Mottó 1.: Kívánom neked, hogy éljél meg történelmi időket. (nem először rakom be mottónak. Kelet-ázsiai – úgy emlékszem, konkrétan kínai – közmondás. Rossz kívánság, vagyis akkor mondják valakinek – általában már visszafordíthatatlan harag betetőzéseként – ha rosszat akarnak az illetőnek. A "történelmi idők" kifejezésnek ebben az összefüggésben (vagy általában a kínaiak között?) kellemetlen, aggasztó, rémisztő, negatív jelentése van, vagyis, aki részese lesz e történelmi időknek, azt az embert valamilyen formában, például elhúzódó társadalmi/gazdasági/politikai válság, óriási természeti katasztrófa, világjárvány, nagy emberáldozattal járó és hosszú polgárháború/háború stb. formájában szenvedés, nélkülözés, veszteség éri) 

Mottó 2.: "...Nyilván van valami ősi, iszonyatos, talán egy másik tér-idősíkban, egy másik világban elkövetett bűnünk – minden földi, történelmi bűnünknél is iszonyatosabb –, amiről nem tudok, amiről nem tudhatunk, és mindez, ami Magyarországgal történik 2010 óta, az az Istenek bosszúja, és talán nem is érdemlünk mást itt, e földi, 93 026 km²-nyi ugaron, csak az örök-ismétlődő zord időket. Más, racionális, elfogadható magyarázat erre a 14 év óta tartó nemzeti tragédiára szerintem egyszerűen nem létezik, mert nem létezhet." ( Háború, Háború, Háború, Burger King, Háború, Háború, Háború, Háború )

Mottó 3.: Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztosan botokkal és kövekkel. (nem bizonyítottan, de állítólag Albert Einstein szavai)

♦

Hit, vallás, egyház: ez három különböző dolog. Lehet valaki hívő úgy, hogy elutasítja a vallásos külsőségeket, és /vagy még inkább az egyházat. 

Római katolikusnak kereszteltek a templomban, egy olyan korban, amikor ennek volt bizonyos kockázata, és amióta képes voltam erről a kérdésről komolyan elmélkedni, úgy mindig hívő is voltam, de nem klasszikus értelemben, mert én a saját, külön utamat és egyéni ösvényemet jártam ezen a Hegyen, ám ha ez így megy tovább, akkor – semmiképpen sem egyházi vagy felekezeti értelemben – lassan vallásos is leszek. Komolyan kezdek benne hinni, hogy ez az egész a Gonosz műve. Isten elhagyta ezt a világot, de a valami antikrisztusi erő itt ragadt, vagy hamarabb visszatért, és az ő karmainak nyomát látjuk magunk körül.

Álljon itt egy rövid gondolatfutam a jelen valóságáról.

1.

Ez nem pesszimizmus, hanem realizmus: nincs semmi – vagy csak alig van valami – ami táplálhatna vagy igazolhatna bármiféle optimista jövőképet.

Mert aminek most szemtanúi és átélői vagyunk, az a gonoszságnak egy olyan újfajta és minden eddiginél gyilkosabb megnyilvánulása, amelynek a törvényszerű pusztulását egyetlen történelmi analógia sem igazolja...mert nem is igazolhatja. A Sátán erőinek új arca van, Trumptól kezdve egészen az Európa pusztulására / az Európai Unió blokkolására, szétesésére játszó hazaáruló hamiskártyásokig bezárólag.

A Demokrácia, a Szabad Nyugat pedig teljes tehetetlenséggel, tesze-tosza-eltartott kisujjas pánikrohamokkal szemléli a saját kivégzését. 

Ez az alapjáraton is teljesen kiszámíthatatlanul, műveletlen, nárcisztikus, láthatóan mentálisan is súlyosan leépülőben lévő, elmeroggyant gengszter mostanra ott tart, hogy Ukrajna kezdte a háborút. Holnap talán már Oroszország, az orosz nép lesz a tömeggyilkosságokat, népirtást, gyerekrablásokat és háborús stratégiaként alkalmazott, sorozatos nemi erőszak hullámot elszenvedett áldozat. A hazáját védő Zelenszkij szerinte egy diktátor.

Alig egy hónap alatt jutott el ebbe a mélységbe, mostanra egyenlőségjelet tett az agresszor és az agresszió elszenvedője közé, sőt, megfordította a képletet.

A világ ebből nem fog kibírni négy évet, így mindössze négy opció marad:

1. Trumpot valamilyen esemény átbillenti a józanság talajára, vagy sikerül őt annyira begyógyszerezni, hogy hirtelen elkezdjen gondolkodni, megrázza magát, mint a vizes bundájú kutya, kibékül minden szövetségesével, újraépíti az elnökségét, Muskot és a többi barmot maga körül úgy rúgja valagba, hogy csúszás közben kigyullad tőlük a Fehér Ház gyepe, elkezdi ontani a támogatást Ukrajnának, kőkeményen beint a világ összes segglyuk sötétségű diktatúrájának és egyben azok csicskáinak is, és az USA tényleg újra olyan nagy, szép, erős, meg jó mellű is lesz, mint amilyennek elképzelte az álmaiban. Igen, szeretem a sci-fit, gyerekkorom óta. 
2. Valaki le fogja lőni Donald Trumpt, és simán benne van a pakliban, hogy a merénylő az egy republikánus szavazó lesz, aki így próbálja helyrebillenteni a lelkiismeret furdalását, mert az orra előtt bontják le az USA demokráciájának és gazdasági erejének évszázados tartópilléreit. De ha tippelnem kéne, szerintem az amerikai fegyverlobbi és a valódi nemzetbiztonságot védő erők hamarabb megbuktatják /takarítják el az útból, és nem kellenek ehhez nekik radikális eszközök. 
3. Donald Trump összeesik és meghal, idős emberként nem bírja el a szíve a napi feszültséggel teli túlterhelést, amit az elnöki funkció jelent. A 2-es és 3-as pont valamelyikének bekövetkezése esetén talán – de csak talán – visszazökkenhet a világ a normalitás vágányára, mert az utódját valahogy ráveszik arra, hogy térjen észhez. Erős kétségeim vannak afelől, hogy az Európát demokráciáról kioktató és véres sértésekkel dobálózó J.D.V. hajlana a normalitásra, de Trumpot erre eleve hiába kapacitálná bárki.
4. Polgárháború tör ki az USA-ban. Ennek következménye egy világháború, mert sok ország, amelyet jelenleg csak az USA erejétől való félelem fog vissza, abban a pillanatban kihasználja a kínálkozó lehetőséget, hogy leszámoljon az ellenségeivel, beváltsa a fenyegetéseit és / vagy ezzel együtt világuralomra, a világ első számú hatalmának pozíciójára törjön. Ez a világháború egyszerre lesz vallási, ideológiai, gazdasági és területrabló. A végeredménye borítékolható.

Trump megválasztása Oroszország és Kína számára is főnyeremény: az amerikai elnök és stábja egymaga elvégzi az ő munkájukat. Ez annyira így van, hogy Oroszországban, Jevgenyij Popov, az állami televízió műsorvezetője ki is mondta mindezt: Trump elképesztő módon Moszkva munkáját végzi el azzal, hogy szétfűrészeli a nyugati világot, ahogy Oroszország mindig is akarta.

Plusz Elon Musk. A Time azért bevitt egy gyomrost Trumpnak, és nekem lenne rá egy fogadásom, hogy a nagy puszicunami hamarosan véget ér kettőjük között, mert Trump senkitől nem tűri el, hogy elhomályosítsa a hiú egóját.

Mellesleg lassan nem marad ország, amelybe Trump ne gyalogolt volna bele, bizalmatlanul kezeli a természetes szövetségeseit, ugyanakkor a megbízottjai együtt nevetgélnek és paroláznak az ellenségeikkel, vámháborút kezd, mindenkit kirúgat (aztán részben visszavesz)...a fedélzeten elszabadult hajóágyú hozzá képest egy fix pont. Kinevezett egy alkoholista, televíziós műsorvezetőt védelmi miniszternek, egy oltástagadó elmebeteget egészségügyi miniszternek, és egy nyíltan putyinista-oroszpárti-ukránellenes, feketeöves orosz ügynököt a Nemzeti Hírszerzés élére...és még Julianne Moore szeplőkről szóló könyvét is betiltatta a védelmi minisztérium által működtetett iskolákból. Totálisan még egyelőre nem tudja ezt a hatást elérni. Tudod, a könyvek. A betiltott könyvek. Az USA-ban mindig is szerettek könyveket betiltani, de ez új szintje a cenzúrára és elhallgattatásra való hajlamnak.

A szeplők veszélyesek az amerikai társadalomra. Sőt, talán a nemzetbiztonságra is. Éberség, elvtársak!

Putyin láthatóan kevésbé veszélyes, vele lehet csacsogni, ő nagy haver is lehet a végén, csak meg kell egyezni vele a világ és benne Ukrajna újrafelosztásában, valamint az örök békében, papírokat aláírogatva, mert a papírokat  mindig nagyon komolyan vették az oroszok, két seggtörlés között, de főleg használat közben.

Ukrajna számára eljöhet a legrosszabb forgatókönyv, ha a lókupecek alkudozása tovább folytatódik a feje felett, és ha Európa nem találja meg végre a saját erejét, a saját identitását, a saját civilizációs talapzatát és nem fedezi fel újra az évszázadok alatt kivívott hatalmának gyökereit.

Oroszország soha nem tudná megnyerni ezt a háborút, de A Nyugat bármikor el tudja veszíteni: éppen ezt figyeljük páholyból. Mintha valaki 1942-ben (Sztálingrád, Midway és El-Alamein után) hirtelen közölné, hogy ezt a háborút nem lehet megnyerni a Harmadik Birodalom ellen, ezért el kell fogadni a meglévő állapotokat. Az oroszok 3 évig tartó vergődésben, teljes fegyverarzenálok megsemmisülése és több százezer halottjuk és sebesültjük árán leleplezték a saját gyengeségüket (a Krímet és a kis zöld emberkéket most hagyjuk, mert 2014 egy másik szakasza volt ennek a történetnek), és még most is, ennyire megkésve is, ha a Nyugat egyetlen, iszonyatos erejű fegyver-lőszer és hírszerzési-logisztikai támogatással megsegítené az ukránokat, az oroszok úgy roppannának össze, mint a gyufaszál a satuban. És ehhez képest van ez, ami történik körülöttünk, mint egy lázálomban.

Abban nem érdemes bízni, hogy Putyin halálával változna – értsd: jobbra fordulna – az oroszok hozzáállása  Ukrajnával szemben. Mert igen, változhatna: rosszabb még lehet. Nincs a gödörnek alja.

A Nyugat szégyene már nem lehetne nagyobb, legfeljebb csak mélyebb. És, hogy mit érezhet egy ukrán katona, egy Ukrajnáért harcoló katona, akinek a bajtársai meghaltak / megnyomorodtak eddig Ukrajna (de lényegében Európa / A Nyugat) szabadságáért és függetlenségéért?

Azt inkább nem akarom elképzelni.

2.

"...A Józan Ész, a Tisztesség, a Becsület, a Morál, az Erkölcs, a Jóakarat és a Felvilágosodás Globális Armageddonjának árnyékában a fatalisták nyugalmával evezhetek ehhez képest sokkal békésebb, lokális vizekre, hasonlóan a – spoilerveszély! – Ne nézz fel! című film zárójelenetéhez, amikor a vacsoraasztal körül ülő szereplők békésen beszélgetnek, tudván, hogy mindeközben a végzet ökle áthatol a sztratoszférán..."

A Sátán erői immár végérvényesen megszállták a civilizált világot is. A nyugati, európai, demokratikus világ immunrendszere láthatóan képtelen egyszerre védekezni több külső és belső ellenség összehangolt támadása ellen. Ez a támadás egyszerre fizikai és hibrid: oroszok által pénzelt szélsőjobboldali pártok, iszlamista merényletek, párhuzamos társadalmak, széteső ellátó-rendszerek, dezinformációs hadviselés, folyamatos provokáció földön, vízen, levegőben (orosz katonai repülőgépek légtérsértései, tenger alatti kábelek elszakítása az árnyékflottával, migránsok irányított ráengedése Európára stb.)...az ellenség ott áll Európa kapui előtt.

Ha a csak Európát, pontosabban az Európai Uniót nézzük, a mi kontinensünk erejét és képességeit még az is meghaladja, hogy a saját testéből kitaszítsa a gyilkos kórokozókat, akik – pontosan úgy, ahogy Adolf Hitler tette  Németországban a weimari köztársasággal – a demokrácia eszközeit felhasználva pusztítják el a demokráciát a saját országukban, és ezzel együtt tudatosan, tervszerűen, megbízást végrehajtva bontják le az európai védműveket is, hogy átvegyék, illetve átengedjék a hatalmat a legsötétebb sztálini Barbarizmusnak és orwelli Gonoszságnak.

3.

Magyarországon már nagyon régóta nem érdekli a rezsim urait a látszat, de ezúttal tényleg felrakták az i-re pontot.

Éppen most közölték a magyar nép egy adott szegmensével, hogy a továbbiakban ellenségnek tekintik őket, akiket el kell takarítani az országból. Ez tiszta, világos beszéd. Az már kevésbé világos, hogy magyar állampolgárokat mégis hogyan lehetne kiutasítani Magyarországról, de ezen majd dolgoznak a Karmelitában, és ha ez a terv nem kivitelezhető, akkor gondolom majd keresnek valami más megoldást, és ihletet merítenek a történelemből.

Ebből a fajta bugyorból már eddig is sokat szemezgettek, sokan szeretnének itt a taknyukon-vérükön kirángatni és orgoványi erdőzni egy kört, ahogy egészen zavartalanul fenyegetnek bárkit, és nyíltan céltáblának jelöltek ki konkrét személyeket vagy társadalmi /gazdasági csoportokat. Úgy tűnik végleg levették a kesztyűt. Eljött az ország putyinizálásának az utolsó fázisa. 

A civil társadalom integritása, a szabad sajtó, a szólás-és véleményszabadság nehézfegyverzettel való tűz alá vétele...ez a téma Magyarországon, főleg az elmúlt 15 évben folyamatosan a fókuszban van. 

Ameddig még lehet egyáltalán ilyesmiről egyáltalán beszélni e kies ugaron. Mert a híreket látva, bőven akad ok az aggodalomra ezen a mostani fejleményen kívül is, és olyan zuhanást él meg az ország, ahol a végeredményben talán még a legsötétebb balsejtelem is túlságosan optimista verziónak fog bizonyulni...utólag. De a lokális – értsd: magyarországi – végkifejlet simán észrevétlen és jelentéktelen marad majd a globális következményekhez képest, ahogy a gyufa lángját se lehetne észrevenni egy kitörő tűzhányó kráterében.

Magyarországon 15 év alatt teljesen elhordták a demokrácia várának utolsó építőköveit is. Amiben még bíztam, illetve, amit még lehetett védeni ebben az országban 2017-ben, amikor a Fasisztázók alkonya című posztomat megírtam, az mára már védhetetlen lett, és azt a posztot ma már nem tudnám megírni, mert minden rémálom megvalósult belőle, amit akkor nem tudtam és nem akartam elhinni, és cseppet sem vigasztal, hogy igazam volt abban, amiért a NER leválthatatlanná vált Magyarországon ún. demokratikus választások által, hiszen 2014-óta már eleve nem tartanak ilyeneket e 93026 km²-en. Csak a halott reményeinket táplálva bíztatjuk egymást szavazásra, és megyünk el ikszelgetni, mint a lövészárokban lapuló, bárgyú, vágóhídra terelt emberállatok a Somme folyónál, vagy Verdun erődje alatt, mielőtt rohamra küldik őket.

Én úgy látom, hogy Magyarország megérdemli a rá váró iszonyatot, nem lehet / nem kell érte sem harcolni, sem megmenteni a sorsától, és Ahriman készen áll arra, hogy bevégezze a művét.

Ennyi.

♦

Őszintén szólva képtelen vagyok feldolgozni mindazt, ami itt történik, lokálisan és globálisan, főleg azóta, hogy ez a narancssárga ember és a bűnöző bandája beköltözött a Fehér Házba, ezért – tehetetlenségemben és dühömben – úgy döntöttem, hogy ismét úgy teszek, mintha nem egy katasztrófa eljövetelét szemlélném. A következő blogposztban sepregetek egy kicsit a saját házam táján. Takarítgatom a verandát a cirokkal, és közben figyelem, ahogy a mindent letaroló tornádó közeledik.

Ez az igaz Exodus, ennél tökéletesebb kivonulás és egyben bezárkózás nem létezik.

Mert mégis: mi mást tehetnék még e zord időkben? Nőnek a nárciszok a kertben, majd arra figyelek, hátha segít.

♦

Kis segítség: Ahriman