogatást, és kívánom a legjobbakat nekik. Ezzel elbúcsúzom a Blog.hu-tól, de ez amolyan LGT búcsúkoncert-féle hattyúdal. Mondhatnám a búcsúkoncert első dala.
Március 31-ig – terveim szerint, de lehet, hogy átfut áprilisba is – még három posztot gyors egymásutánban felrakok:
- egyet azért, mert azt ki nem hagynám (Trump vs. Zelenszkij)
- egyet azért, mert 99 %-ban készen van, és ezt március 31. előtt kell felrakni, mert a képanyaga az Indafotóra hivatkozik, tehát április 1-től el is tűnik az összes kép (művészeti performansznak is beillik: felrakom, eltűnik)
- egyet azért, mert azzal tartozom valakinek (a Nagykovácsi építéstörténet egyik fejezete)
De amikor ezek kifutnak, hosszú időre búcsút intek. A Blog.hu-nak végleg. Nehéz szívvel. Szerettem, kedveltem, megszoktam és szívesen használtam, nagyon jó platform. Tökéletes a maga nemében, jobbat nem kívánhat blogger. De egyetlen csepp méreg is elég egy nagy kondér levesbe ahhoz, hogy ehetetlen legyen.
Ez a méregcsepp nekem az Indafotó beszántása volt. Sokan már korábban távoztak, én megalkudtam, kitartottam. Az én időm is eljött ezek szerint.
De így kellett lennie, ez az élet örök rendje. Végül pontosan úgy, ahogy itt, a blog jobb oldali menüjében is szerepel az állandó mottónál, ez is megtörtént.
Az életben egyetlen örökös és cáfolhatatlan tapasztalat létezik: végül, így vagy úgy, de mindig eljönnek a zord idők, így nekünk nem marad más, mint az, amit a bölcs és öreg Gandalf mondott Frodónak, amikor az kétségbeesett a Gyűrű terhe és rá váró zord idők gondolatától:
"Mind így van ezzel, aki hasonló időket megélt, de a döntés nem rajta állt, Frodó. A kérdés csak az, hogy mihez kezdesz az idővel, ami megadatik neked."
Legyen értelme, célja, haszna és becsülete, tisztessége annak az életnek, amit megélsz, és – hogy egy modern példával kössem egybe a mítoszt – ahogy a Johnnie Walker reklám mondja: "Élj úgy, hogy ha lepereg előtted az életed filmje, akkor érdemes legyen végignézned". Ez a lényeg, és ez az egyetlen fontos dolog, élj bár a boldog békeidőkben vagy a biztosan eljövő zord időkben.
Íme hát, a Zord idők blogért is eljöttek a zord idők.
